RA

AAA

A

C CK

CE
U
CE

VA

N
SS

CE
€

A à
A

RARA
AA
N

CC
Es

ROUE
EL CRC EC

(CCC CG (CCA
(ON Can Ce

Cm |
<a

ARRA aA RA a
= f

AAAA IR:
JAA Aa a aa
AL
A
A
A
FS
N

ANANAN
AAA

NAAR

NM

PA
1% A r \

A

RARA
ARA
a M AR EN
AAA
AAA
AAA
ANA

A
(FA
A
N
em
A
{>
A
IN

N
ARA
NN
MA

AG

CEE, QU IRIS TT @

ARA
A
A
An
A
rN
PA

LC

A
NA
AR
AZ
ZA
A

A
A
EN
A
ARR

A

€ î = CC ec ETELE EU
TIE

N ARA ARAAr fa

| RE net AAA

WR Sal PARA, \ AT AR Ym
IR SAT ay | x - fia SAP i

ARA Eee AAN
NEAR) avo È PAPA ERA aa EN
MAR“ AAA AA Mann a A2
AR ea” ARBAN n A

Z A DA
AAR ae AA

VES:

men AA AA AA

A AAA hs rn,
| La Sara
AAARAANA Arm N ANYANAK FANAARE a

ANBARDSSERS- 2

sans armen? ARARAARAC
A Screen EON A AARAU

AAN n
Faure AMA am urna |
AA AaBan2

ANI

“AA A aosta
ANA AAA A, 2 ; aan! DI
i:

“

DAL ARRA MR Ann

rad SEN cià A NA RL, i ) A .
a IN aA A RIA UA i M na \à
RAA A ARR ARR ARRET PA erw. AA
ú i alé AN.
AAA NN AN A ae AA;
PAS a Aa ENTER EM i )

4

AAA ANA MA A
PANANA A

Annan

de: SANA
me

"memi
AR AAA

SSA
rar

A!
APR ST
ABBA

| A SRARRAA has

A Arann RA RARNMAFANANAA AAA \AAA

N SPARANO JARNO Bae
ON AN RR

AAA ARANCE
A ann’ AË

a nAARA

SA "and

| | Fra RARE IAA AR à
Ai i MT AAA AA ;

ARTE RIA

ARARARARA RA

ARA Co) AR A ? A AN | A |
or A A RE È 3 / :
07 A y ~ ! DENZA? A A
A ARA | PAR AN: AA UA A
ia) MA, = Ap È RIE Ra \ ; à N
3 N EUR RA RI a i N RR, È FE \f È
AA ene ey RA met sen

mm
AA POLAR
NAN ENS ANA

= AN nana
aA AAA NCAA ARR AAA

Vag

si —

— és aa SR

AQUILA V TAB I.
1898.

AMPELIS GARRULA, LIN.
& CSONTMADAR

NECSEY AD NAT. PINX CHROMOL. WERNER £ WINTER, FRANKFURTAM

Erratum |
ad Tomum V. «Aquila» (1898)

Az «Aqu.» V. (1898) köteteben pg. 307 felülröl a 7. fajnäl:

7. Charadrius pluvialis helyett 7

. Squatarola helvetica
olvasandó.

Im V. (1898) Jahrgange der «Aquila» pg. 307 bei der 7. Art soll :

7. Squatarola helvetica statt 7. Charadrius pluvialis stehen.

AQUILA.

A MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT FOLYOIRATA.

PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. * JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE.
ZEITSCHRIFT FUR ORNITHOLOGIE.

SZERK. — REDACT.

HERMAN OTTO.

JAHRGANG V. EVFOLYAM
ISOS.

CUM TAB. 1 COLORATA,

ET ICONIBUS NON COLORATIS.

BUDAPEST.
A MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT KIADVÄNYA.

1898.

DE NL. aa eret Er

Dr. Armisy, G. V. Madártani betekintés a

Csorery T.

Gaaz G.

Dr. Paracky, J.

CHERNEL I.

TARTALOM. — INHALT.

romin Dobrud-
zsiba. (1 térképpel és 14 fototip. kép-
pel)

Petényi S. J. Ornithologiai hagyatéka. III.
Ampelis garrula. (1 szines táblával) _

A madärvonuläs Magyarországon az 1897.
év tavaszán. (A M. 0. Központ. IV. évi je-
lentése)

A madarak vändorläsa — TE Assia

A fekete varju (Corvus corone L.) Magyar-
ország madárvilágában .. .. . NE

Kisebb közlések :

M. 0. K. (U. 0. C.) A füsti fecske idei felvonulása

« «
« «

Reiser, Orn.
Herman 0.
« «

Havzider, I.

Tinscn, K.

Telelö vendégek hazánkban _

Az 1897/98-iki enyhe tél ;

A Saxicola albicollis (Vieill.) és Saxicola
amphileuca Hempr. et Ehrb. megkülön-
böztetésének kérdéséhez

A madárvonulásról AA =

Dr. Middendorf Sändor Isepiptesisei Orosz-
orszägböl

Nansen Rózsa sirälya 1

Scolopax rusticola Kupinovön fészkelő és
áttelelő _ ;

A karvaly Kärtékonysige

M. 0. K. (U. O. C.) Adatok az idei fészkelés Iefolyt dsalios és a

« «
« «
« «
« «

buhù biologiájához
Füstös reeze _
Nyilfarku halfarkas
Rozsdäs ölyv
Bütykös ásólúd

Intézeti ügyek :

. 0. C.) Dr. Flericke Curt __

A M. 0. Központ hérom törköpe
A hasznos és káros madarakról szóló. mű

A Nansen-féle Rodostethia rosea táblája

Personalia

Ornithologische Recognoscirung der ru-

vena Dobrudscha. (m. 1. Karte u.
4 photot. Bild.)

J. A v. Petényi’s ornithologischer Navi
lass. III. Ampelis garrula. (M. 1. col.
Tafel) ZA: Fee

Der Vogelzug in Ungarn während des
Frühjahres 1897. (IV. Jahresber.
UTO!) =

La migration des Oiseaux. II. Asie

Die Rabenkrähe (Corv. corone L.) in der
Ornis Ungarns

der

Kleinere Mittheilungen :

Der Frühlingszug der Rauchschwalbe .

Wintergäste in Ungarn :

Die Milde des Winters 1897/98

Zur Unterscheidung der Saxicola albicollis
(Vieill.) von Saxic. amphileuca Hempr.-
Ehrbg.

Ueber den Vogelzug
Dr. Alex. von Middendorf's Isepiptesen
Russlands 2 ONE

Nansen's Rosenmöve

Scolopax rusticola Brut- und U eberwi in-
terungsvogel in Kupinovo _ ré

Schiidlichkeit des Sperbers

Einige Daten über das heurige Nee
schäft und zur Biologie des Uhus _

Trauerente

Kleine Schmarotzermöve

Adlerbussard

Die Brandente

Institutsangelegenheiten :

Dr. Curt Flericke

Drei Karten der Ung. 0. Centrale

Das Werk über die nützlichen und schäd-
lichen Vögel

Die Tafel der Nansen'schen Rhodostethia
rosea

214

19

to
09 >)
© ©

289

206

_ 208

209

LUE

294

296
296

296
297

298

299
299
300
300

209
210

210

211
211

CLONE de
Eu Orden SIA 1897 ?
1898 aug. 31-ig... —
Az intézet gyűjteményei _
A Magyar Ornithologiai Központhoz " x
zett nyomtatvänyok jegyzéke : i |
Ajéndékok _ — ent
Üserepeldänyok _. a ‘Tauschexemplare _.

HIBAIGAZITAS.

A negyvenedik oldalon az ott elösorolt magyar növények nevei a fordító tévedése

folytán igy igazitandok ki:

Hu yor helyett uszò hinär = Laichkraut, Potamogeton ;

Hunyor helyett ezikszär = Knöterich, Polygonum ;

Boglárka helyett szirontäk = Wasserranunkel, Ranunculus sceleratus ;
Sulyom = Wassernuss = Trapa natans pedig a német szöveg alapjan

még beveendé.

=

AQUILA.

In excelso figit nidum
Regina avium....

A MAGYAR MADARTAN KÖZPONTI FOLYOIRATA.

PERIODICAL OF ORNITHOLOGY.
EDITED BY THE HUNGARIAN CENTRAL-BUREAU
FOR ORNITHOLOGICAL OBSERVATIONS.

Nr. 1.— 3. sz. 1898. Marezius 20.

Madartani

JOURNAL POUR L'ORNITHOLOGIE.
PUBLIÉ PAR LE BUREAU CENTRAL POUR
LES OBSERVATIONS ORNITHOLOGIQUES,

Budapest, N.-Muzeum.

ZEITSCHRIET FUR ORNITHOLOGIE.
ORGAN DES UNGARISCHEN CENTRALBUREAUS
FÜR ORNITH. BEOBACHTUNGEN.

Evfolyam V. Jahrgang

betekintés a roman Dobrudsaba

végezte

Dr. Anmäsy Györsy V.

I térképpel és 14 fototip. képpel.

Ornithologische Recognoscirung der rumänischen Dobrudscha

durchgeführt

von Dr. G. V. v. ALMÁSY.

Mit einer Karte und 14 phototyp. Bildern.

MEGNYITO SZÓ.

Hivatasanak tiszta tudatában, a Magyar Orni- |

thologiai Központ csak örömmel és hálával ra-
gadhatta meg levelező tagjának, Dr. ALMÁSY
Györsynek készségét, hogy saját költségén és
személyesen hajtja végre a Román-Dobrudsának
oly madártani kutatását, a mely, a midőn elő-
készíti a jövőben végzendő tüzetes tanulmányo-
zást, szilárd alapokra fekteti annak úgy az avi-
fenologia, mint a faunisztika terén, már első
bekezdéseit is.

A vállalkozás a M. 0. Központra nézve három
irányban birt nagy jelentőséggel. Egy felől
Magyarország madárvonulási jelenségeire nézve
a kulcs sokszoros tekintetben a Romän-Dobrudsa
területein is keresendő ; másfelől a fajok — és

madárfajták, az alfajok értelmében is — elosz- :

tódásának kérdése ezeken a területeken sok,

fontos, Magyarország Ornisára is visszaható

jelenséget nyujthatott; és végre magyar szem-

pontból nem kicsinyelhető az sem, hogy annak
Aquila. V.

VORWORT.

Im vollen Bewusstsein ihrer Aufgaben, konnte
die Ung. Ornith. Centrale die Bereitwilligkeit
ihres correspondierenden Mitgliedes, Dr. GEoRG
von Armäsy, die rumänische Dobrudscha auf
eigene Kosten und persönlich ornithologisch zu
recognosciren, nur mit Freuden und Dankbar-
keit begrüssen ; handelte es sich ja auch darum,
der späteren, eingehenden Untersuchung vorzu-
arbeiten und die ersten Anfänge sowohl auf
faunistischem als auch aviphænologischem Ge-
biete auf festen Grundlagen zu basiren.

Für die U. 0. Centrale hatte das Unterneh-
men in dreifacher Richtung seine grosse Bedeu-
tung. Einesteils ist der Schlüssel zu mancher Er-
scheinung des Vogelzuges auf ungarischem Ge-
biete auch in den Gefilden der rum. Dobrudscha
zu suchen ; anderenteils kann die Verteilung und
Abgrenzung der Vogelformen — auch in sub-
specifischer Beziehung gemeint — zu Erfahrun-
gen führen, welche auch auf die Ornis Ungarns
Rückwirkung ausüben können ; und schliesslich

l

9

az ornithologiai éknek erősbítéséhez, a melyet
ujabb időben Bosznia és Herezegovina kormäny-
zata, Kállay Béni minister belátásából, a Bal-
kánországok ismeretlen területeibe mélyeszt,
mi magyarok is hozzájáruljunk.

De e három szemponton kívül van még egy, a
melyet nem hanyagolhatunk el, mert a tudo-
mány érdeke. Ez az a kisérlet, hogy a román
tudományos körökkel az érintkezést legalább
előkészítsük. Mert hiszen világos, hogy a román
területek oly jelenségének földerítése, mint a
madárvonulás, vagy a madár alakok elosztó-
dása, a román tudományos körök közreműkö-
dése nélkül nem hajtható végre; és világos,
hogy ily feladatokra nézve a teljes viszonosság
csakugyan fennáll.

A legnagyobb örömünkre szolgált megtudni,

hogy dr. Aumäsy Györsy, a magyar kutató, a |

hol a roman intéző körökkel érintkezésbe jött,
mindenütt a legteljesebb előzékenységre talált ;
de azt is meg kell jegyeznünk, hogy dr. ALMÁSY
Gyérey egyénisége és finom modora kiválóan
alkalmas is ily kapcsolatok bevezetésére.

A vállalkozás természete eléggé szövevényessé
tette az útnak előkészítését ; de a mennyire ebben
közvetve a M. 0. Központnak is némi része volt,
csak azt mondhatjuk, hogy mindenütt a leg-
nagyobb készségre találtunk.

Magát a dolgozatot illetőleg egy kijelentéssel
tartozunk s ez az, hogy az általános részt a be-
mutatott terjedelemben szerző a mi kérésünkre
és bizonyos fokig ornithologiai közlésekről táp-
lált saját nézete ellenére, irta meg. Kérésünk
legjobb megokolását az általános rész maga
nyujtja, mert alig hisszük, hogy ujabb időben
élénkebb tollal irott, vonzóbb ornithologiai úti-
rajz látott volna napvilágot; a mi pedig még

ezentúl is nagyértékű, ez az, hogy mindazok, a |

kik majdan — reméljük nem is sokára — dr.
ALmAsy nyomdokait követik, a legnagyobb hala-
val telnek el dr. AumAsy Gyòrey irant, ki föl
fedte azokat a viszonyokat, a melyeket az talál,
a kit a tudomány szolgálata e vidékre vezet; de

kann vom ungarischen Standpunkte aus auch
das nicht gering angeschlagen werden, dass
auch wir zur Verstárkung jenes ornithologischen
Keiles beizutragen haben, welchen die bos-
nisch-herzegowinische Regierung, eigentlich die
Einsicht des Ministers BENJAMIN v. KÁLLAY in
unbekannte Gefilde der Balkanstaaten hinein
treibt.

Ausser diesen Gesichtspunkten gibt es noch
einen, den wir nicht vernachlássigen können,
weil derselbe im Interesse der Wissenschaft
gelegen ist. Es handelt sich noch darum, den
Versuch zu machen, Beziehungen zu den rumä-

| nischen wissenschaftlichen Kreisen wenigstens

anzubahnen. Es unterliegt ja keinem Zweifel,
dass Fragen, wie jene des Zuges der Vögel oder
der Verteilung der Formen, ohne Hinzuthun
der rumänischen wissenschaftlichen Kreise
kaum lösbar sind, und es ist klar, dass in dieser
Hinsicht vollkommene Reciprocität besteht.

Es gereichte uns auch zur grössten Freude,
erfahren zu können, dass Dr. GEORG v. ALMÁSY,
der ungarische Forscher, wo immer er auch
mit den massgebenden rumänischen Kreisen in
Berührung trat, überall vollstes Entgegenkom-
men fand ; wir bemerken aber auch, dass von
AumAsy’s Persönlichkeit und sein feines Geha-
ben wie geschaffen sind, um solche Beziehun-
gen anzuknüpfen.

Die Natur des Unternehmens brachte es mit
sich, dass sich die Vorbereitung ziemlich compli-
eirt gestaltete ; soweit aber hierbei die U. O. C.
mittelbar beteiligt war, können wir sagen, dass
wir überall das grösste Entgegenkommen fan-
den.

Was nun die vorliegende Arbeit selbst anbe-
langt, schulden wir die Erklärung, dass der
Autor den allgemeinen Teil in seiner jetzigen
Ausdehnung auf unsere Bitte hin und gewisser-
massen im Widerspruche mit seinen Ansichten
über ornithologische Publicationen geschrieben
hat. Die beste Begründung unserer Bitte liefert
der allgemeine Teil selbst; denn wir glauben,
dass in neuerer Zeit kaum eine andere omitho-
logische Reisebeschreibung erschienen ist, wel-
che lebendiger und anziehender geschrieben
wäre, und ihr Wert wird noch dadurch gestei-

gert, dass sie jene, die — wir hoffen in nicht
allzuspäter Zeit — in die Fusstapfen von
Aumäsy’s treten, zu grösstem Danke ver-

pflichten wird, weil sie Verhältnisse entschleiert,
welche derjenige antrifft, der im Dienste der

hálával tartozonk mi is, a kik a leiràsok szépsé-
geben gyönyörködhettünk ; — és talan a romän-

ság is azért, hogy az ätkutatott területről és |

népségéről táplált sok, helytelen vélemény szét-
foszlik.

Hogy az általános részt kiadhattuk, ezt első |

sorban annak a szeretetreméltóságnak köszön-

jük, a melylyel ALmásv EDVÁRD úr segítségünkre |

sietett.

A M. 0. Központ a maga részéről külön is
hálás köszönetet mond Magyarország vallás- és
közokt., így kereskedelemügyi m. k. kormány-
zatának minden intézkedésért; a cs. és k. sza-
badalmazott Duna Gözhajözasi Társaságnak
becses támogatásáért; különösképpen pedig báró
TALLIÁN Danes külügyministeri osztálytanácsos
urnak eléggé meg sem hálálható, tájékoztató
segítségéért.

A mi magát a munkát illeti, annak végső
rendezését dr. FLOERICKE Kurt a M. 0. Központ
beltagja végezte, a fordításban pedig dr. KRAM-
MER NÁNDOR tanár, SCHENK Kapos tanärjelült és
Csôüraey-Unrre Tırusz a M. O. Központ aszisz-
tense osztoztak, a mit köszönettel ismerünk el.

Budapesten 1898 januáriusban.

A Magyar Ornithologiai Központ.

I. ÁLTALÁNOS RESZ.

Végre minden akadály el volt hárítva: a
karika csapásra állott. Sorban, rendben állottak
a teli ládák, kofferek, csomagok és fegyverszek-
rények a dunagőzhajózási társaság Temes-Kubin
állomásának kikötő kompján, én pedig türelmet-
lenül járkáltam mellettük föl s ala, és sóvárogva
tekintgettem fel a folyamon várakozva a
c Tegetthoff, -ra, melyen dobrudsai utamra akar-
tam kelni.

Régen táplált óhajom végre teljesült, hála
annak az érdeklődésnek, melyet a M. 0. Köz-
pont és különösen annak tisztelt főnöke, Herman
Ottó úr tanusított terveim iránt. Minden intéz-
kedés megtörtént; a magas cs. és k. külügyi
ministerium jóakaratu közbenjárása folytán a
szükséges leiratokat és engedélyeket megszerez-
tem, és most, 1897 márczius 20-án útra készen
voltam.

3

Wissenschaft diese Gegenden betritt. Aber auch
wir schulden Dank, die wir uns an der Schön-
heit der Schilderungen ergötzten; — und viel-
leicht auch desshalb, weil so
manche irrtümliche Meinung, welche über Be-
völkerung und Gebiete selbst herrscht, zerstreut
wird.

die Rumänen

Dass wir den allgemeinen Teil herauszugeben
vermochten, verdanken wir jener Liebenswürdig-
keit, mit welcher uns Herr EDUARD von ALmAsy
zu Hilfe kam.

Die U. 0. Centrale sagt auch ihrerseits tief-
gefühlten Dank den königl. ung. Ministerien
für Cultus und Unterricht, dann für Handel für
alle Verfügungen; der k. u. k. priv. Donau-
Dampfschifffahrts-Gesellschaft für ihre gütige
Unterstützung, ganz besonders aber dem Sec-
tionsrat im Ministerium des Äusseren, Baron
Dronys v. TALLIÁN, für die kostbare Orientirung.

Was das Elaborat selbst anbelangt, so wurde
die schliessliche Redaction von Dr. Curt FLor-
RICKE, internem Mitgliede der U. O. Centrale,
besorgt, und teilten sich in die Ubersetzung
Professor Dr. FERDINAND KAMMER, Lehramts-
Candidat JAKOB ScHENK und Assistent der U. 0.
Centrale Trrus Cséreny-Unute, was hiermit dan-
kend anerkannt wird.

Budapest, im Jänner 1898.

Die Ung. Ornith. Centrale.

I. ALLGEMEINER TEIL.

Endlich war Alles klipp und klar. Wohlge-
packt standen Kisten, Koffer, Ballen und Ge-
wehrcassetten in Reih’ und Glied auf dem Lan-
dungssteg der Donau-Dampfschiffahrts-Station
Temes-Kubin, ungeduldig schlenderte ich da-
neben auf und nieder und blickte sehnsüchtig
egetthoff entgegen,
auf welchem ich meine Dobrudschareise antre-
ten sollte.

Ein langgehegter Wunsch war endlich in
Erfüllung gegangen, Dank dem Interesse, wel-

stromauf, dem Dampfer

ches die Ung. Ornithol. Centrale und vor allem
deren verehrter Chef, Herr Orto HERMAN, mei-
nen Projecten entgegengebracht hatten. Alle
Vorbereitungen waren getroffen, durch die gü-
tige Vermittlung des hohen k. u. k. Minis-
teriums des Äusseren alle nötigen Vorschreiben
und Erlaubnissscheine beschafft worden, und
nun, am 20-ten März 1897, war ich reisefertig.
J ’

Dobrudsai kiränduläsomra utitàrsul a német
születésű temes-kubini KrineL JAnost szer-
zödtettem, ki szerenesetlen sorsesapasok foly-
tán jobb viszonyokból kiragadva, most mint
vadász, preparator és falubelieinek mindenese

talál megélhetést. Szivös kitartás, a legzordo- |

nabb pákászélet minden fogásának és fortélyá-
nak biztos ismerete, lankadatlan szorgalom főbb
jellemző tulajdonságai; választásomban nem is
csalatkoztam, és nem mulaszthatom el, hogy e
helyen is köszönetet ne mondják derék társam-
nak a kirándulás folyamán tanusított hű és ön-
feláldozó szolgálataiért.

A Tegetthoff csak Orsováig vitt bennűnket,
itt felszálltunk a készenlétben levò «Ferdinand
Max» gőzösre, melyen Galaczig mentünk. Faj-
dalom az idő nagyon kedvezőtlen volt, nemcsak
a tájképi szépségekben páratlanul álló Kazán-
szoroson való átmenés alkalmával, hanem Ga-
laczig is az egész két napig tartó utazás alatt.

Hideg, jeges szél és gyakori esőzések kiállha-
tatlanná tették a
dást, úgy hogy csak időről-időre szánhattuk
magunkat a vidék és madárélet megfigyelésére.
A szürke, esős idő mellett az Al-Duna vidéke
kevés érdekességet nyujtott. Széles bevágásként
huzódik el a Duna völgye a meredek part-olda-
lak között, 100—200 m. magasságra emelked-
nek a bolgár parti dombok, melyek alatt visz el
többnyire a hajótól járható út, körülbelül 40 m.
magasságból meredeken szakadnak alá a román
part lősz és agyagterásszai a tágas bálta * terü-
letbe. A partszélek ivalakban többszörösen
huzódnak vissza a Duna medrétől, úgy hogy
maga az árterület mint tavak, tócsák, nádasok,
fűzesekkel borított bokros szigetek és kopár
homok zátonyok labirintja foglalja el az egész
szemhatárt. A bolgár dombok kopárok és kihal-
tak, a szegényes növényzet még téli álmát
aluszsza. Helyenként szegényes falvak és város-
kák huzódnak meg a domb alkotta medenczék-
ben és katlanokban; és bár festői lehet külön
ben fekvésük és keleties elhanyagolt tipusok,
most mégis szín- és költészet nélküliek, ezért
hidegen hagynak.

Legtöbb érdeklődést keltett az utasoknak, és
különösen a II. osztályéinak Widdintől lefelé

x A bálta alapjában rétség, de a román elnevezés
annyira hozzásimul a dobrudsai rétségek sajátságai-
hoz, hogy meghagytuk.

fedélzeten való tartózko- |

Als Begleiter auf die Dobrudscha-Excursion
hatte ich JoHANN KrINGL, einen Temes-Kubiner
Deutschen, engagirt, einen Mann, der durch
missgünstige Schicksale aus besseren Verhált-
nissen gerissen, nun als Jäger, Präparator und
Universalfactotum seiner Ortsgenossen seinen
Unterhalt findet. Zähe Ausdauer, genaues Be-
kanntsein mit allen Kniffen und Schlichen wil-
desten Sumpflebens, rastloser Fleiss sind seine
Hauptcharaktereigenschaften ; ich hatte mich
in der Wahl auch nicht getäuscht und kann
nicht umhin, dem braven Gefährten an dieser
Stelle Dank zu sagen für seine treue, auf-
opfernde Dienstleistung während der Expe-
dition.

Der Tegetthoff führte uns nur bis Orsova, wo
wir den bereitliegenden Dampfer Ferdinand
Max bestiegen, der uns bis Galatz bringen
sollte. Leider war das Wetter so ungünstig wie
möglich, nicht nur während der Fahrt durch
den landschaftlich einzig dastehenden Kasan-
pass, sondern auch fast während der ganzen
zweitägigen Reise bis Galatz.

Kalter, eisiger Wind und häufig hereinbre-
chende Regenböen verleideten den Aufenthalt
am Deck, so dass wir nur zeitweilig uns auf
demselben der Beobachtung der Landschaft und
des Vogellebens hingeben konnten. Bei dem
grauen, regnerischen Wetter bot diese Land-
schaft der unteren Donau eigentlich auch wenig
Reiz. Als breite Erosionsfurche zieht sich das
Donauthal zwischen den Steilrändern der bei-
den Ufer dahin ; 100 bis 200 Meter hoch erhe-
ben sich die Hügel des bulgarischen Ufers,
unter denen meistens das Fahrwasser hinzieht,
etwa 40 M. stürzen steil die Löss- oder Silt-
terassen des rumänischen Ufers ab in das weite
Baltagelände. Mehrfach treten die Uferränder
im Bogen von der Donau zurück, so dass das
Inundationsgebiet allem mit seinem Wirrsal
von Seen, Lachen, Rohrfeldern, buschigen Wei-
deninseln und kahlen Sandbänken das ganze
Gesichtsfeld erfüllt. Kahl und dürr liegen die
bulgarischen Hügel da, die dürftige Vegetation
derselben ruht noch im Winterschlafe. Ärmliche
Dörfer und Städtchen schmiegen sich stellen-
weise in die Mulden und Gräben der Hügel; so
malerisch ihre Lage und ihr verwahrlost-orien-
talischer Typus sein mag, jetzt sehen sie nüch-
tern, farblos, poesielos aus.

Am meisten unterhielten uns die von Widdin
abwärts schon stark orientalisch angehauchten

mar erősen keleti színezetű képe. Öreg, tisz-
teletreméltó törökök prémmel szegett hosszú
kaftánokban és hatalmas turbánnal, keresztbe
tett lábbal ülve, nagy komolyan és mintegy fon-

tolva szítták szivarkáikat. Egészen fehérdaróczba |

öltözködő, kopaszra borotvált fejükön fehér
fez-t hordó albánok, különböző színes, eredeti
szabású ruhába öltözködő bolgárok a Balkánból,
gazdag hímzésű ingujjakat viselő moldvai romá-
nok, festői csoportokba telepedtek a tágas esőfogó

fedél alá. S mily alakok tolongtak még a bolgár |

part nagyobb állomásainak kikötőiben! Török,
tatár, örmény hamálok (teherhordók) játszi
könnyűséggel hajtották végre bámulatba ejtő
erőmutatványaikat, és hangosan ordították
«Guarda»-jukat, ha az ácsorgó, kalandoros kül-
sejű nézők raja nagyon is sűrűn állta körül a
hajó feljáratát. Sajátságos viseletek, gyakran a

kelet és nyugat különös vegyülékei voltak itt |

láthatók, de többnyire oly patinával ellátva,
mely eredetét tekintve, rég elmult időkből szár-
mazhatott.

A Dunán a madárélet szegényes volt és alig
nyujtott érdekeset. Réti sasokat igaz, hogy gyak-
ran láttunk, és a gőzösről egy egész csomó meg-

szállt fészket fedeztünk fel a folyami szigetek ©

tar fűzeseiben. A bolgár parton sok parlagi sast
figyeltünk meg, és a dombok lejtőin álló magá-
nos fákon több fészket is láttuuk. Vizimadarak
közül csak néhány kacsát, egyes gémeket és
kevés gődényt jegyezhettem fel; a nedves,
fagyos, hideg idő miatt a bálták lakói se igen
mutatkoztak.

Márczius 23-án reggel 9 órakor a «Ferdinand |

Max» Galaczba érkezett. A hajó feljáratánál
kedves meglepetésemre Toncourr Gumö úr,
cs. és k. épitészeti főtanácsos és a vegyes Pruth-
bizottság szabályozási munkálatainak vezetője
várakozott rám, ki levélben már az út előké-
szítése alkalmával is oly sok tanácscsal szol-
gált, most pedig nagy előnyömre személyesen
eljárt, hogy meglehetős terjedelmü és alkat-
részeinél fogva veszedelmes külsejű podgyá-
szom elhelyezést nyerjen. A ministeri leiratok
daczára a fegyverekkel, a nagy lőszerkészlettel

Typen der Passagiere — besonders des zweiten

Platzes. Alte, ehrwürdige Türken in langen,
| pelzverbrämten Kaftans und mächtigem Turban
| sassen mit gekreuzten Beinen da und rauchten
ernst-bedächtig Cigaretten; Albanesen,
den weissen Fez auf dem kahlrasierten Schädel,
und ganz in weissen Loden gekleidet, Bulgaren
i aus dem Balkan in verschiedenfarbigen, origi-

ihre

nell zugeschnittenen Costiimen, Moldau-Rumä-
| nen mit reichgestickten Ärmeln an den Hemden
lagerten in malerischen Gruppen unter dem
| geräumigen Regendach. Und was für Gestalten
| drängten sich erst an den Landungsstegen der
grösseren Stationen am bulgarischen Ufer!

Türkische,
(Lastträger)
Leichtigkeit ihre

armenische Hamäls
mit spielender
verblüffenden Kraftleistun-

gen, laut ihr «Guarda!» brüllend,

tatarische,
verrichteten da
wenn der
Schwarm müssiger, abenteuerlich aussehender
Zuschauer allzu gedrängt den Landungssteg um-
lungerte. Merkwürdige Trachten — oft eine
seltsame Vermischung von Orient und Occi-
dent — waren da zu sehen, meist allerdings
mit einer Patina versehen, die ihrem Ursprung
nach aus längst vergangenen Perioden zu stam-
men schien.

Das Vogelleben auf der Donau war gering
und wenig interessant. Seeadler allerdings wa-
ren häufig-zu sehen, und eine ganze Reihe be-
flogener Horste entdeckten wir vom Dampfer
aus in den kahlen Weiden der Strominseln. Am
bulgarischen Ufer beobachteten wir viele Kai-
seradler und sahen auch mehrere Horste auf
einzeln stehenden Bäumen an den Hügellehnen.
An Wassergeflügel wurden nur einige Enten,
vereinzelte Reiher und einige Pelikane notirt;
bei dem nasskalten, frostigen Wetter trieben
sich eben auch die gefiederten Baltabewohner
wenig herum.

Am 93-ten März um 9 Uhr Morgens traf der
Ferdinand Max in Galatz ein. Am Landungs-
steg erwartete mich liebenswürdiger Weise Herr
k. k. Ober-Baurath Gumo v. Toncourr, der Lei-
ter der Regulierungsarbeiten der gemischten
Pruth-Commission, welcher mir während der
Vorbereitungen zu der Reise so manchen hoch-
wichtigen Rat brieflich erteilt hatte und nun
bei der Bergung meines ziemlich grossen und
durch seine Bestandteile höchst gefährlich
aussehenden Gepäckes persönlich zu meinem
grossen Vorteile intervenirte. Trotz der minis-
hätte ich mit den Waffen,

teriellen Permisse

és több effélével mégis nehézségeim lehettek
volna — különösen azért, mert az ország
nyelvét úgyszólván alig értettem — ha mélyen
tisztelt házigazdám általánosan ismert előkelő
személyisége nem vetette volna magát közbe
érettem.

Három napig időztem Galaczban, mely élénk
kereskedő város, körülbelöl 70,000 lakossal, és
a moldvai lőszterász magaslatának leszakadásá-
nál fekszik, nagy kiterjedésű helyen, hosszan
elnyulva a Duna mentén. Nagy sürgés-forgás
van a csinosan épített főutakon, élénk hajó
kereskedelem a tágas kikötőben, melynek keres-
kedelmi jelentőségéről az új hajódokk hatalmas
telepe ékesen szóló bizonyítványt szolgáltat.
Szép kilátás nyilik a város felső részében fekvő
nyilvános kertből a hegy lejtőjén elterülő ház
tömkelegre és a kikötőre ; túl ezen, rengeteg ki- |
terjedésben terül el a Duna völgye a bálták-
nak végtelen sokaságával, mögötte a Macin-
Greci-i gneishegység vadregényes kupjai és
ormai zárják be a látóhatárt. Kelet felé a Pruth
völgy mocsarai láthatók, melyek félkör alakja-
ban övezik a közvetlenül a városig terjedő Bra-
tisz-tó széles víztükrét, mely hatalmas óvízkép-
zödmeny a Pruth mederbaràzdajaban. Eme |
lapályon túl a bessarabiai dombok alkotják a |
látóhatárt, nyájas falvak diszitik a lejtőket és
messze távolból integetnek a Reni orosz városka
fehér falai.

Galaczban a három napot azzal töltöttem el,
hogy megtettem a szükséges látogatásokat és |
bemutatkozásokat a cs. és k. főkonzulatusnál,
az európai dunai bizottság tisztviselőinél, elő-
kelő galaczi családoknál, kik részint az idegenek
telepéhez tartozván, részint dobrudsai birto-
kaik és másnemű összeköttetéseik révén értékes
ajánlatokkal támogathattak. Toncourt úr e vál-
lalkozásban a legnagyobb előzékenységgel vál-
lalta el vezetésemet, és hála ennek, mindenütt
a legszivesebb és legelőzékenyebb fogadtatásra
találtam.

Márczius 25-én végre a «Radeczky» gőzösön
Tulceába indultam, mely a Duna Gözhajözasi
Társaság utolsó állomása. Innen közvetlenül |

den vielen Munitionsvorráten und dergl. doch
Schwierigkeiten gehabt — zumal ich der Lan-
dessprache noch so gut wie gar nicht mächtig
war — wenn nicht die allgemein bekannte und
angesehene Persönlichkeit meines hochverehr-
ten Gastfreundes sich für mich eingesetzt hätte.

Drei Tage blieb ich in Galatz, einer lebhaf-
ten Handelsstadt von etwa 70,000 Einwohnern,
die sich am Absturze des Hochterrains der mol-
dauischenLössterrasse in weitläufigerräumlicher
Ausdehnung längs der Donau hinzieht. Reges
Leben herrscht in den nett gebauten Haupt-
strassen, ein lebhafter Schiffsverkehr in dem
geräumigen Hafen, von dessen merkantiler
Bedeutung die gewaltige Anlage der neuen
Docks ein beredtes Zeugniss ablegt. Ein an-
mutiger Blick öffnet sich von dem im oberen
Teile der Stadt gelegenen öffentlichen Garten

| über den am Hügelhange hingelagerten Häu-

sercomplex und über den Hafen; jenseits des-
selben breitet sich in mächtiger Ausdehnung
das Donauthal aus mit dem unendlichen Gewirr
seiner Balten, dahinter erheben sich in pitto-
resken Formen die Kegel und Spitzen des Ma-
&in-Gredi-er Gneisgebirges, hier den Horizont
abschliessend. Gegen Osten überblickt man die
Sümpfe des Pruththales, welche im Halbkreis
die weite, bis knapp unter die Stadt reichende
Wasserfläche des Bratis-Sees umfassen, einer
mächtigen Altwasserbildung in der Erosions-
furche des Pruth. Jenseits dieser Niederung bil-
den die Hügel Bessarabiens den Horizont;
freundliche Dörfer schmücken ihre Abhänge
und aus weiter Ferne grüssen die weissen
Mauern des russischen Stiidtchens Reni her-
über.

Die drei Tage in Galatz verbrachte ich mit
den notwendigen Vorstellungen und Besuchen
im k. u. k. General-Consulate, bei den Delegir-
ten der europäischen Donau-Commission und

bei angesehenen Galatzer Familien, die teils

der Fremden-Colonie angehörten, teils in Folge
ihrer Ansässigkeit oder anderweitiger Connexio-
nen in der Dobrudscha mir mit wertvollen
Empfehlungen dahin an die Hand gehen konn-
ten. Herr von Toncourt hatte hiebei in zuvor-
kommendster Weise meine Führung übernom-
men, und Dank ihm fand ich überall die freund-
lichste und entgegenkommendste Aufnahme.
Am 25-ten März brachen wir an Bord des
Dampfers Radetzky endlich nach Tulcea auf,
der letzen Station der Donau-Dampfschifffahrts-

Jurilofkäba, a Razim laguna partján fekvő orosz
haläszfalueskäba akartam indulni, — a hol a
legközelebbi időre f6hadiszallisomat szändékoz-
tam felütni.

Bizonyos feszültséggel tettük meg utunknak |

ezt az utolsó kis darabját — hisz a Duna lapà-
lyának eddig látott része, valamint a jobbpart
emelkedései már ama földhöz tartoztak, melyet
átkutatni szándékoztunk, t. i. dobrudsai tar-
tományhoz.

Gyakran találkozunk azzal a tévedéssel, hogy

Gesellschaft. Von hier aus wollte ich mich
direct nach Jurilofca (spr. Zurilofka), dem rus-
sischen Fischerdörfehen am Ufer der Razim-
Lagune wenden, wo ich für die nächste Zeit
mein Hauptquartier aufzuschlagen gedachte.
Mit einer gewissen Spannung legten wir die-

| ses letzte Stückchen der Reise zurück — gehör-

ten doch der passierte Teil der Donauniederung
sowie all’ die Erhebungen des rechten Ufers

mit zu dem Terraincomplexe, den wir zu durch-
forschen im Sinne hatten, nämlich zur Provinz

Dobrudscha.
Man begegnet sehr häufig dem Irrtume, dass

A Dobrudsa dombjai, Galaezröl nézve. — Hügel der Dobrudscha von Galatz aus.

a Dobrudsa nagy, zárt mocsaras terület, a mi
egyáltalában nem all; sőt az 1880 óta a roman
királyság által okkupalt tartomány dombos fen-
sik, mely körülbelül a 44 és 45 északi széles-
ségi fok alatt észak-déli irányban a Duna völgye
felé terjeszkedve, Silistria mellett a hegyes északi
kanyarulatra kényszeríti ezt, Galaczczal szem-
ben meredeken, fal alakban leszakad ; itt azután
a folyamnak megengedi, hogy ismét eredeti
nyugat-keleti irányát fölvegye és azt a Fekete-
tengerbe való ömléséig megtarthassa.

Fme dombos fensik hossza a bolgár határig
körülbelül 160 klm., szélessége a legkeskenyebb

die Dobrudscha nichts als ein geschlossenes
grosses Sumfgebiet sei; dem ist durchaus nicht
so; die seit dem Jahre 1880 vom Königreiche
Rumänien occupirte Provinz besteht vielmehr
aus einem hügeligen Plateau, welches etwa
dem 44. und 45. Grad nördlicher
Breite in nordsüdlicher Lage dem Donauthale
vorgelagert, dieses bei Silistria zu einer schar-
fen Abweichung nach Norden zwingt, gegenüber
von Galatz in steilen Hängen abreisst und hier

zwischen

dem Strome wieder gestattet, seine ursprüng-
liche westöstliche Richtung anzunehmen und bis

| zur Mündung in s Schwarze Meer beizubehalten.

Die Länge dieses Hügelplateaus beträgt bis
an die bulg. Grenze etwa 160 Kilometer, die

8

helyen 42 a legszélesebben körülbelül 95 klm.
Politikailag a román Dobrudsa két helytartò-
sagra van osztva, melyeknek fohelyei Kostancza

és Tulcea; a politikai beosztàs adta hatàroknak |

majdnem megfelelően a tartomány két teljesen
elütő földalakulást mutat, és pedig délen a
Kostanczai (Küstendsche) helytartóságban a
pusztai tipus a túlnyomó.

Egyhangú, kiszáradt, esőszegény ez a föld,
mely tavasszal kitünő legelőt, és a hol az
öntöztetés lehetséges — kiváló szántóföldet

ad. A hullámos felület számos domblanezba |

tagozódik, mely az esős idő kivételével ki-
száradt és puszta esőárkok barázdái által ke-
letkezett. Fa, bokor nem disziti a 100—
200 m. magasságra emelkedő, széles boltozatù
dombhätakat, szánalmas képet nyujt a sivár ki-
égetett vidék a hosszú nyári hónapokban, s csak
elszórva lakik egy-egy pásztor vagy földművelő,
mert a vízszegénység átka e földnek és a mélyre-
ásott s ennek daczára is csak alig szivárgó vízű
kutak száma csekély.

Egészen mások a viszonyok az északi Dobru-

dsában. A föld itt gazdagon van tagolva, a |

legkülönbözőbb formátióval biró, petrographiai
tekintetben tarka sokféleségük folytán érdekes
hegysorozatok szelik át az országot, többnyire
északnyugat-délkeleti irányban. E hegysorok az
ország délnyugati sarkában culminálnak, a hol

a macini gneisz hegységből a Tutuiat (mondd | (sprich Czuczujat) bis zu einer Höhe von etwa 450

Csucsujat) tető körölbelül 450 m. magasságig
emelkedik, s ez aránylag tetemes emelkedés
szemben a Duna völgyének magassági viszonyá-

val, mely ugyanitt csak 10—15 m.-nyire van a |

tengerszíne felett. Eme gneisztörzsökre több
más, melaphirból, régi agyagpalából vagy zöld-
kőből álló kisebb terjedelmű és magasságú —
mindazonáltal átlag 250—400 m-re emelkedő —
hegyläncz támaszkodik, mely lassanként lejtő-
södve, délkelet felé ereszkedik. Egy hosszan
elnyuló, a triász-korból származó mész és
homokkőből álló sziklatörzsök alkotja a dobru-
dsai szárosulat északkeleti részét, mely a
sajátságos alaku «Bes-tepe»-ben a korona ágai-
hoz hasonlóan kiemelkedő azonos nevű öt hegy-
kup-ban culminál, 242 m. magassággal. Egyes
eruptiv képződmények magasan emelkednek ki

| gestreckter Stock triasischer

Breite an der schmalsten Stelle 42, an der brei-
testen gegen 95 Kilometer. Politisch ist die
rumänische Dobrudscha in zwei Präfecturen
geteilt, deren Haupsitze Costanza und Tulcea
sind ; so ziemlich den Grenzen dieser politischen
Einteilung entsprechend weist das Land zwei
total verschiedene Bodengestaltungen auf, und
zwar ist im Süden, in der Præfectur Costanza
(Küstendsche), der Steppencharakter vorwiegend.

Eintönig breitet sich das regenarme, dürre
Land aus, im Frühjahre eine vortreffliche
Weide, und, wo Bewässerung möglich ist, einen
vorzüglichen Ackerboden darbietend. Die wel-
lige Oberfläche gliedert sich in zahlreiche Hü-
gelketten, welche durch die Furchen der ausser
zur Regenzeit wasserleeren, nackten Regen-
schluchten entstanden sind. Kein Baum, kein
Strauch schmückt die 100—200 Meter hoch
ansteigenden, breitgewölbten Hügelrücken ;
trostlos verbrannt und öde liegen dieselben in
den langen Sommermonaten da, nur spärlich
von Hirten und Bauern bewohnt, denn Wasser-
armut ist der Fluch dieser Gegenden und die
Zahl der spärlich sickernden, tief abgeteuften

| Brunnen ist gering.

Ganz anders liegen die Verhältnisse im Nor-
den der Dobrudscha. Reich gegliedert ist hier
die Oberfläche, mehrere Höhenzüge der ver-
schiedensten Formation, petrographisch durch
ihre bunte Mannichfaltigkeit interessant, durch-
ziehen das Land in meist nordwest-südöstlicher
tichtung. Die Culmination dieser Bergzüge be-
findet sich in der Nordwestecke des Landes, wo
das Maëiner Gneisgebirge im Kamme Tutuiat

Metern ansteigt — eine bedeutende relative
Erhebung gegenüber der Höhenlage des Donau-
thales, welche ebenda nur 10—15 Meter über
dem Meeresspiegel beträgt. Verschiedene andere

| Bergketten von geringerer Ausdehnung und

Höhe — doch aber durchschnittlich 250—400
Meter hoch — aus Melaphyr, alten Thonschie-

| fern oder Grünstein bestehend, lehnen sich an

diesen Gneisstock an und verlaufen in allmähli-
cher Abdachung gegen Südosten. Ein lang-
Bildungen aus
Kalkstein und Sandstein füllt den Nordosten des
Dobrudschafestlandes und culminirt in den
eigentümlich geformten «Bes tepe», den gleich
einer Krone aufragenden fünf Kegelbergen die-
ses Namens, mit einer Höhe von 242 Metern.

| Einzelne eruptive Bildungen ragen hoch aus

—

ieee amp pr

a palaöv lánczolataiból, legszembeötlöbben az
Orta Chiöj mellett levò tusköalakü porphyr
küpnak, Cineli-nek (332 m.) pittoreszk kettős
CSÚCSA.

Tehát a Dobrudsa eme északi része hegyes

vidék a szó legszorosabb értelmében; de e
mellett erdős vidék is, mert mérföldekre terjedő
erdők borítják a magasan kiemelkedő, festőien
szakgatott hegyormokat. Különféle tölgyfajok,
gyertyán és kőris fák, jávorok és hársfák alkot-
ják ezeknek az erdőknek főállományát; erdei
bükköt ezekben seholse találtam, de a hasznos
fajok között rengeteg hasznavehetetlen giz-gaz

den Kettenzügen der Schieferzone empor, am
markantesten der pittoreske Doppelgipfel des
klotzigen Porphyrkegels Cineli (332 M.) bei
Orta-Chiöj.

Also ein Bergland im vollen Sinne des Wor-
tes ist dieser nördliche Teil der Dobrudscha,
und ein Waldland dazu, denn meilenweit be-
decken Wälder die hochragenden, malerisch
zerrissenen Berekuppen. Verschiedene Eichen-
arten, Weissbuchen, Eschen, Ahorne und Lin-
den bilden den Hauptbestand dieser Wälder;
Buchen fand ich in denselben nirgends, doch

wuchert zahlloses Forstunkraut zwischen den

A ezipöhalmok a Pruth torkolat táján. — Die Gugelhupfe in der Gegend der Pruthmündung.*

is bujalkodik; éger-, vadkörte- alma- és cse-
resznye elszórva mindenütt találhatók,
mogyoró-, varjútövis és galagonya bokrok szinte
áthatlan cserjést alkotnak. Fájdalom, az erdők
nagyon is elhanyagoltak. Magas seholsem volt
ez a pontusi erdő, és még ősrégi, érintetlen
állományok is alig emelkednek 20
gasságra. Az orosz-török háború óta azonban
ezeket az erdőket, melyek azelőtt Vakuf birto-
kok voltak, erősen pusztítgatták — daezara

és

25 m. ma-

annak, hogy ujabban kizárólag kincstári birto- .

kok. Legujabb időben a román kormány részé-
ről sok történt kimélésükre és megtartásukra, —

* V. 6. pag. 88. is.
Aquila. V.

nutzbaren Arten: Erlen, wilde Birn-, Äpfel-
und Kirschbäume finden sich überall einge-
sprengt, und Hasel-, Weiss- und Kreuzdorn-
sträucher bilden ein schier undurchdringliches
Unterholz. Leider sind die Wälder verwahrlost
genug. Hochragend war dieser pontische Wald
nie, und selbst uralte, unberührte Bestände
erheben sich kaum zu der Höhe von 20— 25
Metern. Seit dem russ.-türkischen Kriege sind
aber die Wälder, die früher Vakuf waren, stark
hergenommen worden, trotzdem dieselben aus-

In

neuester Zeit wurde seitens der rum. Regierung

schliesslich Eigentum des Staates sind,

* Cfr. auch pag. 88.

10

bár siker koronázná ezeket a törekvéseket, s
bár megtarthatná a tartomány ezt a gazdag ke-
reseti forrást, mert már régi időkben is nagy
volt e vidék hajóépítő fának használt tölgyei-
nek híre.

A dobrudsai szárazföld mélyebb völgyeiben,
mindenütt ott, a hol a vízbőség megengedi,
telepek vannak, és divik a földművelés. A föld
átlag elég jó minőségű, ha nem is épen kiválóan
buja. A földművelést igaz, még igen primitiv

viel zur Schonung und Erhaltung derselben
gethan — möge dieses Bestreben von Erfolg
gekrönt sein und der Provinz dadurch ein
reicher Productionszweig erhalten bleiben, denn
die Qualität der zumal als Schiffsbauholz ver-
werteten Eichen dieses Gebietes war schon von
Alters her berühmt.

In den Thalniederungen des Dobrudschafest-
landes, überall da, wo der Wasserreichtum es
gestattet, liegen Ansiedlungen und wird Feld-
bau getrieben. Der Boden ist durchschnittlich
recht guter Qualität, wenn auch nicht gerade

Lösszhalom alakulat.* — Lösshügelbildung.*

mödon üzik, igy pl. magam is tanuja voltam
annak, mikor tavalyi tarlora vetettek, a nélkül,
hogy a talaj előzetes megmunkálását szükséges-
nek találtak volna. A vetőmagot valami tüske-
boronával egyszerüen valamennyire a földbe
bekaparják és a munka készen van. Azt mond-
ják, hogy ezelőtt általánosan ily módon dolgoz-
tak, most már a földművesek nagy többsége
szántani is szokott, igaz, hogy csak 2—3
hüvelyknyire — a régi primitiv módszer úgy lát-
szik talán már mégsem fizet. Tragyazni úgy-
szólván sohasem szoktak — a felhalmozódó
trágyát vagy bekeritesekre, vagy ù. n. «Borde»-k
(kunyhók) építésére használják, vagy pedig kinn

* V. ö. pag. 88. is.

hervorragend üppig. Der Wirtschaftsbetrieb ge-
schieht allerdings noch in ziemlich primitiver
Weise; so war ich z. B. selbst Zeuge, wie auf
vorjährige Stoppelfelder angebaut wurde, ohne
dass man ein vorhergehendes Umarbeiten des
Bodens für nötig befunden hätte. Das Saatgut
wurde einfach mit einer Dornenegge etwas ein-
gekratzt — und die Arbeit war geschehen. Die-
ser Betrieb soll früher allgemein gebräuchlich
gewesen sein. Heute ackert schon die grosse
Mehrzahl der Bauern, allerdings
2— 3 Zoll tief — die frühere primitive Art lohnt
wohl nicht mehr! Gedüngt wird so gut wie gar
nicht — der angesammelte Dünger wird ent-

auch nur

* Cfr. auch pag. 88.

a szabad mezőn elégetik. Az állattenyésztés, a
szarvasmarhát illetőleg, épenséggel nem válik
ki. Közönsegesen a szürkés-fehér pusztai
marha egy kicsiny, inségesen elnyomorodott
faját tenyésztik. A juh- kecske-, és sertéstenyész-

tést ugyan nagyobb mérvben üzik, de szintén |

igen primitiv módon.

Nagy elterjedésnek örvend a szőlőművelés,
melynek terményei két typusban culminálnak ;
rubinvörös, egészen könnyű bor Sarichiöj-böl
és más vele szomszédos Feketetenger melléki
községekből, és valamivel nehezebb bor a nyugoti
vidékekről, különösen Sarica faluból. Azt mond-
ják, hogy a dobrudsai vörös borok eredetüket
egy Fancziaországból Odessába indított gőzös-
nek köszönhetik, mely a fekete tenger partján

tönkre ment. A szőlővesszőket — burgun-
diaiak, — melyek rakományát alkották, a víz

a partra mosta, és itt az oroszok mint gazdátlan
jószágot összegyűjtötték és elültették. Mind a

kétféle bor rendkívül könnyű, finom, kellemes |

illatú és könnyedén savanykás ízű, s ezáltal
eme vízben szegény, vagy legalább igen kétes
vizekkel ellátott vidékeken felette kellemes italt
szolgáltat. Igazán nevetségesen csekélyek a
borárak: egy «vadra»-nyi mennyiség (13 liter)
a legolcsóbb fajtából 60 Ctmes-ba került,
ugyanaz a mennyiség a legdrágább régi termés-
ből melyet találtam, 3 frankba.

A Dobrudsa lakossága sajátságos népegy-

11
weder zu Einfriedungen oder zum Baue so-
genannter Borde’s (Hütten) verwendet, oder
aber auf freiem Felde verbrannt. Die Viehzucht,
Hornvieh betreffend, ist durchaus nicht hervor-
ragend. Allgemein wird eine kleine, elend ver-
kümmerte Rasse des grauweissen Steppenrindes
gehalten. Schaf-, Ziegen- und Schweinezucht
wird in grösserem Masstabe, aber ebenfalls
sehr primitiv betrieben.

Grosser Ausbreitung erfreut sich der Wein-
bau, dessen Product in zwei Typen gipfelt: rubin-
roter, ganz leichter Wein aus Sarichiöj und
anderen
Meere, und etwas schwererer, weisser Wein aus

Nachbargemeinden am Schwarzen
der westlichen Gegend, besonders aus dem Dorfe
Sarica. Die roten Weine aus der Dobrudscha sol-
len ihren Ursprung einem nach Odessa bestimm-
ten Dampfer französischer Provenienz verdan-
ken, welcher an der Düne des Schwarzen Mee-
res strandete. Die Steckreben —— Burgunder, —
welche seine Ladung bildeten, wurden über die

| Düne gespült und von den Russen als Strand-

veleget alkot, a mint épen beletelepitették őket |

e gyéren lakott pusztasägra változó uralmaik
alatt a törökök, oroszok és a legujabb időben a
románok. Az északi rész lakosságának főszáza-
lékát bolgárok és oroszok (többnyire «raskol-

nik»-ok, az az különböző színezetű felekezetüek)

képezik, délen a tatárok túlnyomók. Utóbbiak,
kik különben az egész Dobrudsában gyakran
vannak letelepítve, a Krimből kivándorolt, s a
tökököktől ide telepített tatár törzsek marad-
ványai.

A városokban a tiszta török elem (ozmánok)
még elég gazdagon van képviselve. A román
kormány mohamedán alattvalóival szemben
igen kiméletes és kerüli bárminő elnyomatásu-

gut gesammelt und verpflanzt. Beide Weintypen
sind ausserordentlich leicht, besitzen eine feine,
angenehme Blume und eine leichte Säure,
welche sie zu einem äusserst angenehmen Ge-
tränke in diesen wasserarmen oder doch nur
mit sehr bedenklichem Wasser ausgestatteten
Gegenden machen. Geradezu lächerlich billig
sind die Weinpreise: die Vadra (13 Liter) des
billigsten Landweines, kostete 60 Ctmes, dasselbe
Quantum des fheuersten alten Produetes, wel-
ches ich fand, 3 Franken!

Bewohnt

merkwürdigen Völkergewirr, wie dasselbe eben

wird die Dobrudscha von einem
durch die wechselnde Herrschaft der Türken,
zussen und neuester Zeit der Rumänen gerade
in die wenig bewohnte Steppengegend colonisirt
wurde. Bulgaren und Russen (zumeist Raskol-
niks, das heisst Sectirer verschiedener Färbung)
bilden den Hauptpercentsatz der Bewohner des
nördlichen Teiles, Tataren überwiegen im Sü-
den. Diese letzteren, die übrigens in der ganzen
Dobrudscha häufig angesiedelt sind, bilden die
Überreste der aus der Krim ausgewanderten,
von den Türken hierher colonisirten tatarischen
Stämme. In den Städten ist das rein türkische

-Element (Osmanen) noch reichlich vertreten.

Die rumänische Regierung ist ihren mohamme-

danischen Staatsangehörigen gegenüber sehr

entgegenkommend und meidet jedwede Unter-

drückung derselben, so dass die anderwärts so
De

19

kat, úgy hogy a mohamedánoknak más vidéken
oly gyakori tömeges kivándorlása itt alig-alig
fordul elő. Csak a cserkeszekkel szemben tettek
kivételt, mert ennek a rabló neptörzsnek,
melyet szintén a törökök telepítettek a Dobru-
dsába, a szerződés értelmében el
hagynia ezt a tartományt az occupátió alkalmá-
val, még pedig az ország biztonsági viszonyai-
nak nagy előnyére. Román földön ma már nincs
többé cserkesz. A Laasokat, kiket itt Gagauzok-
nak is neveznek, általában török—tatár keve-
rék népnek tartják, — egészen tisztába soha-
sem jöhettem ezzel a «nemzetiség»-gel, habár
hozzátartozókkal többször találkoztam. Lehet,
hogy valóságos Libanon-lakók voltak, kiket szin-
tén ide telepítettek. Szórványosan az egész
Dobrudsában előfordulnak, s mint vad és
rabló népség meglehetős hirhedtek; félnek is
tőlük.

Német telepek többszörösen találhatók a
Dobrudsában; a legjelentékenyebbek Ciucu-
rova és Atmagea kaschub falvak, aztán a ka-
tholikus würtembergiek telepei Tulcea mellett,
végül néhány sváb falu a costanzai helytartó-
ságban. Olaszok Macin mellett Greci falucská-
ban laknak, majdnem tisztán olasz falu a Tulcea
melletti Cataloi. Moldvai románokat (Moldoveni)
és emigrált hegylakó románokat a Magyar Kár-
pátokból (Mocani) ujabb időben a déli ország-
rész számos falujába telepített a kormány.
Mellesleg megjegyezve utóbbiak, a mokányok,
itt ép oly elégedetlenek a viszonyokkal, mint
régi hazájukban, és e miatt a sok tekintetben
feltünően józanul és tisztán gondolkozó romá-
noknál nem épen kedveltek.

E nagyobb számban képviselt néptörzseken
kívül még számos zsidó, görög és örmény tartóz-
kodik a Dobrudsában, különösen a nagyobb vá-
rosokban. Miután pedig ezekben még számos
idegenällamalattvalök, mint németek, magyarok,
csehek, albánok és egyebek is mint iparosok és
kereskedők telepedtek le, e városoknak népes-
sége igazán bámulatosan tarka egyveleget alkot,
mely az idegent nagy mértékben érdekeli és gyö-

kellett |

háufigen Massenauswanderungen der Moham-
medaner hier so gut wie gar nicht vorkommen.
Nur gegenüber den Tscherkessen wurde eine
Ausnahme gemacht, denn dieser räuberische
Volksstamm, den ebenfalls die Türken in der
Dobrudscha angesiedelt hatten, musste vertrags-
mässig bei der Occupation die Provinz verlas-
sen, sehr zum Vorteil der Sicherheitsverhält-
nisse im Lande. Heute befindet sich kein Tscher-
kesse mehr auf rumänischem Boden. Laasen,
hier auch Gagauz genannt, gelten allgemein als
Mischlinge von Türken und Tataren ; ganz klug
konnte ich aus dieser «Nationalität» nicht wer-
den, trotzdem ich mehreren Angehörigen der-
selben begegnete. Möglicherweise sind es wirk-
liche Libanonbewohner, die hierher angesiedelt
worden sind. In geringer Zahl über die ganze
Dobrudscha verstreut sind sie als wilde, räu-
berische Gesellen ziemlich berüchtigt und ge-
fürchtet.

Deutsche Colonien finden sich mehrfach in
der Dobrudscha ; die bedeutendsten darunter
sind die Kaschuben-Dörfer Ciucurova und At-
magea,* dann die Ansiedelungen katholischer
Würtemberger bei Tulcea, endlich einige schwä-
bische Dörfer in der Präfectur Costanza. Italie-
ner wohnen bei Maëin im Dérfchen Greci ; ein
fast rein italienisches Dorf ist Cataloi bei Tul-
cea. Moldaurumänen (Moldoveni) und emig-
rirte Gebirgsrumänen aus den ungarischen
(Mocani), sind in zahlreichen Dör-
fern des südlichen Landesteiles seitjüngerer Zeit

Karpaten

von der Regierung colonisirt worden. Beiläufig
bemerkt, sind die letzteren, die Mocaner, hier
ebenso unzufrieden mit den Verhältnissen wie
in ihrer alten Heimat und deshalb bei den in
vieler Beziehung auffallend klar und nüchtern
denkenden Rumänen nicht besonders beliebt.

Ausser diesen, in grösserer Zahl vertretenen
Volksstämmen, halten noch zahlreiche
Juden, Griechen und Armenier in der Dob-
rudscha und ganz besonders in den grösseren
Städten auf. Da sich in diesen auch noch in
Anzahl fremde Staatsangehörige:
Deutsche, Ungarn, Böhmen, Albanesen und
Handel- oder Gewerbetrei-
bende niedergelassen haben, so setzt sich deren
Bevölkerung aus einem bunten Gemisch von
wirklich erstaunlicher Mannichfaltigkeit zusam-

sich

ziemlicher

andere mehr als

| men, welches für den Fremden viel des Er-

* Spr. Tschukurowa und Atmadscha.

a te

nyörködteti. Az érintkezésben a fönyelv jelenleg
a roman nemzeti nyelv, melyet az összes törzsek
meglehetősen értenek. Az összes dobrudsai zsi-
dók rettenetesen elferdített németséggel beszél-
nek és sokszor alkalmazhatók mint tolmácsok.
Törökül csak az idősebb emberek beszélnek még
nagyobb mérvben és különösen a bolgárok még
ma is szivesen használják ezt a nyelvet, míg a
románban nem annyira jártasok.

A fentebbiekkel rövid vonásokban kimerítet-
tem azt, a mi a tulajdonképeni dobrudsai szá-
razföld jellemzésére vonatkozik. Ezt a száraz-
földet azonban köröskörül koszorú alakjában
mocsaras föld övedzi, mely közel ugyanoly terje-
delmű s melyet a Duna árterülete és hatalmas
deltája alkot. Rengeteg kiterjedésben terül el
ez a magas vizállások alkalmával messzire el-
öntött mocsárvidék és lakott területek, telepek
úgyszólván sehol sem találhatók benne, csak
halászok és vadászok járnak ebben a négyszög-
mértföldekre terjedő nádrengetegben és csak egy
kis része használható bizonyos időszakokban
legelőnek. Sok helyen teljesen hozzáférhetetlen
ez a kisebb-nagyobb tavakból, tócsákból, holt és
élő folyamágakból, füzesekkel borított szigetek-
ből, homokzátonyokból, nádasokból és rétségek-
ből alkotott kifürkészhetetlen mocsárvilág —
ez a szinte szűzies vadon, a hatalmas, a fenséges
rét, melynek közneve «balte».

Tulceába a naponkent* közlekedő póstahajó
délben érkezik, úgy hogy még aznap végezhet-
tem el Joannovios úr, az udvarias cs. és kir.
konzulátusi ügynök szíves vezetése alatt a fontos
bemutatkozást PenKovicin úrnál, a tulceai hely-
tartónál.

A magasrangú tisztviselő rendkívül szive-
sen fogadott és irodájából nagyfontosságú, az
összes alárendelt hatóságokhoz szóló leiratok-
kal, melyek utazásom folyamán gyakran legna-
gyobb hasznomra voltak, távoztam el. Délután
Joannovics ur vezetése alatt Tulceában járkáltam,

* Hétfő kivételével.

13

gotzlichen und Interessanten bietet. Als Haupt-
verkehrssprache dient gegenwärtig die rumäni-
sche Staatssprache, welche so ziemlich von
allen Stämmen verstanden wird.

Die Juden der Dobrudscha sprechen alle ein
äusserst corrumpirtes Deutsch und können in
vielen Fällen als Dolmetsch verwendet werden.
Türkisch wird von den älteren Leuten noch
vielfach gesprochen, und zumal die Bulgaren
benützen noch heute gerne diese Sprache, wäh-
rend sie des Rumänischen weniger kundig sind.

Mit dem Vorstehenden ist in kurzen Zügen
erschöpft, was auf die Charakteristik des eigent-
lichen Dobrudscha-Festlandes Bezug hat Um
dieses Festland legst sich aber ein Kranz von
Weichland von nahezu derselben Flächenaus-
dehnung, welchesaus dem Inundationsgebiet der
Donau, sowie aus der gewaltigen Deltabildung

dieses Stromes besteht. In riesiger Ausdeh-

nung breiten sich diese von Hochwässern
weithin überfluteten Sumpfgebiete aus; be-

wohntere Stellen, Ansiedelungen finden sich in
denselben fast gar nicht, nur Fischer und Jäger
durchziehen diese nach Quadratmeilen zählende
xohrwüste, und nur wenige Teile derselben kön-
nen zu gewissen Jahreszeiten als Weideplätze
benutzt werden. An vielen Stellen ganz unzu-
gänglich liegt diese Welt von Sumpf da als ein
unentstrickbares Wirrsal von Seen, Teichen und
Lachen, von toten und strömenden Armen,
von Weideninseln und Sandbänken, von Rohr-
feldern und Wiesenplänen — eine nahezu jung-
fräuliche Wildniss, die gewaltige, majestätische
Balta.

In Tulcea langt das täglich *
Postschiff Mittags an, so

verkehrende
dass ich, Dank der
liebenswürdigen Führung des äusserst entge-
genkommenden k. u. k. Consular-Agenten,
Herrn von Joannovics, noch am selben Tage
die wichtige Vorstellung bei dem Präfecten
Herrn

konnte. Ausserst liebenswiirdig von dem ho-

von Tulcea, Pencoviciu, vornehmen

hen Administrationsbeamten empfangen, ver-

liess ich dessen Bureau mit einer Reihe

hochbedeutender Vorschreiben an die sämt-
lichen subordinirten Behörden, welche mir im

Verlauf der Reise sehr oft von grösstem Vorteile

‚waren. Den Nachmittag schlenderte ich unter

der Führung Herrn von Joannovies’ in Tulcea
herum, die wenigen Sehenswürdigkeiten des

* Mit Ausnahme des Montags.

14

megnézegettem a festői fekvésű felvirägzo va-
roska kevés nevezetességét, estére hozzá voltam
hivatalos, s ott töltöttem néhány kellemes órát,
vidáman beszélgetve vele és kedves nejével.

Másnap — márcz. 26-ika volt — végre két
kocsira raktuk meglehetős terjedelmes podgyá-
szunkat, magunk is felültünk és apró bozontos,
de felette kitartó lovakkal, egy kifogástalanul
épült és jó karban tartott országúton gyorsan

hajtottunk Babadagh-ba, mely főhelye annak az |
alhelytartóságnak, melyben legközelebbi kuta- |

tásaimát végezni akartam. Az út részint mivelés
alatt levő, részint pusztán fekvő dombos vi-
dék között vezetett el — nagy közökben érin-
tettünk bizony igen inséges külsejű helységeket
ís. Természetes, hogy ez az út nekünk, idegenek-
nek elég érdekeset nyujtott, úgy ornithologiai
tekintetben, mint pedig a sajátságos idegen tá-
jakat és a népességnek még ismeretlen új typusait
illetőleg. Utóbbi a szak iránti buzgalom daczára
is még nagyobb mérvben mint előbbi, mert a
kopasz, fában szűkölködő vidéket igazán madár-

ban szegénynek lehet mondani. Egyedül csak |

bubos és kalandra pacsirták voltak nagyobb
számban a mezőkön, ezek mellett egyes átnyi-
laló sólymot (Falco lanarius) jegyezhettem fel ;
egy kisebb csapat túzokot és mindenekelőtt
3—4 kicsiny fehér-tükrös szárnyú pacsirtafélét
(Alauda sibirica?), mely az út mellett üldögélt,
valamint egyes hantmadár, Saxicola cenanthe
d -eket is.

Négy órai utazás végre a szegényes Babadagh |

városkába hozott. Itt oly gyorsan végeztem a
hatóságoknál való bemutatkozásokat, hogy még
aznap délután indulhattam további utamra ki-
szemelt főállomásom, Jurilofka felé.

Babadagh a törökök uralma alatt nevezetes và- |
ros volt, de a háboru óta 30,000-nyi lakosságából |

körülbelül csak 4000 maradt meg. A város körül
elterülő, jelenleg legelőknek használt óriási terje-

főiskola), a nagy, de romhoz hasonlóan elhanya-

golt külsejű mecset a hajdani nagyság utolsó |
nyomai. Egy rétisas és egy barna keselyüpär, |

melyek alacsonyan keringtek a városnak neve-
zett alacsony kunyhók és a sajátságosan rendet-

| reiche Bagage

malerisch gelegenen, blühenden Städtchens be-
sichtigend ; für den Abend hatte er mich in sein
Haus geladen, wo ich einige angenehme Stunden
mit seiner liebenswürdigen Gemahlin und mit

| ihm in heiterem Geplauder verbrachte.

Den folgenden Tag, es war am 26-ten März,
verluden wir endlich unsere ziemlich umfang-
und bestiegen zwei Wagen,
und in recht flottem Trab der kleinen, zotti-
gen, aber äusserst ausdauernden Pferde ging es
auf einer tadellos gebauten und erhaltenen

Chaussée dem Städtchen Babadagh — dem
Hauptorte der für meine demnächstigen Unter-
nehmungen auserwählten Subpräfectur — zu.

Der Weg führte durch teils bebautes, teils brach-
liegendes Hügelland, in grossen Zwischenräu-
men passierten wir elend genug aussehende
Ortschaften. Selbstverständlich hat die Fahrt
für die Neuankömmlinge genug des Interessan-
ten — in ornithologischer Beziehung sowohl als
auch durch die eigenartig fremde Landschaft
und die neuen, noch nicht geläufigen Typen
der Bevölkerung. Letzteres trotz allem fachli-
chen Eifer fast in noch höherem Grade als er-
steres, denn die kahle, baumlose Strecke war
geradezu vogelarm zu nennen. Hauben- und
Kalanderlerchen allein belebten in grösserer
Zahl die Felder; einzelne überhinstreichende
Falken (F. lanarius), ein klemer Tripp von Otis
tarda und vor allem drei oder vier Stück
einer kleinen, weissspiegeligen Lerche (Al. sibi-

| rica ?), welche an der Strasse ruhten, sowie ein-

zelne d d von Saxicola oenanthe wurden notirt.
Nach vierstündiger Fahrt in dem ärmli-
chen Städtehen Babadagh angelangt, konnte ich
die nötigen Vorstellungen bei den Behörden
etc. so schnell abwickeln, dass wir noch den-
selben Nachmittag die weitere Fahrt nach mei-
ner Endstation Jurilofea antreten konnten.
Babadagh war eine bedeutendere Stadt zur
türkischen Zeit — ist aber seit dem Kriege von
30,000 Einwohnern auf etwa 4000 zurückgegan-
gen. Rings um die Stadt sich hinziehende, ge-
genwärtig als Hutweiden benützte Friedhöfe von
ungeheuerer Ausdehnung, die halbverfallene

| Medreséh (türk. Hochschule), die zwar geräu-
delmü temetök, a felig összedült medreszeh (török |

mige, aber ruinenhaft verwahrloste Moschee
sind die letzten Spuren der einstigen Grösse.
Ein Seeadler, sowie ein Pärchen Kuttengeier,
welche niedrig über dem als Stadt bezeichneten
Complex niederer Hütten und merkwürdig re-
gellos gebauter türkischer Häuser kreisten,

lenül épült török házak halmaza felett, örven-
detes, sokat igérő jósjelnek látszottak.

Körülbelül 2 klm.-nyire Babadagh mögött a
kincstári erdőségbe értünk. Körülbelül 1800
négyzetkilométernyi területet borítanak ezek az
erdők, melyek északnyugati irányban Babadagh-
tól Maëin és Greci mellett a Dunáig húzódnak,
északra a Duna völgye mentén Tulceáig terjednek
és déli irányban a Kassimdsah és Beidant pa-
takok forrásvidékén, délkeleti irányban pedig a
costantzai helytartóságban, a Hagi Omar, Giöld-
schik és Sultan Bair melletti pusztai dombokban
végződnek.

Am ez a Sinlenis-fele leirásokból ismert locus
classicus — de mennyire változott azóta !

Már az első kirándulás alkalmával se tudott |

megtetszeni a 11/a—3 m. magas, igaz, hogy sok

helyen áthathatlannak látszó bozót, melyben /

keskeny, a fent áthajló ágak által gyakran alag-
útszerű útakon haladtunk — de mikor aztán

napokig tartó kóborlások után megtudtam, hogy |

Babadagh környékén sok kilométernyi környe-
zetben a hajdani szálerdő a háború folyamán és
közvetlenül utána lelkiismeretlen kiaknázás foly-
tán eltünt és mindenütt ennek a nyomoruságos
bokorerdőnek adott helyet, — akkor a csuklyás
keselyűt, a Vultur monachust illető reményeim
mélyen, nagyon mélyen szálltak alá.

Annál többet csábíthatják ezeknek a «kines-

tári erdök»-nek szélei a Sylviakat és más hasonló |
| Ränder dieser «Staatsforste» zu sein, wo regel-

bokor és réti lakókat, mert sűrűbb csalitok (több-

nyire tölgyfejekből) közé rendetlenül elszórva /

kisebb mivelés alatt levò irtvanyok, úgynevezett
declaratiók is vegyülnek. Számtalan szarka- és
varjufészek állott — sokszor alig egy méter-
nyire a földtől, — a még lombnélküli bokrok-
ban; de a jövendő lakóit kivéve, az erdő a
korai idő figyelembe vétele mellett is rendkívül
madárszegény volt ; mindössze egyes ölyvek, ki-
sebb, fáradhatatlanul kószáló szén és kék czinke-
csapatok, valamint egész szórványosan előfor-
duló erdei pintyek voltak a megfigyelés egyedüli
tárgyai.

Kívül az erdőkön, melyek itt fensik jellegű he-
lyen fekszenek, meredeken ereszkedett le az út
és a mint egy keskeny bevágáson végig jártuk

15
erschienen mir als frohes, vielverheissendes
Omen.

Etwa 2 Kilometer hinter Babadagh gelangten

wir in den Staatseigentum bildenden Forst.

| Ein Areal von der beiläufigen Ausdehnung von

1800 Quadratkilometer bedeckend ziehen sich

diese Wälder in nordwestlicher Richtung von

| Babadagh bis an die Donau bei Maëin und

Greci, reichen nördlich an der Flussniederung
endi-
gen südlich im Quellgebiet der Bäche Kassimd-
schah und

der Donau entlang bis gegen Tulcea,
verlaufen südöst-
bei Hagi Omer,
Giöldschik und Sultan Bair der Präfectur Co-
stanza.

Beidaint und
lich in den Steppenhiigeln

Es ist dies der Locus classicus der Sintenis-
schen Berichte —
alles geündert !

aber wie hat sich seitdem
"ahrt wollte mir das
11/2 —3 Meter hohe, allerdings an vielen Stellen

fast undurehdringlich scheinende Gestrüpp,wel-

Schon bei der ersten

ches wir aufschmalen, durch die oben sich über-
wölbenden Zweigspitzen oft tunellartigen We-
gen auschliesslich passirten, nicht recht gefal-
len — und als ich dann auf tagelangen Streif-
touren feststellte, dass in der Umgebung Baba-
daghs auf viele viele Kilometer im Umkreise
der einstige Hochwald in Folge gewissenloser
Ausbeutung während und unmittelbar nach dem
Kriege verschwunden sei und überall diesem
elenden Buschwalde Platz gemacht habe — da

fielen mein Hoffnungen betreffs Vultur mona-

chus tief! tief! herab !
Umso verlockender für Sylvien und anderes
derlei Busch- und Feldvolk schienen mir die

los zwischen dichteren Buschbeständen (mei-
stens Eichenarten) eingestreut, bebaute, kleine
Rodungen, sogenannte Deklarationen, liegen.

i Zahllose alte Elstern und Krähennester standen

— oft keinen Meter hoch vom Boden — in den
noch laublosen Sträuchern ; ausser deren prae-
sumptiven Bewohnern aber erschien uns der
Wald selbst für die frühe Jahreszeit noch äus-
serst vogelarm — denn nur wenige Bussarde,
kleine Völker rastlos herumpilgernder Kohl-
und Blaumeisen sowie ganz vereinzelte Buch-

| finken bildeten allein den Gegenstand unserer

Beobachtungen.

Ausserhalb der Wälder, welche hier plateau-
artigen Charakter tragen, senkte sich der Weg
scharf herab, und nachdem wir eine vorgela-

16

az előttünk fekvő alacsony, szantofoldekkel bo- |
ritott dombsorozatot, egyszerre, mint varazs-
ütésre feküdt előttünk a szeliden ereszkedő, buja
zöldben viruló rétekkel szegett vegyes vizü
Razim lagunának óriási, szinte mosolyogva-
ragyogó kék tükre. A háttérben a nádasok és
fenyvesek csikjai finom aranysárgás fonalakból
alkotott hálóként ragyogtak a napfényben és
messze-messze távolban, mint sötétebb, kék-
szinű, páraszerű csik integetett a szemhatárt |
élesen metszve a Feketetenger.

A felséges időben igazán meglepően gyö-
nyörű táj, valamint az a kellemes felfedezés,
hogy jövendő főhadiszállásunk Jurilofka (mond :
Zsurilofka) ugyancsak csinos, tiszta és a bánáti
telepítvények typusára emlékeztető falucska,
természetesen a legrózsásabb hangulatba ejtett
bennünket, melyet a vadászra nézve minden- |
esetre valamennyire bosszantó körülmény se
tudott megzavarni, hogy közel Juriloska előtt, |
Pasa Kázla bolgár tanya előtt, a szó betűsze-
rinti értelmében egy 150—200 főnyi darucsapa-
ton kellett áthaladnunk, a nélkül, hogy a párat-
lanul álló alkalmat felhasználhattuk volna.
Túlságos lelkiismeretesség folytán ugyanis nem
akartam a fegyvereket a hatósági bemutatkozá-
sok megejtése előtt kirakni — azok most béké-
sen feküdtek tokjaikban, a töltények a ládikák-
ban — s mi a máskor oly vad darvak elôtt 50 |
lépésnyire megálltunk kocsin és nem tehettünk
mást, mint messzelátóinkon át nézegettük a |
csinos madarak kómikus, groteszk tánczát és
csodáltuk egyes, különösen szép példányok pom-
pás tolldiszét.

Hála a rendkívül hatásos leiratoknak, melye-
ket Pencovrcru úr a szeretetreméltó tulceai hely-
tartó állított ki részünkre, nemsokára összes
podgyászunkkal együtt ünnepélyesen beiktattak
a jurilofkai Primariába (községháza), melyben
a Primar NIcHIEI Cupruan és a községi jegyző
Livepianu N. az «étrangers de distinction»-ok
számára fentartott két. szobát tetszés szerinti
időtartamra rendelkezésünkre bocsátották. |

Oly vidéken, a hol a vendégfogadék minden
másra inkább vannak berendezve, mint vende-
gek fogadására, a hol a széltében divó megszál-
lásnak valamely «gazda»-nal (vendégbarát) meg- |

gerte Kette niederer, feldbedeckter Hügel durch
einen schmalen Einschnitt passirt hatten, lag
wie mit einem Schlag hingezaubert am Rande
der sanft abfallenden, üppig grünenden Feld-
fluren lachend blau der ungeheuere Spiegel der
Braklagune Razim vor uns. Die Rohrinseln und
Dünenstreifen im Hintergrunde glänzten im
Sonnenlichte wie ein goldgelbes Netz feiner
Linien ; und weit, weit dahinter, ein duftiger
Streifen von etwas dunklerem Blau, grüsste
scharf den Horizont abschneidend das Schwarze
Meer herüber.

Die bei dem herrlichen Wetter wirklich über-
raschend liebliche Landschaft. sowie die ange-
nehme Entdeckung, dass unser Zukunfts-Haupt-
quartier Jurilofea (sp. Zurilofka) ein äusserst
nettes, reines, im Typus vollständig an die
Niederlassungen des Banates erinnerndes Dörf-
chen sei, versetzte uns natürlich in die rosigste
Stimmung, welche auch durch den zugleich
allerdings etwas ärgerlichen Umstand nicht ge-
trübt werden konnte, dass wir kurz vor Juri-
lofca bei dem bulgarischen Weiler Pascha Kizla
buchstäblich durch eine Schaar von 150—200
Kranichen durchfahren mussten, ohne diese ein-
zig dastehende Gelegenheit benützen zu kön-
nen. Aus übergrosser Gewissenhaftigkeit hatte
ich nämlich die Gewehre vor Erledigung der
behördlichen Vorstellungen nicht auspacken
wollen — und nun lagen dieselben friedfertig
in den Futteralen, die Patronen in ihren Kist-
chen — und wir hielten zu Wagen auf keine
50 Schritte vor den sonst so scheuen Kranichen
und konnten nichts thun, als durch unsere
Gläser Tänzen der
schmucken Vögel zusehen und die prachtvollen
Schmuckfedern einzelner, besonders schöner
Exemplare bewundern.

den komisch-grotesken

Dank der ausserordentlich wirkungsvollen
Begleitschreiben, welche mir von dem liebens-
würdigen Präfecten Herrn Pencoviciu in Tulcea
ausgestellt worden waren, erfolgte alsbald un-
sere Installation mit all’ unserem Gepäcke in
der Primarie (Gemeindeamt) von Jurilofea, in
welcher nns Primar Nichiei Cuprean und der
Gemeindenotar N. Livedianu die beiden für
«Etrangers de distinction» reservirten Zimmer
für beliebige Dauer zur Verfügung stellten.

In einem Lande, in welchem die Gasthäuser
zu allem anderen eher eingerichtet sind als zur
Aufnahme von Gästen, das Einquartieren nach
landesüblicher Weise bei einem «gazda» (Gast-

vannak a maga «izé»-i — erre később még vissza
fogok térni — eléggé nem dicsérhető a prima-
riák vendégszobáinak intézménye. Tulcea egyik
első román helytartója, Sraresou P., ki közigaz-
gatási tekintetben sok érdemet szerzett magának
a Dobrudsa megnyitása érdekében, építtette egy-
szersmind a legtöbb primária-épületet a hely-
tartóságban, melyek a rendesen igen szegényes
falvakban csinos, tetszetős külsejükkel és rend-
kívül ezelszerü beosztäsukkal kellemes pihenőt
nyujtanak a szemnek. Hogy megmagyarázzam
a primár és primariának ismételten használt ki-
fejezéseit, közbevetve megjegyzem itt, hogy a
dobrudsai tartomány, (melynek azonban mint
tartománynak nincs önálló képviselete a román
parlamentben), közigazgatása épen úgy van
szervezve mint nálunk. A fő- és alhelytartónak
körülbelül ugyanaz a hatásköre mint nálunk a
főispánnak és föszolgabirönak. A legalsóbb köz-
igazgatási hatóság a primar állása, mely megfe-
lel a mi községi birónknak, avval a különbség-
gel, hogy a román primart a kormány nevezi
ki, míg a mellé adott jegyzőt a helytartó javas-
latára ő iktatja hivatalába valami községi vá-
lasztmányfélének a hozzájárulása mellett.

A primar a hatásköréhez tartozó közigazgatási
és rendőri karhatalomnak névleges viselője —
valóságban azonban itt is az irnokul alkalmazott
jegyző csinálja a községnek az esőt és a napfényt,
mig a primar — természetesen valami halász
vagy paraszt — mindenben igen-t és amen-t
mond, a mit a jegyző rendel és e rendeleteket a
törvény szava szerint nélkülözhetetlen aláirásá-
val, vagy legalább hiteles kézjegyével szentesíti
és érvényre juttatja.

Jurilofkába való érkezésem után mindjárt
első este, miután jelenlétem czélja pletyka útján
elterjedt a faluban, jelentkezett már nálam egy
félig hivatásos vadász, Petrov Perfilof Nossow,
kit Petruska-nak neveznek, s én minden to-
váhbi gondolkozás nélkül a legközelebbi napokra
vezetőül fogadtam az eleven tekintetű, nagy
tárgyismeretet eláruló és általában nagyon ro-
konszenves fiatal embert. Egy héten át össze-

Aquila, V.

freund) aber hie und da seine nisi’s hat — wo-
rauf ich noch zurückkommen werde — ist die-
ses Institut der Fremdenzimmer auf den Pri-
marien nicht genug zu loben.

Einer der ersten rum. Präfecten von Tulcea,
P. Statescu, der sich in administrativer Bezie-
hung viele Verdienste um die Erschliessung der
Dobrudscha erworben hat, ist auch der Erbauer
der meisten in der Präfectur befindlichen Pri-
mariegebäude, welche in den gewöhnlich recht
ärmlichen Dörfern durch ihr schmuckes, gefäl-
liges Aussehen und durch ihre äusserst prakti-
sche Einteilung angenehm in die Augen fallen.
Um die wiederholt benützten Ausdrücke Primar
und Primarie nicht unerklärt zu lassen, sei hier
eingeschaltet, dass die Verwaltung der Provinz
Dobrudscha (welche jedoch als Provinz keine
selbständige Vertretung im rum. Parlamente
besitzt) ganz in ähnlicher Weise organisirt ist,
wie bei uns. Präfect und Subpraefect besitzen
etwa denselben Wirkungskreis wie Obergespan
und Oberstuhlrichter. Die niedrigste admini-
strative Behörde ist die Stelle des Primars,
welche der unseres Gemeinderichters ent-
spricht, nur mit dem Unterschiede, dass
der rum. Primar von der Regierung ernannt
wird, während der ihm beigegebene Notar auf
Vorschlag des Prifecten von ihm unter Zu-
stimmung einer Art Gemeindeausschuss ange-
stellt wird. Nomineller Träger der in seinem
Wirkungskreise liegenden administrativen und
Polizeigewalt ist der Primar — in Wirklichkeit
aber macht auch hier der
gebene Notar Regen und

als Schreiber beige-
Sonnenschein in der
Gemeinde, während der Primar — natürlich
ein Bauer oder Fischer — zu allem Ja und
Amen sagt und «die Regierungshandlungen des
Notars» mit seiner, dem Wortlaut des Gesetzes
nach unentbehrlichen Unterschrift oder wenig-
stent mit seinem beglaubigten Namensstempel
sanktionirt und zur Geltung bringt.

Am Abend meines Eintreffens in Jurilofca,
und nachdem sich der Zweck meiner Anwesen-
heit auf dem Wege des Klatsches durch das
Dorf verbreitet hatte, hatte sich ein halber Be-
rufsjäger, Petrow Perfilof Nossow, genannt Pet-
ruschka, bei mir gemeldet, und ich hatte den
aufgeweckt blickenden, mit grosser Sachkennt-
niss sprechenden und überhaupt recht sympa-
tischen jungen Mann ohne weiteres für die
nächsten Tage als Führer angenommen. Mit
ihm nun durehstreiften wir etwa eine Woche

)
a

18

jártuk vele Jurilofka legközelebbi környékét,
hogy mindenekelőtt a területet és az ornis állo-
mánya felett nyerjünk bizonyos áttekintést.

Sok oly érdekes, a mi hosszabb ideig is birt
volna lebilincselni, került elő ezeken a kirándu-
lásokon ; így különösen a vadregényes Dolojman
hegyfok, melynek 40—60 m. magas, három-
négy klm. hosszú, vadul szakgatott sziklafalán
menydörögve törnek meg az örökké háborgó
Razim hullámai, vált egyik legkedvesebb kirán-
dulási helyünkké. Volt itt egy fakó keselyű —
Gyps fulvus-fészek, két-három buhúpárt konsta-
tálhattunk, hasonlíthatatlan kecses repülésű
sirályok — Larus argent. michahellesi —
egyenként vagy párjával szünet nélkül vonul-
tak tova a sziklafalak mentén és kora reggel
a különös Tadorna tadorna és T. casarca szá-
mos párja ült nagy tarka virágokhoz hasonlítva
a sziklaparkänyokon, hogy közeledesünkkor
sajátságos, gyermeksirasra emlékeztető kiälto-
zással messze tova siessenek a Liman kék,
habkoszorús hullámaira.

A sással benőtt, keskeny mocsárszalagba futó
part mentén ezernyi czankó — Totanus — sür-
gött-forgott, a mezőkön mindenütt hallható volta
kalandra pacsirta, — Alauda calandra — kelle-

lang die náchste Umgebung von Jurilofca, um
vorerst über das Terrain sowie über den Stand
der Ornis einen gewissen Überblick zu be-
kommen.

Viel Interessantes wäre bei diesen Touren
wohl im stande gewesen, mich für längere Zeit
zu fesseln, und besonders das pittoreske Cap
Dolojman, an dessen 40—60 Meter hoher, drei
bis vier Kilometer langer, wild zerklüfteter
Felswand sich die Wellen des ewig bewegten

_ Razims donnernd brechen, wurde zu einem Lieb-

lingsziel unserer Touren. Hier stand ein Horst
von Gyps fulvus, zwei-drei Uhupärchen wurden
constatirt, ununterbrochen zogen einzeln oder
paarweise Larus argent. michahellesi unver-
gleichlich zierlichen Fluges längs der Wände
hin, und zahlreiche Paare der wunderlichen

| Tadorna tadorna und T. casarca sassen gleich

mes, dallamos eneke, magasan fölöttünk pedig

darvak éke vonult, vagy pihenésre és legelésre
le-leszállott az üde vetésekre.

Szórványosan egyik-másik érdekes vándort
a szőlők tüske-sövényeiben, vagy a cserjések-

ben, vagy az erdős csalitokban figyeltük meg |

és ejtettünk el. De egészben véve ez a vi-
dék a vonulás megfigyelésére nézve vágyaim-
nak mégsem felelt meg. A terület nélkülözte
azt a vegyes jelleget, mely a vándorlók min-
den fajának pihenésre alkalmas leszällöhe-
lyeket nyujthatott volna. Óriási távolságokat
kellett legyőzni és a bokorerdő átkutatása, vagy
egy kirándulás a mocsárba vagy a mezőre, min-
dig egy teljes napot nyelt el. E mellet úgy láttam,
hogy az édes vizeknek teljes hiánya oka annak,
hogy a kisebb fajokból oly feltünően kevés van,
holott ezeknek már teljes vonulásban kellett
volna lenniök ! — Igy szántam magam első tájé-
koztató kirándulásomra, melyen a Sintenis test-
vérek egykori főhadiszállását, Ciucurova (Csu-
kuróva) Kaschub falut szándékoztam felkeresni,

grossen, bunten Blumen frühmorgens auf den

Felszinnen, um bei unserer Annäherung unter
eigentümlichen, an Kindergeschrei erinnern-
den Rufen weit abzustreichen nach den blauen,
schaumgekrönten Wellen des Liman’s.

Längs des schilfbewachsenen, in ein schmales
Sumpfband auslaufenden Ufers trieben sich Tau:
sende von Totaniden herum, auf den Feldern
sang allenthalben Alauda calandra ihr reizend
melodisches Lied, Kranichschaaren zogen hoch
überhin oder fielen zur Rast und Asung auf
den frischen Saaten ein, und vereinzelt wurde
auch ein oder der andere interessante Wanderer
in den Dornhecken der Weingärten oder im
Buschwerk der Racheln oder im Waldgestrüppe
beobachtet und erlegt. Doch im ganzen sagte
mir die Gegend zur Zugbeobachtung nicht
recht zu. Es fehlte der gemischte Charakter des

| Terrains, der Wanderern aus allen Gruppen
| zur Rast geeignete Ruheplätzchen bieten konnte.

hogy annak erdős berezeiben legalább egyszer |

alaposan körültekintsek.
Aprilis elsejen indultunk oda és egy reszint

tiesige Entfernungen waren zu bewältigen, und
ein Durchstöbern des Buschwerkes, eine Sumpf-
oder Feldtour verschlang je einen vollen Tag.
Zudem schien mir das Fehlen von Süsswasser
ein Grund für den auffälligen Mangel all der
kleinen Arten zu sein, welche ja schon im
vollen Zug begriffen sein mussten! — So be-
schloss ich denn, die erste «Orientirungstour»
zu unternehmen und das einstige Hauptquartier
der Gebrüder Sintenis, das Kaschubendorf Ciu-
curowa (Ischukuröwa) zu besuchen, um in den
Waldbergen einmal gründlich Umschau zu
halten.

Am ersten April brachen wir dahin auf, und

gyalog, részint kocsin, de folytonos vadászás és
megfigyelés közben megejtett, egy napig tartó
" utazáson először a többé-kevésbbé mivelés alatt
levő pusztai vidékre, majd a Slava patak mentén
a folyton szűkebbé váló völgyön át teljesen a
dobrudsai erdők szívébe kerültünk. Számos és
kölönböző fajú ragadozót figyeltünk meg az úton
és élénken sajnálom, hogy egy előttem és társam
előtt teljesen ismeretlen saspár kedvéért nem
álltam meg a szegényes Cianurli de sus bolgár
falu mellett. Több kisérlet, hogy a sajátságo-
san tarka sasokhoz lopódzak, mint rendesen
eredménytelen maradt — és így vagy két órai
vesztegelés után mégis folytattuk útunkat. A
kérdéses sast, melyet meglehetős bizonyossággal

Aquila rapax-nak tartok, a specziális részben /

behatóbban tárgyalom. Impozáns látvány tárult
fel előttünk Slava russa falu mellett, a hol 30
drb keselyűt — két barna keselyűn kivűl vala-
mennyi fakó Gyps fulvus — és néhány király-
sast láttunk keringeni a mezőn, valószinűleg dög
felett.

Miután egy barátságos török péknél rövid

| kreisen sahen. Nach

ideig megpihentünk, tovább hatoltunk a Slava |
felett erősen megszűkülő völgyben. A dombok |

igen tekintélyes magasságra emelkedtek ; magas
szálerdővel borított oldalaik mindig közelebb
nyomultak egymáshoz és csak helyenként adnak
szélesebb medenczékben mivelés alá vehető föl-
det. Utóbbiakon az örvös- és vadgalambon — Co-
lumba palumbus és oenas — kivül még sok szirti
galambra, Columba liviá-ra emlékeztető galamb-
párok is fordultak elő, melyek már feltünő óva-
tosságukkal is bizonyították, hogy nem «szelid»
házigalambok. Délkeleten felmeredező szikla-
ormok a szirti galamb előfordulását még való-

eine teils zu Wagen, teils zu Fuss, immer
aber jagend und beobachtend zurückgelegte
Tagesreise brachte uns erst durch mehr oder
minder bebautes Steppenland, dann dem Laufe
des Slavabaches entlang durch das immer enger
werdende Bergthal so recht in das Herz der
Dobrudschawälder hinein. Zahlreiche Raubvögel
verschiedener Arten beobachteten wir am Wege,
— und ich bedauere es lebhaft, nicht einem
Pärchen mir und meinem Begleiter vollständig
unbekannter Adler zu Liebe eine Station bei
dem elenden Bulgarendorfe Ciamurli de sus ge-
macht zu haben. Mehrfache Versuche, die merk-
würdig bunten Adler anzuschleichen, blieben
fast
zweistündiger Zögerung setzten wir dann doch
unseren Weg fort. Den fraglichen Adler, welchen
ich mit ziemlicher Sicherheit für Aquila rapax
halte, bespreche ich eingehender im speciellen
Teile. Ein imposanter Anblick wurde uns bei
dem Dorfe Slava russa zu teil, wo wir 30 Stück

wie gewöhnlich erfolglos — und nach

Geier — ausser zwei Kuttengeiern lauter Gyps
fulvas — und einige Aquila imperialis wohl

über einem auf den Feldern liegenden Aase
kurzer Rast bei einem

freundlichen türkischen Bäcker drangen wir
weiter in das oberhalb Slava sich
engende Thal ein. Die Hügel stiegen zu ganz
respeetabler Höhe an, und ihre mit hochstäm-
migem Walde bedeckten Hänge rückten näher
und näher zusammen, nur stellenweise in brei-
teren Mulden Raum zu cultivirbaren Feldern
gebend. Auf diesen letzteren trieben sich neben

Hohl- und Ringeltauben auch sehr an Columba

stark ver-

| livia erinnernde Taubenpärchen herum, welche

szinübbe tették, de egy sok fáradsággal elejtett |

fiatal példäny azt latszik bizonyitani, hogy a
Dobrudsa állítólagos szirtigalambjai csak telje-
sen elvadult hàzi, recte mezei galambok.

Már jó alkonyatkor értünk Ciucuroväba és
alig nyolcznapi tartózkodás által már beleélve
magunkat a Dobrudsában követendő egyedül

helyes eljárásba, igazán szeretetreméltó szem-

telenséggel, minden habozás nélkül a prima-
riába szálltunk, a primar és jegyző pillanatnyi
távolléte daczára is, mert számítottunk a ma-
gunkkal hozott leiratok hatására. Különben

|
|
|

schon durch ihre ausnehmende Vorsicht be-
wiesen, dass es keine «zahmen» Haustauben
seien. Im Südosten aufstrebende Felsgipfel
liessen die Möglichkeit des Vorkommens der
Felsentaube noch wahrscheinlicher erscheinen
— doch dürfte ein mit vieler Mühe erlegtes
junges è dahin entscheiden, dass die angeblichen
Felsentauben der Dobrudscha nur vollständig
wild gewordene Haus-, recte Feldtauben sind.

In Dämmerstunde
trafen wir in Ciucurowa ein, und quartierten

ziemlich vorgerückter
uns, während des kaum achttägigen Aufenthaltes
sehon in das in der Dobrudscha einzig richtige
eingelebt, in liebenswürdig-unver-
Weise Pri-

mariegebäude ein, indem wir trotz der momen-

Vorgehen
schämter ohne weiteres in das

tanen Abwesenheit des Primars und Notars auf

7
3”

20

máshol nem is igen talalhattunk volna szállást,
miután Ciucurova német gyarmatosai minden
idegennel szemben való paraszt gyanakodásukat
valóban bámulatba ejtő tökéletességre vitték és
kezdetben tényleg mindenféle diplomatikus fo-
gást kellett alkalmaznom, hogy a legszerényebb
kivánatainkat kielegitö élelmit számomra és
Klingl számára, tojások, tej, itt-ott egy sült
csirke vagy más afféle alakjában megszerez-
hessem.

Szerencsénkre találtunk itt két, isten tudja

die Wirkung der mitgeführten Vorschreiben
bauten. Es wäre sonst allerdings auch nicht gut
möglich gewesen ein anderweitiges Unterkom-
men zu finden, da die deutschen Colonisten
Ciucurowas es in dem bäuerischen Misstrauen
| allem Fremden gegenüber zu einer geradezu
| verblüffenden Vollendung gebracht haben, und
ich thatsächlich anfangs allerlei diplomatische
Kniffe in Anwendung bringen musste, um die

unseren bescheidenen Anforderungen genü-
gende «Lebensnotdurft» in Gestalt von Eiern,
Milch, hie und da einem gebratenen Huhn und
dergleichen für mich und Klingl zu beschaffen.

Zum Glück fanden sich zwei, weiss Gott

Tatár tanya Ciucuroväban. — Tatarischer Hof in Ciucurova.

mily veletlenek folytan ebbe a félreesò erdözugba
vetődött egyéniséget, kik nagy érdeklődést tanu-
sítottak irányunkban, és ezeljaim elérésére nem
csekély mértékben folytak be. Az egyik becsüle-
tes asztalos-mester volt, születésére nézve ber-
lini, ki fél Ausztrián és Déloroszországon «ke-
resztül dolgozta» magát és Odessából jövet meg-
feneklett valahogyan Ciucurovában. Igen értel-
mes és nyilteszü fej, ki avval a spekulátiv
gondolattal foglalkozik, hogy az ottani erdők
igazán pompás fáját asztalos czélokra kiaknázza
— e mellett szenvedélyes vadász, mint fájdalom
Ciucurova valamennyi férfilakója ; és meg is 18-
mertetett az ottani vadászkörökkel. Miután ke-
reskedés ezéljabol 6 maga is gyűjtött tojásokat
és bogarakat, kiválóan vonzódott hozzánk és

| durch welche Zufälle in diesen entlegenen Wald-
| winkel verschlagene Persönlichkeiten, welche
uns mit grossem Interesse entgegenkamen und
| zur Erreichung meiner Zwe ke nicht unerheb-
lich beitrugen.
Tischlermeister, Berliner von Geburt, der halb
Österreich und Südrussland «durchgearbeitet»
hatte und von Odessa aus nach Ciucurowa ge-
strandet war. Ein äusserst intelligenter, offener
Kopf, trägt er sich mit dem speculativen Ge-
danken, das wirklich prachtvolle Fladerholz
der dortigen Wälder zu Tischlereizwecken nutz-
bar zu machen — nebenbei ist er, wie übrigens
leider alle männlichen Insassen Ciucurowas,
ein leidenschaftlicher Jäger und vermittelte ùn-
sere Bekanntschaft mit den dortigen Jäger-

Der eine war ein ehrsamer

igazi szívélyességgel rendezte be számunkra |

műhelyét praeparáló helyül. A másik, egy stiriai
születésű, mint molnár Magyarország minden
nagyobb malmában szolgált és ezáltal Szent
István birodalmának országai iránt bizonyos
ragaszkodást szítt magába. E mellett mint egy-
kori osztrák zsandárőrmester magasan a ciucu-
rovai előkelőség felett érzi magát, hozzá függet-
len «gözmalmi vezetö». Energia forrásul egy
régi, szalmával fűthető 4 lóerejű gazdasági moz-
dony szolgál neki — minőségében, arra érez
magában hivatást, hogy mostani tartózkodási
helyében az előkelőt adja.

Néhány napon át — majd idevaló vadászok-
kal, majd egyedül — összejártuk a Ciucurova
körül levő erdős bérezeket, miközben sokszor
derekasan kutyagoltunk. Kisebb fajokban itt is
szegények voltak az erdők — mindenesetre a
mi erdőinkhez hasonlítva, sokkal kisebb volt az
évszakhoz képest a tavaszi vendégek száma.

kreisen. Da er selbst für Handelszwecke Bier
und Käfer sammelt, fühlte er sich zu uns be-
sonders hingezogen und riumte uns seine Werk-
stätte mit wirklicher Freundlichkeit zu Prä-
parierzwecken ein. Der andere, ein gebürtiger
Steierer, hatte als Müller fast in allen grösseren
Mühlen Ungarns gedient und dadurch eine ge-
wisse Anhänglichkeit an die Länder der heil.
Stephanskrone in sich gesogen. Zudem fühlt er
sich als ehemaliger österr. Gendarmerie-Wacht-
meister hoch über alle Notablen von Ciucurowa
erhaben, und in seiner Eigenschaft als unab-
hängiger «Leiter der Dampfmühle» als Be-
triebskraft dient ihm ein 4 HP-iges, stroh-
geheiztes, altes Wirtschaftslocomobil — dazu
verpflichtet, die Honneurs seines nunmehrigen
Aufenthaltsortes zu machen.

Mehrere Tage hindurch durchstreiften wir —
bald mit einheimischen Jägern, bald allein —

| die Waldberge um Ciucurowa, wobei manchen

Néhány érdekes vonulási adatot szolgáltatott |

egy elevenen kézrekerült Locustella lucinioides,
egy csapat Bombycilla garrula és az első fecskék
megérkezése. Nagy csalódást okozott azonban a
nagy ragadozóknak, a Sintenis testvérek előadá-
sától teljesen elütő, szemmel látható megfogyat-
kozása.

A Sintenis testvérektől egészen közönsé-

gesnek ismertetett barna keselyű manapság |

Ciucurova-Atmagea környékén inkább ritkának
mondható és a fészekaljaknak esztelen kifosztása,
valamint az erdőknek folyton nagyobb mérveket
öltő kipusztítása és a zaklatás folytán ama vidé-
kekröl nem sokára ki is lehet űzve. Mas ragado-

zókban eddigelé szintén egyáltalában nem volt |

fölösleg. Milvus ater, melyet a tengerpart men-
tében mint vonulót már gyakran jeleztünk, még
nem érkezett a fészkelési helyhez ; egyedül Falco
lanarius és Circaétus gallicus, valamint néhány
Aquila imperialis élénkítette az erdőket. Utóbbi
fajból az erdőszélén egy fészket találtunk 2 friss
tojással. Miután a telepítvényesek földjei irtvá-
nyok, az erdő pedig kincstári birtok és a favétel
aránytalanul magas árakhoz van kötve, Atmagea

Tag ganz ordentliche Marschleistungen gemacht
wurden. An kleinem Zeug fanden wir auch hier
die Wälder arm — jedenfalls gegen unsere
Wilder in derselben Jahreszeit bedeutend zu-
rück an Frühlingsgästen. Einige interessante
Zugsdaten lieferten eine lebend ergriffene Locu-
stella luscinioides, ein beobachteter Flug Bom-
bycilla garrula und das Eintreffen der ersten
Schwalben. Eine grosse Enttäuschung aber
brachte mir die gegen die Sintenis’schen Be-

richte abstechende augenscheinliche Vermin-

derung der grossen Raubvögel. Der von den
Gebrüdern Sintenis als geradezu gemein ge-
schilderte Kuttengeier ist heute in der Gegend
von Ciucurowa-Atmagea als Horstvogel eher
selten zu nennen, und bei der sinnlosen Ver-
nichtung der Gelege, sowie der stetig zuneh-
menden Devastirung und Beunruhigung der
Wälder dürfte er bald wirklich ganz aus jenem
An

vögeln war auch bisher durchaus kein Uber-

Gebiete vertrieben sein. anderen Raub-

fluss. Milvus ater, den wir am Zuge längs der
hatten,
nicht am Horstplatz eingetroffen; Falco lana-

Küste schon häufig notirt war noch
rius und Circaétus gallicus sowie einige Aquila
imperialis belebten allein die Wälder. Von letz-
terer Art fanden wir einen Horst mit 2 frischen
Eiern am Waldrande. Da die Felder der Colo-
nisten Rodung sind, der Wald jedoch Staats-
eigentum bildet und der Holzbezug an unver-
hältnissmässig hohe Preise geknüpft ist, ver-
fielen braven Kaschuben und

die Atmageas

99

és Ciucurova derék kaschubjai arra az igazán |
kitünő gondolatra jöttek, hogy földjeiken néhány |
magas törzset meghagynak, melyeknek — valo-
ságos bűnbakokként — esetleges kényelmetlen |
tudakozódások esetén a beszerzett szerszám,
vagy ölfa származási helye után bizonyítaniok
kell a tisztességes keresetet. Messziről ennél-
fogva a két kaschub falú környéke — a Dob-
rudsában sehol sem találtam effélét — úgy tünik |
fel, mintha itt a legnagyobb mérvű gyümölcs-
termelést űznék ; azonban közelebbi megtekin-
tés után kisül, hogy az állítólagos vén gyümöles-
fák elnyomorodott, sinylődő tölgyek, hársak és
jávorok, melyeknek többnyire elszáradt csúcsaik
a tömegesen előforduló erdei pacsirták számára
kedvencz ülőhelyeket szolgáltatnak, lombos ko-
ronáik pedig nem egyszer rejthetik a királysas
fészkét. Tiszta véletlenből találtuk egy ily sas-
nak a fészkét alig tizpercznyi távolban a falutól
és alig is lehetett volna azt kevesebb feltünéssel
elhelyezni, mert ki fogja az ezer és ezer magá-
nyosan álló fa kúszált, ágas-bogas koronáit ki-
kutatni, hogy a királysasnak magában véve
jelentéktelen külsejű fészkét felfedezze ?

Barna keselyűfészkeket, melyek iránt legin-
kább érdeklődtem, csak keveset tudtunk felku-
tatni. Egy bolgár pásztor mutatott egy fészket,
de épen aznap fiai kivették a két tojást a fé-
szekből és megették. Kirándulásainkon két üres
fészket találtunk és csak egy bizonyult örömömre
barna keselyű fészeknek és nem királysasénak,
a mint azt két bolgár vezetőm leirásából, kik
kis tarka ragadozónak mondták, következtethetni
véltem.

A különböző vadász-kirándulások közben
egész világosak lettek előttem a nagy ragadozók
és általában minden más vad apadásának okai.
Daczára annak, hogy a kincstári erdőkben, ha-
csak nincsenek bérbeadva, a vadászat általában
tiltva és még ezenkívül is egy egészen jól szö-
vegezett védő-törvény a vadászatot a kellő hatá-
rok közé szorítja, ama rengeteg erdőségekben
mégis évről-évre korlátlanul és czél nélkül va-
dászgatnak. Április 4-én egy vasárnapon, né-
hány korán reggel kivonult vadászszal del-
előttre egy rendezvousra beszéltünk össze, az
erdőben levő kies fekvésű Schebir forrásnál,

Ciucurowas auf den ganz vortrefflichen Gedan-
ken, einzelne hohe Stámme auf ihren Feldern
stehen zu lassen, welche — wahre Sündenböcke
— bei etwaigen unbeguemen Nachfragen über

| die Provenienz eingelagerten Nutz- oder Klafter-

holzes als Beweismittel des rechtlichen Erwer-

| bes dienen müssen.

Von weitem sieht infolge dessen die Land-
schaft um diese beiden Kaschubengemeinden
— nirgends anderswo fand ich dergleichen in

i der Dobrudscha — so aus, als würde da der

intensivste Obstbau betrieben ; bei näherer Be-
trachtung stellen sich aber diese angeblichen
alten Obstbäume als verkrüppelte, verwitterte
Eichen, Linden und Ahorne heraus, deren
meist dürre Wipfel einen Lieblingssitz für
die massenhaft vorkommenden Baumlerchen
bieten, und deren buschige Kronen gar oft den
Aus
reinem Zufall fanden wir den Horst eines sol-
chen Adlers kaum 10 Minuten vom Dorf ent-
fernt — und unauffälliger konnte derselbe kaum
angebracht sein, denn wer wird die wirren Kro-
nen der tausend und abertausend einzelstehen-
den Bäume untersuchen, um den an sich unan-
sehnlichen Kaiseradler-Horst zu entdecken ?
Kuttengeier-Horste, um die es uns begreif-

Horst des Kaiseradlers tragen mögen.

licher Weise am meisten zu thun war, konnten
wir nur wenige ausfindig machen. Ein bul-

garischer Hirte zeigte mir einen Horst an,

doch hatten am selben Tag seine Buben die
zwei Eier
verzehrt.
unseren

des Horstes
Zwei leere Horste fanden wir

Touren, und

ausgenommen und
auf

nur einer, zu dem

| mich zwei Bulgaren führten, nachdem sie mir
den Bewohner desselben als einen kleinen, ge-

fleckten Raubvogel geschildert hatten, erwies
sich zu meiner Freude nicht, wie vermutet,
als Kaiseradler, sondern als Kuttengeier-
Horst. Während der verschiedenen Jagdexeur-
sionen wurde mir der Grund des Abnehmens
der grossen Raubvögel und des jagdbaren Wil-
des überhaupt klar genug. Trotzdem in allen

Staatsforsten, soweit sie nicht verpachtet sind,

die Jagd überhaupt verboten ist und ausserdem
ein recht gut verfasstes Schongesetz der Jagd

die rechten Bahnen weist, wird jahraus jahrein
in jenen weiten Forsten drauf losgejagt ohne
Maass und Ziel. Am 4. April, einem Sonntage,
hatte ich mit einigen frühmorgens ausgezoge-
nen Jägern ein Rendezvous an der reizend im
Walde gelegenen Quelle Schehir für den Vor-

Úgy látszik, hogy ez kedvenez helye az ilynemü
találkáknak, mert alig hogy a megbeszélt óránál |
még jóval korábban a búja pázsitra, az ärnye- |
kos tölgyligetből fakadó forrás mellett, leteleped-
tünk, már is recsegés és ropogás hallatszott a
sűrűn benőtt lejtőn és a falu több legénye vető-
dott hozzánk gyanus külsejű előltöltő puskákkal |
felfegyverkezve. Nemsokára egy másik oldalról
hosszan elnyújtott vad kiáltás hangzott a völgy-
ből, melyre kisérőink azonnal feleltek és ismét
hozzánk csatlakozott egy fegyverekkel és ku-
tyákkal jól ellátott kis vadászcsapat. Rövid idő
alatt valami húsz marczona külsejű alak között
ültünk ; mindenféle rendszerű és caliberű pus-
kák voltak a fákra felakasztva részint a fákhoz
és bokrokhoz támasztva, kutyák, jóképű, magas-
lábú kopók morogtak és marakodtak körülöttünk
és a sajátságos kaschub dialektus érdes hangján
orosz, roman és bolgár nyelven szállt a szó
innen is onnan is, megbeszélve a reggeli va-
dászat elemenyeit.

Egy szegény nyúl esett ennek a fölkelés-
nek áldozatul és egy csomó harkály, melyeket
itt mint nyalánkságot falnak fel, mátyásmadár,
rigó és más kisebb, tisztán pajkosságból elejtett
holmik képezték a sorozat végét; mindez da-

93

mittag verabredet. Es scheint dies ein Lieblings-
platz für derlei Zusammenkünfte zu sein —
denn kaum ‚hatten wir ziemlich lang vor der
verabredeten Stunde uns an der aus schattigem
Eichenhaine entspringenden Quelle auf dem
schwellenden Rasen gelagert, als es schon von
oben über den dichtverwachsenen Hang herab
prasselte und brach, und mehrere Burschen des
Dorfes mit langen, verdächtig aussehenden Vor-
derladerflinten bewaffnet, zu uns stiessen. Gleich
darauf gellte von einer anderen Seite ein lang-
gezogener, wilder Schrei das Bergthal herab,
wurde von

unseren Begleitern sofort beant-

wortet, und wieder lagerte sich ein kleiner

| Trupp Jäger mit Waffen und Hunden wohl-

ezära annak, hogy a törveny szigorù kimeletet |

rendelt el — és a kinestàri birtokokon a vada-
szat általában mindenkinek tiltva van!

Dr. Farman Ciucurova környékén az Astur
brevipes-t mint fészkelő madarat említi fel,
és természetes, hogy eziránt a madár iránt ta-
nusítottam különös érdeklődést. Portyázásaim
közben először is azt konstatálhattuk, hogy a
kisebb ragadozókból, melyek a régi fészkek
számából itélve és a falubeliek állítása szerint
nem lehetnek épen ritkák, úgyszólván semmi
sem érkezett még meg és igy elhatároztam,
hogy tájékoztató kirándulásaimat a távolabbi
berezekbe, Maëinig fogom kiterjeszteni és en-
nek a felette érdekes területnek faunisztikus
kikutatását egy előrehaladottabb időre fogom
fentartani. Nevezetesen az a széles, erdős völgy,
mely a jidinai (zsidina) forrástól indul ki, ége-
rekkel szegélyezett patak szélének és oldalai-

In

wir mitten unter einer Gruppe von einigen

ausgerüstet bei uns. kurzer Zeit sassen

Gestalten,
Flinten aller Systeme und allen Calibers hin-

zwanzig recht Bassermannschen

sen und lehnten an den Bäumen und Sträu-
chern, Hunde gut aussehende, hochläufige
Bracken knurrten und bissen sich um uns
herum, und in rauhen Lauten des eigentümli-
chen kaschubischen Dialectes, in russischer, ru-
mänischer und bulgarischer Sprache schwirrte
tede und Gegenrede hin und her über die

Erlebnisse der Morgenjagd. Ein armer Hase
war diesem «Aufstande» zum Opfer ge-
fallen — und eine ganze Reihe von Spechten,

die hier als Leckerbissen verzehrt werden, von
Nusshähern, Drosseln und anderem aus purem

Mutwillen erlegten kleinen Zeuge bildeten den

rest der Strecke. Und dabei verfügte das Gesetz
und ist die Jagd auf der
überhaupt. für jedermann ge-

strenge Schonzeit

Staatsdomäne

sperrt!
Dr.

vogel für die Gegend von Ciucurowa genannt,
5 >

Farman hat Astur brevipes als Brut-

und natürlich galt diesem Vogel mein beson-
deres Interesse. Während meiner Streiftouren
eonstatirten wir zunächst, dass von den kleinen
Raubvögeln, die nach der Anzahl alter Horste
und nach Aussage der Ortsinsassen nicht eben
selten sein mussten, noch fast nichts eingerückt

sei und so beschloss ich, die Orientirungs-
tour weiter in die Waldberge gegen Maëin hin
auszudehnen, mir ein faunistisches Durchstö-
bern dieser äusserst interessanten Gegenden
für eine vorgerücktere Zeit aufsparend. Nament-
lich das breite Waldthal, welches von der Quelle
Jidina (Zidina) ausgeht, trug mit seinem erlen-

gesäumten Bachesrand und dem schiitteren,

24

nak ritkás, de magas erdőállományával egészen
olyan jellegü volt, mint a milyennek azt Sso-
mow a törpe héja fészkelési helyére nézve typi-
cusnak mondja.*

Fájdalom, az idő ismét egészen kedvezőtlenné
vált, viharszerű szelek és jéghideg futóesők kisér-
tek majdnem minden kirándulásainkon és néha
oly hevesekké váltak, hogy kirándulásokra egy-
általában gondolni sem lehetett.

Így ismét felkészülődtünk, málhánkat to-
vábbítás végett átadtuk a derék Kerimnek —
egy ciucurovai tatárnak — és az atmageai he-
gyeken át a széles Taitza völgybe mentünk,
Orta-Chiöjön és Balabangeán keresztül a leg-
közelebbi állomás Han Cearca (Han Cserca)
felé igyekezve.

Tájképi szépségekben igen gazdag volt ez az
út. Különösen Orta-Chiöj, egy eléggé jelenté-
keny, tatároktól lakott falu fölött maradt egy
hely élénken emlékezetembe ; itt az út közvet-
lenül egy sor Pic-szerű meredeken ágaskodó,
kúpalaku hegyorom mellett vezet el, melyek
csúcsait romhoz hasonlóan szakgatott szirtek
koszoruzzák. Köröskörül magas, sötét, komor bér-
czek emelkednek, délkeletfelé a völgy a széles,
termékeny orta-chiöji völgymedenczébe nyilik,
melyben sötét erdők övéből egész váratlanúl
meredeken felmered a Cineli sziklahegy tuskó
alakú kettős csúcsa. Egyenlö közökben emelkedve
magas Kurgánok, Gomilok, vagy úgynevezett ve-
zérdombok sora, nyilegyenesen szeli át a völgyet
és ezek, egy ismeretlen ősi időnek, ezeljukat te-
kintve titokzatos emlékei, melyek különben az
egész Dobrudsában mindenütt gyakran találha-
tók ; itt a félreeső, ellentétekben gazdag erdős
völgyben oly sajátságosan kiegeszitöleg járulnak
hozzá a táj komor hatásához.

Útközben a meglehetős nagy számban fel-
lépő, vonulásban levő pusztai
ölyv, Buteo desertorum, foglalta le figyelmemet
és Orta-Chiöj mellett tetemes időt pazaroltam
el egy, fájdalom, eredménytelen vadászattal há-
rom vagy négy, felette vad, fehér szárnytükrű
pacsirtára. Legbúzgóbb iparkodásom daczára se
sikerült biztos lövésre keriteni a menekülő ál-
latkákat. Fájdalom, ezek voltak az útolsó ily-

valószinűleg

* Ornith. Jahrb. II. 1891, p. 121.

aber hohen Bestand seiner Seitenlehnen ganz
den Charakter, wie ihn Ssomow als typisch für
die Brutorte des Zwerghabichtes angiebt.*

Leider war das Wetter wieder recht ungünstig
geworden, sturmartige Winde und eisige Regen-
schauer begleiteten uns auf fast allen Ausflügen
und steigerten sich zuweilen zu solcher Stärke,
dass an ein Excursiren oft überhaupt nicht zu
denken war.

So schnürten wir denn wieder unsere Bündel,
übergaben unser Gepäck zur Beförderung dem
braven Kerim — einem Ciucurowaer Tataren
— und wanderten über die Atmageaer Berge
hinüber ins breite Taita-Thal, über Orta-Chiöj
und Balabangea der nächsten Etappe Han-
Cearca (Han-Tscherka) zustrebend.

Landschaftlich bot. dieser Weg viel des In-
teressanten. Besonders lebhaft blieb mir eine
Stelle oberhalb Orta-Chiöj, einem nieht unbe-
deutenden, meist von Tataren bewohntem Dorfe,
in der Erinnerung, wo der Weg knapp unter
einer Reihe pikartig steil aufstrebender Fels-
kegel dahin führt, deren Gipfel durch ruinen-
artig zerklüftetes Felsgewirr gekrönt sind. Rings-
um ragen die düster-dunklen, hohen Waldberge
empor, gegen Südosten aber öffnet sich das
Thal zur weiten, fruchtbaren Mulde von Orta-
Chiöj, in welcher vorgeschoben aus einem Gürtel
dunkler Wälder der klotzig geformte Doppel-
gipfel des Felsenberges Cineli ganz unvermittelt
jai emporwächst.

In gleichmässigen Abständen sich erhebend
durchquert eine schnurgerade Reihe hoher Kur-
gan s (Gomilen oder sogenannte Hünengräber)
die Thalmulde — und diese ihrem Zweck nach
rätselhaften Denkmäler
grauen Vorzeit, die ja in der ganzen Dobrudscha

einer unbekannten
allenthalben häufig zu sehen sind, tragen hier
in dem entlegenen, contrastreichen Waldthale
so recht eigentümlich ergänzend zudem schwer-
mütigen Ernst des Landschaftsbildes bei.
Unterwegs beschäftigten uns ziemlich zahl-
reiche, wohl auf dem Zuge befindliche Buteo
desertorum — und bei Orta-Chidj vergeudete
ich nicht unbeträchtliche Zeit mit der leider er-
folglosen Jagd auf drei oder vier äusserst scheue
weissspiegelige Lerchen. Trotz eifrigster Bemü-
hungen gelang es mir nicht, einen sicheren
Schuss auf die flüchtigen Tierchen anzubrin-
gen. Leider waren es die letzten derartigen

* Ornith. Jahrb. II. 1891, p. 121.

fajú pacsirtàk, melyek kirandulasom folyamán
előmbe kerültek.

Miután Balabangea orosz faluban egy kissé
megerősítettük magunkat, a mi a napi fáradalom
után már nagyon is szükségessé vált, éppen al-
konyatkor gyors tempóban róttuk le a már rövid
útat Han Cearcába. Útközben a Taitza patakot
szegélyző keskeny, deigen kies ligetben egy nyár-
fán álló királysas fészket fedeztünk fel. Azonnal
megállítottuk a kocsit és a fészekhez lopództunk.
Bámulatunkra a várt sas helyett egy kerecsen so-
lyom hagyta el a régi hatalmas fészket, melyből
Klingl egy frissen tojt F. lanarius tojást hozott
le. Ily helyzetben, szántóföldek között egy fű-
zekből s nyárfákból álló keskeny, de mindazon-
által typikus, szalagalakú ligetből magányosan
felnyúló fekete nyárfán — sohase kerestem
volna ennek a sólyomnak a fészkét. A mint ké-
sőbb hallottam, azt a fészket évekig lakta egy
«Kartal» — kétségtelenül királysas pár.

Han Cearcában az odavaló brigadéros-nál
(erdész) — fiatal görög, Tulceából — igen szíves
és barátságos fogadtatásra találtam. Néhány
perez alatt teljesen tájékoztatva útazásom ezel-
jairól, számomra és Klingl számára mindjárt
megfelelő szállást szerzett egy orosz paraszt-
házban, mindenféle felvilágosítással szolgált
területének vadászati és különösen ornithologiai
viszonyait illetőleg és a tervbe vett kirándulá-
sokra megfelelő vezetőkről gondoskodott.

Han Cearca kicsiny, körülbelűl 80 házat szám-
láló falucska, melyet orthodox, földmivelésből
és faorzásból élő oroszok laknak. Az északi
Dobrudsa orosz faluinak jellege majdnem mindig
ugyanaz. Egy, vagy — nagyobb faluknál — két

hosszú házsor halad az országút mentén, mely |

magában a faluban esős időben feneketlen sár-

tengerré, szárazságban pedig forró porsivataggi |

változik át. Magányosan álló, többnyire igen
tisztán és csinosan tartott házikók szegik be az
utczát, melyre a ház keskeny oldalán levő abla-
kok tekintenek, a bejárat pedig az udvar felé
fordított hosszú oldalon, még pedig rendesen a
konyhából nyílik. Túl az udvaron, a lakóházzal
párhúzamosan vannak az istállók és gazdasági
épületek; a háttérben a kukoricza góré és az
Aguila. V.

Lerchen, die mir während meiner Excursion zu
gesichte kamen !

Nach einer im russischen Dorfe Balabangea
eingenommenen Stärkung — dieselbe war nach
der Leistung des Tages schon recht notwendig
geworden führen wir bei beginnender Däm-
merung in raschem Tempo das kurze Stückehen
Weg
einer Pappel der den Taita-Bach umsäumenden

bis Han-Cearca, wobei unterwegs auf
schmalen, aber lieblichen Au ein Kaiseradler-
Horst entdeckt wurde. Sofort wurde der Wagen
parirt, und der Horst angeschlichen. Zu unse-
verliess denselben aber statt

rem Erstaunen

des erwarteten Adlers ein Blaufussfalke, und
holte alten
Horste ein frischgelegtes Ei des F. lanarius. In
mitten in Feldern auf einer aus
dem Weiden- und Pappelgestrüppe des schma-

Kling! aus dem und mächtigen

dieser Lage

len, aber typischen Aubandes einzeln aufragen-
hätte ich niemals die
Wie

später erzählt wurde, war der betreffende Horst

den Schwarzpappel

3rutstitte dieses Falken gesucht. mir
jahrelang von einem Pärchen «Kartal’s»
zweifellos Kaiseradler bewohnt gewesen.

In Han-Cearca fand ich bei dem dortigen
3rigadier (Förster) — einem jungen Tulceaner
Griechen eine äusserst entgegenkommende
und freundliche Aufnahme. In wenigen Minuten
ganz über den Zweck meiner Reise orientirt,
verschaffte er mir und Klingl zunächst ein pas-
sendes Unterkommen in einem russischen
Bauernhause, gab uns dann allerlei Aufklärun-
gen über die jagdlichen und besonders über die
ornithologischen Verhältnisse seines Bezirkes
und besorgte uns für die in Aussicht genom-
menen Touren entsprechende Führer.

Han-Cearca ist ein kleines, etwa 80 Häuser
zählendes Dorf, bewohnt von orthodoxen, Feld-
bau und Holzdiebstahl treibenden Russen. Der
Charakter aller russischen Dörfer der nörd-
lichen Dobrudscha bleibt so ziemlich immer der
gleiche. Ein, oder bei grösseren Dörfern
— zwei lange Häuserzeilen verlaufen in der
tichtung der Chaussce, welche ihrerseits inner-

halb

grundlosen Schlammmeer, bei Trockenheit zu

des Dorfes bei Regenwetter zu einem

einer heissen Staubwüste sich verwandelt. Ein-

‘zeln für sich stehende, meist äusserst rein und

Dorf-

strasse ein, auf welche die zwei kleinen Fenster

nett gehaltene Häuschen säumen die

der Schmalseite blicken, während die Hausthür

nach der dem Hofe zugekehrten Langseite und
4

26

elkerülhetetlen gőzfürdő zárja be az udvart. A
ház mögött ritkán hiányzik egy kertecske, vagy
az udvarból legalább néhány fácska és igy a
tiszta, fehérre meszelt, gyakran kezdetleges fest-
ményekkel diszitett, de rendesen széles, szi-
nes talapzati szegéssel ellátott házikók iga-
zán barátságosan néznek ki. A tisztaság egy-
általában egyik erénye az oroszoknak és való-
ban a házikók, vagy sokszor épen kunyhók
belsejét rendkivűl jó karban találtam, — kezdve
a földből taposott padlón, a számtalan vánkos-
ból összerakott ágyig, a kékre mázolt, tarka vi-
rágos ládáktól és szekrényektől az elkerülhetet-
len samovárig, minden tükörtiszta és ragyogó.
Éppen oly barátságosan, mint titokszerűen vilá-
git a himzett vagy tarkanyomású kendők rámá-
jából a kis örök tűz, az aranytól duzzadó, by-
zanczi stilus szerint egyhäziasan merev s az
orthodox rituszt jellemző szentképek előtt, a
«szent zug) -ban.

Rendesen a falvak közepén, szabad helyen
emelkedik a templom — mely kupoláival és tor-
nyaival rendszerint nagyon is impozánsan üt
el a szegény lakóházaktól. Kevésbbé vonzóak a
«Krémak» vagy «Mehanak», melyek azonban
mindig és mindenütt élénk látogatásnak örven-
denek.

Hétköznapokon is már kora reggel tömve
vannak a fészerhez hasonló «csarnokok» fe-
csegő, lármázó vendégekkel, kik egy pohár
csáj-t (thea) a másik után hörpentenek fel fo-
gaik közé szoritott czukordarabkäkon át, közbe
egy-egy pohár könnyü, olcsó és jó honibort sem
vetnek meg, vagy nagyobb erősitésre egy pohárka
Rakiaval vagy Wodkával kedveskednek önma-
guknak.

Thea, bor és pálinka, kenyér és egy kemény,
vízzel készitett tésztából sütött kulcsos kalács-
féle, melyet a theához használnak, rendesen
mindaz, a mi ezekben a falusi korcsmákban
kapható. És a ki tavaszszal, a görög bőjtök
idején kényszerül a Dobrudsa belvidékén utazni,
mint a szegény kutató ornithologus, mikor a

zwar regelmássig vom Küchenraume aus sich
öffnet. Jenseits des Hofes, parallel mit dem
Wohngebäude, steht das Stall- und Wirt-
schaftsgebäude ; im Hintergrunde schliesst die
Maisscheune und das unvermeidliche Dampf-
badhäuschen den Hof ab. Ein Gärtchen hinter
dem Hause — wenigstens ein par Bäumchen
im Hofe — fehlen selten, und so sehen die
sauber geweissten, oft mit primitiven Malereien
gezierten, stets aber mit einem breiten, farbi-
gen Sockelanstrich versehenen Häuschen recht
freundlich aus. Reinlichkeit ist überhaupt eine
Tugend der Russen, und wirklich fand ich stets
das Innere der Häuschen oder sogar Hütten
ausserordentlich gut gehalten, — vom lehm-
gestampften Fussboden angefangen, bis zu dem
aus zahllosen Kissen aufgebauten Pritschen-
bette, von den blaugestrichenen, buntgeblumten
Truhen und Kästchen bis zu dem unvermeidli-
chen Samovar ist alles spiegelblank und sauber,
und gar freundlich und heimlich glüht im «Hei-
ligenwinkel» das kleine ewige Licht aus der Um-
rahmung gestickter oder buntbedruckter Tücher
vor den goldstrotzenden, hieratisch-steifen Hei-
ligenbildern byzantinischen Stiles, wie sie dem
orthodoxen Ritus eigentümlich sind.

Inmitten des Dorfes, auf freiem Platze, er-
hebt sich gewöhnlich die Kirche, die mit ihren
Kuppeln und Türmen in der Regel allzu im-
posant gegen die bescheidenen Wohnhäuser ab-
sticht. Weniger anziehend sehen die Kresma’s
oder Mehana’s aus — erfreuen sich aber stets
und überall eines regen Zuspruches. Schon in
den frühen Vormittagsstunden gewöhnlicher
Werktage pflegen die schuppenartigen «Hallen»
von schwätzenden, lärmenden Gästen überfüllt
zu sein, die ein Glas Tschaj (Thee) nach dem
anderen durch ein zwischen den Zähnen fest-
geklemmtes Zuckerstückchen hinunterschlürfen,
dazwischen ein oder das andere Glas des leich-
ten, billigen und guten Landweines nicht ver-
schmähend oder zur kräftigeren Stärkung ein
Gläschen Rakia oder Wodka genehmigend.

Thee, Wein und Schnaps, Brot und eine Art
harter, aus Mehlkleister gebackener Kringel als
Zuthat zum Thee sind aber in der Regel auch
das einzige, was in diesen Dorfwirtshäusern
erhältlich ist. Und wer — so wie die armen for-
schenden Ornithologen — gezwungen ist, im
Frühjahre, also während der griechischen Fa-
sten, das Binnenland der Dobrudscha zu berei-
sen, wo Wasserjagd und Fischerei nicht zur

nh we

vizivadäszat és halászat nem járulhat a napi
étlap gyarapitàsahoz, az a testi szükségleteket
illetőleg igen bajos helyzetben van. A bőjtöket
itt roppant szigorúan tartják meg. Az emberek
még azt sem látják szivesen, ha mások tiltott
ételeket készítenek tűzhelyeiknél és e mellett
tojáson és hébe-hóba tejen kivül igazán semmi
élvezhetőt sem lehet ebben az áldott évszakban
kapni.

Mär most, a ki nincs abban a helyzetben,
hogy meg tudna elégedni az oroszok bab és
mamaliga ételeivel, (mi mellett még az a körül-
mény is nagy súlylyal eshet a mérlegbe, hogy
a különben sem túlhajtott szorgalmat tanúsitó
oroszok a bőjtök alatt, a mint nekem látszott,
különösen óvatos munkaiszonyt szeretnek mu-
tatni), annak egy ily utazásra jól kell magát fel-
szerelnie conservekkel, vagy pedig — mint én
tettem ebben az eredeti programmon messze
túlterjedő kiránduláson, nyomorúságosan ke-
nyéren és tojáson kell megélnie. Hat napi idő-
közben én és Klingl 100 — mond száz tyúkto-
jást pusztítottunk el.

A következő napokban a Han Cearca körüli
erdős bérczeket jártuk össze — miközben min-
denekelőtt barnakeselyű fészkeket kerestünk,
de e mellett a többi, fájdalom, úgy fajok, mint
egyebek tekintetében szegény avifaunára is
lehető figyelmet forditottunk.

Rendesen 3—4 óráig tartott, mig Han Cear-
cából fölmentünk a meredeken emelkedő és
mindenekelőtt átkutatott Daiaman es Tutujat,
mondd Czuczujat, 350— 400 m. magas hegy-hátak
gerinczére és csak akkor lehetett megkezdeni
a tulajdonképpeni kutatást a számtalan mellék-
gerinczek és kiálló hegyhátakon, a melyek a
porhanyos talaju, hihetetlen bujanövésü bokor-
és fűtakaróval boritott, helyenként sziklatöm-
böktől áttört főtetőtől mindkét oldalfelé leeresz-
kednek. Sűrű, helyenként még a mi fogalmaink
szerint is egészen jó kinézésű erdő — legna-
gyobb részét gyertyánok, kisebb részét külön-
böző tölgyfajok képezik — nő a többnyire mere-
dek lejtőkön; számos forrás gyakran közvet-

lenül a gerincz alatt fakad, a gneiszból álló !

hegység őskori jellegének megfelelőleg a hegy-
oldalakböl, mely források tiszta, friss vizei-
ket a számos gyönyörű erdei patakokba viszik,

97
Bereicherung des täglichen Menus beitragen
können, der ist inbezug auf des Leibes Nah-
rung und Notdurft übel dran. Die Fasten wer-
den hier entsetzlich streng gehalten die
Leute sehen selbst die Bereitung verbotener
Genüsse an ihren Herden ungern, zudem be-
kommt man wirklich ausser Eiern und allen-
falls Milch um diese gesegnete Jahreszeit nichts
Geniessbares. Wer nun nicht in der Lage ist,
es sich an der Fisolen- und Mamaligakost der
Russen genügen zu lassen (wobei der Umstand
schwer in die Wagschale fallen dürfte, dass die
ohnehin nicht durch übertriebenen Fleiss aus-
gezeichneten Russen in der Zeit der Fasten,
wie mir scheinen will, eine ganz besonders vor-
sichtige Arbeitsscheu an den Tag zu legen be-
lieben) — der muss sich mit Conserven für eine
solche Landtour wohl ausrüsten oder aber —
wie ich bei dieser, weit über das ursprüng-
liche Programm ausgedehnten Excursion es zu
thun gezwungen war — sich kümmerlich von
nähren. Im Zeitraume von
6 Tagen vertilgten ich und Klingl 100, sage

3rot und Eiern

hundert Hühnereier!

Die nächsten Tage durchstreiften wir die um
Han-Cearca gelegenen Waldberge — vor allem
auf der Suche nach Kuttengeier-Horsten, dabei
aber auch der übrigen, leider sowohl arten-
als individuenarmen Avifauna môglichste Auf-
merksamkeit widmend.

Von Han-Cearca führte uns regelmässig ein
scharfer, 3—4-stiindiger Aufstieg auf die Kamm-
höhe der vor allen durchsuchten Bergrücken
Daiaman und Tutuiat (spreche Czuczujat),
(350-400 M.), und dann begann erst die eigent-
liche Suche über all’ die zahllosen Seitengrä-
ben und vorspringenden Bergnasen hin, welche
von dem almbodenartigen, kahlen, mit unglaub-
lieh üppiger Steinbrech- und Grasvegetation
bedeckten, stellenweise von «Felsschrüffeln»
durchbrochenem Hauptkamme nach beiden Sei-
ten sich abdachen. Dichter, stellenweise auch
nach unseren Begriffen recht gut aussehender

Wald

aus

hier zu einem grossen Percentsatze

Weissbuchen, dann aus verschiedenen

Eichenarten bestehend stockt auf den meist
steilen Lehnen, zahlreiche Quellen, dem Ur-
gebirgscharakter dieses aus Gneis aufgebauten
Gebirges entsprechend, entspringen den
oft dicht unterhalb

entsenden ihr klares, frisches Wasser in jene

an
Hängen des Grates und
vielen reizenden Waldbäche, deren Silberfäden
4x

98

melyek ezüstfonalakként haladnak erdôvel sze-
gélyezett, virággal átszőtt kaszallokon át a Taita
és Cerna patakok szélesebb medri vizei felé.
A magaslat egyes uralkodó pontjairól gyakran
remek kilátás nyílik a párhuzamosan haladó
hegygerinczek változatos területére, a számtalan
felmeredő ormokra és mély bevágású völgyekre,
a melyek dél és kelet felé a kék szín minden
árnyalatában tünedeznek el a szemhatáron, mig
nyugat és észak felé a közeli Greëi-i és Macin-i
sziklaszakadékok alatt mély ereszkedésben egész
váratlanúl tünik fel a Duna gazdag szinpompá-
ban tündöklő bálta-vidéke. Sárgán ragyognak
régi száraz nádasoknak széles, végtelen mezői ;
ezüst tükrökként hatalmas tavak terülnek el és
ezüstfonalakból álló hálóként kis és nagy ágak
és «girlak» útvesztője övezi az alig rügyező fü-

zes szigetek üde zöldjét, a végtelen nádasok |

aranyát. Homályos távolból integetnek Galacz
és Braila városok fehér épület halmazai és
messze, szinte végtelen távolban terül el a tágas,
termékeny, áldott moldvai síkság, finom kék
pásztaként zárva be a szemhatár peremét.

Ilyen messze, szabad kilátással bíró helyeket
szeret a barna keselyű fészkelési helyül, mi mel-
lett mindig egy, valamivel a gerinez alatt álló
védettebb helyen levő és kimagasló fát szeret
választani. Ily helyeken rendesen nem is nagy
területen több fészek is található, úgyszólván
szomszédságban.

Április 8-án ily módon a Vurful Stanavanciu-n
a hegygerinezről 4 megszállott fészket fedeztünk
fel, a melyek a gerineztől, értve mindkét olda-
lán, negyed vagy félórányi távolságra voltak
egymástól. Miután ez a felfedezés csak délután
történt és mi előbbre helyeztük az egyszerű
szállást egy Sztinában, melyben két bolgár fiú
lakott a közel négy óráig tartó útnál Han Cear-
cáig — melyet reggel különben ismét meg
kellett volna tennünk — éjszakára fennmarad-
tunk a szellős magaslaton. Hosszú idő óta most
először kedvezett az idő is és gyönyörű tisztán
borúlt a már napok óta nem élvezett kék ég az
esőtől ázott erdős vidékre, ehhez a bámulatosan
tiszta kilátás és gyönyörű napnyugta a legró-

durch waldumsäumte, blumendurchwirkte Wie-
sengründe den breiteren Wasserläufen des
Taita- und Cernabaches entgegenplätschern.
Von einzelnen dominirenden Punkten des Hö-

| henzuges bietet sich oft ein reizender Blick

über das abwechslungsreiche Gelände der pa-
rallel streichenden Rücken mit den zahllosen
emporstrebenden Kuppen und tief eingeschnit-
tenen Thälern, welche coulissenartig im Osten
und Süden in allen Schattirungen von Blau

| gegen den Horizont verschwimmen, während

gegen Westen und Norden unter den nahen
Felsenabstürzen von Greëi und Maëin in tiefer
Senkung unvermittelt das farbenprächtige
Baltagebiet der Donau sich öffnet. Gelb erglän-
zen die weiten, endlosen Felder alten, dürren
Rohres; gleich Silberspiegeln breiten sich
mächtige Seen aus, und wie ein Gewirr von
Silberfäden umstrickt das Netz zahlloser gros-
ser und kleiner Arme und «Girlen» das saftige
Grün der frisch knospenden Weideninseln und
das Gold der unendlichen Rohrbrüche. Aus
dämmeriger Ferne grüssen die weissen Ge-
bäudecomplexe der beiden Städte Braila und
Galatz herüber, und weit bis in die endlose
Ferne, als zartblaue Linie den Horizont ab-
schliessend breitet sich die weite, fruchtbare,
gesegnete Moldauebene aus.

Solche Plätze mit weiter, freier Aussicht liebt
der Kuttengeier zur Anlage seiner Horststelle,
wobei er stets einen etwas unterhalb des Grates
in geschützter Lage stehenden hervorragende-
ren Baum bevorzugt. In der Regel finden sich
an solchen Stellen mehrere Horste in nieht zu
grossem Umkreise unweit von einander.

Am 8. April entdeckten wir dergestalt am
Vurful Stanavanciu vom Grat aus 4 beflogene
Horste, die in etwa viertel- bis halbstiindiger Ent-
fernung von einander zu beiden Seiten des
tückens lagen. Da diese Entdeckung erst nach-
mittags erfolgte und wir das prekäre Nachtlager
in einer von zwei Bulgarenbuben bewohnten
Stina dem nahezu vierstündigen Marsch nach
Han-Cearca — der obendrein des Morgens wie-
derholt hätte werden müssen -- bei weitem
vorzogen, so blieben wir zur Nacht oben auf
der luftigen Höhe, zum erstenmal seit langer
Zeit vom Wetter begünstigt, denn prachtvoll
klar wölbte sich der seit Tagen nicht mehr ge-
nossene blaue Himmel über dem regenfeuchten
Waldland, und eine wundervoll reine Fernsicht
nebst obligatem Sonnenuntergang versetzten

zsásabb hangulatba ejtettek bennünket és telje-
sen elfelejttették velünk a meleg felöltők és a jó
vacsora hiányát. Miután éjszakázásra nem vol-
tunk elkészülve, napközben elfogyott a dohá-
nyunk is és minden dohányzó be fogja látni,
hogy ez aztán a csapások csapása !

Igy teljesen a serdülő bolgárfiúk vendégsze-
retetére voltunk utalva, kikkel sokáig ültünk a
Sztina felett a gerinezen, gyönyörködve a szép
tájképen és a fészkeikhez térő barnakeselyűk
igazán felséges repűlési játékában. E mellett,
a mennyire lehetett, felelgettünk a vidám, eleven
fiuk, kiknek egyike a hangzatos «Marine» nevet

viselte, számtalan, kiváncsi kérdéseire. Csak az |

alkonyat beallasakor vonultunk vissza a Sztinába,
melynek valamennyire kérdéses oltalma alatt
nemsokára vidám tűz lobogott, mely körül mind
a négyen szép körben lekuporodtunk és nagy
buzgalommal iparkodtunk egy adag pufogó nagy
paszulyt puhára főzni. Künn atöbb száz darab-
ból álló kecske és juhnyäj tolongott a bogár-
hátú kunyhó lombos eresze alatt és a legcsodá-
latosabb hangokkal igazán borzasztó konczertet
csaptak.

Igazán a velőkig hatott, ha egy-egy anya-
juh bedugta az orrát a lombozaton át és

különösen erőteljes alt-hangon a legnagyobb |

közelségből zendített bánatos «mä-mä»-jaira.

A kutyák, — nagy, mord kinézésű bestiák, —
az ajtónyíláson át szaglálóztak a gyanus idege-
nek után és a sistergő tűz fölött egy üstben főtt
kifogyhatatlan vidámságunk tárgya, a meg nem
puhithaté paszúly. Végre feladtuk konyhai ki-

sérleteinket, mint eredményteleneket, mindenki

felfalt egy maréknyi félig főtt paszúlyt és a
teljesen beállott éjszakával — még a nyáj is
lassankint elhallgatott az esti concerttel — bé-

kés mély csend ereszkedett a hegyekre és üdítő |

álom a kis Sztina lakóira. Csak egyszer ébresz-
tett fel bennünket éjjel a kutyák dühös ordítása,
kik zárt csapatban száguldoztak a közeli erdő-
szél felé. «Ismét a farkasokat szimatoltàk,» vélte
Marine lakonikusan, miközben új fát rakott a

99

uns in die rosigste Stimmung, die uns den
Mangel wärmender Uberröcke und eines stär-
kenden

Abendmahles vollständig

liessen. Nicht auf ein Übernachten eingerichtet,

vergessen

war uns tagsüber selbst der Taback ausgegan-
gen, und jeder Raucher wird zugestehen, welch’
schwerer Schlag das ist!

So waren wir ganz auf die Gastfreundschaft
der halbwüchsigen Bulgarenbuben angewiesen,
mit denen wir lange ober der Stina am Grat
sassen, uns an dem schönen Landschaftsbilde
und
den Horsten heimkehrenden Kuttengeier er-
freuend und dabei den zahllosen neugierigen
Fragen der lustigen, aufgeweckten Burschen,
deren einer den klangvollen Namen «Marine»
führte, so gut als möglich Antwort gebend.

den ganz herrlichen Flugspielen der zu

Erst bei Einbruch der Dämmerung zogen wir
uns in die Stina zurück, unter deren etwas
fraglichem Schutze
prasselte, um das wir alle vier im Kreise herum
kauerten, eifrig damit beschäftigt, ein Gericht
grosser Puffbohnen weich zu kochen. Draussen
drängte sich die aus mehreren hundert Stücken
bestehende Ziegen- und Schafherde um das
Laubgeflecht der dachförmigen Hütte und gab
ein greuliches Concert der seltsamsten Blök-
laute von sich.

Es ging ordentlich durch Mark und Bein,
wenn ein oder das andere Mutterschaf die Nase
durch das Laubwerk steckte und mit besonders
kräftiger Altstimme aus nächster Nähe sein
klagendes «Ma-ma» losdröhnte. Die Hunde —
grosse, bösartig aussehende Bestien — schnup-

bald ein lustiges Feuer

| perten durch die Thüröffnung herein nach den

verdächtigen Fremden, und über dem knistern-
den Feuer brodelte der Kessel mit den nicht
weich werden wollenden Fisolen, ein Gegenstand
nicht enden wollender, harmlosester Bemerkun-
gen. Endlich gaben wir unsere kulinarischen
Versuche als erfolglos auf, jedermann ver-
schlang eine Handvoll halbgar gekochter Boh-
nen, und mit der vollständig hereingebrochenen

Nacht — selbst die Herde hatte ihr Abendcon-

cert nach und nach verklingen lassen — senkte
sich tiefes, friedliches Schweigen über die

Berge und erquickender Schlaf über die Bewoh-

. ner der kleinen Stina. Nur einmal in der Nacht

weckte uns wütendes Geheul der Hunde, die
in geschlossener Meute dem nahen Waldsaum
zurasten. «Sie haben wieder die Wölfe in die
Nase bekommen», meinte Marine lakonisch, in-

30

hamvadoö tűzre. Az éjszaka hűvös lett, takarók és
köpenyegek nélkül, derekasan fáztunk a könnyű
ruhában.

Reggel 4 órakor — frissen fejt tejből álló
reggeli után — elindúltunk és egymásután ke-
restük fel a négy fészket, miközben ugyan sok
érdekes megfigyelést tettünk, de egészben véve
meglehetős balsors üldözött bennünket. Az
egyik keselyűpár, miután előtte való napon
kissé elsietetten közeledtünk a fészekhez, igen
vad és gyanakodó volt, a másik fészeknél a
nőstényt Klingl sajnos eltévesztette, a harma-
diknál a nőstényt elejtettük és a negyedik fész-
ket végül az előrehaladott időre való tekintettel,
későbbi időre hagytuk. Délután 1/25 órakor
ismét Han Cearcába érkeztünk, megrakva egy
hatalmas barna keselyűvel és ennek a fajnak
két szép tojásával — a harmadik fészkelési fa
megmászhatatlannak bizonyúlt. Mily felségesen
ízlett ezután a megerőltetés után a tojásból álló
ebéd és könnyű tiszta Sarica-bor !

Szant-szandekkal ismertettem behatóbban en-
nek a két napnak az eseményeit, hogy láthatóvá

váljék, mily sovány eredményt nyújt két teljes

nap : egy elejtett keselyű és két tojás! És ezt

oly vidéken, hol minden faj iránt, a verébtől
kezdve felfelé, sajátos érdeklődéssel viseltetik az
ornithologus !

Tényleg ezen a két napon gyasz-czinegén és
más egészen érdekes kis fajokon kivül még egy
csapat rudas czinke — Orites caudatus typ. — és
egy példány Picus mediust figyeltem meg — oly
alakok, melyek később már nem kerültek elő ;
de akkor nem lőttünk rájuk, miután lenn a
faluban volt még több nem praeparált darabunk
és biztos kilátás nyílt két vagy három kese-
lyűre — és ezek a nagy keselyűk sok és nehéz

munkát adnak. Az egész kirándulás folyamán |

az volt az elvem, hogy lehetőleg csak azt ejtsem
el, a mit fel is lehet dolgozni. És hajh! mily
keveset lehet sokszor dolgozni a megerőltető
10—11 órás menetek után, különösen oly elég-
telen élelem mellett, a milyent Han Cearcában
kaptunk, hozzá mindennemű kényelemnek hí-
jával magánál a praeparálás munkájánál. Az
orosz «gazda» a szobában egyáltalában nem
tűrte a munkát, és így a bőröket az udvarban,
többnyire zuhogó eső mellett egy félszer kinyúló

dem er frisches Holz auf das niedergebrannte
Feuer auflegte. Die Nacht war kühl geworden,
und es fröstelte uns in den leichten Kleidern
ohne Decken oder Mäntel.

Um 4 Uhr morgens — nach einem Frühstück
frisch gemolkener Milch — brachen wir auf
und besuchten nach einander die vier Horste,
wobei zwar viel interessante Beobachtungen
gemacht wurden, im ganzen aber ziemliches
Pech uns verfolgte. Ein Pärchen Geier war durch
etwas übereiltes Angehen am Vortage ausneh-
mend scheu und misstrauisch geworden, das
Weibchen des zweiten Horstes verschoss Klingl
leider — das dritte Weibchen wurde erlegt, und
der vierte Horst endlich mit Rücksicht auf die
vorgeschrittene Zeit für später aufbewahrt. Um
1/5 Uhr nachmittags trafen wir wieder in
Han-Cearca ein, beladen mit einem mächtigen
Kuttengeier und 2 schönen Eiern dieser Art —
ein Horstbaum erwies sich als unbesteigbar.
Wie herrlich mundete nach dieser Tour das aus
Eiern bestehende Souper und der leichte, reine
Sarica-Wein !

Nicht unabsichtlich führte ich die Leistung
dieser beiden Tage eingehender an — denn
welch’ magere Ausbeute für 2 volle Tage: ein
erlegter Geier und zwei Eier! Und das in einer
Gegend, wo ja jedes Stück, vom Sperling ange-
fangen aufwärts, sein specielles Interesse für
den Ornithologen hat!

Thatsächlich beobachtete ich an diesen beiden
Tagen nebst Trauermeisen und anderen recht
interessanten Kleinvögeln auch einen Flug Ori-
tes caudatus typ. und ein Exemplar Picus me-
dius — Formen, die mir späterhin nicht mehr
unterkamen, damals aber unbeschossen blie-
ben, da noch einige Stücke unpräpariert im
Dorfe unten lagen und die sichere Aussicht auf
ein oder zwei Geier blühte, — und diese grossen
Geier geben viel und schwere Arbeit. Mein
Prinzip während der ganzen Tour war, nach
Thunlichkeit nur das zu erlegen, was auch auf-
gearbeitet werden konnte — und wie wenig
kann man oft nach anstrengenden, 10—11
Stunden und mehr betragenden Märschen leis-
ten, besonders bei so unzureichender Nahrung,
wie sie uns in Han-Cearca geboten war und bei
dem Mangel jedweder Bequemlichkeit für die
Präparierarbeit selbst! Der russische Gazda
litt die Arbeit in der Stube überhaupt nicht —
und so mussten wir die Bälge im Hofe, meist
bei strömendem Regen unter dem Schutz eines

Be LE

teteje alatt kellett kikészíteni. Minek ilyen kö-
rülmenyek között haszontalanul gyilkolni ?

Még néhány napig kóboroltunk Han-Cearcá-
ban és környékén, míg a rettenetes időt és a
fenékig kiüritett materiális nyomorúságot végre
is megüntuk. Eltökeltük végre magunkat sa
nyomorult fészeknek isten hozzád-ot mondva,
Issacceäba indultunk. Érdekes, egy napig tartó
úton kerültünk a terjedelmes erdős bérczeken
és a festői fekvésű orosz orthodox Cocosu
(Kokosch) kolostoron át ebbe a szegényes, török-
lakta dunamelléki városkába.

31

vorspringenden Schuppendaches fertigstellen.
Wozu untersolchen Umständen nutzlos morden?

Noch einige Tage trieben wir uns in und um
Hancearca herum, bis das entsetzliche Wetter
und das bis zur Neige ausgekostete «materielle
Elend»
kurzem Entschluss

uns zu dicke wurden, und wir nach

dem elenden Neste Valet
sagten und nach Issaccea aufbrachen. Eine in-
teressante Tagestour brachte uns durch die aus-
gedehnten Waldgebirge über das malerisch ge-
legene russ.-orthodoxe Kloster Cocosu (Kokosch)
nach diesem ärmlichen türkischen Donaustädt-
chen.

Török leányiskola, Issacceäban. — Türkische Mädchenschule, in Issaccea.

A délutánt a festői zeg-zugos török utezacs-
kak és egyes feltűnőbb néptypusok fenykepeze-
sével töltöttem el; estére egy görög kezében levò
«hotel»-ben vacsoráltunk, a hol éjszakára is
egészen jó ellátásban részesültünk.

Kyr Jani, a fogadós, húst igért a vacsorá-
hoz — és hogy izlett az a néhány, az erősen
fűszerezett káposzta hegy alól kiásott szerény
falat! Egy kis társaság csatlakozott hozzánk,

mely román hivatalnokokból és a polgári iskola |

tanáraiból állott és késő éjszakáig beszélget-
tünk a szeretetreméltó urakkal, egy pohár valódi
rubinvörös Sarichiöj mellett mindenféle dob-
rudsai viszonyokról.

Die Nachmittagsstunden verbrachte ich mit
dem Photographieren der malerischen, winke-
ligen, türkischen Gässchen und einzelner auf-
fallenderer Volkstypen ; zur Nacht speisten wir
«Hötel»,

wo wir auch recht gut untergebracht worden

in einem von Griechen gehaltenen

waren.

Kyr Jani, der Wirt, hatte uns Fleisch zum
Abendessen versprochen und wie schmeck-
ten die par bescheidenen, unter einem Berge
von scharfgewürztem Kraut verborgenen Bis-

sen! — Eine kleine Gesellschaft rum. Beam-
ten und Professoren der Bürgerschule, gesellte
sich zu uns, und bis lange in die Nacht hinein
plauderten wir mit den liebenswürdigen Herren
bei einem Glase echten, rubinroten «Sarichiò]»

von allerlei Dobrudscha-Verhältnissen.

32

A legközelebbi napon a duna-gözhajózási-tár-
saság «Radeczky» gőzösén Galaczba mentünk,
a hol néhány dolgot el kellett még intéznem.
Toncourt úrnak, ki a magammal hozott bőrök
bemérgezésére kertjében pompás praeparáló
műhelyt rendezett be számomra, vendégszerető
házában a csak nyugateurópai miveltségtől tel-
hető kényelem élvezete közben eltöltött órák
csakhamar letörölték a kiállott nyomoruságok
utolsó nyomait is — és április 15-én egy napi
galaczi tartózkodás után, a derék «Radeczky»
fedélzetén délben ismét Tulceában voltunk.

Issacceában két osztrák úrral, báró H. W.
és gróf R. C.-vel találkoztam, kik egy levanti
utazáson voltak és egy vadászkirándulást tettek
a. galaczi vadászbarátok által bérelt asaklau-
issacceai terjedelmes mocsár és erdöterületre.
A különböző szárnyasvadak várt tömegeinek
hiánya folytán valamennyire csalódva, az urak
programmba vettek egy kitérőt a delta mocsa-
raiba és a kapott tudósítások alapján a Szent

Am nächsten Tage führte uns der D. D. S.
G.-Dampfer Radetzky nach Galatz, wo ich eini-
ges zu besorgen hatte. Im gastfreundlichen
Hause Herrn von Toxcourr's — der mir auch
zur Übergiftung der mitgebrachten Bälge eine
prächtige Präparierwerkstätte in seinem Garten
einräumte — beim Vollgenusse westeuropäischer
Cultur verbrachte Stunden verwischten rasch
die letzten Eindrücke der überstandenen Mise-
ren — und am 15. April, nach eintägigem
Aufenthalt im Galatz, trafen wir an Bord des
wackeren Radetzky mittags wieder in Tulcea
ein.

In Issaccea war ich mit zwei österr. Herren,
H. Freiherrn W. und R. Grafen C. zusammen-
getroffen, die auf einer Levantereise begriffen
einen Jagdausflug in das von Galatzer Jagd-
freunden gepachtete ausgedehnte Sumpf- und
Waldrevier

Azaklau - Issaccea unternommen

hatten. Durch den Mangel der erwarteten Mas-

sen verschiedenen Federwildes etwas ent-

täuscht, hatten die Herren einen Abstecher in

| zufolge

György ág közelében fekvő Moru-Ghiöl (viza-t6) |

falucskát szemeltük kitovábbi munkálataink
bázisául, a hol aztán még ugyanaznap este egy
tatár Arabán megejtett, víg lefolyású, négy óráig
tartó utazás után ismét találkoztam velük.

A kocsisunk, Ali — akivel mellesleg mondva
Klingl a menetdijat Tulceától Moru-Ghiölig
4 Frcs-ban alkudta ki — ugyanis igen jókedvű
öreg czimborának bizonyult. Folytonosan dudol-
gatott magában mélabús hangzásu végtelen
trillakkal felékesitett nótákat — csak «czigaretta
hosszusägu» pauzákat tartva. Mikor aztán cse-
kély nyelvi ismereteim értékesítésével törökül
kezdtem vele — törve a nyelvet — beszélni,
egészen ragyogó lett a kedve és igazán kedves,
egyszerű szívélyességgel magyarázgatta az át-
utazott terűlet vidékét és viszonyat. Midőn egy
kis idő mulva úgy látszott, hogy a direkt utat
elhagyjuk és a Razim laguna északi partja felé
megyünk, egyszerűen igen-nel felelt erre vonat-
kozó kérdésemre, avval okolván ezt meg, hogy
csak szülöfalujan Kara-ebil-en át kerülünk,
hogy házában egy csésze kávéval kinalhasson

die Deltasümpfe aufs Programm gesetzt, und
hatten wir — den eingezogenen Erkundigungen
das Dorf Moru-Ghiöl (Hausen-See)
in der Nähe des St. Georgs-Armes zur Basis
unserer weiteren Operationen ausersehen, wo
ich denn auch noch am Abend desselben Tages
nach einer äusserst heiteren, vierstündigen
Fahrt auf tatarischer Araba mit ihnen wieder
zusammentraf.

Unser Kutscher Ali — mit dem nebenbei ge-
sagt Klingl die Fahrt von Tulcea bis Moru-
Ghiöl um 4 Fres accordirt hatte —
sich nämlich

erwies
ganz fideles altes Haus.
Unausgesetzt trällerte er melancholisch klin-
gende, mit unendlichen

als

Fioretturen ausge-
schmückte Weisen vor sich hin — dieselben
nur durch «cigarettenlange» Pausen unterbre-
chend. Als ich dann mit Verwertung meiner
geringen Sprachkenntnisse türkisch mit ihm zu
radebrechen anfing, wurde seine Laune zu einer
ganz glänzenden, und mit wirklich liebens-
würdiger, schlichter Herzlichkeit erläuterte er
Gegend und Verhältnisse der durchfahrenen
Strecke. Als mir nach einer Weile schien, wir
hätten den direkten Weg verlassen und führen
dem Nordufer der Razimlagune entgegen, be-

jahte er meine diesbezügliche Frage ohne wei-

teres mit der Begründung, er mache nur den
Umweg über sein Heimatsdorf Kara-ebil, um
mir in seiner Behausung eine Tasse Cafe an-

ei

de nn GE EN NER ti Meta 20

meg. És így is történt. A kicsiny, tisztán tatàr-
lakosságú falucskában, melynek rendetlenül
elszórt nádfedelű vályogkunyhóit egy árok-
kal övezett embermagasságnyi lótrágya bástya
várszerűleg veszi körűl, egy alacsony, szegényes
külsejű kunyhó előtt megálltunk. Az utczát —
ha az egyes rendetlenül álló kunyhók, vagy
jobban mondva udvarok között fennmaradó
szabad tért, mely a különben járhatatlan helye-
ken szintén trágyával van kirakva, evvel a
névvel akarjuk jelölni, — nagy, bozontos, fehér
kutyák, kicsiny, sovány pusztai marha és sok
apró, borzas ló élénkítette. Ezek között kerge-
tőzött a reményteljes, rongyos, tarka-barka fol-
tos, sajátságos szabásu ruhájában bizony eléggé
festői külsejű ifjuság, mely kiváncsian kandikált
sötét, okos tekintetű, ferde metszésű szemecs-
kéivel a különös idegenekre.

Itt-ott felnőttek is mutatkoztak — tarka-barka
színű turbánokat viselő, sárga arczú férfiak,
ritkás, drótmerevségű állsertékkel és ferdemet-
szésű szemekkel; valódi typusok, olyanok, a
minőket a chinai vázákról ismerünk; rikító-
piros, kék vagy zöld ruhás asszonyok, egy da-
rabból álló Salvár-ral (a bő, bokáig érő bu-
gyogó) és derékkal hozzá, egy se lefátyolozva.
A tatár nők — legalább a falvakban — a Jas-
mak-ot (arczfátyol) nem viselik; csak egy kis
tarka, szines fejkötő boritja a számos, ujjnyi
vastagságú tekereskébe font hajat. Utóbbi szőke
vagy legalább igen világos-barna — és ehhez a
gyönyörű fekete szemek, melyek mint «tatàr-
szemek» a török dalokban * közmondásosakká
lettek, melyek az üde, még nem czitromsárga,
hanem enyhén barna arezoknak, a vonások
valamennyire szokatlan metszete daczára is,
sajátságos érdekességet kölcsönöznek.

Kiváncsian jönnek elő a nagyok és kicsinyek ;
a férfiak és gyermekek közelebb jönnek és ba-
rátságos Kos geldin-nel (Isten hozta) fogad-
nak — a tartózkodóbb nők, a fejükön álló

* Zülfi szahir turreszi turrar, sukhi sivekjar, —
Csesmi dsaud, gamze szi tatar dirszen — iste szen |
(Baki.)
Hajfirtét tündérinek, hajfonatät cselszövönek, paj-
zán esäbitönak, szemét boszorkánynak, tekintetét ta-
tárnak, ha mondod, ime te vagy.

Aquila. V.

33

zubieten. Und so geschah es. In dem kleinen,
rein tatarischen Dörfchen, dessen regellos zer-
streute rohrgedeckte Lehmhütten von einem
grabenumsäumten, manneshohen Wall aus
Pferdedünger festungsartig umzogen waren,
wurde vor einer der niederen, ärmlich aussehen-
den Hütten halt gemacht.

Die Dorfstrasse — wenn man den, an sonst
unfahrbaren Stellen ebenfalls mit Pferdedünger
«gepflasterten», zwischen den regellos umher-
stehenden einzelnen Hütten oder besser gesagt
Gehöften frei bleibenden Raum so nennen will,
war belebt von grossen, weissen, zottigen Hun-
den, magerem kleinen Steppenvieh und vielen
struppigen, kleinen Pferden. Dazwischen trieb
sich die hoffnungsvolle Jugend herum, die male-
risch genug in den zerfetzten, buntscheckig ge-
flickten, merkwürdig zugeschnittenen Kleidern
aussah, und neugierig aus den dunklen, klug-
blickenden, schief geschlitzen Äuglein die selt-
samen Fremden anstarrte.

Hier und dort zeigten sich auch Erwachsene, —
Männer mit gelben Gesichtern unter dem bunt-
färbigen Turban, mit schütteren drahtsteifen
Bartborsten und schiefliegenden Augen, echte
Typen wie sie uns von chinesischen Vasen ge-
läufig sind; Weiber in grellroten oder blauen
oder grünen Gewändern — Schalwär (das weite,
bis an die Knöchel reichende Beinkleid) und

Jacke aus einem Stück, — und alle unverschleiert.
| Die Tatarinnen trugen — wenigstens auf den

Dörfern — den Jäschmak (Gesichtsschleier)
nicht; ein kleines, buntfarbiges Kopftuch deckt
allein das in zahlreiche fingerdicke Züpfchen
getlochtene Haar. Dies letztere ist oft blond oder
doch sehr licht bräunlich — und dazu geben
die prachtvollem dunklen Augen, die «als Tata-
renaugen» ja in allen türkischen Liedern*
sprichwörtlich geworden sind, den jugendlichen,
noch nicht eitrongelben, sondern sanft braunen
Gesichtern trotz des etwas ungewohnten Schnit-
tes der Züge einen eigenen, pikanten Reiz.
Neugierig schlendert Gross und Klein herbei ;
Männer und Kinder treten näher heran und
begrüssen uns mit freundlichem Khosch geldiñ
(Willkommen) zurückhaltender bleiben die
* Zülfl szahir, turreszi turrar, sukhi sivekjar,
Csesmi dsadu, gamjesäi tatar dirszen — iste szen!
(Baki.)
Wenn Du sagst: das Haar feenhaft, der Haarputz
arglistig, das (schöne) Weib verführerisch ; Das Auge
zauberisch, der Blick tatarisch — siehe Du bist es.

34

vizkorsót fölemelt karral egyensúlyozva, vagy
kis gyermekeket vezetve kezükön, a háttérben
maradnak — látható, hogy megérkezésünk a
falucska csendes életében «esemeny», — de
nem vehetők észre azok a terhes zaklatások,

szemtelen megjegyzések, a sok kiallhatatlanul |

tolakodó ismét és ismét eldarált kérdések, me-
lyek az utazót ezekben a félreeső helyeken
majdnem kétségbe ejtik. Nyugodtan, barátságo-
san és szerényen kisérnek el embereink Ali há-
zához, ki gyorsan lesietett a kocsiról, hogy a
szükséges rendeleteket kiadja. Most a küszöbön
várt ránk és barátságosan kért bennünket a
belépésre. Egy tisztán tartott konyhán keresztül
Ali cvendégszobás -jába mentünk. Finom fonatu
gyékény takaró borítja az agyagból vert padlót,
körülötte a falak mentében néhány kis, régi, jól-
szőtt szönyeg és néhány kacsimböl való toll-
párna fekszik. Két, tarkára mázolt faláda, csinos
himzésekkel ellátott függönykék ablakok és ajtó
fölött és néhány a falakon függő ruhadarab
alkotják a berendezés többi részét.

Minden, legyen bármily szerény és szegényes,
gondosan tiszta és csinos.

Nemsokára keresztbe tett lábakkal ülünk a
pärnäkon és szönyegeken a gyékény fonat kö-
rül és kezdődnek a szokásos udvariassági frá-

zisok. Ali kinálólag teszi elénk közönséges, barna |

dohánynyal töltött tárezáját, de épenséggel nem
neheztel, mikor jobbminőségű portékámat, —
ujonnan importált Samos-cigaretták — adom
közhasználatra. Néhány perez mulva megjelenik
a felesége — az illedelmesség fájdalom tiltotta,
hogy neve után tudakozódjak — és mongolosan

karcsú, olajbarna ujjaival, melyeknek körmei |

Hennah-val pirosra vannak festve, felszolgalja
a gőzölgő kávét, ezukrot és a friss vizet. Karcsú,
magas termetű, körülbelül harminez éves asz-
szony, nem épen csunya arczvonásokkal. A kis,
meztelen lábak, sárga papucsban vannak, bő
Salvar és kis derék takarja az egészen tetsze-
tős alakot.

Köszönés nélkül, lesütött szemmel lép be és
állítja elénk a gyékényre a kis csészéket, mire

|
|
|

Weiber im Hintergrund, den Krug Wasser mit
erhobenem Arm auf dem Kopf balancierend
oder kleine Kinder an der Hand führend —
man sieht, unser Eintreffen ist ein «Ereigniss»
in dem stillen Leben des Dürfchens — aber
nichts von dem belästigenden Herandrängen,
von den ungenirten Bemerkungen, den unver-
schämt aufdringlichen und immer wieder vor-
geschnatterten Fragen macht sich bemerkbar,
was sonst in so entlegenen Dörfern den Reisen-
den oft fast zur Verzweiflung bringt. Ruhig,
freundlich und bescheiden geleiten uns die
Leutchen zum Hause Alis, welcher rasch vom
Wagen vorausgeeilt war, um die nötigen An-
ordnungen zu treffen, und uns nun an der
Schwelle erwartete, freundlich zum Eintreten
einladend. Durch sauber gehaltenen
Küchenraum betraten wir Alis «gute Stube».
Eine fein geflochtene Schilfmatte deckt die
Mitte des Lehmbodens; um dieselbe längs der
Wände hin liegen ein par kleine, alte, gut ge-
webte Teppiche und einige federgefüllte Pölster
aus Kattun. Zwei buntbemalte Holztruhen, mit
hübschen Stickereien behängte Borde über
Thüre und Fenstern und einige an den Wänden
hängende Kleidungsstücke bilden den Rest der
Einrichtung. Alles — wenn auch noch so ärm-
lich und bescheiden — ist peinlich sauber und
nett.

Bald sitzen wir mit untergeschlagenen Beinen
auf Polstern und Teppichen um die Schilfmatte
und der Austausch der gewöhnlichen Höflich-
keitsphrasen beginnt. Ali stellt seine mit ordi-
närem, braunen Taback gefüllte Dose einladend
vor uns hin, ist aber gar nicht ungehalten, dass

einen

ich meine bessere Waare frisch importirter
Samoscigaretten zum besten gebe. Nach weni-
gen weiteren Minuten erscheint seine Frau —
die gute Sitte verbot es leider, mich nach ihrem
Namen zu erkundigen — und kredenzt mit
ihren olivfarbenen, mongolisch-schlanken Fin-
gern, mit Hennah rot gefärbt
sind, den dampfenden Cafe, Zucker und frisches
Wasser. Sie ist ein schlankes, hochgewachsenes

deren Nägel

Weib von etwa dreissig Jahren mit nicht üblen
Gesichtszügen. Die kleinen, nackten Füsse
stecken in gelben Pantoffeln, ein weiter Schal-
wär und eine kleine Jacke aus grüngemustertem
Baumwollstofi umhüllen die recht gefällige
Gestalt.

Grusslos, mit niedergeschlagenen Augen tritt
sie ein und stellt die kleinen Tassen vor uns

zajtalanul ismét visszahúzódik és csak az ajtò-
ban vet még egy gyors, kiváncsi tekintetet ránk,
idegenekre.

Vontolgatva szürcsöljük a forró kávét, szíjjuk
e mellett a cigarettáimat és igazán kedélyes
beszélgetés közben gyorsan tünik el egy negyed-
órácska. Ali tudakozódik, hogy vannak a gyer-
mekeim, — az ő házassága, sajnos, gyermek-
telen maradf, a mint sóhajtva közli, pedig ő úgy
szereti a gyermekeket! Politikai kérdéseket is
érint vendégszerető barátunk, a mennyiben tár-
gyalja hitsorsosainak helyzetét a Dobrudsában
és tudakozódik az én nézeteim felől, a közeli
görög-török háborúról. Mindez avval a mélabus
resignatióval történik, mely az európai moha-
medánok politikai beszélgetéseit annyira jel-
lemzi.

De végre indulni kell; felszállunk a kocsira
és gyors menetben haladunk a lótrágyával ki-
rakott úton, a falu kunyhói között a szalma és
trágya bástya egy másik kapuján ki, egy kezdet-
leges hidon, mely a sánczárkot hidalja át.

És azután, ki a nagy, hullámos pusztára !

Sajátságosan idegen és festői az ily tatár-
falucska benyomása; — az épitési modor, a
kunyhók fekvése, az egész telep kezdetleges
körülsánczolása, az utezakon kóborló jószág,
különösen az a sok ló, végül a tarkaruhás, man-
dula szemű lakos, vontatott hanyag járásával a
nyugateurópai számára sajátságos hatású új és
jellemzetes keleti képet nyujt. Ilyenek lehettek
a legbelsőbb Ázsia városai, melyeknek hordái
Dzsengisz khan alatt egész Európát el-
özönlötték, ilyenek lehettek a hatalmas Girai
dynastia fejedelmi városai a Krimben, kiknek
lovas csapatai századokon át voltak Erdély és
Délmagyarország rémei és ostorai. E nép nagy-
jainak fényét és pompáját megsemmisítette az
idő hatalma, a kisebbek szegényes és szerény
erkölcsei és szokásai változatlanul megmarad-
tak. Khánok és Mirzák, kiknek hívására lóra
ültek a pásztorok és parasztok seregei, ma már
nincsenek — csontjaik ott porlanak a Krimben
a hazai földben, és a hajdani lovas harczosok

‚halten. Khan s

35

auf die Matte, worauf sie sich geräuschlos wie-
der zurückzieht und nur noch unter der Thüre
einen raschen, neugierigen Blick
Fremde zurückwirft.

Bedächtig schlürfen wir den heissen Café,
rauchen dazu von meinen Cigaretten und in
wirklich gemütlichem Gespräch vergeht rasch
ein Viertelstündehen. Ali erkundigt sich danach,
ob ich Kinder hätte — seine Ehe sei leider
kinderlos geblieben, wie er mir seufzend mit-
teilt, und er habe Kinder so gerne! Auch poli-
tische Fragen berührt unser Gastfreund, indem

auf uns

er die Stellung seiner Glaubensgenossen in der
rum. Dobrudscha bespricht und meine Ansicht
über den bevorstehenden türkisch-griechischen
Confliet einholt. Dies alles geschieht mit jener
melancholischen Resignation, welche für die
politischen Gespräche der europäischen Moham-
medaner so charakteristisch ist.

Doch endlich wird es Zeit aufzubrechen ; der
Wagen wird bestiegen, und in raschem Tempo
geht es auf dem Pferdedüngerpflaster zwischen
den Dorfhütten hin, durch ein anderes Thor
des Stroh- und Düngerwalles hinaus über eine
primitive Brücke, welche den Ringgraben über-
deckt, wieder auf die weite, wellige Steppe.

Eigentümlich fremd und malerisch ist der
Eindruck eines solchen Tataren-Dörfchens ;
Bauart und Lage der Hütten, die primitive
Umschanzung der ganzen Anlage, das inner-
halb der Strassen sich herumtummelnde Vieh,
besonders die zahlreichen Pferde, endlich die
buntgekleideten, schlitzäugigen Bewohner mit
ihrem nachlässigen, schleppenden Gange bie-
ten dem Westeuropäer ein neues, charakteris-
tisch-orientalisches Gesamtbild von ganz eige-
nem Reiz. So mögen die Städte des innersten
Asien ausgesehen haben, die ihre Horden unter
Dschengiz-Chan über ganz Europa ergossen,
so wohl auch die Residenzen des mächtigen
Dynastengeschlechtes der Girai's in der Krim,
deren durch Jahrhunderte der
Schrecken und die Geisel Siebenbürgens und
Südungarns waren. Glanz und Pracht der Gros-
sen dieses Volkes verschlang die rastlose Zeit —

Reiterscharen

die ärmlich-bescheidenen Sitten und Gewohn-

heiten der Kleinen blieben unverändert er-
derem Rufe die
Scharen berittener Hirten und Bauern folge
leisteten, gibt es nicht mehr — ihre Gebeine
drüben im Boden der

Krim; und die flüchtigen Nachkommen jener

und Mirza,

modern heimischen

E
)

36

kivándorolt utódai ma fáradságosan mivelik a
Dobrudsa sivár földjét.

A Razim laguna északi partja mentén a szin-
tén tatárlakosságú Bei-bugeac falucskán át a
Kara-ebiltöl körülbelül 17 klm-nyire fekvő
Moru Ghiölbe hajtottunk. Az egesz videknek
jellege Tulceatol kezdve faszegeny pusztaság,
mely részint művelés alatt van, részint legelőnek
használtatik. Számos (romil (tumuli) emelkedik
a dombokon ; egy ilyent, mely körülbelül 8—-10
m. magas és különösen szembeötlőleg fekszik
egy szabad magaslaton a Razim felett Sari-
Ghiöl (Sárga tó) falu közelében, közelebbről
megvizsgáltam, miután úgy látszott, hogy tete-
jétől kezdve frissen össze-vissza van turva.
A mint Ali mondja, az ujabban bevándorolt
román vagy orosz gyarmatosok kincseket keres-
nek ezekben a dombokban — de rendesen sem-
mit se találnak. A nevezett domb, melynek
alapja 25—30 m. átmérőjü kör, tényleg a tete-
jétől kezdve körülbelül 6 méter mélységbe fris-
sen át volt ásva, és így átmetszetben mutatta
az anyagot, sárga homokos agyag, melyből össze
volt rakva. Hiába kerestem a reménylett edény-
cserepek után, melyeket a kincskeresők mint
értékteleneket rendesen eldobnak — néhány
töredezett paladarab volt az egész a mit talál-
tam. Általában úgy látszik, hogy ezek a gomilák
üresek — azaz nem szolgáltak temetkezési
helyekül. Jelenleg a rókák előszeretettel hasz-
nálják ezeket a mesterséges dombokat lyukaik

elhelyezésére; a királysasok pedig, a melyeket |

specialisan ezen az úton nagyobb számban
figyeltünk meg, szivesen használják pihenő és
kémlelő helyekül.

Ezeken a sasokon, néhány rétikányán és a
közönséges pacsirtákon kívül, kevés madarat
láttunk az uton. Sarinasuf mellett, mikor köz-

vetlenül a Basim partján hajtottunk el, ismét |

valamivel élénkebb madárvilágot láttunk. Néhány
ezigany kacsa — Fuligula nyroca — kormoranok
és különösen meglehetős nagyszámú csérek —
valószinüleg Sterna anglica — repültek el a viz-
tükör felett, és egy nagy csapat gődény ült szo-
kás szerint sűrűn egymás mellett szorongva,
rózsaszínű padhoz hasonlítva, ató egyik kes-
keny nádasszigetén.

Kevéssel Moru-Ghiôl előtt, fájdalom, azt kel-
lett konstatálnom, hogy a román katonai tér-
képen megjelölt három nagy és számos kisebb

einstigen Reiterkrieger bauen heute miihselig
den dirren Boden der Dobrudscha.

Längs des Nordufers der Razim-Lagune über
das ebenfalls tatarische Dérfchen Bei-bugeac
fuhren wir dem von Kara-ebil etwa 17 Kilomtr.
entfernten Moru-Ghiöl zu. Der Landschafts-
charakter der ganzen Route von Tulcea an ist
welliges, dürres, baumloses Steppenland, teils
bebaut, teils als Hutweide benützt. Zahlreiche
Gomilen (Tumuli) erheben sich auf den Hügeln ;
einen solchen von etwa 8—10 Meter Höhe, der
besonders exponirt auf freier Höhe ober dem
Razim in der Nähe des Dorfes Sari-Ghiöl (Gel-
ber See) steht, untersuchte ich näher, da er von
der Spitze aus frisch durchwühlt erschien. Wie
mir Ali erzählte, suchen die neueingewanderten
rumänischen oder russischen Colonisten Schätze
in diesen Hügeln — finden aber gewöhnlich
nichts. Der besprochene Hügel, der sich auf
30 Metern
Durchmesser erhebt, war thatsächlich von der

kreisrunder Basis von etwa 25

Spitze aus auf etwa 6 Meter Tiefe frisch durch-
gegraben und zeigte so im Durchschnitte das
Material — gelben, sandigen Lehm — aus
welchem er errichtet war. Umsonst suchte ich
nach den vermuteten Topfscherben, die von
den Schatzgräbern gewöhnlich als wertlos fort-
geworfen werden — einige zerbrochene Schie-
ferstücke waren alles, was ich fand. Es scheinen
überhaupt diese Gomilen leer gewesen zu sein —
das heisst nicht die Bestimmung eines Begräb-
nissplatzes gehabt zu haben. Gegenwärtig be-
nützen Füchse mit Vorliebe diese künstlichen
Hügel zur Anlage ihrer Baue, und Kaiseradler,
von denen wir speciell auf dieser Fahrt eine
grössere Anzahl beobachteten, wählen diesel-
ben gerne als Rast- oder Auslugspunkte.
Ausser diesen Adlern, einigen Weihen und
den gewöhnlichen Lerchenarten hatten wir
während der Fahrt wenig Vögel gesehen. Bei
Sarinasuf hart am Strande des Razim dahin-
fahrend sahen wir wieder etwas regeres Leben.
Einige Moorenten, Kormorane, besonders aber

ziemlich zahlreiche Seeschwalben — wohl
Sterna anglica — zogen über dem Wasserspie-

gel einher, und eine grosse Schar von Pelika-
nen sass ihrer Gewohnheit nach dichtgedrängt
gleich einer rosenroten Bank auf einer der
schmalen Rohrinseln des Sees.

Kurz vor Moru-Ghiöl constatirte ich leider,
dass die auf der rum. Generalstabskarte ver-
zeichneten drei grösseren und zahlreichen klei-

NET PEER I A eee

wa

2 tt dif dd. de. à ga lk d

tó, melyeknek a dobrudsai szárazföldnek ebben |
a legszélsőbb keleti, félszigetszerűen előretolt |
sarkaban kellett volna lenniök, és a melyekre
különös remenyeket is épitettem, nem, vagy leg-
alább mar nem létezik. A tényleg meglevő cse-
kely medenezekben meggyülemlö esöviz idez-
hette elő a különben egész jó felvételben a
hibát — ezek azonban az év legnagyobb részé-
ben teljesen szárazok, és egyáltalában nem oly
kiterjedtek, mint a hogy a térkép után gondol-
ható volna.

A moru-ghiöli primariában találkoztam a két |
német úrral, kik néhány kirándulást tettek a
Szt.-György ágon lefelé a cara-ormani erdőbe
és a Girla Litkov báltaiba, de épen nem voltak
valami rózsás hangulatban. Pompás, rendkívül
sokat igérő terület mindenütt, de szegényes
madárélet, különösen az érdekes fajokat illető-
leg — így hangzott elbeszélésük foglalatja.

C. gróf, ki különösen réti sasok iránt erdek-
lődött, egy nagy kirándulást tett Litkov-on át
Cara-Ormanig, és Cara-Ormanban azt találta,
hogy az erdőt majdnem teljesen futó homok
borítja. Néhány régi elhagyott sasfészek volt az
egész, a mit felkutatott.

A Fekete-tenger homokzátonyaiból eredő
futóhomok lassanként egészen elborítja a cara-
ormani széles szárazföldet, (szintén régi homok
lerakódás), és a régi erdő állomány, melynek
sötét lombkoronáiról nevezték el az egész terüle-
tet (Kara-Orman fekete erdő) manapság a |
nemsokára bekövetkezhetö vegpusztuläsnak
van szentelve. A mint beszélik, a Sulinatol
eszakra fekvö, a delta mocsaraiböl emelkedö
letisi (Letea) homokhät hasonlò sorsra jutott, és
a még jelentékenyebb letisi lomberdöt az előre
todulò futöhomok mär teljesen elboritotta és el
pusztitotta volna.

Szerencsésebb volt báró W., ki útjában ege-
szen a Szt.-Gyérgy-ag mellett fekvő Ivan-
ceäig hatolt előre, és «még» több megszállt reti-
sas feszket talält, valamint el is ejtett egy ily
sast és egy typikus lármás sas hímet. A prima-
ria börtönében — békésen egyesítve a halal-
ban — egész gyüjtemény volt a két úr által
elejtett különböző szárnyasokból — mely így a

&

neren Seen, welche diese halbinselartig vorge-
schobene äusserste östliche Ecke des Dobrud-
scha-Festlandes durchqueren sollen, und auf
welche ich besondere Hoffnungen gesetzt hatte,
nicht oder nicht mehr existiren.
thatsächlich
Mulden mögen den Fehler in der sonst recht
guten Aufnahme herbeigeführt haben — diesel-
ben sind aber den grössten Teil des Jahres

tegenlachen

in den vorhandenen seichten

vollständig trocken und auch keineswegs so
ausgedehnt, als es der Karte nach den An-
schein hat.

In der Primarie in Moru-Ghiöl fand ich die
Herren,
stromab des Georgsarmes in den

beiden welche einige Excursionen

Wald von
Cara-Orman und in die Balten der Girla Lit-
kow unternommen hatten, in nicht besonders
rosiger Stimmung vor. Prachtvolles, äusserst
einladend aussehendes Terrain überall, dafür
aber wenig Vogelleben, besonders was interes-
santere Arten anbelangt — so lautete das Re-
sumé ihrer Erzählungen.

Graf C., dem es besonders um Seeadler zu
thun war, hatte eine grosse Excursion über
Litkow bis Cara-Orman gemacht und den Kara-

Ormaner Wald fast ganz von Flugsand bedeckt

gefunden. Einige alte, verlassene Adlerhorste

waren alles, was er aufstöberte.

Der von den Dünen des Schwarzen-Meeres
stammende Flugsand bedeckt allmälich den
breiten Rücken des Festlandes (ebenfalls eine
alte Dünenbildung) von Cara-Orman zur Gänze,
und der alte Waldbestand, dessen dunkle Laub-
kronen dem ganzen Gebiete den Namen verlie-
hen (Cara-Orman = Schwarzer-Wald), ist heute
einem bald
weiht. Wie mir erzählt wurde, ist der nördlich

bevorstehenden Untergange ge-
von Sulina aus den Sümpfen des Delta hervor-

ragende Sandrücken von Letis (Letea), dem
gleichen Schicksal verfallen, und soll der noch
bedeutendere Letiser Laubwald durch den an-
dringenden Flugsand schon fast vollständig ver-
schüttet und vernichtet sein.

Glücklicher war Freiherr von W., der auf sei-
nen Fahrten bis Ivancea am Georgsarm vorge-
Seeadler-

drungen war, und «noch» mehrere

horste beflogen gefunden, auch einen solchen

. Adler sowie ein typisches Schreiadlermännchen

erlegt hatte.
Im Arreste der Primarie lag friedlich im Tode
vereint eine ganze Collection verschiedenen, von

den beiden Herren erlegten Federwildes — mir

38

meglevő ornisröl áttekinthető képet nyujtott.
Igazán sajnos, hogy nem volt benne sok érde-
kes — két kerecsen sólyom, néhány sirály —
Larus arg. michahellesi, és Larus melanocepha-
lus — volt az ornithologiailag legérdekesebb
közöttük. Este igazán mulatságos gui proguo
támadt a román halászati igazgatóság részéről

a két úr mellé adott vezetővel. Ez egy bukovinai |

emigráns volt, ki meglehetősen jól beszélt
németül, és a vadászkirándulások beosztása
alkalmával szerepelt is mint tolmács.

Reggel C. gróf-nak ajánlatot tett, hogy el-
viszi «szalonka vadaszatra», a melyen biztos

kiváncsi, természetesen elvetette a meghivást.
Este aztán a hivatalnok seregélyekkel, léprigók-

kal és más effélékkel, melyeket a Szt-György |

Duna-ág fűzeseiben ejtett el, bevonult és mel-
lesleg elbeszélte, hogy egy szalonkát is ejtett el,
és kivette annak két tojását is. Az est folyamán
kértem, hogy a két tojást melyről beszélt,
engedje át nekem — és a legnagyobb készség-
gel valóban hozott is két remek szép — gődény
tojást ! A felháborodás általános rohamára, mely
részünkről nyilatkozott, az elejtett szalonkát is
odahurczolták — mely hatalmas, vén Pelecanus
erispusnak bizonyúlt.

A legjobb a dologban az volt, hogy a jó hiva-
talnok egyáltalában nem akarta belátni, hogy a
szalonka mást jelenthessen mint a hatalmas
keczéző madarat.

Valami bibéje mégis volt a dolognak, mert a
további fáradozások daczára sem tudhattam
meg semmi bizonyosat a sörényes gödény fész-
kelési helyére vonatkozólag. Telepek ebből a
fajból az összes halászok állítása szerint
Moru-Ghiöl területén már nincsenek, de azért
egyes párok, vagy 2—4 tagból álló kisebb tár-
saságok szórványosan és időnként még mindig
fészkelnek. Úgy látszik, hogy a hivatalnoknak
hirt adtak egy ilyen fészekről, a ki aztán —
igazi keleties lustasággal — a fészkelő madár
elejtését és a tojásoknak mindenesetre nem
könnyű megszerzését valami halászra bizta,

ajánló levelekkel felszerelt idegennel szemben

so ein übersichtliches Bild der vorhandenen
Ornis bietend. Leider war wirklich nicht viel
Interessantes dabei — 2 Blaufussfalken, einige

| Larus argent. michahellesi und Lar. melano-
| ceph. waren das ornithologisch Wertvollste da-

runter. Ein ergötzliches Quiproquo gab den-
selben Abend der von Seite der kgl. rum.
Fischerei-Regie den beiden Herren als Führer
beigegebene Beamte zum besten. Derselbe —
ein Emigrant aus der Bukovina — sprach ziem-
lich gut deutsch und fungirte auch bei der
Einteilung der Jagdausflüge als Dolmetsch.

| Des Morgens hatte er den Grafen C. engagiert,

mit ihm «auf Bekassinen-Jagd» zu ziehen, wo-

| bei er ihm sichere Resultate in Aussicht stellte.
eredményeket helyezett neki kilátásba. C. gröf, |

ki főleg gődényekre, hattyúkra és sasokra volt | Adler gespannt, lehnte die Aufforderung ab.

Graf C., besonders auf Pelikane, Schwäne und

Abends rückte nun der Beamte mit verschiede-
nen Staaren, Misteldrosseln und dergl. ein, die
er im Weidengestrüppe des Georgsarmes erlegt
hatte, und erzählte nebenhin, er habe auch
eine Bekassine erlegt und deren 2 Eier ge-
nommen. Im Verlaufe des Abends bat ich ihn,
mir die beiden Eier von denen er gesprochen,
zu überlassen — und mit der grössten Bereit-
willigkeit brachte er denn richtig 2 wunder-
schöne Pelikaneier herbei! Auf den allgemei-
nen Sturm der Entrüstung, der sich daraufhin
unsererseits erhob, wurde auch die erlegte Be-
kassine herbeigeschleppt — und entpuppte sich
als mächtiges, uraltes Exemplar von Pelecanus
erispus.

Das beste an der Sache war, dass der gute
Beamte durchaus nicht einsehen wollte, dass
Bekassine auf deutsch etwas anderes bezeichne
wie den gewaltigen Sackträger.

Etwas Unklares schien aber doch an der Sa-
che zu sein, denn trotz aller nachfolgenden Be-
mühungen konnte ich über den Brutplatz die-
ses Schopfpelikanes nichts genaues erfahren.
Colonien der Art bestehen im Gebiet von Moru-
Ghiöl nach Aussage aller Fischer nicht mehr —
doch brüten einzelne Pärchen oder kleine Ge-

| sellschaften von 2—4 solchen verstreut und un-

regelmässig noch immer. Ein solches Nest
scheint dem Beamten angesagt worden zu sein,
der dann — in echt orientalischer Faulheit —
die Erlegung des Brutvogels und die gewiss
nicht mühelose Erlangung des Eier irgendwel-

| chem Fischer überliess, dann aber, als er einsah,
akkor aztán, mikor belátta, hogy a hathatós |

dass er den mit gewichtigen Empfehlungsschrei-
ben ausgerüsteten Fremden gegenüber einen

u Al eee e CUCU

ES

hibát követett el, eljárását egymással ellen-
mondó koholmányok egész halmazával igyeke-
zett kimenteni vagy legalább elpalástolni.

Rám nézve ez az eset annál sajnálatosabb
volt, mert, a mint később kiderült, ezzel elsza-
lasztottam az egyedüli alkalmat, melyben a
gödény fészkét és tojását in situ láthattam, és a
költő madarat a fészkelési helynél megfigyel-
hettem volna.

Április 16-át részint néhány megmentendő
darab preparálásával részint a Moru-Ghiöl köze-
lében a Szt György-ág mindkét partján fekvő
báltákba való kirándulással töltöttem, 17-én a
Kuibida tóra tettem egy kirándulást — arra a
helyre, a hol 1874-ben a Sintenis testvérek az
első Pelecanus onocrotalus telepet találták, és
ennek a fajnak a tojásaiból több száz darabot
gyűjtöttek.

Felejthetetlenül él emlékezetemben ez a nap,
hiszen teljesült egy régen táplált vágyam, ma-
gam hatolhattam be a nagyszerű vadonba,
abba a végtelen mocsaras, nádas területbe,
melyet a Sintenis testvérek oly mesterien
rajzoltak.* Szerencsére kedvezett az idő is a reg-
geli 6 órától esti 10 óráig tartó kiránduláson,
melyet egy moru-ghiöli, Fedor nevű, derék
fiatal orosz halász kis lottkájában tettünk meg,
miközben felváltva majd én, majd Klingl kor-
mányzott, ha csak a nagyon is keskeny girlák
csáklyázással való haladásra nem kényszerítet-

tek. Ezt azután fáradhatatlan Fedorunk maga |

vegezte.

A moru-ghiöli kerhanabol (ladikkikötö hely),
kiindulva, először üsszejärtuk azt a széles tavat,
melynek az orosz halászfalucska nevét köszöni,
egy széles, náddal körülvett girlá-n (így nevezik
az egész delta területen a nádasokban elhuzódó
keskeny, nyilt vizekből álló csatornákat) a Szt.-
György-ágba " kanyarodtunk, és ezen felfelé
hajóztunk az islinai halrakodóig.

Itt ezelőtt egy falucska állott, mely azonban
legtöbb lakójával együtt egy hirtelen árvíznek
esett áldozatul. Az egykor itt levő 30—40 ház

jener unendlichen Sumpf- und

39

Fehler begangen habe, sein Vorgehen durch
ein ganzes Gewirr von sich widersprechenden
Dichtungen zu entschuldigen oder wenigstens
zu bemänteln suchte.

Für mich speciell war dieser Fall umso be-
dauerlicher, als wie sich später erwies, mir da-
durch die einzige Gelegenheit entging, Nest und
Eier eines Pelikans in situ zu sehen und den
Brutvogel bei seinem Gelege zu beobachten.

Den 16. April verbrachte ich teilweise mit
dem Präparieren einiger zu rettender Stücke,
teils mit einem Orientirungs-Ausflug in die
nächst Moru-Ghiöl an beiden Ufern des Georgs-
Armes gelegenen Balten ; am 17-ten machte ich
einen Ausflug an den See Kuibida — den Platz,
wo die Gebrüder Sintenis im Jahre 1874 die
erste Colonie von Pel. onocrotalus gefunden
und mehrere hundert Eier dieser Art gesammelt
hatten.

Unvergesslich wird dieser Tag in meiner
Erinnerung - fortleben brachte er mir doch
die Erfüllung des langgehegten Wunsches, selbst
einzudringen in die grandiose, von den Brüdern
Sintenis * so meisterhaft geschilderte Wildniss
tohrgebiete.
Zum Glück begünstigte gutes Wetter die ganze,
von morgens 6 Uhr bis abends 10 Uhr dauernde

Lotka

braven, jungen russischen Fischers aus Moru-

Tour, welche wir in der kleinen eines
Ghiöl, Namens Fedor, zuriicklegten, wobei ab-
wechselnd bald Klingl bald ich das Steuer führ-
ten, wenn nicht allzuschmales Fahrwasser der
Kahnes
vom Stern aus (csáklyázás) beanspruchte. Dies
Fedor al-

«Girla» stossweises Vortreiben des

führte dann unermüdlicher
lein aus.
Von (Bootsstelle)

Ghiöl aus durchquerten wir erst den breiten

unser

der Kerhana von Moru-
See, dem das russische Fischerdérfchen seinen
Namen verdankt, bogen durch eine breite, rohr-
umstandene Girla (so werden im ganzen Delta-

gebiet schmale, zwischen Rohrwänden sich hin-

i ziehende Canäle freien Wassers genannt) in
den St.-Georgsarm und schifften denselben

helyén most csak néhány alacsony nádkunyhó,

* «Die Natur» (28) 1879 Nr. 9—10 «Egy
fészkelésihely a Dobrudsai Duna-deltäban.»

gődény

stromauf bis zur Fischereistation Izlina. Hier
stand vor Zeiten ein Dörfchen, welches jedoch
mit den meisten seiner Bewohner einem plötz-
lichen Hochwasser zum Opfer fiel. An Stelle
der einst vorhandenen 30—40 Häuser erheben

* «Die Natur», (28) 1879 Nr. 9—10. «Ein Pelikan-
Brutplatz im Donau-Delta der Dobrudscha.»

10

lipován halászok szerény tanyája emelkedik.
Egy Izlina (a román térképen Uzlina) mellett
elágazó girla, melyen át a folyamág emelkedő
vize patakszerű sebes rohanással ömlött a nád-
rengetegbe, a hasonló nevű nagy tóba vezetett,
melyet koszorú alakban övez egy egész sor
kisebb, egymással számos girla által összekö-
tött tó.

Ezek egyikén, a Ghiöl Islinec-en át az Isaca
nevű (Isakov) halászhelyet értük el, mely egy a
körülbelül 4 klm. hosszú 2!/2 klm. széles hason-
nevű tó mellett álló magányos nádkunyhóból
áll. Eddig a táj meglehetősen hasonlított a
Moru-Ghiöl közelebbi környékén levőhöz.

Rengeteg nádmezők emelkednek a girlák
mindkét szélén, mely utóbbiak csak a tulajdon-
képeni folyam közelében vannak a gyakori ár-
vizek lerakódásaiból keletkező likacsos szá-

razföldből álló keskeny pásztákkal szegve,

tovább azonban a nádrengeteg belsejében a jó |

3—4 m. magas, hüvelyknyi vastag nád között
szabad vizesikokkent húzódnak el. A sok tó,
mely a nádrengetegben mindenütt található,
épen csak nádtól ment helyek, a hol a túlságos
mély viz ennek növését megakadályozza. E he-
lyett azonban a kisebb tavakon, és a nagyobbak
szélein — mert partokról itt a delta belsejében
seholsem lehet szó — más, buja és fantaszti-
kus növényzet fejlődik. Nupharok és Nympheák
széles, sötét leveleikkel messzire borítják be a
víztükröt, boglárkák, húnyorfajok és kolokánok
nyujtogatják ki hegyes, keskeny élü levelekkel
ellátott hosszu száraikat a tiszta vízből, hogy a
kis bimbó a napfényben és szabad levegőn ki-
fejlődhessék. Közöttük buján tenyészik minden-
féle más, idegenszerű növénytypus. Ezek részint
finom indákban, kicsiny bugákban terjeszked-
nek a felszinen, részint erős husos száron emel-
kednek ki a fekete mélységből, hogy körülbelül
méternyi mélységben a víz szine alatt hosszú,
lándzsa alakú sötét levelekből álló, ananássze-
rűleg szétágazó koronává fejlődjenek, vagy hogy
sokszoros elágazásban széles leveleket bocsássa-
nak a felszinre. Ezek Stratiotes , Ceratophyl-
lum és húnyor fajok. Fájdalom, botanikai

sich nun bloss einige niedere Rohrhütten, be-
scheidene Quartiere der hier hausenden Lipo-
vaner Fischer. Eine bei Izlina (auf der rum.
Karte Uzlina) abzweigende Girla, durch welche
das steigende Wasser des Armes bachartig reis-
send in die Rohrwildniss hineinschoss, führte
in den grossen See gleichen Namens, um wel-
chen herum sich eine ganze Reihe kleinerer, un-
tereinander durch zahlreiche Girlen verbunde-
ner Seen kranzartig herumschlingt. Über einen
derselben, den Ghiöl Islinec, erreichten wir dio
aus einer einsamen Rohrhütte bestehende Fi-
scherei Isaca (Isacow) am grossen, etwa 4 Kilo-
meter langen, 2!2 Kilometer breiten gleichna-
migen See. Bis hieher war die Landschaft ziem-
lich ähnlich der aus der näheren Umgebung
Moru-Ghiöls. Mächtige Rohrfelder schiessen zu
beiden Seiten der Girlen empor, welche ihrer-
seits nur in der Nähe des eigentlichen Stromes
von schmalen Streifen schwammigen Festlandes,
den Ablagerungen der häufigen Hochwässer,
eingesäumt sind, weiterhin aber im Inneren der
Rohrwildniss ohne jegliches festes Ufer zwi-
schen 3—4 Meter hohem, zolldickem
tohr als freie Wasserstreifen sich hinziehen.
Die vielen Seen, die sich allenthalben im Rohr-
wust öffnen, sind eben nur rohrfreie Stellen, wo
allzugrosse Tiefe dessen Wuchs verhinderte.
Dafür entwickelt sich auf den kleineren dersel-
ben und an den Rändern — denn von Ufern
ist hier im Inneren des Deltas nirgends zu re-

dem

den — der grossen Seen eine andere, üppige
und phantastische Vegetation. Nuphar und
Nymphaea bedecken mit den breiten, dunkeln
Blättern weithin den Wasserspiegel, Wasser-
Laichkrautarten
ranken ihre weiten Arme mit den spitzen und
scharfkantigen Blättern durch die klare Flut
empor,

ranunkel, und Wassernuss

dass das Blütenknöspchen sich im
Sonnenschein und freier Luft entfalten könne.
Dazwischen üppig allerlei andere

fremd erscheinende Pflanzentypen, teils in feinen

wuchern

Ranken und zarten Rispen an der Oberfläche
einhertreibend, teils auf kräftigem, fleischigem
Schafte aus schwarzer Tiefe emporsteigend, um
etwa metertief unter dem Wasserspiegel sich
zu ananasartig ausstrahlender Krone aus lan-
gen, lancettförmigen, dunklen Blättern zu ent-
wickeln oder in vielfältiger Verästelung breite
Blattrispen an die Oberfläche zu entsenden. Es
sind dies Stratiotes-, Ceratophyllum- und Knö-
terich-Arten -

- leider sind meine botanischen

u Ő

ismereteim gyengék ahhoz, hogy ennek a vonzò
vizi flórának névjegyzékét összeällithassam ; de
azért teljesen élveztem a felséges, buja tenyé-
szésű sokszerű alakzatok sajátos varázsát.

A sokféle alak halmaza helyenként oly sűrűn
borította a víz szinét, hogy a lottkát csak
nagy fáradsággal lehetett közöttük átszorítani,
vagy jobban mondva az élő szőnyegen áttolni.
Hogyha aztán egy nagyobb tavon át haladtunk,
és a nád széle perspektivikusan visszalép a kék
csendes viztükörtöl, akkor a nagyobb látókörben
akadálytalanul járhatott a szem az egyenlő ki-
terjedésű, egyhangú, végtelen nádasok mezőin.
Hatalmasan hat ez a vadon a maga egyhangú-
ságában és impozáns nyugalmában. A meddig
a szem ellát, nád, nád és megint csak nád. Az
ember nemcsak tudja, de érzi is, hogy mindez
a rengeteg nádas szűzen maradt a maga föltét-
len hozzáférhetetlenségében — ember még nem
tette ide a lábát, hajó nem képes rajtuk átha-
tolni, csak a szárnyaló madár keres és talál
még le nem leplezett homályában békét és
menedéket.

Fáradságosan hatol az ember lépésről-lépésre
ezekbe a nádrengetegekbe — hónapokig tartó
munkába kerül, míg egy csónakkal járható
útat, egy girlát vágnak ki és ezáltal egy új sze-
met kötnek a közlekedési útak hálójába, mely
halászat ezeljäböl szeli át a deltät. És jaj
akkor, ha a girlát nem tartják a legnagyobb
gonddal jó karban. Egyetlen év buja hajtasai
elégségesek, hogy még a legkönnyebb csonakokra
is járhatatlanokká tegyék — s egy további év
mulva már a lipován halász éles szeme sem
képes az ujból zárt náderdőben az egykori út-
nak bár csak helyét is megismerni. Átlagosan,
közepes vizälläs mellett, 3—4 métert és többet
is tesz ki a víz mélysége a deltának e részében,
ugyanannyi a remek vastag nád magassága a
víz felett — sűrűn és bontatlanul emelkedik
szár szár mellett közvetlen a vízből, a nézőben
igazán egy erdő benyomását keltve.

Halkan eveztünk az isacai tó barátságos kék
tükrén, mikor nyolcz-tíz kilométernyi távolság-
ban egy hatalmas gőzös árboczai és kürtője
bukkantak fel a náderdő felett. Oda át a szulinai

Aguila. V.

11

bestellt, Na-
mensverzeichniss dieser anziehenden Wasser-

Kenntnisse zu schwach um ein

flora zusammenstellen zu können, wohl aber

genoss ich voll den eigenen Zauber der herrli-

chen Üppigkeit und der Mannichfaltigkeit der
Formen, deren Wust das Wasser stellenweise
so dieht erfüllt, dass die Lotka nur mit Mühe
hindurchgezwängt werden konnte oder besser
gesagt über den verfilzten Teppich hinüberge-
schoben werden musste. Fährt man dann über
die Fläche eines der grösseren Seen dahin und
tritt der
blauen, stillen Spiegel zurück, so schweift das

tohrsaum perspektivisch gegen den

Auge unbehindert in dem vergrösserten Sehkreis
über gleichmässig ausgebreitete, eintönige, end-
lose Rohrfelder hin. Mächtig wirkt die Eintö-
nigkeit dieser Widniss in ihrer imposanten
tuhe. So weit das Auge reicht, Rohr, Rohr und
immer wieder Rohr. — Man weiss es nicht nur,
man fühlt es sogar, dass all’ diese weiten Rohr-
brüche jungfräulich geblieben sind in ihrer ab-
soluten Unzugänglichkeit keines Menschen
Fuss durchquerte sie je, kein Schifflem vermag
sie zu durchdringen, nur der flüchtige Vogel
sucht und findet in ihrem unentweihten Dun-
kel Frieden und Schutz.

Mühsam dringt der Mensch Zoll für Zoll in
diese Rohrwüsten ein — monatelanger Arbeit
bedarf es, bis eine Bootstrasse, eine Girla aus-
gehauen und damit eine neue Masche in das
Netz von Communicationswegen eingeführt ist,
welche der Fischerei wegen das Delta durch-
ziehen. Und wehe, wenn die Girla nicht sorg-
fältig erhalten bleibt. Die üppigen Schösslinge
eines Jahres genügen, um sie selbst für die
leichtesten Boote unfahrbar zu machen, und
nach einem weiteren Jahre vermag selbst das
scharfe Auge des Lipowaner Fischers nicht
mehr, in dem neuerdings geschlossenen Rohr-
walde die Stelle des einstigen Weges zu erken-
nen. Drei-vier Meter und darüber beträgt die
Wassertiefe in dieser Gegend des Deltas im
Durehschnitte bei mittlerem Wasserstand, eben-
soviel die Höhe des prachtvoll dicken Rohres
über Wasser ; dieht und undurehdringlich erhebt
sich Halm neben Halm, bei dem Beschauer wirk-
lich den Eindruck eines Waldes hervorrufend.

Leise ruderten wir auf den blauen, freund-
lichen Spiegel des Sees von Isaca hinaus, als
die Masten
Dampfers acht bis zehn Kilometer von uns ent-

und der Kamin eines mächtigen
fernt über dem Rohrwald emportauchten.

6

ps
(KS)

ágban zakatolt és fujva füstölgött a szörnyeteg
a tenger felé tartva, talán Batumba, talán Kon-
stantinápolyba, talán épen Angliába. Gyors me-
netben siklott le a folyamon, vas bordái közé
egy darabka nyugat-európai műveltséget, raffi-

nált kényelmet zárva. Ide át mi himbálóztunk |

a kék vizen, a kis lengő csolnakon — s csolnak
és gőzös között, némán komolyan, és fenségesen
terült el az átszeghetetlen bálta.

Egészen másképen alakult e növényvilág
mikor egy keskeny éren át, a hosszan elhuzódó
Girla Litkovot* értük el és azt átszelve Kuibida
halaszkunyhò felé igyekeztünk.

A szűzi náderdő itt ritkulni látszik ; a nyári
szárak nem emelkednek közvetlenül a vízből,
hanem barna, a víztükörből gyakran lábnyi
magasságra kiemelkedő földes alapból. Igazán
megkönnyebbülve lélegzik fel az utazó, hogy itt
végre ismét partot, földet, szilárd alapot láthat.

Az aljat buja, üde pompában víruló füvek és
leveles növények alkotják. A harmatfű puha
levelei csalánszerű Stachysok csoportjai, és a
nádi boglárka kardalakú levelei, akárcsak ker-
tész kezétől rendezve, úgy csoportosulnak a szé-
leken, hatalmas buja tenyészésű harasztosok
emelkednek fölibük, és vizi csúcsosok éshunyorok
kuszó indái kunkorodnak fel a nád vagy az itt
erősen előtérbe lépő bús gyékény (Typha) sugár
buzogány szárain. Sajátságosan szakgatottnak
tünik fel ez az emelkedettebb föld, mert ezer
meg ezer csoportba osztva, át és át töri azt a
víztükör, és e csoportok között mindenütt sza-
bad, sötétszínű és mély víz terül el.

Ekkor — elhaladás közben — lottkánk köny-
nyedén érinti egyikét az utat szegélyző szigetecs-
kéknek — a csónakban alig érezhető az érint-
kezés és a sziget nádcsoportjai mégis meg-
remegnek, könnyedén ringanak a sás hosszú,
magasan álló levelei és halkan csendesen forgó
mozgásban jön az egész szigetke és haladási

* Ez a girla a Girla Ruscá-val összeköti a Sulina
ágat a Gorgova tó déli részével, és ezt ismét hosszú
ívben a Szt.-György-ággal. hossza

g Hozzávetőleges
40—45 klmt. tesz ki.

Dort drüben am Sulinaarm keuchte und
dampfte der Koloss dem Meere zu — viel-
leicht nach Batum, vielleicht nach Constanti-
nopel, vielleicht direkt nach England. In rascher
Fahrt glitt er den Strom hinab, in seinen eiser-
nen Flanken ein Stückchen westeuropäischen
Comforts, raffinirter Cultur einschliessend. Hü-
ben schaukelten wir auf blauer Flut in dem
kleinen, schwanken Kahn und zwischen
Kahn und Dampfer lag stumm, ernst und gross
die undurchdringliche Balta. i

Ganz anders gestaltete sich das Vegetations-
bild, als wir durch eine schmale Ader die weit-
hin sich ziehende Girla Litkov * erreicht hatten
und dieselbe querend der Fischerhütte Kuibida
zustrebten.

Der dichte Rohrwald scheint sich hier zu
lichten ; nicht unmittelbar aus dem Wasser stei-
gen die schlanken Halme empor, sondern aus
braunem, oft Wasserspiegel
überragendem, erdigem Grund. Ordentlich er-
leichtert athmet der Reisende auf, hier endlich
wieder Ufer, Erde, festes Land zu sehen.

In saftiger, üppiger Pracht bildet das «Unter-
holz» ein Heer von Blattpflanzen und Gräsern.
Blattrosetten
Gruppen der nesselartigen Stachys, die schwert-
förmigen Blätter des grossen Hahnenfuss grup-
piren sich wie von Gärtnerhand geordnet an
den Rändern, mächtige Farnkrautpartien wu-
chern darüber empor, und die kriechenden
Ranken der Knöteriche und Nachtschatten stre-
ben an den schlanken Halmen des Rohres und
des hier stark vorherrschenden Kolbenschilfes
(Typha) aufwärts. Nur merkwürdig zerissen er-
scheint dieses höhere Land — in tausend und
abertausend Gruppen verteilt durchbricht es

fusshoch den

Die zarten des Sonnenthaues,

den Wasserspiegel, und dazwischen ist überall
freies, dunkelgefärbtes, tiefes Fahrwasser.

Da — im Vorbeigleiten — streift die Lotka
leicht an eines der kleinen Inselchen an, wel-
che den Weg säumen ; — kaum fühlbar ist die
Berührung im Boot, und doch erzittern die
Halme der Rohrgruppe der Insel, ein leichtes
Schwanken und Schaukeln bewegt die hohen
Blätter des Schilfes, und leise, leise schwingt in

drehender Bewegung das ganze Inselchen um

* Diese Girla verbindet durch die Girla Rusca
den Sulina-Arm mit dem Südende des Sees von Gor-
gova diesen wiederum in weitem Bogen mit

dem Georgsarm. Ihre beiläufige Länge beträgt 40 bi

und

45 Kilometer.

ge F

iränyunkat követve megfordul tengelye körül : |

az uszó lápok területébe hatoltunk. |

|

Én ezt a formatiöt korábbi tapasztalatokból |
ismertem —- tudtam, hogy Kuibida környéke
kizárólag ilyen természetű; — de a valóság
messze felülmulta képzeletemet és őszintén
megvallom, hogy valami kényelmetlen szorult-
ság érzete vett rajtam erőt, mikor igy óráról-
órára haladtunk lengő kis csónakunkban ennek
az alattomos területnek csalóka útvesztőjében.

Szép volt, az igaz és nincs az a kertész, a ki
ügyesebben és szebben állíthatta volna össze
azokat a gyönyörű növénycsoportokat, melyeket |
itt a természet alakított szeszélyes játékában.
Fájdalom e növények még nem virágoztak —
csak a Nuphar és a Nympheák kezdték virág-
száraikat a viz fölé emelni — de a leveles növé-
nyek elrendezése egyedül is elégséges volt arra,
hogy engem teljesen lekössön. Az üde buzogány-
gyékény, a régi és uj nád változás gazdag csopor-
tosulása, a mocsári növényeknek nem is sejtett
buja tenyészése, ehhez a sötét viztükrök, melyek-
nek mély öléből helyenkint ismét más, sokszerű
csoportokban gazdag növény-alakok törnek nap-
fényre, hogy harmonikusan sorakozzanak a
szigetek növényzetéhez. Mindez páratlanul szép-
séges volt. Es az ember mégsem örülhet igazán
az élvezetnek. Az a tudat, hogy mértföldnyi
kerületben mindenütt ily bizonytalan a talaj,
nyomasztólag hatott. Hisz még maga a girla |
sem biztos, — egy vihar elégséges arra, hogy az
ezernyi kisebb-nagyobb úszó láp szigetecskéket
úgy össze-vissza hajtsa, hogy a helyes irány
megtartása majdnem lehetetlenné válik. És
eltévedni ebben a labyrintusban! Csak csolna-
kon képzelhető az átalmenés; a csalékony
takaró sehol sem birja meg az embert, nagyobb
távolságra épen nem; a látszólag szilárd talaj
alatt pedig hat és több méternyi mélység tátong !

Ez a formatió az egész deltában meglehetősen /
gyakori — ha nem is mindenütt oly nagyszerű .
alakban, mint a Kuibida tó környékén. Elhalt,
roskadt, törött nád, a vihartól kitépett gyökér-
tövek, az árvizek alkalmával idesodort minden-
nemű giz-gaz, mindez helyenként összeszövödik. |

43

seine eigene Achse herum, der Richtung unse-
rer Fahrt folgend: wir sind in das Gebiet der

| schwimmenden Inseln eingedrungen !

Mir war diese Formation von früheren Er-
fahrungen her geläufig — ich wusste, dass die
Umgebung des Kuibida ausschliesslich so be-
schaffen sei, — doch waren alle meine Vorstel-
lungen durch die Wirklichkeit weit übertroffen,
und ich gestehe offen, dass ein eigenes Gefühl
unbehaglicher Beklemmung mich überkam, als
wir so Stunde auf Stunde auf unserem schwan-
ken, kleinen Fahrzeuge in dem trügerischen
Labyrinthe dieses heimtückischen Terrains da-
hinfuhren.

Schön war es freilich, und keine Gärtnerhand
könnte geschickter und lieblicher die reizenden
Pflanzenpartien zusammenstellen, als es die Na-
tur in launigem Spiele gethan. Leider blühten
die Pflanzen noch nicht nur Nuphar und
Nymphaea begann die Knospenstiele über Was-
ser zu strecken, — aber das Arrangement der
Blattpflanzen allein war genügend, um mich
voll zu fesseln. Die reiche Abwechslung der

| Gruppirung von frischgrünem Kolbenschilf und

altem wie neuem Rohr, das ungeahnt üppige

| Wuchern all der saftigen Sumpfpflanzen, dazu

die dunklen Wasserflächen, aus deren tiefem
Schoosse wieder andererseits an mancher Stelle
ein reicher Flor manniehfaltiger Gestalten ans
Tageslicht stieg, um sich harmonisch den Insel-
pflanzen anzugliedern — das alles wirkte un-
vergleichlich schön. Und doch ward man des
Genusses nicht recht froh. Das Bewusstsein, in
meilenweitem Umkreise von solch’ unsicherem

Terrain umgeben zu sein, wirkt drückend. Selbst

die Girla ist ja nicht sicher — ein Sturm ge-

nügt, um all die tausend kleinen und grösseren

| Inseln so wirr durcheinander zu treiben, dass ein

Einhalten des richtigen Pfades fast zur Unmög-
lichkeit wird. Und Laby-
Nur zu Kahn ist ein Durchkommen

verirrt in diesem
rinthe ?
denkbar nirgends trägt die trügerische Decke
auf weitere Strecken, und unter dem schein
bar festen Boden lauert eine Tiefe von 20 Fuss
und darüber!

Diese Formation ist im Delta ziemlich häufig
anzutreffen wenn auch nicht immer in so
prächtiger Form wie in der Umgebung des
Kuibida. Abgestorbenes, gebrochenes Rohr, vom
Sturm ausgerissene Wurzelstöcke, von der Hoch-
flut herbeigeschwemmte Detritus aller Art bal-
len und filzen sich an gewissen Stellen zu-

6*

14.

Alsóbb rendű növények, moszatok és mohák,
hinárok az ingatag tutajt szilárd alappá kap-
csolják össze, a melyen nemsokára a nád és
más növényzet vetheti meg a lábát, és az ezernyi
gyökérszálacskák a likacsos tömegnek nagyobb
szilárdságot kölcsönöznek. Az elhaló nemzedé-
kek maradékaikat egymásfölé halmozzák, uj
táplálékot nyujtva jövendő nemzedékek szá-
mára. Állandó szelek az egyes szigetecskéket
nagy mezőkké terelik össze, melyeknek in-
gatag takarója messzire borítja a vizet. Végre
az egymásfölé tornyosult szerves anyagok terhe
túlnagy lesz, és lassan a mélységbe sülyed az
egész alap, uj tért nyitva hasonló játékra. Lenn
a mélységben pcdig réteg-rétegre halmozódik és
zajtalanul emelkedik tovább és tovább a magas-
ságba, mint új, szilárd szárazföld.

Homok- iszap és az árvizek lerakódásainál
gyorsabban töltik fel a deltát az elsülyedő növé-
nyi maradékok e tömegei, és lépésről-lépésre
szorítják vissza a vizet melynek eredetüket kö-
szönhetik. Ma még a növény uralkodik itt.
Kevés madár élénkíti ezt a vidéket — a leg-
vadabb mocsári madarak nagy telepei eltüntek,
lakóik, melyek egykor ezeken a majdnem hozzá-
férhetetlen helyeken békés otthont leltek, ma
már csak átvonuló vendégek, csak helyenként
hallatja a Locustella luscinioides sajátságos tril-
láját, vagy énekli a L. melanopogon gyönyörű,
bánatos dalát; mesze vidéken, komor hall-
gatás uralkodik a bálta felett, a minő illik is

ebbe a titokzatos műhelybe, a hol a természet

még ma is szárazföldeket épit.

Ebben a feneketlen útvesztőben nem messze
a Kuibida tótól emelkedik valóságos szilárd
alapon egy domb — valószínűleg szintén ter-
mékeafent rajzolt folyamatnak. Két hatalmas,
ősrégi fűz emelkedik rajta, és árnyékukban biz-
tosan és kényelmesen nyugszik egy halász-
kunyhó. Itt partraszállottunk és az épen távol-
levő gazda nádfonatu haltartójából hatalmas
adag nyálkás czompóval, pirosszárnyú-konczér-
ral, harcsával és folyami sügérrel láttuk el ma-
gunkat. Ugyanis minél több fajt használnak,
annál jobban sikerül a Csorba, vagyis a hal-
leves. Nemsokára zengett az üst a nádtűz felett
s a hazatért halász, egy öreg ember, ki már har-
minez éve halaszgat itt, hallevesünkhöz eczettel

sammen. Pflanzen niederer Art, Algen und
Moose, verbinden das schwanke Floss zu festem
Grunde, auf dem bald Rohr- und andere Vege-
tation Fuss fassen kann und im Verein mit den
tausend Wurzelfäserchen der lockeren, schwam-
migen Masse grössere Consistenz verleiht. Die
absterbenden Generationen der Pflanzendecke
häufen ihre Reste übereinander, neue Nahrung
für kommende Geschlechter bietend. Constante
Winde backen die einzelnen Inselchen zu gros-
sen Feldern zusammen, deren schwanke Decke
oft Wasser überbrückt. Endlich
wird die Last der aufeinandergethürmten orga-

weithin das
nischen Stoffe zu schwer, und langsam versinkt
das ganze Floss in die Tiefe, neuen Raum zu
gleichem Spiele eröffnend. Unten am Grund
aber baut sich Lage über Lage und wächst still
empor als neues, festes Land. Schneller noch
als Sand und Schlamm und Geschiebe, welche
die Hochflut die Massen
versinkender Pflanzenstoffe das Deltagebiet auf
und drängen Fuss um Fuss die Wasser zurück,
Hier
herrscht heute noch die Pflanze ; wenig Vögel
beleben diese Gegend — die grossen Colonien

zurücklässt, füllen

denen sie ihren Ursprung verdanken.

scheuesten Sumpfgeflügels, die emst an diesen
ungestörtes
Heim gefunden haben, sind nur vorübergehende

fast unzugänglichen Stellen ihr
Gäste — stellenweise nur schwirrt der Nachti-
eallrohrsiinger seinen eigenartigen Triller, oder
flötet klagend L. melanopogon ihr reizvolles
Lied — auf weite Strecken hin ruht ernstes,
düsteres Schweigen über der Balta, wie es für
die geheimnissvolle Werkstätte passt, in welcher
die Natur noch heute Länder baut.

Mitten in diesem bodenlosen Gewirr erhebt
sich unweit des Sees Kuibidà ein niederer Hügel
wirklich festen Bodens — wohl auch ein Pro-
duct des oben geschilderten Vorganges. Zwei
mächtige, uralte Weiden erheben sich auf dem-
selben, und in ihrem Schatten ruht sicher und
behaglich eine kleine Fischerhütte. Hier lan-
deten wir und versorgten uns aus dem rohr-
geflochtenen Fischbehälter des augenblicklich
abwesenden «Hausherrn» mit einem tüchti-
gen Gerichte Schleien, Rotfedern, Welsen und
Je Arten
wendet werden, desto vorzüglicher gerät die

Flussbarschen. mehr nämlich ver-
Csorba, die Fischsuppe Bald brodelte über dem
Rohrfeuer der Kessel, der heimkehrende Fischer,
ein alter Mann, der seit dreissig Jahren hier

herumfischt, erfreut uns mit Essig zu unserer

kedveskedik, (a miért mi bort szolgálunk fel
neki). Néhány percz alatt kész a felséges ízü
ebéd — hogy majdnem ép oly gyorsan el is
legyen fogyasztva. Déli 1/22 volt.

" Mindenfelet mesélget ezalatt az öreg; hajda-
nában mily nagy tömegekben fészkeltek a
Babicá-k (gődények) a Kuibida tavon, mily gya-
kori volt a báltában a hatyú és más különféle
szárnyas vad — míg most alig látható ezekből
valami. «Sunt premulti vènatori» — nagyon
sok a vadász! — a mindig és mindig visszatérő
refrain. Aztán elbeszéli, hogy primitiv nädguli-
bája helyén szilárd, vert falú ház állott emléke-
zetet meghaladó idők óta, mig más hasonló
helyekkel együtt a hatóságok parancsára lerom-
bolták, hogy a rettegett Dobrudsa rablót, Leczin-
szki Simont, ezektől a buvó helyektől megfosz-
szák. Ez víz volt Fedorunk malmára — mert ő
is ismerte a hirhedt Simeon perceptort (az adó-
szedő Simeon); sőt mi több, egy évig dolgozott is
vele a halaszatnal — és most a kettő felváltva
mondta el egyik kalandot a másik után abból a
legendakoszorúból, mely a bálták eme Rózsa
Sándorának személyét, kit mint az elnyomottak
oltalmazóját és a jogtalan szerzemény megbün-
tetőjét dicsőitenek, legendaszerű fénynyel körül-
veszi. Egészen egyedül, társak nélkül sokáig
tartotta rettegésben ez a mindenesetre vakmerő
bátorságú férfiú az egész Dobrudsát, a nélkül,

‘hogy sikerült volna őt kézrekeriteni — a mi kü-

lönben annál kevésbbé csodálatos, miután mind-
az a sok erdőben és báltában magányosan élő
pásztor és halász leghatározottabb barátja volt,
és sorsát még ma is siratja. Mikor azonban
Statescu helytartó 10000 franknyi jutalmat
tűzött ki kézrekerítésére, akkor biztonsága oda
volt. Mikor 1890 októberében betegen és nyo-
morultan egy szőlő kunyhójában menedéket
keresett az őszi viharok elől, a tulajdonos azon-
nal elárulta, és 6 elesett a megragadására kikül-
dott katonai 6resapattal való harezban, miután
egy katonát lelőtt, több mást pedig súlyosan
megsebesített.

Ma a népdal dicsőíti tetteit, és este a falvak-
ban sokszor lehet hallani a lányok mélabús
orosz nótáit Leezinskiröl, a nemeslelkű rablóról.

| sofort verraten

=
on

Fischsuppe (wofür wir ihm mit Wein aufwarten),
und in wenigen Minuten ist das herrlich mun-
dende Mittagsmahl fertig
verzehrt zu sein. Es war halb 2 Uhr mittags!

Allerlei erzählt dabei der Alte ; wie vor Zeiten
die Babica (Pelikane) in
Kuibida hätten, und
allerlei anderes Geflügel so häufig in der Balta
gewesen sei — während jetzt wenig von alldem

- um fast ebenso rasch

grossen Massen am

gebrütet wie Schwäne

sich blicken liesse. «Sunt premulti venatöri»
es sind zu viel Jäger! — der immer und immer
wiederkehrende Refrain! Dann erzählt er, wie
an stelle seiner primitiven Rohrguliba ein festes
Haus mit Lehmwänden hier gestanden hätte
seit undenklichen Zeiten, bis es nebst anderen
ähnlichen Anlagen auf Befehl der Behörden zer-
stört wurde, um dem gefürchteten Dobrudscha-
Räuber versteckten
Schlupfwinkel zu entziehen. Das war Wasser
auf unseres Fedor Mühle — denn auch er hatte
den berüchtigten Simeon perceptor (Steuerein-

Simeön Leezinski diese

nehmer Simeon) gekannt, ja sogar über ein Jahr
mit ihm bei der Fischerei gearbeitet — und
nun erzählten uns die beiden abwechselnd ein
Abenteuer nach dem andern aus dem Kranze
von Legenden, welche die Person dieses als
Beschützer der und Bestrafer
unrechtlichen Erwerbes gepriesenen Rozsa San-

Unterdrückten

dor’s der Balten mit sagenhaftem Glanze um-
geben. Ganz allein, ohne alle Gefährten, hatte
dieser jedenfalls durch verwegenen Muth aus-
gezeichnete Räuber lange Zeit die ganze Do-
brudscha in Atem erhalten, ohne dass es ge-
lungen wäre, seiner habhaft zu werden, — was
übrigens umsoweniger wunderbar erscheint, als
alle die vielen, einsam im Wald oder Balta hau-
Hirten und Fischer seine

senden ausgespro-

chenen Freunde waren und heute noch sein
Schicksal beklagen. Als aber Präfeet Statescu
eine Prämie von 10,000 Fres auf seine Ergrei-
fung setzte, war es mit seiner Sicherheit vorbei.
Als er im October 1890 krank und elend in
einer Weingartenhütte Schutz vor den Herbst-
stürmen suchte, wurde er von dem Eigentümer
fiel im Kampfe mit der
seiner Festnahme ausgesandten Militär-

und
zu
patrouille, nachdem er einen Soldaten erschos-

sen, einige andere schwer verwundet hatte. Heute

preist das Volkslied seine Thaten, und gar oft
hört man abends in den Dörfern die Mädchen
singen von

melancholische russische Weisen

Leezinski, dem edelmütigen Räuber.

46

Az öreg Dimitrijnek ilyen érdekes beszélge-
tése daczára is csak rövid ideig pihentünk, és
nemsokára az úszó lápok közein át a kis Kui-
bida tóra siettünk, melynek nyugati széle men-
tén haladva, egy más gírlába kanyarodtunk, és
új útakon át ismét az isacai tóba tértünk vissza.
Az első délutáni órákban könnyű szél kereke-
dett — a mi a Kuibidán érdekes látványt szer-
zett; nädasszigetek — még 20-25 m. átmérő-
jüek is — színházi diszletekkent zajtalanul sik-
lottak tova a széles vizen a keleti szélétől a
nyugatihoz ; a kisebbek gyorsabban haladtak, a
nagyobbak lassabban — és itt-ott egyik vagy
másik szigetecske lassan saját tengelye körül
forgott, a mint épen belekapott a szél az egyen-
lőtlenül emelkedő nád és sás vitorlába.

Érdekes volt, de borzalmas
mind akadályozó is, mert a szél, bármily könnyű
volt is, az útirányt annyira eltölti, hogy Fedo-
runk legbiztosabb helyi ismerete daczára is
ismételten csalóka zsák utczákba került, és
néhány helyen valósággal át kellett magunkat
tapogatni az úszó lápok útvesztő közein. Isacá-
tól simán ment az út, csak a keskeny izlinai
girlában izzadtunk egy kevéssé, mert most
ennek rohanó folyásával szemben kellett halad-
nunk. Végre a Szt-György-ágba kanyarodva-
hajónkat a középen tartva gyorsan haladtunk
lefelé a folyamon. Éj borult a széles mocsár-
vidékre, izzóvörösen emelkedett a teli hold a
szemhatár fölé — s a párától terhes báltalevegő-
ben oly alaktorzulást mutatott, a milyent eddig-
elé még sohasem láttam ; hosszú, laposra nyo-
mott elypsishez hasonlított.

— és egyszers-

Zajtalanul, evezés nélkül siklott csolnakunk
le a széles ágon — köröskörül sötét éj volt, hall-
gatagon ültünk mi hárman lottkánkban, és néz-
tük azt az ezüst csikot, melylyel a hold beezüs-
tözte a habokat. Nagypéntek éjszakája volt, és
gondolataink messze, hazaszálltak, a hol sze-
retteink a közeli husvetra keszülödtek.

A helyrajzi és tájképi viszonyok érdekességé-
től »eltekintve, ez és az előtte való napi ki-
rándulás csak alig nyújtott kielégítő eredményt.
A kis beltavak, melyekre nézve ezen a kedvező
ponton különösen jó reményeim voltak, csak a

térképen léteztek; a szánalmasan puszta part

Trotz dieser anregenden Gespräche des alten
Dimitrij hielten wir nur kurze Rast und eilten
bald durch die schwimmende Balta dem kleinen
See Kuibida zu, dessen westlichem Rande ent-
lang wir in eine andere Girla einbogen und
über neue Wege wieder zum See von Isaca
zurückfuhren. In den ersten Nachmittagsstun-
den hatte sich ein leichter Wind erhoben, was
mir auf dem Kuibida den interessanten Anblick
verschaffte, wie Rohrinseln von sogar 20 bis
25 Meter Durchmesser, wie Decorationsstiicke
über die breite Wasserfläche vom Ost- zum West-
rande geräuschlos hinübersegelten ; die kleine-
ren fuhren schneller, die grösseren langsamer,
und hier und da rotirte ein oder das andere
Inselchen langsam um seine eigene Achse, wie
eben der Wind in das ungleich aufragende
Rohr- und Schilfsegel eingrift.

Interessant war's, aber unheimlich und zu-
gleich hinderlich, denn derselbe Wind, so leicht
er auch war, hatte doch die Fahrbahn so ver-
schoben, dass Fedor trotz seiner genauesten
Localkenntniss wiederholt in trügerische Sack-
gassen geriet, und wir uns an manchen Stellen
förmlich durch die Irrgänge der schwimmenden
Balta durchtasten mussten. Von Isaca aus ging
die Fahrt glatt weiter, nur die schmale Girla
Islina machte uns etwas warm, weil wir nun
deren scharfe Strömung bergauf zu überwinden
hatten. Endlich in den Georgsarm eingebogen,
fuhren wir rasch die Strommitte haltend mit
dessen Wassern stromab. Die Nacht hatte sich
Sumpfland gesenkt, elutrot
stieg der Vollmond über den Horizont empor,
Baltenluft eine
Formverzerrung zeigend, wie ich sie bisher nie

über das weite

in der dunstgeschwängerten

gesehen; er glich einer langgestreckten, flach-
gedrückten Elypse.

Geräuschlos glitt unser Kahn ohne Ruder-
hinab, tief dunkel
blaute die Nacht umher, schweigend sassen wir
drei in der Lotka, in den zitternden Streifen
blickend, mit dem der Mond die Wellen über-
silberte. Es war Charfreitagnacht und die Ge-

schlag den breiten Arm

danken zogen weit hin in die Heimat, wo die
Lieben zum nahen Osterfeste rüsteten.

Von dem topographischen und landschaft-
lichen Interesse abgesehen, hatte diese und die
‘ncursion des vergangenen Tages wenig Befrie-
digendes geboten. Die kleinen Binnenseen, auf
welche ich an diesem exponirten Punkte beson-
dere Hoffnungen gesetzt hatte, existirten nur

an ee

PE E mt u A en fie

Moru Ghiöl körül semmit se nyújtott, a mi at-
vonulökat pihenőre csábíthatna — és az óriási
baltavidéket állandó megfigyelések
területéül választani egyáltalában nem volna
ezelszerü. Egy elég terjedelmes terület typicus
ornisáról, a két vadászó úr barátságos közre-
működése
koztattak

és még sokkal szegényebb egyedekben.

vonulási

és saját kirándulásaim eléggé tájé-
- ez meglehetősen szegény fajokban,

Utóbbi körülményt részben a fészkelési tele-
pek lassankénti eltűnésével lehet megmagya-
rázni; mit minden oldalról meg is erősítettek,
legalább a mi a gödenyeket, karakatnákat,
gémeket és más efféléket illeti. Ezelőtt számos
ilyen telep volt, de a szűntelen vadászgatás,
valamint a halászoknak mindig növekedő száma
és az ezek által okozott folytonos nyugtalanítás,
elűzte a bálta eme félénk lakóit, vagy legalább
egészen félreeső, úgyszólván ismeretlen vidé-
kekre szorította őket vissza.

Hogy azonban a mondhatni felséges életfel-
tételeket nyújtó helyeken más fajok, és külö-
nösen a kisebbek, miért vannak oly szórványo-
san képviselve, és hogy miért vannak még élén-
kebb helyeken is faj szerint oly kevesen, talány
marad előttem. Csak a nyári lúd fészkel helyen-
ként teljesen hozzáférhetetlen nádasokban még
elég nagy számban. Feltünő volt ellenben a
kacsák kis száma, a melyek közül éppen csak a
következő fajokat láttam : A. boschas, strepera,
nyroca és circia. Másféle szárnyas vadat órákig
tartó utakon csak egész lehet
találni, és különösen feltünt az ily helyeken

szórványosan

a különben oly közönséges szárcsa és különböző
búvár-tömegeknek hiánya.

Teljesen szegény azonban az egész terület kis
fajokban, a melyeknek pedig nagyobb részben
már itt kellett volna lenniök. Aegithalus pen-
dulinus a báltaszélek közönséges, jellemző ma-
dara, melyet a nädrengeteg belsejében ugyanoly
nagy számú Panurus biarmicus vált fel. A bálta
belsejében helyenként gyakoribb volt Locustella
luscinioides, és az úszó szigetek területén Lus-
ciniola melanopogon is elég gyakran volt hall-
ható. Acroceph. phragmitis azonban úgyszólván

47

auf der Karte; der trostlos kahle Uferrand um
Moru-Ghiöl selbst bietet nichts, was Durchzügler
zu einer Rast verlocken könnte, und das un-
geheuere Baltengebiet als Terrain für stabile
Zugsbeobachtungen zu wählen, wäre durchaus
nicht zweckentsprechend. Über die typische Ornis
eines ziemlich ausgedehnten Gebietes war ich,
Dank der freundlichen Beihilfe der beiden ja-
genden Herren und durch die eigenen Touren,
so ziemlich orientirt; dieselbe ist ziemlich
artenarm, noch auffallender aber arm an In-
dividuen.

zum Teil
durch das allmäliche Verschwinden der Brut-
colonien, welches mir von allen Seiten bestä-

Letzterer Umstand erklärt sich

tigt wurde, wenigstens was die Pelikane, Cor-
morane, Reiher und dgl. anbelangt. Colonien
dieser Arten existirten früher zur genüge ; die
rastlose Jagd jedoch, welche auf diese Tiere
gemacht wird, sowie die immer mehr zuneh-
mende Zahl der Fischer und die durch diesel-
ben verursachte stete Beunruhigung vertrieb
diese scheuen Bewohner der Balta oder drängte
sie doch in ganz entlegene, sozusagen unbe-
kannte Gebiete zurück.

Warum aber
Existenzbedingungen bietenden Plätzen andere
Arten und ganz besonders die Kleinvögel so
sporadisch verteilt und selbst an belebteren
Stellen nur in wenigen Arten vertreten sind,
bleibt mir ein Rätsel. Nur Graugänse brüten
in ganz unzugänglichen Rohrfeldern stellen-
weise in recht bedeutender Menge. Auffallend
schien mir dagegen die geringe Zahl der Enten,

an den geradezu herrliche

von denen ich überhaupt nur die Arten A. bos-
chas, strepera, nyroca und querquedula sah. An-
deres jagdbares Geflügel trifft man auf stunden-
langen Fahrten immer nur ganz vereinzelt, und
vermisste ich vor allem die an derlei Orten sonst
so zahlreichen Mengen der Rohrhühner und der
verschiedenen Taucher.

Geradezu arm aber ist das ganze Gebiet an
Kleinvögeln, deren grösserer Teil ja doch schon
eingerückt sein musste. Aegithalus pendulinus
ist ein gemeiner Charaktervogel des Balten-
randes und wird im Inneren der Rohrwüste von
Panurus biarmicus in gleicher Menge abgelöst.
An einzelnen Stellen der inneren Balten fand

ich Locustella luscinioides häufiger, und im

Gebiet der schwimmenden Inseln liess sich auch
der Tamariskenrohrsänger nicht allzu selten
hören. Acroceph. phragmitis fehlte jedoch so

48

teljesen hiányzott, mert csak 2 vagy 3 helyen
hallottam a hangját, az april 17-iki hosszú úton.
Acrocephalus turdoides úgy látszik éppen meg-
— csak 4 példányt konstatálhattam.
Fepor kérdésemre úgy vélekedett, hogy ez a

érkezett,

madár nem éppen gyakori, a lármázó nádi rigó-
poszáta pedig oly faj, melyet nem egykönnyen

lehet meg nem hallani. Kék czinke minden
füzesben található — nádi sármány általában
nem éppen ritka — evvel azonban a báltáknak

typikus kisebb fajai ki is vannak merítve. És e
mellett órákig tartó utakat lehet tenni a leg-
gyönyörűbb náderdőben, a legkedvezőbb mocsár
területen, a nélkül, hogy az ember egyetlen egy
madarhangot is hallana, vagy hogy egyetlen
egy szárnyas vándort látna tovavonúlni a nád-

Így ismét felszedtük sátorfánkat. Báró W.
és gróf C., mely utóbbi előtte való napon még
elejtette az áhítozott réti sast, a Razim lagunára
és különösen ennek északi végében fekvő Pópina
szigetére látogattak el, én pedig, miután szívélyes
búcsút vettem a két földitől, a kikkel az utóbbi
napokban a vadászat és a felséges természet
örömeit, valamint a moru-ghiöli több mint
kétes konyhai élvezeteket is megosztottam, fel-
szálltam súlyosan megterhelt lottkámra, és két
orosz halász erős karjaitól hajtva, a Szt.-György-
ágon ismét lehaladtam, hogy a Dunavaczon és
Dranovon át ismét Jurilofkába érhessek.

Másfélnapig tartott a csolnakon tett út Morú-
Ghiöltől Jurilofkáig, melynek első része, a
dranovi halrakodóig kevés érdekességet nyúj-
tott. Órákig eveztünk az alsó folyásán most
majdnem teljesen eliszaposodott és elhomo-
kosodott Dunavaczon — egy hajdani Duna-
ágon — rengeteg nádas mezők, vagy még egy-
hangúbb égési helyek között, a hol beláthatat-
lan távolságban mindenütt elhamvasztott fekete

nádtorzsák állottak ki serteszerűleg a vizből.

Nádégések ezen a vidéken gyakoriak ; és gyö-
nyörű látványt nyújtanak ezek a szándékosan
halászati czélokra gerjesztett, vagy gondatlan-
ságból keletkező tüzek sötét éjjel, mikor messze
vidéken az egész bálta ízzó vörös fényben úszik
és a bibor-vörös párák ég felé szállnak. A mily

gut wie ganz, denn nur an 2 oder 3 Stellen
hörte ich wáhrend der ganzen langen Fahrt des
17. April dessen Stimme. Acroceph. turdoides
schien eben eingeriickt ; nur 4 Exemplare wur-
den von mir constatirt. Fedor meinte auf
meine Frage, der Vogel sei nicht eben allzu ge-
mein, und der lärmende Drosselrohrsänger ist
docheineArt, die nicht gut überhört werden kann.
Blaumeisen sind in allen Weidengestrüppen
vorhanden, Rohrammern im allgemeinen nicht
eben selten, damit ist aber die typische Klein-
bevölkerung der Balten so ziemlich erschöpft.
Und dabei gibt es stundenlange Strecken durch
den schönsten Rohrwald, das denkbar gün-
stigste Sumpfterrain, während deren man auch
nicht eine einzige Vogelstimme hört, nicht einen
einzigen gefiederten Wanderer durch die Lüfte
ziehen sieht.

So brachen wir denn wieder unser Lager ab;
Freiherr von W. und Graf C., welch’ letzterer
am Vortage richtig noch den gewünschten See-
adler erlegt hatte, statteten der Razim-Lagune
und besonders der an ihrem Nordende gelegenen
Pöpina-Insel einen Besuch ab, ich aber bestieg
herzlichem Abschied von beiden
Landsleuten, denen ich in letzten
Tagen die Freuden der Jagd und der herrlichen
Natur sowie die Leiden der mehr als zweifel-
haften Moru-Ghiöler culinarischen Genüsse ge-

nach den

mit den

teilt hatte, meine schwerbepackte Lotka und
fuhr, von den kräftigen Armen zweier russischer
Fischer gerudert, wieder den Georgsarm hinab,
um über den Dunavät und Dranow zurück nach
Jurilofea zu gelangen.

Anderthalb Tage dauerte die Kahnreise von
Moru-Ghiöl nach Jurilofea,
bis zur Fischerei-Station Dranow wenig Interes-
santes bot. Stundenlang ruderten wir auf dem
in seinem unteren Laufe nun fast vollständig

deren erster Teil

verschlammten und versandeten Dunavat —
einem ehemaligen Ausmündungsarme ZWi-
schen mächtigen Rohrfeldern oder noch ein-
tönigeren Brandstätten dahin, wo in unabseh-
barer Fläche nur die schwarzgekohlten Rohr-
stengel borstig über das Wasser emporragten.

Rohrbrände sind in diesen Gegenden häufig,
und einen prächtigen Anblick gewähren diese
absichtlich zu Fischereizwecken angelengten oder
aus Fahrlässigkeit entstandenen Feuer in dunk-
ler Nacht, wenn auf weite Strecken hin die ganze
Balta wie in rote Glut getaucht erscheint, und die
purpurnen Schwaden gegen den Himmel auf-

js A

ses

szépek ezek az égések, éppen oly veszedelmesek is
lehetnek a magános bálta-halász vagy vadászra
nézve, ha a szél és szárazság nagyon is hatal-
masan kifejlesztik. Ily módon néhány év előtt a
nagy dranovi állomást egy hatalmas nádégés
teljesen elhamvasztotta, és még nagyobb ka-
tastrofa érte a Dunavacz és a Deveatka-girla
szétágazásánál fekvő Szkella-t (ladik kikötő-
hely). Több négyzetkilométernyi nád lánggal
égett, és a tüzes kör által bekerített Szkellát
összes lakóival együtt megragadta és megemész-
tette a viharszerűleg előtörő láng.

Keskeny és sekély girlák rendszere köti össze
a Dunavaczot a széles Csernecz girlával, mely a
nagy dranovi tóba és tovább, mint dranovi girla
a Razimba vezet. Nem messze Cserneczi Floreä-
tól, több kisebb girla összeolvasztásából kelet-
kezett eredetétől, a Girla
lenni, mit nemsokára különösen a teljesen meg-
változott nád tesz feltűnővé. A magas, alsó
részében három-négy czentiméter vastagságú
nád helyett itt a szárak legfeljebb 1!/2 méter
magasságúak, a vastagsaguk pedig alig éri el a
czeruza vastagságát. A viz sótartalma tovább
rohamosan nő, és a dranovi tó és a környékén
fekvő bálták csak kevéssel édesebbek a tenger-
rel összeköttetésben levő Razim laguna erősen
sós vizénél.

Csernecz sós kezd

Azt vártam, hogy a sós-víz övbe való hatolás-
nál majd változás lesz észrevehető a faunában ;
csodálkozásomra azonban, mint mindig, úgy
most is hallottam a Locustella luscinioides pir-
regését a nádcsomókban, láttam bibor és szürke
gémeket ,
ugyanolyan szórványos elterjedésben ; röviden
az avifaunát ugyanabban a fajok és egyedek
tekintetében való szegény állapotban találtam,
mint a tiszta édesvízi mocsarakban. Csak Lus-

kendermagos és czigány-kacsákat

ciola melanopogon hiányzik teljesen —- már a
mennyire tapasztalataim terjednek — a sós

lagunákban. Érdekes, és erről ezen az utamon

győződtem meg legelőször, hogy sok hal, melyet

lakóknak

kitünően tenyészik, félig, sőt egészen sós víz-

ben is. Csak a süllő és nyálkás czompó tartot-

ták magukat szigorúan az édes vízhez; harcsa,
Aguila. V.

tisztán édesvízi

szoktunk tekinteni,

49

schlagen. So schòn diese Brände sind, so ge-
fährlich können sie aber auch dem einsamen
Balta-Fischer oder Jäger werden, wenn Wind
und Trockenheit ihnen allzu gewaltige Entfal-
tung gewähren. So wurde die grosse Station
Dranow durch einen gewaltigen Rohrbrand vor
mehreren Jahren vollständig eingeäschert, und
eine noch grössere Katastrophe betraf die an
der Teilung des Dunavat und der Girla De-
veatca gelegene Skella (Bootstelle). Mehrere
(Quadratkilometer Rohr brannten lichterloh, und
die von dem feuerigen Kreis eingeschlossene
Skella mit allen ihren Bewohnern wurde von
der sturmgleich einherrasenden Glut ergriffen
und verzehrt.

Durch ein System schmaler und seichter
Girlen steht der Dunavät mit der breiten Girla
Cernet in Verbindung, welche in den grossen
See von Dranow und weiterhin als Girla Dranow
in den Razim führt. Bald nach ihrem bei Cer-
neti Florea aus dem Verschmelzen einer Anzahl
kleiner Girlen entstehendem Ursprunge beginnt
die Girla Cernet brakig zu werden, was beson-
ders durch den total veränderten Rohrwuchs
sehr bald auffällig wird. Statt des hohen, im
unteren Teile drei Centimeter im
Durchmesser haltenden Rohres stehen hier die
Halme höchstens 11/2 Meter hoch, und erreicht
ihre Dicke kaum Bleistiftstärke. Der Salzgehalt
des Wassers steigt weiterhin rapid, und der See
von Dranow wie die umliegenden Balten sind
nur um ein weniges süsser, wie das stark bra-
kige Wasser der mit dem Meer in Verbindung
stehenden Razim-Lagune.

bis vier

Ich erwartete beim Eintritt in die brakige
Zone eine Veränderung der Fauna warzuneh-
men, hörte aber zu meiner Verwunderung nach
wie vor das Schwirren des Nachtigallrohrsän-
gers aus den Rohrbüschen, sah Purpur- und
Graureiher, Mittel- und Moorenten in eben der-
seben sporadischen Verteilung, kurz fand die
Avifauna in nahezu dem gleichen, arten- und
individuenarmen Bestande wie in den reinen
Süsswassersümpfen. Nur Lusciola melanopogon
fehlt den Brakbalten — soweit meine Erfahrung
reicht — vollständig. Interessant war es mir,

— wovon ich mich zuerst auf dieser Fahrt über-
zeugte, — dass eine ganze Reihe von Fischen,
welche wir als reine Süsswasserbewohner anzu-
sehen gewöhnt sind, vortrefflich im brakigen,
ja im reinen Salzwasser gedeihen. Nur der
Schiel und die Schleie halten sich streng an

7

50

csuka, folyami sügér, szivárványos ökle és tö-
ponty mindenütt behatolnak a sósvizű baltákba
és lagunákba, sőt utóbbit még a Feketetenger
homokzätonyainak «Gard»-jaiban (útvesztők),
es a Feketetengerben magaban is fogjak.

E videkek halgazdagsaga rengeteg nagy és
sokkal nagyobb lehetett még, mikor a «Porti-
czat», azt a széles nyílást, mely a tengert a
Razim lagunával összekötötte, még nem zárta
elaz elhomokosodás. Ennek a körülbelül 4 évvel
ezelőtt beállott körülménynek, valamint a Duna-
vacz majdnem tökéletes eliszaposodásának kö-
vetkeztében a halászat a Razimban nagyon ha-
nyatlott.

A kormány érdekében is volna, ha igazságot
tenne az eset felett mindenünnen felhangzó
panasznak, mivel a Dunavacz kitisztítása és a
Porticza kiiszapolásával járó költségek nem
nagyok, a halaszatnak
nagyobb jövedelme pedig teljesen
ezeket. A halászat a Dobrudsäban ugyanis
mindenütt az állam tulajdona es bérlők keze-
ben van, kik haszonbér fejében az áru minden-
kori piaczi árának 25%-at adják az államnak.
A királyi kincstári birtokok miniszteriuma alá
rendelt felügyelöseg» tisztviselői
által gyakorolt egyszerű, de szigorú ellenőrzés

lehetnek túlságosan

fedezné

«halaszatı

czelszerü berendezése által megóvja az államot
nagyobb veszteségektől, és a szórványosan elő-
forduló kisebb csalásokkal senki se törődik ezen
a halban oly gazdag vidéken.

A halászatot a Dobrudsában túlnyomóan az
oroszok űzik, kik közül innét nevezetesen a
lipován felekezethez tartozók azok, kik kiváló
előszeretetet és ügyességet tanusítanak ehhez a
foglalkozáshoz.

Halászati eszközeik általában nagyon egy-
szerűek, sőt kezdetlegesek ; de a nagy halgazdag-
ság folytán teljesen elégségesek. A halászat leg-
fontosabb tárgya a víza (Acipenser huso), e
vidékeken Morun, melyet kizárólag a mi Du-
nánknál is használatos vizahorgokkal fognak.
Ezek erős, tűhegyesre fent szaka nélküli vas-

horgok, melyeket 1--1!/2 m. hosszú patonyok-

das süsse Wasser; Wels, Hecht, Flussbarsch,
Rotfeder und Karpfen dringen überall in die
Brakbalten und die Salzwasser-Lagunen vor, ja
letztere werden sogar in den «Gards» (Irrgängen)
der Dünen am Schwarzen Meer und in diesem
selbst gefangen.

Der Fischreichtum dieser Gegenden ist ein
enormer und soll noch bei weitem grösser ge-
wesen sein, bevor die breite Öffnung «Portita»,
welche das Meer mit der Razim-Lagune ver-
band, durch Versandung geschlossen wurde.
Durch diesen vor etwa 4 Jahren eingetretenen
Umstand sowie durch die fast vollständig ge-
wordene Verschlammung des Dunavät soll die
Fischerei am Razim selbst sehr zurückgegangen
sein.

Es wäre im Interesse der Regierung selbst
gelegen, den über diesen Fall überall laut wer-
denden Klagen gerecht zu werden, da die mit
der Räumung des Dunavat und der Ausbagge-
rung der Portita verbundenen Kosten keines-
wegs besonders hohe sein dürften, der erhöhte
Ertrag der Fischerei aber dieselben zur genüge
decken müsste. Die Fischerei ist nämlich über-
all in der Dobrudscha Staatseigentum und
wird von Pächtern ausgeübt, deren Pachtschil-
ling in einer 25°/o-igen Abgabe vom jeweiligen

| Marktpreise der Waare besteht. Eine von Beam-

ten der dem königl. Domänenministerium unter-
stellten «Fischerei-Regie» geübte einfache, aber
strenge Controlle sichert durch ihre praktische
Einrichtung den Staat vor einer bedeutenderen
Schädigung, und nach den einzeln vorkommen-
den kleineren Fällen von «Contraband» frägt
niemand in diesen an Fischen überreichen
Gebieten.

Betrieben wird die Fischerei in der ganzen
Dobrudscha vorwiegend von Russen, unter denen
namentlich wieder die Angehörigen der lipowa-
nischen Secte besondere Vorliebe und Geschick-
lickheit zu diesem Handwerke an den Tag legen.

Die von ihnen benützten Fangapparate sind
im allgemeinen recht einfach, ja primitiv zu
nennen, genügen aber bei den grossen Fisch-
mengen vollständig. Den wichtigsten Gegen-
stand der Fischerei bildet der Hausen (Aci-
penser huso), hier Morun genannt, welcher aus-
schliesslich mit den auch an unserer Donau
gebräuchlichen Hausenangeln gefangen wird.
Es sind dies starke, nadelscharf zugeschliffene
Eisenangeln ohne Widerhaken, welche vermit-

! telst 1--1!/a Meter langer Schnüre in gleich-

ee ee

iù

kal erősítenek meg egyenlő, körülbelül 30—35
cm. hosszú közökben egy gyakran több ezer
méter hosszú főkötélen. Nagy fapedzők a viz-
színen úszva tartják az egész készüléket, úgy
hogy a szabadon fennúszó horogzsinórok nagy
távolságokra hosszú fegyverzetet alkotnak. A vo-
nuló víza mármost nem kap ezekhez ahorgokhoz,
hanem — a mint mondják — játszva csak hoz-
zájuk ér, a tűhegyes horogéle pedig belekap az
óriási állat szivos síma bőrébe, és a hatalmas
horog oly erősen fogja meg az óriást, hogy az a
horgokat feljáró halásznak könnyű zsákmánya
lesz.

A víza rendesen a farkánál fogva akad meg,
a mi valószinüleg arra vezethető vissza, hogy
a zsinórtömegen átvonúlva, a teste körül lógó
akadályokat hatalmas farkának egy erős csapá-
sával el akarja távolítani. Látható, hogy ez a
halászati rendkívül kezdetleges, és
hogy a véletlen játsza itt a legnagyobb szere-
pet, mert hány hal úszhat el a zsinórok alatt,
hány mehet el közöttük, míg egy megakad ; —
és mégis, ez az egyedüli módszer, melylyel a
becses caviártermelőt megfoghatják.

módszer

üz a szer-
szám — a rengeteg hosszú kötelek az ezer és
ezer horogzsinórral — egy kis vagyont képvisel,
jókarban tartása, a sok horog szorgos kifenése,
az egész készülék folytonos felülvizsgálása pedig
meglehetős nagyszámú és költséges személy-
zetet kiván, úgy hogy a vízafogók tulajdonosai
valamennyire a halászok arisztokratiáját al-
kotják.

Néhány szerencsés fogással azonban fizet
is a telep, mert 250—300 kgrammos halak nem
tartoznak a ritkaságok közé, és a caviár (Ikre)-
nyeremény egy ikrás nőstényből 60 klgrammot
is tehet. A téli és tavaszi caviár nyereséget
aprilis-junius hónapokban tiltva van a tok-
félék fogása alapos tisztítás útán friss álla-
potban küldik szét; a fiyári hónapok zsákmányát

pedig a fagyok beállásáig besózás és meglehetős |

* Nagyobb mennyiségű ikrát seholsem jeleztek, és
ennélfogva a 400 kgr.-ról szóló adatok, a mint ezeket
BREHM is felemlíti, nem látszanak éppen hiteleseknek.

51

mässigen Abständen von etwa 30—35 Cm. an
einem oft mehrere tausend Meter langen Haupt-
seile befestigt sind. Grosse hölzerne Schwimmer
halten die ganze Vorrichtung an der Wasser-
oberfläche treibend, so dass die frei herabpen-
delnden Angelschnüre auf weite Strecken hin
ein langes Wehr bilden. Der streichende Hausen
beisst nun nicht etwa an diese Angeln, sondern
-an dieselben,
die nadelscharfe Spitze schlägt sich in die zähe,
glatte Haut des riesigen Tieres, und der kräf-

streift — wie es heisst spielend

tige Haken hält so fest, dass der also gefan-
gene Koloss eine leichte Beute des revidirenden
Fischers wird. In der Regel fängt sich der Hau-
sen an der Schwanzseite, darauf
zurückzuführen sein dürfte, dass er, durch die
Wehr von Schnüren durchstreichend, die an
seinem Körper herumpendelnden Hindernisse
durch einen kräftigen Schlag der mächtigen
Schwanzflosse zur Seite zu schnellen versucht.

was wohl

Man sieht, dass diese Fangweise äusserst pri-
mitiv ist und der Zufall bei derselben die grösste
Rolle spielt, denn wie viele Fische mögen unter
den Schnüren durchschwimmen, wie viele zwi-
schen denselben durchgleiten, ehe sich einer
fängt, und doch ist es die einzige bekannte
Art, der geschätzten Caviarträger habhaft zu
werden. Das Werkzeug — die enorm langen
Seile mit den tausend und abertausend Angel-
schnüren — repräsentirt ein kleines Capital,
das Instandhalten desselben, das peinlich zu
beobachtende Nachschärfen der vielen Angel-
haken, das fortwährende Revidiren des ganzen
Fangapparates aber erfordert eine ziemlich zahl-
reiche und kostspielige Mannschaft, so dass die
Besitzer der Hausenfänge gewissermassen die
Aristokratie der Fischer bilden. Bei einigen
glücklichen Zügen lohnt aber die Anlage, denn
Fische von 250-300 Kilogramm sind keine
Seltenheit, und die Caviar- (Ikre) Ausbeute eines
Rogeners kann bis zu 60 Kilogramm betragen.*
Der Caviar der Winter- und Frühjahrsausbeute
— in den Monaten April Juni a. St. befinden
sich die Störarten in der Schonzeit — wird
nach einer summarischen Reinigung in frischem
Zustande versendet, die Sommerausbeute bis
zum Eintritte der Fröste muss jedoch durch
Einsalzen und ein ziemlich complicirtes Reini-

* Grössere Mengen Rogens wurden mir nirgends
bekannt gemacht, es scheinen mir daher die Angaben
von 400 Kilogramm, wie sie auch Brehm eitirt, nicht
recht glaubwürdig,

or
bo

komplikált tisztítási folyamattal kell a meg-
romlastòl megóvni.

A vizacaviarnak — az Ikre negre — a Dob-
rudsäban és még a tartomány határain túl is
fontos a szocialpolitikai szerepe; a dobrudsa-
lakó evvel az étellel örvendezteti meg azt a
vendégét, kit különösen meg akar tisztelni ; egy
deríti fel a magányos bálta-
halász a felülvizsgáló halászigazgatósági tiszt-

caviárpróbával

viselő szigorú ránczokba szedett arczát ; egy-egy
csinos kaviár hordócskával Bukarestben be-
folyásos barátokat emlékeztetnek a szegény hi-
vatalnok nyomoruságára, ki «Madridtél távol ,

gyászban tölti életét a kietlen Dobrudsában.

(Kis ajándékok fentartjak a barátságots —
bárhol kell is ezt a közmondást tettel bebizo-
nyítani, mindenütt az Ikre negre jelenik meg,
mint kipróbált szer.

Más, sok fajokból is, csukákból, sőt még pon-
tyokból is nyernek ikrát, ez azonban — külö-
nösen a két utóbbi fajból a világos színű —-
kisebb értékű és nem kiviteli tárgy. Egy klgrm.
vizacaviar a fogás évadján a dobrudsai köz-
ségek halrakodóiban átlag 8—12 frankba kerül.

A vízán kívül még legközelebbi rokonai, a /re-
csege (Acipenser ruthenus, románul Nissetra) és
a piszeorrú tokfelek, melyeket közönségesen
«Toknak» nevezünk, a halászat különösen
becses tárgyai. Ezek is még elég gyakoriak, és
fogásuk, különösen ívásuk idejében jól fizet.
A pontyot és harcsát (románul Crap és Somm),
csukát (Sciuca) és süllőt (Lucioperca sandra,
románul Salau), különösen az édes vizekben fog-
ják, de a süllőn kívül ezek a fajok a sósabb
vizekben, sőt a ponty még a delta partja men-
tén a tengerben is előfordul. Sőt a fiatalabb pon-
tyok fogása, melyeket a nagyság szerint Cior-
tanic, vagy Ciortan-nak neveznek, a sós vizű
baltokban, a tenger és lagunák közt levő a
füvénypartokat átszelő girlákban különösen jól
fizet. Csak mikor egészen ki van fejlődve, kapja
a ponty a Crap nevet és 15—18 klgr-os példá-
nyok itt nem mennek ritkaság számba; sőt
egyes vén legények még 20 klgrmnäl is többet
elérnek.

Különösen fontos az alóza és Atherina fajok

gungsverfahren vor dem Verderben geschützt
werden.

Der Hausencaviar — die Ikre negre — spielt
in der Dobrudscha und selbst über die Grenzen
der Provinz hinaus eine wichtige Rolle von
socialpolitischer Bedeutung; mit dieser Speise
erfreut der Dobrudscha-Bewohner den Gast, den
er besonders ehren will; durch eine Probe Ca-
viar glättet der einsame Baltafıscher die strenge
Amtsmiene des inspicirenden Regie-Beamten ;
durch eines der zierlichen, hölzernen Caviar-
tönnchen werden einflussreiche Freunde in Bu-
karest an die Miseren des armen Administrativ-
Beamten erinnert, der sein Leben «fern von
Madrid» in der öden Dobrudscha vertrauert.

«Kleine erhalten Freund-
schaft» — wo immer dies Sprichwort durch
die That gerechtfertigt werden soll, erscheint
Ikre negre als probates Mittel auf der Bild-

Geschenke die

| flache.

Auch von den anderen Störarten, von Hechten
und sogar von Karpfen wird der Rogen gewon-
nen, ist jedoch — besonders der lichtgefärbte
der beiden letzteren Arten — minderwertig
und nicht Gegenstand eines weiteren Exportes.
Ein Kilogramm Hausencaviar stellt sich wäh-
rend der Fangzeit in den Fischereihäfen der
Dobrudscha-Gemeinden durchschnittlich auf 8
bis 12 Franken.

Nächst dem Hausen bilden seine Verwandten,
Sterlet
Nisselra) und die kurznasigen Störarten, welche

der (Acipenser ruthenus, rumänisch
wir gemeinhin als Dük bezeichnen, besonders
geschätzte Objecte des Fanges. Auch sie sind
noch recht häufig vertreten, und lohnt die Fi-
scherei besonders in der Zeit ihres Streichens.
Karpfen und Wels (rum. Crap und Somm), Hecht
(Sciuca) und Schiel (Lucioperca sandra, rum.
Salau) werden in den Süsswasser-
balten gefangen, doch kommen diese Arten bis
auf den Schiel auch im Brakwasser, Karpfen
selbst im Meere längs der Deltaküste vor. Der
Fang jüngerer Karpfen, die je nach der Grösse
Ciortanie oder Ciortan genannt werden, lohnt
sogar ganz besonders in den Brakbalten und
den Girlen, welche die Düne zwischen Meer
und Lagune durchbrechen. Erst ganz ausge-
wachsen, erhält der Karpfen den Namen Crap,
und Stücke von 15—18 Kilogramm zählen da
nicht zu den Seltenheiten, ja selbst über 20 Kilo-
gramm sollen so alte Bursche erreichen.
Besonders wichtig ist der Fang von Alausa-

besonders

rasa got AA

fogása, melyeket itt «Kephal» és «Tjulka»-nak
neveznek. Nagy tömegekben vonulnak ezek a ha-
lak ivásuk idejében a lagunákba és sós báltákba,
és bámulatos tömegeket fognak belőlük a girlák
«gard»-jaiban (útvesztők), úgy, hogy a személy-
zet nem képes a besózás és szárítás munkájával
megbirkózni és a halászatot be kell szüntetni.

Fontos még néhány félszegúszó hal (Rhom-
bus és Platessa) fogása, melyek közül különösen
a körülbelül 25—30 ctm. hosszú Combula neve-
zetü Rhombus laevis Rowp-t fogják nagy meny-
nyiségekben,
időnként ennek az általánosan kedvelt, kitünő
izű halnak 100 kilogrammja 11/2—2 frankra
száll alá.

még pedig oly annyira, hogy

Az említett vizafogokon kívül a halászatot
még éjjeli és fenékhorgokkal, vető- és gyalom-
hálókkal és mindenekelőtt szárnyas varsákkal
es rekesztő űzik. A nagy
hálókat kevésbbé használják; többnyire télen
a jég alatt, valamint a tengerparton. A vető- és
gyalomhálók leginkább házi
konyha ellátására valók, előbbi egészen kerek
háló, melynek kerületén, sűrűn egymás mellett
nehéz ólomsúlyok vannak, ezt kiterjesztve, szá-
jával a vízre dobják, és gyors lemerűlése által
felülről befedi a halat. A középen megerősített
kötél segélyével először óvatosan fölemelik a
hálót, miközben az ólomsúlyok egymáshoz köze-
lednek és ezt zsákszerűen bezárják, aztán az

vejszékkel kerítő

használatra, a

egész szerszámot folytonos emelés közben a
vergődő zsákmánnyal együtt a felszínre hoz-
zák. E háló elvetésére néhány ólomsúlyt jobb
kézbe vesznek, egy a metsző fogak közé kerül,
a maradék pedig összehajtogatva, a bal karon
nyugszik. Fordulva, a jobb karnak egy hatalmas
vetőmozdulata által kidobják a hálót, és abban
a pillanatban, mikor a balkaron elterülő, ren-
dezett ránczokba szedett rész már ki van ter-
jesztve, kell elereszteni az utolsó, a fogak között
tartott súlyt is. Meglehetős nagy gyakorlat kell

ennek a hálónak a használásához, ha a szemek.

össze vannak bogozva, vagy ha a dobás nem
volt helyes, akkor az egész készülék egy tömeg-
ben belepottyan a vízbe, és nem jelentéktelen
súlyával gyakran az ügyetlen halászt is ki-

und Atherina-Arten, welche hier als «Kephal»
und «Tjulka» bezeichnet werden.

In grossen Massen streichen diese Fische zur
Laichzeit in die Lagunen und brakigen Balten,
und ganz erstaunliche Quantitäten derselben
werden in den «Gard’s» (Irrgängen) der Gälen
gefangen, so dass die Mannschaft oft nicht im
stande ist, die Arbeit des Einsalzens und Trock-
nens zu bewältigen, und der Fang eingestellt
werden muss.

Wichtig ist endlich noch der Fang einiger
Plattfisch-Arten (Rhombus und Platessa), von
welchen besonders ein etwa 25—30 Cm. langer
Glattbutt, Cambula genannt, in grossen Mengen
erbeutet wird, so zwar, dass zu Zeiten der Preis
dieses vorzüglich schmackhaften und allgemein
beliebten Fisches auf 11/29 Fres pro hundert
Kilogramm sinkt.

Ausser mit den erwähnten Hausenfängen
wird die Fischerei noch mit Nacht- und Grund-
angeln, Wurf- und Seegegarn, Stecknetz, vor
allem aber mit Garnsäcken und Irrgängen be-
trieben. Grosse Zugnetze werden weniger — zu-
meist im Winter unter dem Eise, sowie am
Meeresufer — benützt. Wurfgarn und Seege ge-
brauchen die Leute meist zum eigenen Ge-
brauch, zur Versorgung der Küche; ersteres ist
ein kreisrundes Netz mit einer dichten Reihe
schwerer Bleigewichte an der Peripherie, wel-
ches, flach auf’s Wasser geworfen, in raschem
Untersinken die Fische von obenher deckt. Mit-
telst einer in der Mitte des Netzes befestigten
Leine wird hierauf dasselbe vorerst vorsichtig
gelüftet, wobei die Bleigewichte aneinander
rücken und das Netz sackartig schliessen, dann
wird die ganze Vorrichtung in stetigem Zuge
mit der darin zappelnden Beute an die Ober-
fläche gehoben. Beim Wurf dieses Netzes werden
einige Gewichte in der rechten Hand, eines
zwischen den Schneidezähnen gehalten, der
Rest ruht gefaltet im linken Arm. Durch eine
weite, süende Bewegung des rechten Armes wird
das Netz hinausgeworfen und im Momente, wo
die am linken Arm geordneten Falten alle aus-
gebreitet sind, muss auch das letzte, zwischen
den Zähnen festgehaltene Gewicht losgelassen
werden. Es gehört ziemlich viel Übung dazu,
dies Netz gut zu handhaben; sind die Maschen
Wurf

lumpt die ganze Vorrichtung knäuelartig in's
D 5

verwickelt oder der nicht correct, so

Wasser und reisst wohl gar mit ihrem nicht
unbedeutenden Gewichte auch noch den unge-

54

rántja a csolnakból. A fogak között tartott súly
eleresztésére is jól meg kell figyelni a pillana-
tot. A kitört metszőfogak csorbái, melyek a
halászoknál gyakran láthatók, mutatják, mily
következményeket vonhat maga után ily irányú
ügyetlenség. A gyalomháló kisebb, zsákos húzó-
háló, melynek száját egy függőlegesen álló
fakereszt tartja nyitva. Nehéz súlyokkal van
ellátva és a fenéken húzzák tova, miközben az
ott levő állatok hosszú zsákjába kerülnek.

Ezeknél a készülékeknél fontosabbak a var-
sák, melyeket a nagyobb girlàk szélein állítanak
fel, gyakran sok százat egymásután. Az álta-
lam érintett vidékeken alkalmazásban levőknek

rendszerint csak egy rövid 11/2—3 em. hosszú
szárnyuk van, mely rézsút van a szájnyilás |

közepe előtt elhelyezve. Ezeket, valamint a vej-
széket, különösen a süllő, harcsa (kisebb példá-
nyok), ponty, csuka, szivárványos ökle, nyálkás
czompó és több hasonlók fogására használják.
Ugyanezeket a fajokat, de különösen az alózá-
kat és félszegúszókat, legnagyobb mennyiségben
a rekesztőkben és útvesztőkben (Gard és Cotecz)
fogják.

A halászatnak ez a módszere aránylag a
legkevésbbé fáradságos és a legjutalmazóbb.
Ezeknél egy megfelelő girlát, sűrű nád, vagy
fakarókból álló
néhány keskeny nyílás vezet a tulajdonképpeni
halálkamarába. A keritésnek menő halak ennek
mentén a legközelebbi nyilásig úsznak, melynek

fallal elrekesztenek, s csak

tölcséralakú ruganyos falai a behatolást ugyan
megengedik, de a visszatérést meggátolják.
Ezek a Cotecz alkotmányok rendszerint több
egymásba torkoló rekeszből állanak, de azért
igen gyakran, és különösen az alózák és Cam-

csak
egyetlen egy halál kamarára vannak építve.

bula-fogására — egész primitiv módon

Szélesebb girlakban az egész alkotmány alapját |

maradandóan kőből vagy gerendákból építik, és
a fogási évad alatt, mely sok fajnál az egész
éven át tart, csak a fonadékot, a kapukat és

halálkamrákat iktatják közbe. A nagyobb

schickten Fischer über den Bootrand hinab. Auch
der richtige Moment zum Auslassen des zwischen
den Zähnen gehaltenen Gewichtes ist genau
zu erfassen, und die ausgebrochenen Schneide-
zähne, welche man oft genug bei den Fischern
findet, zeigen, welche Folgen eine Ungeschick-
lichkeit in dieser Riehtung haben kann. Die
Seege ist ein kleineres, sackförmiges Schlepp-
netz, dessen Mündung durch ein aufrechtstehen-
des Holzkreuz offen gehalten wird. Mit schweren
Gewichten versehen, schleppt das Netz über den
Grund hin und schart die dort liegenden Tiere
in seinen langen Sack.

Wichtiger als diese Apparate sind die Garn-
säcke oder Reusen, welche zumeist an den Rän-
dern der grösseren Girlen, oft viele hunderte
hintereinander, aufgestellt werden. Die in dem
von mir berührtem Gebiete in Verwendung ste-
henden besitzen regelmässig nur einen kurzen,
11/2—3 Meter langen Flügel, welcher quer über
der Mitte der Eingangsöffnung angebracht ist.
Dieselben, sowie die Stecknetze dienen haupt-
sächlich zum Fange von Schiel, Wels (kleinere
Exemplare), Karpfen, Hecht, Rotfeder, Schleie,
Flussbarsch und dergl. mehr. Dieselben Arten,
vorzüglich aber die Alfenarten und Plattfische
werden in grössten Mengen jedoch in den Ge-
sperren und Irrgingen (Gard und Cotet) er-
beutet.

Diese Art des Fanges ist verhältnismässig
die müheloseste und lohnendste. Bei derselben
wird eine entsprechende Girla durch ein dichtes
Wehr aus Rohr- oder Holzstäben abgesperrt,
durch welches nur einzelne schmale Lücken in
die eigentliche Fangkammer sich öffnen. Die
gegen das Wehr stossenden Fische schwimmen
längs derselben bis zur nächsten Öffnung, deren
federnde, trichterförmige Wände wohl das Hin-
einpressen gestatten, den Rückweg aber ver-
sperren. Meistens bestehen diese Cotet-Anlagen
aus mehreren ineinander mündenden Fächern,
doch sind dieselben sehr häufig, und besonders
zum Alfen- und Cambulafang in ganz primitiver
Weise nur aus einer Fangkammer gebildet. Bei
breiten Girlen wird die Stütze der ganzen An-
lage aus Balken und Steinen bleibend gebaut
und zur Fangzeit — die bei vielen Arten fast
das ganze Jahr andauert — nur das Flecht-
werk mit den Thoren und den Fangkammern
eingeschaltet. Manche dieser grossen «Gard's»

«gard»-ok közül (rekesztö) nemelyiknek 14—20 | (Gesperre) besitzen 14—20 Fangthore,

kapuja is van,

dr nie POI

DZ,

Egész idillikus életet élnek bälta allomasai- |
kon a halászok. Egyedül, ketten vagy hárman
tanyáznak ezek, távol a világ zajától, félreeső
nádkunyhóikban; egy hatalmas nádcsomó a |
fekvő hely, egy vas-üst, egy eczet-korsó, egy |
teríték, orosz mázolt kanál, egy kis, 10-15 em. |
magas asztal a berendezés. Kora reggel a var-
sák, vejszék vagy «gard»-okat járják föl és a
zsákmányt a nádfonatú haltartóba helyezik,
napközben pedig a szerszámot javítják, a girlá-
kat tisztítják meg a felburjánzó nádtól, nádat
gyűjtenek tüzelésre, vagy pedig jobb foglalkozás
híjával alszanak.

Este egy újabbi felülvizsgálás
üstnyi izletes hallevest főznek, melynek ma- |
radéka még a reggelit is szolgáltatja, és az
étel elköltése után nyugalomra térnek. Idő-
ről-időre kereskedők elviszik a nagy haltartók
zsákmányát, vagy maguk szállítják azt a leg-
közelebbi rakodóba, mely alkalommal egyszer-
smind kenyér, eczet, só, vöröshagyma és pap-
rika készletüket is megújítják. Bor a báltákban,
bármily olcsó is a vidéken, a ritka élvezetek
közé tartozik, éppen így a thea (Csáj) is — és
miután a lipovánoknak a dohányzás is meg van
tiltva, meg kell engedni, hogy az élet a végtelen,
halotti csendben nyugvó báltákban nem tarto-
zik az idegrontó dolgok közé !

után egy

Természetesen élénkebb az élet a nagyobb
halászati állomásokon, a milyenek Dranov,
Porticza és más hasonlók; különösen a hol
vizafogok vannak, melyek nagyobb személy-
zetet követelnek. A keskeny, ingatag grindákon
(földhátak a báltákban) gyakran egészen tisz-
tességes külsejű utczasorokat alkotó — sokszor
vert falú — kunyhók emelkednek ; a legénység
kunyhójának szobáját 12—14 szálas,
edzett legény lakja, élénk élet uralkodik a skel-
lában (ladikkikötő), a hol a karcsú, könnyű
csolnakokat készenlétbe helyezik a fogásra, vagy
a hová ezekkel, zsákmánynyal súlyosan meg-

tágas

terhelve beeveznek. A legénység egy része a
nagy műhelyekben szorgalmasan dolgozik. Viza-
horgokat élesítenek, nagy négyszögletes faúszó-
kat kátrányoznak, hálókat javítanak, mig mások
szellős fészerek alatt a hosszú sorban álló ha-
talmas kádakban a besózás munkáját végezik,

oo

Ein ganz idyllisches Leben führen die Fischer
in ihren Baltastationen. Allein oder zu zweien
oder dreien hausen dieselben in ihrer entlege-
nen Rohrhiitte fern vom Getriebe der Menschen ;
ein tiichtiger Bund Rohr ist die Lagerstiitte, ein
eiserner Kessel, ein Essigkrug, eine Partie la-
ckirter russischer Löffel, ein kleiner 10—15 Cm.
hoher Tisch die Einrichtung. Frühmorgens wer-
den die Garnsiicke, Stecknetze oder Gards nach-
gesehen und der Fang in den rohrgeflochtenen
Fischbehältern geborgen tagsüber wird am Werk-
zeug geflickt, die Girlen vom Rohrwuchs gesäu-
bert, Rohr zur Feuerung gesammelt, oder aber
in Ermangelung von etwas Besserem die Zeit
verschlafen. Abends wird nach einer neuerlichen
Revision ein Kessel schmackhafter Fischsuppe
bereitet, deren Reste noch zum Frühstück vor-
halten müssen, und nach genossener Mahlzeit
wird zur Ruhe gegangen. Von Zeit zu Zeit wird
der Inhalt der grossen Fischbehälter von Händ-
lern abgeholt oder an den nächsten Stapelplatz
abgeliefert, bei welcher Gelegenheit auch der
Vorrat von Brot, Essig, Salz, Zwiebeln und
rotem Pfeffer erneuert wird. Wein gehört in
der Balta — so billig er auch am Lande sein
mag — zu den seltenen Genüssen, ebenso wie
Thee (Csaj),
das Rauchen verboten ist, wird man zugeben

und da den Lipowanern auch

müssen, dass das Leben da draussen in der un-
endlichen, todesstillen Balta nicht zu den ner-
venzerrüttenden Dingen gehört!

Lebhafter freilich ist es in den grösseren
Fischereistationen wie Dranow, Portita u. dgl.,
besonders wo Hausenfänge bestehen, welche
eine grössere Mannschaft beanspruchen. Da er-
heben sich auf der schmalen, schwanken Grinda
(Bodenerhebung in der Balta) ganz reputirlich
aussehende Hütten oft sogar mit Lehmwän-
den versehen — in dorfartigen Zeilen ; die ge-
riumigen Stuben der Mannschaftshütte sind
von 12 bis 14 kräftigen, wetterfesten Burschen
bewohnt, reges Leben herrscht an der Skelle
(Bootstelle), wo die schlanken, leichtgebauten
Kähne zum Fange bereitgestellt werden oder
schwer mit Beute beladen einlaufen. In den
grossen Werkzeughütten arbeitet ein Teil der
Leute, Hausenangeln werden da geschärft, die
grossen viereckigen Holzschwimmer getheert,
Netze geflickt, während andere unter luftigen
Schuppen das Einsalzen der Fische in den lan-
gen Reihen gewaltiger Holzbottiche besorgen
oder eine frische Ladung von Kephalen oder

56

vagy egy friss kephal vagy más halszallitmanyt
készítenek elő szárításra vagy abárlásra.

lly szárított, besözott hal itt mindenütt talál-
ható atetőkön, a nádkunyhók falaiban, aki munka
közben vagy arra haladtában étvágyat érez, az
leszakít vagy levág magának belőlük egy dara-
bot és elkölti a kérdéses falatot. Erős halszag
terül el az egész telepen, mely a balta páráival
egyesülve, az ott tartózkodást nem teszi éppen
kellemessé.

Hihetetlen mennyiségű halat szállítanak
ezekből az állomásokból. Dranov. p. o. évente
6—800,000 kgrm halat szállít, és kedvező évek-
ben egy milliónyi súlyt is érnek el. Egyes keres-
kedők, kik a kisebb telepek termelését össze-
vásárolják, átlag 60—100,000 klgrm vegyes
árút szállítanak. Nicarer CUPREANU-nak, a juri-
lofkai primárnak a fövénypartokon, egy nagy
vizafogö mellett egy kis girla-gardja is van, a
Sinoi és Razim-tavak között, a Portieza mellett.
Itt majdnem kizárólag kephalokat fognak, az
átlagos évi jövedelem 30—50,000 kgrm. és
mindezt egyetlen egy, alig 50 lépés szélességű
girlából. Besózva és szárítva ennek az alózának
kgrm.-jat 30—40 Ctmes-mal, füstölve pedig
1 frankjával árulják.

Mindezekre a halásztelepekre sajátságosak bi-
zonyos állatformák, melyek az emberrel együtt
hatolnak ebbe a vadonba, a melyet különben
kerülnek. Bármily rejtett helyen legyen is, a
bálta legbensejében egy szegényes, csak egy
remete-halásztól lakott kunyhó, a környező
nádban bizonyára csereg a szarka és egy két
pár dolmányos varjú mindenesetre kóborol a
kunyhó körül. Ha a telep valamivel nagyobb,
vagy a kunyhó valamivel magasabb, és van
eresze, akkor bizonyosan van egy füsti fecske-
pár is, mely vidáman nyilal a náderdő fölött,
vígan ficserékel a nadfedelen. Dranov-Porticza-
Periteaszkába — a legnagyobb halásztelepek, me-
lyeket felkerestem — az ember szemtelen lakó-
társa, a veréb is bevonult, és egyes nádkuny-
hók tetején ott pompázik a fehér gólya fészke
is, mely különben a báltában seholsem talál-
ható,

anderen Fischen zum Trocknen oder Räuchern
bereit machen.

Solche getrocknete, gesalzene Fische liegen
hier überall auf den Dächern und im Rohr der
Hüttenwände zur Hand, — wer während der
Arbeit oder im Vorbeischlendern Appetit ver-
spürt, reisst oder schneidet sich ein Stück herab
und verzehrt den fragwürdigen Leckerbissen. Ein
starker Fischgeruch liegt über der ganzen Nie-
derlassung, der im Verein mit den Dünsten der
Balta den Aufenthalt daselbst nicht zum ange-
nehmsten macht.

Unglaubliche Mengen von Fischen werden
aus diesen Niederlassungen verfrachtet. Dranow
z. B. führt jährlich 6 bis 800,000 Kilogramm
Fische aus, und es wird dort sogar das Gewicht
von einer Million in guten Fangjahren erreicht.
Einzelne Händler, welche das Erträgniss kleine-
rer Fanganlagen aufkaufen, verfrachten durch-
schnittlich 60— 100,000 Kilogramm gemischter
Waare. Nichiei Cupreanu, der Primar von Juri-
lofca, besitzt nebst einem grossen Hausenfange
auf der Düne einen kleinen Girla-Gard zwischen
den Seen Sinoi und Razim an der Portita. Es
werden hier fast ausschliesslich Kephal gefangen
mit einem jährlichen Durchschnittserträgniss
50,000 Kilogramm, und dies allein an
einer 50 Schritten Breite !
Gesalzen und getrocknet wird dás Kilogramm
dieser Alfe mit 30—40 Centimes, geräuchert
mit 1 Fre verkauft.

Eigentümlich für alle diese Fischereinieder-
lassungen sind gewisse Tierformen, welche
mit dem Menschen in diese von ihnen sonst ge-
miedene Wildniss eindringen. Mag noch so ver-
steckt in der tiefsten Balta eine armselige
Fischerhütte stehen, nur von einem einzelnen
Fischer-Eremiten bewohnt, so erschallt doch
das Schäckern der Elster aus dem umgebenden
Rohre, und treiben sich ein oder zwei Pärchen
Nebelkrähen herum. Ist die
Niederlassung grösser oder wenigstens die Hütte
etwas höher und mit vorspringendem Dache ge-
baut, so ist sicher auch ein Pärchen Rauch-
schwalben da, segelt munter über den Rohr-
wald hin oder zwitschert fröhlich vom Rohr-
dach herab. In Dranow, Portita, Periteasca —
den grössten Fischplätzen, die ich besuchte —
hat auch der freche Hausgenosse Passer dome-

von 30

Girla von kaum

um die Hütte

sticus sich eingestellt, und auf einzelnen Rohr-
hütten thront das Nest des weissen Storches,
der sonst nirgends in der Balta zu finden ist,

Ezek jellemző symbiotikus esetek, melyek
részint fáradságnélküli, biztos élelemkeresetre,
részint arra a biztos óltalomra vezethetők vissza,
melyet az emberi tanyák használata nyújt.

Április 18-án, késő alkonyatkor érkeztünk
Dranovba, a hol egy barátságos öreg kalmár-
nál kaptunk szállást. Napközben bámultam
oroszaink szívós kitartását az evezésben. Jól-
lehet ellenkező szelünk volt, mégis meglehetős
gyorsan mentünk, és a két ember a 12 órai út
alatt majdnem semmit se pihent, mert az a
néhány percz, a mely alatt egyik vagy másik
bevonta az evezőjét, hogy egy marék olajbogyót
(maszlina), vagy egy darab kenyeret fogyasszon
el, alig nevezhető pihenésnek. És e mellett egy-
forma erővel eveztek, úgy hogy minden csa-
pásra jókora utat tett a súlyosan megterhelt
lottka.

Masnap kora reggel ismét elindultunk és déli
1 órakor elérkeztünk Jurilofkaba.

Az útnak ez az utolsó darabkája ismét felele-
venitette az elmult napok folyaman nagyon
megcsappant reményeket, érdekes ornithologiai
eredményeket illetőleg. Az eddiginél sokkal
élénkebb madáréletet találtunk a nádasszige-
teken és a Razim-tó tükrén. Sirályok és külön-
böző csérek játszi repülésben szelték át a leve-
gőt, kacsák, darvak, karakatnák vonúltak tova a
part mentén, és sok kis faj, — mindenekelőtt
Ruticilla phoenicura, Phylloscopus fajok és
jégmadarak — - sürgött-forgott a fövény lerakódá-
sok alkotta szigetek ritkás nádasaiban. Bisseri-
cután, egy magánosan álló agyagpaladombon,
szemben a magasan felmeredező Dolojman fok-
kal, egy pár fehér-fekete szinezetű, eddig még
meg nem figyelt hantmadarat (Saaicola oe-
nanthe) vettünk észre; ezeket ugyan nem ejt-
hettük el, de jelenlétükkel mégis új érdeklődést
keltettek és maradásra ösztönöztek. Mikor aztán
közvetlenül a jurilofkai szkella előtt néhány
osztrigamadarat, avocettát, szélkiáltót és sok
csért találtunk, az utóbbi napok folyamán már-
már igen ingadozóvá vált kedélyünk
nyugodtabb lett, hisz ismét új madáréletet
láttunk, komolyabb munkát kaptunk, mint a
milyen volt a tapogatódzó, kereső kószálás az
üres báltában.

Aguila. V.

ismét

n

“I

Es sind dies charakteristische Fälle von Sym-
biose, die sich teils auf mühelosen und sicheren
Nahrungserwerb stützen, wie bei den Elstern und
Krähen, teils auf den sicheren Schutz zurück-
zuführen sind, welchen die Mitbenützung der
menschlichen Behausung gewährt.

In später Abenddämmerung des 18. April er-
reichten wir Dranow, wo wir bei einem freund-
lichen alten Händler Unterkunft fanden. Ich
bewunderte tagsüber die zähe Ausdauer unserer
tussen im Rudern. Obschon wir Gegenwind
hatten, machten wir ziemlich rasche Fahrt, und
die beiden Leute rasteten während der zwölf-
stündigen Reise so gut wie gar nicht, denn die
par Minuten, während welcher der eine oder der
andere sein Ruder einzog, um eine Handvoll
Oliven (Maslina) oder ein Stück Brot zu verzeh-
ren, konnten kaum als Rast gelten. Und dabei
wurden die Ruder mit gleichmässiger Kraft ge-
handhabt, so dass bei jedem Schlag die schwer-
geladene Lotka ein ordentliches Stück vorschoss.

Am folgenden Tage brachen wir frühmor-
gens wieder auf und erreichten um 1 Uhr mit-
tags Jurilofca.

Dies letzte Stückchen Fahrt belebte wieder
die während der verflossenen Tage stark gesun-
kenen Hoffnungen auf interessantere ornitho-
logische Ausbeute. Regeres Vogelleben, als wir

je bisher angetroffen hatten, erfüllte die Rohr-

inseln und den Wasserspiegel des Razim. Möven
und verschiedene Seeschwalben kreuzten gau-
kelnden Fluges in der Luft, Enten, Kraniche
und Kormorane zogen längs der Ufer dahin,
und zahlreiche Kleinvögel — vor Allem Ruti-
cilla pheenicura, Phylloscopus-Arten und Eis-
vögel — trieben sich in dem schütteren Rohr der
Düneninseln herum. Auf Bissericuta — einem
isolirten kleinen Thonschieferfelsen gegenüber
dem hochragenden Cap Dolojman — bemerkten
wir ein Pärchen schwarzweiss gefärbter, bisher
noch nicht beobachteter Steinschmätzer, deren
Erlegung uns zwar nicht gelang, die uns aber
durch
weiterem Aufenthalte in dieser Gegend ein-
Als hart Skella
von Jurilofea einige Austernfischer, Avocetten,

ihre Anwesenheit neues Interesse zu

tlössten. wir dann an der

Brachvögel und viele Seeschwalben fanden,
waren die in den letzten Tagen schon sehr
schwankend gewordenen Gemüter wieder be-
ruhigt; gab es doch wieder neues Vogelleben
und Arbeit

suchende Umherfahren in der leeren Balta.

damit ernstere als das tastende,

8

ut
95

Hűvös idő mellett az útról különböző elejtett
holmikat hoztam magammal, melyeket most
munkába kellett venni, e mellett felségesen
ízlett a jurilofkai aránylag nyugalmas, kényel-
mes élet az utolsó három hét czigányélete után,
úgy hogy a husvéti ünnepekig (orosz naptár
szerint) nem indultunk nagyobb kirándulásra,
hanem részint preparálással, részint kisebb
helyi kirándulásokkal, végül a Szinoi-limanba
és a Porticzá-tól északra fekvő fövény lerakó-
dások területébe való nagyobb kirándulás elő-
készületeivel töltöttük az időt.

Ornithologiai tekintetben Jurilofka most sok-
kal több érdekes dolgot nyújtott, mint első itt
tartózkodásom alkalmával, a vonulás elvégre
is megindult és majdnem naponkint jegyezhet-
tem fel erre vonatkozó többé-kevésbbé érdekes
dolgokat. Az első Cypselusok, Sterna anglica,
hybrida és nigra, valamint G. gelastes e napok-
ban jelentek meg, Anthus cervinus egyszerre
tömegesen mutatkozott ; április 22-én rendkívül
erős ragadozó vonuláson kívül még egy teljesen
Erre nézve
előttem tel-
hasonló a
hegyi pintyőkéhez, 2 nagy fehér szalag a szár-

ismeretlen kis fajt is figyeltem meg.
a következőket jegyeztem fel: c Egy
jesen ismeretlen madár, repülése

nyán ; különben sötét, a háta szürke vagy bar-
nás-fekete. A nagysága körülbelül a pintyőkeé ;
rettenetesen vad.» Eme feltünő vadságának is
köszönhette a «nagy ismeretlen», hogy inkog-
nitóját megtarthatta. Jó 60 lépésnyinél köze-
lebbre nem tudtam hozzá férkőzni, és a másik
közeledési kisérletre egészen elment a Razim-tó
kék hullámai felett, észak felé.

Fájdalom, még ma sincs egyetlen erősségem,
hogy megállapíthatnám ennek a bizonyára érde-
kes idegennek hovátartozóságát.

A fent említett ragadozó vonulás szintén ér-
dekes tünemény volt. Körülbelül 1/2 8 órakor
reggel Klingllel a Cap-Dolojman sziklái között
mászkáltam, részint hogy az ott gyakran fész-
kelő Tadorna cornuta és casarca-kát meglessem,
részint hogy új jövevények után kutassak. Kö-
rülbelül 3 óráig tartózkodtunk a sziklák között,
és ezalatt az egész idő alatt alig múlt el 5 percz,
hogy ne láttunk volna 1—2 vagy több ragado-
zót a fok mentén elvonulni, e mellett nem any-

Ich hatte bei dem kühlen Wetter von der
Route verschiedene erlegte Sachen mitgebracht,
welche nun in Arbeit genommen werden muss-
ten, zudem behagte nach dem Vagabunden-
dasein der letzten Wochen das ver-
hältnismässig ruhige und sesshafte Leben in
Jurilofea ausgezeichnet, so dass wir bis zu den
Österfeiertagen (a. Styles) keine grössere Unter-
nehmung vornahmen, sondern die Zeit teils mit
Präparieren, teils mit kleinen localen Ausflügen,
endlich mit den Vorbereitungen zu den grösse-
ren Expeditionen in den Sinoi-liman und das
Dünengebiet nördlich von Portita ausfüllten.

In ornithologischer Beziehung bot nun Juri-
lofca viel mehr des Interessanten als während
des ersten Aufenthaltes; der Zug war nun end-
lich doch in Gang gekommen, und fast täglich
konnte ich diesbezügliche Bemerkungen von
mehr oder weniger Interesse eintragen. Die
ersten Cypselus, Sterna anglica, nigra und
hybrida sowie G. gelastes erschienen während
dieser Tage, Anthus cervinus tauchte plötzlich
in Massen auf. Am 22. April beobachtete ich
ausser einem auffallend starken Zuge von Raub-
vögeln bei Cap Dolojman noch einen mir ganz
unbekannten Kleinvogel. Ich notirte über den-

drei

selben Folgendes: «Ein mir ganz unbekannter
Vogel, Flugbild vom Bergfinken, mit 2 grossen
weissen Flügelbinden ; sonst dunkel, grau- oder
braunschwarz am Rücken. Grösse etwa die des
Finken, furchtbar scheu.» Dieser ausnehmenden
Scheuheit verdankt es auch «der grosse Unbe-
kannte», dass er sein Incognito wahren konnte.
Näher als gute 60 Gänge liess er mich nicht
heran, und beim zweiten Annäherungsversuch
strich er überhaupt ganz weg, über die blaue
Flut des Razim dahin gegen Norden.

Leider fehlt mir auch heute noch jeder An-
haltspunkt, die Artzugehörigkeit ge-
wiss interessanten Fremdlings bestimmen zu

dieses

können.

Der vorhin erwähnte Raubvogelzug bildete
ebenfalls eine bemerkenswerte Erscheinung.
Etwa um halb 8 Morgens kletterte ich mit
Klingl schon in den Felsen des Cap Dolojman
herum, teils um die daselbst häufig brütenden
Rost- und Brandenten zu belauern, teils um
nach neuen Ankömmlingen auszuspähen. Wir
hielten uns bis gegen 3 Uhr in den Felsen auf,
und während dieser ganzen Zeit vergingen kaum
5 Minuten, ohne dass I—2 oder mehr Raub-

vögel das Cap entlang gezogen wären, dabei

Bw

nyira a partszél irányát, mint inkább egy del-
kelet-északnyugatnak haladó irányt követtek.

A következő fajokat jegyeztem: Circus ma-
crourus, C. cineraceus, C. aeruginosus, (ezek a
fajok képezték a vonulók tömegét), Milvus mi-
grans, Accipiter nisus, Falco subbuleo és Buteo
buteo.*

A nyolez «normalisnap» husvethetföig (6-nap-
tár szerint) gyorsan tünt el, normális napoknak
naplómban, azokat a Jurilofkában töltött napo-
kat neveztem, melyeken nagyobb kirándulást
nem tettem. Akkoriban a primaria két vendég-
szobájában tanyáztunk, melyek közül a kiseb-
biket, belebb fekvőt hálószobának használtuk.
A külső szoba, melyben műhelyünket ütöttük
fel, elég tarka volt. Töltényekkel, ruhákkal és
száraz bőrökkel töltött ládák állottak a falak
mentén ; két hosszú, durva deszkaasztal foglalta
el a szoba közepét, melyeken tarka. összevissza-
ságban frissen elejtett madarak, madárbőrök,
hulladékok, térképek, könyvek, reggeli maradé-
kok és más kvalifikálhatatlan lim-lomok cso-
portosultak festői csendéletté. A falakon függ-
tek fegyvereink és — száradásra kiterített —
borzasztó külsejű ruhadarabok, sokat szenvedett
«baraöltözeteink». Egy sarokban, két kis láda
között, melyek conserv készletünket, a fény-
képezési készüléket,
konyhakészletet tartalmazták, egy napról-napra
nagyobbodó, a legkülönbözőbb holmikból álló
hegy emelkedett. Ennek a hegységnek tömbjét
főző üstjeink alkották; néhány magas vízhat-
lan csizma, számtalan durva, szerb gyapju-
harisnya (Csarap), melyeket a bocskorok alatt
hordtunk és a zacskók, melyekben serétkészle-
tünket tartottuk. Közöttük békésen el voltak
madzagok, fagyapjù, gyapot, köez, conserv-sze-

a töltési eszközöket és

lenczék és száz más apróságok, a mint a pilla-
nat hevében a ládákból kiszórogattuk, ha valami
tárgyra éppen sürgős szükségünk volt, és az,
természetesen, csak a láda fenekén volt lelhető.
Igy ez a «hegy» valóságos kincses bányánkká
vált, és átkutatásakor egész váratlanul a leg-
hihetetlenebb hasznos dolgokat találtuk meg; és

* Vajjon az utóbbi, egyes példányokban vonúló,
madarak typikus ölyvek voltak-e, nem tudom meg-

itélni.

59

nicht so sehr der Küstenlinie, als einer südost-
nordwestlich streichenden Linie folgend.

Ich notirte mir folgende Arten: Circus ma-
erurus, C. cineraceus, C. æruginosus (diese Arten
bildeten das Gros des Zuges), Milvus migrans,
Accipiter nisus, Falco subbuteo und Buteo
buteo.*

Die acht «Normaltage» bis zum Ostermontag
(a. St.) flossen rasch dahin; Normaltage nannte
ich in meinem Journal jene in Jurilofca verleb-
ten Tage, welche durch keine grössere Tour aus-
gezeichnet waren. Wir hausten damals in den
beiden Gastzimmern der Primarie, deren klei-
neres, innen gelegenes, als Schlafzimmer be-
nutzt wurde. Im äusseren Zimmer, wo wir un-
sere Werkstätte aufgeschlagen hatten, sah es
toll genug aus. Kisten mit Patronen, mit Klei-
dern und trockenen Bälgen standen längs der
Wände; zwei lange rohe Brettertische füllten
den Mittelraum aus, auf welchen in buntem
Durcheinander frisch erlegte Vögel, Bälge, Prä-
parierabfälle, Karten, Bücher, Frühstücksreste
und anderer unqualificirbarer Krimskrams sich
zu malerischem Stillleben gruppirten. An den
Wänden unsere Waffen und zum
Trocknen ausgebreitete, schauerlich aussehende
Kleidungsstücke, unsere vielgeplagten «Bara-
costüme». In einer Ecke zwischen zwei kleinen

hingen

Kisten, welche ‘unsere Conservenvorräte, pho-
Apparate, Ladewerkzeug und
Küchengeräte enthielten, erhob sich ein täg-
lich wachsender Berg von allerlei Effecten. Den
bildeten unsere
Kochkessel, einige hohe Wasserstiefel, eine Un-

tographischen

Grundstock dieses Gebirges

zahl grobwollener serbischer Socken (Tscharap),
wie wir dieselben unter den Opanken trugen, und
die Säckehen, in welchen unsere Schrotvorräte
aufbewahrt waren. Dazwischen trieben sich
friedlich Bindfadenreste, Holz- und Baumwolle,
Were, Conservenbüchsen und hundert andere
Kleinigkeiten herum, wie sie in der Eile des
Augenblicks aus den «Materialkisten» verstreut
wurden, wenn man irgend einen Gegenstand
gerade recht dringend brauchte und derselbe
natürlich erst ganz am Boden der Kiste zu fin-

den war. So wurde dieser «Berg» zu einer
wahren Schatzkammer, die unglaublichsten

nützlichen Gegenstände fanden wir in demsel-

* Ob diese letzteren — in einzelnen Exemplaren

streichenden — Vögel typische Bussarde waren, ent-
zieht sich meiner Beurteilung.

S*

60

igazán fájó érzés vett rajtunk erőt, mikor a
szükségnek engedve, egyszer-másszor alapos
tisztogatással véget vetettünk ennek a bolond
összevisszaságnak, mert ekkor szeretett «anyag-
halmazunk»-at is lerombolnunk és rendeznünk
kellett.

Reggel rendesen 5—1/26-kor keltünk, és
együtt csináltunk egy kis kirándulást, rende-
sen a szölők mentén a Dolojman sziklafokhoz,
vagy a part mentén a szomszéd faluba, Pasa-
Kizlá-ba. nád-
báltákba is tettünk kirándulásokat lottkánkon,
a mikor hűséges Petruskánk kisért bennünket.
Egy órára rendesen visszatértünk, hogy elkölt-
sük a nagyon kétséges minőségű ebédet.

Egyszer-másszor a közelebbi

A jegyző nagylelküen kosztba vett bennün-
ket, a mit meglehetősen sajnáltunk, mikor a
helyi viszonyokkal közelebbről megismerked-
tünk,

Ebéd után a fegyvereket tisztogattuk, rendbe-
szedtük a majdnem mindig, vagy esőtől, vagy
báltától átnedvesedett ruhát, különösen a láb-
belit és preparáltunk. Öt óra körül rendesen
félbeszakítottuk az ülést és a kavedzsihez, az
utolsó és egyedüli jurilofkai mohamedanhoz,
az öreg Halil Hasszanhoz mentünk.
ebben az órában gyülekezett itt össze a falu elő-

tendesen

kelősége és nagy lipován és bolgár társaság ;
ott ültek az alacsony, sötét, de tiszta boltban;
az öreg Halil ott kuporgott örök széntüze mel-
lett és készítette a jóizű italt, egy csészikét a
másik után, vagy pedig brágával, megkelesztett
kölesből készült savanyú izű itallal, látta el a
vendégeket. Beszélgettünk a török-görög háboru
eseményeiről (Halil hetenként kétszer hozta a
legújabb hireket a babadaghi hodzsahtól), mi-
közben sok kávét szolgáltak fel és rettenetesen
dohányoztunk ; csak a lipovánok, kiknek vallása
tiltja a dohányzást, rágcsáltak örökösen patto-
gatott napraforgó magvakon. Szivar hiányában
ez egészen kellemes mulatság lehet, de a néző-
közönségnek visszataszító a héjak folytonos ki-
köpködése ; eme utálatos szokás folytán az asz-
talokat, padokat és a szobák padlóját még a

ben bei gelegentlichem Durchstöbern ganz un-
verhofft vor, und ordentlich traurig ward uns
beiden zu Mute, wenn wir der Not gehorchend
dem tollen Durcheinander durch gründliches
Reinemachen dann und wann ein Ende bereiten
und dabei auch unserem geliebten «Utensilien-
berg» ordentlich auf den Leib rücken mussten.

Morgens um 5 bis halb 6 standen wir ge-
wöhnlich auf und machten entweder zusammen
einen Ausflug, meist an den Weingärten entlang
zum Cap Dolojman oder längs des Seeufers zum
Nachbardorf Pascha Kizla. Hie und da wurde
mit der Lotka ein Abstecher in die nächst-
liegende Rohrbalta unternommen, in welchen
Fällen uns der getreue Petruschka begleitete.
Um Eins kehrten wir regelmässig zurück, um
das sehr fragwürdige Mittagessen in der Pri-
marie einzunehmen. Der Notär hatte uns gross-
mütig in Kost genommen, was wir nach näherer
Bekanntschaft mit den localen Verhältnissen

ziemlich bedauerten.

Nach Tisch wurden die Waffen gereinigt;
die fast regelmässig vom Regen, oder von
der Balta durchnässte Kleidung, besonders das
Schuhzeug, in Ordnung gebracht, und präpariert.
Um 5 Uhr gewöhnlich unterbrachen wir die
Sitzung und begaben uns zum Kavehdschi, dem
letzten und einzigen Mohammedaner Jurilofcas,
dem alten Halil Hassän. Hier waren gewöhnlich
um diese Stunde die Honoratioren des Dorfes
und eine ganze Corona von Lipowanern und Bul-
garen versammelt, und sassen in dem niedrigen,
finsteren aber sauberen Laden; der alte Halil
kauerte neben seinem ewigen Kohlenfeuer und
bereitete ein Tässchen des wohlschmeckenden
Trankes nach dem andern oder versorgte die
Gäste mit Braga, einem säuerlich schmecken-
den Getränke, das aus gegohrener Hirse bereitet
wird. Beim Geplauder über den Verlauf des
türkisch-griechischen Krieges (Halil brachte wö-
chentlich ein-bis zweimal die neuesten Nachrich-
ten vom Hodschah in Babadagh) wurde sehr viel
Kaffee consumirt und dazu massenhaft geraucht,
— nur die Lipowaner, deren Religion das Rau-
chen verbietet, knabberten unausgesetzt an ge-
rösteten Sonnenblumenkernen. In Ermanglung
der Cigarette mag dies eine ganz angenehme
Unterhaltung sein, für die Unbeteiligteneist
aber das unausgesetzte Ausspucken der Schalen
widerwärtig. Infolge dieser ekelhaften Gewohn-
heit sind Tische, Bänke und der Stubenboden
selbst in den Häusern immerwährend mit einer

—— étől

házakban is örökösen vastag, feltört fehér hé-
jakból álló réteg fedi.

Egy órácska elmultával ismét a preparálás-
hoz fogtunk, ebben az órában azután rendesen
bevonult egy alkalmatlan, némán és lustán áll-
dogáló nézőtömeg is, bevezettük a jegyzeteket
és 8 óra körül vacsorához ültünk. Legkésőbb 10
órakor már mozdulatlanul feküdtünk ágyaink-
ban és aludtuk az igazak álmát. Sohasem alud-
tam oly jól, mondhatni gyermekiesen, mint
Jurilofkában és a Feketetenger báltáiban. Való-
szinüleg az az éles, aczélozó levegő, a mely
folytonosan fújt a tenger felől, okozta ezt a
hatást.

61

dicken Schicht der aufgeknackten weissen Scha-
len bedeckt.

Nach einem Stiindchen gingen wir wieder ans
Präparieren — wobei um diese Stunde gewöhn-
lich eine lästige Schaar von stummen und faul
dastehenden Zuschauern sich einfand — die No-
tizen wurden eingetragen, und um 8 Uhr das
Abendbrod genommen. Um 91/2 längstens 10 Uhr
lagen wir dann fest in den Betten und schliefen
den Schlaf der Gerechten. Nie habe ich so gut,
geradezu so kindlich geschlafen als in Jurilofea
und in den Balten des Schwarzen Meeres. Die
scharfe, stählerne Luft, die stets vom Meere

herüberweht, mag diese Wirkung ausüben.

. Halil Hassan, Kavedzsi.

Nem ällhatom meg, hogy e helyen röviden
meg ne emlekezzem a Dobrudsaban hallott szà-
mos nepdalokröl és a nepkölteszetröl. Es ha
e kitérés nem is igényelheti a teljesség elisme-
rését s még kevésbbé a messzeérő téma kimeri-
tését, mégis úgy látom a dolgot, hogy a rövid
lesz némi művelődéstörténeti

erintesnek is

erteke.

Az a számos nemzetiség, a mely tarkán ve-
gyülve a Dobrudsa mai lakössagät alkotja, mind
miveli a népdalt; mindenütt énekelnek és min-
den fajnak megvannak a sajit dallamai, meg-
van a saját külön nepkölteszete. Különös érdek-

Ich kann nicht umhin, hier eine kurze Be-
merkung über die zahlreichen ın der Dobrud-
scha gehörten Volksweisen und Volksdichtun-
gen einzuschalten. Wenn dieselbe auch durch-
aus keinen Anspruch auf Vollständigkeit oder
gar auf erschöpfende Behandlung dieses weit-
ausgreifenden Themas machen kann, so glaube
ich doch, dass selbst eine kurze Erwähnung
nicht ganz ohne culturgeschichtliches Interesse
sein diirfte.

All’ die zahlreichen Volksstiimme, welche in
buntem Gemische die heutige Bewohnerschaft
der Dobrudscha bilden, pflegen das Volkslied;
allüberall wird gesungen, und jedem Stamm
sind seine besonderen Weisen, seine besonde-
ren Volksdichtungen eigen. Mein specielles In-

lődésemet főként a mohamedanok, tehát a törö-
kök és tatárok és az orosz gyarmatosok dalai
költötték fel; előbbiek, mert nyugaton csaknem
teljesen ismeretlenek, noha szembeszökő saját-
ságaiknál fogva megérdemelnék, hogy beható
tanulmány tárgyává legyenek ; utóbbiak, mert
igazán dallamosak, mélyen átérzettek és az orosz
néptörzs zenei tehetségéről ékesen szóló bizo-
nyitványt nyújtanak.

A törököket muzsikus népnek nevezni, talán
igen merész állítás volna ; de kétségen kívül áll,
hogy fajuk nagy költői hajlammal bír, s a moha-
medán lakosság a költészetet méltatja, gon-
dozza és nagyrabecsüli, oly körökben is, melyek
más hitüeknél, jobban mondva más, árja fajok-
nál, a zene iránti érzéket és érdeklődést csak-
nem teljesen elvesztették. Azt vettem észre, hogy
nagyon sok irástudó török vagy tatár, — a több-
ség némileg járatos közülök a kalem, az irónád
kezelésében — vörös, gyapotból készült, széles
övében, vagy pedig szűk újjú zekéje zsebében kis
daloknak és verseknek egész gyűjteményét hor-
dozza magával, papirszeletekre írva. Ezt a saját-
ságot ismerve, tudni kell az emberek nyelvén
beszélni, hogy kifejezhessük érdeklődésünket az
efélék iránt; elég valamennyire törni a nyelvet,
mert a jóakaratot felismerik és rendesen nagyon
tudják méltányolni, és csakhamar elérjük, hogy
egyik vagy másik félig fölvidítva, félig szé-

gyenlősen egy piszkos, foszladozó czédulát kerit
elő s irodalmi kincséből valamit áldoz. Egy
korona is hamar kerül s ekkor komolyan és
gondolatokba merülve guggolnak le körbe az
erőteljes alakok, stereotyp kuporgó helyzetükbe

és figyelemmel kisérik az előadást; szivesen
szolgálnak kivánt magyarázatokkal is és felhív-
ják a figyelmet a megkapó helyekre. Ha bele-
melegedtek, egyik előadót csakhamar más váltja
fel; felolvasnak, verseket szavalnak, sőt egy-
egy dalt is énekelnek nehezen felfogható dal-
lamaikon.

Legkedveltebbek a politikai tartalmú dalok,
különösen azok, melyek az utolsó orosz há-

teresse riefen aber besonders die Lieder der Mo-
hammedaner — also der Türken und Tataren —
und der russischen Colonisten wach; erstere,
weil sie im Westen so gut wie unbekannt sind
und in ihrer originellen Eigenart selbst eines
eingehenden Studiums wohl wert sein könn-
ten, letztere, weil sie wirklich melodiös und
tief empfunden sind und von der bedeutenden
musikalischen Begabung des russischen Volks-
stammes ein beredtes Zeugniss abglegen.

Die Türken ein musikalisches Volk zu nen-
nen, wäre vielleicht eine etwas gewagte Behaup-
tung — aber es steht ganz ausser Zweifel, dass
ihr Volksstamm viel poetische Veranlagung be-
sitzt, und dass die Poesie unter muselmani-
scher Bevölkerung Beachtung, Pflege und Wert-
schätzung in solchen Kreisen geniesst, welche
bei Andersgläubigen oder besser gesagt bei
Angehörigen anderer arischer Stämme das
Gefühl und das Interesse an der Dichtung so
gut wie verloren haben. Ich machte die Bemer-
kung, dass sehr viele schritfkundige Türken
oder Tataren, und die Mehrzahl von ihnen ver-
steht halbwegs mit dem Kalém, dem Schreib-
rohr, umzugehen — irgendwo in der breiten
rotwollenen Leibbinde oder in einer Tasche
der engärmeligen Jacke auf losen Zetteln eine
ganze Sammlung kleiner Lieder und Gedichte
in Abschrift bei sich führen. Kennt man diese
Eigenart, versteht man in der Sprache der
Leute ihnen sein Interesse an derlei auszu-
drücken — wobei man getrost das gebrochenste
Kauderwälsch radebrechen darf, denn der gute
Wille an sich wird schon in der Regel hochge-
schätzt — so wird man es bald erreichen, dass
halb verschämt, halb belustigt einer oder der
andere ein schmutziges, zerlesenes Zettelchen
hervorzieht und etwas aus seinem litterarischen
Schatze zum besten giebt. Eine Corona findet
sich bald — ernst und gedankenvoll kauern die
kräftigen Gestalten in ihrer stereotypen Hock-
stellung im Kreise und lauschen dem Vortrag —
bereitwillig werden etwa gewünschte Erklärun-
gen gegeben und auf packende Stellen wird be-
sonders aufmerksam gemacht. Einmal warm ge-
worden, löst bald ein Vortragender den anderen
ab, bald vorlesend bald aus dem Gedächtniss
recitirend oder sogar einmal ein Lied nach ir-
gend einer ihrer schwerfasslichen Melodien
absingend.

Am beliebtesten sind Lieder politischen In-
halts, besonders solche, die an die Ereignisse des

borura vonatkoznak. A plevnai katasztrófát,
Aziz szultán tragikus halálát és ennek a törö-
kökre oly végzetes háborúnak más nevezetes
mozzanatait, még ma is éneklik és siratják a
Dobrudsa szegény, röghöz kötött mohamedán
lakói. Még a legújabb csatatérekről, a domokosi
és matti-i harczokról is hallottam dalokat,
sajnálatomra egyet sem tudtam feljegyezni kö-
zülök. Ezen valódi katonadalokon kívül, melyek
eredetüknek megfelelően, szerény, néha csak-

de

nem gyermekes gondolatmenetet követnek és
többnyire alakilag is nagyon egyszerűek, — oly
verseket is szavalnak és énekelnek, a melyek
lyraiaknak nevezhetők, valamint kis szerelmi
dalokat, melyek elkerülhetetlen keleties árado-
zásuk daczára, igen kedvesek és sokatmondók.

Természetesen az, ki nyugot-európai értelem-
ben szigorú mértéket akarna e költői termé-
kekre alkalmazni, nagyon sok kifogásolni valót
találna; azonban felfogásom szerint, e népköl-
tészet értéke abban rejlik, hogy a nép széles
rétegeiből közvetlenül keletkezik s főként, hogy
csakhamar közkeletűvé válik, úgy hogy a leg-
alacsonyabb hamal is szivesen fogadja és örül
egyszerű, gyermekes művészetén s hogy ilyen-
formán igazán közös vagyona lesz a népnek, s
jele az ártatlan és tiszta idealizmusnak, mely
nálunk a magasabb művelődés annyi példája
mellett, fájdalom, mind jobban tünedezik s las-
sankint egészen veszendőbe megy.

A gondolatmenetben, főként a harczi dalok-
nál sok hasonlatosságot vettem észre a magyar
népdalokkal. Teljesen megegyezik a kettő abban,
hogy gyakran, a tulajdonképpeni cselekvéssel
látszólag semmiféle összeköttetésben nem levő
természeti képet állít fel, mely azonban hason-
lat révén a cselekvést mégis jobban megvila-
gítja és hatását élénkíti. Nehány példa feltűnteti
ezt; egy katonadal, mely valószinüleg Plevna
ostrománál keletkezett, igy szól :

na
6:

| letzten russischen Krieges anknüpfen. Die Ka-
tastrophe von Plevna, das tragische Ende des
Sultan Aziz und andere bedeutendere Momente

dieses für die Türkei verhängnissvollen Kampfes

werden heute noch allenthalben von den armen,
an die Scholle gebundenen Mohammedanern
der Dobrudscha besungen und beklast. Selbst
vom neuesten Kriegsschauplatze über die
Schlachten von Domokos und Mati hörte ich
schon Lieder, konnte mir aber leider keines der-

selben notiren. Ausser diesen echten Soldaten-
liedern, die ihrem Ursprung gemäss bescheiden,
oft fast kindlich im Gedankengang und meist
ziemlich einfach in der Form gehalten sind,
werden auch Lieder gesprochen und gesungen,
die ich als rein lyrische bezeichnen möchte,
sowie kleine Liebeslieder, die trotz der unver-
meidlichen orientalischen Schwülstigkeit recht
anmutig und ansprechend erscheinen.

Wer freilich strengen Masstab in
westeuropäischem Sinne an diese poetischen Er-
zeugnisse anlegen wollte, der fände des Tadelns-
werten viel; — Ansicht nach liegt
aber der Wert dieser Volkspoesie in ihrem
spontanen Entstehen aus den breiten Volks-
schichten, und vor allem darin, dass sie bald
zum Allgemeingut werden, selbst der
niederste Hamal ihr ein offenes Herz entgegen-
bringt und sich freut an der einfachen, kindli-
chen Kunst, dass dieselbe mithin ein wahres

einen

meiner

dass

Volkseigentum ist, ein Zeichen eines harmlo-

sen und reinen Idealismus, den wir leider nach

so vielen Beispielen bei höheren Culturstufen
| immer mehr verschwinden und allmälich verge-
hen sehen.
| Im Gedankengang besonders der Soldaten-
| lieder fielen mir manche Analogien mit unga-
rischen Volksliedern auf. Vollständig überein-
stimmend ist das häufige Voranstellen eines
selbständigen «Stimmungsbildes», welches
scheinbar in keinem Zusammenhang mit der
eigentlichen Handlung steht, doch aber quasi
per analogiam dieselbe in helleres Licht rückt
und lebendiger hervortreten lässt. Einige Bei-
spiele mögen dies erläutern; so heisst es in
einem Soldatenlied, welches bei Beginn der Be-
lagerung von Plevna entstanden sein mag:

64

akar gider*
gyorsan folyik

Tuna
Duna

Kanli

A véres
Etrafini
Az ostrom

gider *

lesz.

Jiküp
ledöntve
Adliszani Oszman Pasa
Moszkowlari kirüp gider*
A muszkakat összezúzni fogja.
(Rasch und blutig strömt die Donau,
Die Belagerung wird gebrochen,

Osman Pascha Alidszani
Wird die Russen zermalmen.)

Vagy abban az énekben, mely Aziz szultàn
haláláról szól :
Oder in einem Lied über den Tod Sultan

Kapilarda kara perdeh

A kapukon fekete kendö

Simdi düstüm ben bu dertdeh
Most estem én e bajba (gyászba).

Ben bu dertden ölüriszem

En e bajban ha meghalok
Naszil jattim kara jerdeh
Hogyan feküdtem a fekete földre?

(Schwarze Tücher an den Thoren
Jetzt verfiel ich in die Trauer

In dem Unglück sterbe ich

Wie lag ich auf sehwarzem Boden.)

Továbbá a Plevna dalban :

Aziz: Ferner in dem Plevnaer Liede:
Tüfegimin basi, validem, gömüsden isli,
Puskamnak tusa, anyám, eziisttel (van) kiverve,
Dil bihmez kozaklar, validem, basima düslü.
Nyelv nemtudja (számtalan) kozák, anyam fejemre esett.

(Der Kolben meines Gewehres ist mit Silber verziert,

Unaussprechliche Menge Kosaken bedrohen meinen Kopf.)

Az igazi katonadalok egyszerű, gyermekded
példái gyanánt álljanak itt a következők :

Als Beispiele dieser echten Soldatenlieder in
ihrer einfachen, kindlichen Form mögen die
nachstehenden Stücke dienen.

Plevneh dedikleri, validem, bir kücsük kasszaba,

Plevna nevezetü, anyám, egy kis Város.
Ogul, ogul; bir kücsük kaszaba.
Legény, legény ; egy kis város.

Rusz aszkerlerli, validem, almaz kasszaba.

Az orosz katonaság, anyam, nem veszi (be) a várost.

Kesszilen kehlehler, validem, gelmez hisszaba.

A levágott fejek, anyám, nem férnek számba.

Buna rusz kavgaszi derler

Ehhez «orosz háborús

Giden

mondják (ezt orosz háborúnak hívják)

gelir-mi?

A ki el megy, visszajön-e ?

Padischah ugruna,
A padischah üdveert

Szem tachtdan endürdiler,
Téged atrönrul leleptettek,
Bescsifteje binderdiler

Öt evezős ladikba beszallitottak,

* Gilmek = menni.

validem,
anyám,

kehleh veririm!
a fejet adom!

| (Eine kleine Stadt, o Mutter, Plevna genannt.
Jüngling, Jüngling eine kleine Stadt.
O Mutter der Russe nimmt nicht ein die Stadt;
Die abgeschnittenen Köpfe sind zahllos,
Das nennt man den russischen Krieg.
Wer dahin geht, kommt er wieder ?
Für das Wohl des Padischah opfere ich den Kopf.)

7

vermediler,
nem adtak,

Gelenleri
Kiséretet

Topkapuja günderdiler.

Topkapura elküldtek.
Uján Szültán, Aziz uján,

Ébredj szultán, Aziz ébredj,
Gjör, ne hali girdi dsihan!
Nézd, mely állapotra fordult a világ.
Kolunda makasz jareszi
Karodon azolló sebe, |
Bulunmaz bunun csareszi.
Nem található ennek az írja. |
Juszuf jüregin jariszi
Juszuf szivednek barátja
esareszi. |
az írját.

Bulmaz bunun
Nem találja ennek
Ujän, Szültan, Aziz ujan! |
Ebredj szultán, Aziz ébredj! |

Kan aglajor simdi dsihän !

Vért sir most a világ.
Kapilarda kara perdeh,

A kapukon fekete kendő,

Simdi düstüm ben bu dertde |

Most estem én e bajba (gyászba.) |
|

Ben bu dertden ölüriszem

En e — gyászban ha meghalok,

Naszil jattim kara jerde.
Hogy feküdtem a fekete földbe ?
Uján Szültán ete.
Pendserehden kar
Az ablakon hó

Jatak bana dar gelijor
Az ágy nekem szűk lesz,

gelijor
jon (be.)

Jatak bana dar gelijor

Az agy nekem (sztik) kemény lesz,
Olüm bize ar gelijor.

A halál ránk nézve szégyen lesz.

Uján Szültán ete.

Usküdarda khol gezior,
Skutariban őrjárat jár,

Kadirmevljam dil verior, |
A főbiró szót ad

Szüllän Aziz
Szultan Aziz
Aquila. V.

pendserehden
az ablakból,

Baka-baka dsan verior

Nézve-nézve lelkét adja.

Kara deniz akmam dejor,

A Fekete Tenger «el nem szikkadok»
mondja,

Oszman Pasa,
Oszman pasa

korkmam, dejor.
«nem félek» mondja.

Jüz bin Kozak görmeindse
Száz ezer kozák megláttára

Ben csadirdan
En a sátorból

kalkmam dejor.
föl nem kelek, mondja.
olurmi,
lehet-e,

Olur-mi,
Lehet-e,
Evljat babai vururmi?
A gyermek apját verheti-e ?

Padisahin
Padisának

bejim,
uram,

murtatlari

árulói (hitszegői)
szize kalirmi?
nektek maradhat-e?

Bu dünja
E világ

(Man liess dich vom Throne steigen,
Man setzte dich in das Boot mit fünf Rudern,
Man gab dir keine Begleitung

Und sandte dich nach Topkapu.

Wache auf, wach auf, Sultan Aziz,
Siehe den Gang der Welt ;

Auf deinem Arme die Wunde von der Scheere.
Man findet dafür keine Salbe.

Jussuf, dein Herzensfreund,

Findet dafür keine Salbe.

Wache auf, wach auf, Sultan Aziz

Die Welt weint jetzt Blut.

Auf den Thoren schwarze Tücher.

Jetzt verfiel ich in die Trâuer

In der Trauer sterbe ich,

Wie lag ich auf schwarzem Boden ?
Zum Fenster fliegt der Schnee hinein,
Das Bett wird mir zu enge,

Das Bett wird mir zu hart,

Der Tod wird uns zur Schande.

In Seutari zieht die Schaar,

Der hohe Richter spricht

Sultan Aziz starrt durchs Fenster,

Es entfliehet seine Seele.

Das Schwarze Meer sagt: ich versiege nicht,
Osman Pascha sagt: ich fürchte nicht.
Wenn ich hunderttausend Kosaken sehe,
Ich verlasse nicht das Zelt.

Ist’s möglich — Herr — ist’s möglich
Dass das Kind den Vater schlage ?

Ihr Verräther des Padischah

Kann die Welt euch bleiben ?)

Komolyabb és határozottan lyrai tartalmú a

következö költemeny, melyet egy öreg török

9

66

On .. e .. |
kereskedő olvasott fel egy dunai gőzhajón a Bakin, benden ibret alin! |
korona nagy tetszése mellett. Ez ismerősei kö- Nézzetek, rólam példát vegyetek!

zül egy ifjútól származik, s egy fiatal ember Bána, kijan arkaddsim,
utolsó perczeivel foglalkozik, ki egy társaságban | Engem, kedves barátaim,

vita közben halálos sebet kapott. Bána birgencs Aarif derler!

Ernst, und entschieden lyrischen Inhaltes | Engem ifjú Nee

ist das folgende Gedicht, das mir am Bord eines
Donaudampfers ein älterer türkischer Kaufmann

Ah, csagirin, chodsam gelsin.

A Ah, kiältsatok, tanitöm — jöjjön

unter grossem Beifall der Corona vorlas. Es S oe RE + si Di : ] é |
i; i : zu) (OjSZ tes jaksz szin. |

stammt von einem jungen Burschen seiner wun kojszin, dies jakszin, dumalanszin |

Bekanntschaft und behandelt die letzten Mo- A vizet forraljätok, tüzet rakjatok, füstöljetek. |

mente eines infolge eines Wortstreites in einer | Esim dosstum bana janszin. |
Gesellschaft tödlich verwundeten jungen Men- | Mintaképem (barátom) nekem égjen.
schen. Bana bir gends Aarif derler! |
Engem ifju Aarifnek neveznek. |
Bir medsliszeh oturmiszam Ah, su karsuda bir toz lozar,
Egy társaságban véletlenül ülven | Ah, ama parton egy por porzik,
Basa kaza getùrmiszam | Iki adem gabrimi kazar,
Fejemre balsors jövén | Két ember siromat ässa,
Bir szöz icsün ben Glmüszem Fermanümda — ölüm jazar.
Egy szó miatt én ha meghalok Fejfamra halálomat írja.

Ben bu gidse azapda-jim,

Én ma estve gyötrelemben leszek
Südlim verir-iszem

Kérdésemet ha megteszem

Ben bu gidse rahátda-jim.

En ma este nyugalomban leszek.

Bana «bir gencs Aarif» derler.

Hozzám «egy ifjú Aarifo, mondják.
‘Ah anam, anam, dsanim anam
Ah anyám, anyám, lelkem anyám, |
Szüdün emdim kdneh-kdneh ; |

Tejedet ittam sokszor megelégedve ; A
; (Ich sass zufällig in Gesellschaft

Achirel hakkimi halal ejle! Das böse Schicksal traf mein Haupt,
Tulvilàg igazsagomat jogossá tedd ! Wenn ich wegen eines Wortes sterbe,

Sagt man zu mir «ein junger Aarif».
O Mutter, Mutter, meine Seele!
Von deiner Brust trank ich oft zufrieden,

Ben bu gidse müszäfir-im.
En ma estve vendég leszek.

Ah, Jirmi-bes dir benim jasim, | Jenseits! verschaffe mir mein Recht!
Ah, huszonöt (van) az en korom, Heute Abend bin ich Gast.

een len esz | Ach, fünf und zwanzig ist mein Alter,
EN Bar: Ele | Die Todtengräber sollen meinen Leib nicht bekommen.

A sírásók ne kapják testemet ! Meine guten Genossen sagen,

Bána, : kijän arkadasim, Sagen mir «ein junger Aarif». |

Nekem, kedves pajtäsaim, O Mutter komm an meine Seite [
È | Sieh meine Augen und die Brauen

Banana genes Aarif derler. Ich ward nicht mit dem jungen Leben satt!

Heute Abend bin ich Gast.

O Freunde kommt zu mir

Nehmet an mir ein Beispiel

Mich nennet man den jungen Aarif.

Nekem «egy ifjú Aarif» mondják.

Ah anam, gel, otur janima,
Oh anyám, jer, ülj oldalomhoz,

Bak gözüme ? hem kasima, | O rufet, mein Lehrer möge kommen,
Nezz szemembe meg szemöldökömre Kochet Wasser, machet Feuer und räuchert.

Mein Vorbild soll brennen.

Man nennet mich den jungen Aarif
Ach auf dem Ufer stäubt ein Staub,
Ben bu gidse müszdfir-im. | Zwei Menschen graben mein Grab, |
Ä Schreiben auf das Grabholz meinen Tod.
Heut’ Abend gerate ich in Pein

Und wenn ich meine Frage stellte:
Heut’ Abend werde ich in Ruhe sein.)

Dojmadim gencs jasima !
Nem értem be ifjú életemmel!

En ma este vendég leszek. |

Ah, akranlarim, bana gelin

et

A török dallamok általában nehezen meg-
jegyezhetők, nem «fülbemäszök», a hogy mon-
dani szokás. Közülök sok tisztán az ógörög
rendszer értelmében összhangzäs nélküli hang-
rendszeren alapszik, a mennyiben negyedhan-
gok gyakran mint élesen megkülömböztetett
hangközök fordulnak elő. Nagyon érthető, hogy
füleinknek ezek a dallamok kevéssé megfog-
hatók és mégis azt hiszem, hogy tanulmányo-
zásuk, tekintettel a klasszikus népeknek reánk
nézve elveszett enharmonicus hangtörzsökre,
nem maradhatna minden érték nélkül. A dalok
a lágy hangnemekben, lassú, vontatott tempó-
ban mozognak, a hangközöknek csekély hasz-
nálatával. A ritmus és hangsúly, a melyek a
tárgy követelményei szerint változók, mozdítják
és viszik a dallamot.

A dalokat harmóniába hozva soha sem hal-
lottam előadni, ha több énekes dalol, a dallam
mindig egyhangon lett előadva, miközben elő-
fordult, hogy a hangok párhuzamos oktávákban
mozogtak. Ugyanazon az alapon mozgott egy
fuvolahangverseny, a melylyel egy alkalommal
Halil Hassánnál Jurilofkában két albán fiu tisz-
telt meg. A két hangszer, mellesleg megjegyezve,
igen csinosan és takarosan készített ethnogra-
phiai érdekű tárgy, szintén oktávára volt han-
golva és egyik magasan, a másik mélyen adta
elő ugyanazon dallamot.

Kezdetleges népdalok példájául idecsatolom
egyikét a legkedveltebb harczi daloknak, a plev-
nai dalt, mely mi szerintünk a legdallamosab-
bak egyike.

67

Im allgemeinen sind die türkischen Melodien
schwer zu behalten, sie «gehen nicht in’s Ohr»,
wie man sich gewöhnlich ausdrückt. Vielen von
ihnen liegt offenbar ein enharmonisches Ton-
system im Sinne des altgriechischen Systems
zu grunde, da Vierlellüne als scharf unterschie-
dene Intervalle häufig vorkommen. Begreifli-
solche Melodien
wenig zugänglich, und doch glaube ich, dass

cherweise ist unser Ohr für
ein Studium derselben gerade mit Rücksicht
auf das für uns verloren gegangene enharmoni-
sche Klanggeschlecht der classischen Völker
nicht ohne Interesse wäre.

Die Lieder bewegen sich zumeist in Mollton-
arten und langsamem, schleppendem
Tempo unter sparsamer Verwendung der Inter-
‚alle; Rythmus und Accent, die häufig den An-
forderungen des Textes entsprechend wechseln,
bewegen und tragen vor allem die Melodie.

Harmonisirt hörte ich die Lieder nie vortra-
gen — wenn mehrere Sänger ein Lied sangen,

in

wurde dasselbe stets unisono gebracht, wobei
sich die Stimmen allenfalls auch in parallelen
Octaven bewegten. Auf derselben Basis bewegte
sich ein Flötenconcert. das gelegentlich einmal
bei Halil Hasan in Jurilofea mir zu Ehren von
zwei Albanesen-Burschen aufgeführt wurde. Die
beiden Instrumente — nebenbei bemerkt äusserst
sauber und nett gearbeitete Objekte von origi-
nellem, ethnographisch interessantem Charak-
ter — waren ebenfalls in der Octave zusam-
und führten Melodie
aus, die eine hoch, die andere tief.

Als Beispiel dieser primitiven Volksweisen

mengestimmt, dieselbe

schliesse ich eins der beliebtesten Soldatenlie-
der bei — das Lied von Plevna, welches in un-
serem Sinne wenigstens eines der melodiöse-
sten ist.

pra

are —

LE rte de - dit - lo - vi, Va- en dom, Bir Ku- cath Ka- sza—

—

Rusz cor - Kır- br - ti, Va- li - Mov,
Keh - (A — er Va - (Ge = dent ,

Tesozi = len

ut Kor - yra —

O
A - maox- Ka — gt — Ha
Gel - mez Aioz — JZOL —

De 1... i

= HE TUII Kon pee JEL

der — ter,

ge - den jez dipl gd

aa STE == =
EN: FH He t ther dete. |
e 7 IE \L/
= sr Vento.
Ja di- schah Kate i — MA, Va-li- dem, Me LE ve-ri— am ef

Igy multak el kevés valtozatossaggal a «nor-
mälisnapok». A husvéti ünnep két napján nem
tettünk kirándulásokat a szabadba; de annál
erélyesebben láttunk a Sinoi-kirándulás utolsó
előkészületei után. Klingl delphinzsirral, a Pe-
truskától szerzett kitünő szerrel, kente kirándu-
lási csizmáinkat, töltényeket csináltunk, con-
serveket és egyéb konyhai készleteket csomagol-
tunk, kiválogattuk a magunkkal viendő tárgya-
kat és a visszamaradó részt biztos helyre tettük.

Szabad óráinkban részt vettünk a lipovánok
nagy pompával végzett egyházi ünnepélyein,
melyek a slava russai lipovan érsek jelenlété-
vel különösen ünnepies szint nyertek.

A magas egyházi méltóság külön kivánságára
néhányat a szabad ég alatt végzett ceremó-
niákból, valamint az érseket magát is le kellett

fényképeznem.

Április 27-én végre elmult a husvéti ünnep,
és reggel kilencz órakor felséges idő és pompás
szél mellett kivitorláztunk a Sinoi Limanra.
Egész lefolyásukban ez és a későbbi kirándulá-

sok Dranovba, Periteaszkába és i. t. meglehető-

50 vergingen, mit geringer Abwechslung, die
«Normaltage». An den beiden Osterfeiertagen
unterliessen wir die Ausflüge ins Freie, dafür
wurden aber umso energischer die letzten Vor-
bereitungen zur Sinoi-Tour getroffen. Klingl
schmierte die Bootsstiefel mit Delphinthran,
welch’ ausgezeichnetes Mittel uns Petruschka
geliefert hatte ; Patronen wurden gemacht, Con-
serven und andere Küchenvorräte zusammen-
gepackt, eine Auswahl der mitzunehmenden Ge-
genstände getroffen und das Zurückbleibende
sicher verwahrt.

In den Mussestunden machten wir die mit
grossem Gepränge begangenen kirchlichen
Feierlichkeiten der Lipowaner mit, welche durch
die Anwesenheit des lipowanischen Erzbischo-
fes aus Slava russa besondere Weihe erhielten.
Auf besonderen Wunsch der hohen Geistlichen
musste ich auch einige der unter freiem Him-
mel vorgenommenen Ceremonien sowie den
Erzbischof selbst photographiren.

Am 27. April war die Osterfeier endlich vor-
über, und um 9 Uhr morgens segelten wir bei
herrlichstem Wetter und prachtvollem Winde
endlich hinaus, dem Sinoi-Liman entgegen. In
ihrem gesamten Verlaufe blieben sich diese
sowie die später unternommenen Touren nach
Dranow, Periteasca u. s. w. ziemlich ähnlich, so

été ásza sa

sen hasonlítanak egymáshoz, úgy hogy csak a
terület és e kirándulásaink alatt folytatott élet-
módunk szoritkozhatom, anélkül
hogy naplóm részleteibe bocsátkoznék.

vázolására

A Dobrudzs:

eredetüket kétségkivül a fekete tenger fövény-

keleti partján fekvő lagunák

part-képződményeinek köszönhetik. Eredetileg
a tenger egészen a domblanczolatok löszfalához
vagy agyagpalaszikláihoz vihette hullámait, és
fjordszerűleg hatolt a mélyen bevágott völgyekbe.
De rettenetes viharok korbácsolják fel 6szszel és

69

dass ich mich auf eine kurze Schilderung des
Terrains und unserer Lebensweise während die-
ser Excursionen beschránken kann, ohne in
die Details meines Tagebuches einzugehen.

Die an der Ostküste der Dobrudscha gelege-
nen Lagunen verdanken ihre Entstehung zwei-
felsohne den Dünenbildungen des Schwarzen
Meeres. Ursprünglich mag das Meer bis an die
Lössbänke oder Thonschieferfelsen der Hügel-
ketten gespült haben, fjordartig in die tiefein-
geschnittenen Thäler vordringend. Furchtbare
Stürme durchwühlen aber die seichten Wasser
dieses Gebietes im Frühjahre und Herbst, und

Lipovän proczesszid husvetkor. —

tavaszszal ennek a területnek sekély vizeit, és
fövénypart képződik fövénypart után ott, a hol
megtört hullámok lerakják a magukkal vitt ho-
mokot,

Igy keletkeztek a kis mangaliai tavak, Tuzla,
Canara (Sziut) és Tasaul, melyeknél egy kes-
keny, rövid homokcsik a fekete tengernek
fehér, kagylótöredékekből álló fövénye zárja
el a sósvizzel telt völgymedenczéket a tenger-
től, és így keletkezhetett, következtetve a terület
alkatából, eredetileg a Razim (Razelm) laguna
széles medenczéje is. Utóbbinál azonban egy-
részt a fövénypart nagy kiterjedése, mely erede-
tileg a midiai foktól a dolojmani fokig és innen
ismét a dunavaczi fokig terjedhetett, nagyon is

Lipovaner Procession zu Ostern,

Dünenstreifen nach Dünenstreifen bildete sich
da, wo die zurückrollenden Wogen den mitge-
führten Sand ablagerten. So entstanden die
kleinen Seen von Mangalia, Tuzla, Canara
(Siut) und Tasaul, bei welchen ein schmaler,
kurzer Streifen Dünensandes der weisse, aus
Muscheltrümmern bestehende Sand des Schwar-
Thal-

becken vom Meere abschliesst, und so mag auch

zen Meeres die salzwassergefüllten
der Terrainformation folgend ursprünglich das
weite Becken der Razim (Razelm-)Lagune ent-
Bei bot

einerseits die grosse Ausdehnung der Düne,

standen sein. diesem letzteren aber
welche sich ursprünglich von Cap Midia bis
Cap Dolojman, und von diesem wiederum bis

Cap Dunavät erstreckt haben mag, eine zu

70

hosszú ostromvonalat nyujtott a viharoknak*,
úgy hogy számos áttörésnek kellett bekövet-
keznie, másrészt pedig ugyanez a folyamat is-
métlődött magában a nagy, sekély és erősen el-
homokosodott medenczében, úgy hogy utóbbi
különösen déli részében — többé-kevésbé pár-
homokhátak rendszerével
látszik átszelve, a Szinoi, Zmeika, Golovicza
tavakra, és a tulajdonképpeni Razimra látszik
osztva.

huzamosan haladó

Ez a mozgalom máig is tart, és könnyen
megállapítható. Az a sok kis kerek homok-
sziget, mely folytonos sorban keresztül kasul
szeli a Szinoi Limánt, nem más mint haj-
dani fövénypart maradványa — minden vihar
letördel belőlük egy részt, miről néhány ezüst-
sirály telep ismételt látogatása alkalmával győ-
ződtem meg — és nemsokára ezek majd végleg

el is tünnek; e helyett azonban künn a tenger

felé a fövénypartok mind magasabbra emel-
kednek és mind jobban törnek kifelé — miről a
Porticza és Periteaszka elhomokosodása világos
bizonyítékot nyujt — uj fövénypartok rakódnak
le a partok közelében, melyek ezekkel lassan-
ként összenőve visszaszorítják a lagunát. A ro-
mán katonai térkép az 1880—83-ik évről a
goloviczai tó nyugati végén, Ciamurli de jos
és Hamamgi falvak között 5 klm hosszú és átlag
2 klm széles nyilt vizű tavat jelez még, — ma-
napság az egész terület el van homokosodva, és
ritkás nádállománnyal benöve; a babadaki tó,
ezelőtt a Razimnak csak egy öble — manapság
egy keskeny érrel még összeköttetésben áll
ezzel — nemsokára azonban ez is elhomokoso-
dik, és a tó zárt belvizzé válik, mig a Taicza-
patak lerakódásai nem fogják ezt is teljesen
kitölteni. A Razim keleti partján a tenger fö-
vénypart képződményeihez járult még az itt
torkolló hatalmas Duna folyam hatása is. A fo-
lyam a számos homokhát közé rakta a magával
hozott mindenféle törmelék óriási tömegeit, és
ezáltal elragadta a tengertől a mai delta nagy
kiterjedésű területét. Hajlandó vagyok azokat a
homokhátakat, melyek a deltát az általánosan
követett DNy—ÉK vagy D—É irányban szelik

* A gyakori viharok rendes iránya ENy.; kevésbé
gyakoriak, de éppen oly hevesek az DK viharok.

lange Angriffslinie für die Stürme,* so dass
zahlreiche Durchbrüche erfolgen mussten, und
anderseits wiederholte sich der gleiche Vorgang
innerhalb des weiten, seichten und stark ver-
sandeten Beckens selbst wieder, so dass dieses
letztere besonders in seinem südlichen Teile
von einem ganzen System mehr oder minder
parallel streichenden Sandrücken durchzogen
und in die Seen von Sinoi, Zmeica, Golovita
und den eigentlichen Razim zerteilt erscheint.
Diese Bewegung dauert heute noch an und ist
leicht festzustellen. Die zahlreichen kleinen
runden Sandinseln, welche den Sinoi-Liman in
fortlaufenden Linien durchqueren, sind nichts
als Reste ehemaliger Dünen — jeder Sturm
bröckelt Teile von denselben ab, wovon ich
mich bei dem wiederholten Besuche einiger
Silbermöven-Colonien überzeugte — und bald
werden dieselben so ganz verschwunden sein;
dafür baut sich aber draussen gegen das Meer
hin die Düne immer höher auf und weiter hin-
aus — wovon das Versanden der Portita und
der Periteasca einen sprechenden Beweisliefert —
und lagern sich neue Dünen nahe den Ufern abs
langsam mit denselben verwachsend und die
Lagune zurückdrängend. Die rum. Generalstabs-
Karte vom Jahre 1880— 83 giebt noch am West-
ende der Golovita zwischen den Dörfern Cia-
murli de jos und Hamamgi einen offnen See-

"spiegel von etwa 5 Kilometer Länge bei durch-

schnittlich 2 Kilometer Breite an — heute ist
die ganze Stelle versandet und mit spärlichem
Rohr bewachsen ; der See von Babadac, vormals
nur eine Bucht des Razim, steht heute nur noch
durch eine schmale Ader mit diesem in Verbin-
dung — bald wird aber auch diese versandet
sein und der See zum geschlossenen Binnen-
wasser werden, so lange ihn das Geschiebe des
Taitabaches nicht vollständig ausfüllt. Am Ost-
ufer des Razim trat zu den Dünenbildungen des
Meeres die Wirkung des hier mündenden mäch-
tigen Donaustromes hinzu. Zwischen den zahl-
reichen Sandrücken lagerte der Strom die ge-
waltigen Massen der mitgeführten Detritus aller

| Art ab und rang dadurch dem Meere die weitge-

|

dehnte Fläche des heutigen Delta ab. Ich bin
geneigt, die einzelnen Sandrücken, welche das
Delta in der allgemeinen Richtung SW—NO.

* Die gewöhnliche Richtung der häufigen Stürme

ist NW, weniger häufig, aber ebenso kräftig sind SO,

Stürme,

émis

át, egyszerüen régi fövenypartkepzödeseknek
elfogadni. Ezek között a legfontosabbak délkele-
ten kezdődőleg a cserneczi grinda, a grinda Hun-
diu, a karaormani széles gerinez az elébe tor-
lódott «grinda Rosu» és «grinda Saraturile»
fovenypartokkal, végül északon az 6-kiliai és
letiszi (P. Letea) homokhatak, melyeknek déli
része különösen szép, keskeny, párhuzamosan
haladó homokhátrendszert mutat a tulajdonkép-
peni báltavidéken, mely teljesen correspondeál
irányra nézve az északi delta e részében akadály-
talanul tomboló viharok irányával. Vajjon a
helyenként kiálló régi sziklás agyagpalarétegek
és más effélék elösegitettek-e a széles homok-
hátak képződését, a mint ezt Perers tanár el-
fogadja, azt nem itelhetem meg. A Razimbol
kiemelkedő két agyagpalaszirtböl álló Biszszeri-
kucza és Popina szigeteknél, úgy látszik, nem ez
az eset forog fenn.

Érdekes területet ismertem meg behatóbban
a delta legdélibb részében, az ugy nevezett
Zatonnäl. Itt a külső fövénypartokon belül egész
sor keskeny, hosszan elnyuló tó fekszik, me-
lyet épp oly keskeny homokberakódások telje-
sen elválasztanak egymástól. Közülök néhány
csak a legujabb időben lett teljesen elzárva a
tengertől, és kivül a mostani szélső fövényparto-
kon már is hosszú csikokban torlódik össze a
homok uj fövénypartok képződésére. Hátrább a
belvidéken eltünedeznek a nyilt viztükrök, és
helyükbe lép a «Stufaria», a delta sás-mocsara,
valószinüleg hasonló viszonyok következtében,
mint a milyeneket pag. 44a Kuibida uszó szige-
teire nézve emlitettem, de a báltában mindenütt,
egészen a széles cserneczi grindáig, keskeny,
többé-kevésbé összefüggő náddal benőtt homok-
foldesikok szelik át a vidéket, melyek pontosan
párhuzamosan haladnak a mai partszél és a
Zatontavak homokhátainak irányával.

A mondottakból kiviláglik, hogy ama két
nagyobb csónakkirándulásom, melyet az ápr.
27-től máj. 17-ikéig tartó időközben tettem, két
teljesen elütő földalkatú vidéken történt. A Ra-
zim déli végében, és a goloviczai, zmeikai és
szinoi-i tavakban nagy széles nyilt vizeket szel-
tünk át, melyeket itt-ott csak az említett ala-
cson, ritkás nádállománnyal benőtt homok-

oder S—N. durchziehen, einfach als alte Dünen-
bildungen zu erklären. Die wichtigsten derselben
sind im Südwesten beginnend die Grinda Cer-
net, die Grinda Hundiu, der breite
Karaorman

rücken von
Dünen
«Grinda Rosu», und «Gr.-Säraturile», endlich

mit den vorgelagerten

im Norden die Rücken von Alt-Kilia und von
Letis (P. Letea), deren südlicher Teil ein beson-
ders schönes System schmaler, parallel verlau-
fender Sandrücken im eigentlichen Baltaterrain
zeigt, deren Richtung mit den im nördlichen
Teile
Stürmen vollständig correspondiert.

Ob
Schichten felsiger Thonschiefer und dergleichen,

des Deltas ungebrochen tobenden NW

hier stellenweise das Anstehen alter

wie es Prof. Peters annimmt, die Ablagerung
der breiten Sandrücken unterstützte, kann ich
beurteilen. Bei den beiden dem
Razim sich erhebenden Thonschiefer-Eilanden
Bissericuta und Pöpina scheint dies nicht der

Fall zu sein.

nicht aus

Ein interessantes Terrain lernte ich im süd-
lichsten Teile des Delta, am sogenannten Zaton,
genauer kennen. Hier liegt innerhalb der Rand-
düne eine ganze Reihe schmaler, langgestreck-
ter Seen, welche durch ebenso schmale Sander-
hebungen von einander vollständig getrennt
sind. Einige derselben sind erst seit jüngster Zeit
ganz vom Meere abgeschlossen worden, und
schon baut sich ausserhalb der gegenwärtigen
Küstendüne der Sand in einem langen Streifen
zu neuer Dünenbildung empor. Weiter im Hin-
terlande verlieren sich die offenen Wasserspie-
gel, und an deren Stelle tritt «Stufaria», der
Schilfsumpf der Deltas, -
Verhältnisse,

— wohl infolge solcher
44 über
schwimmenden Inseln der Kuibida anführte —

wie ich sie pag. de
aber überall bis an die breite Grinda Cernet
ziehen sich schmale, mehr oder weniger zusam-
menhängende Streifen rohrbewachsenen Sand-
bodens durch die Balta, die in ihrer Richtung
genau parallel mit der heutigen Uferlinie und
den Sandrücken der Zaton-Seen verlaufen.

Aus dem Gesagten erhellt, dass die beiden
grösseren Bootexpeditionen, welche ich in der
Zeit zwischen dem 27. April und 17. Mai unter-
nahm in zwei ganz verschiedenen Terrainfor-
mationen sich bewegten. Am Südende des Ra-
zim und in den Seen Golovita, Zmeica und
Sinoi durchsegelten wir breite, weite Fläche
offenen Wassers, welche nur von den erwähnte

niedrigen, mi schütterem Rohre bewachsenen

hatak, és egyes kisebb nádas szigetek borítanak.
Ezeket a hol kerekded, hol hosszan nyujtott
alakú szigetecskéket, melyek helyenként, mint
pl. Kiutiuknal, a «Gura Zmeika»-näl és Malcea-
nónál elmocsarasodott területek, girlàk és tavak
nagy kiterjedésű rendszerévé torlódnak össze,
sokszerü, gyakran meglehetős gazdag és élénk
madárélet népesíti. Közel a part mellett Slerna
anglica, távolabb Szarinasuf mellett a nádas-
szigetek tömkelegében Sterna cantiaca az ural-
kodó faj, feketefejű és vékonycsőrű sirályok
(L. melanoceph. és G. gelastes) ezernyi töme-
gekben vannak a Szinoi Limanban, egyes ezüst-

Sandrücken und einzelnen kleinen Rohrinseln
spärlich durchzogen sind. Auf diesen bald kreis-
runden, bald langgestreckten Inselchen, welche
an einzelnen Stellen, so bei Kiutiuk, der «Gura
Zmeica» und bei Malceano zu einem weitaus-
gebreiteten Systeme von versumpften Flächen,
Girlen und Seen zusammengebacken sind, be-
wegt sich ein vielgestaltiges, oft ziemlich reiches
und lebendiges Vogelleben. Nahe dem Ufer ist
Sterna anglica, weiter im Gewirr der Rohrinseln
bei :antiaca vorherrschend,
schwarzköpfige- und dünnschnäblige Möven (L.
melanoceph. et G. gelastes) treiben sich zu tau-

Sarinasuf Sterna

Ezüstös-Michahelles sirälytelep Kurt-Bei táján. — Michahelles-Silber-Möven Colonie bei Kurt-Bei.

sirályok (L. argentatus) mindenütt láthatók,
mig számuk a Curt-Bei melletti szigettömkeleg
közelében rohamosan emelkedik és itt, fészke-
lési telepeik legközelebbi környékén meglepő
nagyságot ér el.

Egyes darupárok, melyek óvatosan gázol-
nak a magányos grindák ritkás nádasaiban,
elárulják közeli fészkeiket; az ujonnan sar-
jadzó nád sötét hátteréből ragyogón emelked-
nek ki egyes fattyú kocsagok fehér alakjai, me-
lyek, fájdalom, manapság ritkák lettek és éppen
nem gyakori látványok. Gödenyek és kormorá-
nok előszeretettel szoktak a homokzátonyokon
megpihenni, hattyuk fejedelmi tartással himbá-

senden im Sinoi Liman herum, einzelne Silber-
möven (L. argentatus) sind allenthalben zu
sehen, bis ihre Zahl in der Nähe des Inselge-
wirres von Curt-Bei rapid steigt, um hier in der
nächsten Umgebung ihrer Bruteolonien eine
überraschende Höhe zu erreichen.
Kranichpaare, welche bedächtig zwischen dem

Einzelne

schütteren Rohr der einsamen Grindas einher-
stelzen, verraten die Nähe ihres Nestes ; leuch-
tend heben sich die weissen Gestalten verein-
zelter Garzetten vom dunklen Hintergrunde des
frischsprossenden Rohres ab — leider sind die-
selben selten geworden und kein gerade häufi-
ger Anblick. Pelikane und Kormoranscharben
pflegen gerne auf den Sandbänken der Ruhe,
Schwäne schaukeln in majestätischer Haltung

3

löznak a nádas mocsarak kis vizmedenezein,
vagy alacsonyan vonulnak sivító repüléssel a
deltába fészkeikhez. Totanus culidris, Himanto-
pus himantopus, és a kecses Avocetta nagy
számban fészkel a partszéli báltákban; félénk
szélkiáltók kóborolnak a fövenypartok füves
helyein, és mindenféle más, kisebb faj népesíti
kisebb-nagyobb tömegekben ezt az érdekes terü-
letet.

Egész más világ van Dranovban, Periteaszká-
ban és az u. n. Zatonban, a hová második ki-
rándulásomat tettem.

Itt a zárt bálta lép előtérbe olyformán, mint
tovább északra a deltában; ám itt a nád való-
szinüleg a sós viz következtében — nem tenyé-

szik oly buján; számos homokgrinda szeli át |

a nádsivatagot, úgy hogy az sok helyen a gya-
logjárónak is hozzáférhető, keskeny girlák és az
említett sekély, hosszan elnyuló Zaton tavak a
lottkán való előnyomulást engedik meg. Ez a
még vadászoktól és halászoktól is aránylag rit-
kán látogatott és különben is elég kietlen vidék
még ma is nyujt tanyát a vaddisznónak, mely
különben az egész Dobrudzsából teljesen ki-
pusztult, és miután a behatolás ebbe a félreeső

Ti,

auf den kleinen Wasserbecken der Rohrsümpfe
oder ziehen pfeifenden Fluges niedrig ihren
Brutplätzen im Delta zu.

Totanus calidris, Himantopus himantopus
und die zierliche Avosette brüten zahlreich in
den Uferbalten, scheue Brachvögel treiben sich
auf den grasigen Stellen der Sanddünen herum,
und allerlei anderes, kleineres Zeug bevölkert in
gròsserer oder geringerer Zahl dieses interes-
sante Gebiet.

Ganz anders sieht es um Dranow, der Perite-
acsa und dem sogenannten Zaton aus, wohin ich
meine zweite Bootreise richtete. Hier herrscht
die geschlossene Balta vor, ähnlich wie weiter
nördlich im Delta, nur ist der Rohrwuchs
wohl infolge des brackigen Wassers — nicht
so üppig; zahlreiche Sandgrindas durchziehen
die Rohrwüste, so dass dieselbe an vielen Stel-

len auch dem Fussgänger zugänglich ist,
schmale Girlen und die erwähnten flachen,

langgestreckten Sees des Zaton gestatten das
Vordringen in der Lotka. Diese selbst von Fi-
selten

schern und Jägern verhältnissmässig

besuchte und recht unwirtliche Gegend beher-

vidékre éppen nem jelentéktelen faradsagokkal |

van összekapcsolva, a lipovän halászok igazán
vakmerő vadaszszenvedélye daczära is még sok
idöre talalhat itt eléggé biztos menedéket.*

* Mäs, a Dobrudzsäban meg elöfordulö emlösök-
ről, fájdalom, keveset mondhatok. A rötvad ma az
egesz területböl kihalt. Nichiei Cupreanu biztositott,
hogy körülbelül SO ev elött még sok szarvas volt az
erdökben, az atyja sokszor mesélt neki erröl. Özek
szórványosan minden erdőben találhatók, sőt Macsin
mellett a Czuczujaton értelmes óvás folytán megle-
hetős gyakoriak. Nyulak szórványosan mindenütt elő-

fordulnak. — Farkas, róka és borz gyakoriak, a két
első faj bámulatosan vakmerő. Jurilofkában való

tartózkodásunk alkalmával a farkasok minden pilla-
natban fényes nappal vittek el egy-egy darab jószágot
a legelőről.

Nyuszt, nyest és görény a látott bőrök után
itélve, nem lehetnek éppen ritkák; az erdős bér-
czeken kivül azonban a nyuszt, a mint az oroszok

kitünő leirásaiból kivehettem, a báltavidékeken se
ritka. Itt még a vidranyest és a vidra is csatlakoz-
tak hozzá, utóbbi elég tekintélyes számban. A

Aguila. V.

vad-

noch heute in ziemlicher Anzahl das

sonst in der Dobrudscha schon vollstándig aus-

beret

gerottete Schwarzwild und Dank den nicht un-
erheblichen Strapazen, welche mit dem Ein-
dringen in dieses weltentlegene Gebiet verbun-
den sind, wird es hier noch auf geraume Zeit —
trotz der geradezu tollkühnen Jagdpassion der
Lipowanischen Fischer — ein ziemlich sicheres

_ Asyl behalten.*

* Über andere, in der Dobrudscha sonst noch vor-
kommende Säugetiere kann ich leider wenig berich-
ten. Rothirsche sind heute im ganzen Terrain aus-
gestorben. Nichiei Cupreanu versicherte mir,
etwa SO Jahren habe es in den Wäldern ziemlich viel
Hirsche gegeben — sein Vater habe ihm oft davon

vor

erzählt. Rehwild ist spärlich in allen Wäldern ver-
treten, bei Maëin am Tutujat sogar infolge ein-

sichtsvoller Hege in ziemlicher Anzahl. Hasen fan-

den wir vereinzelt überall. Wolf, Fuchs und Dachs
sind häufig — die beiden ersteren Arten von einer

verblüffenden Keckheit. Während unseres Aufenthal-
tes in Jurilofea wurde alle Augenblicke irgend ein
Stück Vieh bei helllichtem Tage auf der Weide von
Wölfen gerissen.

Edel-, Steinmarder und Iltis scheinen nach den ge-
sehenen Bälgen nicht eben selten zu sein; ausser in
den Waldgebirgen findet sich der Steinmarder aber,
wie ich den vortrefflichen Beschreibungen der Russen
entnahm, auch im Baltagebiet nicht selten. Hier ge-
auch der Nörz und die Fischotter
bei, letztere in recht bedeutender Anzahl. Wildkatzen

10

sellen sich ihm

74

Szárnyas vadban is, legalább a mi a vadabb
nagyobb fajokat illeti, ez a vidék aránylag gaz-
dagabb, mint a delta többi része. A gődények
párjával jártak és különösen a sörényes gődény
szórványosan még fészkelhet itt. A kócsag mind-
két faja és számos hattyú valószinüleg költ itt,
bár madártömegekről it se lehet egyáltalá-
ban szó.

Gödenytelepek a bálta egész hozzáférhetet-
len helyein itt-ott még előfordulhatnak, miután
senki sem méltatja őket különös figyelemre ;
de ha egyszer a kócsagok adják fejüket a letele-
pedésre, akkor a lipovánok előbb nem nyugsza-
nak, mig a telepre be nem hatoltak és a mada-
rakat egy szálig is ki nem pusztitottàk. A toll-
kereskedés ezeket a félreeső vidékeket is meg-
fertőztette, és a fehér gémfajok ritkasága és
nagy félénksége bizonyítja a kiméletlen rabló
kizsákmányolást. Az egész nagy, körülbelül 420
L! klm*-nyi területü tórendszert mindenféle
madárfajtól lakott szárnyas udvarnak tekinteni
mindenesetre nagy tévedés volna. Van itt sok
és érdekes állatfaj, sőt helyenként még nagy tö-

megekben is, de a madárélet többnyire bizonyos |

szükebb területeken pontosul össze, és itt is
rendesen csak bizonyos fajok vannak képviselve,

melyeknek költésére az illető terület éppen |

különösen alkalmas. Az ily helyek felkeresése
gyakran elég fáradságos munka, és többször
sok óráig tartó utakat kell égő napmeleg vagy
dermesztő szelek és futóesők mellett megtenni,
a nélkül hogy az ember mást láthatna mint ne-
hány halászó csert és sirályt, vagy egy-egy
otrombán tovavonuló, halászó réti sast.

Sajátságos változatosságot hoztunk ezekbe a
csónakkirándulásokba azáltal, hogy ismételten

macska, különösen a Duna füzes szigetein gyakori,
ritkább az erdős hegyvidéken. Ha ezek után még a
közönséges ürgét (Spermophilus citillus), a földi ku-
tyát — Spalax typhlus — a vakondot, a vizi poczkot,
a házipatkányt és házi egeret említem, akkor körül-
belül minden ki van merítve, a mit dobrudzsai uta-
zásom alatt megfigyelhettem.

* A Razim és a délre fekvő tavak hossza körülbe-
lül 58 klm-t a
északon 10—15, délen pedig 3—7 klm-t tesz.

nagyon ingadozó szélesség átlagban

| 327

Auch an Federwild ist diese Gegend, wenig-
stens was die scheuen, grösseren Arten betrifft,
verhältnissmässig reicher als die übrigen Teile
des Deltas. Pelikane trieben sich paarweise he-
rum und besonders der krauskôpfige Pelikan
dürfte dort vereinzelt noch brüten. Edelreiher
beider Arten und ziemlich zahlreiche Schwäne

scheinen hier ihr Brutquartier aufgeschlagen

zu haben — allerdings ist von Vogelmassen
auch hier keinesfalls die Rede. Pelikankolonien
dürften wohl noch hier und da im ganz un-
zugänglichen Baltaterrain vorkommen, da
niemand ihnen Aufmerksamkeit
schenkt — aber wenn einmal die Reiher an eine
Siedlung denken sollten, so ruhen die Lipowa-
ner nicht eher, bis sie in dieselbe eingedrungen
sind und die Vögel mit Stumpf und Stiel aus-
gerottet haben. Der Federhandel hat auch diese
so entlegenen Gebiete verseucht, und die Selten-
heit u. grosse Scheuheit der weissen Reiherarten
sind ein Beweis der schonungslosen, räuberi-
schen Ausbeutung. Das ganze grosse, etwa
420 [1%/,* bedeckende Seensystem als einen
von allerlei Vogelarten erfüllten Geflügelhof
anzusehen, wäre überhaupt ein grosser Irrtum.
Es gibt viele und interessante Tiere da, stellen-
weise sogar in grossen Mengen, doch concen-
trirt sich das Vogelleben meist an einzelne
engere Bezirke, und selbst da sind gewöhnlich
nur gewisse Arten vertreten, für deren Brutge-
schäft eben die betreffende Örtlichkeit beson-
ders zusagend ist. Aufsuchen muss man diese
Stellen oft mühsam genug — und manch’ stun-
denlange Fahrt wird unter glühendem Sonnen-
brand oder bei eisigem Wind und Regen-
schauer zurückgelegt, ohne dass man etwas
anderes zu sehen bekommt als etwa einzelne
fischende Seeschwalben und Möven oder einen
plump dahinstreichenden, revierenden Seeadler.

Eine eigene Abwechslung wurde dadurch in
diese Bootsfahrten gebracht, dass wir in wieder-

besondere

finden sich besonders auf den Weideninseln der Donau
häufig, seltener sind dieselben im Bergwalde. Wenn
ich nun noch das gewöhnliche’ Ziesel (Spermatophilus
citillus), den Blindmoll — Spalax typhlus —, den
Maulwurf, die Wasserratte, Hausratte und Hausmaus
erwähne, so ist ziemlich alles erschöpft, was von
Säugethieren während meiner Dobrudschareise zur
Beobachtug gelangte.

* Die Länge des Razim und der nördlich gelegenen
Seen
kende Breite durchschnittlich 10—15 im nördlichen,

beträgt etwa 58 Kilometer, die sehr schwan-

Kilometer im südlichen Teile.

elhagytuk a belvizeket és hosszú utakat tettünk a
külső fövenypartok mentében a Feketetengeren.
Miután az egész északi tovidéket egyetlen egy
hajózható ág sem köti össze a tengerrel, azért
ily alkalmakkor bárkáinkat ki kellett üritenünk
és evezők és más fadarabok aláhelyezése által
csónakjainkat a fővénypartokon athengerite-
nünk; ez nem éppen fáradság nélküli és e mel-
lett időrabló munka.

Különösen a Zaton vidékén és a «Periteaszka
mare -nél voltunk — többször mint kellemes -
erre az eljárásra utalva,

mr

19

holten Fällen die

lange Strecken längs der Stranddüne auf dem

sinnenbalta verliessen und

Schwarzen Meer dahinfuhren. Da im ganzen
nördlichen Seengebiet gegenwärtig keine ein-
zige schiffbare Verbindung mit dem Meere be-
steht,

unsere Barken entladen, mittelst der Ruder und

so mussten bei solchen Gelegenheiten
anderer Holzstücke eine Rollbahn hergestellt

und auf derselben die Boote über den Dünen-
sand gezogen werden, eine nicht gerade mühe-
lose und dabei zeitraubende Arbeit. Besonders
im Zatongebiete und an der «Periteasca mare»
war man öfter als angenehm zu diesem Manö-

ver gezwungen,

«Periteasca» a lagunäböl a tengerbe.

Egészben véve azonban ezek a csönakkirän-
dulások egész, benyomásokban oly gazdag utam
legszebb emlékei közé tartoznak, és különösen
a szinoi-i kirándulás, melyet egész lefolyásában
felséges enyhe idő kisért.

Erre egy nagy, körülbelül hat m. hosszú lott-
kát és egy kis, éppen két embert biró csónakot
használtam. Ezek az orosz lottkák, melyeket az
egész deltában, és messze a Dunán felfelé is
kizárólag használnak, aránylag keskeny, könnyü
fenyődeszkákból gondosan ácsolt élesorrú de-
rékbárkák magasan felhajlított orral és farral.
A vitorlázáshoz ezeket kezdetleges arboezezal,
vitorlaberendezéssel látják el, melynek hosszú,

— Aus der Lagune ins Meer.

Im allgemeinen jedoch gehören diese Boot-
excursionen zu den schönsten Erinnerungen der
ganzen an Eindrücken so reichen Reise, beson-
gig
vom herrlichsten, milden Wetter begleitet war.

Ich benützte zu denselben eine grosse Lotka
von etwa 6 Metern Länge und ein kleines,
knapp für 2 Mann ausreichendes Boot. Diese

ders die Sinoi-Excursion, welche durchgän

russischen Lotken, die im ganzen Deltagebiete
und weit Donauaufwärts ausschliesslich in Ge-
brauch stehen, sind verhälnismässig schmale,
aus leichten Tannenbrettern scharfgebaute Kiel-
boote, mit hoch emporgeschwungenem Vorder-
und Hintersteven. Zum Segeln sind dieselben
mit einer

primitiven Spriet-Takelung ausge-

10

70

a csónak hosszát jóval felülmulé vitorlarudjat
az arböczon közvetlenül a pad fölött erősítik meg
A messze kihajló vitorlarúd miatt a járómű aggo-
dalmat keltő ingadozásba kerül, úgy hogy a hajó
orra felett alkalmazott vitorlát csak mérsékelt és
folytonos szél mellett lehet használni. Másfelől
a vitorla nagy felülete és nagyon mélyre helye-
zett súlypontja a szélnek kedvező kihasználását
engedi meg, úgy hogy a könnyü bárkák még
gyenge szél mellett is elég jól haladnak. A kis
lottka, melyet magunk után vontattunk, ugyan-
így volt épülve és utközben, főbárkánk terhé-

nek kisebbítésére, vizkészletünket vitte, mig |

letelepedési helyeinken a sekély nádbáltákba
való kirándulásokra használtuk. A legénység,
rajtam és Klinglen kivül, Petrof Noszszovból és
Grigorij Feodorovból állott, mindkettő derék
vadász és kitünően jártas a hajózásban.

[y hosszabb ideig tartó kirándulások sikeres
bevégzésére fontos tényező a felszerelés, azért
nem tartom fölöslegesnek ezt valamivel beha-
tóbban tárgyalni és néhány gyakorlati tanácsot
közbeiktatni oly olvasók részére, kik maguk is
ily csónakkirándulásokat akarnának megtenni.

A kormányos padja alatti, eső és hullámok-
tól leginkább óvott rekeszben tartottuk kenyér-
készletünket. Valamivel előbbre állott az e vidé-
ken használatos, körülbelül 20 literes, szalmával
körülfont üvegpalaczk a borkeszlettel.*

A csolnak közepén a pad mögött 2 keskeny,
láda állott, mely a tartalékruhát,
térképeket, naplókat, irószert és hasonló «ké-

hosszukás

nyes» apróságot tartalmazták, mig a másik-
ban conservkészletek, főzőeszközök, spiritus- és
kén-ether készletünk, tisztító eszközök és más
hasznos czók-mók voltak. A ládák mögött viz-
hatlan zsákok hevertek, melyek oroszaink tar-

* Bort a

miután könnyü, olcsó és jó, egyáltalában nem taka-

Dobrudzsában mindenfelé isznak — és

rékoskodnak vele.

rüstet, deren langer, die Bootslünge weit über-
ragender Spriet (Segelstange) am Maste knapp
oberhalb der Bank gaffelartig befestigt wird.
Der weitausliegende Spriet verursacht ein be-
denkliches Kraenken des Fahrzeuges, so dass
der mit einem Ausholer versehene Klüver nur
bei stätigem und mässigem Winde in Verwen-
dung kommen kann. Andererseits bewirkt die
grosse Fläche und der weit nach achter verlegte
Schwerpunkt des Segels eine günstige Ausnüt-
zung des Windes, so dass die leichten Boote
selbst bei flauen Brisen guten Fortgang ma-
chen.

Die kleine Lotka, die wir im Schlepptau mit-
führten, zeigte dieselbe Bauart und diente wäh-
rend der Fahrten dazu, zur Entlastung des
Hauptbootes unseren Wasservorrat zu tragen,
während wir sie von den Lagern aus zu kleine-
ren Ausflügen in die seichten Rohrbalten be-
nützten. Die Bemannung bestand ausser mir
und Krmen aus Perror Nossow und GRIGORIJ
Frévorow — beide tüchtige Jäger und ganz
yortrefflich mit dem Wasser und dem Schiffer-
handwerk vertraut.

Die Ausrüstung derartiger länger dauernder
Exeursionen ist ein wichtiger Factor zum Gelin-
gen derselben, und ich halte es daher nicht für
überflüssig, etwas näher auf dieselbe einzugehen
und einige praktische Ratschläge für diejenigen
Leser hier einzuschalten, welche in die Lage
kommen sollten, eine solche Bootsexpedition
vornehmen zu wollen.

Achter unter dem Sitze des Steuermannes,
in dem am meisten vor Regen und Wellen ge-
schütztem Verschlage hatten wir unsere Brot-
vorräte in Säcken verwahrt. Weiter nach vorne
stand die hier zu Lande übliche, etwa 20 Liter
fassende strohumflochtene Glasflasche mit dem
Weinvorrat.*

Mittschiffs hinter der Bank standen 2 schmale,
längliche Kisten, deren eine meine und Klingls
Reservekleider, Karten, Tagebücher, Schreib-
zeug und ähnliche «heiklige» Kleinigkeiten
enthielt, während die andere mit Conservevor-
räten, Kochgeschirren, Spiritus- und Schwefel-
ätherreserven, dem Putzzeug und anderem prak-
tischen Krimskams gefüllt war. Hinter den Kis-
ten lagen die beiden wasserdichten Säcke, in

* Wein wird überall in der Dobrudscha getrun-
ken — und da er leicht, billig und gut ist, wird
durchaus nicht damit gespart.

Be

talékruhäzatat és hálóköntöseit tartalmazták és
halotakardink, felöltöink és a mit ruhäzatunk-
ból éppen ide teritettünk.

Ha jó volt az út, és nem volt éppen kilátás
valami érdekesebb dologra, akkor az expedi-
czió legnagyobb része többnyire lustán nyujtó-
zott ezen a puha fekvöhelyen, nem ritkán
hárman aludtuk az igazak álmát, mig a negye-
dik, őrtálló, a kormányt vezette a halkan mo-
rajló hullámok között.

A pad alatt használatra készen állottak a ma-
gunkkal hozott lőszerek, valamivel előbbre a
hajó orrában, a hol rendesen Grisa * vagy én
ültünk felváltva kémszemlén, voltak az evezők,
a kaszúr, a hajóorr vitorlarudja és más efféle
hajózási szerszám, valamint két főzőüstünk.
A legelején a hajóorr szűk összehajlásában (az
u. n. orrtat) puhán kóczba csomagolva volt a
nagy spiritusüveg, melybe a gyüjtött hüllőket
és más alsóbb szervezetű állatokat raktam, és
az eczetkorsó, melynek tartalmára a halleves
készítésénél volt szükségünk.

Utazásunk folyamán kitünt, hogy kezdetben
követett csomagolási módszerünk nem eléggé
ezelszerü. Igen sok tárgyat kellett az egyes lá-
dákba szorítani, és rendesen arra a tárgyra volt
éppen legsürgősebb szükségünk, mely őrfánk
felszedésénél mint
egészen a láda fenekére került. Részben úgy se-
gítettünk a bajon, hogy az egyes tárgyakat ki-
sebb csoportokban tarisznyákba és egy nagy
bőrtarsolyba, melyet szerencsére magammal
hordoztam, helyeztük el.

«bizonyara szükségtelen

Czélszerűbb, a mit Jurilofkában második
kirándulásunk alkalmával ugyancsak tökéletle-
nül tudtunk keresztül vinni, több kisebb, mind-
enekelőtt sem nagyon hosszú, sem nagyon
magas ládával utrakelni, melyeknek mindegyike
csak bizonyos czélra van készítve és ennek meg-
felelőleg beréndezve. Hisz ily kirándulásokon
felette kevés eszközre van szükség. Egy jól el-
látott «konyhaläda», «egy preparáló lada» és
egy száraz tartó a tartalékruha számára a leg-
messzebbre menő követelményeket is kielégítik.
Az elsőt czélszerű rekeszekre osztani, melyek

* Grigorij beczéző neve.

77

teservekleider und
Schlafmäntel verwahrt hatten, und über diesem
ganzen Gepäckshaufen unsere wollenen Schlaf-

denen unsere Russen ihre

decken, Oberrécke und was sonst an Kleidungs-
stücken gerade hingebreitet wurde.

3ei guter Fahrt und wenn nichts besonders
Interessantes in Aussicht stand, lungerte der
grösste Teil der Expedition meistens faul auf die-
sem weichen Lager herum — nicht selten schlie-
fen drei von uns dort den Schlaf des Gerechten,
während der vierte, Wachhabende, das Steuer
durch die leise plätschernden Wellen führte.

Unter der Bank standen in kleinen Kistchen
die mitgeführten Munitionsvorräte zur Hand,
und weiter vorn im Bug, wo gewöhnlich Grischa*
oder ich abwechselnd auf dem Auslug sassen,
lagen Ruder, Rohrsense, Klüver und dergleichen
Bootswerkzeug — sowie unsere 2 Kochkessel.
Ganz vorn in der engen Verspreizung des Buges
(dem sogenannten Kranzel) lagen weich in Werg
gebettet die grosse Spiritusflasche, in welche ich
Amphibien und andere niedere Tiere sammelte,
und der Essigkrug, dessen Inhalt wir zur Berei-
tung der Fischsuppen bedurften.

Im Verlaufe der Fahrten stellte sich die von
uns anfänglich geübte Verpackungsart als nicht
genügend praktisch heraus. Zu vielerlei Gegen-
stände hatten in den einzelnen Kisten Platz
finden müssen, und regelmässig wurde gerade
dasjenige Stück am dringendsten gebraucht,
welches bei Abbruch des jeweiligen Lagers als
«gewiss nicht notwendig» ganz auf den Boden
der Kisten verstaut worden war. Wir halfen
diesem Übelstande dadurch teilweise ab, dass
wir die einzelnen Gegenstände in kleineren Par-
tien in Rucksäcke und einer grosser Leder-
tasche, die ich glücklicherweise mitführte, ver-

| teilten.

Zweckmässiger ist es, was wir aber in Jurilofea
bei unserer zweiten Excursion nur unvollstän-
dig einrichten konnten, mehrere kleine, vor
allem nicht zu lange und zu hohe Kisten mit-
zuführen, deren jede ausschliesslich für einen
bestimmten Zweck angefertigt und dementspre-
chend eingerichtet ist. Man braucht ja bei sol-
chen Touren äusserst wenig Gerätschaften —
«Prä-
parierkiste» und ein trockenes Behältniss für

eine wohlmontirte «Küchenkiste», eine

teservekleider genügen den weitestgehendsten
Anforderungen. Erstere hat in praktisch verteil-

* Diminutiv von Grigorij.

78

mindegyike egy bizonyos tárgyat tartalmaz, igy
néhány zománczos plehtänyert,* több egymásba
illő fedéllel ellátott pléhkannát, csészéket a tea
számára, egy sütő serpenyőt, az evőeszközt és
nehány Ezek mellett tea,
ezukor, só, paprika, conservek, az esetleg el-

serleget. még a
hozott szeszes italok és a zsirkészlet számára is
kell még, lehetőleg, helyről gondoskodni. Leg-
jobb ezeket a tárgyakat pléhdobozban — meg-
felelő felirattal ellátva rakni a ládákba.
A conservdobozokat, az eczetet és az annyira
szükséges hagymákat — mint mi tettük — a

hajó egyik vagy másik részében lehet elhelyezni.

Kiválóan fontos a preparáló láda, melynek
a preparáló szerszámon, a conserváló szereken
és más szükséges eszközökön kivül, különösen
a gyüjtött bőrök elhelyezésére kell elég helyet
tartalmaznia.

Jó időben az ember a friss bőröket a hajó
valamely alkalmas helyén szárítja, de esős idő-
ben fontos kellék egy jól záró láda. Mi, igaz,
csak egy kis, minden további berendezés nélküli
üres ládát használtunk, de ajánlatos ezeken
belül löszörfonatböl való szétrakható falakat al-
kalmazni, melyek közé aböröket szükség szerint
beszorítva egyenes helyzetben lehet tartani.
A tojásgyüjtéshez természetesen egy külön ládi-
kát kell vinni. Ezt a csomagolásra szánt kócz-
czal kell megtölteni, ennek fölöslegét pedig a
ládika megtelésekor a præparäläs munkájánál
lehet felhasználni.

Ruhát keveset kell ezipelni ; gázolások alkal-
mával egy, mindenkor készenlétbe helyezett,
gyapjúingből és erős Manchesternadrágból álló
cbaraöltözetv a legjobb szolgálatokat teljesíti.
Visszatérve a hajóra, az ember a gyorsan leve-
tett, közönséges ruhába bujik. Magas, egészen a
csipőig érő vízhatlan csizmák kitünően szolgál-
nak, különösen a Sinoiban, a hol a mindunta-
lan előforduló sekélyes helyek naponként husz-
kényszerítettek bennünket a lottka
elhagyására és továbbtolására. Különben az itt

SZOT is

* Fehér tányérokról jobbizűen lehet enni, mint ón-
tányérokról és e mellett a fehér tányérok tisztítására
több gondot fordítanak.

ten Fächern, deren jedes für einen bestimmten
Gegenstand einzurichten ist, einige emaillirte
Blechteller,* mehrere in einanderpassende, mit
Deckeln versehene Blechkannen, Schalen für
den Thee, eine Backpfanne, die Bestecke und
einige Becher zu enthalten. Ausserdem ist in
derselben Raum für Thee, Zucker, Salz, Pap-
rika, Conserven und eventuell mitgeführte Spi-
rituosen, nach Thunlichkeit ausserdem für den
Schmalzvorrat zu berechnen. Diese Artikel sind
am besten in Blechdosen — mit entsprechen-
den Bezeichnungen versehen — in die Kiste
einzupassen. Conservenbüchsen, Essig und die
so notwendigen Zwiebeln können immerhin —
wie wir es thaten — irgendwo im Boote selbst
verstaut werden.

Ausserst wichtig ist die Präparierkiste, welche
nebst dem Präparierbesteck, dem Conservirungs-
mittel und den nötigen sonstigen Utensilien vor
allem genügenden Raum zur Bergung der ge-
machten Bälge enthalten muss. Bei gutem Wet-
ter trocknet man die frischen Bälge wo immer
an Bord — aber bei Regen ist eine gutschlies-
sende Kiste ein wichtiges Erfordernis. Wir be-
nützten allerdings nur eine kleine leere Kiste
ohne besondere weitere Einrichtung, doch em-
pfiehlt es sich, innerhalb derselben verstellbare
Wände aus leichtem Rosshaargeflecht anfertigen
zu lassen, zwischen welchen man die Bälge
nach Bedarf festklemmen und in gerader Lage er-
halten kann. Zum Eiersammeln muss natürlich
wieder ein besonderes Kistchen mitgeführt wer-
den. Dasselbe füllt man mit dem zum Verpacken
bestimmten Werg, dessen Überschuss beim
Vollwerden des Kistchens für Präparierarbeit
verwendet werden kann.

An Kleidern braucht man wenig mitzuschlep-
pen; ein stets zur Hand liegendes «Bara-Cos-
tüm» aus Wollhemd und starkem Manchester-
beinkleid bestehend, thut die besten Dienste,
wenn es sich um Wattouren handelt. An Bord
zurückgekehrt, schlüpft man wieder in die rasch
abgelegte gewöhnliche Kleidung. Hohe, bis an
die Hüften reichende, wasserdichte Stiefel be-
währten sich ausserordentlich, besonders im
Sinoi, wo die ewig wiederkehrenden Untiefen
uns zwanzigmal des Tages auszusteigen und
die Lotka weiterzuschieben zwangen. Sonst trug

* Es isst sich von weissen Tellern appetitlicher,
als von Zinntellern, auch wird das Reinigen weisser
Teller gründlicher betrieben.

REN

eo

használatos boeskorokat, és alattuk az előrelátás-
ból magammal hozott durva gyapjúharisnyákat
viseltem. Ez a czélszerü lábbeli, ha nagyobb
mennyiségben van készleten, a leggyorsabb láb-
belivaltast engedi meg, úgy hogy az ember, a
nélkül hogy sok podgyászszal volna terhelve,
minden átázás után gyorsan kap ismét száraz
lábat.

A Bazimban csónakkirándulásokra kiválóan
alkalmas egy teljes olajozott ültözet, a mint azt
a tengerészek szokták viselni. Petruskának volt

egy ilyen, s nem egyszer szép szárazon és me-
legen ült a bő, olajjal itatott vászonruhában,
mig mi többiek esőköpönyegek és bőrkabátok
daczára is bőrig aztunk az esőtől és ránk zu-
hanó hullámoktól.

Különösen 15-én sajnáltam, hogy
nem volt ilyen felsőruhám. Az első délelőtti
sikerült egy alvó gődény-

május

órákban ugyanis
csapatot megközelitenem és két lövéssel meg-
lehetős vérfürdőt csináltam közöttük: a hatal-
mas madarak közül 10 halva maradt, és más
8 vagy 10, a mint a tovahuzó csapattól egyen-
ként elmaradtak, elszórva uszkált künn a Golo-
vicza magasan csapkodó hullámain.

Gyorsan felhuztuk a vitorlát és megkezdtük
az üldözést ezekre a szétszórt madarakra, oly
vihar mellett, mely lottkánkat — a mint ezt
később a térképről kiszámítottam — közel 28 km.

óránkénti sebességgel hajtotta. Becslésünk sze-
rint a sekély, mélyen felkavart vizmedencze |
hullámai 1—1!/a m. magasra emelkedtek. Erő-
sen a lottka összehajló orrába szorítva kuporog- |
tam, a golyós fegyvert lövésre készen tartva ke- |
zemben, és erről a szabad kémlelő helyről igaz- |
gattam Petruska kormányzási mozdulatait. Vág- |
tató sebességgel rohant lottkánk, és mégis csak

lépésről-lépésre fogyott a távolság közte és az
életükért úszva küzdő óriási madarak között.
Kis sajkánk eszeveszetten tánczolt föl s alá ; taj-
tékozva csapott hullám hullám után a hajóra,
úgy, hogy nemsokára csuron víz voltam. Mily
pompás lett volna itt a bő ruha fölé felvehető
olajozott köpeny, mely a nyakszirtnél és kézfej- |
nél szorosan lekötve teljes védelmet nyujtott
volna a ránk zuhanó hullámok ellen !

Négy gődényt ejtettem el az izgató üldözés

79

ich die landesübliehen Opanken mit vorsich-
tiger Weise mitgeführten groben Wollsocken.
Diese im Vorrat mitgeführte praktische Fuss-
bekleidung gestattet den raschesten Wechsel, so
dass man, ohne durch zuviel Gepäck belästigt
zu sein, nach jeder Durchnässung rasch wieder
trockene Füsse bekommt.

Ausserordentlich zweckmässig für Bootstou-
ren im Razim-Gebiete wäre ein completes Ol-
zeug, wie es die Seeleute zu tragen pflegen.
Petruschka besass ein solches und sass mehr

als einmal in den weiten, ölgetränkten Lei-
nenüberkleidern hübsch trocken und warm,

während wir anderen trotz Regenmänteln und
Lederjacken bis auf die Haut von Regen und
Sturzwellen durchnässt wurden.

Besonders am 15. Mai bedauerte ich es leb-
haft, nicht derlei Überkleider zu besitzen. In
den ersten Vormittagsstunden war es mir ge-
lungen, eine schlafende Schar Pelikane anzu-
pürschen und mit 2 Schüssen ein ziemliches
Blutbad unter denselben anzurichten: 10 der
mächtigen Vögel lagen verendet am Platz, und
weitere 8 oder 10 verwundete schwammen zer-
streut, wie sie sich eben einzeln von der fort-
streichenden Schaar abgesondert hatten, draus-
sen auf den hochgehenden Wellen der Golovita
herum. Rasch wurde das Segel gehisst und die
Verfolgung dieser einzelnen Vögel bei einem
Sturm begonnen, der unsere Lotka mit einer —
wie ich aus der Karte später berechnete — an-
nähernden Geschwindigkeit von circa 28 Kilo-
Stunde hertrieb. Nach
unserer Schätzung gingen die Wellen des seich-
ten, tief aufgewühlten Wasserbeckens 1
11/2 Meter hoch. Fest in die Verspantung der
Lotka eingeklemmt kauerte ich im Buge, die
Büchstlinte Hand, und
dirigirte von diesem freien Ausluge aus die

metern die vor sich

bis

schussbereit in der

Steuermanöver Petruschka's. Reissend schnell
eing die Fahrt, und doch verminderte sich nur
Fuss für Fuss die Distanz zwischen dem Boote
und den um ihr Leben schwimmenden riesigen
Vögeln. Wie toll tanzte das kleine Boot auf und
nieder und Welle nach Welle schlug schäumend
über den Bug, dass bald kein trockener Faden
mehr an mir war. Wie prächtig wäre da das
weite, über die Kleider anzulegende Ölzeug
gewesen, welches an Hals und Händen fest zu-
gebunden, vollständigen Schutz gegen die über-
brechenden Wellen geboten hätte !

Vier Pelikane erlegte ich während dieser auf-

80

alatt. Eeyik, sulyosan megsebesítve, egy kis
bálta-tó nyugodt vizére menekült, a hol a part-
ról golyómmal elérhettem, három mást serét-
lövéssel terítettem le a veszett regatta alatt. Nem
volt könnyű a dióhéjként hánykolódó lottkából
helyesen czélozni, és nem egy lövés hatástala-
nul durrogott ki a levegőbe. Az őrült sebességgel
úszó gődények rendesen merően szél ellen for-
dultak, mikor észrevették, hogy sajkánk meg-
közelítéssel fenyegeti őket. Félig nyitott szár-
nyakkal szelet iparkodtak fogni, mi mellett vilá-
gosan látni lehetett, a mint a vihar a nehéz
madarat félig a víz fölé emelte — és a mikor a
szél már jól alájuk kapott, gyorsan emelkedő
ferde vonalban nehézkes, de hatalmasan előre-
mozdító szárnycsapásokkal rövid vonalon szél
ellenében haladtak, és aztán gyors fordulattal a
széllel mentek tovább. Betegen a mint voltak,
többnyire 3—400 méternyi repülés után ismét
a vízre estek, és újból kezdődhetett a hajsza,
hacsak egy szerencsés lövés a fölemelkedés pil-
lanatában nem biztosította a zsákmányt.

Csendes időben a sebesült madarak közül
még többet terithettem volna le golyémmal, de
a golyós fegyvert nemsokára a serétfegyverrel
kellett foleserélnem, miután beláttam, hogy lehe-
tetlen a fel- es lehánykolódó ezélt 100—150
lépésnyire megközelíteni a veszettül ágaskodó
lottkával.

Serétlövés távolságra csak három példány
tartott félig-meddig ,
sikertelen kisérlet után mégis bekerültek a lott-
kába holt társaik mellé. Bőrig ázva, fáradtan és
a közel ötórás hajszától kimerülve, végre fel-

ki melyek aztán több

adtuk a keresést az időközben messzire elszé-
ledt gődények után, és visszavitorláztunk Juri-
lofkába; fáradságunkat gazdagon kárpótolta a
sajkánkban felhalmozott 14 közönséges gődény,
melyeknek sulyát a halászok a lottka alámerü-
léséből itélve 180 kgra becsülték. Hogy bámult
Klingl, ki az előtte való napon általam elejtett
fakó keselyű preparálásával elfoglalva maradt
terhünkkel

vissza a faluban, mikor bevonul-

regenden Verfolgung. Einer, schwerer verletzt,
rettete sich in das ruhige Wasser eines kleinen
Baltasees, wo ich ihn vom Ufer aus mit der
Kugel erreichen konnte, drei andere fielen
durch Schrotschüsse während der tollen Re-
gatta. Es war nicht leicht aus der wie eine
Nussschale umherfliegenden Lotka das Ziel
richtig zu erfassen, und mehr als ein Schuss
knallte wirkungslos in’s Blaue hinaus. Gewöhn-
lich drehten die in rasender Schnelligkeit da-
hinschwimmenden Pelikane scharf gegen den
Wind bei, sobald sie merkten dass unser Boot
sie einzuholen drohte. Mit halbgeöffneten
Schwingen suchten sie nun Wind zu fassen,
wobei man deutlich sehen konnte, wie der Sturm
den schweren Vogel vorne halb über das Wasser
hob, und strichen dann, wie sie der Wind erst
einmal tüchtig untergefasst hatte, in rasch stei-
gender schiefer Linie mit schweren, aber kräftig
fördernden Flügelschlägen empor, eine kurze
Strecke dem Wind entgegen und dann in ra-
scher Wendung mit demselben weiter. Krank
wie sie waren, fielen sie meist nach 3—400 Me-
tern Fluges wieder auf den Wasserspiegel ein,
und die Hetze konnte von neuem beginnen,
wenn nicht gerade ein glücklicher Schuss im
Momente des Aufstehens uns die Beute si-
cherte. t

Bei ruhigerem Wetter hätte ich leicht noch
mehrere der verwundeten Vögel mit der Kugel
ausmachen können, musste aber die Büchse
bald mit der Schrotlinte vertauschen, da ich
nach einigen Schüssen die Unmöglichkeit ein-
sah, das auf- und niedertanzende Ziel auf 100
bis 150 Gänge von der wild stampfenden Lotka
aus zu treffen. Auf Schrotschussdistanz hiel-
ten nur drei Exemplare halbwegs aus — die
denn auch nach mehrfachen vergeblichen Ver-
suchen endlich doch in die Lotka zu ihren to-
ten Kameraden wanderten. Nass bis auf die
Haut, müde und abgespannt von der fast 5-stün-
digen Hetzjagd, brachen wir endlich die weitere
Suche nach den mittlerweile weit zerstreuten
Pelikanen ab und segelten zurück nach Juri-
lofea — reichlich entschädigt für alle Mühen
durch die im Boot aufgehäufte Beute von 14
Pelikanen , deren Gesammtgewicht
die Fischer nach dem Tiefgang der Lotka
auf etwa 180 Kilogramm veranschlagten. Wie
staunte Klingl, der mit dem Präparieren eines
Tags zuvor von mir erlegten Gänsegeiers be-
schäftigt im Dorfe zurückgeblieben war, als

grossen

tunk — (tulajdonképpen a fekete fejű és vékony-
csőrű sirályok fészkelési telepeinek megvizsgá-
lására indultunk) és mily munkát adott az óriási
bőrök preparálása, melyet természetesen azon-
nal el kellett kezdeni !

A használandó fegyvert illetőleg azt akarnám
megjegyezni, hogy a részemről használt vont-
csövű puska, golyócsővel Express-Cal. 450 nem
bizonyult valami jónak. Sokkal jobb szolgálato-
kat teljesitene itt egy 200—600 m.-nyi tavolsa-
gokra biztosan belőtt, kisebb kaliberű, valamely
újabb katonai fegyver-rendszer szerint készült,
beállítható irányzóval ellátott karabély. A sik
vízszínen a távolságokban óriási mérvben lehet
csalatkozni, és többször történt meg velem, hogy
180 lépésre belőtt fegyverem golyója még jóval
a czél előtt esett a vízre. Az említett rendszerű
puskával gödényekre, hattyúkra, ludakra, kor-
moránokra és darvakra gyakran nagy távolsá-
gokról is lehetne lőni, ezáltal magát begyako-
rolni, ennek következtében nagyobb eredménye-
ket is lehetne elérni, mint én értem el a magam
fegyverével. A kisebb kalibernek még az az elő-
nye is van, hogy nem roncsol annyira, és így igen
jó szolgálatokat teljesítene a kisebb fajoknál is ;
így különösen a rettenetesen vad Numeniusok-
nál (szélkiáltók). A golyós fegyvernek a hajón
egyáltalában kevés értelme van, miután mindig
van idő fegyverváltásra, és csak arra kell ügyelni,
hogy a fegyver használatra készen, e mellett
lehetőleg védett helyen s úgy legyen elhelyezve,
hogy a hajóbeliek biztonságát ne veszélyeztesse.

Nagyon is gyorsan tünt el ez a szép, csolnak-
kirándulásokkal töltött idő. Napokig" himbáló-
zott sajkánk kinn a kék vizen; nádastól nádas-
hoz mentünk, felkerestük a nagy bizalmas ezüst-
sirályok érdekes telepeit, bámultuk a
avocetták önfeláldozó bátorságát, melyek a fész-
kelési helynél közvetlenül a kutató lábai elé
vetik magukat, hogy csalódásig hű szinleléseik-
kel elvonják a szeretett ivadektöl; bosszankod-
tunk az erőszakos rablósirályok ellenszenves
vadságán — és kedvünk szerint gyűjtögettünk
és vadászgattunk. Minden

Aguila. V.

kecses

nap valami újat,

81

wir mit unserer Last anrückten — (wir waren
eigentlich nur ausgefahren, um die Colonienanla-
gen von schwarzköpfigen und dünnschnäbeligen
Möven zu recognosciren) und welche Arbeit
gab uns das Präparieren der riesigen Bälge,
welches natürlich sofort in Angriff genommen
werden musste ! A

Betreffs der mitzuführenden Waffen möchte
ich noch die Bemerkung machen, dass sich
Büchsflinte mit Ku-
gellauf Express Cal. 450 nicht besonders be-

die von mir benützte
währte. Ein kleinkaliberiger Karabiner irgend
eines neuen Militärgewehrsystemes mit verstell-
barem Aufsatze und besonders auf die Entfer-
nungen von 200-600 Metern genau eingeschos-
sen würde da bessere Dienste leisten. Die Dis-
tanzen auf den ebenen Wasserflächen täuschen
enorm, und mehrfach passierte es mir, dass die
Kugeln meines auf 180 Gänge eingesschossenen
Laufes noch weit vor dem Ziele aufs Wasser
schlugen. Mit einer Büchse der obenangeführ-
würde man auf Pelikane,
Schwäne, Gänse, Cormorane und Kraniche auf
grosse Distanzen oft zu Schusse kommen und
sich dadurch bald einschiessen, infolge dessen

ten Einrichtung

auch bessere Resultate erzielen, als ich es mit
meiner Waffe vermochte. Das kleine Caliber hat
ausserdem den Vorteil, nicht so zu reissen und
könnte daher.auch bei kleineren Arten, beson-
ders bei den furchtbar scheuen Numenien
(Brachvögeln) gute Dienste leisten.

Die Büchsflinte hat überhaupt im Boote we-
nig Sinn, da man stets Zeit zum Gewehrwechsel
hat und nur darauf zu sehen ist, dass die Waf-
fen handgerecht, dabei aber nach Möglichkeit
geschützt und in einer Weise untergebracht
sind, dass sie die Sicherheit der Insassen nicht
gefährden.

Nur zu rasch verging die Zeit dieser
schönen Bootexeursionen. Tagelang schaukelte
unser Boot draussen auf dem blauen Wasser

mir

herum ; von Rohrinsel zu Rohrinsel zogen wir,
besuchten die interessanten Colonien der dreis-
ten grossen Silbermöven, bewunderten den auf-
opfernden Heldenmut der zierlichen Avocetten,
welche am Brutplatze sich dicht vor die Füsse
des Besuchers hinwerfen, um ihn durch täu-

| schende Simulationen von der geliebten Brut

fortzulocken ; ärgerten wir uns über die unlie-
Wildheit und
ungestümen Raubseeschwalben, und jagten und

benswürdige der räuberischen
sammelten nach Herzenslust. Jeder Tag brachte

11

82

erdekfeszitöt hozott'a vadász, kutató és ter-
meszetbarät számára. Majd künn a Feketeten-
ger hullámain vitorláztunk a hosszan elnyulò
fövény partok mentén, körülvéve játszva szö-
kellő delfinektől; majd szűk nádsikátorokon
át, vagy a Zaton keskeny tavain siklott el saj-
kánk; vakító fehér kócsagok vonultak el a nád-
erdő fölött, büszke hattyúk úszkáltak sajkánk
előtt, és hófehér tollazatukat visszatükröztette
a sötét ghiöl. Majd forró délszaki ég domborul
fölöttünk, kékben úszik a tenger és bálta, vakító
fehérségben tündöklik a hosszan elnyuló fövény-
part. Legkisebb szellő sem lengeti a nádat,

etwas Neues, Anregendes für den Jáger, For-
scher und Naturfreund. Bald segelten wir draus-
sen auf den Wogen des Schwarzen Meeres längs
der langgestreckten Sanddüne dahin, umspielt
von springenden Delphinen; bald glitt unser
Kahn durch enge Rohrgirlen oder auf den
schmalen Seen des Zaton einher; blendend-
weisse Reiher zogen über den Schilfwald und
stolze Schwäne schwammen vor dem Boote und
spiegelten ihr schneeiges Gefieder im dunklen
Ghiöl. Bald wölbte sich heisser, südlieher Himmel
über uns, blau lag Balta und Meer, blendend in
schneeiger Weisse die langgestreckte Düne da;

Tanyank a Sinoi-Limänban. — Lagerplatz im Sinoi Liman.

fárasztó evezés viszi előre a sulyosan megter-
helt sajkát, és forró, halálos gőzök emelkednek
ki a halotti csendben nyugovó sóstavakból. Majd
zord viharok őrült sebességgel hajtják a tán-
czoló járóművet, Jeges esők szakadnak, és fázva,
vizesen, fáradtan kell bajlódnunk, hogy a helyes
irányt és menetet megtarthassuk.

De mindemellett szép volt, mert őseredeti
pompájával hatalmasan övezett bennünket a
természet, és gazdag, kimeríthetetlen forrásából
bőségesen meríthettük a tiszta természeti élve-
zetek megifjitö, varázsló italát.

Mily messze volt tőlem a művelt élet ezernyi

kein Lufthauch bewegte das Rohr, mühsam
trieb Ruderschlag nach Ruderschlag den schwer-
geladenen Kahn vorwärts, und heisse, mephi-
tische Schwaden entstiegen den todesstillen
Salzsümpfen. Bald wieder trieben rauhe Stürme
das tanzende Fahrzeug in rasender File vor
sich her, Regenschauer prasselten auf dasselbe
nieder, und fröstelnd, nass und müde mussten
wir schwer arbeiten, um richtigen Curs und Fort-
gang zu behalten.

Immer aber wars schön, denn mächtig in
ihrer urwüchsigen Pracht umgab uns die Natur
und liess uns in vollen Zügen aus ihrem rei-
chem, unerschöpflichem Born den verjüngenden
Zaubertrank reinen Naturgenusses trinken.

Wie weit hinter mir lagen all’ die tausend

resa

apró szüksége; mily kevéssé nelkülöztem őket
a csendes tábori tűz mellett, melyen egy-
szerű halvacsoránkat készítettük, mikor nyu-
godt pompával ereszkedett alá az éj a széles
csendes tóságra, a hullámok halk morajjal ütőd-
tek kikötött sajkáinkhoz, csend és nyugalom
uralkodott köröskörül, s mi is nyugalomra ké-
szültünk a nap munkája és fáradsága után.

Nyugalom, kibékülés és mondhatni gyerme-
kies vidámság lepi meg a kedélyt; az ember
csatlakozik a bálta természet nevelte gyerme-
keihez, az egyszerű halászokhoz s vadászokhoz,
és hozzájuk hasonló lesz ; még a szellem is, mely
vágyakozva hatol ebbe a rengeteg vadonba, hogy
az ismeretek halmazához ő is gyűjtsön egy kis
szemet, melyet mint parányi kis kövecskét
magával vihessen az emberi műveltség óriási
épületéhez — még a szellem is habozva hagy
fel fáradhatatlan munkájával és azt kérdezi
«miert?» — Miért az a mohó, soha ki nem
fáradó kutatás — minek a tépelődés és tünődés,
az örökös harez és fáradozás? Fölemelheti-e az
ember valaha azt a fátyolt, melylyel a természet
eltakarta titokzatos működését? — Egyestil-e
valaha az a sok kis szikra, melyet hangyaszorga-
lom fáradhatatlanul gyűjt össze minden oldal-
ról lobogó lánggá, melynek világossága átha-
tolna sötétségen és éjszakán, és ragyogó diadalra

vezérelne? — Es ha nem is volna sisyphusi
munka, ha elérhető is volna a czél — nem

élünk-e boldogabban sa megélegedett korlátolt-
ságban? nem örök igazság-e, hogy az ember az
ismerés gyümölcsének élvezésétől veszítette el a
paradicsomot, a gondtalan élet kertjét? Mire
való a fáradozás, gond és soha sem pihenő mun-
kálkodás, miért kell túltengő élvezeteket és ezer
szükségletet teremteni és a régi culturalis épület
nyomasztó falait még jobban megerősíteni, mi-
kor a természet oly hivogatólag terjeszti felénk
jóságos karjait édes pihenésre, mikor minden
korláttól és bilinestöl ment hatalmas működése
egy összhangzó akkordban csendül össze, mely
hasonló a szabadság ihletett énekéhez ? !

Mikor sátorunkat felütöttük, a mi majd egy
útbaeső nádas szigeten, majd egy lakatlan ha-

lászkunyhóban, vagy pedig valamely halásztele-

pen történt, mikor elköltöttük vacsoránkat
többnyire a nap főebédje volt
szerint készült thea gőzölgött a poharakban ;

- és az orosz mód

83

kleinen Bedürfnisse des Culturlebens, wie wenig
vermisste ich sie am stillen Lagerfeuer, an dem
wir unsere einfache Fischmahlzeit bereitet hat-
ten, wenn die Nacht sich über das weite, stille
Pracht hernieder-
senkte, wenn leise die Wellen an unsere fest-

Sumpfgelände in ruhiger

gelegten Kähne spülten, wenn Ruhe herrschte
weit ringsum, und auch wir zur Ruhe rüsteten
nach der Arbeit und Mühe des Tages!

Ruhe, Friede und eine fast kindliche Heiter-
keit erfüllt das Gemüt; man gesellt sich den
Naturmenschen der Balta, den kindlichen Fi-
schern und Jägern zu und wird ihnen gleich ;
selbst der Geist, dessen Drängen hergeführt
hat in diese mächtige Wildniss, um ein Körn-
und es ‘mit
heimzuschleppen als winzig kleines Steinchen
zum gigantischen Baue menschlicher Cultur-
arbeit, selbst der Geist stellt zögernd seine rast-
lose Arbeit ein und frägt «wozu ?» — Wozu das
drängende Hasten, das nimmermüde — wozu
das Grübeln und Sinnen, Kämpfen und rastlose
Mühen? Wird je der Mensch die Schleier lüf-
ten, mit welchen die Natur ihr heimliches Wir-
ken bedeckte? — Werden die kleinen Fünk-
chen, welche ameisenartiger Fleiss rastlos von
allen Seiten zusammenträgt, sich je zur lodern-
den Flamme vereinigen, deren Licht strahlend
hinausdringt in Nacht und Dunkelheit zu
leuchtendem Siege? Und wenn es auch keine
Sisyphusarbeit, wenn auch das Ziel erreichbar
wäre — lebt es sich denn nicht glücklicher in
der zufriedenen Beschränktheit?ist es denn nieht
ewige Wahrheit, dass der Mensch dureh die
genossene Frucht der Erkenntniss für immer

chen Erkenntniss zu gewinnen

das Paradies, den Garten des sorglosen Gedei-
hens, verlor? Wozu die Mühe, die Sorge und
all’ die rastlose Arbeit, sich Übergenuss und
die
drückenden Mauern des alten Culturgebäudes

tausend Bedürfnisse zu schaffen und
noch weiter zu festigen, wo doch die Natur so
gütig ihre Arme zu köstlicher Ruhe ausbreitet,
wo ihr mächtiges Walten ledig aller Schranken
und Fesseln in einen harmonischen Accord zu-
sammenklingt, der da gleicht einem hohen Liede
der Freiheit?!

Wenn unser Lager aufgeschlagen war, was
bald auf einer beliebigen Rohrinsel, bald bei
einer unbewohnten Fischerhütte oder auch in
einer Fischereiniederlassung geschah, wenn die
Abendmahlzeit — es war meist die Hauptmahl-
verzehrt war und der nach

Lis

zeit des Tages

84

mikor a vidám nádtűz lobogott és vörös fénye
tüzesikot rajzott az éjsötét vizekre, akkor meg-
megesendült orosz vadászaim mélabús kéthangú
éneke a hallgatag bálta felett.

Es bár érdes, iskolázatlan hangon énekelték
a lágy szláv dalokat, — énekük tiszta és össz-

hangzó volt, s szomorú dalaik harczi zajról,

hősi halálról, szerelmi bánatról s fájdalmas le-
mondásról lágyan és behizelgően fonták körül

russischer Weise bereitete Thee in den Gläsern
dampfte, wenn das muntere Rohrfeuer flackerte
und seine rote Flamme einen feurigen Streifen
auf die nachtschwarzen Gewässer malte, dann
liebten es meine beiden russischen Jäger, in
zweistimmigem Gesang ihre melancholischen
Volksweisen über die stille Balta erklingen zu
lassen. Es waren rauhe, ungeschulte Kehlen,
denen die weichen slavischen Lieder entquol-
len — doch klangen die Stimmen voll und rein
zusammen, die traurigen Weisen von Kampf-
gewühl und Heldentod, von Liebesklagen und
schmerzlichem Entsagen umschmeichelten weich

Tanyank a Razim mellett. — Lagerplatz am Razim.

a fogekony erzekeket, a tüz oly melegen és ba-
rätsagosan ropogott a sötét éjben — s mi elme-
rengve almodoztunk.

Végre e tudományos ezigänyelet gyönyörű
időszakának is véget kellett vetni. Régen belát-
tam, hogy az egész Dobrudsán keresztül teendő
kutató kirándulásra gondolni sem lehet, ez úgy
időmet mint eszközeimet illetőleg igen sokat kö-
vetelt volna tőlem. Így tehát ezélszerűbbnek tar-
tottam a Razim-lagunäkat és a hozzájuk csatla-
kozó delta déli részét lehető alapossággal ki-
kutatni. E feladat megoldása után még csak
Csernavoda környékét akartam, tekintettel egy

die empfänglichen Sinne, das Feuer prasselte so
warm und freundlich in der dunklen Nacht, —
und man lag und träumte.

Endlich

wissenschaftlichen

diese reizvolle Zeit
Zigeunerlebens ein Ende

musste auch

nehmen.
Längst hatte ich es eingesehen, dass an

eine Recognoscierungstour durch die ganze
Dobrudscha nicht zu denken war, dieselbe

hätte an Zeit und Mitteln zuviel für sich be-
ansprucht. So zog ich es denn vor, lieber das
Gebiet der Razimlagunen und den sich daran
Teil Deltas so
gründlich als möglich zu durchstöbern und

schliessenden des südlichen
nach Erledigung dieser Aufgabe nur noch die

Umgebung Cernavodas mit Rücksicht auf die
D oO

ee

alkalmilag megejtendő vonulási megfigyelés ki-
látásaira, átvizsgálni.

Május 17-én késő este, borus, esős idő mellett
utóljára kormányoztam hű lottkánkat a Razim-
tavon át Jurilofka messzire látható
ablakai felé. A sajkát gazdag zsákmány töltötte,
tele volt mindenfélé csérrel, feketefejű és vékony-
csőrű sirálylyal, Tadornákkal és parti szalonkák-

világos

kal. Utolsó zsákmányunk volt ez a Feketetenger

báltáiból.

Három napig szorgalmasan dolgoztunk bőrö-
kön és mellesontokon, tojásokat fujtunk ki, s
buzgó preparáló munkásságunk folyamán oly
atmosphera keletkezett szobáinkban, hogy azt
még az örökösen felette elterülő kék dohányfüst-
felhő se volt képes enyhiteni. Hogy a valóban
rettenetes bűzöktől megmenekedjünk, a szobá-
kat, a rovarüvegbe szánt tartalék kénætherkész-
lettel kellett megöntözni.

Május 20-án délután minden készen volt,
három hatalmas ládában jól becsomagolva volt
bőrzsákmányunk, két kis ládikát fészekaljgyűjte-
ményünkkel töltöttünk meg, melyeket időhiánya
miatt már nem preparálhattunk, s melyet a
jártas Klingl kivitelre szánt tyúktojások mód-
jára csomagolt be. Utóbbiak fájdalom nem ér-
hettek rendeltetési helyükre Budapestre. Orso-
ván még meggyőződhettünk tartalmuk érintetlen
voltáról, mikor a határközegek a vámvizsgálat
alkalmával csodálták a tarka tojásokat és nem
egyet kiváncsian kézről-kézre adtak. Valószinű,
hogy ekkor a csomagolásban hiba esett, mert
Budapestre a tojások helyett bűzös erjedő lé
érkezett meg, és a szép fészekalj-gyűjteményből,
melyet 52 km. úton kocsin a Dobrudzsán át, és
két és fél napig a dunai gőzösön sértetlen hoz-
tunk Orsováig, csak a szomorú emlékezet ma-
radt meg.

Este felé Halilhoz ballagtunk, hogy a derék

öreg Kavedzsitől és derék albán legényeitől bú- -

csút vegyünk. Kyr" Kosztaki a halászati felügye-
lőség tisztviselője, Popoviciu, az adószedő és
más ismerősök szintén ide gyülekeztek, és való-
ban bús hangulat lepett meg arra a gondolatra,

Chancen einer dort gelegentlich vorzunehmen-
den Zugsbeobachtung zu untersuchen.

Am 17. Mai spät abends bei trübem, regneri-
ich
Male die treue Lotka über den Razim nach den

schem Wetter steuerte denn zum letzten
weithin sichtbaren Lichtern von Jurilofea. Eine
reiche Strecke von Seeschwalben aller Arten, von
schwarzköpfigen und dünnschnäbeligen Möven,
von Brandenten und Strandschnepfen füllte das
Boot. Es war die letzte Ausbeute aus den Balten
des Schwarzen Meeres.

Drei Tage wurde emsig an Bälgen und Brust-
beinen gearbeitet, Kier wurden ausgeblasen und
durch diese eifrige Präparierarbeit eine Atmos-
phäre in unseren Wohnräumen erzeugt, welche
selbst durch die ewig über denselben lagernde
Wolke blauen Cigarettendampfes nicht nieder-
geschlagen werden konnte. Um den wahrhaft
schauerlichen Düften zu entgehen, musste ich

die Stuben mit dem für die Insectenflasche
bestimmten Reservevorrat an Schwefeläther
besprengen.

Am 20. Mai nachmittags war alles fix und
fertig, in drei mächtigen Kisten wohlverpackt
lag die Ausbeute an Bälgen, zwei Kistchen
füllte die Sammlung von Gelegen, welche aus
Zeitmangel nicht mehr präpariert werden konn-
ten und welche der kundige Klingl in der Weise
zum Export gelangender Hühnereier verpackt
hatte. Diese letzteren sollten leider nicht ihren
Bestimmungsort Budapest erreichen. In Orsova
konnten wir uns noch von dem intacten Zu-
stande des Inhaltes derselben überzeugen, als
die Grenzorgane gelegentlich der Zollrevision
die buntgefleckten Eier bewunderten und so
manches neugierig von Hand zu
Hand gehen liessen. Es muss hiebei die Ver-
packung gelitten haben, denn in Budapest traf
statt der Bier eine jauchige, gährende Brühe ein,

derselben

und von den schönen Gelegesuiten, welche wir
auf 52 Kilometer langem Wege zu Wagen durch
die Dobrudscha und zweieinhalb Tagereisen
weit auf den Donaudampfern heil bis Orsova
gebracht hatten, blieb nichts übrig als die trau-
rige Erinnerung.

Gegen Abend schlenderten wir zu Halil, um
von dem wackeren alten Kavehdschi und seinen
braven albanesischen Burschen Abschied zu
nehmen. Kyr’ Kostaki der Fischerei-Beamte, der
Steuereinnehmer Popoviciu und andere Be-
kannte waren auch da versammelt, und es war

mir ein ordentlich wehmütiges Gefühl, von all

86
hogy — talán örökre — válnom kell mindezek-

től az emberektől, kikkel hosszú ideig éltem
együtt a jurilofkai viszonyok szűk körében.

Aztán még barátainktól, a vadászok- és halá-

szoktól búcsúztunk el a primar, a derék NICHIEI |

CuPREANU theaházában. Sok éjt és napot töltöt-
tünk e derék fiúkkal kinn a csendes báltában,
és becsületesen osztozkodtunk a fáradozásokban
és nélkülözésekben, valamint a zord élet szerény
élvezetein. Ily élet mellett közelebb jut az ember
embertársához, a hol a hatalmas természettel
szembeszállva, az egyes műveltségi foka háttérbe
szorul a természet emberének primitiv képessé-
gei mellett, a hol szívósság, erő és a természet
hatalmának ismerete határoz egyedül.

Másnap korán reggel elhelyeztük meglehetős
terjedelmes podgyászunkat ; még egy meleg kéz-
szorítás a nagyszámban megjelent halászokkal,
és rázva és nyikorogva indult meg két Caruzzá-
ból álló karavánunk a babadaghi tó mentén
haladó vadregényes úton, a meredek magaslaton
felmeredő büszke Eraclia sziklafészek romjai
alatt, Babadagh városka felé. A Dobrudzsából
való kijövetelünk, hazautazásunk megkezdődött.

Még ezen az úton is érdekes megfigyeléseket
tehettünk; Babadagh közelében közvetlenül az
országút mellett egy királysasfészket fedeztünk
fel — a rendkívül vad madarakat természetesen
nem közelítettük meg, de e helyett a fészek még
egészen új és üres volt. Közvetlenül Babadagh
városka előtt egy feltünő, világos színezetű törpe
sas keresztezte útunkat — bosszankodasomra
úgy vonult el az út mellett haladó távirati sod-
ronyok mentében, hogy nem mertem rálőni.
A sodronyok megsértése valószinűleg súlyos bo-
nyodalmakba kevert volna. Távolabb az általunk
most először megfigyelt cia-sármányokat (Embe-
riza cia) fedeztük fel és ejtettük el, és végre még
egy kis sólyom repült el kocsink felett, melyre
nézve egyikünk se tudott igazán kiokosodni.
A rázó Caruzzából utána küldött lövés, sajnos
eltévesztette a nyilalva tovaszállót.

Este felé Tulceába érkeztünk, és egy felette

den Leuten, mit denen wir so lange Zeit im
engen Rahmen der Jurilofcaer Verhältnisse zu-
sammen gelebt hatten, scheiden zu müssen —
vielleicht auf Nimmerwiedersehen.

Dann gabs noch ein Abschiednehmen von
unseren Freunden, den Jägern und Fischern,
im Theehause des Primars, des würdigen
Nichiei Cupreanu. Manchen Tag, manche Nacht
hatten wir mit den braven Burschen draussen
in der stillen Balta zugebracht, redlich die
Mühen und Entbehrungen sowie die bescheide-
nen Genüsse der wilden Lebensweise mit ihnen
geteilt. Man rückt sich gegenseitig nahe bei
solchem Leben, wo Aug’ in Auge mit der ge-
waltigen Natur der Bildungsgrad der einzelnen
zurücktritt gegen die primitiven Fähigkeiten
der Naturmenschen, wo Zähigkeit, Kraft und
Kenntniss der Gewalten der Natur der alleini-
gen Ausschlag geben.

Am nächsten Tag frühmorgens verluden wir
unser ziemlich umfangreiches Gepäck, noch
ein warmer Händedruck an die zahlreich ver-
sammelten Fischer, und rüttelnd und knarrend
setzte sich Carruzas beste-
hende Karawane in Bewegung, auf dem pitto-
resken Wege längs des Sees von Babadagh
unter den auf schroffer Höhe ragenden Trüm-
mern des stolzen Felsennestes Eraclia vorbei
dem Städtchen Babadagh zu. Unser Exodus aus
der Dobrudscha, der Heimweg hatte begonnen !

Auch auf dieser Fahrt wurden noch interes-
sante Beobachtungen gemacht; bei Babadagh
entdeckten wir hart am Wege einen Kaiseradler-
horst — das überaus scheue Pärchen duldete
natürlich keine Annäherung, dafür aber erwies
sich der Horst als ganz neu gebaut und noch
leer! Unmittelbar neben dem Städtchen Baba-
dagh kreuzte ein auffallend hellgefärbter Zwerg-
adler unseren Weg — ärgerlicher Weise zog er
so längs der Telegraphenleitung der Strasse
dahin, dass ich mich nicht zu schiessen ge-
traute. Ein Beschädigen der Leitung hätte wohl
arge Complicationen für mich im gefolge ge-
habt! — Weiters entdeckten und erlesten wir
die ersten von uns beobachteten Zippammern
(Ember. cia.), und schliesslich überflog ein
kleiner Edelfalke unseren Wagen, aus dem wir
beide nicht recht klug werden konnten. Leider
verfehlte ein aus der rüttelnden Carruza nach-
geworfener Schuss den stürmisch Dahineilen-
den.

Gegen Abend langten wir in Tulcea an, und

unsere aus zwei

kellemes estét töltöttem az osztrák-magyar kon-
zulatusi ügynökségnél, Joannovics úrnál, kinek
kedves neje megható vendégszeretettel árasz-
tott el engem, a báltákból bevonult félvadat a ki-
tünő konyha minden áldásával. Május 22-én
(régi naptár szerint 10.) Tulceában a román
nemzeti ünnepet ünnepeltek.* Joannovics úr
szívessége folytán résztvehettem az érdekes
hivatalos ünnepélyen, és ez alkalommal cso-
dálhattam a felvirágzó nép erős nemzeti ér-
zését. Este a várost kivilágították és a kedve-
zőtlen idő daczára is ezer és ezer örvendező
ember lepte el a kivilágított utczákat és a hely-
tartósági épület előtti, lampionokkal izlésesen
feldiszített kertet, míg egy kitünően iskolázott
katonabanda fújta a takarodót.

Másnap reggel elbúcsúztam Joannovics úr
nejétől, kinek vendégszerető házában tulcsai
tartózkodásom alkalmával mindig oly kellemes
órákat — visszhangok a távoli otthonból — töl-
töttem; nemes Joannovics úr, ki sok dologban
szóval és tettel támogatott és juriloszkai tartóz-
kodásom alatt köztem és a külvilág között köz-
vetítette, az összeköttetést, még elkisért a hajóig,
mely déli 1 órakor indult Galacz felé. Fogadja
mindkettő szívből fakadó köszönetemet a barát-
ságos hivatalos részvét határain messze túlter-
jedő szíves fogadtatásért, melyben engem ide-
gent mindenkor részesítettek.

Galaczban is csak az elbúcsúzás szomorú
feladata várt rám. Egészen eltekintve attól,
hogy Toncourr úr utazásom előkészületei alkal-
mával a legfontosabb és legkimerítőbb utasítá-
sokkal szolgált és megérkezésemkor hatósá-
gokkal és magánemberekkel szemben a leg-
becsesebb támogatásban részesített, házában
oly fogadtatásra találtam, mely nagyon is arra
való volt, hogy nekem a búcsúzást megnehezítse.
Felejthetetlenül élnek emlékezetemben azok az
esték, melyeket a Strada Domneaszka kedélyes,
mindenféle keleti műiparczikkekkel gyönyörűen
feldiszített termeiben töltöttem, mikor a sza-
movár oly titokszerűen zengett és forrongott az
asztalkán, vagy mikor a kitünő hideg sört -

* A királyságra való emelkedés évfordulója.

87

ich verbrachte einen äusserst angenehmen
Abend bei dem österr.-ung. Consulat-Agenten,
Herrn von Joannovics, dessen liebenswürdige
Gemahlin in rührender Gastfreundschaft den aus
den Balten eingerückten Halbwilden mit allen
Segnungen höchster eulinarischer Cultur über-
schüttete. Am 22. Mai (10. a. St.) feierte Tulcea
das rumänische Nationalfest.* Dank der Lie-
benswürdigkeit Herrn von Joannovics’ konnte
ich die interessante offiicelle Feier mitmachen
und das hiebei zu Tage tretende, kräftige Natio-
nalbewusstsein des aufblühenden Volkes bewun-
dern. Abends war die Stadt illuminiert, und
trotz des leider recht ungünstigen Wetters be-
wegten sich Massen fröhlicher Menschen in den
erleuchteten Strassen und in dem geschmack-
voll mit Lampions decorirten Garten vor dem
Präfecturgebäude, während eine vorzüglich ge-
schulte Militärmusik den Zapfenstreich spielte.

Am nächsten Morgen verabschiedete ich mich
von Frau von Joannovics, in derem gastfreund-
lichen Hause ich während meines Aufenthaltes
in Tulcea stets so angenehme Stunden — An-
klänge an die ferne Heimat — verbracht hatte ;
Herr von Joannovics, der mir in vielen Dingen
mit Rat und That an die Hand gegangen war und
sozusagen meine Verbindung mit der Aussen-
welt während des Aufenthaltes in Jurilofca ver-
mittelt hatte, begleitete mich noch aufs Schiff,
das um 1 Uhr mittags nach Galatz abfuhr.
Herzlichen Dank beiden für das freundliche
Entgegenkommen, welches sie weit über das
Mass officieller Anteilnahme hinaus dem Frem-
den zukommen liessen !

Auch in Galatz harrte meiner nur die traurige
Aufgabe, Abschied zu nehmen. Ganz abgesehen
davon, dass Herr von Toncourt mir zu den Vor-
bereitungen meiner Reise die wichtigsten und
umfassendsten Mitteilungen gemacht hatte und
mir bei meiner Ankunft Behörden und Privaten
gegenüber die wertvollste Unterstützung ange-
deihen liess, hatte ich in seinem Hause eine
Aufnahme gefunden, welche nur zu sehr danach
angethan war, mir den Abschied schwer zu
machen. Unvergesslich werden mir die Abende
bleiben, die ich in den reizenden, mit orientali-
schen Kunstgewerbeschätzen aller Art
schmückten, gemütlichen Räumen der Strada
Domneasca verbrachte, wenn der Samovar so
Tischehen brodelte, oder kühle

oe-
ge

heimlich am

* Die Jahreswende der Erhebung zum Königreiche.

88

sokáig nélkülözött, régen óhajtott élvezet! —
felszolgálták. Akkor eljött néha dr. Wippern is,
a szeretetreméltó alkonsul (akkor a cs. és k. fő-
konsulatus ügyvivője), ki vállalatomnak szintén
egyik jóakaratú támogatója volt, s mint családi
körben, úgy beszélgettünk az ország különböző
sajátságairól, vadászatról és ornithologiáról, ré-
gebbi
Gyorsan tüntek el az órák ebben a kedélyes
körben, úgy hogy elfelejtettem, hogy idegenben
vagyok, és úgy éreztem magam, mintha otthon
volnék.

kirándulásokról és jövendő tervekről.

És most elérkezett a búcsúzás ideje. De még
az utolsó órában is Toncourt úr szíves barátsága
oly élvezetet szerzett, mely utazásom legszebb
emlékei közé tartozik. Ez az élvezet a Pruthre
való kirándulás volt, melyre Toxcourr úr máj.
24-re meghivott. A vegyes Pruth-bizottság gyö-
nyörű gőzösén, a fürge kis «Pyretus»-on, reggel
Galacztól elindultunk lefelé a Dunán, a Galacz-
tól 101/2 tengeri mértföldnyire fekvő Pruthtor-
kolatig, és aztán körülbelől 35 km.-t, követve,
ennek az érdekes folyamnak keskeny, sokszerűen
kanyarodó medrét, magán a Pruthon felfelé.

Meredek lőszfalakban szakad le egyrészt a
moldvai síkság, másrészt a besszarabiai fensik
a Pruth völgyébe, mely, valószinűleg az időről-
időre hatalmasan megáradó folyam kirágásának
következménye, széles, mocsaras lapályon huzó-
dik el közöttük. Sokszerűen összehajtogatott
szalagként kigyózik a keskeny folyam, melynek
szélessége még a torkolatánál sem lehet több
25 méternél a nagy széles mocsárvidéken, hihe-
tetlen kanyarodások között hömpölygetve lomha
sárga hullámait, melyek majd a moldvai lősz-
terásszokat mossák, majd a besszarábiai dom-
bok alját nyaldossák; hosszú ívben elkerül a
völgylapály náddal benőtt báltáiba, hogy ren-
geteg, több km. hosszú hurkot képezve majdnem
ugyanarra a helyre térjen ismét vissza. Nyájas
falvak diszítik a völgy magas meredek oldalait,
különösen az orosz parton ; itt állanak egyszers-
mind egyenlő közökben a határőrök csinos házi-
kói, melyek félig kertekbe és árnyékos fák alá

Gläser köstlichen Bieres — ein langentbehrter,
oftersehnter Genuss — kredenzt wurden. Dann
kam wohl auch Dr. Wippern, der liebenswür-
dige Viceconsul (damals Gerent des k. u. k.
österr.-ungar. Generalconsulates), ebenfalls ein
freundlicher Förderer meiner Unternehmungen,
und wie im Familienkreise wurde geplaudert
von allerlei interessanten Eigentümlichkeiten
des Landes, von Jagd und Ornithologie, von
stattgehabten Excursionen und kommenden
Plänen. So gemütlich vergingen da die Stunden,
wie im Fluge, dass ich vergass in der Fremde
zu sein, und mich wie daheim fühlte.

Nun war die Zeit des Abschiedes da, doch
noch in letzter Stunde wusste mir die herzliche
Freundlichkeit des Herrn von Toncourt einen
Genuss zu verschaffen, welcher mit zu den
schönsten Erinnerungen meiner Reise zählt. Es
war dies die Dampferexcursion auf dem Pruth,
zu welcher mich von Toncourt für den 24. Mai
einlud. Auf dem reizenden Dampfer der Ge-
mischten Pruth-Commission, dem flinken klei-
nen «Pyretus», fuhren wir frühmorgens von
Galatz ab, erst ein Stück stromab bis zu der
101/2 Seemeilen unterhalb Galatz gelegenen
Pruthmündung und dann etwa 35 Kilometer
dem vielfach gewundenen, schmalen Bette dieses
interessanten Flusses folgend den Pruth selbst
hinauf.

In steilen Lösswänden reisst die moldauische
Ebene einerseits, das Plateau von Bessarabien
andererseits ins Pruththal ab, welches wohl ein
Ergebniss der Erosion des zu Zeiten mächtig an-
schwellenden Flusses ist, der in breiter, sumpfi-
ger Niederung sich dazwischen hinzieht. Gleich
einem vielfach gefalteten Bande schlängelt der
schmale Fluss, dessen Breite selbst an seiner
Mündung kaum 25 Meter übersteigen dürfte,
seine trägen gelben Fluthen in ganz unglaub-
lichen Windungen und Schlingen durch das
breite, weite Sumpfgelände; bald spült er hart
an die Lössterrassen der Moldau, bald netzt er
den Fuss der bessarabischen Hügel; in weitem
Bogen greift er hinaus in die rohrbestandene
Balta der Thalniederung, um nach mächtiger
Schlinge von mehreren Kilometern Länge fast
wieder an
Freundlich

dieselbe Stelle zurück zu kehren.
blickende Dörfer schmücken die
hohen Thalwände, besonders am russischen
Ufer; hier stehen auch in gleichmässigen Ab-
ständen die netten Häuschen des Grenzcordons,
welche halb in Gärten und unter schattige

adi

rejtve, inkább barátságos villatelepek benyomä-
sát teszik, sem hogy a tulajdonképpeni ezélra,
szigorú, komoly őrszolgálatra emlékeztetnének.

Mesterséges dombokként sorakoznak egymás
mellé sajátságos kúpformában a kirágott csator-
nák által keresztül-kasul szelt lőszfalak marad-
ványai, kertek huzódnak egészen a folyam fűze-
sekkel ékes partjáig, és ezeken túl terül el a
bálta rengeteg, sárgálló nádasaival, erdőborította
szigetecskéivel, melyeknek fái ezernyi ezer ve-
tési varjúnak adnak kedves fészkelési helyet.
Csillogó tavaival és buja zöld füzeseivel, az egész

98

Bäumen versteckt eher den Eindruck freundlicher
Villegiaturen erwecken, als an den eigentlichen
Zweck strengen, ernsten Wachdienstes gemah-

nen. Wie künstliche Hügel reihen sich die
Überreste der durchrissenen Lösswände in

eigentümlicher Kegelformation nebeneinander,
Gärten ziehen sich bis zum weidengeschmückten
Ufer des Flusses herab, und darüber hinaus
liegt die Balta mit ihren weiten, gelben Rohr-
feldern, mit den waldgeschmückten Inselchen,
deren Bäume tausenden von Saatkrähen zum
beliebten Brutplatze dienen, mit den glitzernden
Seen und dem saftig grünenden Weideland, das

Lösz dombok

sajátos hatású kies kép, melyben az orosz ha-
tärörvonal őrei, kik vitézdákuba öltöz-
ködve, puskával a karjukon vannak az árviz-
től elöntött partokon rövid közökben felállítva,
sajátságos, az ellentét folytán megkapó szineze-
tet adnak a képnek.

fehér

Gazdag mocsári és vízi ornis, valamint a puszta
sokféle madáralakja népesítette a széles folyam-
völgyet, úgy hogy teljesen ezek megfigyelésével

voltam elfoglalva. A merre a szem tekintett,.

mindenütt madarat látott; itt voltak az összes
gémek, folyami
és ezüstsirályok, a partszéleken nagy, nehézkes
szürke vadludak ültek,

Aquila. V.

es kormos csérek, kaczago

szarcsak és különféle

a Prut torkolatnál. — Lösshügel an der Mindung

des Pruth.

Bild

welches

Ganze ein von eigenartigem, lieblichen
russischen

Waffen-

röcken, Gewehr in Arm, in kurzen Abständen

Reiz, in die Posten des

Grenzeordons, die in ihren weissen
längs des überschwemmten Ufers echelonnirt
sind, einen eigentümlichen, durch den Contrast
packenden Ton bringen.

Eine reiche Sumpf- und Wasserornis, sowie
viele Vogelgestalten der Steppe bevölkerten das
weite Flussthal, so dass ich vollauf mit dem
Beobachten derselben beschäftigt war, Reiher
fast aller Arten, Fluss- und Trauerseeschwalben,
Lach- und Silbermöven trieben sich überall
umher, grosse schwere Graugänse sassen auf
den Uferstreifen, Rohrhühner und verschiedene

12

90

kacsa — köztük az oda at Dobrudzsában meg
nem figyelt Fuligula ferina több párban úsz-
kalt a nyilt viztükrökön.

A fűzes bokrokból a függő czinke éles füttye
hallatszott, serény harkályok kopogtattak a
törzseken, gazdag szinpompaban ragyogó gyur-
gyókák és kék csókák lebegő repüléssel vo-
nultak át a légen, vagy a lőszfalakon ülve
csillogtatták színpompás tarka tollazatukat a
napfényben, mig vörös és kék vércsék szi-
táltak a part meredek lejtői felett, fekete
sólymok nyilaló repülésben keresztezték a fo-

A Prut torkolata. —

lyam medrét, és egy királysas nehéz szárny-
csapásokkal vonult el a pusztai dombok fölött.

Több lövést tettünk a folyamon felfelé haladó
gőzös fedélzetéről, többnyire kisérletképpen go-
lyós fegyverrel — Toncourr úr egy kis kaliberű
karabélyával — messziről felszálló ludakra és
más nagyobb vadra, mi mellett a nagy távol-
ságok erősen csökkentették a calálás biztossá-
gát — desirályokra és csérekre is, melyekből
több bizonyító példányt ejtettünk el. Egy várat-
lan gázolás egy szürke lúd üldözése alkalmával,
valamint az elejtett madarak «apportirozasa»,
melyet egy fürge matróz meglepő ügyességgel
hajtott végre az egész útra, egy valódi hamisítat-

| Entenarten — darunter die in der Dobrudscha
| drüben von mir nicht beobachtete Tafelente in

mehreren Paaren — schwammen auf den offe-

nen Wasserspiegeln. Aus den Weidensträuchern
| klang der scharfe Pfeiflaut der Beutelmeisen,
geschäftige Spechte klopften an den Stämmen ;
farbenprächtige Bienenwölfe und Blauracken
strichen gleitenden Fluges dureh die Luft oder
liessen an den Lösswänden sitzend ihre bunte
Gefiederpracht im Sonnenlichte erglänzen, wäh-
rend Turm- und Abendfalken über den Ufer-
hängen rüttelten, Lerchenfalken reissenden
Fluges den Flusslauf kreuzten und ein Kaiser-

Die Pruthmündung.

adler mit plumpem Flügelschlag über die Step-
genhügel dahinzog.

Mancher Schuss wurde vom Deck des strom-
auf gleitenden Dampfers abgegeben, zumeist
versuchsweise mit der Büchse — einem klein-
kaliberigen Carabiner des Herrn von Toncourt—
auf weitaufstehende Gänseundanderes grös-
seres Wild, wobei die grossen Distanzen die
Treffsicherheit stark beeinträchtigten, dann aber
auch auf Möven und Seeschwalben, von denen
mehrere Belegexemplare erlegt wurden. Eine
improvisirte Wat-Tour gelegentlich der Verfol-
gung einer geflügelten Graugans, sowie das von
einem flinken Matrosen überraschend schnell
ausgeführte «Apportieren» der erlegten Vögel

lan vadäszkiränduläs bélyegét nyomták. És mily
kényelmesen történt mindez ! — Beszélgetve és
szivarozva ültünk a pompás kis járómű orrán
s kényelmes ülőhelyeinkről messzelátóinkkal
vizsgáltuk a nyüzsgő madártömeget ; ha egy lőtt
darab leesett a hajó előtt, a gép minden parancs-
szó nélkül rekesztett és néhány pillanat mulva
a zsákmány már biztos helyen a fedélzeten ke-
zeink között volt.

Ebéd körül a «Pyretus» megállt, s mi az
előkelő, kényelmes berendezésű szalonba men-
tünk, a hol kitünő ebéd várt reánk, Utána

MU

A «Pyretus» tovaszallva.

folytattuk utunkat, és a «fekete kavét»-t, vala-
mint a következő «five o'klock»-ot a fedélzeten
költöttük el. — Röviden, itt az utolsó hónapok
munkáját és tevékenységét a kényelemmel és a
legmagasabb műveltség által nyujtható, régen
nélkülözött élvezetekkel találtam szövetkezve,
és nem dicsérhettem eléggé ezt a pompás egye-
sülést — mert hát daczára minden független
báltaéletért és szabad elvadulásért való rajon-
gásnak, a «kultura emberes minden kicsinyes
szükségeivel nagyon is benn? van a tagokban.

Hajh, a ki ily pompás járóművet használ-
hatna ornithologiai kirándulásokra a Fekete-

91

drückte der ganzen Fahrt den Stempel einer
echten und rechten Jagdexcursion auf. Und wie
bequem vollzog sich dieselbe! Plaudernd und
rauchend sassen wir am Bug des prächtigen
kleinen Fahrzeuges, vom bequemen Sessel aus
die umherstreichenden Vögel mit dem Glase
verfolgend ; fiel ein geschossenes Stück vor dem
Schiffe herab, so stoppte die Maschine ohne
weiteres Commando, und in wenigen Augen-
blicken war in der Regel die Beute schon wohl-

| geborgen an Bord und in unseren Händen. Um

die Mittagszeit legte der «Pyretus» bei, und wir
begaben uns in den eleganten, comfortabel ein-

AN —_

— «Pyretus» in Fahrt.

gerichteten Salon, wo uns ein vorzüglich zu-

bereitetes Diner erwartete. Nach demselben
wurde die Fahrt fortgesetzt, und der «schwarze
Kaffee», sowie nachfolgend der «five o’klock»
an Deck eingenommen. Kurz, ich fand hier die
Arbeit und Thätigkeit der letzten Monate ver-
bunden mit dem Comfort, mit all’ den langent-
behrten Genüssen der höchsten Civilisation und
konnte nieht genug des Lobes finden über diese
prächtige Vereinigung, denn trotz aller Schwär-

merei für zwangloses Baltaleben und freie

‘ «Verwilderung» steckt einem der Culturmensch

mit all’ seinen kleinlichen Bedürfnissen zu sehr
in den Gliedern!
Ja, wer so ein prächtig’ Fahrzeug benützen
könnte zu ornithologischen Touren im Lagunen-
19*

4

92

tenger lagunaterületen vagy a dunamelléki bäl-
takban !— Hogy izlenek egy megfeszített mocsári
kirándulás után az európai módra készült ebéd
a meghitt csinos szalonban, mily kényelmesen
lehetne pihenni oly kabinokban, milyen három
van a Pyretuson, mikor odakünn dühöng és dúl
a vihar és hideg jeges esők vonulnak el a fel-
korbácsolt bálta fölött; mily nyugodtan lehetne
preparálni és gyűjtögetni, ha rendelkezésünkre
állhatna ily úszó, minden szükséges berende-
zéssel ellátott otthon, — ha az ember nem
kényszerülne a silány nádkunyhók alatt szegé-
nyesen elkészített preparatumokat hosszú csó-
nakon tett utakkal és hiányos csomagolással
megrongálni !

Toncourr úr az egész nyarat és az-ősz nagy
részét a Pruthon tölti és vezeti a folyam hajóz-
hatóságát fentartó munkálatokat, részint a tár-
sasági gőzösről a «Pyretus»-röl, részint a pom-
pásan berendezett «laköhajo»-röl, melyet a maga
és családja számára épített, és a mely a szükség
szerint az illető munkahelyen a Pruthban van
kikötve. Mint buzgó vadasz,- a természet és
ennek megfigyelése iránt meleg érzékkel és ke-
délylyel eliátva, természetesen élénken nyul belé
a folyó gazdag madáréletébe, és sok szárnyas
lakójának sajátságaiban igen járatos,

Az idő intésének engedelmeskedve 35 km.-
gyors menetben lefelé haladtunk a folyamon,
Toncourr úr mindenfélét beszélt érdekes vadá-
szatairól és megfigyeléseiről, és — Európában
talán páratlanul álló — «lakéhajò»-janak,* a
Pruthmocsarak vadonjába tolt mozgó culturalis
oazisnak sajátságosan vonzó életéről.

A kiválóan érdekes, sajnos, oly rövid kirán-
dulás nagyon is gyorsan mult el; de azért —
különösen TONCOURT
magyarázatai alapján —

nemes szíves és beható
- teljesen elégséges volt
arra, hogy új, a szakornithologiától eddigelé

alig bolygatott vidékkel ismertessen meg, mely

* Ez valóságos hajóderékon úszó ház, melynek be-

rendezése Toncourr úrnak lehetővé teszi, hogy a

Pruthon való munkálatokat a szó legszorosabb értel-
mében «otthon» ellenőrizheti.

gebiet des Schwarzen Meeres oder in den Balten
der Donau! — Wie würde das europäisch be-
reitete Mahl schmecken im traulichen, netten
Salon nach einer anstrengenden Sumpftour,
wie behaglich liesse es sich ruhen in so beque-
men Cabinen, wie deren der «Pyretus» drei be-
sitzt, wenn es draussen stürmt und wettert und
kalte Regenböen über die aufgepeitschte Balta

jagen, wie ruhig könnte man präparieren und

sammeln, wenn man so ein schwimmend Heim
zur Verfügung hätte mit all’ der nötigen Ein-
richtung und nicht gezwungen wäre, die in
elender Rohrhütte notdürftig fertiggestellten
Präparate durch lange Bootfahrten und mangel-
hafte Verpackung zu misshandeln!

Herr von Toncourt bringt den ganzen Som-
mer bis weit in den Herbst hinein auf dem
Pruth zu, die Arbeiten zur Schiffbarerhaltung
des Flusses teils vom Commissionsdampfer
«Pyretus», teils von dem prächtig eingerichteten
«Wohnschiffe» aus leitend, welches er für seine
Familie und für sich erbaute und das je nach
Bedarf an der jeweiligen Arbeitsstelle im Pruth
selbst vertäut liegt. Als eifriger Jäger und mit
warmem Gefühl und Sinn für Natur und Natur-
beobachtung ausgestattet, nimmt er selbstver-
ständlich regen Anteil an dem reichen Vogel-
leben des Flusses und ist wohl vertraut mit den
Eigentümlichkeiten vieler von dessen befieder-
ten Bewohner.

Der Zeit gehorchend, wendete der «Pyretus»
etwa 35 Kilometer oberhalb der Flussmündung,
und während wir in flotter Fahrt stromab glit-
ten, erzählte Herr von Toncourt allerlei von
seinen interessanten Jagden und Beobachtungen
und von dem — in Europa vielleicht einzig da-
stehenden — eigentümlich reizvollen Leben
auf dem «Wohnschiff»,* der mobilen culturellen
Oase in der Wildniss der Pruthsümpfe.

Der hochinteressante, leider so kurze Ausflug
endete nur zu rasch, doch genügte derselbe
— besonders in Verbindung mit den freund-
lichen, eingehenden Erklärungen v. Toncourt's
— vollständig, um mich mit einem neuen, von
der Fachornithologie bis heute leider äusserst
wenig berücksichtigtem Gebiete bekannt zu
machen, welches faunistisch, noch mehr aber

* Dasselbe besteht aus einem completten, auf einem
Schiffskörper schwimmenden Hause, dessen Einrich-
tung es Herrn von Toncourt ermöglicht, die Arbeiten
am Pruth im Wortes «wie zu
Hause» zu überwachen,

vollsten Sinne des

st “nd È

faunisztikai, de még inkább vonulási szempont-
ból érdemes volna behatóbb atkutatasra. -

Különösen a vonulási megfigyelések, melyek
a Pruth mentén a kiválóan alkalmas területi
viszonyok folytán gazdag anyagot nyujtanänak,
érdekes adatokat adnának az összehasonlításra
Erdély, a magyar

és délkeleti Galiczia párhuzamos állomásaival,

alföld, valamint a Bukovina

és ezáltal bizonyára új világosságot vethetnének
a vonulási utak, és az arczvonalban való elöre-
haladás elméletének még homályos kérdéseire.

A május 24-iki estét még Toncourr vendég-
szerető házában töltöttem, mig a meglehetősen
előrehaladott idő arra intett, hogy végleges bu-
csut vegyek a szeretetre méltó családtól, és
utoljára fejezzem ki hálámat a szives, vállala-
tomat a leghathatósabban előremozdító támoga-
tásért. Megragadom az alkalmat, hogy ezt e
helyen is, őszinte hálám szerény jeléül ismé-
teljem !

Május 25-én reggel 8 órakor utoljára indul-
tunk ela galaczi kikötőből a «Karl Ludwig»
(Dubois kapitány) fedélzetén, ezuttal fel a folya-
mon, Csernavoda felé, a hol utolsó felfedezési
utamat szándékoztam megtenni. Felette kelle-
mesen töltöttem a !/25-ig tartó utat, beszélgetve
a hajó szeretetreméltó tisztjeivel és figyelve a
folyamon és a szegélyző baltokban mutatkozó
madárvilágot. Közvetlenül Csernavoda fölött a
hosszan elnyuló füzesekkel borított Troina szi-
geten a nagyobb számban fel és leszálló gémek
egy gémtanyáról tettek tanuságot, melynek meg-
látogatását természetesen azonnal programmba
vettük.

A délutáni órákat Sincer FERENCZ úr, a
D. G. T. felette előzékeny ügynökének társasá-
gában egy kis tájékoztató kirándulásra használ-
tuk fel a Kara-Szu-lapos depressziójára, mely
ornithologiai tekintetben még ma is megjutal-
mazza a kutató fáradságát, habár kiterjedt mo-
csársorozatainak legnagyobb részét lecsapolták
és többé-kevésbbé mivelés alá vették. Egész
utamon itt hallottam először nagyobb számban
Acrocephalus palustris énekét a mezőkön, Saæi-
cola morio nem volt éppen ritka a köves domb-
oldalokon, és más, egyedekben gazdag kis fajok

93

| mit Rücksicht auf Migrations verhültnisse wohl
| eingehendere Untersuchungen lohnen würde.
Besonders würden Migrationsbeobachtungen,
die längs des Pruthlaufes infolge der hervor-
‘agend günstigen Ortsverhältnisse ein reiches
Material Daten
zum Vergleiche mit den parallelen Stationen

liefern müssten, interessante

Siebenbürgens und der ungarischen Tiefebene
sowie der Bukowina und Südost-Galiziens bieten

und dadurch gewiss wieder neues Licht in die

| dunklen Fragen der Zugsstrassen und Vor-
rückungstheorien bringen.
| Den Abend des 24. Mai verbrachte ich noch

im gastfreundlichen Hause Toncourt, bis endlich
die ziemlich vorgerückte Stunde gebot, defini-
tiven Abschied von der liebenswürdigen Familie
zu nehmen und zum letzten Male meinen Dank
für das freundliche, mein Unternehmen in der
wirksamsten Weise fördernde Entgegenkommen
auszusprechen.

Möge derselbe an dieser Stelle wiederholt

werden als bescheidenes Zeichen meiner auf-

richtigen Dankbarkeit!

Um 8 Uhr morgens am 25. Mai dampften wir
an Bord des «Karl Ludwig», Capitán Dubois,
zum letzten Male aus dem Hafen von Galatz,
diesmal stromauf gegen Cernavoda zu, wo ich
die letzte Orientirungstour vornehmen wollte.

Ausserst angenehm verbrachte ich die bis 1/25 Uhr
dauernde Fahrt im Gespriche mit den liebens-
würdigen Schifisofficieren und mit der Beobach-
tung der auf dem Flusse und den Strombalten
sich zeigenden Vogelgestalten. Knapp unterhalb
Cernavoda, auf der langgestreckten Weiden-

insel Troina verriethen mir in grösserer Zahl
auf-
Vorhandensein einer Brutcolonie, der natürlich

und abstreichende Reihergestalten das
sofort ein Besuch zugedacht wurde.

Die Nachmittagsstunden benützten wir in
Gesellschaft des äusserst entgegenkommenden
D.-D.-S.-G.-Agenten, Herrn Franz Sänger, zu
einer kleinen Recognoscirungstour in das De-
pressionsgebiet der Karasu-Niederung, einem
ornithologisch auch heute noch lohnenden Ge-
biete, obschon die ausgedehnteren Sumpfpartien
desselben grossenteils entwässert und mehr oder
weniger urbar gemacht worden sind. Hier hörte
‘ich zuerst auf der ganzen Reise Acroceph. palus-
tris in grosser Anzahl in den Feldern singen,
Saxicola morio trieb sich nicht zu selten auf den
steinigen Hügelhängen herum, und eine ganze

teihe anderer Kleinvögel bewies durch den

94

egész sorozata bizonyította, hogy a terület a
madaraknak kedvező életfeltételeket nyújt.

A következő napot Troina sziget meglátogatá-
sára szántuk, mely kétségkívül ugyanaz a «gém-
sziget, melyet alkalmilag KALBERMATTEN báró
és Hoper E. emleget egyszer-másszor. Tényleg
ismét találtam rajta meglehetős gazdag, külön-
féle gémek által lakott telepet. Fájdalom a fo-
lyam erősen emelkedőben volt, s barna zavaros
hullámokban hömpölygette lefelé vizeit mint
előhirnökeit annak a hatalmas árvíznek, mely
nem sokára az összes ártereket elöntötte s Ga-
laczban és Tulceában oly jelentékeny károkat
okozott.

A sziget tehát el volt öntve, legnagyobb
része a több mint embernyi mély víz folytán a
gyaloglóra nézve járhatatlan, a csolnakon való
előrehatolás az össze-vissza kuszált füzek sűrű
erdejében egyáltalában lehetetlen volt, így tehát
a telepnek aránylag csak kis része volt hozzá

férhető, mely 1000—1200 lépésnyi hosszuság |

és 150—200 lépésnyi átlagos szélesség mellett
ivalakban nyomult a szigetbe és sűrűn volt fész-
kekkel megrakva. Az e területen álló fészkek
számát 1600—1700. becsültük, melyek közül
500 a szürke gémé, 60—70 az üstökös gémé,
30—40 a kócsagoké volt, míg a maradékot a
bakcsók fészkei alkották. A fészkek sorozatok-
ban állottak a bokros füzeken, hol közvetlenül
a víztükör fölött, hol pedig a 6—8 m magas ko-
ronába, a gémfészkek ismeretes hanyag modo-
rában voltak rakva, és csupa friss, gyakran még
nem is teljesszámu fészekaljakat tartalmaztak.

A telep zöme minden esetre valamivel odább
volt, tul a mély vízben, miről könnyen meggyő-
zött az a borzalmas hangverseny, mely onnan-
ról áthangzott hozzánk. A kócsag mindkét faja
többnyire üstökös gémekkel együtt fészkelt bi-
zonyos helyeken, valószínüleg szintén a ránk

nézve hozzáférhetetlen területen. A néhány lö- |

vésre ijedten a füzek koronái felett keringő ma-
darak számából az Ardea alba a nagy kócsag
állományát 5—6 párra, a kis kócsagét körülbe-
lől 30 párra becsültük.

Ezeken kívül sok kakuk, sárga rigó, különféle
Sylviák és mezei verebek (sok szürke gém
fészkében) élénkítették a szigetet, úgy hogy a
sokszerü madárélet igazán élvezetes megfigyelé-

Reichtum an Individuen, dass das Terrain dem
Vogelleben günstige Bedingungen biete.

Der nächste Tag galt einem Besuche der In-
sel Troina, zweifellos derselben «Reiherinsel»,
welche von Baron Kalbermatten und von E.
Hodek gelegentlich ein- und das anderemal er-
wähnt wird. Ich fand auf derselben thatsäch-
lich wieder eine ziemlich reiche Colonie ver-
schiedener Reiher. Leider war der Strom stark
im Steigen begriffen und wälzte in braunen,
trüben Fluten bereits die Vorboten jenes be-
deutenden Hochwassers zu Thal, welches bald
darauf sämtliche Riede überschwemmen und
in Galatz und Tulcea so bedeutende Schäden
anrichten sollte. Die Insel war also über-
schwemmt, ein grosser Teil derselben infolge
des über mannestiefen Wassers zu Fuss nicht
gangbar, in Kähnen ein Eindringen in das
dichte Gewirr der buschigen Weidenbäume
überhaupt nicht möglich, somit blieb mir nur
ein verhältnissmässig kleines Stück der Colonie
zugänglich, welches in 1000—1200 Schritten
Länge bei einer durchschnittlichen Breite von
150--200 Sehritten bogenförmig sich in die
Insel hineinzog und dicht mit Nestern besetzt
war. Wir schätzten die Zahl der vorhandenen
Nester dieses Stückes auf etwa 1600 bis 1700,
von denen etwa 500 den Graureihern, 60 bis 70
den Mähnenreihern, 30 bis 40 den Edelreihern
und der Rest den Nachtreihern gehörten. Die

| Nester standen partieenweise auf den Weiden-

sträuchern, oft nur knapp über dem Wasser-
spiegel, oft nahe der 6—8 Meter hohen Krone,
waren in der bekannten liederlicher Art aller
Reiherhorste gebaut und enthielten lauter
frische, oft noch nicht vollzählige Gelege. Das
Gros der Colonie lag jedenfalls weiter drüben
im tiefen Wasser, wovon wir uns leicht aus
dem greulichen Concert, das von dort herüber-
schallte, überzeugen konnten. Edelreiher beider
Arten brüteten zumeist mit Mähnenreihern zu-
sammen an einer gewissen Stelle, grösstenteils
wohl auch im für uns ungangbaren Terrain.
Nach der Zahl der in Folge einiger Schüsse auf-
geschreckt über den Weidenwipfeln kreisenden
Vögel schätzten wir den Bestand von Ardea
alba, dem grossen Silberreiher, auf 5—6 Paare,
den der kleinen Seidenreiher auf einige dreissig
Paare. Kuckuke, Pirole, verschiedene Sylvien und
Feldsperlinge (in vielen Nestern der Graureiher)
belebten ausserdem noch die Insel, so dass das
vielgestaltige Vogelleben zu wirklich genuss-

en

hie

ei

TI NT ee I!

OE ee

seket helyezett kilátásba. Fájdalom a többnyire
jóval csipőn felül érő víz még meglehetős hideg
volt, és ezáltal a tartózkodás a füzes rengeteg-
ben nem volt éppen valami kedélyes dolog.

Több óráig tartó gázolás után fogvaczogva tér-
tünk vissza ahhoz a kis száraz helyhez, a hol
kikötöttünk, s a hol SANGER úr várt ránk a vida-
man lobogó tűz mellett. Nagyobb társaságban
találtuk, merta két török ifjun kívül, ki ideho-
zott bennünket, még néhány szakállas lipován
— félreismerhetetlen typus — és egy feszes kül-
sejü Padurar (erdőőr) telepedett a melegitö tűz
köré. Utóbbit lövéseink csábították ide, és meg-
lehetős bamba képet vágott, mikor a kir. kincs-
tári birtokok miniszteriuma által kiállított va-
dászati engedélyt felmutattam neki, és más
iratok segítségével is bebizonyítottam, hogy teljes
joggal vadászhatok kincstári területen. A lipo-
vánok is kancsal szemmel
nyunkra — egy gyönyörü nagy kócsagra és
három-négy kis kócsagra, melyeket néhány kis
fajon kívül elejtettünk a telepen. Nekem az
egész dolog gyanusnak tünt fel — ezek az em-
berek ugyanis bérbe vették a halászatot, és hogy
lipovánok oly csendesen üljenek egy gazdag
gémtanya mellett, a nélkül. hogy abból ne csen-
jenek — kissé hihetetlennek tetszett. Szorgal-
masan járattam tehát körül a boros üveget,
ennek egy Padurar sem állhat ellen és még
kevésbbé egy valódi lipován; így még a főzés
alatt megoldódtak a nyelvek, és óvatos kérde-
zősködés révén világos lett az egész tényállás.

néztek zsákmá-

A derék oroszok bérbe vették a halászatot a
jól ismert gémszigeten, hogy a telepet minden
idegen zaklatástól gondosan megóvják — mert
a folytonos üldözés miatt a kócsagok szörnyü
vad állatok lettek, melyek tojásaikat már cse-
kély háborgatások esetén is elhagyják, hogy
azután Isten tudja hol, más helyen telepedjenek
le ismét. De ha már egyszer fiókáik vannak,
akkor bátran lehet durrogatni a telepen, a szü-
lők nem tagitanak a szeretett ivadék mellől, és
az ember bőségesen ér rá kikémlelni egyik fész-
ket a másik után, és az értékes tollak hordóit a
a legnagyobb kényelemmel wlolsé szálig is meg-
keríteni.

95

reicher Beobachtung einlud. Leider war das
meist weit über die Hüften reichende Wasser
noch recht kalt und dadurch der Aufenthalt in
dem Wirrsal von Weidengestrüppe nicht beson-
ders gemütlich. Nach mehrstündigem Herum-
waten klapperten die Zähne, und wir zogen uns
daher zu dem kleinen, trockenen
zurück, wo wir gelandet waren und wo Herr
Sänger uns bei dem lustig flackernden Feuer
erwartete. Wir trafen ihn in grösserer Gesell-
schaft, denn ausser den beiden türkischen Jüng-

Fleckchen

lingen, die uns herübergerudert hatten, sassen
einige bärtige Lipowaner — unverkennbare Ty-
pen, — sowie ein stramm aussehender Padurar
(Forstwart) neben der wärmenden Flamme. Letz-
teren hatten unsere Schüsse herbeigelockt, und
er machte ein ziemlich verdutztes Gesicht, als
ich ihm meine vom Domänenministerium aus-
gestellte Jagderlaubniss vorwies und mich durch
die anderweitigen Papiere als vollberechtigten
Jäger auf Staatsgrund legitimirte. Scheel blick-
ten auch die Lipowaner auf unsere Beute —
einen prachtvollen Silberreiher und drei oder
vier Seidenreiher, die wir nebst einigen Klein-
vögeln in der Colonie erbeutet hatten. Mir kam
die ganze Sache etwas verdächtig vor — die
Leute hatten nämlich hier die Fischerei ge-
pachtet, und dass Lipowaner so ruhig neben
einer reichbesetzten Reihereolonie sitzen soll-
ten, ohne davon zu mausen — das wollte
mir nicht recht einleuchten. — Ich liess
denn die Flasche fleissig kreisen, dem wider-
steht kein Padurar und erst rech kein echter
Lipowaner, und so wurden denn auch während
des Abkochens schon die Zungen etwas gelöst,
und durch vorsichtiges Fragen der ganze Sach-
verhalt aufgeklärt.

Die braven Russen hatten die Fischerei auf
der wohlbekannten Reiherinsel gepachtet, um
die Colonie sorgsam vor jeder fremden Störung
zu bewahren — denn die Edelreiher sind durch
die fortgesetzten Verfolgungen entsetzlich scheue
Eier bei
Störungen schon verlassen, um sich weiss Gott
wo anders wieder anzusiedeln. Haben sie aber
mal Junge im Nest, dann kann man getrost in

Tiere geworden, die ihre geringen

der Brutcolonie herumknallen, die Eltern wei-
chen nicht von der geliebten Brut, und man hat
genügend Zeit, um in Gemütsruhe Horst nach
Horst auszukundschaften und die Träger der
kostbaren Federn bis auf den letzten zu er-
beuten.

96

Mennyiben allott az, hogy a lipovanok allità-
suk szerint a medjidiai Jef d’ocol-töl (főerdész) a
fészkelő gémek lelövését is kibérelték 200 fran-
kért. nem tudom eldönteni, de ez a dolog min-
den esetre sajátságos ellentétben állana a roman
vadászati- és védőtörvénnyel, mely egészen he-
lyes, és telhetőleg szigoruan érvényre is jutó
határozatokat tartalmaz a fészkelési évad alatti
vadászatra nézve.

Miután ők, a derék halászat- és vadászatbér-
lők saját bevallásuk szerint a kócsagok állomá-
nyát legalább 100 párra becsülték, úgy még
haszonbér fizetése esetén is kitünő üzletet csi-
náltak volna. Egy kócsag hátfele a disztollakkal
közvetlenül a szállítótól,

a Dobrudsában
azaz a vadásztól véve — ma hat franknyi ér-
tékü.

Naiv kérdésükre, vajjon most nyugalom-
ban hagyom-e telepüket és nem fogom-e üzletü-
ket ca fiókák idejeben» tovább zavarni, agyam-

ban ördögi terv fogamzott.

A kócsagok utolsó órája az Alduna eme leg-
félreesőbb mocsaraiban is ütött már. Azok a
rabló járatok, melyeket hosszú éveken át a kü-
lönböző kereskedők nyaranta ezekre a vidékekre
intéztek, közvetlenül a kócsagok erős megtize-
delésén kívül még más rossz gyümölcsöt is ér-
leltek ; felkeltették ugyanis a különben is jókora
adag vadászszenvedélylyel biró lakosságban a
kalmár szellemet is. Különösen azok a valóban
visszataszító, tollkufárkodást czelzö regatták,
melyeket HoDEK és báró KALBERMATTEN intéztek
egymás ellen a Dunán, s melyek a fészektelepe-
ken való kölcsönös megelőzésből, s az azt kö-
vető teljes kipusztitásból állottak, figyelmessé
tették az embereket egy eddig kevés figyelemre
méltatott vadászat jövedelmező voltára. Benn-
szülöttek, görögök és örmények, kikben ugyan-
csak meg van az üzérkedési hajlam, felkarolták
ezt a jövedelmező kereseti ágat, és részint saját
vadászokat küldtek a báltákba, részint pedig
potom áron azon helyben vásárolták össze a
lipovánoktól nemsokára kelendő árúnak felis-

Im wie weit es damit seine Richtigkeit hatte,
dass die Lipowaner ihrer Behauptung nach
auch den Abschuss der Brutreiher für den
Preis von 200 Fres vom Jef d’ocol (Oberförster)
in Medjidia gepachtet haben wollten, kann ich
nicht entscheiden, doch stánde es jedenfalls in
eigentümlichem Widerspruch mit dem rumäni-
schen Jagd- und Schongesetze, welches ganz
richtige und nach Thunlichkeit auch streng ge-
handhabte Bestimmungen für die Jagd in der
Brutzeit vorgesehen enthält.

Da sie, die braven Fisch- und Jagdpächter,
ihrer Aussage nach den Bestand der Seiden-
reiher aber auf mindestens 100 Paare veran-
schlagten, so hätten sie, selbst wenn sie einen
Pachtschilling gezahlt hätten, dennoch ein bril-
lantes Geschäft gemacht. Der Rückenteil eines
Seidenreihers mit den Schmuckfedern repräsen-
tirt heute in der Dobrudscha — vom Producen-
ten, das ist dem Jäger, direct bezogen — einen
Wert von 6 Franken!

Auf die naive Frage hin, ob ich nun wohl
ihre Colonie in Ruhe lassen und ihr Geschäft
«zur Zeit der Jungen» nicht weiter stören würde,
reifte in meinem Haupte ein diabolischer Plan.

Das letzte Stiindehen hat für die Schmuck-
reiher auch selbst in den entlegensten Sümpfen
der unteren Donau bereits geschlagen. — Die
taubzüge, welche jahrelang von verschiedenen
Händlern in jene Gebiete allsommerlich unter-
nommen wurden, haben neben einer directen
starken Decimirung der Reiherbestände noch
andere schlechte Früchte gezeitigt; es wurde
nämlich der üble Geschäftsgeist auch unter der
ohnehin mit einem reichlichen Vorrat an Jagd-
passion ausgestatteten Bevölkerung jener Ge-
genden geweckt. Zumal die geradezu widerwär-
tigen «Federhandel-Regatten», welche in den
letzten Jahren Hodek und Baron Kalbermatten
auf der Donau gegen einander veranstaltet haben,
und welche in gegenseitigem Überholen von
einer Colonie zur anderen nebst darauffolgen-
dem vollständigem Ausschiessen derselben be-
standen, machten die Leute auf das Gewinn-
bringende einer bis dahin wenig beachteten
Jagd aufmerksam. Eingeborene, Griechen und
Armenier, denen es ja wahrlich nicht an Ge-
schäftsgeist mangelt, griffen den lohnenden
Erwerbszweig auf und schickten teils eigene
Jäger in die Balten, teils kauften sie die von
den Lipowanern bald als gute Waare erkannten
Schmuckfedern zu Schleuderpreisen an Ort und

sù Linn cm ee

PO a

mert disztollakat. Galaczban és Brailäban az
utóbbi időben állítólag oly nagy mennyiségü
disztoll került volna piaczra, hogy valóban félek
felemlíteni az elejtett darabok számát, nehogy
mint hitelt nem érdemlő kerüljek hirbe. Ennek
következménye természetesen egyik részről a
kócsagok ijesztő mértékben való megfogyatko-
zása, másrészről pedig az árak tetemes emelke-
dése volt, úgy hogy a kócsagbőr mai 6—8 frank-
nyi ára csak ujabb ingert ad a lipován vadász-
szenvedélynek. Hisz eme vidékeken a tavaszi
évad alatt a napszám legfeljebb 3 frankot
tesz ki.

A román kormány ugyan — legalább a mi a
külföldiek tollrabló kalóz járatait illeti — né-
hány év óta úgy segitett gyökeresen a bajon,
hogy az ismert tollkufároktól, a kik között
levantei görögök, valamint francziák is szerepel-
tek, egyszer s mindenkorra megvonta a vadá-
szati engedélyt a dunai báltákban és a Dobrud-
zsában. Ez a rendszabály annál igazoltabbnak
tünik fel, miután a hosszú éveken át tudomá-
nyos kutatás ürügye alatt intézett rablójáratok
oly sovány tudományos eredményt tudtak fel-
mutatni, hogy az a nagy, a legszabadelvübb
módon nyujtott segélylyel egyáltalában nem
állott arányban. Nehezebben sikerülhet azonban
saját alattvalóik féktelen rablóvágya elé meg-
felelő korlátokat állítani, és ha a bajon egyálta-
lában még segíteni lehetne, azt csak a tollkeres-
kedésnek drákói szigorúsággal keresztülvitt fe-
lülvizsgálásával lehetne eszközölni a Duna na-
gyobb kikötővárosaiban. A kócsag káros voltáról
az Alduna halászati viszonyainál fogva még ma
sem lehet szó, a gyönyörü madarak, melyek ma-
napság már kétségkívül kihaltak az európai
vizekből, æsthetikus szépsége is kimélésük mel-
lett szól, végre pedig nemzetgazdasági szem-
pontból egyáltalában nem volna képtelen dolog
a becses tollhordozóknak rendszeres óvás ál-
tal szabályozott észszerü kizsákmányolása, kü-
lönösen azokon a területeken, a hol minden-
nemü életfeltételeikről bőven van gondoskodva,
s a hol csak a szükséges nyugalomról kellene

gondoskodni, hogy a kócsagok szaporodhas-
sanak.

Nos tehát — arra, hogy Románia összes kócsag-
Aguila. V.

Stelle auf. In Galatz und in Braila sollen wáh-
rend der letzten solche Quantitäten
Schmuckfedern aufgekauft worden sein, dass
ich mich geradezu scheue die Zahl der Stücke
anzuführen, um nicht in den Geruch der Un-
glaubwürdigkeit zu gelangen. Die Folge davon
war natürlich eine erschreckende Abnahme der
teiher auf der einen Seite, ein erhebliches
Steigen der Preise auf der andern, so dass der

Jahre

heutige Preis von 6—8 Franken für den Seiden-
reiherbalg nur ein neues Stimulans der lipo-
wanischen Jagdpassion ist. Beträgt doch der
Taglohn während der Frühjahrszeit in jenen
Gegenden höchstens 3 Franken !

Die rumänische Regierung hat zwar — we-
nigstens was die federräuberischen Piratenzüge
von Ausländern betrifft — seit einigen Jahren
dadurch radikale Abhülfe geschaffen, dass sie
den bekannten Federjägern, unter denen auch
Levantiner sowie Franzosen eine
tolle spielten, ein für allemal die Jagderlaub-
nis in den Donaubalten und in der Dobrudscha
entzog, eine Massregel, die umso gerechtfertig-
ter erscheint,

Griechen

die zumeist unter wissen-
schaftlichem Deckmantel vorgenommenen Raub-
züge in der langen Reihe von Jahren ein so
mageres wissenschaftliches Resultat aufwiesen,
dass die vielen, in der liberalsten Weise ge-
währten Unterstützungen dadurch in keiner
Weise aufgewogen worden sind.

Der entfesselten Raublust der eigenen Staats-
angehörigen aber entsprechende Zügel anzule-
gen, dürfte schwerer gelingen und wenn diesem
Übel überhaupt noch gesteuert werden könnte,
so wäre dies nur durch eine mit drakonischer

als

Strenge durchgeführte Überwachung des Feder-
zwischenhandels in den grossen Hafenstädten
der Donau möglich. Von einer Schädlichkeit
der Reiher kann bei den Fischereiverhältnissen
der unteren Donau keine
Rede sein, der ästhetische Reiz der herrlichen

auch heute noch
Vögel, deren Aussterben in den europäischen
Gewässern ja zweifellos ist, spricht für ihre
Schonung, endlich wäre eine durch systema-
tische Hege geregelte, rationelle Ausbeutung
der wertvollen Federträger von socialökonomi-
schem Standpunkte aus eine ganz wohl denkbare

Sache in jenen Districten, wo für alle Lebens-
À J ’

bedingungen reichlich gesorgt ist, und nur die

nötige Ruhe geschaffen werden müsste, um

den Reihern die Vermehrung zu gestatten.
Nun allen Edelreihern

tumäniens das

13

98

jainak biztosítsam a fészkelést arra nem voltam
képes — de a Troina sziget nemes gémségének
megmentése legalább a legközelebbi időre, az
hatalmamban állott. Barátságosan biztosítottam
a halászokat, hogy nagyjában és egészben meg
vagyok zsákmányommal elégedve, s hogy legfel-
jebb még néhány darabot szándékozom hozzá-
csatolni.

Nagy örvendezve bucsuzott el azután a
rabló népség, hogy a közel fekvő Szeimeni
faluba, hazájába térjen vissza, míg én és Klingl
ismét visszagázoltunk a telepre, a hol a nem-
sokára bekövetkező durrogatás, — egy en mini-
ature csatározás — a madarakat képzelhető leg-
nagyobb fölindulásba hozta. Nem hazudtam —
gyilkolni keveset gyilkoltunk mi odabenn, és
összesen * egy pár lovas és néhány kis kócsagot,
több üstökös és két szürke gémet ejtettem el.

De annál többet durrogtattunk — és úgy lát-
szik, hogy hatott is a szer, mert mikor másnap
ismét átmentünk a Troinára, hogy a nyugtala-
nitàst egész alapossággal vigyük keresztül, a
kócsagok már csak egész szórványosan voltak
láthatók. Különben be kell vallanom, hogy a
kócsagokra való vadászat mint sport is igazán
izgató és mulattató volt, s hogy bizonyos küz-
delmembe került felhagynom a komoly lövöldö-
zéssel, mikor a kivánt számot — 10 kócsagot
lőttünk — elértem. Krákogva és vartyogva száll-
dogált a bakcsók és szürke gémek felijedt serege
a füzek magas koronái felett, a bujazöld lomb-
tetőn csak keskeny nyilásokon lehetett kitekin-
teni, és bizonyos ügyesség kellett ahhoz, hogy az
ember az ezernyi összevissza kavargó alak közül
a valódi fehér madarakat a szük lőréseken át
megezélozhassa, és úgy igazán «kapäsböl»
elejthesse. Kezdetben egész ártatlanul nehány
szegény üstökös gém is pórul járt — de csak-
hamar megkülönböztethettük a repülése közben
lábait erősen hátranyujtó kócsagot, a rövid, bé-
kaszerüen lemettszett külsejü üstökös gémtől, s
ettőlfogva utóbbiakat. Még
sohasem lőttem kócsagot, s azért megenged-

békében hagytuk

tem magamnak ezt a vadászati élvezetet, mely
a szokatlan testtartás folytán — miután csipőig

* Beleszámítva a másnapi kirándulás eredményeit is.

Brutgeschäft zu sichern, lag ausser meinem
Bereich — aber den Reihern der Troina-Insel
wenigstens für die nächste Zeit das Leben zu
retten, lag wohl in meiner Macht. Freundlich
versicherte ich den Fischern, dass ich im gros-
sen und ganzen zufrieden mit meiner Ausbeute
sei und höchstens noch einige Stücke derselben
beizufügen vorhätte. Hocherfreut verabschiede-
ten sich hierauf die Raubgesellen, um in das
umweit gelegene Dorf Seimeni, ihre Heimat,
hinüberzuschiffen, während ich mit Klingl wie-
der in die Colonie zurückwatete, wo bald darauf

ein lustiges Geknalle — ein Feuergefecht en
miniature — die Vögel in helllichten Aufruhr
versetzte. Ich hatte nicht gelogen — gemordet

haben wir da drinnen nicht viel, und ich erlegte
im ganzen* nur ein Pärchen Silberreiher, einige
Seiden- und Mähnenreiher und zwei Stück
Graureiher. Aber geknallt wurde desto mehr —
und es scheint, dass das Mittel probat war, denn
als wir am nächsten Morgen wieder hinüberfuh-
ren auf die Troina um die Beunruhigung wirk-
lich gründlich durehzuführen, waren nur noch
ganz vereinzelte Seidenreiher zu sehen. Übri-
gens muss ich gestehen, dass die Jagd auf die
weissen Reiher sportlich wirklich aufregend
und unterhaltend war. und dass es mich eine
gewisse Überwindung kostete das ernsthaft ge-
ich
die gewünschte Anzahl — wir schossen 10 Sei-
denreiher ab — beisammen hatte. Krächzend
und quackend strich das aufgeschreckte Heer
der Nacht- und Fischreiher über den hohen
Weidenwipfeln auf und nieder, nur schmale
Ausblicke öffneten sich durch das saftig-grüne
Laubdach, und es gehörte ein gewisses Geschick

meinte Schiessen einzustellen, nachdem

dazu, unter den tausenden durcheinanderwir-
belnder Gestalten die richtigen weissen Vögel
in den engen Ausschusslücken zu erfassen und
durch hingeworfene Schnappschüsse zu erbeu-
ten. Anfangs verunglückten hiebei ganz un-
schuldiger Weise einige arme Mähnenreiher —
schnell aber lernten wir das Flugbild der durch
Ständerhaltung ausgezeichne-
ten Seidenreiher von den kurzen, froschartig

langgestreckte

abgehackt aussehenden Rallenreihern unter-
scheiden, und liessen von da ab letztere unbe-
helligt. Ich hatte noch nie Edelreiher geschos-
sen, und gestattete mir daher diesen jagdlichen
Genuss, der durch die ungewohnte Haltung —

* Inclusive dem Ausfluge des nächsten Tages.

álltunk a vízben, majdnem a nyakunkat kellett
kitörnünk, hogy a lombsátorzaton át függőlege-
sen felfelé tekinthessünk — sajátságos mulat-
tató érdekességet nyert.

Főczélomat, hogy a két kócsagfaj néhány fé-
szekalját gyüjtsem, fájdalom nem érhettem el ;
a legtöbb fészekalj még nem volt teljes, a ma-
darak tehát még kevéssé voltak fészkeikhez
kötve, és az ezer és ezer fészekalj megvizsgálá-
sára nem volt sem időnk sem türelmünk. Mint
később a preparálás alkalmával kitünt, úgy a
nagy, mint a két kis kócsag nöstény tojócsövé-
ben teljesen kifejlett tojás volt, mely azonban
fájdalom, a serét vagy a fák ágai között való le-
zuhanástól megsérült, és nem volt már hasz-
nálható.

Egészben véve a csak két napi tartózkodás
benyomásaival igen meg voltam elégedve. Cser-
navoda változatos környékét nagyon alkalmas-
nak tartom arra, hogy alkalmilag egy phænolo-
giai megfigyelésekre való állomást szolgáltas-

son. A dunai bálták és erdő- vagy bokorboritotta |

szigetei, a Karaszu lapály buja mezői és liget-
sorozatai, a mocsarak, melyek utóbbiban tovább
egész Medjidiáig terjeszkednek, a dombos fensí-
kok köves lejtői és szakadékai, végül köröskörül
a nagy puszta oly formatió halmazzá egyesül
itt, melynek változatossága a legkülönfélébb
madár alakoknak kedves pihenő helyeket nyujt-
hatna; e mellett pedig az egész terület elég
szükre van határolva, hogy a megfigyelő ké-
nyelmesen áttekinthet rajta. Minden esetre
könnyü volna itt megállapítani, vajjon történ-
nek-e tömeges vonulások a kosztancza-cserna-
vodai depreszszió mentében; elérik-e a Duna
völgyét és mily irányban folytatódnak innen
tovább?

Maga Csernavoda városka a nagy dunai hid
épülésével — mely épp oly nagy kereskedelmi
jelentőségü, mint szilárd, és formáiban tetszős
kivitelü mű, melyre Románia csak büszke le-
het — gyors és virágzó fellendülésnek néz
elébe. Csinos ültetvények, tetszős ékességet ad-
nak a barátságos, csinosan épült, villaszerü há-
zaknak, melyek mindenfelé emelkednek; a
kényelmes vasuti összeköttetés, az élénk közle-
kedés a Dunán, az életet ebben a legbarátságo-

99

bis an die Hüften im Wasser stehend, musste
man sich das Genick fast ausdrehen, um senk-
recht nach oben durch das Laubdach spähen
zu können — noch einen eigentümlich pikan-
ten Reiz erhielt.

Meinen Hauptzweck, einige Gelege der beiden
Edelreiherarten zu sammeln, erreichte ich lei-
der nicht; die meisten Gelege waren noch nicht
vollzählig, die Vögel daher noch wenig an die
Horste gebunden — all’ die tausend Horste zu
untersuchen, dazu fehlte uns aber Zeit und
Geduld. Wie sich später beim Präparieren
herausstellte, hatten sowohl das Silberreiher-,
wie zwei der Seidenreiherweibehen legereife
Eier im Legeschlauch, leider waren aber die-
selben durch Schrote oder beim Sturz durch
die Baumwipfel beschädigt worden und nicht
mehr zu conservieren.

Im ganzen war ich von den Eindrücken die-
ses nur zweitägigen Aufenthaltes sehr befrie-
digt. Öernavoda scheint mir mit seiner abwechs-
lungsreichen Umgebung sehr dazu geeignet,
gelegentlich als Station für phänologische Be-
obachtungen zu dienen. Die Donaubalten mit
ihren bewaldeten oder buschbewachsenen In-
seln, die üppigen Felder und auartigen Partien
der Karasu-Niederung, die Sümpfe, die sich in
dieser letzteren weiterhin gegen Medjidia noch
ausbreiten, die steinigen Hänge und Racheln
der Hügelterrassen, endlich die weite Steppe
rings im Umkreise vereinigen sich hier zu einem
Complexe von Formationen, deren Vielgestal-
tigkeit den mannichfaltigsten Vogelformen will-
kommene Raststationen zu bieten vermöchte,
während der ganze Complex eng genug begrenzt
ist, um dem Beobachter bequeme Übersicht zu
gestatten. Jedenfalls wäre es hier leicht festzu-
stellen, ob namhafte Züge längs der Depression
Costanta-Cernavoda das Donauthal erreichen
und in welcher Richtung solche weiterhin ihren
Weg nehmen.

Das Städtehen Cernavoda selbst geht seit
dem Bau der grossen Donaubrücke — einem
Werke von ebenso grosser handelspolitischer
Bedeutung als solider und in den Formen ge-
fälliger Ausführung, auf welches Rumänien nur
stolz sein kann einem raschen und blühen-
den Aufschwunge entgegen. Nette Anlagen ver-
sprechen einen gefälligen Schmuck zu den
freundlichen, zierlich gebauten
Häusern, welche allenthalben emporschiessen ;

villenartigen

die bequeme Bahnverbindung, der rege Verkehr
13*

100

sabb Dobrudzsa-varoskaban igen kellemessé
teszik, úgy hogy az itt tartózkodás ebben a te-
kintetben is még egy elkényeztetett «nyugat-
euròpai»-nak is inyere lehetne.

Sincer úr, kiben itt tartózkodásunk alatt
minden kirándulásunk alkalmával szeretetre-
méltó társra, és még szeretetreméltóbb hazigaz-
dára találtunk egy magas domblejtőről a festői
város fölött uralkodó garconlakásán (különösen
a mi tiszteletünkre hamisítatlan bécsi módon
rendezett diner emlékezetemben még ma is
inycsiklandólag hat reám) 27-én délután még a
hajóig kisért bennünket. Eljött az idő, mikor
majdnem három hónapi tartózkodás után a
Dobrudsának istenhozzad-ot kellett
nunk.

monda-

Prüszkölve érkezett meg a gőzös, a derék
«Ferdinand Max», — ugyanaz a hajó a melyen
idejöttünk — a csernavodai állomásra, szivelye-
sen üdvözöltek a hajó tisztjei, csupa JO ismerős
idejövetelünk alkalmából ; s mig künn tarka egy-
velegben erőteljes török-tatár hamálok kirakták
a Csernavodának szóló árukat, mig a városka
haute volée-ja ősi szokás szerint a gőzös fedél-
zeti szalonjában gyült össze néhány pohárra,
addig én kedélyesen ültem valamelyik tiszt ka-
binjában és az urakkal néhány pohár kitünő
hideg sört ittam kirándulásom szerencsés végére,
és mindarra a sok kedves barátomra, kiket
Europa e kis darabka keletjeben találtam s kik-
nek barátsága oly nagy előnyömre vált; ittunk
az otthonra és szeretteimre, kiket most már
nemsokára viszontláthatok !

Pont 5 órakor megszólalt a hangos gőzsíp,
prüszkölve, kehegve és zakatolva indult fölfelé
a gőzös, én a fedélzeten állottam és utolsó
búcsú üdvözleteimet integettem SANGER úr a
szivelyes ügyvezető s az egész oly érdekes föld
a most véglegesen elhagyott Dobrudsa
felé.

már

A két napig tartó uton az élet oly kellemesen
folyt, a hogy az ilyen hajóélet már éppen szo-
kott. Egy kis preparáló munkát még Csernavo-
dából hoztunk magunkkal, HARTMANN kapitány
a hajó tatjában adott ennek elvégzésére egy
pompás helyecskét, úgy hogy hamarosan elké-

auf der Donau gestalten das Leben in diesem
freundlichsten Dobrudscha-Städtehen zu einem
sehr angenehmen, so dass auch in dieser Hin-
sicht der Aufenthalt selbst einem verwöhnten
«Westeuropäer» ganz zusagend sein müsste.

Herr Sänger, in dem wir während unseres
Aufenthaltes einen liebenswürdigen Gefährten
auf allen unseren Ausflügen und einen noch
liebenswürdigeren Hausherrn in seinem von
hohem Hügelrande aus die malerische Stadt do-
minirendem Jungesellenheim gefunden hatten
(besonders ein veranstaltetes
Diner in unverfälschter Wiener Weise wirkt
noch heute in der Erinnerung gaumenkitzelnd
auf mich ein!) begleitete uns am 27. gegen
5 Uhr p. m. noch bis zum Schiffe. Die Stunde
war gekommen, wo wir nach fast dreimonatli-
Aufenthalte der Dobrudscha Lebewohl
sagen mussten.

Brausend fuhr der wackere Dampfer Ferdi-
nand Max, dasselbe Schiff mit dem wir die
Thalfahrt zurückgelegt hatten, am Steg von
Cernavoda an, freundlich begrüssten uns die
Schiffsofficiere, lauter gute Bekannte von der
Thalreise; und während draussen in buntem
Gedränge die kräftigen türkischen und tatari-
schen Hamals die für Cernavoda bestimmten
Güter löschten, während die Haute volee des
Städtchens altem Brauche folgend sich
Decksalon des Dampfers zu einem Nachmittags-
schoppen versammelte, sass ich gemütlich in

uns zu Ehren

chem

im

der Cabine eines der Officiere und trank mit
kühlen
Bieres auf das glückliche Ende der Excursion,

den Herren einige köstliche Gläser
auf die vielen lieben Freunde, die ich in diesem
Stückehen europäischen Orient gefunden und
deren Freundlichkeit mir von so grossem Vor-
teil gewesen, auf die Heimat und die Lieben,
die ich bald wiedersehen sollte !

Punkt 5 Uhr ertönte die schrille Dampfpfeife,
puffend und keuchend setzte sich der Dampfer
stromauf in Bewegung, ich stand auf dem Ober-
deck und winkte die letzten Abschiedsgrüsse
hinüber zu dem freundlichen Agenten Herrn
Sänger und dem ganzen so interessanten Länd-
chen der nun endgültig verlassenen Dobrudscha.

Das Leben der zweitägigen Dampferreise ver-
lief so angenehm, wie derartiges Bordleben
stets verläuft. Einige Präparierarbeit hatten wir
noch aus Cernavoda mitgenommen ; Capitän
Hartmann räumte mir zu derselben ein präch-
tiges Plätzchen im Stern des Dampfers ein, so

t

szültünk vele. Az idejövetel ideges feszültsége |
helyett, mikor új dolgoknak néztem elébe, jöte-
kony nyugalom szállt meg, melynek egészen
megfelelt a gőzösön való élet dolce far niente-je.

A nap legnagyobb részét késő éjszakáig a fedél-
zeten töltöttem a hajó tisztjeivel, s tőlem telhe-
tőleg figyeltem az elhaladott terület madárvilá-

gára ; lassan haladtak el mellettünk az idejöve-
tel alkalmával megismert vidékek, Szilisztria a
sötét éjben csillogó lámpák tömkelege, Rusz-

csuk minaretjeivel és kupoláival s a franczia
renaissance stiljén épült előkelő villáival ; Szisz-
tóv, Nicopoli, festői helyen domblejtőkön épült
városkák szegényes mecseteikkel, düledező ro-

zoga török házakkal, melyeknek falai az óriási
barna cseréptető terhe alatt roskadoznak és el-
düléssel fenyegetnek; ősi
összedült várakkal, mikor császári székhelyek
emelkedtek itt az öreg Duna partján, s egy világ
engedelmeskedett az innen kiadott parancsok-
nak ; elmálló sánczokkal s mellettük orosz sír-
emlékkel, a legujabb
viaskodás tanujeleivel. Oda át a Román parton
az iparos (ryurgyevó s hosszan a domblejtökön
épülve a nagy, virágzó Turnu-Mogurele. A nép-
typusok is változnak. Mind ritkábbak lesznek a
turbános alakok tarka, keleti szabásu viselettel,
mind ritkábbak az erőteljes óriási termetü hegyi-

időkből származó,

korban lezajlott véres

lakók, hosszú fehér, fekete paszománttal diszi- |

tett, merev, daröezszerü szövetből készült kön-
töseikben.

A feljáratoknál már nem tolonganak az ör-

mény hamálok, jellemző, tarka szövedekböl

készült ékes sipkaikkal; — mar nem láthatók
a kiserteties külsejü török asszony csoportok,
kik fekete, zsákalaku feredsékben, a fehér jas-
makot (fátyol) fejükre s arczukra huzva tisztes
távolban állva az egyes állomások domblejtőin
várják a prüszkölve beérkező gőzöst. Franczia-
viselet — gyakran meglehetős kuszalt és kopott
lesz tulnyomó; a Levante eredeti typusa tért
enged a nyugat mindent egyenlősítő egyforma-
ságának.

101

dass wir bald damit fertig waren. Statt der ner-
vösen Spannung der Thalreise, in der ich ja
Neuem entgegenging, hatte eine wohlthätige
Ruhe überkommen, der das Dolce far
niente des Damferlebens ganz zusagend war.
Weitaus den grössten Teil des Tages bis spät in
die Nacht hinein verbrachte ich an Deck mit
den Schiffsoffieieren, dabei das Vogelleben der
durchfahrenen Gebiete nach Möglichkeit be-
obachtend ; langsam zogen die bekannten Bil-
der der Herreise an mir vorüber, Silistria als
Gewimmel von Lichtern im tiefen Dunkel der
Nacht, Rustschuk mit seinen Minarets und
Kuppeln neben den eleganten Villen im Stile
französischer Renaissance ; Sistov, Nikopoli, die
malerisch an die Hügelränder hingebauten
Städtehen mit all’ den ärmlichen Moscheen, den
verfallenden, wackligen türkischen Häusern,
niederer Unterbau unter der Last des
gewaltigen braunen Ziegeldaches sich beugt und
droht, mit den verfallenen
Burgen aus grauer Vorzeit, wo Kaiserresidenzen
hier am Ufer der alten Donau sich erhoben und
eine Welt den aus denselben erlassenen Befeh-
len gehorchte, mit den zerbröckelnden Erdwer-
ken und russischen Grabdenkmälern daneben,
den Zeugen des blutigen Ringens aus jüngst-
vergangener Periode. Drüben am rumänischen
Ufer das industrielle (riurgevo, weit am Hügel-
abhang hingebaut das grosse, blühende Turnu
Mogurele.

Auch die Volkstypen ändern sich. Immer
seltener werden unter den Pasagieren die betur-
banten Gesellen in bunter, orientalisch zuge-
schnittener Tracht, immer seltener die kräftigen
Hünengestalten der Bergbewohner mit ihren
langen weissen, mit schwarzen Borden gezier-
ten Leibröcken aus steifem, lodenartigem Stoff.
An den Stegen drängen sich nicht mehr die
armenischen Hamals mit ihren charakteristi-

mich

deren

niederzubrechen

schen, aus buntem Gewebe zierlich gefertigten
Kappchen ; die gespenstisch aussehenden
Gruppen türkischer Frauen im schwarzen, sack-
artigen Feredscheh, den weissen Jaschmak
(Schleier) über Kopf und Gesicht gezogen, ste-
hen nicht mehr in scheuer Ferne an den Hügel-
abhängen der einzelnen Stationen, neugierig
den herankeuchenden Dampfer erwartend. Fran-
zösische Tracht — oft recht ruppig und schäbig
aussehend beginnt zu überwiegen, der origi-
nelle Typus der Levante weicht der alles nive-

lierenden Gleichförmigkeit des Westens.

102

Turnu-Severin — mosolygó, virágzó ültet-
vényekből egy modern, fejlett város épületei
integetnek ; előkelő hölgyek, legujabb divat sze-
rint készült sokszínü toilettekben, gyakran kissé
merész stilust mutató párisi kalapokban beszél-
getnek a feljárat mellett s egyenruhás hordá-
rok helyezik el az utasok podgyászát. Teljesen
a nyugatban vagyunk, csak kis tér választ
már el az orsovai határállomástól, a szülő-
földtől.

Habár az európai Levante silány maradvá-
nya is volt az, a mit ezen az utamon láthattam,
mégis bús hangulat lepett meg az elválásnál.
Isten veled, te szinpompás, te eleven Kelet, böl-
csője mese álmainknak, te még legnagyobb sze-
génységben is dusan buzogó, fakadó eredetiség
gazdag forrása !

Orsován a vámvizsgálat egy magasabb tiszt-
viselő szíves közbenjárása folytán terjedelmes
podgyászom daczára gyorsan volt elintézve,
sietve hálás búcsút vettünk a Ferdinand Max
tisztjeitől, s átszálltunk a D. G. T. kisebb gőzö-
sére a «Sophie»-ra, mely csakhamar megkezdte
utját a tájképileg oly felséges Kazán-szoroson
át. Az éjszaka beállásáig csodáltuk a vadul
szakgatott sziklatömegek fenséges pompáját,
melyeken át a hullámok titáni erővel törték szük,
sokféleképen kanyarodó utjukat. A magas víz-
állás nagyon késleltette a hajó menetét, s csak
késő éjjel értük el Kubint, a hol kiszálltunk.

A szigetek és rétek itt is messzire el voltak
öntve, végtelen esőzések a belvidéken is számos
közlekedési zavart szültek, úgy hogy ismét a
dunai utat kellett igénybe vennem melyen el-
mentem Zimonyig és ott szálltam fel a vasuti
vonatra.

Junius 2-án kora reggel értem Budapestre, és
azonnal az ornithologiai központba siettem,
hogy főnökének, kirándulásom buzgó támogató-
jának HERMAN Orrónak jelentést tegyek mű-

ködésemről, s hogy szívből fakadó hálámat fe- |

jezzem ki azért az élénk részvétért, melynek
egyedül köszönhetem tanulságos utam létre-
jöttét.

Fájdalom Herman Orróval nem találkozhat-

Turn- Severin — aus lachenden, blühenden
Anlagen winkten die Gebäude einer modernen,
hochentwickelten Stadt; elegante Damen in
farbenkräftigen Toiletten nach neuester Mode,
in Pariser Hüten oft etwas gewagten Stiles, ste-
hen plaudernd am Landungsstege, uniformirte
Träger befördern das Gepäck der Passagiere.
Wir sind im vollen Occident — nur eine kleine
Strecke trennt uns noch von der Grenzstation
Orsova, von der Heimat.

War’s auch nur ein ärmlicher Rest europäi-
scher Levante, den ich auf dieser Fahrt zu
sehen bekam, so ward mir doch schwermütig
ums Herz beim Abschied. Leb’ wohl, du farben-
prächtiger, du lebendiger Orient, du Wiege un-
serer Märchenträume, du selbst in grösster
Armut reicher Born üppig quellender Origi-
nalität !

K

Dank dem freundlichen Entgegenkommen
eines höheren Beamten war die Zollrevision in
Orsova trotz meines umständlichen Gepäckes
bald erledigt, rasch wurde von den Officieren
des Ferdinand Max dankerfüllter Abschied ge-
nommen und auf den kleineren Dampfer Sophie
der D. D. S. G. überschifft, der bald darauf die
Fahrt durch den landschaftlich so herrlichen
Durchbruch des Kasan antrat.

Bis zur sinkenden Nacht bewunderten wir
die majestätische Pracht der wildzerklüfteten
Felsenmassen, durch welche sich die Fluten
mit titanischer Gewalt ihre enge, vielfach ge-
krümmte Bahn gebrochen haben. Der hohe
Wasserstand verzögerte sehr die Fahrt des
Schiffes, und erst spät in der Nacht erreichten
wir Kubin, wo wir uns ausschifften.

Auch hier lagen Inseln und Ried weithin
überschwemmt, endlose Regen hatten auch im
Binnenlande zahlreiche Verkehrsstörungen ver-
ursacht, so dass ich abermals den Donauweg
benützen musste, um bis Semlin zu fahren und
dort die Bahn zu besteigen. Am 2. Juni früh-
morgens traf ich in Budapest ein und eilte
sofort in die Ornith. Centrale, um den Chef
derselben, dem eifrigen Förderer meiner Excur-
sion, Herrn Otto Herman, Bericht über meine
Thätigkeit zu erstatten und ihm meinen tief-
empfundenen Dank für seine rege Anteilnahme
auszusprechen, welcher allein ich das Zustande-
kommen meiner lehrreichen Reise verdankte.

Leider traf ich Herrn Herman nicht persön-

= —

aed

tam személyesen — akkoriban Dresdaban, a né-
met ornith. társaság gyülésén időzött — s így
rövid tartózkodás után ismét elhagytam Buda-
pestet, hogy végre visszatérjek enyéimhez, kiktől
éppen három hónappal ezelőtt búcsuztam el.

Ezzel záródik e tisztán szakszerü értekezé-
sekre szánt folyóirat hasábjai részére talán na-
gyon is terjedelmesre fogott jelentésem utam
lefolyásáról, s csak az a kellemes kötelességem

marad még, hogy mindazoknak kik vállalatomat

szóval és tettel előmozdították és sikeres befeje-
zéshez juttatták mélyen érzett hálámat fejez-
zem ki.

Első sorban a román királyi hatóságok azok,
melyek a szerény kutatónak a legnagyobb loya-
litással adták meg a képzelhető legnagyobb ked-
vezményeket, melyek megengedték felszerelé-

" sem vámmentes bevitelét, kiállították a szüksé-

ges vadászati engedélyeket és ajánló leveleket,
szóval vállalatomat mindenképen gyamolitot-
ták, és hathatós támogatással keresztülvinni

segítették. Mindenek előtt nekik, a bukaresti |
| vor allem, der hohen Regierung in Bukarest

magas kormánynak, valamint dobrudzsai köze-
geinek fejezem ki e helyen hódoló köszöne-
temet.

Legnagyobb hálára kötelezett még a cs. és
k. külügyi minisztérium, a magy. kir. vallás-
es közoktalásúgyi minisztérium, a magy.
ornith. központ s cs. és kir. szab. Duna góz-
hajózási társaság, melyeknek közbenjárása,
illetve támogatása folytán juthattam csak abba
a helyzetbe, hogy tervemet meg is valósít-
hattam.

Végül hálatelt szivvel fordulok még mindama
kedves barátaimhoz, collegáimhoz és ismerő-
seimhez, kik vállalatom iránt érdeklődtek és azt
az előkészületek keresztülvitele és a gyüjtött
anyag feldolgozása alkalmával a leghathatósab-

ban támogatták, legyen szabad pártfogóim nagy .

számából különösen csak a következő urakat
említenem: Herman Orró és dr. FLOERICKE
Budapesten, nemes Prason-WoESTYN
tanácsos és báró TALLIÁN DÉNES osztálytanácsos

udvari

103

er weilte damals in Dresden auf der
Gesell-

lich
Versammlung der deutschen ornith.
schaft und verliess daher Budapest nach
kurzem Aufenthalte wieder, um endlich zu mei-
nen Angehörigen zurückzukehren, von denen
ich genau vor drei Monaten Abschied genom-
men hatte.

x

Damit ist mein für die Spalten dieses zu rein
fachlichen Erörterungen bestimmten Journales
vielleicht etwas zu weitschweifig angelegter Be-
richt über den Verlauf meiner Reise geschlos-
sen, und es bleibt mir nur noch die angenehme
Pflicht übrig, allen denjenigen meinen tiefge-
fühlten Dank auszusprechen, welche meine Un-
durch Rat und That förderten
und zu einem gedeihlichen Ende gelangen

ternehmung

liessen.

In erster Linie sind es die königlich Rumäni-
schen Behörden, welche in liberalster Weise
dem alle
erdenklichen Begünstigungen gewährten, die
zollfreie Einfuhr meiner Ausrüstung gestatte-
ten, die nötigen Jagderlaubnisse und Empfeh-

bescheidenen Forschungsreisenden

lungsschreiben ausstellten, kurz, in jeder Weise
mein Unternehmen unterstützten und durch
kräftige Beihülfe durchführen halfen. Ihnen

sowohl wie ihren Organen in der Dobrudscha,
spreche ich hiemit meinen ergebenen Dank aus.

Zu grüsstem Danke bin ich auch dem
k. u. k. Ministerium des Äussern, dem kgl. ung.
Ministerium für Cultus und Unterricht, der
Ung. Ornithol. Centrale und der k. u. k. priv.

| Donau-Dampfschiffahrts- Gesellschaft verpflich-

tet, durch deren Intervention, beziehungsweise
durch deren Beistand ich erst in der Lage ver-
setzt worden war, mein Reiseproject zur That
werden zu lassen.

Wenn ich mich endlich noch dankbaren Her-
zens an all’ die lieben Freunde, Collegen und
Bekannten wende, welche sich für mein Unter-
nehmen interessirten und demselben während
der Vorarbeiten,‘ während der Durchführung
und während der Bearbeitung des gesammelten
Materiales ihre werkthätige Beihülfe angedei-
hen liessen, so sei mir gestattet aus der grossen
Zahl aller der gütigen Förderer ganz besonders
der Herren: Orto Herman und Dr. FLOERICKE
in Budapest, Hofrat von Puason-Worsryn und
Wien, k. u. k.

Sectionsrath Baron TALLIÁN in

104

Bécsben, báró AERENTHAL cs. és kir. követ Buka-
restben, nemes Toncourt G. és dr. WIPPERN J.
alkonzul Galaczban, nemes Joannovics konsula-
tusi ügyvivő Tulceában, schmiedhoffeni lovag
TscHusi Vixror Halleinban, Reiser OÖOTTHMÁR
muzeumi őr Serajevoban és dr. MARKTANNER
tanár, muzeumi őr Gráczban. Fogadják e helyen
is szívből fakadó, mélyen érzett köszönetemet.

II. Kimutatäs a Dobrudzsában észlelt fajokról.

Gesandten Freiherrn von AERENTHAL in Buka-
rest, G. B. von Toncourt und Vice-Consul

| Dr. J. WreperN in Galatz, Consular-Agenten von
| Joannovics in Tulcea, Vicror R. v. TscHusI zu

(A * a név mögött azt jelenti, hogy az illető fajt a |

megfigyelő lelőtte ugyan, de nem praeparálta; a B
betüvel jelzett fajoknak bőrét hozta el.)

1. Trypanocorax frugilegus (L.) 1758.

Egyesével a Moru-Ghiöl melletti deltàban,
nagyobb számban Tulceától viz ellen fölfelé.
Nagy koloniák a Pruth torkolatánál s itt május
24-én kiröppent fiak voltak láthatók.

2. Corvus corax L. 1758. B.

Mint fészkelő nem éppen gyakori. Ciucurova,
Han-Cearca és Jurilofka körül mutatkozott.

3. Colaeus monedula (L.) 1758. B.

4. Corone corone cornix (L.) 1758."

5. Pica pica (L.) 1758.*

Mindenütt közönséges fészkelők.

6. Garrulus glandarius (L.) 1758. B.

Csak a közönséges fehérfejü tipus található s
gyakori az erdős hegyeken.

7. Sturnus vulgaris intermedius Praz. 1895."

Csak ezt a format találtam mindenütt mint
közönséges madarat.

8. Oriolus oriolus (L.) 1758.

Május 2-án hallottam először. A terület észak-
keleti részében csekély számban, gyakoribb a
dunai szigeteken; közönséges a Pruth körüls
Csernavodánál.

9. Chloris chloris (L.) 1758."

Marezius végén seregesen volt Jurilofka kö-
rül. Később nem láttam többé.

10. Coccothraustes coccothraustes (L.) 1758.*

Marezius végén Pascha-Kazla táján s április
11-én Han-Cearca mellett.

11. Fringilla coelebs (L.) 1758.

Közönséges fészkelő.

12. Carduelis carduelis (L.) 1758.

Csak märczius végén vonult csapatosan, ké-
sőbb már csak kis számban láttam Babadagh és
Tulcea körül.

13. Cannabina cannabina (L.) 1758.*

Közönséges fészkelő a pusztákon.

SCHMIDHOFFEN in Hallein, Custos OTHMAR REISER
in Sarajevo und Custos Prof. Dr. MARETANNER
in Graz zu gedenken und ihnen meinen innig-
sten, tiefempfundenen Dank auszusprechen.

IL Verzeichniss der in der Dobrudscha beobach-
teten Arten.

(Ein * hinter dem Namen bedeutet, dass die betref-
fende Art zwar erlegt, aber nicht präpariert wurde;
wurden.)

ein B, dass Belegexemplare mitgebracht

1. Trypanocorax frugilegus (L.) 1758.

Einzeln im Delta bei Moru-Ghiöl, häufiger
stromaufwärts von Tulcea. Grosse Colonien be-
finden sich in der Pruthmindung, wo am 24. Mai
flügge Junge beobachtet wurden.

2. Corvus corax (L.) 1758. B.

Nicht eben häufiger Brutvogel. Bei Ciucurowa,
Han-Cearca und Jurilofca beobachtet.

3. Colaeus monedula (L.) 1758. B.

4. Corone corone cornia (L.) 1758.*

5. Pica pica (L.) 1758.*

Allenthalben gemeine Brutvögel.

6. Garrulus glandarius (L.) 1758. B.

Nur in dem gewöhnlichen weissköpfigen Typus
häufig in den Waldbergen.

7. Sturnus vulgaris intermedius Praz. 1895.*

Nur diese Form fand ich überall als gemeinen
Vogel vor.

8. Oriolus oriolus (L.) 1758.

Am 2. Mai zuerst gehört. Spärlich im Nord-
osten der Provinz. häufiger auf den Donau-
inseln, gemein am Pruth und bei Cernavoda.

9. Chloris chloris (L.) 1758.*

Ende März in Scharen bei Jurilofca. Später
nicht mehr wahrgenommen.

10. Coccothraustes coccothraustes (L.) 1758.*

Ende März bei Pascha Kázla und am 11. April
bei Han-Cearca. 4

11. Fringilla coelebs (L.) 1758.

Gemeiner Brutvogel.

12. Carduelis carduelis (L.) 1758.

Waren Ende März scharenweise auf dem Zuge
und wurde später nur noch spärlich bei Baba-
dagh und Tulcea beobachtet.

13. Cannabina cannabina (L.) 1758.*

Gemeiner Brutvogel der Steppengegend.

14. Passer domesticus (L.) 1758.

15. Passer montanus (L.) 1758.* |

Közönséges.

Passer hispaniolensis (Temm.) 1815. v. ö. a
III. részszel. |

16. Pyrrhula europaea (typica) Vieill. 1816.* |

Feszkel a Ciucurova, Han-Cearca és Cocosu
körül álló erdőkben.

17. Emberiza schoeniclus tschusti Reis. & Alm. |
nov. subsp. B. |

Keleti nádisármány v. ö. a III. részszel. |

18. Emberiza citrinella (L.) 1758. B. |

Gyakori fészkelő a zárt erdőkben.

19. Emberiza cia (L.) 1766.*

Egyesével Babadagh, Caraman-Chiöj és Cataloi
körül. Május 21-kén egy è lövetett.

20. Emberiza hortulana (L.) 1758. B.

Közönséges a bokros erdőkben.

21. Miliaria calandra (L.) 1758. B.

Nagy számban fészkel.

99. Alauda arvensis (L.) 1758.

Nem sok fészkel, de annál többet látni a vo-
nuláson.

Alauda nigra (Falk) 1760; Alauda yeltonien-
sis (Forst) 1767. v. ö. a III. részszel.

23. Melanocorypha calandra (L.) 1766. B.

|

Nagyon közönséges, de csak a tipikus formája: |

24. Melanocorypha sibirica (Gm.) 1788. Cfr.
III. rész.

25. Calandrella brachydactyla typica (Leisl.)
1814. B.

Igen nagy számban költ. V. 6. a III. részszel.

26. Galerita cristata (L.) 1758. |

Közönséges. j

27. Lullula arborea (L.) 1758. B.

Közönséges lakója az erdőknek. V. ö. a III. |
részszel.

28. Motacilla alba (L.) 1758. B. |

Vonuläson tömegesen jelentkezik; alkalmas |
helyeken a költés idejében is gyakori.

29. Motacilla melanope (Pall.) 1776. B.

Április 4-én öreg hímet lőttem Ciucurovánál.

30. Motacilla flava typica (L.) 1759. B.

Május havába benyuló vonulásán nem épen
gyakori jelenség és csakis a typicus formájában
található.

31. Anthus trivialis (L.) 1758. B.

Eléggé gyakori az erdőségben s vonulásán a
lagunákon.

32. Anthus pratensis (L.) 1758.

Úgy látszik ritka, mert csak márczius 29-én
és 30-án láttam belőle egyeseket.

Aguila. V.

105

14. Passer domesticus (L.) 1758.

15. Passer montanus (L.) 1758.*

Gemein.

Passer hispaniolensis Temm. 1815.

Cir. Teil IT.

16. Pyrrhula europaea (typica) Vicill. 1816.*

Brutvogel der Wälder bei Ciucurowa, Han-
Cearca und Cocosu.

17. Emberiza schoeniclus tschusii Reis. & Alm.
nov. subsp. B.

Ostlicher Rohrammer. Cfr. Teil III.

IS. Emberiza citrinella (L.) 1758. B.

Hiufiger Brutvogel im geschlossenen Walde.

19. Emberiza eia (L.) 1766.*

Vereinzelt bei Babadagh, Caraman-Chiöj und
Cataloi. Am 21. Mai ein & erlegt.

20. Emberiza hortulana (L.) 1758. B.

(Gemein im Buschwalde.

21. Miliaria calandra (L.) 1758. B.

Häufiger Brutvogel.

92. Alauda arvensis (L.) 1758.

Als Brutvogel nicht häufig, wohl aber auf
dem Zuge.

Alauda nigra Falk. 1760; Alauda yeltonien-

| sis Forst. 1767.

Cfr. Teil II.

23. Melanocorypha calandra (L.) 1766. B.

Äusserst gemein, aber nur in der typischen
Form. ü

24. Melanocorypha sibirica Gm. 1788. "

Cfr. Teil III.

25. Calandrella brachydactyla typica (Leis.)
1814. B.

Sehr häufiger Brutvogel. Cfr. Teil III.

26. Galerita cristata (L.) 1758.

Gemein.

27. Lullula arborea (L.) 1758. B.

Gemeiner Waldvogel. Cfr. Teil III.

28. Motacilla alba (L.) 1758. B.

Auf dem Zuge massenhaft; an geeigneten
Stellen auch zur Brutzeit häufig.

29. Motacilla melanope (Pall.) 1776. B.

Am 4. April è ad. bei Ciucurowa erlegt.

30. Motacilla flava typica (L.) 1759. B.

Auf dem Zuge bis in den Mai hinein nicht
eben häufig und nur in der typischen Form.

31. Anthus trivialis (L.) 1758. B.

Im Walde ziemlich häufig und ebenso auf
dem Zuge in den Lagunen.

32. Anthas pratensis (L.) 1758.

Anscheinend selten, da nur am 29. und 30.
März in einzelnen Exemplaren angetroffen.

14

106

33. Anthus cervinus (Pall.) 1811. B.
Vonulasa alatt, melyet 26 napon at észlel-
tem, egészen közönséges jelenségnek találtam.

34. Anthus campestris (L.) 1758. B.

A sivatagok dombjain jócskán gyakori fész-
kelő.

35. Certhia familiaris brachydactyla (Chr.
L. Brehm) 1831. B.

Úgy látszik ritka, mert csak egyetlen párt ta-
láltam április 11-én Han-Cearca mellett.

36. Sitta europaea caesia (M. u. Wolff) 1810. B.

Nem épen gyakori, de minden erdőben meg-
található.

37. Parus maior (L.) 1758.

Közönséges a hegyi erdőkben s minden fával
környezett mocsáron.

38. Parus coeruleus (L.) 1758.

Ugyanazokon a helyeken él mint az előbbi,
de még nagyobb számban.

39. Parus lugubris (Natt.) 1815. B.

Erdős hegyeken mindenütt, de kivált Han-
Cearca környékén közönséges.

40. Parus communis (Baldenst.) 1827. B.

Elterjedése meglehetősen azonos az előbbié-

vel. A magammal hozott darab TscHusr lovag |

és KLEINSCHMIDT úr szíves meghatározása sze-
rint P. communis stagnatilis (Br.)

41. Aegithalus caudatus typicus (L.) 1758.
V. ö.sa III. reszszel.

49. Panurus biarmicus (L.) 1758. B.

Mindenütt igen közönséges ; még a kevertvizü
(félig sós) báltákban is, a hol egészen sűrű nád-
ságok vannak.

43. Remiza pendulina (L.) 1758.

A deltàban közönseges, de ügy lätszik nem
hatol el a brak-vizes (felig sös vizes) területekig.
44. Regulus regulus (L.) 1758.*

Märezius 28-án Pascha-Kazlanal
néhanyat s löttem egy himet.

45. Regulus ignicapillus (Chr. L. Brehm)
1820. B.

Márczius végén jócskán gyakori a vonuläson.

46. Lanius minor (Gm.) 1788. B.

Jó gyakori. Először május 7-én láttam.

47. Lanius collurio (L.) 1758. B.

Csak május 8-án érkezett meg s nem akkora
számban, mint várható lett volna.

észleltem

48. Ampelis garrulus (L.) 1758. V. 6. a III. |

reszszel.
49. Sylvia nisoria (Bechst.) 1795. B.
Igen gyakori a bokros erdőkben.

33. Anthus cervinus (Pall.) 1811. B.

Während des Zuges, wo er 26 Tage hindurch
beobachtet wurde, jedenfalls eine ganz gemeine
Erscheinung.

34. Anthus campestris (L.) 1758. B.

Ziemlich häufiger Brutvogel der Steppen-
hügel.

35. Certhia familiaris brachydactyla (Chr. L.
Brehm.) 1831. B.

Anscheinend selten, da ich nur einem Pär-
chen am 11. April bei Han-Cearca begegnete.

36. Sitta europaea caesia (M. u. Wolff.)
1810. B.

Nicht gerade häufig, doch in allen Wäldern.

37. Parus maior (L.) 1758.

Gemein in den Bergwäldern, sowie an allen
von Baumwuchs umgebenen Sümpfen.

38. Parus coeruleus (L.) 1758.*

An denselben Örtlichkeiten, aber noch häu-
figer.

39. Parus lugubris (Natt.) 1815. B.

Überall auf den bewaldeten Bergen ; beson-
ders um Han-Cearca gemein.

40. Parus communis (Baldenst.) 1827. B.

Ziemlich in gleicher Weise wie die Trauer-
meise verbreitet. Ein mitgebrachtes Exemplar
gehört nach der freundlichen Bestimmung der
Herren v. Tschust und Kusinscumipr zu P.
communis stagnatilis (Br.).

41. Aegithalus caudatus typicus (L.) 1758.

Cfr. Teil III.

49. Panurus biarmicus (L.) 1758. B.

Überall äusserst gemein; selbst in den bra-
ckigen Balten, wo ganz dichte Rohrbestände vor-
handen sind.

43. Remiza pendulina (L.) 1758.*

Im Delta gemein, ohne jedoch dem Anscheine
nach in das brackige Gebiet vorzudringen.

44. Regulus regulus (L.) 1758.*

Am 98. März bei Pascha Kazla einige be-
obachtet und ein 6 erlegt.

45. Regulus ignicapillus (Chr. L. Brehm.)
1820. B.

Ende März ziemlich häufig auf dem Zuge.

46. Lanius minor (Gm.) 1788. B.

techt häufig. Zuerst am 7. Mai.

47. Lanius collurio (L.) 1758. B.

Traf erst am 8. Mai ein und nicht in so
grosser Menge, wie zu vermuten gewesen wäre.

48. Ampelis garrulus (L.) 1758. Cfr. Teil II.

49. Sylvia nisoria (Bechst.) 1795. B.

Sehr häufig in den Buschwäldern.

50. Sylvia sylvia (L.) 1758. B.

Mindenütt igen közönséges; helyenkint, a
hol sem fa sem bokor nincs, egészen mezei ma-
darra lett. Hasonló eset fordul elő However E.
és Tancré szerint a kopár pomeraniai Hiddensőe
szigeten is, a hol ez a madár egérlyukakban költ.

51. Sylvia curruca (L.) 1758. B.

Csaknem ép annyira gyakori, mint az előbbi.

52. Sylvia atricapilla (L.) 1758.

A belföldön sehol sem akadtam rà s csak né-
hányszor hallottam hangját a Duna mentén Ga-
lacz és Cernavoda közt, valamint az utóbbi
helység kertjeiben.

53. Sylvia simplex (Lath.) 1787.

Úgy hiszem, ezt a fajt különböző alkalmak-
kor halottam Jurilofka és Babadagh között, de
nem bizonyosodhattam meg benne. Mindenesetre
igen ritka ezen a területen, bár jelenlétét SINTE-
nis és Comte ALLÉON kimutatta.

54. Phylloscopus trochilus (L.) 1758. B.

55. Phylloscopus rufus (Bechst.) 1807. B.

Mindkettő mindenütt gyakori a vonuläson, |

különben gyéren található az erdőségben. V. ö.
a III. részszel.
56. Hypolais philomela (L.) 1758.

A Duna mentén s a Pruth körül sokszor hal-
lottam, a belföldön azonban épen nem láttam.
57. Acrocephalus schoenobaenus (L.) 1758.
58. Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.

59. Acrocephalus streperus (Vieill.) 1817.

Mindenütt megtalálható ez a három faja |

mocsarak nádasaiban, de épen nem nagy szám-
ban.

60. Acrocephalus palustris (Bechst.) 1802.

Csak a Tulcea és Cernavoda közötti dunaszi-
geteken s az utóbbi helység környékén hallot-
tam. V. ö. a III. részszel.

61. Lusciniola melanopogon (Temm.) 1815. B.

A vonuláson egyesével fordúlt elő a Pascha-
Kázla melletti tüskebokrokon ; a deltában Moru-
Ghiöl mellett helyenkint közönséges; a brakvi-
zes mocsarakban azonban nem lakik.

62. Locustella luscinioides (Savi) 1824. B.

A Ciucurova nevü hegyi faluban átvonulása
közben kaptam meg. A deltában helyenkint kö-
zönséges, még annak brakvizes részeiben is.

63. Merula merula (L.) 1758.

Gyakori a hegyi erdőségekben; vonuláson a
tengerpart mentén is található.

64. Turdus musicus (L.) 1758.

Marezius 28-án vonult a tengerpart mentén ;
az erdők gyakori lakója.

107

50. Sylvia sylvia (L.) 1758. B.

Überall äusserst gemein; stellenweise ist sie
sogar ein reiner Feldvogel baum- und strauch-
loser Gegenden. Dies ist nach E. v. HoMEYER
und Tancré auch auf der kahlen pommerischen
Insel Hiddensöe der Fall, wo sie in Mäuse-
löchern brütet.

51. Sylvia eurruca (L.) 1758. B.

Fast ebenso häufig wie die vorige.

52. Silvia atricapilla (L.) 1758.

Im Binnenlande nirgends gefunden und nur
einigemal auf der Donau zwischen Galatz und
Cernavoda, sowie in den Gärten dieser letzteren
Stadt gehört.

53. Sylvia simplex (Lath.) 1787.

Ich glaube diese Art verschiedentlich zwischen
Jurilofea und Babadagh gehört zu haben, ohne
indessen den Beweis dafür erbringen zu können.
Sie ist jedenfalls äusserst selten, jedoch schon
von SINTENIS und Comte ALLÉON für das Gebiet

| nachgewiesen.

54. Phylloscopus trochilus (L.) 1758. B.

55. Phylloscopus rufus (Behst.) 1807. B.

Beide ziemlich häufig am Zuge, spärlich in
den Wäldern. Cfr. T. II.

56. Hypolais philomela (L.) 1758.

Auf der Donau und am Pruth häufig gehört,
im Binnenlande aber gar nicht beobachtet.

57. Acrocephalus schoenobaenus (L.) 1758.

58. Acrocephalus arundinaceus (L.) 1758.

59. Acrocephalus streperus (Vieill.) 1817.

Zwar überall im Röhricht der Sümpfe ver-
treten, aber durchaus nicht sehr zahlreich.

60. Acrocephalus palustris (Behst.) 1802.

Nur auf den Donauinseln zwischen Tulcea
und Cernavoda, sowie in der Umgebung dieser
letzteren Stadt gehört. Cfr. Teil III.

61. Lusciniola melanopogon (Temm.) 1815. B.

Auf dem Zuge vereinzelt in Dornhecken bei
Pascha Kázla ; stellenweise gemein im Delta bei
Moru-Ghiöl; bewohnt jedoch nicht die brackigen

| Sümpfe.

62. Locustella luscinioides (Savi.) 1824. B.

Im Bergdorfe Ciucurowa auf dem Durchzuge
erhalten. Im Delta stellenweise gemein, auch
in dessen brackigen Teilen.

63. Merula merula (L.) 1758.

Häufig in den Bergwäldern; ziehend auch
längs der Küste.

64. Turdus musieus (L.) 1758.

Am 98. März Zug an der Küste; ist häufiger
Waldbewohner.

14*

108

65. Turdus viscivorus (L.) 1758. B.

Április 14-t61 18-áig sokat láttam a delta s a
Razim-laguna nádasaiban. Az erdőben közön-
séges.

66. Daulias luscinia (L.) 1758.*

Csak a valódi fülemülét találtam a Babadagh
és Jurilofka bokros erdöiben valamint a Duna
füzes-szigetein, még pedig jó nagy számban.

67. Erithacus rubecula (L.) 1758.

Április első napjaiban észleltem
Ciucurova mellett.

68. Rutieilla phoenicura (L.) 1758. B.

Az elsők április 19-én a nádasban. Úgy lát-
területén
május elejéig közönséges jelenség a vonuláson.

néhányat

szik nem fészkel, de azért a lagunák

69. Saxicola oenanthe (L.) 1758. B.

Az egész területen közönséges fészkelő.

70. Saxicola leucomela (Pall.) 1770. — Sari-
cola morio (Hempr. u. Ehrbg.) 1833. B.

A vonulason egyesével találtam Bissericutza
és Lag-Dolojman szigetén. Gyakori Cernavo-
danal.

71. Pratincola rubetra (L.) 1758. B.

Aprilis végétől május közepéig közönséges
átvonuló. Fészkelve nem találtam.

72. Pratincola rubicola (L.) 1766. B.

Csak márczius 28-án találtam 2 vagy 3 dara-
bot Pascha-Kázla mellett.

73. Tarrhaleus modularis (L.) 1758. B.

Csak márczius 30-án láttam egyetlen egy
hímet s április 2-án egy párt, a mely utóbbiak-
ból a hímet lelőttem.

74. Muscicapa grisola (L.) 1758. B.

Május elején a nádasban, vonuläson.

75. Ficedula atricapilla (L.) 1766. B.

Április 22-én Jurilofkänäl egy vén hímet löt-
tem, május 6. és 7-én néhány nőstényt láttam
a delta nádasában.

76. Chelidonaria urbica (L.) 1758.

Az első április 21-én; május elején több da-
rab vonult át Jurilofkán. Úgy látszik ez a faj a
terület északkeleti részében csaknem teljesen
hiányzik ; megtelepedve gyéren találtam Tulceá-
utóbbi
fölfelé, valamint a Pruth mentén egyre nagyobb

ban és Galaczon, az várostól kezdve
számban.

77. Clivicola riparia (L.) 1758.

Jurilofkanal csak háromszor láttam vonula-
son, először április 27-én, a Pruth alsó részében

x
ellenben egyszer sem. A Duna mentén Tulcea-

tól fölfelé gyakoribb jelenség.

65. Turdus viscivorus (L.) 1758. B.

Vom 14. bis 18. April viele im Köhricht des
Deltas und der Razim-Lagune. Gemein im Walde.

66. Daulias luscinia (L.) 1758."

Nur die echte Nachtigall fand ich in den
Buschwäldern von Babadagh und Jurilofca, wie
auch auf den Weideninseln der Donau vor, und
zwar ziemlich häufig.

67. Erithacus rubecula (L.) 1758.

Einzeln in den ersten Apriltagen bei Ciucu-
rowa beobachtet.

68. Ruticilla phoenicura (L.) 1758. B.

Die ersten am 19. April im Röhricht. Scheint
nicht zu nisten, war aber im Lagunengebiet bis

in den Mai hinein eine gewöhnliche Zugs-
erscheinung.
69. Saxicola oenanthe (L.) 1758. B.
Gemeiner Brutvogel des ganzen Gebietes.
70. Saricola leucomela (Pall.) 1770. Saxicola
morio (Hempr. u. Ehrbg.) 1833. B.
Einzeln auf dem Zuge auf der Insel Bisseri-
cutza und am Cap Dolojman. Häufig bei Cer-

navoda.

71. Pratincola rubetra (L.) 1758. B.

Vom Ende April bis Mitte Mai gemeiner
| Durehzigler. Als Brutvogel von mir nicht be-
| obachtet.

72. Pratincola rubicola (L.) 1766. B.
| Nur am 28. März 2 oder 3 Stück bei Pascha
Kazla.

73. Tarrhaleus modularis (L.) 1758. B.

Nur am 30. März ein einzelnes 3 und am
2. April ein Pärchen gesehen, von welch letz-
terem das è erleet wurde.

74. Muscicapa grisola (L.) 1758. B.

Anfang Mai im Röhricht auf dem Zuge.

75. Ficedula atricapilla (L.) 1766. B.

Am 22. April bei Jurilofca ein altes 3 erlegt,
am 6. und 7. Mai einige ziehende 9 ? im Röh-
richt des Deltas beobachtet.

76. Chelidonaria urbica (L.) 1758.

Am 21. April die erste; Anfang Mai zogen

mehrere bei Jurilofea durch. Diese Art scheint
| im NO der Provinz fast ganz zu fehlen; ange-
siedelt traf ich sie spärlich in Tulcea und Galatz,
aber von letzterer Stadt aufwärts, sowie am Pruth
immer zahlreicher.

77. Clivicola riparia (L.) 1758.

Bei Jurilofea nur dreimal auf dem Zuge be-
| obachtet, zuerst am 27. April, am unteren Pruth
| dagegen gar nicht. An der Donau wird sie von

| Tulcea an stromaufwärts häufiger.

do
&

78. Hirundo rustica (L.) 1758.

Aprilis 3-än érkezett meg s mindenütt ott-
honosnak látszik, még a deltai haläsztelepek-
nel is. A többi évekéhez képest állítólag ez
idén csekélyebb számban jelent meg.

79. Gecinus viridis (L.) 1758.

80. Gecinus viridicanus (Wolf.) 1810.*

Nem épen ritka a Ciucurova, Atmagea és Han-
Cearca melletti erdőségekben. Az előbbi külö-
nösen a Cocosu zárda körül gyakori.

81. Dendrocopus minor (L.) 1758. B.

Néha látható a hegyi erdőségekben.

82. Dendrocopus medius (L.) 1758.

Április 8-án láttam az egyetlen észlelt dara-
hot; azon a fán mászkált, a melyen egy Vultur
monachusnak volt a fészke. Természetesen nem
lőttem rá, mert a keselyüt vártam.

83. Dendrocopus major (L.) 1758. B.

Minden erdőben gyakori, a deltában is. V. 6,
a III. részszel.

84. Dendrocopus leuconotus (Bechst.) 1802. B.

Nem épen gyakori, de azért minden erdőség-
ben előfordul. V. ö. a III. részszel.

85. Picus martius (L.) 1758.

A Cocosu-zardanal és Ciucurova mellett ész-
leltem, a mely utóbbi helyen állítólag fészkel
is, de igen ritkán.

86. Jynx torquilla (L.) 1758.

Úgy látszik meglehetősen ritka. Május köze-
pén Babadaghnál, később a Cernavoda körül el-
terülő kertekben észleltem.

$7. Cuculus canorus (L.) 1758.*

Aprilis S-an hallottam először. Az erdőben
mindenütt előfordul s a folyamok báltáiban is;
Cernavoda kertjeiben tömegesen.

88. Micropus apus (L.) 1758. B.

Április 21-én láttam az első átvonulókat. Al-
kalmas helyeken mindenütt nagy számban költ.

89. Caprimulgus europaeus (L.) 1758. B.

Május 4-én vonulnak az elsők Cap-Dolojman
mellett, utóbb ismételten mutatkozott a delta
nádasában s a tengerfenyéren,

90. Merops apiaster (L.) 1758.

Az egész területen, úgy a Pruth körül is rend-
kívül közönséges.

91. Upupa epops (L.) 1758.

Mär märezius 29-én láttam Cap-Dolojman
mellett, utóbb egészen május elejéig sok vonul
keresztül. Úgy látszik mint fészkelő is elég kö-
zönséges.

92. Alcedo ispida (L.) 1758. B.

Április közepén elég gyakori a deltában és a

109

78. Hirundo rustica (L.) 1758.

Traf am 3. April ein und war überall zu
Hause, selbst bei den Fischerei-Ansiedlungen
im Delta. An Zahl soll sie gegen sonstige Jahre
zurückgegangen sein.

79. Gecinus viridis (L.) 1758.

80. Gecinus viridicanus (Wolf) 1810.*

Nicht eben selten in den Waldungen bei
Ciucurowa, Atmagea und Han-Cearca. Ersterer
namentlich beim Kloster Cocosu häufig.

81. Dendrocopus minor (L.) 1758. B.

finigemale in den Bergwaldungen.

82. Dendrocopus medius (L.) 1858. B.

Am 8. April sah ich das einzige beobachtete
Exemplar an dem Horstbaume eines Kutten-
geiers herumklettern, mochte aber natürlich des
erwarteten Geiers wegen nicht schiessen.

83. Dendrocopus maior (L.) 1758. B.

Häufig in allen Wäldern, auch im Delta. Cfr.
Teil IH.

84. Dendrocopus leuconotus (Behst.) 1802. B.

Nicht eben häufig, doch in allen Walddistrik-
ten. Cfr. Teil III.

85. Picus martius (L.) 1758.

Beim Kloster Cocosu und bei Ciucurowa be-
obachtet, in welch letzterer Gegend er auch
brüten soll, jedoch sehr selten.

86. Jynx torquilla (L.) 1758.

Scheint ziemlich selten zu sein. Mitte Mai bei
Babadagh, später in den Gärten von Cernavoda.

87. Cuculus canorus (L.) 1758.*

Zuerst am 8. April gehört. Überall im Walde
und auf den Strombalten ; bei Cernavoda mas-
senhaft in den Gärten.

88. Micropus apus (L.( 1758. B.

Die ersten Durchzügler am 21. April be-
obachtet. An geeigneten Stellen überall häufiger
Brutvogel.

89. Caprimulgus europaeus (L.) 1758. B.

Am 4. Mai zuerst durchziehend bei Cap Do-
lojman, später wiederholt im Deltaröhricht und
auf der Düne gesehen.

90. Merops apiaster (L.) 1758.

Im ganzen Gebiete wie auch am Pruth ausser-
ordentlich gemein.

91. Upupa epops (L.) 1758.

Schon am 29. März bei Cap Dolojman ge-

sehen, später bis in den Mai hinein viele Durch-

| zügler angetroffen. Scheint auch als Brutvogel

ziemlich gemein zu sein.
92. Alcedo ispida (L.) 1758. B.
Mitte April ziemlich häufig im Delta und auf

110

Razim nádas szigetein, szörvänyosabban taläl- |
ható a Pruth körül s a folyambaltakban. V. ö. a
II. részszel.

93. Coracias garrula (L.) 1758. B.

Igen közönséges az erdőkben. Május második

vonult.

94. Bubo bubo (L.) 1758. (Buha.). B.

A Cap-Dolojman szikláiban két pár lakott.
Nem oly gyakori már, mint a hogy a régebbi
jelentések állítják, de azért még mindig nem
nagyon ritka az erdőkben s állítólag a Duna
medrének terasszain s meredek parti szikláin

még nagyobb számban fordul elő.

95. Carine noctua (Scop.) 1769.

Elég gyakran észleltem; valamennyi a tipi-
kus- és nem a meridiondlis alakhoz tartozik;
gyakran nappal is mozgolödtak a szélmalmokon
s a falusi házak tetején.

96. Asio accipitrinus (Pall.) 1771.

Csak egyszer láttam, märczius 30-án, vetés-
földön ült.

97. Syrnium aluco (L.) 1758.

Elég gyakran halottam az erdőkben.

98. Pandion haliaétus (L.) 1758. B.

WIEDERSPERG báró lőtt egy vén hímet ebből
az alsó Dunán oly ritka sasfajból, s ez a darab
azóta mint az erről a területről való egyetlen
bizonyító példány az említett báró szivességéből |
a Bosznia-Herczegovinai országos múzeum bir-
tokába került.

99. Gyps fulvus (Gm.) 1788. B.
A Cap-Dolojman szikláiban fészkelve talál-
tam ezt a keselyüt. Az egész belföldön közönsé-

ges jelenség, minden dögön csakhamar megjelen
s határozottan sokkal gyakoribb mint az alább
következő faj.

100. Vultur monachus (L.) 1766. B. (Kara-
Kartal).

Az előbbi jelentésekéhez képest sokkal kisebb

mennyiségben található, de azért még mindig
rendes fészkelő az erdős hegyeken. V. ö. a III. |
részszel.
101. Neophron perenopterus (L.) 1758.
Cernayodatél alább észleltem. A terület észak-

keleti részében minden esetre ritka s állítólag

Jurilofkánál jelenik meg hébe-korba.

102. Circus cyaneus (L.) 1766.*

Märezius végén elég nagy számban vonult ke- |
resztül ; később is láttam többször. A vén híme-

den Rohrinseln des Razim, zerstreuter am Pruth
und in den Strombalten. Cfr. Teil III.

93. Coracias garrula (L.) 1758. B.

Sehr gemein in den Wäldern. In der zweiten
Hälfte des Mai sah ich sie wiederholt über den
Razim ziehen.

94. Bubo bubo (L.) 1758. B. (Buha).

In den Felsen des Cap Dolojman hielten sich
9 Paare auf. So häufig, wie die alten Berichte
angeben, ist er wohl nicht mehr, kommt aber
immerhin in den Wäldern nicht allzu selten
vor und soll in den Terrassen und Steilhängen
des Donaubettes, sowie auf den Strominseln
noch zahlreicher sein.

95. Carine noctua (Scop.) 1769.

Die ziemlich häufig beobachteten Steinkäuze
gehörten alle der typischen grauen und nicht
der Meridionalis-Form an und trieben sich oft
bei Tage auf den Windmühlen und Dächern der
Dörfer herum.

96. Asio accipitrinus (Pall.) 1771.

Nur einmal, am 30. Màrz, auf einem Saat-
felde sitzend angetroffen.

97. Syrnium aluco (L.) 1758.

Ziemlich oft in den Wäldern gehört.

98. Pandion haliaëtus (L.) 1758. B.

Baron WIEDERSPERG erlegte bei Issacea ein
altes è dieses für die untere Donau so seltenen
Adlers, welches seitdem als einziges Beleg-
exemplar für diese Gegend durch die Liebens-
würdigkeit des genannten Herrn in den Besitz
des bosnisch-herzeg. Landesmuseums überge-
gangen ist.

99. Gyps fulvus (Gm.) 1788. B.

Horstend traf ich den Weisskopfgeier in den
Felsen des Cap Dolojman. Er ist eine gewöhn-
liche Erscheinung im ganzen Binnenlande,
taucht bei jedem Aase sehr bald auf und ist ent-
schieden weitaus häufiger wie die folgende Art.

100. Vultur monachus (L.) 1766. B. (Kara
Kartal.)

Hat an Menge den Angaben der früheren
Berichte gegenüber bedeutend abgenommen, ist
aber immer noch ein regelmässiger Brutvogel
der Waldgebirge. Cfr. Teil II.

101. Neophron perenopterus (L.) 1758.

Unterhalb Cernavoda gesehen. Im NO der
Provinz jedenfalls selten, wo er ab und zu bei
Jurilofea erscheinen soll.

102. Circus cyaneus (L.) 1766.*

Ende März ziemlich häufig auf dem Durch-
zuge; auch später wiederholt gesehen. Die alten

——,

ket röptükben könnyü megkülönböztetni a Cir-
cus macrurustól (Gm.).

103. Circus macrurus (Gm.) 1771. B.

Eléggé gyakori, de épen nem közönséges.
Többnyire a part mentén vonulva észleltem.

Circus pygargus (L.) 1758. |

Csak mellékesen sorolom fel, mert nem tud-
tam bizonyító példányt szerezni s mert ha csak
nem öreg him, könnyen összetéveszthető az
előbbi fajjal. Bizonyosnak tartom, hogy április
15-én Kara-ebil s április 22-én Cap-Dolojman /
körül láttam meglehetős számban.

104. Circus aeruginosus (L.) 1758. B.

Igen közönséges minden báltában. V. 6. a III.
részszel.

105. Astur palumbarius (L.) 1758.

A Jurilofka és a Ciucurova mellett elterülő
erdőben észleltem ; de úgy látszik nem gyakori
jelenség.

106. Accipiter nisus (L.) 1758. B. |

Közönséges, a vonuläson is. V. 6. a III. rész-
szel. À

Astur brevipes (Severtz.) 1850.

Április 2-án láttam ezt a karvalyt Ciucurova
mellett az erdőben. Röpülési képe, de kivált az
ölyvéhez hasonló fütyölő hangja tünt fel.
Reiser O.* a törpe karvaly hangját átható «ki-
wick»-nak mondja, FÜHRER * pedig hasonlónak
tartja azt a nyaktekercs (Jynx torguilla) hang-
jához s ezt a kettőt meglehetősen egyezőnek ta-
láltam. Minden esetre korai egy kissé ez az adat
a törpe karvalyra nézve s minthogy bizonyító
darabom nincs s utóbb egyáltalán nem láttam
más karvalyt mint a közönségest, mindezekért
szám nélkül sorolom fel ezt a madarat.

Dr. CuLLeN ezt a fajt mint épen Ciucurova
környékén fészkelőt sorolja fel s minthogy az
említett helység határában levő Zidina-völgy-
nek egészen olyan a jellege mint azoknak a he-
lyeknek, melyeket Ssomow az Astur brevipes
kedvelt fészkelő helyeiként említ és minthogy
ezenkívül Comte ALLÉON ezt a fajt mint rendes
tavaszi és őszi átvonulót írja le, nem kételke-

dem, hogy e madár a melegébb évszakokban
költ is annak a sok apróbb ragadozó fészeknek
némelyikében, a melyet az ottani erdőkben
láttam.

107. Buteo buteo typicus (L.) 1758. B.

Igen gyakori a vonuláson s utóbb is az erdők-
ben. V. 6. a III. reszszel. |

* Mat. z. Orn. Bale. IV. p. 105.

111

è è sind im Fluge leieht von Cireus macrurus
(Gm.) zu unterseheiden.

103. Circus macrurus (Gm.) 1771. B.
Ziemlich häufig, aber durchaus nicht gemein.
Meist längs der Küste ziehend beobachtet.

Circus pygargus (L.) 1758.

Diese Weihe führe ich nur beiläufig mit an,
da kein Belegexemplar beschafft wurde und sie,
von den alten & & abgesehen, nur zu leicht mit
der Steppenweihe verwechselt werden
Mit Bestimmtheit glaube ich sie am 15. April
bei Kara-ebil und am 22. April in ziemlicher
Anzahl am Cap Dolojman gesehen zu haben.

104. Circus aeruginosus (L.) 1758. B.

Ausserst gemein in allen Balten. Cfr. Teil III.

105. Astur palumbarius (L.) 1758.

Im Walde bei Jurilofea und Ciucurowa be-
obachtet; scheint aber nicht häufig zu sein.

kann.

106. Aceipiter nisus (L.) 1758. B.

Gemein, auch auf dem Zuge. Cfr. Teil III.

Astur brevipes (Severtz.) 1850.

Einen im Walde bei Ciucurowa gesehenen
Sperber notirte ich am 2. April unter diesem
Namen. Sowohl das Flugbild, als ganz beson-
ders der bussardartig pfeifende Ruf waren mir
aufgefallen. O. Reiser* nennt die Stimme jun-
ger Zwerghabichte ein durchdringendes «ki-
wuk», und v. FinRER* erwähnt ihre Ähnlichkeit
mit der des Wendehalses, was also beides an-
nähernd übereinstimmen würde. Allerdings ist
das Datum für den Zwerghabicht etwas früh,
und da ich kein Belegexemplar besitze, später
überhaupt keinem anderen, als dem gewöhn-
lichen Sperber begegnete, so führe ich ihn nur
ohne Nummer mit auf. Dr. CULLEN führt die
Art als Brutvogel gerade für die Gegend von
Ciucurowa an, und da das Thal von Zidina da-
selbst genau das Gepräge trägt, welches Ssomow
für die Lieblingsbrutplätze des kurzzehigen Sper-
bers angibt, und da ausserdem Comte ALLÉON
ihn einen regelmässigen Durchzügler für beide
Zugsperioden nennt, so zweifle ich gar nicht,
dass er in vorgerückterer Jahreszeit auch ein
Bewohner jener zahlreichen kleinen Raubvogel-
horste ist, welche ich in den dortigen Wäldern
fand.

107. Buteo buteo typicus (L.) 1758. B.

Sehr häufig auf dem Zuge, wie später in den

Wäldern. Cfr. Teil II.

* Mat. z. Orn. Bale. IV., p. 105.

119

108. Buleo buleo desertorum (Daud.) 1800.
Han-Cearca mellett egy párját, április 6-an
nagy számban láttam vonuláson Atmageanal.

109. Aguila pennata (Gm.) 1788.

Csak egyetlen igen fakó szinezetü darab került
a szemem elé; Babadagh közelében szállt fel
előttem, a műút széléről, tőlem csekély távol-"
ságra.

110. Aquila maculata pomarina (Chr. L.
Brehm) 1831. B.

Az egész területen eléggé gyakori.

111. Aquila maculata typica (Gm.) 1788.

Úgy látszik ritkább ez a sas azon a területen,
a melyet bejártam. Láttam ugyan nehányszor
feltünően sötét színü sasokat, a melyeket haj-
landó voltam e fajhoz tartozóknak tartani, de
minthogy a megvilágítás effektusai tudvalevőleg
igen könnyen megtéveszthetik a figyelőt, nem
vagyok egészen biztos az észlelésemben. De
láttam kitömött bizonyító példányokat Galaczon
a cs. és kir. alkonzulnál, dr. WIPPERN urnál va-
lamint a cs. és kir. epitkezesi tanácsosnál Tox-
court urnál s ezek a darabok a dobrudzsai
Azaklau vidékéről, illetőleg a Pruth völgyéből
valók. Mind a két úr biztosított arról, hogy
ilyen sötét színü sasok nem épen ritkák azon
a területen.

112. Aquila maculata orientalis (Cab.) 1854.
Marezius 30-án két sast láttam, a melyekről
biztos vagyok, hogy ehez a formához tartoznak.
Nagyságra elérték az A. imperialist, de egészen

a lármás-sas tipusának jegyeit mutatták : röpü-

lési képük, szinezetük s a világos folt hiánya a
fejük tetején egészen erre a formára vall. Ez a
sas, a melynek a Dobrudzsában való jelenlétét
már többször kimutatták, úgy látszik a terü-
inkább a déli tartózkodik.
Többször láttunk ugyan ilyenforma nagyobb

letnek részeiben
sasokat, de egyszer sem tudtuk faji hovátartozó-
ságukat biztosan megállapítani.

Aquila rapax (Temm.) 1815. V. ö. a III. rész-

szel.

113. Aquila melanaëtus (L.) 1758."
Mindenütt megfordul, de ritkábban mint a
hogy vártam volna. A Pruth torkolatának köze-

lében láttam egy igen szép kis termetü hímet.
Csodálatos módon igen ritkán látszik a Pruth

felső folyásánál; Toncourr úr legalább, a ki
igen jól ismeri e folyó környékének ragadozó

108. Buteo buteo deserlorum (Daud.) 1800.

In einem Paare bei Han-Cearca und am
6. April zahlreich auf dem Zuge bei Atmagea
beobachtet.

109. Aquila pennata (Gm.) 1788.

Nur ein sehr fahl gefärbtes Stück des Zwerg-
adlers gelangte zur Beobachtung, welches nahe
vor mir auf der Chaussee bei Babadagh vom
Strassenraine aufflog.

110. Aquila maculata pomarina (Chr. L.
3rehm.) 1831. B.

Im ganzen Gebiete ziemlich häufig.

111. Aquila maculata typica (Gm.) 1788.

Der Schelladler scheint in dem von mir be-
reisten Gebiete selten zu sein. Einigemal sahen
wir wohl Schreiadler von auffallend dunkler
Färbung, welche ich als Schelladler anzuspre-
chen geneigt war, doch täuschen bekanntlich
Seleuchtungseffecte in dieser Beziehung ausser-
ordentlich. so dass ich meiner Sache nicht ganz
sicher bin. Dagegen sah ich ausgestopfte Beleg-
exemplare in Galatz bei dem k. u. k. Vicekonsul
Herrn Dr. Wırpern und bei Herrn k. u. k. Ober-
baurat v. Toncourr, die aus der Gegend von
Azaklau in der Dobrudscha, bezgl. aus dem
Pruththale stammten. Beide Herren versicherten
mir, dass solche dunkle Adler nicht eben selten
vorkämen.

112. Aquila maculata orientalis (Cab.) 1854.

Am 30. März sah ich ein Adlerpaar, welches
ich mit Bestimmtheit als zu dieser Form gehòrig
betrachte. Es waren Vögel von der Grösse des
Kaiseradlers, aber mit dem ausgesprochenen
Schreiadler, dem sie im Flugbilde
vollständig und in der Färbung bis- auf das
Fehlen der lichten Kopfplatte glichen. Dieser
für die Dobrudscha schon oft nachgewiesene
Adler scheint mehr dem südlichen Teile des
Landes anzugehören. Wir begegneten zwar noch
wiederholt solch grossen Adlern mit Schreiadler- "
typus, jedoch ohne durch genaues Beobachten

Typus vom

in die Lage versetzt zu werden, sicher über die
Artzugehörigkeit entscheiden zu können.

Aquila rapax-(Tem.) 1815.

Cfr. Teil III,

115. Aquila melanaëtus (L.) 1758.*

Zwar allenthalben, aber doch wider Erwar-
tung selten. Nahe der Pruthmindung sah ich
ein sehr kleines è. Merkwürdig ist, dass er am
oberen Pruth äusserst selten zu sein scheint, da
Herr v. Toncourt, ein genauer Kenner der Raub-
vogelwelt dieses Flusses, während seiner lang-

peer I A a UNE ULLA ME DEE SCHE U REDE a VI LIO AVETE LE EL Eve

AED on pi

Te ae

madarait, sok évi működése alatt itt egészben

csak 2 ilyen sast látott és lőtt egy őszön. Fész- |

kelési körülményeit lásd a III. részben.

114. Haliaétus albicilla (L.) 1758."

Igen közönséges a Dunán, melynek minden
fűzes szigetén fészkel, kevésbbé gyakori, de
azért rendes jelenség a lagunákon. A nád közt
való fészkeléséről, melyet SINTENIS említ, nem
volt módom meggyőződhetni. Egy pár Jurilof-
látszott fészkelni.

115. Cireaétus gallicus (Gm.) 1788. B.

Nem épen ritka s mindenfelé az erdőben elő-
fordul.

116. Milvus milvus (L.) 1758.

Április 7. és 8-án láttam két part a Han-
Cearka közelében levò erdős hegyoldalon; fé-
szekrakässal, illetőleg pärosodassal voltak elfog-
lalva. Egy mas pár rendesen a babadaghi kórház
közelében lévő legelőn tartózkodott s valöszinü-
leg a közeli hegyi erdőben költött.

117. Milvus migrans (Bodd.) 1793.

Márczius 28-án láttam már. A terület belse-
jében nem ritka, a deltában jó gyakori s a fo-
lyambáltákban Cernavodáig igen közönséges.

118. Pernis apivorus (L.) 1758.

Április 2-án láttam két darabot Ciucurovánál

az erdőben, 4-én pedig több darab hosszabb |

ideig keringett a nevezett falu fölött s ekkor jól
felismerhettem őket.

119. Falco peregrinus (Tunst.) 1771.

Marezius végén észleltem néhányszor a Razim
partjain.

120. Falco subbuteo (L.) 1758.*

Ismételten láttam Jurilofkanal s egyesével a
Duna mentén is. Úgy látszik nem igen gyakori.

121. Hierofalco lanarius (Pall.) 1811. B.
Határozottan a leggyakoribb sólyma a Dob-

113

jährigen Thätigkeit daselbst, nur in einem
Herbste 2 dieser Adler beobachtete und erlegte.
Uber das Brutgeschäft Cfr. Teil III.

114. Haliaétus albicilla (L.) 1758.

Ausserst gemein an der Donau, wo er auf

allen Weideninseln horstet, weniger häufig,

| wenn auch regelmässig in den Lagunen. Uber

das von SINTENIS erwähnte Horsten im Rohre
konnte ich mir keine Gewissheit verschaffen. Ein
Pärchen scheint bei Jurilofca, ein anderes am
Tutujatoberhalb Han-Cearca gehorstetzu haben.

115. Circaétus gallicus (Gm.) 1788. B.

Nicht eben selten in allen Wäldern.

116. Milvus milvus (L.) 1758.

Am 7. und 8. April beobachtete ich zwei Pär-
chen des roten Milan, welche an der waldigen
Berglehne unweit des Dorfes Han-Cearca mit
dem Horstbau, bezgl. der Paarung beschäftigt
waren. Ein weiteres Párchen trieb sich gewöhn-
lich auf den Hutweiden in der Náhe des Spitals
von Babadagh herum und mochte wohl in den
nahen Bergwaldern horsten.

117. Milvus migrans (Bodd.) 1793.*

Schon am 28. März gesehen. Im Binnenlande
nicht selten, im Delta recht häufig und in den
Strombalten bis Cernavoda äusserst gemein.

118. Pernis apivorus (L.) 1758.

Am 2. April sah ich 2 Stück im Walde bei
Ciucurowa, und am 4. kreisten ihrer mehrere

längere Zeit hindurch über diesem Dorfe selbst,
| wobei ich sie genau erkennen konnte.

.
rudzsänak ; minden erdőben szinte közönséges |

s még a deltában is mindenütt megtalálható, a
hol a folyamágak mentén kicsiny, ligetszerü
erdő áll. V. ö. a III. részszel.

122. Cerchneis tinnunculus (L.) 1758.*

A pusztás vidékeken jó gyakori.

123. Cerchneis vespertinus (L.) 1766. B.

Először márczius 27-én láttam egy hímet .

Jurilofkánál ; április 12-én Cziganka völgyében
találtam 2 látszólag párzott darabot. A Portitza
melletti fenyéren átvonuló kékvércséket még
április vége felé is láttunk.

Aguila. V.

119. Falco peregrinus (Tunst.) 1771.

Einigemal Ende März an den Ufern des Razim
beobachtet.

120. Falco subbuteo (L.) 1758.*

Wiederholt bei Jurilofca, auch vereinzelt
längs der Donau gesehen. Scheint nicht sehr
häufig zu sein.

121. Hierofalco lanarius (Pall.) 1811. B.

Entschieden der häufigste Falke der Do-
brudscha; in allen Wäldern geradezu gemein

i und selbst im Delta überall da anzutreffen, wo

längs der Flussarme kleine, auenartige Wälder
stehen. Cfr. Teil III.
122. Gerchneis tinnunculus (L.) 1758.*
In den Steppengegenden recht gemein.
123. Cerchneis vespertinus (L.) 1766. B.
Zuerst am 27. März bei Jurilofea à ad. be-

| obachtet; am 12. April traf ich im Thale von

Cziganka ein anscheinend gepartes Pärchen.

Auf der Düne bei Portitza sahen wir durchzie-

hende Rotfussfalken noch bis gegen Ende April.
15

114

124. Pelecanus onocrotalus (L.) 1758., (Bä-
bitz) B.

Majd kisebb, majd nagyobb csapatokban ta-
lálható a Dunán s a lagunákban, de már semmi
esetre sem oly nagy számban, mint azelőtt.
Azon a területen, a melyet bejártam már évek
óta nincs nagyobb kolónia. V. ö. a III. részszel.

125. Pelecanus crispus (Bruch.) 1832. B.
(Bábitz).

Elszórtan fészkel a deltában. V. ö. a III. rész-
szel.

126. Phalacrocorax carbo (L.) 1758. B. (Ve-
liki vagy Baklan mare).

tendes jelenség minden báltában s lagunában.
a Dunán s a Pruthon. A Sinoi limánban május
közepe táján folyton növekedett a száma.

127. Phalacrocorax pygmaeus (Pall.) 1773. |

B. (Maly vagy Bakláu mic).

Nagyon gyakori Moru-Ghiöl mellett a Szent-
György vízágon. Egy ott elejtett nőstényben
csaknem egészen érett tojást találtam, valószínü
tehát, hogy azon a vidéken költött is ez a faj.

1928. Anser anser (L.) 1758.

A Dunán, a deltában valamint az alsó Pruth
báltáiban helyenkint igen nagy számban költ.
Május 23-án Issaceánál sok párt láttam a parti
báltákban részben már jól megnőtt fiaitól kör-
nyezve. A braklagunákból sem hiányzik egészen,
s úgy látszik a Golovitza tó mocsaras részében
költött is egy pár.

129. Cygnus olor (Gm.) 1788. B. (Lebeda).
Mindenütt elszórtan a
delta mocsarainak egészen elrejtett helyein költ,
innen jár a lagunákra, a melyek sekély helyein
keresi táplálékát. Ilyenkor nagyobb csapatokba

dunai báltákban; a

verődnek s egyszer így 38 darabot számláltam
össze belőlük.

130. Tadorna tadorna (L.) 1 B.
far alb.).

(Cali-

Igen közönseges a keleti parton s itt sziklare-
pedesekben s a parti dombok földlyukaiban költ.

131. Casarca casarca (L.) 1768. B.
rosu, Caharca, Casarca).

(Califar-

A tengerpart sziklas részein nagy szamban
költ. Két part rendesen láttam Jurilofka erdős
halmai közt, a hol valószínüleg fészkük is volt.

124. Pelecanus onocrotalus (L.) 1758. (Bá-
bitz) B.

Bald in grösseren, bald in kleineren Scharen
auf der Donau und in den Lagunen, keines-
wegs aber noch in solchen Massen, wie zu frü-
heren Zeiten. In dem besuchten Gebiete befindet
sich schon seit Jahren keine grössere Colonie
mehr. Cfr. Teil II.

125. Pelecanus crispus (Bruch.) 1832. B.

| (Bâbitz.)

Vereinzelter Brutvogel im Delta. Cfr. Teil III.

126. Phalacrocorax carbo (L.) 1758. B. (Veliki
oder Baklan mare.)

Eine regelmässige Erscheinung in allen Bal-
ten und Lagunen, auf der Donau, wie am Pruth.
Im Sinoi-Liman gegen Mitte Mai an Zahl immer
zunehmend.

127. Phalacrocorax pygmaeus (Pall.) 1773. B.
(Maly oder Baklan mic.)

Sehr häufig in der Nähe von Moru-Ghiöl am
St. Georgs-Arm. Da ein erlegtes ? nahezu lege-
reife Kier hatte, dürften sie dort in der Gegend
zum Brutgeschäfte geschritten sein.

128. Anser anser (L.) 1758.*

Auf der Donau und im Delta, sowie in den
unteren Pruthbalten ein stellenweise sehr zahl-
reicher Brutvogel. Am 23. Mai sah ich bei Is-
saccea viele Paare mit ihren teilweise bereits
recht gross gewordenen Dunenjungen in den
Uferbalten. Auch in den Bracklagunen fehlt sie
nicht ganz, und scheint ein Pärchen im sumpfi-
gen Teile des Sees Golovitza sogar gebrütet zu
haben.

129. Cygnus olor (Gm.) 1788. B. (Lebeda.)

Überall zerstreut in den Donaubalten ; brütet
an ganz entlegenen Stellen der Deltasümpfe
und besucht von da aus die Lagunen, in deren
seichten Teilen er seiner Nahrung nachgeht. Sie
vereinigen sich hierbei zu grösseren Flügen, in
deren einen ich 38 Stück zählen konnte.

130. Tadorna tadorna (L.) 1758. B. (Cali-

| far alb.)

Sehr gemein an der Ostküste, wo sie sowohl
in Felsritzen, wie in Erdlöchern der Strand-
hügel brütet.

131. Casarca casarca (L.) 1768. B.
rosu; Caharca, Casarca.)

Häufiger Brutvogel der Felspartieen an der
Küste. 2 Paare regelmässig zwischen den Wald-
hügeln von Jurilofca, wo sie wohl ihr Nest
hatten.

(Califar

n

132. Spatula elypeata (L.) 1758.*

A Dunán, a deltàban s a Pruth körül; a vo-
nulás ideje alatt, de később is leggyakoribb
kacsája a lagunáknak s a déli deltarésznek.

133. Anas boschas (L.) 1758.* (Rata).

A Dunán s a Pruth körül gyakori, a deltàban
Moru-Ghiöl mellett elszórtan, a lagunákban kis
számban s csak a vonuláson fordul elő.

134. Chaulelasmus streperus (L.) 1758."

A delta déli részében nem ritka és sokkal
gyakoribb mint a tékerueza; fészkel a Sinoi és
a Razim körüli ritkás náddal benőtt mocsa-
rakban.

135. Querquedula querquedula (L.) 1758.*

Marezius végén seregesen jár, a Razimon jó
gyakori.

136. Nyroca ferina (L.) 1758.

Csak a Pruthon láttam néhány párt mà-
jus 24-én.

137. Nyroca nyroca (Güld.) 1769.

Meglehetősen közönséges a Duna baltjaiban
s a Pruth körül, elszórtan minden lagunában is
megtalálható.

138. Fuligula fuligula (L.) 1758.

139. Fuligula marila (L.) 1766.

140. Clangula clangula (L.) 1758.

141. Oedemia nigra (L.) 1758.

142. Oedemia fusca (L.) 1758.

Ezt az 5 fajt biztosan fölismertem azokban a
nagy rucza csapatokban, a melyek marezius
utolsó napjaiban a Razim tó fölött Rug-Dolojman
körül kószáltak. A csapatok nagy része a kercze
és kontyos ruczából állott, ezek után követke-
zett számra nézve a füstös rucza; a hegyi- és a
kormos récze végre aránylag kis százalékot
adott, de azért még mindig tuczatonként jelent-
kezett a nagy csapatokban, különösen márczius
27. és 31-én.

143. Mergus merganser (L.) 1758.

Márczius végén elég gyakori volt a Razimon.

144. Mergus serrator (L.) 1758.

Marezius 27-én egy kis csapatot észleltem a

Dolojman foknál, javarészük hím volt. Midőn |
április 29-én a Portita melletti fenyéren allot- |

tam, 5 hímből és 2 nőstényből álló csapat vonult
el mellettem oly közelségben, hogy puszta szem-
mel is megláttam a hímek mellének rozsdabarna
rajzolatát.

145. Phoyx purpurea (L.) 1766. B. (Gapura). |

Az egész területen közönséges. A Pruth tor-
kolata közelében láttam őket a mint fészekhez
való anyagokat vittek egy az orosz parton levő

115

132. Spatula clypeata (L.) 1758."

Auf der Donau, im Delta und am Pruth.
Während des Zuges und auch späterhin ziem-
lich die häufigste Ente der Lagunen und des
südlichen Deltas.

133. Anas boscas (L.) 1758.* (Rata.)

Auf der Donau und am Pruth häufig, im
Delta bei Moru-Ghiöl vereinzelt, in den Lagunen
wenig und nur während des Zuges.

134. Chaulelasmus streperus (L.) 1758.*

Im südlichen Teil des Deltas nicht selten und
weit häufiger als die Stockente, Brutvogel der
schütteren Rohrsümpfe im Sinoi und Razim.

135. Querquedula querquedula (L.) 1758.*

Ende März scharenweise, am Razim ziemlich
häufig.

136. Nyroca ferina (L.) 1758.

Nur am Pruth den 24. Mai in einigen Paaren
beobachtet.

137. Nyroca nyroca (Güld.) 1769.*

Recht gemein in den Donaubalten und am
Pruth, spärlich auch in allen Lagunen.

138. Fuligula fuligula (L.) 1758.

139. Fuligula marila (L.) 1766.

140. Clangula clangula (L.) 1758.

141. Oedemia nigra (L.) 1758.

142. Oedemia fusca (L.) 1758.

Diese 5 Arten erkannte ich mit Bestimmtheit
unter den grossen Entenschwärmen, welche sich
in den letzten Märztagen auf dem See Razim
in der Nähe des Cap Dolojman herum trieben.
Das Gros dieser Schwärme bildeten Schell- und

teiherenten, denen der Zahl nach Oe. fusca
folgte; Berg- und Trauerenten endlich bildeten
einen verhältnissmässig geringen Percentsatz,
waren aber immerhin noch zu Dutzenden unter
den grossen Flügen vertreten, so namentlich
am 27. und 31. März.

143. Mergus merganser (L.) 1758.

Ende März ziemlich oft am Razim.

144. Mergus serrator (L.) 1758.

Am 27. März ein kleiner Trupp beim Cap
Dolojman, meist è &. Am 29. April, als ich bei
Portita auf der Düne stand, strich eine Kette
von 52 gund 23 è so nahe an mir vorbei, dass
ich mit unbewaffnetem Auge sogar die rost-
braune Brustzeichnung der letzteren erkennen
konnte.

145. Phoyx purpurea (L.) 1766. B. (Çapura).

Eine gemeine Erscheinung im ganzen Ge-
biete. Nahe der Pruthmündung sah ich sie Nist-
mit Weidenbüschen

15*

material in eine kleine,

116

kicsiny füzbokrokkal benőtt parti baltaba, a hol
tehát kolöniajuk lehetett, bár semmi esetre sem
nagyobb számú fészekből.

146. Ardea cinerea (L.) 1758."

Közönséges az egész területen. A Cernavoda-
nál költő párok kolóniáját vagy 500 feszekre be-
csülöm.

147. Herodias alba (L.) 1758. B. (Capura alba
mare).

Gyéren láttam minden báltában, fészkelve
Cernavodánál találtam. V. ö. III. részszel.

148. Garzetta garzetta (L.) 1766. B. (Capura
alba mic).

Valamivel gyakoribb mint az előbbi. V. ö. a
III. részszel.

149. Nycticorax nycticorax (L.) 1758.*

Minden báltában többé-kevésbbé rendes jelen-
ség. A cernavodai kolóniában mintegy 1000 pár
költött.

150. Ardeola ralloides (Scop.) 1769. B.

A vonulason gyéren mutatkozik a deltàban s
a lagunakban ; gyakrabban a Dunán s a Pruth
körül. Mintegy 100 pár lakott a cernavodai ko-
loniaban.

151. Ardetta minuta (L.) 1766. B.

Meglehetősen gyéren van elszórva az egész
területen.

152. Botaurus stellaris (L.) 1758.

Mindenütt ott van a baltäkban, sőt helyen-
kint, mint Dranov mellett elég nagy számmal.

153. Ciconia ciconia (L.) 1758.

Marezius 27-én az elsők Jurilofkanal, 30-án
tömegesen vonul. A bolgár és tatár falukban
közönséges fészkelő, mig az orosz falvakban
ritka vagy egészen hiányzik.

154. Ciconia nigra (L.) 1758.

A Dunán láttam Luncavita táján, a hol alli-
tolag költ is a hegyi erdőkben.

155. Plegadis faleinellus (L.) 1766."

Vonulason a deltàban s a lagunakon talal-
ható ; a Pruthnäl s a Dunán is láttam.

156. Platalea leucerodia (L.) 1758. (Kasar =

kaszáló), bizonyára a taplalkozasanal használt |

mozdulatai utàn.

Állítólag gyakran költ kolóniákban a delta
déli részében; magam csak egyszer láttam né-
hány darabot a Pruthnál.

157. Grus grus (L.) 1758. B. (Kokor).
Tömegesen vonult át márczius utolsó napjai-
ban. Fészkel a deltában s a lagunákban.

bewachsene Uferbalte auf dem russischen Ufer,
tragen, wo also eine allerdings nur unbedeu-
tende Colonie bestanden haben dürfte.

146. Ardea cinerea (L.) 1758."

Gemein im ganzen Gebiete. Die Zahl der
in der Reihercolonie bei Cernavoda brütenden
Paare schätze ich auf etwa 500.

147. Herodias alba (L.) 1758. B. (Gapura alba
mare.)

Spärlich in allen Balten gesehen, brütend bei
Cernavoda gefunden. Cfr. Teil II.

148. Garzetta garzetta (L.) 1766. B. (Gapura
alba mic.)

Ist etwas häufiger wie der Silberreiher. Cfr.

| Teil III.

149. Nycticorax nycticorar (L.) 1758.*

In allen Balten eine mehr oder minder regel-
mässige Erscheinung. In der Colonie von Cer-
navoda etwa 1000 Paare.

150. Ardeola ralloides (Scop.) 1769. B.

Auf dem Zuge spärlich im Delta und den La-
gunen; häufiger auf der Donau und am Pruth.
Etwa hundert Paare in der Colonie von Cer-
navoda.

151. Ardetta minuta (L.) 1766. B.

Ziemlich spärlich über das ganze Terrain zer-
streut.

152. Botaurus stellaris (L.) 1758. Überall in
den Balten, stellenweise sogar ziemlich häufig,
so bei Dranow.

153. Ciconia ciconia (L.) 1758.

Am 27. März die ersten bei Jurilofea, am 30.
Massenzug. Als Brutvogel in bulgarischen und
tatarischen Dörfern gemein, während er in den
russischen seltener ist oder ganz fehlt.

154. Ciconia nigra (L.) 1758.

In der Gegend von Luncavita an der Donau
gesehen, wo er in den Bergwäldern brüten soll.

155. Plegadis falcinellus (L.) 1766."

Auf dem Zuge im Delta und in den Lagu-
nen; auch am Pruth und an der Donau be-
obachtet.

156. Platalea leucerodia (L.) 1758. (Kasar =
der Mäher, wohl von den säbelnden Bewegungen
bei der Nahrungsaufnahme.)

Soll öfters colonienweise im südlichen Delta
brüten ; ich selbst aber habe nur einmal am
Pruth einige Exemplare gesehen.

157. Grus grus (L.) 1758. B. (Kokor.)

Massenhaft in den letzten Märztagen durch-
ziehend. Brutvogel der Deltabalten und La-

gunen.

+

158. Anthropoides virgo (L.) 1758. (Kokor |

mic, Kokor cu capu alb).

Április 23-án 30-40 darabból álló csapat
vonult magasan Jurilofka fölött észak felé. V. ö.
a III. r.

159. Otis tarda (L.) 1758. (Drop).

A terület északkeleti részében nem igen gya-
kori. Babadagh és Pasa-Kázla mellett láttam
néhányszor.

160. Oedicnemus oedienemus (L.) 1758.

Néhány par a parti fenyéren, a hol állítólag
költ is.

161. Aegialitis hiaticola (L.) 1758.*

162. Aegialitis dubia (Scop.) 1786.*

Vonuläson e két faj elég nagy számmal mu-
tatkozott Jurilofka lagunás partjain.

163. Aegialitis alerandrina (L.) 1758. B.

Jó nagy számban költ a Sinoi-liman homok-
szigetein.

164. Vanellus vanellus (L.) 1758. B.

Mindenütt ott van, de sehol sem nagy töme-
gekben, csodálatosképen még a vonuláson sem.
Május 17-én egészen apró pelyhes fiókákat ta-
láltam.

165. Arenaria interpres (L.) 1758. B.

Május 9-én a portitai tengerparton 8—10 da-

rabból álló csapatot láttam, azután még 4 vagy
5 darabot Calidris arenaria és Tringa subar-
cuata között; valamennyi a legszebb nyári tol-
lazatban volt.

166. Haematopus ostralegus (L.) 1758. B.

Április közepén ; ritkán található a lagunák-
ban ; kis csapatokat alkotva elég gyakori a ten-
gerpart mentén.

167. Recurvirostra avocetta (L.) 1758. B. (Ku-
lik; ezt a nevet minden szalonkafélére hasz-
nálják.

Igen közönséges fészkelő a Sinoi-limanon s a
Razimon.

168. Himantopus himantopus (L.) 1758. B.

Helyenkint nem épen ritka fészkelő a Sinoin
s mas lagunäkon.

169. Scolopaa rusticula (L.) 1758.

Április elején ismételten láttam az erdőkben
Ciucurova és Han-Cearca mellett, a hol úgy lát-
szik elszórtan költ is.

170. Gallinago gallinago (L.) 1758.

Egyetlen egy darabot láttam csak április 17-én |

Moru-Ghiöl
partján.
171. Pelidna alpina (L.) 1758. B.

Márczius végén a lagunákon nagy Tringa-

mellett a

Szt.-György folyamag |

117

158. Anthropoides virgo (L.) 1758. (Kokor
mic oder K. cu capu alb.)

Am 23. April zog ein Flug von 30-40 Stück
hoch über Jurilofea gen N. Cfr. Teil II.

159. Otis tarda (L.) 1758. (Drop.)
Im NO. der Provinz nicht sehr häufig. Einige-
mal bei Babadagh und Pascha Kazla gesehen.

160. Oedienemus oedienemus (L.) 1758.

In einigen Paaren auf der Stranddüne, wo er
brüten soll.

161. Aegialitis hiaticola (L.) 1758.*

162. Aegialitis dubia (Scop.) 1786.*

Auf dem Zuge ziemlich häufig an
gunenufern von Jurilofea.

163. Aegilitis alerandrina (L.) 1758. B.

vecht häufiger Brutvogel der Sandinseln im

den La-

Sinoi-Liman.

164. Vanellus vanellus (L.) 1758. B.

Überall, aber nirgends in grossen Massen,
merkwürdigerweise nicht einmal auf dem Zuge.
Ich fand am 17. Mai ganz kleine Dunenjunge.

165. Arenaria interpres (L.) 1758. B.

Am 9. Mai am Meeresstrande bei Portita ein
Trupp von 8 bis 10 Stück, sowie 4 oder 5 wei-
tere zwischen Sanderlingen und bogenschnäbli-

| gen Strandläufern ; alle im schönsten Sommer-

kleide.
166. Haematopus ostralegus (L.) 1758. B.
Mitte April; selten in den Lagunen, ziemlich
häufig in kleinen Trupps längs der Seeküste.

167. Recurvirostra avocetta (L.) 1758. B.
(Kulik xar’ 25oynv, welcher Name allen Schnepfen
zukommt.)

Äusserst gemeiner Brutvogel auf dem Sinoi-
Liman und Razim.

168. Himantopus himantopus (L.) 1758. B.

Stellenweise nicht eben seltener Brutvogel
im Sinoi und anderen Lagunen.

169. Scolopaa rusticula (L.) 1758.

Anfang April wiederholt in den Wäldern bei
Ciucurowa und Han-Cearca beobachtet, wo sie
auch vereinzelt brüten soll.

170. Gallinago gallinago (L.) 1758.

Nur ein Exemplar den 17. April am Ufer des
St. Georgs-Armes bei Moru-Ghiöl gesehen.

171. Pelidna alpina (L.) 1758. B.
Grosse Tringen-Schwärme trieben sich Ende

118

csapatok mozgolödtak, melyek bizonyára java-
részben ebből a fajból állottak. A lelőtt darab
még változatlan téli tollazatban volt. Április
végén még több esetben észleltem a fenyéreken.

172. Ancylochylus subarcuatus (Güld.)1774.B.

Május végén nagy csapatokban jár a fenyére-
ken, a Dunán s a Pruthon. A lelőtt daraboknak
már tökéletes nyári tollazatuk van.

173. Limonites minuta (Leisl.) 1812. vagy
Limonites temmincki (Leitl.) 1812.

Marezius végén nagy seregekben apró tringa-
féle együtt, de a feneketlen iszap miatt nem kö-
zelíthetők meg annyira, hogy a fajuk biztosan
megállapítható lenne.

174. Calidris arenaria (L.) 1766. B.

Átvonultában látható a tengerparti fenyére-
ken. A lelőtt darabok téli ruhazatan a nyári tol-
lazatnak több-kevesebb nyoma látszik.

175. Pavoncella pugnax (L.) 1758.

Atyonulasa alatt mindenütt található, de sehol
sem nagy számban. Legtöbb volt május 1-én
a lagunákban, a midőn is 10—15 hímet láttam
nászruhába öltözötten.

176. Rhyacophilus glareola (L.) 1758."

Marezius végétől április közepéig nem nagy
számban vonulva minden báltában előfordul.

177. Glottis littoreus (L.) 1758.

Marezius végén és április 23-án kis csapatok-
ban láttam Pasa-Kázlánál.

178. Tringoides hypoleucus (L.) 1758.*

Minden bältaban eleg gyakori, a Pruthon is.
Märczius végén a lagunak partján közönséges,
kesöbb
megfordul.

179. Helodromas ochropus (L.) 1758."

Április 16-án a deltäban Moru-Ghiöl mellett
egy part láttam, 18-án egyesével találtam.

180. Totanus fuscus (L.) 1758. B.

Egyesével márczius végén megjelent mar a

egyesével

lagunákban, később mindenütt közönséges. V. ö.
a Ill. r.

181. Totanus tolanus (L.) 1758. B.

A Sinoi-limanban s a Razimon közönséges
fészkelő. Atvonulasakor gyakori a lagunakban ;
a Dunán is gyakran láttam.

182. Numenius arcuatus (L.) 1758. B. (Kulik |

mare).

Nagy számban vonul át a lagunákon, s a du-
nai baltokon, később is még mindig gyakori.
Wo Oy Gh er:

183. Numenius tenwirostris (Vieiell.) 1817.

Ismételten láttam a lagunakon. V. 6. a III. r.

vagy párosával mindenütt |

März an den Lagunen herum, die wohl meist
zu dieser Art gehörten. Ein erlegtes Stück zeigt
noch das reine Winterkleid. Auch Ende April
noch mehrfach an den Dünen.

172. Ancylochylussubarcuatus (Güld.) 1774. B.

Bis Ende Mai grosse Flüge an den Dünen,
der Donau und dem Pruth. Erlegte Exemplare
haben schon das vollständige Sommerkleid.

173. Limonites minuta (Leisl.) 1812 oder

Limonites temmincki (Leisl.) 1812.

Ende März grosse Schwärme kleiner Tringen,
die man aber des grundlosen Schlicks halber
nicht nahe genug ankommen konnte, um die
Art mit Sicherheit zu bestimmen.

174. Calidris arenaria (L.) 1766. B.

Durchziehend auf den Stranddünen. Erlegte
Exemplare tragen das Winterkleid mit mehr
oder weniger Spuren vom Sommergefieder.

175. Pavoncella pugnax (L.) 1758.

Allenthalben auf dem Durchzuge, aber nicht
sehr häufig. Am zahlreichsten den 1. Mai in
den Lagunen, wo ich 10 bis 15 è è im Hoch-
zeitskleide beobachtete.

176. Rhyacophilus glareola (L.) 1758."

Von Ende März bis Mitte April nicht sehr
häufig auf dem Zuge in allen Balten.

177. Glottis littoreus (L.) 1758.

Ende März und 93. April in kleinen
Trupps bei Pascha Kazla gesehen.

178. Tringoides hypoleucus (L.) 1758.*

In allen Balten ziemlich häufig, auch am
Pruth. Ende März am Ufer der Lagunen ge-
mein, später überall einzeln oder in Paaren.

am

179. Helodromas ochropus (L.) 1758.*

Am 16. April im Delta bei Moru-Ghiöl ein
Paar, am 18. einzelne.

180. Totanus fuscus (L.) 1758. B.

Schon Ende März einzelne in den Lagunen,
später daselbst überall gemein. Cfr. Teil III.

181. Totanus totanus (L.) 1758. B.

Gemeiner Brutvogel im Sinoi-Liman und im
Razim. Auf dem Durchzuge häufig in den La-
gunen; auch an der Donau oft gesehen.

182. Numenius arcuatus (L.) 1758. B. (Kulik
mare).

Häufiger Durchzügler in den Lagunen und
Donaubalten; auch später immer noch zahl-
reich. Cfr. Teil IH.

183. Numenius tenuirostris (Vieill.) 1817.

Wiederholt an den Lagunen beobachtet. Cfr.
Teil II.

qe!

184. Hydrochelidon nigra (L.) 1758. B. (Mar-
tin neagra; minden siràlynak és halaszmadar-

nak Martin a neve, a melyhez azután még egy |

epitheton is jarul.

Április 17-én jelentek meg az első csapatok,
mintegy 150 darab, a törpe sirály társaságában,
utóbb nem ritka jelenség a delta déli részében
s a lagunák partjai mentén. A Razimdn állítólag
fészkel. A Pruthon közönséges.

185. Hydrochelidon hybrida (Pall.) 1811.

119

184. Hydrochelidon nigra (L.) 1758. B. (Mar-
tin neagra; alle Möven und Seeschwalben wer-
den mit dem Namen Martin bezeichnet, wozu

| noch ein entsprechendes Epitheton kommt.)

Csak április 23-án láttam 4-5 darabot Juri- |

lofka közelében. Reni alatt a Duna mentén va-
lószínüleg nagyobb fajta kolóniája volt, mert a
hányszor arra ment a hajó, mindig nagy számu
ily csér jött egy bizonyos irányból s lármázva
röpködött a hajó körül.

186. Gelochelidon anglica (Mont.) 1813. B.
(Kerchan martin).

Igen közönséges a lagunakon, a hol a száraz
partjai közelében tartózkodik és a honnan tap-
láléka után elég messzire fekvő mezőkre is el-
jár. Először április 22-én láttam Jurilofkanal.
Május 17-én kezdte a tojás lerakását s ez időben
a Sinoi-limanban levő kolóniája már mindenütt
jelezve voltak a kikapart fészek mélyedések
által.

187. Hydroprogne caspia (Pall.) 1769. B.
(Tscherkess Martin; féktelen vadsága miatt
kapta ezt a nevet, a vadság mint hasonlat a
cserkesz betelepedettekről van véve.

Május 5-én észleltem először Dranoynal. Ez
időtől kezdve rendesen nagy számban látható a

Am 17. April erschien der erste Schwarm —
etwa 150 Stück — in Gesellschaft von Zwerg-
möven auf dem Durchzuge. Dann nicht selten
im südöstlichen Delta und längs der Lagunen-
ufer. Soll am Razim brüten. Gemein am Pruth.

155. Hydrochelidon hybrida (Pall.) 1811.

Nur am 23. April 4 bis 5 Stück in der Nähe
von Jurilofea gesehen. Unterhalb Reni an der

Donau muss sich eine ziemlich bedeutende Co-

lonie dieser Art befinden, da bei wiederholten
Dampferfahrten stets zahlreiche Individuen das
Schiff an einer bestimmten Stelle schreiend um-
flogen.

186. Gelochelidon anglica (Mont.) 1813. B.

i (Kerchan martin).

Ì
|

Ausserst gemein in den Lagunen, wo sie sich
aufhält und ihrer
Nahrung wegen häufig auf ziemlich weit ent-
fernte Felder geht. Zuerst am 22. April bei
Jurilofca. Am 17. Mai begann das Eierlegen,

nahe den Festlandsufern

i und waren ihre Colonien im Sinoi-Liman schon
| allenthalben durch die ausgescharrten Nest-

tengerpart fenyérei mentén, ritkábban a Sinoi- |

liman homokszigetjei között. A szilárd talajú
partokra úgy látszik soha sem jön ki. Csak ju-
nius elején kezdi meg a költést.

188. Sterna fluviatilis (Naum.) 1819. B.

Az elsők április 19-én a Razimon. Később
gyakori a lagunákon a hol nagy számban költ.
A Pruthon közönséges.

189. Sterna cantiaca (Gm.) 1788. B.

Április 27-én már százával van a Sinoi-tavon,
a melyet nagy tömegekben lep el és a honnan
kiindulva a tengerpart fenyérei mentén kószál.
A szilárd talajú parton ritkább.

190. Sterna minuta (L.) 1766. (Martin mic).

Május 15-én észleltem az elsőket Jurilofkà-
nál. Ez időtől kezdve közönséges a lagunákban, a
melyekben junius elején nagy kolóniákban költ.

191. (relastes gelastes (Licht.) 1824. B. (Mar-
tin rosu).

mulden angedeutet.

187. Hydroprogne caspia (Pall.) 176). (Tscher-
kess-Martin, wegen ihrer unbändigen Wildheit
mit Bezug auf die tscherkessische Colonisation.)

Zuerst am 5. Mai bei Dranow. Von da ab
regelmässig und zahlreich längs der Strand-

düne, seltener zwischen den Sandinseln des

| Sinoi-Liman. An die Festlandsufer scheint sie

überhaupt nicht zu kommen. Brütet erst An-
fang Juni.

188. Sterna fluviatilis (Naum.) 1819. B.

Zuerst den 19. April am Razim. Später häufig
in den Lagunen, wo sie zahlreich brütet. Am
Pruth gemein.

189. Sterna cantiaca (Gm.) 1788. B.

Am 27. April schon zu Hunderten im See
Sinoi, den sie in grossen Massen bevölkert, und
von wo aus sie längs den Stranddünen herum-
streicht. Am Festlandsufer seltener.

190. Sterna minuta (L.) 1766. B. (Martin mic.)

Am
gemein in den Lagunen, wo sie Anfang Juni in

15. Mai die ersten bei Jurilofea. Dann

grossen Colonien briitet.
191. Gelastes gelastes (Licht.) 1824. B. (Martin
rosu.)

120

Az elsők Jurilofkanäl április 23-án mutatkoz-
tak. Közönséges madár a lagunakban. V. 6. a
en:

192. Larus minutus (Pall.) 1776. B.

Április 17-én a deltäban Moru-Ghiöl mellett
mintegy 50-60 darab vonult Hydrochelidon
nigra társaságában. Később ismételten láttam
egyesével és párosan a lagunákban.

193. Larus melanocephalus (Natt.) 1818. B.

Márczius végén már látható a lagunákban.
Gyakoribb április közepén Moru-Ghiölnél; vaj-
jon átvonuló-e? Ezrével van a Sinoi-tavon, a
honnan kiindulva a fenyéreket és lagunákat
kalandozza be. V. ö. a III. r.

194. Larus ridibundus (L.) 1766. B.

Márczius végén sok volt a Jurilotka melletti
lagunákban ; részben még téli tollazatban. Ké-
sőbb a brakpartokon sehol sincs többé, de kö-
zönséges a deltában Moru-Ghiöl mellett, így a
Dunán s a Pruthon is.

195. Larus argentatus typicus (Brünn.) 1764.
18% We Os ey WOOL, ie

196. Larus argentatus michahellesi (Bruch.)
1855. B. (Martin mare).

Közönséges a lagunak területén, a deltaban,
a Pruth alsó folyásánál s a Dunán Brailàig, a
honnan egyesével víz ellen egész Cernavodàig
hatol. V. 6. a III. r.

197. Colymbus spec.?
septentrionalis (L.)].

[areticus (L.) vagy

Aprilis 30-án kora reggel a Portita lagunaja-
ban egy Colymbus úszkált mintegy 300 lépés-
nyire a tanyák körül ; azt hiszem biztosan felis-
mertem benne a C. septentrionalist (L.)

198. Lophaethyia cristata (L.) 1758." (Korko-
dil; sic!).

Minden baltaban gyakori, bar nem tulsago-
san. Atvonulasin a Razimban április végeig
nagy számban volt s úgy látszik költött is e tó
északi részének nádas baltàiban, a Sinoi-liman-
ban azonban május alatt nem láttam.

199. Lophaethyia griseigena (Bodd.) 1783. B.

Vonulásán ismételten mutatkozott a lagunák-
ban és nem épen ritkán a delta báltáiban.

200. Proctopus nigricollis (Chw. L. Brehm)
1831.

Nem igen gyakori jelenség a lagunákban s a

deltában.
201. Podocipes fluviatilis (Tunst.) 1771.
Május 9-én 3—4 darabot láttam a Zmeica
tavan.

Die ersten am 23. April bei Jurilofca. Gemein
in den Lagunen. Cfr. Teil II.

192. Larus minutus (Pall.) 1776. B.

Am 17. April zogen im Delta bei Moru-Ghiöl
etwa 50 bis 60 Stück zusammen mit schwarzen
Seeschwalben. Später wiederholt einzeln und in
Paaren in den Lagunen beobachtet.

193. Larus melanocephalus (Natt.) 1818. B.

Schon Ende März in den Lagunen. Häufiger
Mitte April bei Moru-Ghiöl; ob durchziehend ?
Zu Tausenden im Sinoi-See, von wo aus sie
die Dünen und Lagunen durchstreifen. Cfr.
Teil IT.

194. Larus ridibundus (L.) 1766. B.

Ende März viele in der Lagune bei Jurilofea,
zum Teil im Winterkleide. Später nirgends mehr
in den Brackbalten, aber gemein im Delta bei
Moru-Ghiöl, auf der Donau und am Pruth.

195. Larus argentatus typicus (Brünn.) 1764.
B. Cfr. Teil II.

196. Larus argentatus michahellesi (Bruch.)
1853. B. (Martin mare.)

Gemein im Lagunengebiete, dem Delta, am
unteren Pruth und auf der Donau bis Braila,
von wo noch vereinzelt stromaufwärts bis Cer-
navoda. Cfr. Teil II.

197. Colymbus spec. ? [arcticus (L.) oder sep-
tentrionalis (L.)]

In der Morgenfrühe des 50. April schwamm
ein Seetaucher auf der Lagune von Portita etwa
300 Schritte von unserem Lager herum, in dem
ich mit Bestimmtheit C. septentrionalis (L.) er-
kannt zu haben glaube.

198. Lophaethyia cristata (L.) 1758.* (Kor-
kodil; sic!)

Auf allen Balten, wenn auch nicht über-
mässig häufig. Im Razim war er durchziehend
bis gegen Ende April zahlreich und scheint
auch in den Rohrbalten im Norden dieses Sees
zu brüten, während ich ihn im Sinoi-Liman
während des Mai nicht beobachtete.

199. Lophaethyia griseigena (Bodd.) 1783. B.

Wiederholt während des Zuges auf den La-

| gunen und nicht eben selten in den Delta-

balten.

200. Proctopus nigricollis (Chr. L. Brehm.)
1831.*

Nicht sehr häufig in den Lagunen und im
Delta.

201. Podocipes fluviatilis (Tunst.) 1771.

Am 9. Mai 3 oder 4 Stück im See Zmeica.

202. Crex crex (L.) 1758.

A Cernavoda körül fekvő földekről, de külö-
nösen a Kara-su-laposból elég gyakran hang-
zott a szava.

203. Gallinula chloropus (L.) 1758.

Néhány pár lakott a Cernavoda mellett lévő
Troina nevü gémszigeten.

204. Fulica atra (L.) 1758.* (Lisita).

A Duna s a delta minden nádas baltajaban
előfordul, de sehol sem tömegesen. Igen közön-
séges a Pruthon.

205. Columba palumbus (L.) 1758.

206. Columba oenas (L)) 1758.

Mindkettö gyakori az erdökben.

207. Columba livia typica Bonn. 1790. és
Columba livia unicolor A. u. Chr. L. Brehm
1857. B.

Marezius 29-én Cap-Dolojmanon láttam a
szirti galambokat s azt hiszem, hogy ez a faj a
Ciamurli nevü falvak közelében lévő sziklás he-
gyekben költ. A fehér farcsiku tipikus darabo-
kon kívül elég gyakori volt egy egyszínü pala-
fekete forma. Utóbbit illetőleg v. ö. a III. r.

208. Turtur turtur (L.) 1758.*

Május 5-én láttam az elsőket a Razim nádas
fenyerein. Vonuläson igen gyakori a fenyér
mentén. A terület belsejében mindenütt közön-
séges.

209. Perdix perdix (L.) 1758.

Nem valami gyakori fészkelő Jurilofkanal.

210. Coturnix coturnix (L.) 1758.

Az elsők május S-an jelentkeztek a fenyéren.
Jurilofkánál és Tulceánál gyéren fordul elő,
Cernavoda körül gyakrabban.

III. Vegyes tartalmú jegyzetek.

Passer hispamiolensis TEm. Márcz. 28-án egy
Pasa Kázla mellett elterülő avult bozótost
járva be, egy feltünően vad veréb költötte fel
figyelmemet.

Végre apró söréttel gyengén megszárnyal-
tam s az egy másik bozótba menekült, de
itt azután egérfürgeséggel siklott el mindun-
talan a kezeink elől; nem birtuk megfogni.
E közben azonban ismételten oly közel jutot-
tam hozzá, hogy egész biztossággal felismer-
hettem fejének e fajra jellemző rajzolatát.

Aguila. V.

. mit

121

202. Crex crex (L.) 1758.
Aus den Feldern um Cernavoda, besonders

in der Kara-su-Niederung, ertönte ziemlich
zahlreich sein Schnarren.

203. Gallinula chloropus (L.) 1758.

Einige Paare auf der Reiherinsel Troina bei
Cernavoda.

204. Fulica atra (L.) 1758.* (Lisita.)

In allen Rohrbalten der Donau und des Del-
tas, aber nirgends in Massen. Sehr gemein am
Pruth.

205. Columba palumbus (L.) 1758.

206. Columba oenas (L.) 1758.

Häufig in den Wäldern.

207. Columba livia typica Bonn. 1790 und
Columba livia unicolor A. u. Chr. Br. 1857. B.

Am 29. Márz sah ich Felsentauben am Cap
Dolojman und glaube, dass diese Art in den
Felsbergen nahe den Dörfern Ciamurli briitet.
Neben den typischen Vögeln mit weissem Bür-
zel war hier eine einfarbig schieferschwarze
Form ziemlich zahlreich. Bezüglich derselben
Cfr. Teil IH.

208. Turtur turtur (L.) 1758.*

Am 5. Mai die ersten auf den Rohrdinen des
Razim. Auf dem Zuge sehr häufig längs der
Düne. Im Binnenlande überall gemein.

209. Perdix perdi (L.) 1758.

Nicht eben zahlreicher Brutvogel bei Jurilofea.

210. Coturnia coturnia (L.) 1758.

Die ersten am 8. Mai auf der Düne. Bei Juri-
lofea und Tulcea sparsam, häufiger um Cerna-
voda.

III. Notizen vermischten Inhalts.

Passer hispaniolensis Tem. Am 28. März fiel
mir beim Abstreifen einer alten Dornhecke bei
Pascha-Käzla
Sperling auf. Endlich mit

ein einzelner, äusserst scheuer
Vogeldunst leicht
geflügelt flüchtete derselbe in eine andere Dorn-
hecke und wusste hier mit mäuseartiger Ge-
wandtheit aller unserer Bemühungen, ihn mit
den Händen zu ergreifen, zu spotten. Während-
dem war ich ihm wiederholt so nahe, dass ich
Sicherheit

Kopfzeichnung dieser Art zu erkennen ver-

voller die charakteristische

mochte.

16

Emberiza schoeniclus tschusti n. subsp.

Feldolgozta REISER O. és dr. ALMÁSY.

Márczius végén egyetlen nádi sàrmanyt sem
találtam a Jurilofka melletti nádas baltakban ;
ápril közepén már azonban mindenütt párosod-
tak ezek a madarak. Az édesvizi mocsarakban
nagyobb számban van elterjedve, de azért a

lagunák gyéren benőtt nádasszigetein sem
hiányzik. Nagy tömegben sehol sem talál-

tam, de minthogy a többi nádlakó madár mód-
jára ez is egészen szabálytalanul van elszóródva
a báltákban, egy helyen aránylag nagy szám-
mal található, másutt meg egészen hiány-
zik; magyarázó okát e tünetnek nem adja meg

semmi.

A nádi sármányt a fönti új néven sorolom |

fel, mert csak ezt a formát észleltem biztosan. |

Körülbelül 5 darabot ejtettünk el a delta bál-
táiban Dunavat (édesvizű-), Dranow (brakvizű-)
és Zaton mellett (erősen brakvizű bálta), de
sajnálatomra csak egyet præparältunk e dara-
bok közül, minthogy a többi minden tekintetben

megegyezett ezzel az egygyel, s hozzá még ezt |

a formát ott a helyszínen tipikus Emberiza
schoeniclus intermedidnak MICHAHEL tartottam.

Az Emb. schoeniclus typ.-t ismételten ész-
lelték már a Dobrudsában mint kitelelő mada-
rat; hogy azonban mely forma költ is ezen a
területen, arról nincs biztos tudomásunk, mert
az itt fészkelőket rendesen csak mint Emb.
schoeniclust (L.) írták le.

CoMTE ALLÉON így szól e terület nádi sármá-
nyairöl: «Emb. schoeniclus L. igen gyakori, de
csak télen; elhagyja ezt a területet, mihelyt az
alább említett forma megérkezik, a mely helyet-
tesíti őt.

Emb. pyrrhuloides Patt. Minden mocsárban
költ s ősszel eltávozik innen. Inkabb valami
intermedian alak ez, a miénk s nem az a vas-
tag csórű, mely a nyugati vidékek madarának
latszik.»*

Úgy látszik tehát, hogy CoMTE ALLÉON a dob-
rudsai darabokat a pyrrhuloideshez vonta ; mint-
hogy ő azonban ugyanezeket a plastikai jegyek
alapján a vastagcsőrű formától elválasztja,

* V. 6. REISER, O. Balcanica II. p. 73. és A. ALLÉON,
Les Oiseaux etc., Ornis II. 1886, p. 408. «C'est plutôt
a forme

intermédiaire ... que celle à gros bee... ._

| forme

Emberiza schoeniclus tschusii n. subsp.

Bearbeitet von O. Reiser und Dr. von ALMÁSY.

Ende März fand ich in den Rohrbalten bei
Jurilofca gar keinen Rohrammer vor; Mitte
April dagegen waren diese Vögel überall in voller
Paarung begriffen. Zahlreicher sind dieselben
in den Süsswassersümpfen des Deltas vertreten,
fehlen jedoch selbst auf den schütter bewachse-
nen Rohrinseln der Lagunen nicht. In grossen
Mengen traf ich sie nirgends, wohl aber — wie
andere Rohrvögel auch — ganz unregelmässig
über die Balten verteilt, so dass sie in einem
Districte relativ häufig sind, in einem anderen
wieder ganz fehlen, ohne dass man hiefür irgend
eine erklärende Ursache entdecken könnte.

Ich führe den Rohrammer unter dem oben-
stehenden neuen Namen an, da ich nur diese
Form mit Sicherheit beobachtete. Erlegt wurden
von derselben successive 5 Exemplare in den
Deltabalten bei Dunavat (Süsswasser), Dranow
(Brakwasser) und Zaton (sehr brakisches Was-
ser), leider jedoch nur eines derselben präpa-
riert, weil die anderen mit demselben vollstän-
dig übereinstimmten und ich die Form an Ort
und Stelle überhaupt für die typische Ember.
schoeniclus intermedia Michah. hielt.

Ember. schoeniclus typ. wurde als zahlrei-
cher Wintergast schon mehrfach für die Dob-
rudscha nachgewiesen ; über die Brutvögel die-
ses Gebietes liegen jedoch keine sicheren Nach-
richten vor, da dieselben in der Regel nur als
schoeniclus L. bezeichnet worden sind.

Comte Alleon führt über die Rohrammern

! des Gebietes Folgendes an: «Emb. schoeniclus

| L.

sehr häufig, aber bloss im Winter; verlässt
das Gebiet zur Zeit des Eintreffens der fol-
genden Species, durch welche sie vertreten sind.

Emberiza pyrrhuloides Pall. Brütet in allen
Sümpfen und verlässt uns im Herbst. Es ist
eher eine intermediäre Form, welche wir hier
haben, als jene mit dem dicken Schnabel, wel-
che dem Westen anzugehören scheint.»*

Comte Alleon scheint demnach die Dobrud-
schavögel zu pyrrhuloides gezogen zu haben;
da er jedoch dieselben in den plastischen Merk-
malen von der grossschnäbligen Form trennt,

* Cf. Reiser, O. Bale. II. p. 73 u. A. Alléon, Les
Oiseaux ete., Ornis II. 1885, p. 408. «C'est plutôt la

intermédiaire . . . que celle à gros bec . . .»

pr”

Or

pre

valószinű, hogy az általa megfigyelt darabok
legalább szinezelre nézve közel állottak a vastag-
csőrű formához ; így egyezik e dolog az én meg-
figyeléseimmel.

Az a bizonyító példány, a melyet magammal
hoztam, nagyságra egy jól megtermett Emb.
schoen. tip.-ával ér fel, csőre olyan, mint a tipi-
kus Emb. schoen. intermediáé MICHAELL. (ormó-
ján 9 mm. hosszú, tövén 7 mm. magas), de az
igazi Emb. pyrrhuloides Par. tipikus fehéres
táblázatát viseli.

SCHMIDHOFFENI LOVAG TscHusı úr, a kinek ezt
a darabot feltönően világos szinezete miatt el-
küldöttem, rögtön figyelmeztetett a helyre, me-
lyet ez a példány a rendszertanban hihetőleg
betölt. Úgy ő, mint REISER O. úr, a kinek szin-
tén megküldtem ezt a madárbőrt, hogy a bosznia-
herczegovinai országos muzeum ide vágó soro-
zatával összehasonlíthassa, azt állítják, hogy
ehez hasonló nádi sármány még soha sem volt
a kezükben. A magyarországi Emb. intermedia
Michaell. jelentékeny sorozatát, (melynek több
darabja a délvidéki dunai
összehasonlitottam a kérdéses darabbal s ezek
után habozás nélkül publikálhatom ezt a formát
új subspeciesként s az iránt való őszinte tiszte-
letem jeléül, a ki ezt a formát tulajdonkép fel-
ismerte, az Emb. schoeniclus tschusti nevet
ajánlom rá.

nádasokból való)

A nádi sármányok (Schcenicola) ornithogra-
fiailag annyira érdekes csoportja még épen nem
ismeretes mindon formájában pontosan, s ezért
nem is merek alább kifejtett véleményemnek
nagyobb súlyt tulajdonítani, mint a mennyi egy
gyanításon alapuló nyilatkozatot megillethet.

Abban áll ez, hogy ezt az új dobrudsai alakot
úgy tekintem, mint a mely az Emb. schoeniclus
intermedia Mihahell. keleti formája között, (me-
lyet a nyugati palustris Savı.-formaval nem
tartok azonosnak) s a keleti Emb. pyrrhuloides
Pari. között [Déloroszorszig stb. s Reiser 0.
szerint Thessalia is az elterj. ter.
kapcsot képez, s hogy e miatt ezt a több részről
önálló fajnak tartott alakot is az Emb. schoe-
niclus L. formakörébe kellene vonni.

Annyi bizonyos, hogy ez a madár a legkarak-

összekötő

terisztikusabb módon egyesíti magában a tipi-
kus schoeniclus plasztikai testi jellegeit az inter-
media csóralkatával s a pyrrhuloides szinezeté-

123

so dürften die von ihm beobachteten Exemplare
doch in der Firbung derselben nahe gestanden
haben, was mit meinen Beobachtungen über-
einstimmt.

Der von mir als Belegexemplar mitgebrachte
Vogel gleicht an Grösse einer etwas grosswüchsi-
gen Emb. schoeniclus typica, besitzt den
Schnabel der typischen mb. schoeniclus inter-
media Michah. (Länge über den First 9%,
Höhe an der Basis 7”), trägt aber das typische
weissliche Gefieder der echten Emberiza pyr-
rhuloides Pawn.

Herr von TscHusi zu SCHMIDHOFFEN, dem
ich das Stück wegen der auffallend lichten
Färbung einsandte, machte mich sofort auf die
muthmassliche systematische Stellung dessel-
ben aufmerksam. Er sowohl wie Herr Custos 0.

tEISER, dem ich den Balg zum Vergleich mit
der Suite des bosn.-herzeg. Landesmuseums
übergab, erklärten mir übereinstimmend, ein
ähnliches Exemplar des Rohrammers noch nie
in Händen gehabt zu haben. Der Vergleich mit
meiner nicht unbedeutenden Suite ungarischer
Emb. intermedia Michah. (von denen mehrere
aus den südlichen Donaurieden stammen) ergab
dasselbe Resultat, so dass Reiser und ich kei-
nen Anstand nahmen diese Form als neue Sub-
species zu publicieren und für dieselbe, in auf-
richtiger Verehrung für den eigentlichen Er-
kenner derselben, den Namen Emberiza schoe-
niclus tschusii in Vorschlag zu bringen.

Die omithographisch so äusserst interessante
Gruppe der Rohrammern (Schoenicola) ist noch
keineswegs in allen ihren Formen genau be-
kannt, so dass ich es auch nicht wage meiner
im Nachstehenden ausgesprochenen Ansicht
mehr Gewicht beimessen zu wollen, als einer
vermutungsweisen Äusserung zukommt. Die-
selbe geht dahin, dass die neue Dobrudschaform
die Brücke von der östlichen Form Emb. schoe-
niclus intermedia Michah. (die mir mit der
oceidentalen Form palustris Savi nicht identisch
zu sein scheint) zu den östlichen Emb. pyrrhu-
loides Pall. Süd-Russland ete., auch Thessalien
(0. darstellt, und
vielfach als selbstàndig

teiser.) dass daher diese

aufgefasste Species

auch in den Formenkreis der Emb. schoeniclus

. L. einbezogen werden miisste.

Jedenfalls vereinigt mein Vogel die plasti-
schen Körpermerkmale der typischen Schoeni-
clus mit der Schnabelbildung der intermedia
und der Färbung der pyrrhuloides in der cha-

16*

194

vel, tehát e három elfogadott forma között a
értelmében
E mellett még e forma minden darabjának meg

SZÓ SZOrOS kapocsként szerepel.
van az az erős jellemzetessége, a mely egy «do- |
mináló tipus» követelményeinek annyira meg- |
felel, hogy nem egy olyan ingadozó középalak-
ról van szó, mint a milyen pld. a Buteo buteo
Zimmermannae Kun.

Abban az irodalomban, a melyhez hozzäfer-
hettem, semmit sem találtam, a mi a szóban

forgó alakra vonatkoznek és TscHusi ur, a ki a
legnagyobb szivesseggel segédkezett ez ügyben,
megerősíti azt a véleményemet, hogy azok a

nádi sarmány formák, a melyeket BREHM s má-
sok ismertettek, nem vonatkoznak a dobrudsai
formára.

EBAZÁK S PS MONTE (LS 97) IBV sp:
392—393, megemlíti ugyanazoknak a példa-
nyoknak világosabb és sötétebb szinezetét, me-
lyek plasztikai jegyeik folytán majd a tip. schoe-
niclushoz majd az inlermedidhoz tartoznak, de
ez a keleti intermediának tipikus kifejlődésére
vonatkozik, mert ez világosabb szinezetű, mint
az észak-európai schoeniclus.

Nézetem szerint a magyarországi nádi sár-
mányok épen nem tipikusak, hanem a tip. schoe-
niclus és a schoeniclus intermedia MICHAELL.
között állanak, de közelebb az utóbbihoz.

Azt hiszem tehát, hogy az Emb. schoeniclus
tip. a species északi formája, a melyhez délnyu-
gaton — közvetítő átmeneti alakok révén * —
az intermedián alak, az Emb. schoen. interme-
dia Mic. csatlakozik, a mely ismét a Balkán-
félsziget keleti részén az Emb. schoeniclus pa-
lustris közvetítésével, a Feketetenger ** nyugati
partján pedig az Emb. schoeniclus tschusü ré-
vén a tőle délre és keletre jelentkező formával,
az Emb. schoen. phyrrhuloides-szel Par. függ
össze.

Valószinű, hogy anyugoti aquatica Savi. sem
synonimja pyrrhuloidesnek Parz., hanem a
palustris Savı.-fele (szinten distinet) formäval
épen úgy egybefügg, mint a pyrrhuloides a
tschustival. Ez esetben a palustris Br. = pa-

* Magyarországon bizonyára csak ezek költenek.

kk Bizonyára meg vannak Besszarábiában, sőt talán

még a Kaspitenger környékén is (Emb. caspia Ménétr.?).

rakteristischesten Weise, stellt also zwischen
diesen drei acceptirten Formen einen vermit-
telnden Charakter im vollsten Sinne des Wortes
dar. Dabei ist jedoch in den Stücken dieser
Form eine kräftige Charakteristik ausgeprägt,
welche den Anforderungen eines «dominieren-
den Typus» so vollständig entspricht, dass an
Zwischengestalt etwa im
Sinne wie bei Buteo buteo zimmermannae Ehm.
nicht gedacht werden kann.

In der mir zugänglichen Litteratur finde ich
nirgends eine Erwähnung, welche auf die in
Rede stehende Form bezogen werden könnte,
und Herr von Tscnusr, der mir in der liebens-
würdigsten Weise an die Hand ging, bestärkte
meine Ansicht, dass die von Brehm und Ande-
ren angeführten Rohrammerformen keinen Be-
zug auf die Dobrudschaform hätten.

Ji BD. Prazak, J. 2 ON SV. (189777) DIVE
392— 393, erwähnt zwar Unterschiede von lich-
terer und dunklerer Färbung bei Exemplaren,
welche den plastischen Merkmalen nach bald
zu schoeniclus typ. bald zu intermedia gehören,
doch bezieht sich dies auf die typische Ausbil-
dung der östlichen intermedia, welche heller
gefärbt ist als die nordeuropäische schoenielus.

Die ungar. Rohrammern sind meiner Ansicht
nach überhaupt nicht typisch, sondern inter-

eine schwankende

| meditir zwischen schoeniclus typica und schoe-
| niclus intermedia Michah., jedoch mehr dem
| letzteren Charakter zuneigend.

Mir scheint demnach Emb. schoeniclus typ.
die nördliche Form der Species zu sein, der
sich im Südwesten — nach vermittelnden Über-
gangsstufen* — die intermediäre Form Emb.
schoen. intermedia Mich. angliedert, welche
ihrerseits wieder im östlichen Teile der Balkan-
halbinsel durch Emb. schoeniel. palustris und
in der Westküst des Schwarzen-Meeres** durch
die Form Emb. schoeniclus tschusii mit der
südlich und östlich davon vertretenen Form
Emb. schoen. pyrrhuloides Pall. verbunden
wäre.

Wahrscheinlich ist auch die
aquatica Savi nicht synonym mit pyrrhuloides
Pall., sondern mit der (ebenfalls distineten)
Form palustris Savi ebenso verbunden, wie
pyrrhuloides mit tschusii. In diesem Falle

oceidentale

* In Ungarn als Brutvögel wohl nur solche!
** Und wohl auch in Bessarabien, ja vielleicht selbst
im Kaspigebiet (Emb. caspia Ménétr. ?)

a dal 44

—_ — e

lustris Savi., canneti Br. = intermedia MICHAHEL.,
s e két format ekkor azonban mint keleti és nyu-
gati subspeciest kell szétválasztani, ép úgy, mint
a hogy az aquatica Savi. és a pyrrhuloides PALL.

van elkülönítve.

Mint említém, ezt a véleményemet csak mint
gyanitast mondom ki, s a kérdés tisztázását
későbbi kutatásokra bizom. Almásy.

125
wire palustris Br. = palustris Savi, canneti
Br. = intermedia Michah., diese beiden For-

men aber als östl. und westliche Subsp. ebenso
zu trennen, wie aquatica Savi und pyrrhuloi-
des Pall.

Wie gesagt spreche ich diese Ansicht nur
vermuthungsweise aus, späterer Forschung die
Klärung dieser Fragen überlassend. Almásy.

Az Emberiza schceniclus (L.) formaköre.
Formenkreis von Emberiza schceniclus (L..)

Nyugati (barna formäk):
Westliche (braune):

E. schoen. aquatica (Savi fide Brenn).

Olaszország, Thessalia.

Italien, Thessalien.

palustris (Savi).

A Balkänfelsziget keleti részében.

Ostlicher Teil der Balkanhalbinsel.

intermedia (MıcHan).

Magyarország, a Balkanfélsziget nyu-
gati része.

Ungarn, westliche Balkanhalbinsel.

typica.

Közepeuröpa (vonulason déli Europa).

Mitteleuropa (Siideuropa am Zuge).

A szóban forgó dobrudsai forma leirasat a
föntebb mondottak után mellözhetönek tartom,
elég ha újra rámutatok, hogy az testi méretei-
ben a tip. schoeniclusra, csőrének alkatában és
nagyságában a tip. intermediara Michaell., szi-
nezeteben pedig legjobban a deloroszorszagi
pyrrhuloidesre Pall. hasonlít. Az egész csoport
legvilágosabb formáját alkotja. CHERNEL gyüjte-
ményének egy szemmelláthatólag ide tartozó
darabja, mely déli Oroszországból való, arra
mutat, hogy ez a madár a Dobrudsától kezdve
messzebbre is el van terjedve kelet felé.

Diagnosis: Emberize schcenicle intermedie
Michael. persimilis, sed minor, rostro vix mi-
nore et toto corpore supra pallidiore.

Typus: $ ad Dunavat, 18. april. 1897.

A bosznia-herczegovinai
tulajdonában.

országos múzeum

Méretek centiméterekben.
AS BMGs Cot

O. Reiser.

Keleti (szürke formák) :
Ostliche (graue):

E. schoen. pyrrhuloides (Paun.).
Déloroszorszag.
Stidrussland.

Ischusii nov. subsp.
A Dobrudsatél déli Oroszország.
Dobrudscha bis Südrussland.

passerina (Paun.)
Szibéria.
Sibirien.

Eine Beschreibung des Dobrudschavogels
glaube ich nach dem bereits Gesagten weglas-
sen zu dirfen, es genügt nochmals darauf hin-
zuweisen, dass derselbe in den Körpermassen
der typ. schoeniclus, in der Schnabelform und
Grösse der typischen intermedia Michah. und
in der Färbung am meisten der typischen süd-
russischen pyrrhuloides Pall. gleicht. Er stellt
die lichteste Form der ganzen Gruppe dar.
Ein augenscheinlich hierher gehöriges Exem-
plar der Coll. Chernel, welches aus Südrussland
stammt, weist darauf hin, dass der Vogel von
der Dobrudscha aus noch weiter nach Osten
verbreitet ist.

Diagnose: Emberizae schoen. intermediae
(Michah.) persimilis, sed minor, rostro vix mi-
nore et toto corpore supra pallidiore.

Typus: d ad. Dunavat, 18. April 1897.

Im Besitze des bosn.-herzegow. Landes-Mu-

seums.
Maasse in Ctm. :
ci ieee 079
A. AMA. Sscov sr =; t.18
a. 0"/

O. Reiser.

Anthus cervinus (Pauu.) 1811.

Midőn április 23-ikanak délelőttjén a félig
elöntött «Grinda» alacsony nádjában s bokros
füvében gulipánokra s czankókra
tam a Jurilofka s Pasa Kazla között el-
terülő baltokban,
füleimnek, a mint az egyik csapat pipis a
rebbent föl s e közben

vadászgat-
alig hittem szememnek s
másik után a cer-
vinus jól ismert, legfölebb kétszer ismételt,
hosszúra nyujtott hívó hangját hallatta, melyet
CHERNEL barátom egise alatt Velenczén annyi-
szor hallottam s egyszer s mindenkorra meg-
jegyeztem. Száz és száz ily madár mozgolódott
itt az alacsony iszap- és homokszigetek körül s
csak néhány darab elejtése után győződhettem
meg, hogy a csapatok mind csupa valódi cervi-
nusokból állanak s tévedés nincs a dologban.
Ettől kezdve mindennapos és közönséges jelen-
ség volt előttünk ez a madár mindaddig, mig
csak a lagunák báltavidékein tartózkodtunk. Má-
jus 5-én már a viselkedése után párosodottnak
látszó két darabot lőttem. A mint REISER is
(Orn. bale. II. 71.) arra a gondolatra jött, hogy
ez a madár költhet Bulgáriában, úgy gondol-
koztam magam is, midőn a Dobrudsában 96 na-
pon át figyeltem a rőttorkú pipist. Mikor először
pillantottam meg a nagy csapatokat, melyek
olyformán mozogtak, mint a hogy azt az Anthus
pratensisnél szoktuk látni, természetesen csak
azokra a tavaszi vonuláson megjelenő «tekinté-
lyes esapatokra» (bandes considerables) gondol-
tam, melyeket már Comre ALLÉON megemlített.
Mikor azonban e madarakat utóbb minden nád-
szigeten s hozzá párosával találtam, s számuk
épen nem változott jelentékenyen, komolyan
kezdtem annak lehetőségén gondolkozni, hogy
a jelenlévő pipiseknek legalább egy része fész-
ket rak a dobrudsai báltákban. Sajnálatomra
azonban körülményeim nem engedték, hogy ott-
tartózkodásomat kellőleg meghosszabbítva föl-
deríthessem ezt a kérdést.

A május 5-én a Bissericuta szigeten elejtett
pár egészen elkülönítve mozgolódott a szikla-
sziget lábánál elterülő nedves, náddal környe-
zett legelőkön. Először a nőstényt ejtettem el,
mire a hím fölrepült ugyan, de azután egy dara-
big alacsonyan a párja fölött lebegett s végre

Anthus cervinus (Pall.) 1811.

Als ich am 23. April Vormittags im niederen
Rohr und buschigen Grase der halb über-
schwemmten «Grinda»s in den Balten zwischen
Jurilofca und Pascha-Käzla auf Avosetten und
Totaniden jagte, wollte ich kaum meinen Augen
und Ohren trauen, wie eine Schaar Pieper nach
der anderen vor mir aufstieg und dabei den
wohlbekannten, höchstens zweimal wiederhol-
ten, langgedehnten Lockruf von cervinus aus-
stiess, den ich unter der Ägide meines Freundes
v. CHERNEL in Velencze so oft gehört und mir
für immer eingeprägt hatte. Hunderte und aber
da auf den niederen
herum, und ich
musste mich wirklich erst an einigen geschos-

hunderte trieben sich
Schlamm- und Sandinseln
senen Exemplaren überzeugen, dass all’ die
Schwärme nur aus echten cervinus beständen
und keine Täuschung vorliege. Von da ab blieb
der Vogel eine alltägliche und gewöhnliche Er-
scheinung, so lange wir uns im Baltengebiete
der Lagunen aufhielten. Am 5. Mai schoss ich
auch ein seinem Benehmen nach anscheinend
gepaartes Pärchen. Ebenso wie Reiser (Orn.
bale. II. 71) auf den Gedanken kam, dass dieser
Vogel Bulgarien brite,
erging es mir während der 26-tägigen Beobach-
tung des rotkehligen Piepers in der Dobrudscha.
Anfangs freilich dachte ich. beim Anblick der
grossen Schaaren, die sich etwa in der Art be-
wegten, wie wir es beim Frühjahrszuge von
A. pratensis zu sehen gewohnt sind, nur an die
von Comrs ALLÉON erwähnten «bandes

möglicherweise in

schon
considerables» auf dem Frühjahrszuge. Als aber
die Vögel später auf allen Rohrinseln und zwar
meistens paarweise angetroffen wurden, und
ihre Zahl durchaus keine merkliche Verände-
rung erlitt, begann ich ernstlich an die Möglich-
keit zu denken, dass wenigstens ein Teil der
vorhandenen Pieper in den Dobrudschabalten
zur Fortpflanzung schreiten könne. Leider ge-
statteten es mir die Umstände nicht, durch eine
entsprechende Verlängerung meines Aufenthal-
tes Klarheit in die Sache zu bringen.

Das am 5. Mai auf der Insel Bissericuta
erlegte Pärchen trieb sich abgesondert auf der
nassen, rohrumwachsenen Hutweide am Fusse
jenes Felseneilandes herum. Ich schoss zuerst
das Weibchen, worauf das & zwar aufflog, dann
aber rüttelnd eine Weile niedrig über der Ge-
fährtin hielt und sich schliesslich lockend neben

EV et

hivogatva szállt le melléje. Ugyane helyen s
május 17-én a Sinoi limánon láttam, hogy ez a
madár lebegéséből váltakozó emelkedésből és
sülyedésből álló légi játékot is űz, úgy, a mint
azt a parlagi és erdei pipis szokta tenni. Énekét
ép oly kevéssé hallottam, mint eddig.

Tavaszi vonulásán Magyarország némely vidé-
kén eléggé rendesen található ez a pipis május
első felében; Y még májusban is észlelték Egyp-
tomban, még pedig nászruhájában. Ezek az ada-
tok eléggé egyeznek a Serponméivel, a melyek
szerint az A. cervinus Finnmarkenben junius
végén költött, a Petsorán május 17-én jelent
meg s a Jeniszei mentén csak junius 6-án ha-
ladt át a sarkkörön. Következéskép az én májusi
megfigyeléseimből való látszólag késői adatomra
nem lehet nagy súlyt fektetni, ha még annyira
feltünő is. Több figyelmet érdemel e különben
annyira társasan élő madárnak folyton növekvő
számban való párokra oszlása s az utóbbiak szór-
ványos fellépte. Végre a pipisek nemi buzdult-
sága is félreismerhetlenül nyilatkozott s foko-
zódni is kezdett. Annak a lehetősége tehát, hogy
az A. cervinus fészkel a Dobrudsa sósbáltáiban,
épen nincs teljesen kizárva.

Életmódjában s kivált a földön való mozdu-
lataiban a rőttorkú pipis hasonlít ugyan az
A. pratensisre, de bizonyos dolgokban s kivált
röpülésében inkább az erdei pipisre emlékeztet.
Egészen megfoghatatlan előttem, hogyan lehet
hajlandó PRAZÁK (z. Ornis Ostgaliziens, Journ.
f. Orn. 1897, 322) arra, hogy a rőttorkú pipist
a réti pipissel egyesítse, — így értelmezem leg-
alább az ő mindenesetre kissé homályos fejte-
getéseit s e szavait: «a cervinus nem «jo» faj».
Mert nem is tekintve azt, hogy a cervinus még
bőrpreparátumban is, sőt elkopott őszi- vagy
fiatalkori ruházatában is mindig könnyen és
biztosan felismerhető farcsikjának s szárnyfedői-
nek szembeszökő fekete foltjairöl, a szabad ele-
tében is ép oly kevéssé téveszthető össze vala-
mely rokonával, mint akár az A. spipoletta.
A földön étel után járó madárnak kissé előre-

* Egy, Perényitél származó, a Nemzeti Muzeumban
található darabnak épenséggel juniusi dátuma van.

diese setzte. An derselben Örtlichkeit, sowie am
17. Mai am Sinoi-Liman sah ich diesen Vogel
auch unter einer Art von rüttelnder Bewegung
ein aus abwechselndem Aufsteigen und Herun-
tersinken bestehendes Flugspiel ähnlich aus-
führen, wie es Brach- und Baumpieper thun.
Gesang hörte ich dabei allerdings ebenso wenig
wie sonst.

Auf dem Frühjahrszuge ist dieser Pieper
ziemlich regelmässig während der ersten Hälfte
des Mai* in einzelnen Gegenden Ungarns an-
zutreffen ; ebenso wurde er noch im Mai in
Ägypten beobachtet und zwar im Hochzeits-
kleide. Die Daten stimmen gut zu den Angaben
SEEBOHM’S, wonach A. cervinus in Finnmarken
Ende Juni brütete, an der Petschora den 17. Mai
eintraf und am Jenisei den Polarkreis gar erst
am 6. Juni überschritt. Mithin ist auf das
scheinbar späle Datum meiner Maibeobachtun-
gen nicht viel Gewicht zu legen, so auffallend
es auch immerhin sein mag. Mehr Beachtung
verdient das stetig zunehmende Sondern in
Paare und das zerstreute Vorkommen dieser
letzteren bei dem sonst so geselligen Vogel.
Endlich war die geschlechtliche Erregung der
Pieper unverkennbar und in Steigerung begrif-
fen. Die Möglichkeit des Brütens von A. cervi-
nus in den Salzbalten der Dobrudscha ist also
wohl nicht ganz auszuschliessen.

In der Lebensweise und insbesondere
seinem Benehmen am Boden hat der rotkehlige
Pieper Ähnlichkeit mit A. pratensis, erinnert
aber auch

bei

und namentlich im
Fluge eher an den Baumpieper. Vollkommen
unbegreiflich ist es mir, wie J. PRAZAK (Z. Ornis
Ostgaliziens, Journ. f. Orn. 1897, 322) geneigt

in manchem

sein kann den rotkehligen Pieper mit unserem
Wiesenpieper zu vereinigen, — so wenigstens
deute ich seine allerdings etwas dunklen Aus-
führungen und die Worte: «eine ‚gute‘ Art ist
cervinus nicht». Denn abgesehen davon, dass
cervinus auch im Balge selbst im abgetragenen
Herbst- und sogar im Jugendkleide stets leicht
und vollkommen durch die

sicher kräftige,

| schwarze Fleckung des Bürzels und der oberen

Schwanzdecken unterschieden werden kann, ist
er im Freileben ebenso wenig mit einem seiner
Verwandten zu verwechseln, wie etwa A. spipo-
letta. Die etwas vorgebeugte Haltung des am

* Ein Exemplar Prrexyt's im Nat.-Museum trägt
sogar ein Juni-Datum,

128

hajló tartása s a kissé az erdei pipisére emlé-
keztető repülése megadja annak saját tipusát,
melyről felületes ismeretség mellett is elég biz-
Egészen kétségtelen
azonban a különbség a hívó hangjában s a mily

tossággal felismerhető.
könnyű erről az erdei s a réti pipist egymástól
megkülönböztetni, ép oly biztossággal árulja el
az a rőttorku pipist. A réti pipis röviden s tiszta
hangon hivogat : «pszt, pszt, pszt»-mödra s sza-
vában éles sz és rövid 7 hangzik, 5—8-szor ismétli
azt, azután hallgat egy darabig s újra kezdi.
Az erdei pipiske magas, nyujtottan s érdesen
hivogat, miközben érthető, cserregő r is hang-
zik. A rőttorkú pipis végre felrepülése közben
egyszer, legfeljebb kétszer s erösen megnyujtva
adja a epiiiszt, piiizt» hangot s ezt a magasság-
ban s élességében a hosszúfarkú ezinke jól is-
mert szavához hasonlító hivogatást nem egy-
hamar ismétli meg.

A preparált darabok gyomrában rovarmarad-
ványokon kívül kis mennyiségben különféle fű-
magot is találtam.

Alauda nigra Faux. Midőn márczius 26-án
Babadaghból indulva a Pasa Kázla nevű fa-
lueskähoz közeledtünk, az Alauda sibiricáéval
egyező nagyságú szénfekete pacsirta röppent fel
az útról közvetlen a kocsi előtt s az út közelé-
ben levő sarjadzó vetésre szállt s ott csinosan
tipegett ide s tova. Minthogy fegyvereink ez
utazás alatt még tartóikban hevertek jól el-

csomagolva, be kellett érnem azzal, hogy a |

kocsit megállíttatva vágyakozva nezegessem
messzelátómmal ezt a ritka s annyira kivánt
madarat. "Megjegyzem még mellesleg,
mindjárt ez eset után vagy 100 darabból álló
darúcsapaton hajtottunk keresztül, a mely na-
gyon is szokása ellenére alig 40—50 lépésnyi
távolságból sem méltatott bennünket figyelemre.

Melanocorypha sibirica Gm. Ezt a pacsirtät,
melyet a SINTENIS és Come
ALLÉON kimutattak Dobrudsából, märezius 26-án

már testvérek
láttam a Jeni-Chiöj nevű falucska közelében;
néhány darab volt ott s egészen bizalmasan
keresgélte táplálékát az út mentén. Utóbb csak
egyszer láttam még április 6-án az Orta-Chiőj
nevű tatár falunál, a hol 4

5 darab volt egy
nagy fűcsomókkal borított öreg ugaron, de nem

hogy |

Boden seiner Nahrung nachgehenden Vogels,
sowie der ein wenig an den Baumpieper errin-
nernde Flug verleihen ihm schon einen eigenen
Typus, an dem man ihn selbst bei nur ober-
flächlicher Bekanntschaft mit ziemlicher Sicher-
heit erkennen wird. Ganz zweifellos verschieden
aber ist der Lockruf, und so leicht nach dem-
selben Baum- und Wiesenpieper auseinander
zu halten sind, so sicher verrät derselbe auch
die rotkehlige Art. Der Wiesenpieper lockt kurz
und hell «psst, psst, psst», wobei ein scharfes,
kurzes i mitklingt, stösst diesen Ruf 5—8-mal
hintereinander aus, schweigt dann eine Weile
und beginnt hierauf von neuem. Der Baumpie-
per lockt hoch, gedehnt und rauh, wobei ein
deutliches, schnarrendes r mitklingt. Der rot-
kehlige Pieper endlich lockt beim Auffliegen
ein-, höchstens zweimal langgedehnt «puisst,
pilisst» und wiederholt diesen in Tonhöhe und
Schärfe dem bekannten Lockton der Schwanz-

| meise nahe stehenden Ruf sobald nicht wieder.

Im Magen der präparirten Stücke fand ich aus-
ser Insectenresten auch kleine Mengen ver-
schiedener Grassämereien.

Alauda nigra Falk. Als wir uns am 26. März
von Babadagh aus dem Dérfchen Pascha Kazla
nüherten, flog eine einzelne kohlschwarze Ler-
che von der Grösse einer Kalanderlerche knapp
vor dem Wagen über die Landstrasse und setzte
sich derselben auf die frisch hervor-
sprossende Saat, hier zierlich herumtrippelnd.
Da unsere Gewehre auf dieser Fahrt noch wohl
verpackt in ihren Kästen ruhten, musste ich
mich damit begnügen, den Wagen halten zu
lassen und das seltene und begehrte Exemplar
sehnsüchtig durch das Glas zu beobachten. —
Nebenbei bemerkt, fuhren wir gleich darauf
mitten durch eine Schaar von etwa 100 Krani-
chen, welche uns, sehr gegen ihre sonstige Ge-
pflogenheit auf kaum 40 bis 50 Schritte Entfer-
nung, gar keine Aufmerksamkeit widmeten.

Melanocorypha sibirica Gm. Diese schon von
den Brüdern SINTENIS und Comre ALLEoN für
die Dobrudscha nachgewiesene Lerche sah ich
am 26. März nahe dem Dörfchen Jeni-Chiöj in
einigen Exemplaren an der Chaussee höchst
vertraut ihrer Nahrung nachgehen. Später traf
ich sie nur noch einmal, am 6. April bei dem
Tatarendorfe Orta-Chiöj, wo sich 4 oder 5 auf
einem mit grossen Grasbüscheln bestandenen
alten Brachfelde herumtrieben, aber schlecht
aushielten und nach einem auf zu grosse Ent-

unweit

várt be, s egy igen nagy távolságból megkisé-
relt lövés után elszállt.

Calandrella brachydactyla typica LersL.E ma-
darfaj két külsőleg meglehetősen eltérő tipusa
népesítette be a Jurilofka melletti puszta dom-
bokat; az egyik tipusnak rozsdás volt a tolla-
zata, mig a másik közönséges pacsirtaszürke
szinű volt, úgy hogy azt hittem a C. brach. pis-
poletta Panu. van előttem. Tscausr úr azonban,
a ki szives volt a magammal hozott darabokat
beható vizsgálat alá venni, kijelentette, hogy
valamennyi a typikus brachydactyla.

Aegithalus caudatus typicus (L.) Április 8-án
mintegy 5—6 darabból álló csapat a Tutuiat ge-
rinczén levő barna keselyű fészeknél közvetlen
közelemben mozgolódott. Valamennyi madár
tiszta fehér fejű volt, mind öreg és mind teljesen
kifejlett szinű. Még csak egyszer, a következő
napon hallottam ismeretes hívó hangjukat az
erdőben.

Panurus biarmicus L. 1758. A deltának ama
részein, melyeket bejártam, a barkós czinke he-
lyenként igazán közönséges jellemző madár;
csak az erősen kevertvizű déli és keleti része-
ken hiányzik egészen vagy lép fel csak gyér
számban. Mindenkor sürű náderdő kell néki.
Rendesen egérmódra bujkál a legsürűbb nád-
ban pár lábnyira a viz fölött, de néha kiván-
csian felkúszik a magasba, s akkor egészen fönt
a nádszál bokrétáján mutatkozik, s itt ereszti
meg legszívesebben az ő csicsergő s ezirpelö
énekét. Mozgékonyságával s nyugtalanságával
jókora területet kószál be s majd itt, majd ott
hallatja kis ezüstharangéhoz hasonló «ting ting»
szavát.

Április 15-én C. gróf egy nádi ölyvet lőtt
Moru-Ghiölnél s ennek begyéből e ezinkének
három teljesen ép tojását vette ki. Annyival is
inkább örültem ez esetnek, minthogy azokban
a csaknem hozzáférhetetlen mocsarakban más-
különben csak véletlen útján kaphatjuk meg
ennek az oly rejtett helyen fészkelő madárnak
tojásait. Fiatal, már teljesen szabadjára eresz-

tett fiatalokat először május 7-én láttam a Dra- |

now és Periteasca közti baltakban. Minthogy ez
az első tollazat aránylag kevéssé ismeretes, rövi-
den leirom itt.
világosabb s szennyesebb, mint az öregeknél, s

A sárgás alapszín valamivel

Aquila. V.

129

fernung abgegebenen Schusse vollends weg-
strichen.

Calandrella brachydactyla typica (Leisl.)
Zwei ihrem Ausseren nach ziemlich verschie-
dene Typen der Stummellerche bevölkerten die
Steppenhügel bei Jurilofea, deren eine ein rost-
farbiges Gefieder hatte, während die andere die
gewöhnliche lerchengraue Farbe trug, so dass
ich glaubte CG. brach. pispoletta Pall. vor mir
zu haben. Herr v. Tsonusr, der die Güte hatte,
die mitgebrachten Exemplare eingehend zu un-
tersuchen, erklärte jedoch alle als zur typischen
brachydactyla gehörig.

Aegithalus caudatus typicus (L.). Eine Gesell-
schaft von 5 bis 6 Stück trieb sich am 8. April
am Kamme des Tutuiat bei einem Kuttengeier-
horste in meiner unmittelbaren Nähe herum.
Sie waren alle rein weissköpfig und lauter alte,
voll ausgefärbte Vögel. Nur noch einmal, am
folgenden Tage, hörte ich den bekannten Lock-
ruf im Walde.

Panurus biarmicus (L.) 1758.

In jenen Teilen des Deltas, welche ich be-
suchte, ist die Bartmeise stellenweise ein wirk-
lich gemeiner Charaktervogel; nur in dem
schon stark brakigen Süden und Osten fehlt
sie entweder ganz oder ist doch nur spàrlich
vertreten. Bedürfniss ist ihr jedenfalls ein dich-
ter Rohrwald. Gewöhnlich schlüpft sie maus-
artig wenige Fuss über dem Wasser im dichtes-
ten Rohr herum, klettert bisweilen aber neu-
gierig in die Höhe und zeigt sich dann ganz
oben auf der Spitze der Rohrfahnen, von wo
aus sie gerne ihren zwitschernden und zirpen-
den Gesang hören lässt. Beweglich und unruhig
wie sie ist, durchstreift sie ein ziemlich grosses
Terrain und lässt bald hier, bald dort ihr an
das Klingen eines Silberglöckleins erinnerndes
«Ting ting» hören.

Am 15. April erlegte Graf C. bei Moru-Ghiöl
eine Rohrweihe, aus deren Kropfe er 3 vollstän-
dig unversehrte Eier dieser Meise entleerte. Ich
freute mich darüber umsomehr, als man sonst
nur durch Zufall in jenen fast unzugänglichen
Sümpfen des Geleges dieser so versteckt nisten-
den Meisen habhaft werden kann. Junge, schon
vollkommen flügge Vögel sah ich zuerst am
7. Mai
Periteasca. Da dies erste Federkleid verhältniss-

in den Balten zwischen Dranow und

mässig wenig bekannt ist, gebe ich hier eine
kurze Beschreibung desselben. Die gelbliche
Grundfarbe ist etwas lichter und schmutziger

17

130.

a fején, a hát tetején, a faresikon s az egész
hasi oldalon elterjed; a hát alja egyformán
fekete: a hímeknél a csőr s a szem között kis
fekete folt jelzi az öregeket diszítő barkót. Az
evezők feketék, a harmadiktól kezdve kívülről
fehéren szegettek. A felkar evezői külső zászló-

jukon feketék, keskeny agyagsárga szegéssel, a |

belső zászlón fehéressárgásak. Barnássárga a far-
csik, a farkalja s a négy középső faroktoll, mig
a többi fekete s a két szélső pár külső zászlóján

ékalakú fehér volt van. A faroktollaknak ez a |

feketéje úgy látom szinvaltozassal hajlik at a
kifejlett öltözetet jellemző barnassarga szinebe,
mert a megvizsgált madarak középső farok-
tollain oldalvást még többnyire meg van a feke-
teség nyoma, mig a közvetlenül utánuk követ-
kező tollak tövén többé-kevésbbé magasra nyuló
sárga festődés látszik. A fiatal madarak szeme
barnás, lába feketebarna. Az egyik, május 7-én
lőtt nősténynek szarubarnás volt a csőre, mig a
fiatalkori ruházatú hímeknél valamivel világo-
sabb sárga a csőr, mint az öregeknél.

Nagyon kiváncsi létükre gyakran a nádon át-
sikló csónak közvetlen közelében jelennek meg
a barkós czinkék s ilyenkor a legszélső nádszá-
lakon mászkálva s azok közt át-át bujva, kedves
szinezetükkel s ügyesen simuló, fürge mozdula-
taikkal a lehető legcsinosabb staffageját alkot-

ták meg az úszó nádberek festői képének. Mint

egy-egy Mackart-esokor, olyanok ez k a nádas
szigetek ; az előtérben úszó vizirózsákkal, hety-

kén terjeszkedő harasztokkal s a fölöttük emel-
kedő magas, karcsú nádszálak lengő bojtjaival.

Mikor aztán e keretből egyszerre előbukkanak
a barkósczinkék, grácziózus mozdulatokkal nád-
szálról-szálra siklanak s végre farkukat köny-
nyedén legyezőformába alakítva, félig nyitott
szárnyukat lebocsátva, a fejtető finoman szürke
tollait s fekete barkójukat felborzolva megzen-
ditik ezüstesengetyűéhez hasonló, vidám «ting
ting» szavukat s alig karhosszúságnyi távol-
ságból vizsgáltatják okos, aranyszini szemecs-
kéikkel a csónakot s a benne ülőket — ilyenkor

wie bei den Alten und erstreckt sich über Kopf,
Oberrücken, Bürzel und die ganze Unterseite.
Der Unterrücken ist einfarbig schwarz; bei den
Männchen steht ein kleiner schwarzer Fleck
zwischen Schnabel und Auge als erste Spur des
die Alten zierenden Bartes. Die Schwingen sind
schwarz, von der 3. an aussen weiss gesäumt.
Die Oberarmschwingen sind an der Aussenfahne
schwarz mit schmalen lehmgelben Säumen, auf
der Innenfahne weissgelb. Bräunlichgelb sind
der Bürzel, sowie die Unterschwanzdecken und
die 4 mittleren Steuerfedern, während die übri-
gen schwarz sind mit einem weissen Keilfleck
an den Aussenfahnen der beiden äussersten
Paare. Dieses Schwarz der Steuerfedern scheint
mir durch Umfärbung in die bräunlich-gelbe
Farbe des ausgefärbten Kleides überzugehen,
denn die mittleren Schwanzfedern der von mir
untersuchten Vögel zeigen meist noch spitze-
wärts Spuren von Schwarz, während die nächst-
folgenden schwarzen Federn an der Basis eine
mehr oder weniger weit heraufreichende gelbe
Tingirung aufweisen. Die Augen der jungen
Vögel sind bräunlich, die Füsse schwarzbraun.
Bei einem am 7. Mai erlegten ? war der Schna-
bel hornschwärzlich, während die & & im Ju-
gendkleide etwas lichter gelbe Schnäbel wie die
Alten besassen.

Bei ihrer grossen Neugierde erscheinen die
Bartmeisen oft in unmittelbarster Nähe des
durch das Rohr gleitenden Kahnes und bilden
dann, auf den äussersten Rohrstengeln herum-
kletternd und dieselben durchschlüpfend, mit
ihrer ansprechenden Färbung und den reizend
glatten, flinken Bewegungen die anmutigste
Staffage zu dem malerischen Aufbau eines
schwimmenden Rohrbosquets. Wie ein Mackart-
bouquet sind diese Rohrinsel arrangirt mit den
im Vorder&runde schwimmenden Wasserrosen,
dem üppigen Grün des keck wuchernden Far-
renkrautes und dem darüber emporragenden
Chaos der hohen, schlanken Halme. Wenn
dann die Bartmeisen plötzlich in diesem Rah-
men auftauchen, unter graziösen Bewegungen
von Halm zu Halm gleiten und endlich mit

| leicht gefächertem Schweif und gesenkten, halb

geöffneten Flügeln, die zarten, grauen Scheitel-
federn und den schwarzen Bart gesträubt, ihr
frohes «Ting-ting» gleich einem Silbergléckchen
erklingen lassen und auf kaum Armeslänge mit
den klugen, goldenen Äuglein das Boot und
seine Insassen mustern — dann wirkt

das

re È

mindez együttesen oly kedves és szép csend-
életet nyujt, hogy nem birunk betelni nézésével
s felejthetlen emléket visz magával mindeni-
künk egy ép annyira kedves, mint a milyen ös-
természeti mocsári idillről.

Ampelis garrulus L. Ápril 5-ének hajnalán
ép egy barna keselyűfészek felé iparkodtam Cin-
curova környékén, midőn egyszerre a csont-
madár jól ismert fütyülő és cserregő hangja le-
pett meg, mely egy vén tölgy koronájából hang-
zott felém. Felpillantva észre is vettem a mint-
egy 40—50 darabból álló csapatot, de elrepült,
mielőtt fegyverem töltését kicserélhettem volna.
A SINTENIS testvérek a csontmadarat némely év-
ben márczius havában észlelték az erdőben.

Phylloscopus trochilus L. és Ph. rufus Becasr.
Tekintetbe véve, hogy a Dobrudsaban az idei
madárvonulás úgy látszik megkésett, nem tart-
hatom különösen fontosnak azt az észlelésemet,
hogy erdei utam alatt ápril elején rufus igen cse-
kély számban mutatkozott, a trochilus meg úgy-
szólván teljesen hiányzott. Épen így volt ez a
Jurilofka melletti erdőben is május közepén. A
vonuláson ellenben mind a két faj elég gyakori
volt a deltában, a szárazföld partja mentén,
a lagunák nádas szigetein s a tengerparti fenyé-
reken s e helyeken épen a trochilus volt nagyobb
számban. Meglehetősen hallgatagok ilyenkor,
kivált a mocsarakban, melyek a rendes életmód-
juknak nem felelnek meg s ez a körülmény
rendkívül nehézzé teszi a pontos és megbízható
jelentést ezekről a még mindig meglehetősen
«homalyos» alakokról. A legnagyobb gyakor-

lottság mellett sem lehet ezeket a nádasban,

egérmódra bujkáló, a pusztai dombok euphor-
épen a kopár sziklatörmelék körül lebegő ma-
dárkákat biztosan meghatározni. Mindenesetre
szerencsés véletlen kell ahhoz, hogy ily körül-
mények közt a palæarktikus észak ritka formáit
észlelhessük és elejthessük, mert ha bizonyos
fajok mint kivált a szárnyukon szalagot viselők

fel is tünnek, mások igénytelen külsejükkel csa-

lódásig hasonlítanak a mi közönséges formáink-
hoz. De a legnagyobb nehézségek a subspecifi-
kus formák finomabb különbségeinek megálla-

131

| Ganze als ein so reizendes und anmutsvolles

Stilleben, dass man sich nicht satt daran sehen

| kann und die unvergessliche Erinnerung mit-

nimmt an ein ebenso liebliches wie urwüchsiges
Sumpfidyll.

Ampelis garrulus L. Als ich in der Morgen-
frühe des 5. April einem Kuttengeierhorste bei
Ciucurova zustrebte, überraschte mich plötzlich
der wohlbekannte pfeifende und schnarrende
Lockton der Seidenschwänze, der aus der Krone
einer alten Eiche zu mir herabdrang. Beim
Aufschauen erblickte ich dann auch einen Flug
von wohl 40 bis 50 Stück, welcher aber abstrich,
ehe ich noch die Patronen wechseln konnte.
Die Gebrüder SinteNIs beobachteten Seiden-
schwänze manchen Jahren im März
Walde.

Phylloscopus trochilus (L.) und Ph. rufus
(Behst.). Mit Rücksicht darauf, dass der Vogel-
zug heuer in der Dobrudscha im allgemeinen
verspätet gewesen zu sein scheint, kann ich
kein besonderes Gewicht auf den Umstand le-
gen, dass während meiner Waldtour Anfang
April rufus sehr spärlich, trochilus aber so gut
wie gar nicht vertreten war. Im Walde von
Jurilofea war es Mitte Mai ebenso. Auf dem
Zuge dagegen waren beide Arten im Delta,
längs der Festlandsküsten, auf den Rohrinseln
der Lagunen und auf den Stranddünen nicht
eben selten, und herrschte hier gerade der Fi-
tislaubsänger vor. Sie benehmen sich dann

in im

| ziemlich schweigsam, zumal an Plätzen, welche

ihren sonstigen Lebensgewohnheiten nicht ent-
sprechen, und dies erschwert eine genaue und
verlässliche Berichterstattung über diese gegen-
wärtig noch immer ziemlich «dunklen» Formen
ganz ausserordentlich. Selbst bei der grössten
Übung wird man nicht immer die mäuseartig
im Rohr herumschlüpfenden, über das Euphor-
bien- oder Distelgestrüpp der Steppenhügel
hinhuschenden oder auf nacktem Fels-
getrümmer einherflatternden Vögelchen zuver-
lässig bestimmen können. Es gehört jedenfalls
ein glücklicher Zufall dazu, unter solchen Ver-
hältnissen seltene Formen des paläarktischen

gar

Nordens zu bemerken und zu erbeuten, denn
wenn sich auf gewisse Arten, wie besonders die
mit Flügelbinden versehenen, auffällig machen,
so sind andere wieder in ihrem unscheinbaren
Äusseren unseren gewöhnlichen Formen zum
Verwechseln ähnlich. Ganz besondere Schwie-
rigkeiten aber hat es, die feineren Unterschiede

17*

132

pitàsa elé gördülnek, minthogy ily esetben a
kezelést megkönnyítő biologiai jegyek egészen
hasznavehetlenek, egy nagy összehasonlítási
anyag theoretikus feldolgozása pedig az ilyen
kutató expediczió primitiv viszonyai miatt csak-
nem lehetetlen. Pedig épen a füzikék csoportja
az, mely igen sok becses felvilágosítással szol-
gálhatna a vonulás irányára és utaira nézve.
Márczius végén és április elején a Ph. rufus
vonult nagyobb számban, utóbb azonban a Ph.
trochilus volt az uralkodó, sőt május alatt csak
ez utóbbi fajt találtam a báltákban s a halmok
fűves bozótjaiban.

A négy magammal hozott bőrből azonban se-
hogy sem merek arra következtetni, hogy mely
formák lakják a Dobrudsát s melyek vonulnak
végig a területen túlnyomó számban. Három bőr-
nek, mely a Ph. trochilus formakörébe tartozik,
ezek a jegyei:* a háti oldal szinezete olajos-
szürke, a hasi oldalon sok a fehér, sárga lehelettel
a mellen és kénsärga szárnyi kezesuklöreszszel.
A 3. és 4. evező a leghosszabb, a 2., az 5. és 6.
között van hosszúságban. A szemcsillag sötét-
barna, a láb barna, talpa sárga. A negyedik
bőr, mely határozottan a Ph. rufus formakörebe
tartozik, oldalán olajosszürke,
szennyes-szürke alsó oldala ellenben erősen
borvörösessel lehelt. A szárny formulaja: 2<7;
3<4; 4=5. Tsonusr úr szives meghatározásá-
nak az eredménye az, hogy az első 3 bőr Ph.
trochilus flaviventris VieILL. A negyedik Ph. ru-
fus sylvestris Meıssn. = Ph. rufus Meissneri
PissLer. Az éneket illetőleg megemlítésre mél-
tónak tartom, hogy a Dobrudsa-beli rufus a
«czilp-ezalp»-ot nem úgy váltogatva mondja,

háti szintén

mint a mi madarunk, hanem hosszabb közö-
ket hagyva módra,
szól, miközben a mélyebb hangot gyakran is-
métli s csak ritkán szakítja meg a magasabb
«ezilp»-pel.

«czilp-ezalp-czalp-ezalp»

Acrocephalus palustris Brcust. 1802. A Du-
nanak Tulceatol fölfelé elterülő füzes szigetein
jó sok énekes nádiposzáta tartózkodik. A Cerna-
voda melletti Kara-Su-laposban ez a nádiposzáta
igen nagy számban él s e nedves és termékeny

* Lásd Naumann. Új kiadás, II. kötet és PRAZÁK,
Journ. f. Orn. 1897. III. p. 267.

subspecifischer Formen da festszustellen, wo die
sonst leichte Handhaben bietenden biologischen
Merkmale ganz wegfallen und das theoretische
Durcharbeiten eines grösseren Vergleichsmate-
riales durch die primitiven Verhältnisse einer
Forschungsexpedition nahezu unmöglich ge-
macht wird. Und gerade die Gruppe der Laub-
sänger könnte mehr als manche andere über
Zugsrichtung und Zugwege Auf-
schlüsse bieten. Ende März und Anfang April
überwog auf dem Zuge Ph. rufus, später aber
Ph. trochilus, ja im Verlaufe des Mai begegnete
mir in den Balten und im Grasgestrüpp der
Hügel nur diese Art.

Aus den mitgebrachten 4 Bälgen wage ich
keinerlei darauf zu ziehen,
welche Formen die Dobrudscha besiedeln, und
welche — wenigstens vorwiegend — dieses Ge-
biet auf dem Zuge durchstreifen. Drei Bälge,
die dem Formkreise Ph. trochilus angehören,
tragen folgende Merkmale :* Die Färbung der
Oberseite ist olivengrau, die Unterseite zeigt
viel Weiss mit gelbem Anflug auf der Brust und
schwefelgelben Flügelbügen. Die 3. und 4.
Schwinge sind die längsten, die 2. steht zwi-

wertvolle

jedoch Schluss

schen der 5. und 6. Die Iris war dunkelbraun,
der Fuss braun mit gelben Sohlen. Der vierte
Balg, entschieden dem Formenkreise Ph. rufus
angehörig, ist an der Oberseite ebenfalls oliven-
graulich gefärbt, an der schmutzig-trüben Un-
terseite aber stark weinrötlich überflogen.
Schwingenformel : 2<7; 3<4; 4=5. Herr v.
Tscausr hatte die Güte, die ersteren 3 als Ph.
trochilus flaviventris (Vicill.) und den letzteren
als Ph. rufus sylvestris Meissn. = Ph. r. meiss-
neri Pässler zu bestimmen. Bezüglich des Ge-
sanges erscheint mir noch erwähnenswert, dass
die Weidenlaubvögel der Dobrudscha das «Zilp-
zalp» nicht in der bei unseren Vögeln üblichen
alternirenden Weise, sondern in langsamen
Intervallen wie «Zilg-zalg-zalg-zalg» etc. rie-
fen, wobei der tiefere Ton oft wiederholt und
nur selten durch das hellere «Zilg» unterbro-
chen wurde.

Acrocephalus palustris (Bchst.) 1802. Ziem-
lich viele Sumpfrohrsänger bevölkern die buschi-
Donau stromaufwärts
von Tulcea. In der bei Cernavoda gelegenen
Kara-Su-Niederung ist dieser Rohrsänger sehr

gen Weideninseln der

* Cfr. Naumann. Neue Ausgabe, Bd. II. und Prazäk,
Journ. f. Orn. 1897. III. p. 267 ff.

völgyvonulat buja vetései közül mindenünnen
hangzik éneke. Bizonyára a subspecifikus alakok
egyikével van itt tehát dolgunk, melyeket horti-
colus, fruticolus stb. néven már többször leirtak.
A megfigyelt madarak éneke feltünően hason-
lít a sylviákéra s jelentékenyen különbözik a
mi horticolusaink a hypolaisra emlékeztető éne-
kétől, azokétól, melyekről CHERNEL és PRAZÁK
értekezett az Aguilában; mindazáltal félre-
ismerhetlenül igazi palustris-ének ez és semmi-
esetre sem téveszthető össze a streperus éne-
kével. A Kara-Su-lapos nádiposzátái, melyek
plasztikai jegyeik szerint még sehogy sincse-
nek meghatározva, énekük folytán ép annyira
kétség kívül a palustris-csoportba tartoznak,
mint a magyar alföld vetésföldjeinek lakói.

A horticolusnak Naum. a streperus-csoporthoz
való hozzatartozösaganak folytonos hangozta-
tása, melyet a németek részéről rendesen, s most
a Naumann-féle munka új kiadásakor újra ta-
pasztaltunk, önkéntelenül azt a gondolatot éb-
reszti fel, hogy itt két különböző subspeciesröl
van szó, melyek egyike, az északnyugaton lakó
inkább a streperushoz, másika, mely délkeleten
él, inkább a palustrishoz hajlik. Ezt a gyanitàst
újabban FLOERICKE is kimondta és részletesen
kifejtette. (Journ. f. Orn. 1897 p. 178.)

Locustella luscinioides (Savı.) Április 3-án egy
erős délkeleti vihar s heves zivatar után a gye-
rekek egy egészen elbágyadt him madarat hoz-
tak e fajból, melyet Ciucurova falu kertjeiben,
tehát az erdővidék szivében fogtak. A madár
különben egészséges volt, de szörnyű sovány.
Gyakran, sőt közönségesen találtam a nádi pir-
regőt a deltában. Itt Moru-Ghiölnél jegyeztem
április 16., 17. és 18-án, mely alkalomból fel-
tünt nekem, hogy az a kevertvizű bálták ala-
csony nádjában is előfordult, nagy számban
találtam azután május 6-án Dranov mellett,
végre 7-én a Razim-tö nádas peremén Peri-
teasca irányában, a hol már erősen sós a víz.

A lagunák területében sehol sem találtam. Ez a

pirregő is mindennél jobban szereti az ingó
lápokat s valószinű, hogy a deltában s az egész
Dobrudsában sehol sem hiányzik, hol ilyenféle
akad. A hol csak pirregést hallottam, mindig

zahlreich vertreten, und überall erschallt sein
Lied aus den üppigen Getreidefeldern dieser
feuchten und fruchtbaren Thalfurche. Wir haben
es hier also wohl mit einer der subspecifischen
welche unter dem Namen
horticolus, fruticolus etc. schon mehrfach be-
schrieben wurden. Der Gesang dieser Vogel war

Formen zu thun,

auffallend grasmückenartig und unterscheidet
sich dadurch wesentlich von dem Hypolais-ar-
tigen Gesang der ungarischen hort., welche durch
v. CHERNEL und Praz fx in der «Aquila» bespro-
chen wurden, hat aber trotzdem unverkennbar
den Stempel des echten palustris-Gesanges und
wäre keineswegs mit dem von streperus zu ver-
wechseln. Die Rohrsänger der Kara-Su-Niede-
rung, die allerdings nach ihren plastischen
Merkmalen nicht determinirt wurden, gehören
ihrem Gesange nach ebenso unzweifelhaft zur
palustris-Gruppe wie die aus den Getreidefel-
dern der ungarischen Tiefebene. Das stete Be-
tonen der Zugehörigkeit von horticolus Naum.
zur streperus-Gruppe, wie es von deutscher
Seite gewöhnlich und erst jetzt wieder bei der
Neu-Herausgabe von Naumann s Werk erfolgte,
erweckt unwillkürlich den Gedanken, dass man
es hier mit zwei verschiedenen Subspecies zu
thun habe, deren eine im NW heimische mehr
dem streperus-, deren andere im SO wohnende
mehr dem palustris-Charakter zuneige — eine
die neuerdings auch FLOERICKE
ausgesprochen und ausführlich begründet hat.
(Journ. f. Orn. 1897, p. 178 ff.)

Locustella luscinioides (Savi).

Am 3. April brachten uns Kinder nach einem
starken Sidoststurm und heftigem Gewitter ein
vollstándig ermattetes è dieser Art, das sie in

Vermutung,

einem Gärtchen des Dorfes Ciucurova, also im
Herzen der Waldgegend, ergriffen hatten. Der
Vogel war sonst gesund, aber entsetzlich mager.
Häufig, ja fast gemein fand ich den Nachtigall-
rohrsänger im Delta. Hier notirte ich ihn bei
Moru-Ghiöl am 16., 17. und 18. April, wobei
mir sein Vorkommen im niedrigen Rohre der
Brackbalten auffiel, dann am 6. Mai als häufig
bei Dranow, endlich am 7. am Rohrrand des
Razim gegen Periteasca, hier in bereits sehr
salzigem Wasser. Im Lagunengebiete fand ich
ihn allerdings nirgends. Auch dieser Schwirl be-
vorzugt vor allem das schwimmende Röhricht
und dürfte im ganzen Delta, sowie im eigentli-
chen Donauthale nirgends fehlen, wo dieses
vorhanden ist. Wo ich einen Schwirl hörte, war

134

csak a nádi pirregò mély hangja volt az; a mà-
sik két fajböl egyetlen darab sem került szemem
elé. Az a vita, mely ez előttem Velenczérôl s a
temeskubini dunai nadasokbol ismeretes madár
éneke miatt folyt a télen az «Ornith. Monats-
berichte» s a «Term. Közl.» hasábjain, arra birt,
hogy jó sok időt szánjak ennek a pirregőnek
beható vizsgálatára s ezt megkönnyítette ama
körülmény, hogy sok helyen semmi idegen hang
sem zavart meg. Csak az egyhangú tompa pirre-
gést s bevezetéskép a hulló vizeseppek neszét
utánzó, folyton gyorsuló «tikk»-et hallottam,
valamint hébe-korba az előttem szintén isme-
retes «quik»-ot mint. hivò vagy riasztó hangot,
de bármilyen modulált éneket nem hallottam.
Órámat kezemben tartva 21/2 perezre határoz-
tam a szakadatlan pirregés idejét. A madár
ilyenkor nagyon kinyitja a csőrét, torka jó erő-
sen lüktet s így bizonyára úgy a belehelés, mint
a kilehelés alatt is létrehozza sajátságos hang-
ját, egyenletesen és megszakítás nélkül.

Lusciniola melanopogon Tum. 1815. Vonu-
lása alatt márczius 28-án a Pasa Kázla mel-
letti part bokrosában két vagy három fülemile-
sitke közül egy hímet ejtettem el mosódott szinű
tavaszi mezben. Április 17. és 18-án továbbá jó
nagy számban találtam ezt a madarat a deltában
Moru-Ghiölnél, valamint a Dunavat s a Girla |
Cerneti közt lévő területen, a hol a Loc. lusci-
nioides mellett tömegre nézve az első volt a
nádi Azt hiszem, min-
denütt megvan a deltában, a hol tiszta édesvíz
s uszó szigetek vannak, mely utóbbi körülmény
tapasztalataim szerint nélkülözhetetlen a nádi
sitkének.

fülemülefélék között.

Az ilyen meglehetősen hozzáférhetetlen he-
lyeken, hol a sürű növénycsoportozatok foly-
tonosan apró mélyvizű nyilt tükrökkel válta-
koznak, itt hangzik fel ennek a csinos sitkének
tiszta csengésű, fülemileszerű éneke ; itt bujkál
csekély magasságban az avult nád- és sásszárak

khaotikus tömegében, száll sürrögő röpüléssel |
egyik nádcsoporttól a másikhoz s kúszik fel oly-
kor a nádszál csúcsára, hogy innen feje tollait fel-
borzolva, szárnyait lebocsátva és sajátságos ke-
rekded testtartásban daloljon egy keveset. Nótá-

es immer nur die tiefe, schnurrende Stimme
des Nachtigallrohrsängers; keine der beiden
anderen Arten kam mir zu Gesicht. Angeregt
durch die in dem «Ornith. Mon.-Ber.» und
dem «Term. Közl.» im Laufe des Winters ge-
führte Polemik über den Gesang dieses mir von
Velencze und den Temes-Kubiner Donaurieden
wohlbekannten Vogels, verwandte ich ziemlich
viel Zeit auf ein eingehendes Beobachten dieses
Schwirls, was dadurch besonders erleichtert
wurde, das thatsächlich an vielen Orten keine
fremde Vogelstimme beirrend einwirkte. Ich
konnte nur daseinförmige dumpfe Schnurren und
das tropfende, immer schneller werdende Ticken
des Vorschlages und noch hier und da den mir
ebenfalls schon bekannten quiekenden Lock-
oder Angstruf vernehmen, aber keinen wie im-
mer modulirten Gesang. Mit der Uhr in der
Hand beobachtete ich die Dauer des unausge-
setzten Schwirrens durch 21/2 Minuten. Der
Vogel hält dabei den Schnabel weit geöffnet;
die Kehle arbeitet ziemlich stark, und es muss
daher der Sänger seinen eigentümlichen Ton
sowohl beim Ein- wie beim Ausatmen gleich-
mässig und ohne Unterbrechung hervorbringen.

Lusciniola melanopogon Tem. 1815.

Während des Zuges erlegte ich am 28. März
in einer Dornhecke beim Strande von Pascha-
Käzla von 2 oder 3 anwesenden Tamarisken-
rohrsängern ein altes Männchen im verwasche-
nen Frühjahrskleide. Ferner fand ich diesen
Vogel am 17. und 18. April recht zahlreich im
Delta bei Moru-Ghiöl, sowie in dem Gebiet zwi-
schen dem Dunavat und der Girla Cerneti, wo
er der Menge nach neben Loc. luscinioides ge-
wiss der erste Rohrsänger war. Ich glaube, dass
ihn das ganze Delta beherbergt, soweit es reines
Süsswasser enthält und schwimmende Inseln
aufweist, die meiner Erfahrung nach für den
Tamariskenrohrsänger unentbehrlich sind. An
solehen recht unzugänglichen Stellen, wo dichte
Vegetationsgruppen fortwährend mit kleinen
Blänken offenen und tiefen Wassers abwechseln,
erschallt der klare, nachtigallartige Gesang
dieses zierlichen Rohrsängers; hier schlüpft er
in geringer Höhe durch das chaotische Gewirr
alter Rohr- und Schilfhalme, fliegt schnurrenden
Fluges von einer Rohrgruppe zur andern und
klettert bisweilen auf den oberen Teil eines
Halmes, um von da aus mit gesträubtem Kopf-
gefieder, hängenden Flügeln und eigentümlich

| runder Haltung des Rückens sein Lied zu sin-

135

ját a Calamodus schænobænus módjára, de min- | gen. Dieses wird nach der Weise des Schilfrohr-

den eserregö mellekhang nélkül adja elő s lágy
és telt hangjával s dala gazdag tagozottságával
gyönyörködteti a hallgatót. Még a ki kevésbbé
gyakorlott a madárhangok felismerésében, a fló-
tázó, fokozatosan emelkedő hangokból álló füle-
milestrófa (a német «aufziehen»-nek mondja az
igazi fülemile dalának e részét), mely beveze-
tője a félreismerhetlenül nádi fülemilestrófák
egy egész sorának, mely azonban a hangnak
tisztaságával,
még az Acroceph. palustris énekét is nagyon
felülmulja — bizonyára az is csakhamar fel-
ismeri, mely fajhoz tartozik az elrejtett énekes.
Mert rejtve él ez a csinos madár s ugyancsak
meg kell fáradnunk érte, ha meg akarjuk-latni ;
a figyelmes fül, mely biztosan meg tudja külön-
böztetni a sürű nádságból kihallatszó madár-
hangokat, az a legjobb eszköz, melylyel e faj
jelenlétéről tudomást szerezhetünk. Vadnak
épen nem mondható a fülemiletsitke, sőt gyak-
ran a megfigyelő közvetlen közelében bujkál a
nádban vagy egészen mellette vagy fölötte gyújt
rá dalára legkevésbbé sem törődve az emberi
alak idegenszerű voltával; de egész életmódja
rejtettebb, mint a többi nádi dalosé.

Dendrocopus maior (L.) A három magammal
hozott bőr közül 2, mely a Han-Cearca melletti
erdőből való, teste aljának s feje oldalának tiszta
fehér szinével erősen megközelíti a P. major
cissat, s ettől csak sötétebb,
által különbözik.

sárgás homloka

Picus leuconotus typicus (Becust.) Az egyet-
len, Ciucurovánál lőtt darabnak sajnálatomra
elroncsolta a lövés a háti foltját; szinezetének
többi részében azonban sokkal inkább hasonli-
tott ez az érdekes madár a hazánkban élő tipi-
kus leuconotusra, mint a déliebbi lilfordira,
mely utóbbira csak a lágyékán lévő sárgás fut-
tatással emlékeztet kissé. Megjegyzem melles-
leg, hogy ehez hasonló darabom van Diós-Jenő-
ről, hol azt 1896/97 telén ejtettem el.

Alcedo ispida L. A lőtt darabok mind ahhoz
a tipushoz tartoztak, a mely csaknem egészen
eléri a bengalensis formáját. Színben és mére-
tekben megegyeznek evvel ; csőrük ellenben, bár
karcsúbb, körülbelül csak oly hosszú, mint a
tipikus ispiddé.

teltségével s kivált eredetiségével |

sängers, aber ohne alle schnarrenden Zwischen-
töne vorgetragen und erfreut durch den wei-
chen,vollen Ton, sowie diereiche und angenehme
Gliederung. Selbst den im Erkennen von Vogel-
stimmen weniger Geübten wird der flötende, in
aufsteigender Tonfolge gegebene Nachtigallen-
schlag (das sog. «Aufziehen» der Nachtigall) als
Einleitung teihe unverkennbarer

zu einer

Rohrsängerstrophen, welche aber an Reinheit,
Fülle des Tons und namentlich an Originalität
selbst den anmutigen Gesang des Sumpfrohr-
sängers weit übertreffen, gewiss schnell über
die Artangehörigkeit des versteckten Sängers
aufklären. Denn versteckt lebt dieser
und man hat seine liebe Mühe,
seiner ansichtig zu werden;
Ohr, welches die aus dem dichten Röhricht er-
schallenden Vogelstimmen sicher zu unterschei-

niedliche
Rohrsänger,

ein wachsames

den vermag, ist das beste Mittel, Kenntniss von
der Anwesenheit dieser Art zu erlangen. Scheu
ist der Tamariskenrohrsänger zwar nicht und
schlüpft oft dicht vor dem Beobachter im Rohre
herum oder lässt wohl gar unmittelbar neben
und über ihm sein Liedehen erschallen, ohne
sich im mindesten um die fremdartige Erschei-
nung des Menschen zu kümmern, aber seine
ganze Lebensweise ist versteckter als die ande-
rer Rohrsänger.

Dendrocopus maior (L.). Von 3 mitgebrach-
ten Exemplaren nähern sich 2 aus den Wäldern
von Han-Cearca stammende durch das reine
Weiss des Unterkörpers und der Kopfseiten
stark dem P. maior eissa, von welchem sie sich
nur durch die dunklere, gelblich gefärbte Stirn
unterscheiden,

Picus leuconotus typicus (Behst.) Einem bei
Ciucurova erlegten Exemplar war leider der
Rückenfleck zerschossen ; im übrigen Gefieder
glich der interessante Vogel jedoch weit mehr
dem typischen leuconotus unserer Heimat wie
dem südlichen lilfordi,
gelbliche Anflug der Unterseite an den Flan-

an welchen nur der

ken etwas erinnert. Ein ähnlich gefärbtes Stück

besitze ich, beläufig bemerkt, auch aus Dids-

Jenö, wo es im Winter 1896/97 erlegt wurde.
Alcedo ispida L. Die erlegten Stücke gehörten
sämmtlich einem Typus an, welcher fast voll-
ständig die Form bengalensis erreicht. Färbung
der

und Maase stimmen mit dieser überein;

Schnabel jedoch ist, wenn auch schlanker, so

doch nur etwa solang wie bei dertypischenispida.

136

Vultur monachus L. A barna keselyű szama-
ban észlelt ijesztő megfogyatkozasnak, mely a
régebbi jelentések adataival szemben érezhető,
az erdők letarolása s az evvel kapcsolatos nyug-
talanítás lehet az oka. Azonkívül a pásztorok is
sok fészekaljat szednek ki évenkint, részint hogy
megegyék a tojást, részint hogy azt kuriozum-
ként vihessék haza a falvakba. A varjak, szar-
kák s a hollók is erősen járnak a tojásokra őri-
zetlen " pillanatokban. Közvetve a kerecsen-só-
lyom is bűnös e dologban, mert folytonosan
háborgatja ezt a nagy otromba keselyűt és a
szó szoros értelmében órákig nyugtalanítja s
lehet, hogy ezáltal is megkönnyiti a tolvaj cső-
cselék titkos munkáját. Más tekintetben hatá-
rozottan kedvezők a barna keselyű életföltételei
a Dobrudsában s a madár maga az emberektől
keveset szenved.

A mily otrombának s utálatosnak látszik ez
a hatalmas madár a közelben, oly pompás lát-
ványt nyújt, mikor szárnya szabadjára a leve-
gőbe kerül. Különösen az a pompás légi játék
ragadta meg figyelmünket, a melyet a hím szo-
kott űzni a fészek fölött. E játékban a függés
egy neme tünik fel, a mikor is a keselyű fél
perczig nyugodtan áll a levegőben s csak leg-
külső, ujjak módjára szétterpesztett legvégsőbb
evezői vannak le- és fölirányuló remegő moz-
gásban.

Két kézzel próbáltuk ugyanezt a mozgást
egy frissen lőtt keselyű szárnyával utánozni, de
minden erőlködésünk mellett sem birtunk még
csak megközelítő gyorsaságú mozgást is létre-
hozni a levegő ellenállása miatt. Mily bámula-
tos izomerő lakozhatik ebben a madárban, hogy
oly nyugodtan, szinte játszva, szárnya hegyével
is le tudja ezt az ellenállást küzdeni! Ezzel egy-
idejűleg egy más játékot is űztek a keselyűk,
mely már igazán irigységet keltett a nézőben.
Szárnycsapás nélkül ferdén emelkedve bizonyos
magasságig, egyszerre becsukják hatalmas szár-
nyukat s hanyat homlok zuhannak lefelé. Mint
egy kődarab, fejét le, farkát fölfelé irányítva
zuhan a madár száz méternyire s még többre,
de egyszerre kitárulnak a szárnyai messzire
hangzó zúgással és csengéssel — s megtört a
szédületes zuhanás ereje, könnyed kanyarodás-

i Krähen,

Vultur monachus L. Die erschreckende Ab-
nahme, welche der Bestand der Kuttengeier
älteren Berichten gegenüber zeigt, dürfte ihren
Hauptgrund in der Devastirung der Wälder und
den damit verknüpften Beunruhigungen haben.
Ausserdem werden jährlich viele Gelege von
Hirten ausgehoben und feils verzehrt, teils als
Curiosum in die Dörfer mitgenommen. Auch
Elstern und Kolkraben stellen den
Eiern in unbewachten Augenblicken stark nach.
Mittelbar mag da auch den Blaufussfalken eine
Mitschuld treffen, denn fortwährend neckt er
den grossen, plumpen Geier, lässt ihn thatsäch-
lich stundenlang nicht zur Ruhe kommen und
erleichtert dadurch möglicherweise jenem Diebs-
gesindel sein heimliches Thun. Sonst sind die
Lebensbedingungen für den Kuttengeier in der
Dobrudscha durchaus günstig, und Nachstel-
lungen seitens der Menschen erfährt er nur
wenig.

So plump und ekelhaft der gewaltige Vogel
in der Nähe aussieht, so prachtvoll erscheint er
fliegend in freier Luft. Besonders fesselten uns
die geradezu herrlichen Flugspiele, welche das
Männchen am Horste auszuführen pflegt. Hier-
bei ist namentlich eine Art Rütteln auffallend,
wobei der Geier halbe Minuten lang ruhig in
der Luft steht, und nur die äussersten, finger-
artig gespreizten Handschwingen in zitternder
Bewegung auf- und niederschlagen. Wir ver-
suchten mit beiden Händen arbeitend dieselbe
Bewegung mit der Schwinge eines frisch ge-
auszuführen, vermochten
jedoch bei allem Kraftaufwand nicht, den Luft-
widerstand mit nur annähernd gleicher Ge-
schwindigkeit zu besiegen. Welch’ kolossale
Muskelkraft muss diesen Vögeln innewohnen,
dass sie so ruhig, ja spielend, mit den dusser-
sten Flügelspitzen nur diesen Widerstand über-
winden ! Gleichzeitig trieben die Geier noch ein

schossenen Geiers

anderes Spiel, dessen Anblick geradezu neid-
erregend war. In schiefer Richtung ohne Flü-
gelschlag bis zu einer gewissen Höhe aufstei-
send, schlossen die Vögel plötzlich mit einem
Ruck die gewaltigen Fittiche und warfen sich
ordentlich nach vorn kopfüber herunter. Wie
ein Stein, den Kopf senkrecht nach unten, den
Stoss nach oben gerichtet, saust der Geier hun-
dert Meter und mehr herab, plötzlich öffnen
sich die Schwingen mit weithin hörbarem
Brausen und Klingen — die Wucht des schwin-
delnden Falles ist gebrochen, in leichter Bogen-

sal lendül a madár újra fölfelé s aztán elülről |
kezdi játékát, húszszor, harminezszor s még |
többször ismételve azt. Nem hiszem, hogy van |
még madár, mely párzási légi játékában olyan |
felséges méltóságot, annyi kecsességet s e mel-
lett annyi ősi vadságot oly korlátlan erőt tudna
kifejteni, mint a barna keselyű, akár midőn
szárnycsapás
akár midőn hintázó röpüléssel kötődik párjával,
függve lebeg az etherben vagy akár végre az
elébb említett szilaj zuhanasait végzi.

nélkül írja le csavaros köreit,

Gyalogosan is igen fürge ez a keselyű ; tapasz-
taltam ezt az egyik szárnyalt nősténynél, a
mely a legsürűbb cserjés között egy megseb-

zett fáczánkakas gyorsaságával iramodott tova.

A parlagi saséra emlékeztető krákogásán kívül
légi játéka és kivált függése közben ölyvéhez
hasonló éles fütyülését hallottuk, mely gyakran
és gyors egymásutánban ejtve ki cklüih-klüih»-
módra hangzott, s lehet, hogy párzási hang.

Azok a fészkek, melyeket fölkerestem, több-
nyire keskeny, messzire körüllátást nyujtó hegy-
ormokon állottak, rendesen a fiatalabb erdőből
egyenkint kimagasló öregebb fákon, ritkán a
zárt lábaserdőkben. A Han-Cearca körül lévő
csöndes erdőkben, hol a barna keselyű még
nagyobb számban akad, rendesen több fészket
találtam együtt kisebb területen. Két ilyen «ko-
lonia», mely 3 állott, lakatlan
volt; a harmadikon azonban öt fészek el volt
foglalva, s 2 üres. A lakott fészkek legszélsői
mintegy félóra járásnyira voltak egymástól.
A fészek alacsony, de igen széles, 2 méternél

4 fészekből

nagyobb átmérőjű. Anyaga vékony száraz ágból
kerül ki; olyan hatalmas dorongokat, a milye-
neket a réti sas szokott a várába ezipelni, a
barna keselyű úgy látszik nem bir el a gyönge,
petyhüdt lábaival. A fészek lapos mélyedésének
kibéleléséhez a legkülönbözőbb anyagok szol-
gálhatnak. Az egyik fészekben egy majdnem
teljes rökabör darabjai voltak a farokkal együtt,
s mellette kevés kecskeszőr, a többi négy fészek- |
ben jókora csomó birkagyapjü és kecskeszôr,
továbbá birka- és marhabördarabok szöröstül.
Minden fészekben csak 1 tojás volt: az egyik la-
Aguila. V.

137

linie sehwebt der Vogel wieder nach oben, und
das Spiel beginnt von neuem, um in derselben
Weise 20—30-mal

werden. Ich glaube nicht, dass die Balzflug-

und öfter wiederholt zu
spiele irgend einer anderen Vogelart so viel
majestätische Würde, so viel Grazie und dabei
so viel urwüchsige Wildheit und schrankenlose
Kraft aufweisen wie die des Kuttengeiers, mag
er nun ohne Flügelschlag seine weiten Schrau-
benlinien ziehen, gaukelnden Fluges mit dem
Gatten sich necken, rüttelnd im Äther schwe-
ben oder die mutwilligen, eben erwähnten Ka-
priolen ausführen. Zu Fuss ist dieser Geier
äusserst flink, wie ich an einem geflügelten
Weibchen

schwindigkeit eines angeschossenen

erfuhr, welches etwa mit der Ge-
‘asanen-
halns spornstreichs im dichtesten Unterholz
davonlief. Ausser einem dem Rufe des Kaiser-
adlers ähnlichen Krächzen hörten wir gelegent-
lich der Flugspiele und besonders beim Riitteln
ein bussardähnliches, scharfes Pfeifen, welches
oft À
etwa wie «Klüih klüih» klingt und möglicher-
weise den Balzruf darstellt.

Die von mir besuchten Horste standen meist

und rasch hintereinander ausgestossen

auf schmalen, einen weiten Überblick gewäh-
renden Bergnasen, gewöhnlich auf einzelstehen-
den alten Überständern im jüngeren Holze,
selten im geschlossenen Hochwalde. In den
stillen Wäldern um Han-Üearca, wo der Kutten-
geier noch häufiger vorkommt, fand ich in der
Regel mehrere Horste in kleinem Umkreise
beisammen. Zwei solcher «Colonien», die aus
3— 4 Horsten bestanden, waren unbewohnt; in
der dritten dagegen erwiesen sich 5 Horste als
betlogen und 2 als leer. Die äussersten der be-
wohnten Horste standen etwa eine halbe Geh-
Der Horst ist
niedrige, aber äusserst breit mit einem Durch-

stunde von einander entfernt.
messer von mehr als 2 Metern. Als Material
dienen schwache, dürre Astchen; so gewaltige
Knüppel, wie sie der Seeadler in seine Burg
einzutragen pflegt, dürfte der Kuttengeier mit
seinen schwachen, schlappen Fängen eben
nicht bewältigen können. Zum Auslegen der
flachen Mulde werden die verschiedenartigsten
Stoffe verwendet. Ein Horst enthielt die Fetzen
so ziemlich eines ganzen Fuchsbalges sammt

4. Horste

ziemliche Packen von Schaf- und Ziegenwolle,

der Rute, und Ziegenhaar, weitere

sowie Stücke von Schaf- und Rinderhaut nebst
Die Horste ent-

18

den daran sitzenden Haaren.

138

kott fészek április 7-én még üres volt; egy mäsik-
ban, melyet Ciucurova mellett találtunk, április
3-án 2 tojás volt, de ezeket kiszedték a bolgár
pásztorgyerekek. A barna keselyűnél biztosan
észlelt késői költések valószinűleg masodszori
tojásrakásból származnak, s ez eset a tojásokat
fenyegető sokféle veszély miatt gyakrabban for-
dulhat elő.

A keselyűknek fészkük körül való viselke-
dése igen különböző. Egyesek feltünően vadak
voltak s ott hagyták a tojást, mielőtt még 200
lépésnyire közeledhettem

volna, mások meg |

igen makacsul ülték a tojást s alig lehetett őket |

a fa döngetésével s lármával tovaszállásra birni.
Ha megszünt a háborgatás, úgy rendesen nem-
sokára — legkésőbb fél óra multán — megjön
a keselyű a fészkére, a melyre néhány alacso-
nyan a fák hegye között leirt kör után közvet-
lenül szokott rászállni, a mikor is csaknem a
sarlós fecske módjára kapaszkodik a fészekre,
szárnyával egyensúlyozza helyzetét s néhány
esetlen mozdulat után eltünik a fészekben. A fé-
szeknek a madár súlyától lenyomott s kiöblö-
södött helye mutatja rendes beszállási pontját.

Elszállása előtt felemelkedik a madár, a
fészek előbb említett pontjáról gyorsan körül-
tekint s azután ívalakban vágódik ki oly hir-

telenül, hogy mikor szárnyait kitárja, már |

Ha
első hazaszállásakor észrevette a keselyű az el-

rendesen túl van a sörétlövés határán.
rejtett megfigyelőt, rendkívül óvatos lesz s ez
esetben tapasztalataim szerint itt is mint a többi
nagy ragadozónál legjobban teszszük, ha ott
hagyjuk a helyet, egy ideig békében hagyjuk a
keselyűt s aztán csak térünk újra vissza egy
kisérőnkkel. Ezzel az emberrel, kinek azután
lehetőleg feltünően kell elhagynia a helyet, egy
más ponton befödetjük magunkat jó sürű lom-
bozattal. A keselyű távozó kisérőnket többnyire
krákogva kiséri tetemes magasságban, de azután
egyenesen és teljesen gyanútlanul tér vissza a
fészkére. Úgy látszik a különbséget, hogy csak
egy ember vagy kettő hagyta-e el a helyet, nem
méltatja kellő figyelemre. A madárnak abbeli
szándékát, hogy fészkére szálljon, már messzi-

zurückzukehren.

hielten alle nur | Ei; ein beflogener war am
7. April noch leer; ein anderer wies bei Ciucu-
rova am 3. April 2 Eier auf, wurde aber von
bulgarischen Hirtenbuben ausgenommen. Die
wiederholt beim Kuttengeier festgestellten spä-
ten Bruten dürften zweiten Gelegen zuzuschrei-
ben sein, welche bei den vielen Gefahren, denen
die Eier ausgesetzt sind, wohl öfters vorkom-
men mögen. Sehr verschieden ist das Benehmen
der Geier beim Horste. Einige waren ausneh-
mend scheu und verliessen das Ei, bevor ich
mich noch auf 200 Schritte genähert hatte ;
andere sassen hingegen sehr fest und waren
kaum durch Klopfen, Schreien und Lärmen
zum Abstreichen zu bewegen. Ist die Störung
vorüber, so kehrt der Geier in der Regel bald —
höchstens nach einer halben Stunde — zum
Horste zurück, auf den er nach einigen niedrig
zwischen den Baumwipfeln gezogenen Kreisen
direct aufzuhocken pflegt, wobei er sich fast
nach Art des Mauerseglers anklammert, mit
den Schwingen das Gleichgewicht zu erhalten
sucht und dann mit einigen plumpen Bewegun-
gen im Inneren des Horstes verschwindet. Eine
durch das Gewicht des grossen Vogels nieder-
gedrückte und ausgebuchtete Stelle bezeichnet
den gewöhnlichen Anflugsplatz. Beim Abstrei-
chen richtet sich der Vogel im Horste auf,
bliekt an der erwähnten Stelle rasch nach allen
Seiten und wirft sich dann im Bogen so plötz-
lich heraus, dass er bei Entfaltung der Schwin-
gen schon mehrere Meter vom Horstrande ent-
fernt und nach den ersten Flügelschlägen so
ziemlich ausser Schrotschussweite ist. Hat der
Geier beim ersten Zustreichen den versteckten
Beobachter gemerkt, so wird er ausserordent-
lich misstrauisch, und ist es dann meiner Er-
fahrung nach hier wie bei anderen grossen
Raubvögeln das Beste, den Platz zu verlassen,
dem Geier eine Zeit lang Ruhe zu gönnen und
dann mit einem Begleiter wieder zum Horste
Durch der dann
möglichst auffällig den Platz verlassen muss,
lässt man sich an einer anderen Stelle in einen
recht dichten Schirm einbauen. Der Geier folgt
dem Fortgehenden meist krächzend in beträcht-

diesen,

| licher Höhe, kehrt aber dann direct und ganz

unbekümmert zum Horste zurück. Er scheint

den Unterschied, ob nur ein Mann oder zwei

den Platz verlassen haben, nicht entsprechend
würdigen zu können. Die Absicht des Vogels,
den Horst anzunehmen, erkennt man schon

ről észre lehet venni arról, hogy ilyenkor
messzire lelögatja lábát nyitott karmckkal, mig
máskülönben röptében azt farka alatt elnyujtva
hordja. Fészkén rendesen simán ellapulva fek-
szik s fejét a rőzse szélén nyugtatja, de a köze-
ledő zörejre felkapja azt s mindenesetre nagyon
élesen figyel kifelé. A bímet csak egyszer talál-
tam a költésben, részesen, még pedig a délelőtti
órákban. Délben fölváltotta őt a nőstény, melyet
utóbb lelőttem, miután hasztalan lestem a na-
gyon óvatos, magasan fölöttem keringő hímre,
melyről a ciucurovai vadászok mondták, hogy a
másik keselyű közeledtére nyugodtan tovaszállt.
Minden további esetben a nőstények ültek a dél-
előtti órákban ; eléggé pontosan délben jelentek
meg azután a hímek, s lehet, hogy ez időben
felváltás szokott történni. Közvetlenül
nyugta előtt mindkét nemet láttam, a mint
fészke közelében légi játékait űzte ; az alkonyat
beálltával a nőstény a fészekbe bújt, mig a hím
a közelben vagy ugyanazon a fán telepedett meg
egy ágon.

nap-

Felejthetlenül marad előttem az április 8-iki
este, mikor is a Vurful Stanavanciu (Daja-
man hegyláncz) csúcsán a festői hegyi tájról
elém táruló pompás kilátás és szinekben ra-
gyogó esti világítás mellett három lakott barna
keselyű-fészket pillanthattunk be egyszerre és
gyönyörködhettünk a hatalmas madarak párat-
lan szépségű légi játékában.

Már a hajnal derengése ébren találja a kese-
lyűt s ezért soha se is sikerült azt álmában be-
lopnom. A dögön is korai reggeli órákban jele-
nik meg, de természetesen az egész napon át
ide s tova szállong, ha nem talált mindjárt
terített asztalra. Mint a többi dögevő, ez is
hihetetlen mennyiséget bír egyszerre magába
szedni. A Ciucurova mellett lött elég kicsiny
termetű nőstény begyében egy ló tüdejének,
májának s veséjének egész friss maradványait
találtam, mintegy
Jelenleg úgy látszik az Issaceától Hársováig

5 kilogrammnyi súlyban.

terjedő dunai baltok a főportyázó területe, egy-.

részt, minthogy itt mindig bőségben akad a
partra vetett dög, másrészt, mert a terület leg-
több barna keselyűje a Cocosu, Han-Cearca,
Maëin és Greëi körül álló csöndes hegyi erdők-

139

von weitem daran, dass er die Ständer mit ge-
spreizten Fiingen dann lang herabhängen lässt,
während er sie sonst im Fluge nach hinten
unter dem Stoss ausgestreekt trägt. Im Horste
liegt der Vogel meist glatt niedergedrückt und
lässt den Kopf auf dem Reisigrande ruhen, um
ihn nur bei nahendem Geräusch zu erheben
und dann allerdings scharf genug auszuspähen.
Beim Brutgeschäfte fand ich nur einmal das &
und zwar in den Vormittagsstunden. Dasselbe
wurde Mittags vom % abgelöst, welches ich er-
legte, nachdem ich stundenlang erfolglos auf
das äusserst misstrauische, hoch über mir krei-
oelauert hatte, welches Jäger aus
Ciucurova beim Nahen des zweiten Geiers ruhig
fortstreichen gesehen hatten. In allen übrigen

sende 3

| Fällen sass während der Vormittagsstunden das

? im Horste ; ziemlich genau um Mittag er-
schienen dann gewöhnlich die & &, und es ist

möglich, dass in dieser Zeit eine Ablösung

stattfindet. Knapp vor Sonnenuntergang sah
ich beide Gatten in der Nähe des Horstes ihre
Flugspiele aufführen ; bei Eintritt der Dämme-
rung schlüpfte das ? in den Horst, während
das è in der Nähe oder am Horstbaume selbst
auf einem dürren Aste fusste. Unvergesslich
bleibt mir der Abend des 8. April, wo wir vom
Gipfel des Vurful Stanavaneiu (Dajaman-Kette)

| aus bei prachtvoller Fernsicht über das male-

rische Bergland und bei herrlicher, farbenpräch-
tiger Abendbeleuchtung drei beflogene Kutten-
geierhorste auf einmal übersehen und uns an

den unvergleichlich schönen Flugkünsten der

gewaltigen Vögel erfreuen konnten.

Schon in der Morgendämmerung sind die
Geier wieder munter, weshalb es mir auch nie
gelang, dieselben noch im Schlafe zu über-
raschen. Am Aase erscheinen sie ebenfalls in
den frühen Morgenstunden, streichen aber na-

| türlich den ganzen Tag über herum, wenn sie

nicht gleich einen gedeckten Tisch finden. Wie
alle Aasvögel verzehren sie unglaubliche Quan-
titäten auf einmal. Dem Kropfe des bei Ciucu-
rova geschossenen, ziemlich kleinen Weibehens
ich frische Reste von Lunge,

entleerte ganz

| Leber und Nieren eines Pferdes im Gewichte

von nahezu 5 Klgr. Ihr Hauptrevier scheinen

gegenwärtig die Donaubalten von Issaccea bis

Härsova zu sein, einerseits weil hier immer

| angeschwemmte Kadaver zur Genüge vorhanden

sind, andrerseits weil die meisten Kuttengeier

der Provinz eben noch in den stillen Bergwäl-

18*

140

ben lakozik. A terület belsejében es kivált
északkeleti részében ritkán látható s még a
nagy keselyű-gyülekezetekben is csak egyesé-
vel. Így Slava russésca mellett 32 Gyps fulvus
között csak egy barna keselyűt láttam s a Juri-
lofkánál május 13-án egy ló hulláján lakmá-
rozó 10 vagy 12 fakó keselyű között is csak
három barnát.

Oly esetet irok le itt alább, melynek valóságá-
ról Han-Cearcában teljesen megbizonyosodtam.
E faluban lakó egyik paraszt itteni általános
szokás szerint «votkatél» kapatosan lefeküdt a
mezőn egy szénarakásra. Egyszerre a lágyékában
érzett metsző fájdalomra ébredt fel s rémüle-
tére egy Kara-Kartal karmai közt látta magát
(így nevezik ott a barna keselyüt). A halottnak
vélt ember hirtelen megelevenedésétől szintén
holtra rémült madár nem birt fölrepülni, mert
karmai igen beelakadtak áldozatának ruháiba
és szárnyával verdesve s csőrével vagdalódzva
iparkodott kényelmetlen helyzetéből szabadulni.
A hatalmas csapásoktól félig elkábultan s a ré-
mülettől csaknem eszméletét vesztve küzdött a
paraszt egy ideig a hatalmas keselyűvel, míg
végre sikerült kését előrántania s a beakadt
karmokat elvágnia! A megesonkitott madár re-
pülve menekült s a paraszt maradt hát győz-
tes, de rútul összeverve, karmolva és sok sebből
vérezve s e küzdelme emlékeiként most is viseli
a sebek helyeit. Hogy mily szörnyű csapásokat
tud a barna keselyű szárnyaival osztogatni, ta-
pasztalhattam a Han-Cearcabeli házigazdámon,
kinek egy megsebbzett keselyű szárnya kezizü-
letének egyetlen csapásával 3 cm. hosszú sebet
szakított feje bőrén a füle mögött.

Circus aeruginosus L. Két érdekes szinezetű
darabot hoztam magammal. Az egyik április
29-én Portita mellett lőtt öreg nőstény, fakó
tollazatával tünik fel, mely egészben a fakó
keselyűére emlékeztet. Csak alsó oldala barna-
vöröses, de még mindig világosabb a rendesnél.
Fejének teteje tisztafeher s csak a nyakszirtje
néhány tollának van rozsdasárga szegése és
sötét szárfoltja; álla és torka szintén fehér,
rozsdás lehelettel. Válli foltjai igen nagyok és
fehérensárgás, barna szárfoltokkal rajzolt tol-
lakból alakultak. Épen ilyen tollak vannak háta

dern von Cocosu, Han-Cearca, Maëin und Greéi
hausen. Im Binnenlande und besonders im NO
sieht man ihn selten und selbst bei grossen
Geier-Ansammlungen nur in wenigen Exempla-
ren. So sah ich bei Slava russésca unter 32
Gyps fulvus nur einen Kuttengeier und am
13. Mai bei Jurilofea an einem Pferdekadaver
drei zwischen 10 bis 12 Gänsegeiern.

Die Wahrheit folgender Geschichte wurde
mir in Han-Cearca auf das bestimmteste ver-
sichert. Ein Bauer aus dem Dorfe hatte sich im
landesüblichen Wotka-Rausche auf einem Heu-
haufen am Felde niedergelest. Plötzlich erwacht
er durch einen heftigen Schmerz in den Wei-
chen und sieht sich zu seinem Entsetzen in
den Fängen eines Kara-Kartal, wie hier der
Kuttengeier genannt wird. Der über das plötz-
liche Lebendigwerden der vermeintlichen Leiche
seinerseits ebenfalls in Todesangst versetzte

| Vogel vermag nicht aufzufliegen, da er die

Fänge zu fest in die Kleider seines Opfers ver-
wickelt hat, und sucht sich durch Flügelschläge
und Schnabelhiebe aus seiner misslichen Lage
zu befreien. Durch die gewaltigen Hiebe halb
betäubt und vor Angst und Schrecken fast be-
sinnungslos kämpft der Bauer eine Weile mit
dem mächtigen Geier, bis es ihm endlich ge-
lingt, sein Messer zu ziehen und die verkrallten
Fänge — abzuschneiden! Der verstümmelte
Vogel suchte fliegend das Weite, und der Bauer
behauptete arg zerschlagen, zerkratzt und aus
vielen Wunden blutend als Sieger das Schlacht-
feld, soll aber die Narben aus diesem Kampfe
noch als Erinnerung am Körper tragen. — Wie
furchtbare Schläge der Kuttengeier mit dem
Flügel auszuteilen vermag, sah ich an meinem
Hauswirt in Han-Cearca, dem ein angeschosse-
ner Geier mit einem einzigen Schlage des Flü-
gelbuges einen etwa 3 cm. langen Fleischriss
in die Kopfhaut hinter dem Ohre beibrachte.
Circus aeruginosus (L.). Zwei Exemplare von
interessanter Färbung brachte ich mit. Das eine,
ein am 29. April bei Portita geschossenes altes
9 , zeichnet sich durch ein fahles, im Tone der
alten Gänsegeier
errinnerndes Gefieder aus. Nur die Unterseite

Gesammtfärbung an den

ist braunrötlich, aber immerhin noch lichter
wie gewöhnlich. Die Kopfplatte ist rein weiss,

und nur im Nacken haben einzelne Federn
rostgelbe Ränder und dunkle Schaftstriche ;

Kinn und Kehle sind ebenfalls weiss mit rosti-
gem Anfluge. Die Schulterflecke sind sehr aus-

sát PRE COTE PERRET PR EC RSR

tetejének a nyakszirtig terjedő barna tollazataba
tűzdelve. A másik darab, mely a bonczolas ered-
ménye szerint fiatal hím, olyan ruhában van,
milyent tulajdonkep
szoktunk látni; csak a fej a fülfedőkkel együtt

igen vén nőstényeknél

csaknem tiszta fehér, fekete szarfoltokkal a fej- |

tetőn. Általában úgy találom, hogy az ottani
barna rétihéják rozsdavöröses feji tájai határo-
zott hajlandóságot mutatnak a csaknem tiszta
fehér szinbe való változáshoz.

Accipiter nisus (L.) Egy a Dolojmán fokról
való (április 22.) kistermetű nősténynek fel-

tünően fakó, világosan agyagbarna szine van. |
Le] Da D

TscHusI úr úgy nyilatkozott ez ügyben, hogy itt
szinaberratiöval s nem «elfakult» normális ru-
házattal van dolgunk.

Buteo buteo typicus és B. buteo desertorum
(Daup.) Két elejtett hím ölyv a két említett
forma közt közbül áll. Méreteik jól megegyez-
nek azokkal, a melyeket Reiser O. ad egy bul-
gáriai himröl, sőt még kisebbek is, mint a me-
lyek annál vannak. A márczius 30-án Jurilofká-

nál lőtt darabnak csokoládébarna a ruhája jó /

sok nyomával a rozsdavörösnek a mell alján, a

hason, lágyékon s a szárny belső tollazatán s |

kivált a gatyán s a farkon. A másik darab

(ugyanonnan, máj. 15.) igen elnyűtt, fakó agyag-

barnás tollazatban van, alsó oldalán sok fehér- |

rel; háti oldalán elszórt rókavörös szegések
vannak és sok a vörös a szárnya belső tolla-

zatán.

Egyiket sem lehet tehát typicus B. buteo-
nak (L.) tekinteni, hanem ahhoz az intermedián

formához tartoznak, melyet B. Zimmermannae

FEHMKE néven írtak le, mely azonban az én
nézetem szerint épen minthogy két sulspecifi-
cus forma közti alak, nem foglalhat el külön
helyet a rendszerben s nem nyerhet külön nevet.
Az igazi desertorum elég gyakran került elém
az április első napjaiban tett erdei utam alatt.
Biztosan először április 6-án ismertem fel a Ciu-
curova és Atmagea közötti völgyben, hol szem-
mel látható átvonulása volt délészaki irányban.
Egyenkint, kettesével, hármasával jelentek meg

141

gebreitet und bestehen aus weiss-gelblichen,
mit braunen Schaftstrichen gezeichneten Fe-
dern. Eben solche sind auch noch zahlreich
unter das braune Gefieder des Oberrückens bis
zum Nacken hinauf eingesprengt. — Das andere
Stück, der Section nach ein jüngeres à, trägt
das Kleid, welches wir eigentlich bei sehr alten
? 2 zu sehen gewöhnt sind; nur ist der Kopf
fast rein weiss
mit wenigen schwarzen Schaftstrichen auf der
Kopfplatte. Überhaupt stellte ich bei den dorti-
gen Rohrweihen eine ausgesprochene Neigung

einschliesslich der Ohrdecken

zum Umändern der verbleichten Kopfpartien
in fast reines Weiss fest.

Accipiter nisus (L.) Ein kleinwüchsiges Weib-
chen vom Kap Dolojman (22. April) ist von auf-
fallend fahler, licht lehmbrauner Färbung. Herr
v. Tscausr hatte die Güte,
sprechen, dass es sich hier um «Farbenaberra-
tion» und nicht um ein «verbleichtes» normales
Gefieder handelt.

Buteo buteo typicus und B. buteo desertorum
(Daud.). Zwei erlegte Bussardmännchen stehen

sich dahin auszu-

zwischen den genannten Formen mitten inne.
Die Maasse
O. Reiser gegebenen Maassen eines bulgari-
schen & gut überein, ja sind noch kleiner als
bei diesem. Das am 30. März bei Jurilofea er-
legte Stück trägt ein chokoladebraunes Gefieder
mit ziemlich viel Spuren von Rostrot an Unter-
brust, Bauch, Flanken und Unterflügeldecken,
wie besonders an den Hosen und am Stoss. Das
andere Exemplar (ebenda, 15. Mai) hat ein sehr

derselben stimmen mit den von

verstossenes, fahl lehmbräunliches Gefieder mit
viel Weiss an der Unterseite. Dasselbe zeigt
auf der Oberseite zerstreute, fuchsig rostrote
Federränder und viel Rostrot an den unteren
Flügeldecken. Beide sind demnach nicht als
typische B. buteo (L.) aufzufassen, sondern ge-
hören der intermediären Form an, welche als
B. Zimmermannae Ehmke beschrieben worden
ist, meiner Ansicht nach aber gerade als inter-
mediäre Gestalt zwischen subspecifischen For-
men keinen Anspruch auf eigene Stellung im
System und demnach auch keinen auf einen
eigenen Namen hat. Dem echten desertorum
begegnete ich während der Waldtour in den
ziemlich häufig. Mit Be-

ersten Apriltagen

| stimmtheit erkannte ich ihn zuerst am 6. April

| nauen

im Thale zwischen Ciucurova und Atmagea, wo
ein augenscheinlicher Durchzug mit der ge-
tichtung S—N stattfand. Einzeln, zu

149

az erdők szélén, leszálltak rövid időre a patak
mentén s aztán eltüntek az alacsony halmok
közt észak felé. A következő napokban gyakran
láttam ilyen ölyveket a Han-Cearca körül álló
erdőkben s különösen április 8-án és 9-én figyel-
tem meg egy párt, mely egy hegyoldalon erő-
sen párosodott s rakta a fészkét.

Tiszla formájában a szabadban sem téveszt- |

hető össze a desertorum a közönséges egerész-
ölyvvel. Röptében határozott circus-jelleg van a
tartásában, s ezt a benyomást még növeli a
testéhez arányítva igen hosszú farka. Mikor
magasan kering a megfigyelő fölött, a szárnya
alakjáról mindenesetre rögtön a buteo-tipust
ismerjük fel, s az evezők alsó oldalának világos
foltjai is megvannak, de még így is okvetlenül
feltünik a hosszú farok. Különben a felső olda-
lán igen feltünően s jellemzően rókavörös farok
az, mely a desertorumot biztosan elárulja. Visel-
kedésében sokkal fürgébb és mozgékonyabb,
mint a mi esetlen egerész-ölyvünk s ezt már a
karcsúbb és könnyebb testalkata hozza magá-
val. Az a pár, melyet Vurful Stanavanciu mel-
lett figyeltem meg, párzásakor olyformán visel-
kedett, mint a barna kánya. A hím sok lármával
kisérte szerelmi játékát a levegőben, művészi
mozdulatokat végzett a párjával, különféle mó-
don faggatta azt s még mikor a faágon pihentek
is, szüntelenül, tolakodólag koldult a párja ke-
gyeiert. Az igen gyakran megismételt párzást
mindig egy bizonyos tölgyfa vastag ágán végez-
ték, a melyen azután nyugodtan tollázkodtak
egy darabig, míg a hím újra meg nem kezdte a
koldulást, lecsüngő szárnynyal s éles kiáltozás-
sal. Időtől-időre szétvált a pár, hogy eledel után
nézzen vagy fészekhez való anyagot gyűjtsön,
mely utóbbit mindkét nembeli hordta a hegy-
oldal mélyebben fekvő részén álló fészekhez.

Hangja, melyet az említett két napon una-
lomig űzve hallatott, az ölyvéhez hasonló fütyü-
lés
mi egerész-ölyvünké; még gyakrabban hallani

È

a trillázó «krii-krii» hangot, mely a vércse sza-
vara emlékeztet, de rekedtebb és durvább annál.

Aquila rapax Temm. Minthogy ezt a sast

csak kissé érdesebb és harsanyabb, mint a |

zweien und dreien erschienen sie am Rande
der Wälder. bäumten für kurze Zeit längs des
Baches und verschwanden dann über den nied-
rigen Hügelngen Norden. An den folgenden
Tagen sah ich öfters Steppenbussarde in den
Wäldern in Han-Cearca und beobachtete insbe-
sondere am 8. und 9. April ein Pärchen, wel-
ches an einer Berglehne auf das eifrigste mit
der Paarung und dem Horstbau beschäftigt war.

Im Freien ist der Steppenbussard in seiner
reinen Form kaum mit unserem gewöhnlichen
Mauser zu verwechseln. Die Haltung im Fluge
hat einen ausgesprochen weihenartigen Charak-
ter, welcher Eindruck noch durch den im Ver-
hältniss zum Körper sehr langen Schwanz er-
höht wird. Wenn der Vogel hoch über dem
Beschauer kreist, erkennt man allerdings sofort
an der Flügelform den Bussardtypus, wobei
auch die lichten Flecke an der Unterseite der
Schwingen nicht fehlen, aber selbst so fällt der
lange Stoss unbedingt auf. Sonst verrät der an
der Oberseite ganz auffallend und charakteris-
tisch fuchsig-rot gefärbte Schwanz sicher den
Steppenbussard. In seinem Benehmen ist der-
selbe bei weitem flinker und beweglicher wie
unser plumper Mauser, was ja auch durch
seine schlankere und leichtere Gestalt bedingt
ist. Das am Vurful Stanavanciu beobachtete
Pärchen benahm sich in den Balz. ähnlich wie
etwa schwarze Milane. Das Männchen begleitete
das Liebesspiel mit vielem Geschrei, führte mit
dem 2 verschiedene Flugkünste und Neckereien
in der Luft aus und bettelte auch beim Ausru-
auf den Baumästen anhaltend und sehr
zudringlich um die Gunst desselben. Die sehr

hen

oft wiederholte Begattung wurde stets auf dem
dicken Aste einer bestimmten Eiche vollzogen,
auf der dann beide Gatten eine Weile ruhig ihr
Gefieder ordneten, bis das 4 seine Bettelei mit
hängenden Flügeln und schrillem Geschrei von
neuem begann. Von Zeit zu Zeit trennten sich
die Gatten der Nahrungssuche oder des Herbei-
schaffens von Baumaterial halber, welches beide

Teile dem tiefer an der Lehne stehenden Horste~

zutrugen. Die an jenen beiden Tagen bis zum
Überdruss gehörte Stimme ist ein bussardähn-
liches Pfeifen, nur etwas rauher und schriller
wie bei unserem Mauser, oder noch öfter ein
trillerndes «Kriii kriiiv, das an die Stimme des
Turmfalken erinnert, aber heiserer und rauher
ausklingt.

Aquila rapax Tem. Da der Raubadler schon

már észlelték egyszer a Dobrudsäban, úgy hi-
szem nem tévedek, ha annak tartom azt a két
sast, melyet április 1-én észleltem a Ciamurli
de jos nevű falunál. Ez a két ragadozó a pusztai
dombok körül mozgolódott s úgy előttem, mint
a sasokat jól ismerő kisérőm, Kummer előtt is
teljesen ismeretlen volt. Talán inkább nagyob-
bak voltak a királysasnál, de egészen más
volt a repülési képük, melyen kivált a rend-
kívül mélyen ujjas evezők tüntek fel; földön
ültükben azonkívül egyenesebb tartást mutat-
tak, mint az imperialis. Legföltünőbb azonban
a szinezetük volt; fejük igen világos, törzsük
sárgásan izabellaszini, szárnyfedőik világos-
barnák, evezőik feketék voltak, mindez igen
tarkává s kellemes külsejüvé tette őket. Arány-

lag kis területen mozogtak, nem voltak igen
vadak, de mégsem eresztettek magukhoz csak

golyólövésnyire sem.

Aquila melanaëtus (L.) Fészkelve Ciucuro-
vanal találtam, a hol a falu közelében a me-
zön elszörtan emelkedö öreg tölgyek egyiken
álló hitvány keszitmenyü fészekben április 4-én
két gyengén foltos friss tojása volt. Egy másik
lakott fészket, melynek közelében ott ült mind
a két sas, Babadaghnál láttam május 21-én a
nagy műút közelében; újonnan készült fészek
volt, de még üresen állt s hihetőleg a korábbi
háboríttatás miatt a második fészekaljnak volt
szánva. Egy harmadik, Balabangea mellett álló
hatalmas fészket, melyet állítólag évekig laktak
a «kartal»-ok, kerecsen-sölymok foglaltak el.
A mily sok ez a sas s a fészke a bulgáriai par-
tokon, oly kevés fészkel a Dobrudsa északkeleti
részében.

Hierofalco lanarius PaLL. Háromszor találtuk
a kerecsen sólymot a barna keselyü fészkében,
egyszer az Aguila melanaetuséban, egyszer —

Ju-
rilofkánál egy régi, márczius 30-án még üres
fészekben, melyet a kigyász ölyvének tartok.
Április 6-án a melanætus-fészekben egy frissé-
ben rakott tojást, 7-én pedig a rétisas-fészekben
egy 5-öt számláló friss fészekaljat találtunk.
Teljesen igazolva láttam a SINTENIS testvérek
állítását, hogy mennyire faggatja a kerecsen a

Moru-Ghiölnél — a réti sasnak s egyszer

| mal

143

einmal für die Dobrudscha nachgewiesen wurde,
so glaube ich nicht fehl zu gehen, wenn ich
eines Adlerpaares unter dieser Bezeichnung ge-
denke, das wir am 1. April beim Dorfe Ciamurli
de jos beobachteten. Diese beiden Adler trieben
sich auf den Steppenhügeln herum und waren
mir wie meinem adlerkundigen Begleiter KLINGL
vollständig unbekannt. Sie waren eher etwas
grösser wie Kaiseradler, zeigten aber ein ganz
anderes Flugbild, an welchem besonders die
ausserordentlich tief gefingerten Schwingen
auffielen ; im Sitzen auf der Erde trugen sich
die Adler ausserdem aufrechter wie Kaiseradler.
Am auffallendsten aber war die Färbung; sie
besassen sehr lichte Köpfe, einen gelblich-isa-
bellfarbenen Rumpf, lichtbraune Deckfedern
und schwarze Schwingen, wodurch sie sehr
bunt und gefällig aussahen. Nicht eigentlich
scheu trieben sie sich auf einem verhältniss-
mässig kleinen Raume herum, liessen uns aber
doch nicht einmal auf Kugelschussweite an-
kommen.

Aquila melanaëtus (L.). Brütend traf ich den
Kaiseradler bei Ciucurova, wo nahe dem Dorfe
auf einer der zerstreut in den Feldern stehen-
den alten Eichen liederlich gebauter
Horst am 4. April 2 leicht gefleckte, frische
Eier enthielt. Einen zweiten beflogenen Horst,
neben dem das Adlerpärchen sass, fand ich am
21. Mai bei Babadagh nahe der grossen Strasse;
derselbe erwies sich zwar als frisch erbaut, aber
noch nicht belegt und war vermutlich infolge
vorausgegangener Störungen für ein zweites
Gelege bestimmt. mächtigen
Horst bei Balabangea, der jahrelang von «Kar-
tal’s» bewohnt gewesen sein soll, hatten Würg-
falken in Besitz genommen. So häufig man auf
der Donaureise Kaiseradler und ihre Horste am
bulgarischen Ufer erblickt, so wenig scheint die

sein

Einen dritten

| Art als Brutvogel im NO der Dobrudscha ver-

breitet zu sein.

Hierofalco lanarius (Pall.) Dreimal trafen
wir den Wiirgfalken in Kuttengeierhorsten, ein-
in einmal
Moru-Ghiöl in einem Seeadlerhorste und ein-

einem Kaiseradlerhorst, bei

mal bis Jurilofea in einem alten, am 30. März
noch kein Fi enthaltenden Horste, den ich dem

Schlangenadler zuschreibe. Am 6. April ent-

nahmen wir dem Kaiseradlerhorste ein frisch
gelegtes Ei und am 7. einem Kuttengeierhorste
ein frisches Gelege von 5 Eiern. Das von den
Gebr. Sintenis beschriebene Necken der Kutten-

144

barnakeselytit s eleget meg csodáltam azokat az
igazán szemtelen támadásokat, melyeknek a
hatalmas keselyű e vitéz sólyom részéről folyto-
nosan ki van téve. Sőt láttam egy kerecsent
Han-Cearkánál április 9-én, a mint zúgó repü-
léssel csapott egy lakott barnakeselyű fészekre
s megült azon. Vajjon gonosz szándékkal volt-e
a sólyom az őrizetlen tojás iránt, nem tudnám
megmondani, mert villámgyorsasággal zúgva és
haragos krákogással csapott le a hatalmas nös-
ténykeselyű s elüzte a vakmerő betolakodót.

Pelecanus onocrotalus L. A terjedő kultura
kiszorítja a pelikánt a deltának látszólag szűzi
területeiről is, mert minden jelentés azt mondja,
hogy mér évek óta nincs itt e fajnak jelentéke-
nyebb kolóniája. Márcziusban s áprilisben lát-
ható volt a pelikán helyenkint a Dunán s a la-
gunákon, de nagyobb számban csak májusban
jelentkezett, midőn is időnként százakat sőt ez-
reket számláló csapatokban vonult at vagy hala-
szott a Dunán. A két fajhoz tartozó öreg mada-
rakat röptükben még nagy távolságról is könnyü
onocrotalus rózsás
színe mindig feltünik. Május 15-én a Periboina

szétkülönböztetni, mert az

nevü fenyér áttörésnél lévő Zmeica-töban egy
csapat pelikánból 14 darabot lőttem, köztük 8
hímet, melyeknek heréi már hatalmasan meg
voltak duzzadva. Valamennyinek a feje elején a
homloktollazata alatt
6 cm magas s csaknem golyóalakú taraja

olajos anyaggal telt,

5
volt. HoDEK * ezt a zsirtarajt, melyet csak egy-
szer talált, individuális abnormitásnak tartja.

A mennyire megitélhetem ezt a dolgot, semmi
esetre sem lehet utóbbiról szó, hanem inkább a
nászruhához tartozó disze ez a hímeknek, mely
a homlok bőre alatti mirigyes, zsiros kötöszö-

vetből áll, hasonlóan például a Tadorna tadorna |

homlokpúpjához, mely a párzási idő alatt ren-
des nagyságának több mint kétszeresére dagad.
Minden esetre igen különös volna, ha 8 egy
napon elejtett hím egy és ugyanazon abnormi-

* Uber Verbr. u. Verh. d. Gattung Plecanus, Sep.
Abdr. aus «Verh. d. zool. bot. Gesellschaft» Wien p. 84.

geier durch diese Falken fand ich vollkommen
bestätigt und bewunderte oft genug die geradezu
unverschämten Angriffe, durch welche der ge-
waltige Geier von diesen schneidigen Falken
unaufhörlich belästigt wird. Am 9. April sah
ich sogar bei Han-Cearca einen Blaufuss sau-
senden Fluges auf einen belesten Kuttengeier-
horst zufahren und auf demselben blocken. Ob
der Falke böse Absichten mit dem unbeschütz-
ten Ei vorhatte, kann ich nicht entscheiden,
denn rauschend und brausend stiess das mäch-
tige Geierweibchen blitzschnell unter ärgerli-
chem Krächzen herab und vertrieb den frechen
Eindringling.

Pelecanus onocrotalus L. Die zunehmende
Cultur verdrängt den Pelikan auch schon aus
den scheinbar jungfräulichen Gebieten des
Deltas, wo allen Berichten zufolge schon seit
Jahren keine bedeutenderen Colonien dieser
Art mehr bestehen sollen. Im März und April
waren auf der Donau und in den Lagunen stel-
lenweise Pelikane zu sehen, häufiger wurden
sie jedoch erst im Mai, wo grössere Schaaren
von hunderten, ja tausenden dieser Vögel ab
und zu durchzogen oder auf der Donau fisch-
ten. Im Fluge sind selbst auf grosse Entfernun-
gen alte Vögel der beiden Arten ziemlich leicht
zu unterscheiden, da die Rosenfarbe des ono-
crotalus immer auffällig ist. Am 15. Mai erlegte
ich am Dünendurchbruche Periboina im See
/meica aus einer Schaar Pelikane 14 Stück,
worunter 8 & è, deren Testikel schon mächtig
angeschwollen waren. Sie trugen alle am Vor-
derkopfe unter der Stirnbefiederung einen mit
öliger Substanz gefüllten Höcker von fast ku-
gelförmiger Gestalt bei 5 bis 6 em. Höhe. HopeK*
hält diesen von ihm nur einmal vorgefundenen
Fetthöcker für eine indivuelle Abnormität. Um
eine solche handelt es sich aber, soweit ich die
Sache zu beurteilen in der Lage bin, keines-
wegs, sondern vielmehr um einen Hochzeits-

schmuck der & &, der in einem Anschwellen

des drüsigen, fettreichen Gewebes unter der
Stirnhaut besteht, wie dies in ähnlicher Weise
z. B. mit dem Stirmhöcker von Tadorna tadorna
der Fall ist, der in der Paarungszeit um mehr
als das Doppelte seiner gewöhnlichen Grösse
anschwillt. Jedenfalls wäre es sehr merkwürdig,
wenn 8 an einem Tage erlegte è è dieselbe

* Über Verbr. u. Verh. d. Gattung Pelecanus, Sep.
Abdr. aus «Verh. d. zool. Gesellsch. Wien. p. 84,

tást mutatná, mig 6 egyazon időben lőtt nös-
ténynél hiányoznék az. Minthogy HODEK úr ke-
reskedelmi ezelu aldunai vadászútjait mindig a
költési időben, tehát tulajdonképeni párzási idő
után tette, nem csodálom, hogy ő a közönséges
pelikán e naszi-diszét csak egy izben észlelte,
de azon már csodálkoztam, hogy a részemről
hozzáférhető irodalomban sehol sem találtam
ennek említését. Egy öreg
Kuno lőtt május 1-én, még nem volt meg ez

hímnek, melyet

a diszitménye s ugyan-e him heréi sem mutat-
ták még a nemi buzdultságnak semmi nyomát.

Nagyságban rendkívül változik a pelikán,
mint azt a mértéktábla bizonyítja. A homlok-
tarajon kivül a nemek megkülönböztetésére sem
a nagyság, sem a szinezet nem ád támasztó
pontot.

Az általam elejtett darabok némelyikén, de
különösön egy mellbőrön, melyet a Portita-
beli halászoktól vettem, sajátságos rozsdás fes-
tést látni, a mely igen hasonlít a Gypaétus bar-
batus testealjának szinezetéhez. Az említett bőr
különösen telített narancs-rozsdavörös színt mu-
tat, mely a tollak rózsaszínét
kiszorítja. Ha szabad az én
dobrudzsai pelikán-anyagom

csaknem teljesen
28 darabból álló
után következtet-
nem, úgy azt látom, hogy a melli és hasi tolla-
zat rozsdás festődése nem épen ritka tünemény ;
ezt a színt, mely kétségtelenül igazi onocrota-
lusoknal észlelhető, elis lehet távolítani a tol-
lakról. Ra akarok utalni ezzel arra az állítóla-
gos P. sharpü-re Du Bocage, melynek elejtését
Hoper E. a «Schwalbe» czímű lapban tett közzé
(1886. 1, 2, 4. szám).

A Dobrudzsában a pelikánt erősen vadásszák

s nem annyira a tollaiért, bár az oroszok kitünő

kettős esőköpenyegeket készítenek a mellebőré-
ből, mint inkább puszta szándékosságból s talán
azért is, hogy e falánk halrablókat megtizedel-

jék. A pelikán vadászat legkedveltebbb módja

abban áll, hogy az alvó csapatot belopják s az-

után végig lőnek a sűrűn álló fejek között. Ily

módon ejtettem el 2 sörétlövéssel 14 pelikant,
Aguila. V.

145

Abnormitàt zeigen sollten, wihrend 6 gleich-
zeitig geschossene 9 ? dieselbe entbehren. Da
Herr HoDEK seine Handelszwecken dienenden
Jagdreisen an die untere Donau stets während
der Brutperiode, also nach der eigentlichen
Paarungszeit, unternahm, so ist es nicht wun-
derbar, dass ihm dieser Hochzeitsschmuck des
gemeinen Pelikans nur einmal vorgekommen
ist, doch war ich erstaunt, nirgends in der mir
zugänglich gewesenen Litteratur eine Erwäh-
nung desselben gefunden zu haben. Einem
alten Pelikanmännchen, welches Kiinen am
1. Mai erlegte, fehlte dieser Schmuck noch, und
wiesen auch die Testikel.dieses 4 noch keine
Spur von geschlechtlicher Erregung auf.

In der Grösse schwanken die Pelikane ausser-
ordentlich, wie die Maasstabelle beweist. Von
dem Stirnhöcker abgesehen finden sich aber
weder in der Grösse, noch in der Färbung An-
haltspunkte zur Unterscheidung der Geschlech-
ter. An einigen der von mir erlegten Exemplare,
noch mehr aber an einem Brustfelle des ge-
meinen Pelikans, welches ich von Fischern in
Portita kaufte, zeigt sich eine eigentümliche,
rostfarbige Tingirung, welche grosse Ähnlich-
keit mit der Färbung der Unterseite von Gypaë-
tus barbatus aufweist. Das erwähnte Fell na-
mentlich zeigt eine satte, orange-rostrote Fär-
bung, welche das Rosenrot der Federn fast
vollständig verdrängt. Wenn ich nach meinem
Dobrudscha-Material von 28 Pelikanen einen
Schluss ziehen darf, so scheint mir eine rost-
farbene Tingirung des Brust- und Bauchgefie-
ders nicht eben selten zu sein ; dieselbe lässt
sich jedoch wieder von den Federn entfernen
und findet sich bei Exemplaren, welche unzwei-
felhaft echte onocrotalus sind. Ich erwähne dies
unter Hinweis auf den angeblichen P. sharpü
Du Bocage, dessen Erlegung in der «Schwalbe»
(1886, Nr. 1, 2, 4.) von E. Hopek veröffentlicht
worden ist.

In der Dobrudscha wird der Pelikan viel ge-

jagt, weniger der Federn wegen, obwohl sich

die Russen aus den Brustfellen ganz vortreff-
liche doppelte Regenmäntel machen, als aus

blossem Mutwillen, vielleicht auch um die

| gefriissigen Fischräuber zu decimiren. Die be-

liebteste Jagdmethode besteht darin, schlafende

Pelikanschaaren zu beschleichen und dann

«über die Köpfe hin» Verwüstung unter ihnen
anzurichten. Auf diese Weise erlegte ich mit
14 Pelikane, denen

2 Schrotschüssen von

19

146

melyek közül 10 holtan maradt, mig a 8 vagy
10 megsebzett közül hosszas hajsza utan is
csak 4 került meg.

Egy halász a Portitán nyomorúságos előltöl-
tőjének egyetlen lövésével 18 darabot lőtt rommá
s egy egész csomót sebzett meg! Fején és nya-
kán igen kényes ez a madár s még apró sörétből
is elég 1—2 szem, hogy ledöntse. A törzsét érő
lövéseket azonban vagy a sűrű tollpánczél fogja
föl, vagy könnyen elbírja azokat a madár, ha-
csak nem föltétlenül halálosan találtuk. Így
egyet golyóval (450 express) lőttem keresztül a
lágyékán közvetlenül a lába előtt s még sem
látszott az uszásban akadályozva. Végül még a
pelikán úszási képességéről szólok, mely a Pe-
riboinán történt tömeges pusztítás alkalmával
figyeltem meg a sebesült darabok üldözése köz-
ben. Minta térképből kiszámítottam, vitorlás

bárkánk az akkori erős vihartól hajtva örankint |

28 km sebességgel haladt s még sem birtuk az
előttünk úszó sebesült madarakat utólérni; még
azokat is, melyek csak 3—400 lépésnyiről kezd-
tek menekülni, tehát csak jelentéktelen előny-
ben voltak, azokat is többnyire csak félórai ül-
dözés és mintegy 10—12 kmnyi út megtevése
után birtuk sörétlövésnyi távolságra megköze-
líteni !

Pelecanus crispus Bruca. Moru-Ghiölnél áp-
rilis 15-én lőtt az egyik halászati alkalmazott
egy vén darabot a, fészkénél, s ennek 2 tojását
nekem adta. Egy öreg hímet magam is lőttem a
Zaton-tavak egyikén, a hol ez a faj párosával
elszórtan élt s valószínüleg költött is a szom-
szédos végnélküli nádrengetegben. A nyilt lagu-
nák területén is láttuk elszórtan, utoljára május
17-én egy ritka nagyságu darabot a Sinoi-limán-
ban; mélyen aludt ez egy homokszigeten, de
bár nesztelenül vitorláztunk feléje, a nagyszámú
kormorán még idejében figyelmeztette őt a ve-
szélyre.

Valamennyi crispusnak, melyet április kö-
zepétől május közepéig láttunk, narancsvörös
volt a csőrzacskója s ez különösen repülése köz-
ben, mikor is a hatalmas csőr a behuzott nya-

10 verendet auf dem Platze blieben, während
von 8 bis 10 Verwundeten nach längerer
Hetze nur noch 4 zur Strecke gebracht werden
konnten. Ein Fischer schoss an der Portita mit
einem Schusse seiner elenden Vorderladerflinte
18 Stück im Feuer zusammen und verwundete
noch eine ganze Menge anderer! Am Kopf und
Hals ist der Pelikan sehr empfindlich, und
genügen 1 bis 2, selbst feine Schrote, um ihn
herabzuwerfen. Schüsse auf den Leib dagegen
werden entweder durch den dichten Federpan-
zer abgeschwächt oder gut vertragen, wenn sie
nicht unbedingt tödtlich sind. So schoss ich
einen Pelikan mit der Kugel (450 Express)
knapp vor den Rudern durch die Weichen,
ohne
irgendwie behindert zeigte. Zum Schlusse sei
noch eine Beobachtung über die Schwimmfä-

dass er sich dadurch im Schwimmen

higkeit der Pelikane mitgeteilt, welche ich ge-
legentlich jenes Massenmordes an der Periboina
bei Verfolgung der Verwundeten machte. Wie
ich aus der Karte berechnete, fuhren wir mit un-
serer Segellotka damals vor dem steifen Sturme
mit einer Geschwindigkeit von etwa 28 Km. in der
Stunde, konnten aber trotzdem nicht jeden der
vor uns schwimmenden verwundeten Vögel ein-
holen ; selbst jenen, welche erst bei einer Ent-
fernung von 3— 400 Schritt die Flucht ergriffen,
also nur einen ganz unbedeutenden Vorsprung
hatten, gelang es meist erst nach halbstündiger
Verfolgung und nach Zurücklegung eines We-
ges von 10 bis 12 Km. bis auf Schrotschuss-
weite nahe zu kommen!

Pelecanus crispus Bruch. Bei Moru-Ghiöl
schoss am 15. April ein Fischereibeamter ein
altes Exemplar, wohl beim Neste, dessen 2 Eier
mir überlassen wurden. Ein altes & erlegte ich
selbst auf einem der Zaton-Seen, wo sich diese
Art überhaupt mehrfach in einzelnen Paaren
herumtrieb und wahrscheinlich in den unend-
lichen Rohrwäldern der Nachbarschaft brütete.
Auch im Gebiete der offenen Lagunen sahen
wir sie vereinzelt, zuletzt noch am 17. Mai ein
einzelnes, überaus grosses Exemplar in Sinoi-
Liman, welches auf einer Sandinsel fest schlief,
leider aber durch die zahlreiche Kormorane bei
unserem geräuschlosen Ansegeln zu früh ge-
warnt wurde. Alle von Mitte April bis Mitte Mai
gesehenen Krauskopfpelikane hatten den Schna-
belsack hoch orangerot gefärbt, was besonders
im Fluge, wo der mächtige Schnabel auf dem
eingezogenen Halse ruht, einen prächtigen An-

kon nyugszik, ilyenkor szolgált pompás latvà-
nyul s biztos faji jegyül.

Herodias alba (L.) és Garzetta garzetta (L.)
A delta déli részében, s ezt meglehetős hatá-
rozottsággal állíthatom, 4 vagy 5 év óta egyet-
len kolónia sincs többé. Elszórtan költhetnek
ugyan egyes párok a nagy nádasvadonokban el-
rejtve, de minden, ha még olyan kicsiny telepü-
lést is felkutatnak s lehetőleg ki is fosztanak az
emberek. Valamivel nagyobb számban találtam
ezt a két gémfajt a Zaton-tavak területén, a hol
fölött
a Dunán, továbbá Picineaga magaslatán az
ugynevezett Mare-Maceön, végre Cernavoda
alatt, hol még jelentékenyebb kolónia áll a
Troina szigetén. Utóbbit

azonban nincs kolónia, azután Issacea

felkerestem május

26. és 27-én, de az áradás miatt csak mintegy |

1000—1200 lépésnyi hosszú és 150— 200 lépés-
nyi darabját járhattam be a tulajdonképeni tele-
pülésnek, miközben lágyékig sőt gyakran hón-
aljig kellett gázolnunk a hideg dunavizben.

A bejárt részen mintegy 1600—1700 fészek
lehet számításom szerint, s közülök 500 lehe-
tett a szürke gémé, 60—70 a hajas gémé (A. co-
mata), 30—40 a kócsag gémé s a többi a szürke

bakcsóé. A kolónia nagyja bizonnyára messzebb |

túlnan volt a mély vízben, bizonyította ezt az a
szörnyü hangverseny, mely odaát hangzott.

A lipován halászok, a kik megvallották, hogy
csak a gémekért bérelték ki e szigeten a halá-
szatot, az A. alba számát 10—12 párra, a gaz-
zettáét 100 párra becsülték. Azt az alávaló eljá-
rást követik ezek az emberek, hogy a tojáslera-
kás és költés ideje alatt a háborgatás iránt
nagyon érzékeny gémeket védik és kimélik
ebben az időben, de csak azért, hogy azután
akkor, mikor már kikeltek a fiókák, melyeket
nem egyhamar hagynak el az öregek, minden-
estül egész nyugalommal összelövöldözhessék
őket, irgalmat nem ismerve. Hogy ez egyszer
számításukban csalatkozhassanak, két következő
kirándulásunk alkalmával Krinez segítségével
pokoli lövöldözést csaptunk s el is értük vele

szándékunkat, mert a kócsagok jobbnak látták

odahagyni ezt a nekik kellemetlenné vált helyet.

Anthropoides virgo (L.) A terület északkeleti

147

blick und ein sicheres Artkennzeichen dar-
bietet.

Herodias alba (L.)und Garzetta garzetta (L.)
Im südliehen Delta besteht, wie ich mit ziem-
licher Bestimmtheit behaupten kann, seit 4 bis
5 Jahren keine Colonie mehr. Vereinzelte Paare
mögen wohl noch hie und da in der weiten
tohrwildniss verborgen brüten, aber jede noch
so kleine Siedlung wird aufgespürt und nach
Möglichkeit geplündert. Etwas häufiger begeg-
nete ich beiden Reiherarten im Gebiete der
Zaton-Seen, wo jedoch bestimmt keine Colonie
mehr besteht, dann oberhalb Issaccea an der
Donau, weiterhin etwa auf der Höhe von Pici-
neaga im sogenannten Mare Maceo, endlich
unterhalb Cernavoda, wo noch eine bedeuten-
dere Colonie auf der Insel Troina besiedelt ist.
Ich 95. und 27. Mai,
konnte aber der Überschwemmung wegen nur
ein etwa 1000—1200 Schritt langes und 150 —
200 Schritt breites Stück der eigentlichen Sied-
lung durchstöbern, wobei man bis an die Hüf-
ten, ja oft bis unter die Arme in dem kalten
Donauwasser waten musste. Dieser Teil enthielt
etwa 1600-1700
Horste, von denen 500 den Graureihern, 60—70
den Mähnenreihern, 30--40 den Edelreihern
und der Rest den Nachtreihern gehören mochte.
Das Gros der Colonie lag jedenfalls weiter drü-
ben im tiefen Wasser, wovon wir uns leicht aus
dem gräulichen Concert überzeugen konnten,
welches von dort herüberschallte. Lipowaner
Fischer, die uns gestanden, dass sie blos der
xeiher wegen die Fischerei der Insel gepach-
ten hätten, schätzten den Bestand an Silber-

besuchte dieselbe am

nach meiner Berechnung

| reihern auf 10--12, den der Garzetten auf 100

Paare. Die schändliche Praxis dieser Leute be-
steht darin, die während des Legens und Brü-
tens gegen Störungen sehr empfindlichen Reiher
zu behüten und zu schützen, sie aber nach dem
Auskriechen der Jungen, welche sie nicht leicht
verlassen, sammt und sonders schonungslos an
den Horsten in aller Gemütsruhe abzuschiessen.
Um ihnen für diesmal einen Strich durch die
Rechnung zu machen, vollführte ich bei zwei
weiteren Ausflügen dahin mit KLINGL zusam-
men einen wahren Höllenlärm durch Auffüh-
rung einer Art von Feuergefecht, womit wir
dann auch erreichten, dass die Edelreiher es
vorzogen, die ihnen ungemütlich werdende Ge-
gend zu verlassen.

Anthropoides virgo (L.). Im NO der Provinz

19*

148

részében jól ismerik a szűzdarut, mint rendes
átvonulót, mely tavaszszal ritka s csak a levegő-
ben látható, őszszel ellenben gyakoribb s a
mezőkre is leszáll. Orosz vadászaim úgy nevezik
ezt a madarat, hogy Kokor mik (kicsiny daru),
vagy Kokor cu capu alb (fehérfejü daru). Fész-
keléséről azonban nem tudtak, s lehet hogy
költési területe a Dobrudzsában csak a Costanta-
prefectura néhány déliebb területére szorítko-
zik. Perruska nevü vadászom tett figyelmessé
e daru április 23-án történt vonulásakor halla-
tott fütyölő hangjára, melyről ő már messziről
is biztosan meg tudja különböztetmi e fajt a kö-
zönséges darutól.

Totanus fuscus (L.) CoMTE ALLÉON meg sem
említi a füstös czankót s a SINTENIS testvérek
csak mint átvonulót ismerik. Magam márczius
végén láttam ezt már Jurilofkánál, azután pedig
április közepétől május végeig oly nagy szám-
ban s olyan körülmények közt találtam meg a
lagunák minden csekély nádasmocsarában, hogy
igen hajlandó vagyok ezt a madarat e területen
fészkelőnek tartani, ha nem is sikerült ez ügyre
nézve határozott bizonyítékokat szereznem. De
minden esetre sokkal valószínübb ennek a fész-
kelése, mint a Hæmatopusé, melyet ComTE
ALLÉON állít. Az 5 magammal hozott darab tel-
jes, sötét nászruhában van. Az a megjegyzésem
volna még, hogy a nőstényeknek a diszruhäjuk-
ban is jó sok fehér szegésük van a szürke hasi
oldalukon s ezt a véleményemet Reiser O. úr is
megerősítette a sarajevoi sorozat alapján.

Recurvirostra avocetta. A gulipán úgy lát-
szik későn foglalta el a Razim lagunaterületén
lévő fészkelő helyét, mert csak április 20-án
vagy 21-én jöhetett meg a fészkelő madarak tö-
mege, minthogy e napoktól kezdve népesítették
be a nekik megfelelő helyeket s maradtak meg
azokon. Nagy számban fészkel ez a madár a
kevertvízü báltákban s a megfelelő helyeken sok
száz pár tartózkodik. Hletfoltételképen szüksé-
ges neki az iszapzátonyokkal megszaggatott oly
vízterület, hol messzire elgazolhat alig arasznyi
mély vízben; a tisztán fövenyes fenekü s még
inkább a mélyebb vizeket úgy látszik teljesen

ist der Jungfernkranich wohl bekannt als ein
Durchzügler, der im Frühjahr selten und nur
hoch in der Luft zu sehen ist, im Herbst dage-
gen öfters erscheint und dann auch auf den
Feldern einfällt. Meine russischen Jäger nann-
ten ihn Kokor mik (kleiner) oder Kokor cu capu
alb (weissköpfiger Kranich). Als Brutvogel war
er ihnen jedoch unbekannt, und dürfte sein
Brutgebiet in der Dobrudscha sich nur auf
einige südlicher gelegene Districte der Präfec-
tur Costanta beschränken. Mein Jäger Pr-

| TRUSCHKA machte mich bei dem am 23. April

beobachteten Zuge auf die pfeifende Stimme
dieses Kranichs aufmerksam, durch welche
er schon auf grosse Entfernung sicher von
der gewöhnlichen Art unterschieden werden
kann.

Totanus fuscus (L.). Comte Azréon erwähnt

den dunklen Wasserläufer gar nicht, und die

Gebr. Sintenis kennen ihn nur als Durchzugs-
vogel. Ich fand ihn schon Ende März bei Juri-
lofca, dann aber von Mitte April bis Ende Mai
so häufig und unter solchen Umständen in al-
len seichten Rohrsümpfen der Lagunen, dass
ich sehr geneigt bin, ihn für einen Brutvogel
des Gebietes zu halten, obschon es mir nicht
gelungen ist, sichere Beweise hierfür zu erhal-
ten. Jedenfalls ist aber sein Nisten viel wahr-
scheinlicher wie das von Comrr ALLfon behaup-
tete des Austernfischers. 5 mitgebrachte Exem-
plare befinden sich im vollen, dunklen Hoch-
zeitskleide. Ich machte bei ihnen die Bemerkung,
dass die 9 9 auch in diesem Kleide stets ziem-
lich viele weisse Federränder im Grau der
Unterseite behalten, was mir auch von Herrn
O. Reiser bezüglich der Sarajevoer Suite be-
stätigt wurde.

Recurvirostra avocetta.

Spät scheint die Avosette ihre Brutplätze im
Lagunengebiete des Razim besiedelt zu haben,
denn erst am 20. oder 21. April dürfte das
Gros der Brutvögel eingerückt sein, da von die-
sen Tagen an die geeigneten Stellen von ihnen
bevölkert waren und blieben. Der Säbelschnäb-
ler ist ein häufiger Brutvogel der Brackbalten,
welcher die ihm zusagenden Örtlichkeiten in
vielen hunderten von Paaren bewohnt. Lebens-
bedürfniss sind ihm seichte, von Schlammbän-
ken durchzogene Wasserflächen, wo er weit-
hin in kaum spanntiefem Wasser herumwaten
kann; reinen Sandgrund hingegen und vor
allem tieferes Wasser scheint er vollständig zu

kerüli. Fészkel6 helyeit Jurilofkanal s a Sinoi-
limanban találtam Kara-buruntöl délre, a hol
iszapos fenyérzatonyok egy egész rendszere vo-
nul több kilométer kiterjedésben a szilárd partok
mentén s mely egyetlen egy nagy gulipánkoló-
niának tekinthető s végre a tengerparton is ta-
láltam, a hol kis terjedelmü csekélyvizü tavak
támadtak magában a fenyér vonulatában s a
talajban meg volt a gulipánnak szükséges kellő
mennyiségü iszap.

Szó szoros értelmében vett kolóniákról a gu-
lipánnál nem lehet szó, mert a fészkek nincse-
nek sűrűn egymás mellett. Minthogy azonban
a legjobban megfelelő helyek száma a madarak
tömegéhez mérten nem valami nagy, azért ez
utóbbiak természetszerüleg kolónia-módra tö-
mörülnek azokon a helyeken. A fészkek rende-
sen a part mentén vannak valamivel a hullám-
csapás határa fölött, de néha apró szigetek kö-
zepén. A hol egy kis növényzet van, ott egy-egy
csomó fenyéri fű, vagy az itt csak elnyomoro-
dottan fellépő báltá-nád silány bokrához simul
a fészek. Csekély mélyedésből áll, mely több-
nyire néhány múlt évi nádbugával van kibélelve
rendesen 3 tojást tartalmaz. Az 1—2 kotolt to-
jásból álló fészekaljakat fiatalabb madaraktól
származóknak tartom. A fészkek s tojások
védőszine a csalódásig meg van. Az iszapos
talajon, hol épen a dagály vonala fölött min-
denféle növényi maradvány hever szanaszét, a
hasonló anyagokból álló fészekbélés a kitünően
hozzáillő rajzolatú tojásokkal alig s csak figyel-
mes nézés után ötlik szembe. Több, április 21-én
lőtt nöstény közül csak egyben volt teljesen
megérett tojás. Az április 27-én gyüjtött tojások
javarésze már kissé meg volt kotolva. Frissében
kikelt fiakat május 17-én találtam, e szerint te-
hát a költési idő 21—24 napra terjedhet.

Erdekelt az a megfigyelésem, hogy a kikelt

fiaknak csaknem mindenike nem a fészekben,

hanem annak közelében feküdt a legközelebbi
kopár s tiszta iszapfolton, a melylyel a csinos
pehelyruha minden esetre még jobban minikri-
zált, mint a fészek bélésével. Ezt a körülményt

149

meiden. Brutplätze fand ich bei Jurilofca, dann
südlich von Kara-burun im Sinoi-Liman, wo
Dünenbänken
sich auf mehrere Kilometer Ausdehnung längs

ein System von schlammigen

des Festlandufers hinzieht und als eine einzige
grosse Avosettencolonie betrachtet werden kann,
und endlich lernte ich einige Colonien an der
Meeresküste kennen, wo sich seichte Seen von
geringer Ausdehnung im Dünenstreifen selbst
gebildet hatten und die Bodenbeschaffenheit
den für die Avosetten nötigen Schlammgehalt
aufweist.

Von Colonien im strengen Sinne des Wortes
kann man bei der Avosette nicht wohl reden,
da ein enges Zusammenwohnen eigentlich nicht
vorliegt. Da aber die bestgeeigneten Stellen im
Verhältniss zur Menge der Vögel nicht allzu
reichlich vorhanden sind, so drängen sich letz-
tere naturgemäss colonieartig auf ihnen zusam-
men. Die Nester stehen meist längs der Ufer
etwas über der Grenze der Wellenspülung, bis-
Mitte

Inselehen. Wo etwas Vegetation vorhanden ist,

weilen aber auch in der von kleinen
schmiegt sich das Nest gern an ein Büschel
Dünengras oder an einen mageren Stock des
hier nur verkümmert auftretenden Baltenrohres
an. Es besteht aus einer seichten Mulde, welche
innen meist mit einigen vorjährigen Halmen-
teilen von Rohrblütenrispen ausgekleidet ist
und in der Regel 3 Eier enthält. Die aus 1—2
bebrüteten Eiern bestehenden Gelege möchte
ich jüngeren Vögeln zuschreiben. Die Schutz-
färbung der Nester und Eier ist täuschend. Auf
dem schlammigen Grunde, wo gerade oberhalb
der Flutlinie allerlei Pflanzenreste umherliegen,
ist die aus ähnlichen Stoffen bestehende Aus-
polsterung mit den in vortrefflicher Anpassung
gezeichneten Eiern kaum und nur bei scharfem
Hinsehen zu erkennen. Von mehreren am 21.
April geschossenen 9 9 trug nur eines ein voll-
ständig legereifes Ei bei sich. Die Mehrzahl der
am 27. April genommenen Eier war schon
leicht bebrütet. Eben ausgeschlüpfte Junge fand
ich am 17. Mai, so dass die Brutzeit 21—24
Tage betragen dürfte.

Interessant war mir die Beobachtung, dass
fast alle ausgekrochenen Jungen nicht im Neste
lagen, sondern in der Nähe desselben auf der
nächsten kahlen und reinen Schlammstelle, wo
ihr zierliches Dunenkleid allerdings noch bes-
ser mimicrysirte als zwischen der Auspolsterung
Ich stellte diesen Umstand

des Nestes. sogar

150

kétszer is sikerült biztosra megállapítanom oly
fészkeknél, melyeken egy-egy fióka épen a to-
jáshéjat iparkodott fölrepeszteni.

Az egészen fiatal gulipánok ügyefogyottsá-
gát tekintve, nem hiszem, hogy erre a hely-
változtatásra maguk volnának képesek, de
határozottsággal jegyzem meg, hogy nem vol-
tam szerencsés az öregek támogató beavat-
kozását láthatni. A pehelytollazat alul tiszta
fehér; a háti oldalon egérszürke alapon fe-
ketebarna foltok
ható, a
belevész
nyakkal
földön. A láb színe ölomszürke; ilyen a rövid,
lágy és tompa csőr is, a mely ebben az esetlen
és későbbi alakulására alig figyelmeztető fiatal-
kori formájában is már tisztán mutatja a föl-

és czikornyák rendszere lát-
melynek segélyével a madár teljesen
a környezetbe, ha messzire nyújtott
s hasa alá húzott lábbal végiglapul a

felé görbülésre való hajlandóságot.

A gulípán kedves madáralak, melynek kecses
mozdulatai mindig új ingert ébresztenek a
szemlélőben. Minden lépés, minden mozdulat,
a fejnek sajátságos bókolásával s fordításával
jár, a mely a mindig nyugodt, kerekded s kimért
magatartással kapcsolatban behizelgő hatással
‚an. A többi partlakó madár sietős ide-oda fut-
kosását soha sem láttam a gulipánnál. Még a
mi nem szép van is a «kaszalasaban», mikor a
feje s csőre a táplálék keresése közben vízszin-
tesen mozog ide-oda, azt is annyira enyhítik a

lágy, kerekded bókoló mozdulatok, hogy a madár |

megjelenésének kellemes voltára nincsen rontó
hatással. Még a szárazon is hosszú lábaival sem
ébreszt kellemetlen benyomást sőt bizonyos pil-
lanatokban kiválóan kecses, így akkor, midőn
felemelt, félig kitárt szárnynyal s előrehajló
testtel mozog tova, mikor is ruházatának egy-
szerüségében is díszes volta a fekete s fehér
szín elegáns kontrasztjával teljesen érvényesül.
A gulipán pompásan úszik s ezt megteszi habo-
zás nélkül akkor is, midőn gázolás közben al-
kalmilag mélyebb vízbe kerül. Repülési képe
egészen sajátszerü s az előttem ismeretes gázló
madarak egyikének képével sem téveszthető
össze. Nyakát s lábát messze kinyújtja s bár
szárnyi a törzsön feltünően messze hátul lat-

zweimal bei Nestern fest, wo noch ein Junges
eben erst im Begriff stand, die Eihülle zu spren-
gen. Bei der grossen Unbehilflichkeit ganz jun-
ger Avosetten glaube ich nicht, das diese Platz-
veränderung von ihnen selbst ausgeführt wer-
den kann, bemerke aber ausdrücklich, dass ich
ein entsprechendes Eingreifen der Eltern nicht
zu beobachten so glücklich war. Das Dunenkleid
ist unten rein weiss; die Oberseite zeigt auf
mausgrauem Grunde ein System schwärzlich-
brauner Flecken und Schmitze, welches ein
vollständiges Verschmelzen der Vogelgestalt
mit dem Schlammgrunde bewirkt, wenn sich
das Junge bei drohender Gefahr mit langge-
strecktem Halse und unter den Leib gezogenen
Ständern fach auf die Erde niederdrückt. Die
Ständer sind bleigrau gefärbt ; ebenso der kurze,
weiche und stumpfe Schnabel, der selbst in
dieser plumpen und kaum an seine spätere
Ausbildung gemahnenden Jugendform schon
deutlich die Tendenz der Aufwärtskrümmung
erkennen lässt.

Die Avosette ist eine liebliche Vogelgestalt,
deren zierliche Bewegungen auf den Beobach-
ter immer neuen Reiz ausüben. Jeder Schritt,

| Jede Bewegung ist mit einem eigentümlichen

Ducken und Wenden des Kopfes verbunden,
was bei dem stets ruhigen, abgerundeten und
einschmeichelnde
Wirkung hervorbrinst. Niemals sah ich bei
Avosetten Hinundherrennen
anderen Strandgeflügels. Selbst das Unschöne
im «Säbeln», wo Kopf und Schnabel behufs der
Nahrungsaufnahme in horinzontaler Richtung
hin und her bewegt werden, wird durch weiche,

gemessenen Gebaren eine

jenes hastende

runde Nickbewegungen so gemildert, dass es
das Gefällige im Ausdruck des Vogels nicht zu
stören vermag. Auch auf dem Lande ist sein
Anblick trotz der hohen Ständer nicht unschön,
ja in gewissen Momenten ganz besonders zier-
lich, so, wenn er mit gehobenen, halb geöffne-
ten Schwingen und vorgeneigtem Körper sich
bewegt, wobei auch das einfach-schmucke Kleid
mit seinem eleganten Contrast von Schwarz und
Weiss völlig zur Geltung kommt. Die Avosette
schwimmt vorzüglich und thut dies ohne wei-
teres auch dann, wenn sie während des Herum-
watens gelegentlich in tieferes Wasser kommt.
Das Flugbild ist ganz eigentümlich und mit
keinem der mir bekannten Watvögel zu ver-
wechseln. Hals und Ständer werden lang aus-
gestreckt, und obwohl die Flügel auffallend weit

szanak izülni, a testének súlypontja még hat-
rább van s ennek ferde testtartás a következ-
ménye,

Mindazáltal könnyednek s erőltetettség nél-
külinek látszik a röpülése s tényleg gyorsan
vívő. sebes, és ügyes fordulatokra képes. Általá-
nosságban nem találtam a gulipánt nagyon
vadnak, sőt inkább bizalmasnak. Hivása gyors
egymásutánba kiejtett «hüitt, hűitt, hüitt»-nek
hangzik s csalódásig hasonlit ahoz a fütyölő
hanghoz, melyet egy vékony rugalmas pálczá-
nak a levegőben való gyors suhintásával hozha-
tunk létre. Egyszerü fütyöléssel is jól utánoz-

hatjuk e hangot, ha közbe lüktetve lökjük
előre nyelvünk hegyét felső ajkunk felé s a
gulipánok — hím és nőstény egyaránt — szor-

galmas felelgetéssel mennek a hang után a
vadásznak közvetlen közeléig, még akkor is, ha
az fedezet nélkül kuporodik valami nyilt helyen
sőt ha szabadon, felegyenesedve áll is. De ez
természetesen csak a költési s párosodási idő
alatt van így. A hívó hangján kívül még valami
flótázó trilla is hallható, mintegy etljűh, tljüh»,
melyet lebegve hangoztat a madár s mely való-
színüleg a him párzási dala. Húsa e madárnak
gyengéd és jóízü s nézetem szerint nagyon is
melléje állítható az erdei szalonkáénak.

De bar csábitott is az étlapunk gazdagitàsa,
mégis mindjárt abba hagytam a gulipánvadá-
szatot, mihelyt kotolt fészekaljak körül láttam e
kedves állatkákat. A megható anyai szeretetnek
oly áldozatra kész nyilvánulására még a dob-
rudzsai baltokban kapott csupa haltápláléktól
kannibál módra húsra éhező vadász kiméletlen
önzése alábbhagy, s ha a puskashoz még annyira
közel végzik is ez állatkák alakoskodásaikat, «le
a fegyversarkanynyal», ez volt a jelszó. De na-
gyon megható is volt látni azt a sok fortélyt, a
melylyel a gulipánok minket szeretett fiókáiktól
elcsalogatni iparkodtak. Itt az egyik madár le-
csüngő lábbal s látszólag szegett szárnynyal
szédül le a víztükörre, hogy azon egészen a le-
lőtt madár módjára maradjon fekve, miközben
feje s lába elmerül s testét csak a kitárt szárnya
tartja a vizszínén úszva. Amott egy másik mint-
egy szárnyaszegetten sülyed s kavarog le eli-

151

rückwärts eingelenkt zu sein scheinen, liegt
doch der Schwerpunkt noch hinter denselben,
was eine schräge Körperhaltung zur Folge hat.
Trotzdem sieht der Flug leicht und ungezwun-
gen aus und ist in der That sehr fördernd, rasch
und geschickter Schwenkungen fähig. Im allge-
meinen fand ich die Avosetten nicht eben scheu,

ja eher vertrauensselig. Der Lockruf klingt wie

ein rasch hintereinander ausgestossenes «Hüitt,
hüitt, hüitt, hüitt»
pfeifenden Geräusch, welches durch einen schar-
fen Lufthieb elastischen
Gerte hervorgebracht werden kann. Durch ein-

und ähnelt täuschend dem

mit einer dünnen,
faches Pfeifen unter stossweisem Vorschnellen
der Zungenspitze gegen die Oberlippe lässt sich
dieser Ton gut wiedergeben, und die Avoset-
ten — Männchen wie Weibehen — folgen dem
tufe unter eifrigem Antworten bis in die un-
mittelbare Nähe des Schützen, selbst wenn die-
ser jede Deckung verschmähend auf offenem
Gelände kauert oder gar frei und aufrecht da-
steht. Das hat freilich wohl nur für die Brut-
und Paarungszeit Geltung. Ausser dem Lockton
hörte ich noch einen flötenden Triller, etwa wie
«Tljüh, tljüh», der schwebend vorgetragen wird
und wohl den Balzgesang der Männchen dar-
stellt. DasWildpret ist zart und wohlschmeckend
und hält meines Erachtens den Vergleich mit
dem der Waldschnepfe ohne weiteres aus.
Aber trotz der verlockenden Menü-Bereiche-
rung stellte ich die Jagd auf die Avosetten ein,
sowie ich diese reizenden Tierchen einmal bei
den bebrüteten Gelegen beobachtet hatte. So
opferfreudigen Äusserungen einer rührenden
Mutterliebe gegenüber würde selbst der rück-
sichtslose Egoismus des durch die öde Fischkost
Dobrudschabalten
Fleischhunger»

der zu «kannibalischem
gereizten Jügers weich, und
mochten die Tierchen noch so nahe vor dem
Schützen ihre Verstellungskünste üben, es war
«Hahn in Ruh!»
all

durch welche uns die Avosetten von der gelieb-

befohlen. Es war aber auch
zu rührend, die Schliche zu beobachten,
ten Brut fortzulocken suchten. Hier taumelt ein
Vogel mit hängenden Ständern und scheinbar
geknickten Flügeln auf den Wasserspiegel nie-
der, um genau wie ein herabgeschossenes Stück
auf demselben liegen zu bleiben, wobei Kopf
und Ständer versinken, und nur die ausgebrei-
teten Schwingen den Körper in schwimmender
Lage erhalten. Dort hinkt und humpelt ein an-
derer wie fliigellahm vor uns einher, wirft sich

152

bénk, csapkodva vetődik a magasba s újra erőt-
lenül hull alá. Csaknem kézzel elérhető közel-
ségben csetlenek-botlanak előttünk a madarak
s gyámoltalanul lapulnak meg, mintha szár-
nyuk vagy lábuk bénult volna meg. Úgy látszik,
mintha az egész kolóniát, ha a párok százaiból
áll is az, egyszerre mindenféle testi hiba s nya-
valya érte volna utól s annyira csalódásig hű
ez az alakoskodás, hogy ujra és újra igazán
megsebzett madarakat vélünk magunk előtt lát-
hatni. Saját biztonságukra csak annyiban ügyel-
nek ilyenkor a gulipánok, hogy épen csak kéz-
zel meg nem fogatják magukat. Az utolsó pilla-
natban néhány látszólag görcsös mozdulattal
kisiklanak a kezek ügyéből s remekül értik, hogy
lehet az üldözőt a mélyebb vízbe s a veszélyez-
tetett fészektől pár száz lépésnyire elcsalni. Ha
elérte ezt a ezelt, úgy hirtelen s vigan emelke-
dik fel a madár a vízről, lebegő s kecses röpü-
léssel nagy ivet vágva száll a fiait tartó sziget
felés e közben egyszerü fütyölését oly harsogón,
ujongva, boldogság érzetével s vidámsággal telve
hangoztatja, hogy sikerült csalásáért sehogy
sem tudunk reá haragudni.

A szülői szeretet e jeleinél, melyek, ha az
egész kolonia részéről egyszerre nyilvánulnak,
csaknem a nevetségesség határáig jutnak, ezek-
nél talán még mélyebb hatást keltettek bennem
e kedves teremtmények benső hitvesi szereteté-
nek nyilvánulásai.

Lövésem egy gulipánnőstényt élettelenül ütött
le a víz szinére s párja szorosan mellé ereszke-
dett. Halk hangon hivogatva úszott élettársa
teteme körül, böködte azt fejével s csőrével,
könnyed szärnyesapäasokkal unszolta s kis da-
rabra el-el röpült, hogy párját is menekülésre
hívja. Csak mikor már egészen közelükbe evez-
tünk s a holt nőstény még mindig nem mozdult,
akkor szállt csak tova a hím de rögtön vissza-
tért aggodalmas kiáltással s a csónak közvetlen
közelében szállt ujra párja mellé. S itt maradt
némán, mozdulatlanul, mialatt tőle alig méter-
fel Prr-

emelte radaszom,

RUSKA a lelőtt gulipant.

nyi távolságban

Numenius areuatus(L.)es Numenius tenuirost-
ris Vieni. A Jurilofka melletti parti baltakban
marezius végén láttam mar egyesével a vékony-

flatternd in die Höhe und sinkt kraftlos wieder
zurück. Zum Greifen nahe stolpern die Vögel
umher und drücken sich hilflos, als ob sie der
Flugkraft beraubt oder an den Ständern gelähmt
wären. Es scheint, als wäre die ganze Colonie,
und möge sie nach hunderten von Paaren zäh-
len, plötzlich von allerlei Gebrechen und Krank-
heiten befallen, und so täuschend wird dies
grossartige Gaukelspiel aufgeführt, dass man
immer und immer wieder wirklich verletzte
Vögel vor sich zu haben glaubt. Ihre eigene
Sicherheit berücksichtigen die Avosetten dabei
nur insoweit, als sie sich nicht mit der Hand
ergreifen lassen. Sie schnellen sich im Notfalle
durch einige scheinbar convulsivische Bewe-
gungen aus dem Bereich derselben und verste-
hen es meisterhaft, den Verfolger ins tiefere
Wasser und einige hundert Schritte von der
bedrohten Brut fortzulocken. Ist dies Ziel er-
reicht, so stiebt der Vogel plötzlich und munter
vom Wasserspiegel auf, streicht in weitem Bo-
gen schwebenden und zierlichen Fluges seiner
Brutinsel

Pfeifen so schmetternd, so frohlockend und so

zu und lässt dabei sein einfaches
von Glück und Fröhlichkeit erfüllt erschallen,
dass man ihm ob des gelungenen Betruges
nimmer gram sein kann.

Fast noch tiefer als diese Zeichen der Eltern-
liebe, die, wenn sie alle Mitglieder einer Colonie
zugleich befallen, fast ans Lächerliche streifen,
ergriffen mich die Äusserungen inniger Gatten-
liebe bei diesen anmutigen Geschöpfen. Mein
Schuss hatte ein Avosettenweibchen leblos aufs
Wasser herabgeworfen, und der Gatte hatte
sich dicht daneben niedergelassen. Leise Lock-
rufe ausstossend schwamm er um den Körper
der Gefährtin, stiess ihn mit Kopf und Schna-
bel, trieb ihn mit leichten Flügelschlägen an
und erhob sich ab und zu zu kurzem Fluge, um
die Gattin zur Flucht einzuladen. Als wir ganz
nahe heran gerudert waren, und das todte
Weibchen nicht von der Stelle wich, strich er
wohl weiter weg, kehrte aber gleich wieder un-
ter ängstlichem Geschrei zurück, um sich dicht
neben Kahn und Gattin wieder aufs Wasser
niederzulassen. Und hier blieb er stumm und
bewegungslos, während nur meterweit davon
mein Jäger PETRUSCHKA die geschossene Avo-
sette auforiff.

Numenius arcuatus (L.) und N. tenwirostris
Vieill. Schon Ende März traf ich vereinzelt den
dünnschnäbligen, kleinen, durch seinen hohen

esérii, kicsiny, magashangu tiszta fütytyével ki-
tünő pélingot; sőt märezius 29-én sok 3— 4 da-
rabot számláló apró csapat vonult a part mentén
északi irányban s ezeket is tenuirostrisoknak
tartanám. A lagunába való visszatértem után is
elég gyakran találkoztam ezzel a madarral ; igy
április 23-án azt jegyeztem, hogy «Numenius
spec.? kis faj, mely egyszerüen, hangsülyesztés
nélkül fütyöl, de feltünően vad.» Általában a
báltákban való kirándulásaim jegyzékében majd
minden napon ott all a Numenius spec? rovata
adatokkal egy kis pólingfajról, mely nem látszik
arcuatusnak, de nem lehet phaeopus, mely
utóbbi faj egész utazásom alatt sem került sze-
mem elé. Vagy párosával, vagy kis csapatokban
voltak, elkülönítve vagy az arcualus társaságá-
ban, de ilyenkor is kissé különválva s még az
előbbieknél is sokkal vadabbak voltak. A közön-
séges póling nagy számban tartózkodott s min-
den bizonnyal költött is a sósvizü báltákban.

A benszülött vadászok azt állították, hogy két
fajta Kulik mare van (így nevezik a pólingot
minden más szalonka félétől megkülönböztetve,
mely utóbbiaknak egyszerüen Kulik a nevük) s
hogy mindkettő, a «nagyobbik» s a «kisebbik»
is fészkel ott, de hát az ilyen adatokat mindig
nagy vigyázattal kell elfogadnunk.

Gelastes gelastes (Lrcur.) A junius elejére eső
tulajdonképeni költési időig sajnálatomra nem
maradhattam ugyan a lagunák területén, de
annyit mégis elértem, hogy megláthattam má-
jus 17-én e kedvesen színezett csinos sirály
egyik kolóniájának megkezdését a Sinoi-liman
egyik nádas szigetén. Mintegy 2—300 pár fog-
lalta el a partra vetett kagylós homokból álló
földsávot, mely sánczmódra övezte a belül sűrű
itt helyeződött el a
18 cm átmérőjü fé-
mellett. Csak kevés
s valószínüleg idő előtt lerakott tojást találtam,
részint a fészekgödrökben, részint szabadon a

nádtól borított szigetet s
8—9 cm mély és mintegy
szekgödör, egyik a másik

homokon. Úgy látszik különben, hogy e sirály
fő költési helyei messzebb délre vannak a Sinoi-
limánon. Megérkezésük után majdnem minde-
nütt láttam e madár kicsiny zárt csoportjait a
lagunák területén.

Aguila. V.

hellen Pfiff ausgezeichneten Brachvogel in den
Uferbalten bei Jurilofea; am 29. März zogen
sogar zahlreiche kleine Trupps von 3 bis 4 St.
in nördlicher Richtung längs der Ufer dahin,
die ich dieser Art zuzählen möchte. Auch nach
meiner Rückkehr in die Lagunen begegnete mir
der Vogel ziemlich häufig; so notirte ich am
23. April: «Numenius spec.? eine kleine Art,
welche einfach und ohne Überschlag pfeift;
recht häufig, aber ausnehmend scheu.» Über-
haupt enthält fast jede Tagebuchnotiz über
«Numenius
spec.?» mit Angaben über kleine Brachvögel,

meine Baltenausflüge die Rubrik

die nicht areuahıs zu sein scheinen, aber ganz
bestimmt keine phaeopus waren, welche Art
mir überhaupt während der ganzen Reise nicht
zu Gesicht gekommen ist. Sie waren entweder
paarweise oder in kleinen Trupps für sich allein
oder befanden sich in Gesellschaft von ercud-
tus, hielten sich dann aber stets etwas gesondert
und waren noch scheuer als diese. Der grosse
Brachvogel war sehr zahlreich und allem An-
scheine nach Brutvogel der Salzbalten. Die ein-
geborenen Jäger behaupteten, dass es zwei
Arten der Kulik mare (wie der Goiser zum Un-
terschiede von allen anderen Schnepfenarten
genannt wird, die einfach nur Aulik heissen)
gäbe, und dass beide, der «grössere» wie der
«kleinere» hier brütend vorkämen, doch sind
dergleichen Angaben stets mit grosser Vorsicht
aufzunehmen.

(relastes gelastes (Licht.). Obwohl ich leider
nicht bis zum Eintritt der auf Anfang Juni fal-
lenden eigentlichen Brutzeit im Lagunengebiete
verweilen konnte, war es mir doch wenigstens
vereönnt, die ersten Anfänge einer Colonie
dieser reizend gefärbten, anmutigen Möve auf
einer Rohrinsel im Sinoi-Liman am 17. Mai zu
300 Paare hatten den Strei-
occupiert,

besuchen. Etwa 2-
fen ausgeworfenen Muschelsandes
der wallartig das Innere der ziemlich dicht mit
Rohr bestandenen Insel umgab, und hier stand
eine der kreisrund angelegten, 8—9 em. tiefen

und etwa 18 em. im Durchmesser haltenden
Nestmulden neben der anderen. Ich fand nur
wenige, anscheinend verlegte Eier, teils in den
Sande. Die

Hauptbrutstellen dieser Move scheinen übrigens

Nestmulden, teils frei auf dem

weiter südlich im Sinoi-Liman zu liegen. Im

Lagunengebiete beobachtete ich die dünn-

schnäblige Möve nach ihrer Ankunft fast über-
all in kleinen geschlossenen Trupps.

20

154

Larus melanocephalus (Narr.) Mareziusban,
mikor e madarak még nagyrészt téli mezben
voltak, láttam őket, a mint az argentatus és
ridibundus társaságában élelmük után jártak a
szilárd part mentén, láttam április közepén a
deltában is, de nagy tömegben sehol sem. Ápri-
lis 23-ától kezdve megváltozott a kép; mindig
nagyobb számban vonultak a csapatok, nagyobb
lett az egyének száma a csapatokban s mind
rejtelmesebbé lett a viselkedésük s utjuk. Május
első napjaiban oly csapatok vonultak, hogy
egyéneik számát olykor ezrekre kellett becsül-
nöm s látszólag északnyugatról jöttek Jurilofkan
keresztül s mintha kimerültek volna a nagy
úttól leereszkedtek a part közelében a víztükörre,
hogy ott megpihenhessenek. Más csapatok egye-
nesen északról jöttek a Razimon keresztül s
mind a Sinoi-limannak tartottak. Május 6-án
sok, részben ékalakba rendezett csapat érkezett
a delta Dranowtól délre eső vidékéről s ugyan-
abba a limánba szállt. Május 9-én már igazán
meglepők voltak e sirályok mozdulatai.

Mig az egyik halásztelepen tanyáztunk a Peri-
teasca melletti fenyéren, a hajnali szürkületben
megkezdődött a sirályok vonulása s mintegy
délelőtti 10 óráig tartott. Jó széles vonalban ér-

Semmi esetre sem nagyitok, ha az ez órákban
atvonuló sirályok számát százezrekre becsülöm
s e mellett minden csapat, nagy vagy kicsiny,
oly szorosan zárkózva repült, hogy az egyes
madarak szárnya hegyei csaknem érintkeztek ;
csak a nagyobb, több százat számláló csapatok-
ban vonuló sirályok rendezkedtek időnkint ék-
alakba egymás mögé. Mikor azonban május
17-én ujra felkerestem a Sinoit, hogy annak leg-
előnyösebb fekvésü helyeit átkutathassam, bá-
mulatomra csak igen kevés szerecsen sirályt
találtam.

Egy 150—200 darabból álló kis társaság |

épen egy kolónia telepítéséhez látott, egyes
párok halászgatva vagy a gelastes-sirályokkal
czivódva kószáltak a lagunák körül, de hát hol
maradtak a május 9-iki százezrek, s általában
hol a milliók, melyek északról délre siettek?
Hiszen időközben nem tapasztaltuk a szerecsen
sirálynak valami jelentékenyebb vonulását észak

ja

Larus melanocephalus Natt. Im März, als
sich diese Vögel vielfach noch im Winterkleide
befanden, sah ich sie in Gesellschaft von ar-
gentatus und ridibundus am Festlandsufer ihrer
Nahrung nachgehen, ebenso Mitte April im
Delta, aber nirgends in grossen Mengen. Vom
23. April ab aber ánderte sich das Bild ; immer
häufiger zogen eng geschlossene Trupps der
Schwarzkopfmöve herum, immer grösser wurde
ihre Kopfzahl, und dabei ihr Benehmen und
ihre Wege immer rätselhafter. In den ersten
Maitagen zogen Schaaren, deren Individuen-
zahl ich bisweilen auf tausende veranschlagen
musste, scheinbar von NW kommend über Ju-
rilofea, um schon nahe dem Ufer sich wie er-
müdet von langer Reise niederzulassen , und
auszuruhen auf der Wasserfläche. Andere Trupps
zogen direct aus N über den Razim, und alle
nahmen die Richtung gegen den Sinoi-Liman
zu. Am 6. Mai zogen viele, teilweise in Keilform
geordnete Flüge aus dem Delta südlich bei
Dranow ebendahin. Am 9. Mai war die Bewe-
Möven wirklich
Während wir in einer Fischereiniederlassung

gung dieser überraschend.
auf der Düne bei Periteasca lagerten, begann
beim ersten Morgengrauen der Zug der Schwarz-
kopfmöven und dauerte bis gegen 10 Uhr Vor-
mittags. In ziemlich breiter Front aus N kom-
mend zog teils über den Razim, teils über
die See Schaar auf Schaar gegen Süden, dem
Sinoi zu. Es ist gewiss nicht zu hoch ge-
griffen, wenn ich die Zahl der während dieser
Stunden durehpassierenden Möven auf hun-
derttausende veranschlage. Dabei flog jeder
Trupp, ob klein oder gross, so eng geschlossen,
dass sich die Flügelspitzen der einzelnen Vögel
fast beriihrten; nur in grossen Schaaren, die
nach mehreren hunderten zählten, ordneten
sich die Möven zeitweise in Keilform hinter-
Als ich nun aber am 17. Mai den
Sinoi wieder besuchte und die bestgelegenen

einander.

Teile desselben durchstöberte, fand ich zu mei-
nem Frstaunen äusserst wenig Schwarzkopf-
möven vor. Eine kleine Gesellschaft von 150 —
200 Stück schickte sich eben zur Besiedlung
einer Colonie an, einzelne Pärchen trieben sich
fischend oder mit dünnschnäbligen Möven strei-
tend über der Lagune herum, aber wo waren
die hunderttausende vom 9. Mai, wo die Millio-
nen geblieben, die überhaupt von N nach S
geeilt waren? In der Zwischenzeit hatten wir
bedeutendes Ziehen der

ein irgendwie

felé s így ez az egész jelenség nem is tartható
egyszerü, a táplálkozási területről a költési te-
rületre való ide-oda vonulásnak. Az lehetne az
egyetlen elfogadható magyarázat, hogy az észak-
ról érkező sirály tömegek oly egyénekből állot-
tak, melyek az 1897-iki aránylag enyhe tavaszi
hónapokban a deltában s a bessarábiai tavakon
tartózkodtak s most a költési idő beálltával egy-
szerre majdnem zárt tömegekben indultak fész-
kelő helyük felé, a mely mint a gelastes-sirályé
is a Sinoi délibb részén lehet.

Életmódjában sok tekintetben egyezik a sze-
recsen sirály a danka sirálylyal (L. ridibundus)
s 618 szivesen jár táplálék után a mezőkre,
mint az. De azért röptében is könnyü a danká-
tól megkülönböztetnünk, mert törzse sokkal rö-
videbbnek s zömökebbnek látszik, megismerjük
továbbá a nyaka körül egyenesen elmetszett fej-
rajzáról s a szárnytollain látszó sok fehérségről.
Fiatal darabokat csodálatosképen csak márczius
végén láttam s csak kis számban. Az öreg ma-
darak április közepén már mind a nyári ruhá-
zatban voltak, bár a fejtollazatán meglátszott
még helyenkint a fehér szín nyoma s ez azt bi.
zonyitja, hogy ez a faj ép úgy mint a kis sirály
is (L. minutus) színváltoztatással szerzi meg a
nyári ruházatát. E sirálynak két tavalyi koló-
gelastes foglalt el, mig a másikán május 17-én
épen a tojás lerakása kezdődött. Az előbbi koló-
nián, mely sokkal terjedelmesebb a másodiknál,
a talajt sűrűn egymás mellé helyezett s még jól
felismerhető fészkekkel találtam borítva, s ezek
kerekded gödrökből állottak melyek belseje igen
csinosan s mintegy sánczalakban volt vékony
fűszálakkal s nádlevélből tépett szalagokkal bé-
lelve; a fészkek közt törött tojáshéjak s csont-
vázmaradványok tömege hevert. A lakott koló-
nia még csak néhány s csak félig kész fészekből
állott s csak egyes idő előtt lerakott tojások
voltak ott találhatók, de mar S nappal utóbb
PerruscHKA jelentékeny számú fészekalj-soro-
zatot küldött onnan. A melanocephalus minden
esetre valamivel korábban költ mint a gelastes,

u. m. május 17—20-ától kezdve ; mig az utóbbi-

nak igazi költési ideje úgy látszik nem szokott

május 25-ike előtt bekövetkezni.

Aprilis 28-án egy öreg nőstényt lőttem, mely-
nek csak egy lába volt; a másik lába úgy látszik

155

Schwarkopfmöven gegen N nicht beobachtet,
weshalb die ganze Erscheinung auch nicht als
ein einfaches Hin- und Herstreichen zwischen
Futter- und Brutplatz erklürt werden konnte.
Die einzige annehmbar erscheinende Erklärung
wäre die, dass die Massen der aus N kommen-
den Möven aus solchen Individuen bestanden,
1897
milden Frühjahrsmonate im Delta und an den

welche während der verhältnissmässig
bessarabischen Seen sich aufgehalten hatten
und nun bei Eintritt der Brutzeit plötzlich in
nahezu geschlossenen Massen sich ihrem Brut-
platze zuwandten, der wohl wie bei gelastes im
südlichsten Teile des Sinoi sich befindet.

In ihrer Lebensweise hat die Schwarzkopf-
möve viel Ähnlichkeit mit der Lachmöve und
sucht auch wie diese ihre Nahrung gern auf den
Feldern. Aber selbst im Fluge ist sie von der-
selben leicht durch die viel kürzer und gedrun-
gener erscheinende Gestalt, die rund um den
Hals gerade abgeschnittene Kopfzeichnung und
das viele Weiss an den Schwungfedern zu un-
terscheiden. Junge Vögel sah ich merkwürdiger-
weise nur Ende März in geringer Zahl. Die
alten Vögel trugen Mitte April schon alle das
Sommerkleid, wenn auch noch mit einzelnen
Spuren von Weiss im Kopfgefieder, was dafür
spricht, dass diese Art ebenso wie die Zwerg-
move ihr Sommerkleid durch Verfärbung an-
legt. Ich besuchte zwei vorjährige Colonien die-
ser Möve, deren eine heuer von gelastes oceupirt
worden war, während in der anderen am 17. Mai
gerade das Eierlegen begann. In der viel umfang-
reicheren ersteren fand ich den Boden bedeckt
mit dicht aneinder stehenden, noch gut erkenn-
baren Nestern, welche aus einer kreisförmigen
Bodenmulde recht
zierlich und fast wallartig mit feinen Gräsern
und Streifen
war; Massen von zerbrochenen Eierschalen und

bestanden, deren Inneres

von Rohrblättern ausgepolstert
Skeletresten lagen dazwischen herum. Die be-
flogene Colonie bestand erst aus wenigen und
halbfertigen Nestern und enthielt erst einzelne
verlegte Eier, während mir 8 Tage darauf Per-
RUSCHKA eine ansehnliche Suite von Gelegen
zuschicken konnte. Jedenfalls brütet melanoce-
phalus etwas früher wie gelastes, nämlich etwa
vom 17.--20. Mai an, während bei letzterer die
eigentliche Brutzeit nicht vor dem 25. Mai ein-
treten dürfte. Am 28. April erlegte ich ein altes
?, welches nur einen Ständer besass; der an-
dere schien originär zu fehlen, da nirgends in

20*

156

eredettől fogva hiányzott, mert a bőrön sehol
sem volt sérülésnek nyoma s alatta a czombnak
(femur) csak egy elkorcsosult darabja rejtőzött.

Larus argentatus lypicus BRÜNN Május 15-én
a Periboinán a Zmeica tóban egy teljesen kifej-
lett színezetü öreg nőstényt lőttem, melynek
lábai nem mint a közönséges michahellesi-forma-
nál sárgák, hanem ólom szürkék voltak, a sárga
vagy hüsszin nyoma nélkül.

Larus argentatus michahellesi Bruca. Déli
ezüstös sirály. (Martin mare.) Márczius 22-én
Galaczon való megérkeztemkor az akkor duló
vihar mellett is több ily fajta ezüstös sirály
szállongott a kikötőben s ettől kezdve állandó
jelenségnek találtam e madarat a deltában s a
Razim területén tett minden kirándulásom al-
kalmával. Víz ellen a Dunán rendesen Galaczig
és Brailaig hatol föl, de meszebbre való elönyo-
mulását sem tartom kivételes dolognak. Fiatal
darabok a Razimon épen nem voltak gyakoriak
s a költési idő közeledtével még inkább apadt a
számuk. Márczius 27-én egy tökéletesen átme-
neti tollazatban lévő nőstényt ejtettem el, mely-
nek szemcsillaga barna, lába húsvörösessel le-
helt világosszürke, csőre feketebarna volt s csak
tövén hüsszinü. Az öreg madarak szemesillaga

erősen szembeszökő narancs-

vörös szemhéjjal; az ily darabok lába okker-

halványsárgás,

vagy nápolyisárga; csőrük élénk sárga s alsó
kávájuk szögletén erősen vörös folt van. De
azért oly madarakat is lőttem, melyeknek telje-
sen kifejlett tollazatuk, sárga szemcsillaguk s
élénk sárga csőrük, de csak egyszerüen világos
hússzines lábuk volt. A pelyhes fiak szinezete
egérszürke, melyet a pehelytollak fehér felső
része fehéresen sávoz be. A fejen feketebarna a
foltozás; kiválóan sötét, kerekded folt van a
csőr tövénél. A mell alja s a has ezüstfehér, a
végbéltáj szürke ; a csőr szaruszürke, sárgásan
áttetsző hegygyel.

Április 28-án kerestem fel először a Curt-bei
nevü nagyobb sziget környékén lévő fészkelő-
helyet, az egyetlent, melyről a Razim vidékén
tudomást szereztem. Az az idő, mikor a SINTENIS
testvérek ezt a sirályt ezrével találták fészkelve
a Sinoi-tavan, letünt már, mert teljesen hiany-

der Haut Spuren einer Verletzung warnehm-
bar waren, und unter derselben nur ein ru-
dimentäres Stück des Oberschenkels verbor-
gen lag.

Larus argentatus typicus Brünn. Am 15. Mai
schoss ich an der Periboina im See Zmeica ein
vollstäntlig ausgefärbtes altes ? der Silbermöve,
welches nicht wie die in der Dobrudscha ge-
meine Form michahellesi gelbe, sondern blei-
graue Ruder ohne jede Spur von Gelb oder
Fleischrot hatte.

Larus argentatus michahellesi Bruch.

Südliche Silbermöve. (Martin mare.)

Bei meinem Eintreffen in Galatz am 22. März

trieben sich trotz des herrschenden Sturmes
mehrere Silbermöven dieser Form im Hafen
herum, und von da ab blieben dieselben eine
ständige Erscheinung auf aller Exeursionen im
Delta und im Razim-Gebiete. Donauaufwärts
streicht diese Möve regelmässig bis Galatz und
Braila, doch halte ich auch ein weiteres Vor-
dringen nicht gerade für eine Ausnahme. Junge
Exemplare waren am Razim nicht häufig und
nahmen mit dem Herannahen der Brutzeit an
Zahl noch entschieden ab. Ein im vollständigen
Übergangskleide befindliches 9 mit brauner
Iris, lichtgrauen, fleischrötlich überhauchten
tudern und schwarzbraunem, nur an der Wur-
zel fleischfarbenem Schnabel erleste ich am
27. März. Die Iris der alten Vögel ist blassgelb-
lich mit kräftig hervortretendem orangerotem
Lid; die Ruder solcher Stücke sind licht ocker-
oder neapelgelb; ihr Schnabel hochgelb mit
einem lebhaft roten Fleck an der Ecke des Un-
terschnabels. Ich schoss jedoch auch Vögel,
welche bei vollständig ausgefärbtem Federkleide
gelber Iris und hochgelbem Schnabel einfach
lichttleischrot gefärbte Ruder Die
Färbung der Dunenjungen ist mausgrau, von
der weissen Färbung des oberen Teils der
Flaumfedern weisslich durchbändert. Am Kopfe
ist die Fleckung schwarzbraun ; ein besonders
dunkler, rundlicher Fleck steht an der Schna-
belwurzel. Bauch und Unterbrust sind silber-
weiss, die Aftergegend grau, der Schnabel horn-
grau mit gelblich durchscheinender Spitze.

Am 28. April besuchte ich zum ersten Male
den in der Umgebung der grösseren Insel Curt-
bei gelegenen Brutplatz, den einzigen, den ich
Razim-Gebiete erkundete. Die Zeiten der
Gebr. SINTENTS, die diese Move zu tausenden im

besassen.

im

See Sinoi brütend fanden, sind vorüber, weil

zik e területekről
mely egykor volt.

az a kellemes nyugalom, a

A 4 nagyobb fészektelepen, melyet felkeres-
tem, mindenütt csak 60—80 fészket találtam.
Az ezüstös sirály már április első felében meg-
kezdi a tojáslerakást s így tojásai épen kapóra
jönnek a benszülötteknek a hosszú böjt után
mint izletes és olcsó husvéti eledel. Az egyik
kolóniában a fészkek elhelyeződése érdekesen
mutatta a talajviszonyokhoz való alkalmazko-
dási képességet. Az említett szigeten ugyanis
egy csekély mélyedés huzódott végig s mig most
annak szélén a tojások egyszerüen a homokba
kapart gödörben vagy nádlevelekből és szárak-
ból összetákolt alapzaton feküdtek, addig a szi-
get belső, mélyebben fekvő részén erősen meg-
épített fészkek állottak toronyformáju, egészen
2 lib magasságú alapzatokon, melyek felső, a
tulajdonképeni fészket alkotó részének magas-
sága pontosan megegyezett a hullámverés ma-
gassági vonalával. Igazán meglepő volt látni,
mily pontosan nivelláltak az egyes epitömeste-
rek a lejtős talajon, s hogyan eltalálták az alap-
zat szükséges magasságát. Egy szomszédos szi-
geten különben egyes félig úszó fészkeket is
találtam a sűrű nádságban, úgy hogy itt tehát
aránylag kicsiny területen a fészekrakás minden
módja képviselve volt. Április 28-án erősen ko-
tolt fészekaljakon kívül egészen friss tojások is
akadtak, melyeket bizonyára csak a nagy hus-
véti fosztogatás után raktak oda. Május 17-én
ugyanitt nagyobb és kisebb pelyhes fiókákat
találtam s köztük ujra friss tojásokat oly fész-
kekben, melyeket szemmel láthatólag másod-
szor raboltak ki.

A még egészen gyönge fiókák meglapultak
a homokon s ott pompásan minikrizáltak ;
a valamivel felé iparkod-
tak s azon igen szépen gyorsan úsztak tova;
de valamennyi nagy bátorságot mutatott akkor,
mikor fölszedtük őket s energikusan védekeztek
erős harapással. Az öregek, melyek bizonyára

idősebbek a víz

okultak már sok szomorú tapasztalataikon, egy
látogatásom alkalmával sem tanusítottak külö-
nös bátorságot s ez a jelenség egészen megegye-
zik Frogriorenek a Kaspi tengeren tett észlele-
teivel. Lármázva, nyeritve s krákogva rebbentek
fel a költő madarak közeledtünkre, s jelentékeny

157

die köstliehe Ruhe von einst diesen Gebieten

jetzt vollständig fehlt.

Auf 4 von mir besuchten grösseren Brut-
SO Nester. Die
Silbermöve beginnt schon in der ersten Hälfte

plätzen zählte ich nur je 60

des April zu legen, und da kommen ihre Eier
nach der langen Fastenzeit den Eingeborenen
gerade als schmackhafte und billige Osterspeise
gelegen. In einer der Colonien zeigte die Anlage
der Nester ein interessantes Anpassungsvermö-
gen an die Terrainverhältnisse. Das betreffende
Inselehen war nämlich von einer seichten Mulde
durchzogen, und während nun an den Rändern
derselben die Eier einfach in einer seichten
ausgekratzten. Mulde im Sande oder auf einer
liederlich zusammengeschichteten Unterlage
von Rohrblättern und Rohrstengeln lagen, stan-
den in dem inneren, tiefer gelegenen Teile fest
und gut gebaute Nester auf turmartigen, bis zu
2 Fuss hohen Unterbauten, deren oberer, das
eigentliche Nest bildende Teil genau mit der
Flutmarke abschnitt. Es war ordentlich über-
raschend zu sehen, wie genau dabei die einzel-
nen Baumeister auf dem abschüssigen Terrain
nivellirt und die notwendige Höhe für den Un-
terbau eingehalten hatten. Auf einem benach-
barten Inselchen fand ich übrigens auch ein-
zelne halb schwimmende Nester zwischen dich-
tem Röhricht, so dass hier auf kleinem Terrain
alle Nestarten vertreten waren. Am 28. April
waren neben hoch bebrüteten Gelegen auch
ganz frische Eier vorhanden, die wohl erst nach
der grossen Osterplünderung gelegt worden
waren.

Am 17. Mai fand ich ebenda grössere und
kleinere Dunenjunge und dazwischen wie
der ganz frische Gelege in augenscheinlich
neuerdings beraubten Nestern.

Die ganz schwachen Dunenjungen drückten
sich auf dem Sande und mimikrisirten daselbst
vortrefflich ; die etwas älteren trachteten das
Wasser zu gewinnen und schwammen auf die-
sem prächtig und rasch dahin ; alle aber zeigten
sich äusserst mutig beim Aufnehmen und setzten
sich mit kräftigen Bissen energisch zur Wehre.
Bei

wohl durch viele schlimme Erfahrungen ge-

allen meinen Besuchen zeigten sich die

witzigten Alten dagegen nicht besonders mutig,

' was auch ganz mit Frorrıcre's Erfahrungen

am Kaspi übereinstimmt. Schreiend, wiehernd
und kreischend stoben die Brutvögel bei un-
serer Annäherung empor und kreisten in be-

158

magasságban keringtek a kolénia fölött, folyton
hallatva érdes hangjaikat, melyeknek csodála-
tos zürzavarából különösen egy rekedt, gúnyos
nevetés vált ki visszataszító módon.

Életmódjában s foglalatosságában igen kecses
és kedves madár az ezüstös sirály. Nyugodt
szárnyalással vonul a víz fölött csekély magas-
ságban, nyilsebesen csap le megpillantott zsák-
mányára — mely többnyire apróhal — lebegve
után a habokba vágja nyakát s mellét, hogy a
prédát csőrével elkaphassa. Gyakran eredmény
nélkül marad a csapás; labdamódra emelkedik
akkor a csalódott madár ujra a levegőbe, s a
könnyed és gracziózus légi játékát előlről kezdi.
Szivesen üldögél ez a sirály sűrű csapatban az
alacsony homokpadokon vagy a fenyérek szélén,
hogy höszin tollazatát tisztogassa vagy a me-
lengető napsugarakban gyönyörködjék. Ritkán
20 főt
számláló kis csapatokban vannak együtt. De a

látni egyes egyéneket; rendesen 15

milyen társaság kedvelők egymás között, annyira
féltékenyeknek látszanak fészkelő helyeiken ide-
gen fajokkal szemben. A Razim-Sinoi területen,
hol a legkülönfélébb sirály- és csérfélék tartóz-
kodnak állandóan, a költési idő alatt egy bizo-
nyos elég élesen elhatárolt területet tisztán
csak ezüstös sirályok laknak.

Kiválólag kedveseknek találtam e sirályokat
olyankor, mikor a magasra meredő Dolojman
fok sziklái közt fekve csekély távolságra láttam
őket a meredeken leszakadó szirt mentén tova
vonulni. Nyugodtan, szárnycsapás nélkül vitor-
lázott el előttem egyik sirály a másik után;
épen csak a fejüket mozdították meg kissé, ha
valami vigyázatlan mozdulatot tettem. Zúgha-
tott viharszerü szél a sziklák körül, lehetett oly
csendes idő, hogy a szellőt sem éreztem, mindig
egyforma, méltóságos repüléssel haladtak előt-
tem e vakitéan fehér madarak, ezek a tökéletes
repülési képességükért annyira irigylendő te-
remtések.

Hydroprogne caspia. Találó néven nevezik
ezt a csért a különben minden sirályt és csért
«Martin»-nak mondó lagunai halászok, a meny-
nyiben vadsägäért, féktelen és rabló voltàért a
«eserkesz» epithetonnal jellemzik. Vadul, rabl6-

deutender Höhe über der Colonie, fortwährend
ihre rauhen Töne ausstossend, aus derem wun-
derlichen Gewirr ein heiseres, hämisches La-
chen besonders widerwärtig hervorklang.

In ihrem Leben und Treiben ist die Silber-
möve ein reizender und anmutiger Vogel. Mit
ruhigen Flügelschlägen zieht sie in geringer
Höhe über dem Wasser dahin, pfeilschnell
stösst sie auf die erspähte Beute — meist kleine
Fische — herab, hält rüttelnd knapp über der
Wasserfläche und wirft sich dann nach kurzem
Zögern mit Hals und Brust in die Flut, um den
Fang mit dem Schnabel zu fassen. Oft misslingt
der Stoss; wie ein Ball schnellt dann der ent-
täuschte Vogel wieder in die Luft, und das
leichte, graziöse Flugspiel beginnt von neuem.
Gern sitzen diese Möven in dichten Schaaren
auf niedrigen Sandbänken oder am Rande der
Dünen, um ihr schneeiges Gefieder zu putzen
und die wärmenden Sonnenstrahlen zu genies-
sen. Selten erblickt man einzelne Individuen;
meist halten sie sich in kleinen Trupps von
15—20 Stücken zusammen. So gesellig sie aber
untereinander sind, so eifersüchtig scheinen sie
am Brutplatze gegen fremde Arten zu sein. Im
tazım-Sinoi-Gebiete, wo Möven und Seeschwal-
ben der verschiedensten Arten zu den ständigen
Erscheinungen gehören, ist ein gewisser, ziem-
lich scharf umgrenzter District während der
Brutzeit
Besonders reizvoll erschienen mir diese Möven,
wenn ich in den Felsen des hochragenden Cap
Dolojman liegend sie auf geringe Entfernung
längs der jäh abstürzenden Klippen dahinziehen
sah. Ruhig, ohne Flügelschlag segelte ein Möve
nach der anderen vorbei; kaum wandten sie
den Kopf ein wenig, wenn ich eine unvorsichtige
Bewegung machte. Mochte ein sturmartiger
Wind die Felsentürme umheulen, mochte es
so still sein, dass kein Lüftchen zu spüren war,
immer zogen die blendend weiss erscheinenden
Vögel unbeirrt gleichen, majestätischen Fluges
vorbei, beneidenswerte Geschöpfe in ihrer vol-
lendeten Flugfertigkeit.

Hydroprogne caspia.

Mit einem trefflichen Namen belegen die alle
Möven und Seeschwalben sonst mit «Martin»
bezeichnenden Lagunen-Fischer diese See-
schwalbe, indem sie die durch ihre Wildheit,
ihr ungestümes und räuberisches Wesen Aus-
gezeichnete durch das Epitheton «Tscherkess»
characterisiren. Wild, räuberisch und unbändig

ausschliesslieh von ihnen bewohnt.

[4

módra és féktelenül garázdálkodtak a cserkesz
települők a dobrudzsai csöndes és békés termé-
szetü halászok és parasztok között, és per ana-
logiam «Cserkesz martin»-nak nevezik ma is
félő megemlékezésből a vad lócsért.

Ennek a nagy, erős csernek idegenszerü
alakja, hatalmas élénkpiros csőre, csillogó hó-
színü tollazata s nagy, vadul tekintő szemei

eleven korában sajátos bájt adnak. Magasan a

levegőben szárnyalva, hangos, dühös kiáltással

fogadja a testébe vágódó söréteket. Ha még oly
súlyos is a seb, melyet a lövés ejtett rajta, még
oly nagy a magasság, melyről lezuhant: alig
esett le, ha csak egy szikrája van is benne az
életnek, rögtön védőállásba helyezkedik, sőt
egyenesen támadólag lép fel s ilyenkor tűhegyes,
erős csőre s messzire tárt narancsvörös torka
igazán veszedelmesnek látszik. A vadul s bámu-
latos erővel minden oldalra osztogatott csőrcsa-
pások különben csakhamar megtanítják a va-
dászt arra, hogy a cserkesz-martinnal nem lehet
tréfázni. Egy vagy más hatalmas szakított seb
fájó emlékül marad megs a jövőre nézve óva-
tosságra int.

A ló-csért még ma is elég közönséges jelen-
ségnek tarthatjuk a lagunák területére s általá-
ban az egész tengerpartra nézve, de úgy látszik
szorosan a lagunák tenger felé eső oldalához s
erősebben sós vízhez vonzódik, mert a szárazföld
partján soha sem láttam. Magatartása s élet-
módja tekintetében igazi csérnek mutatkozik;
keresgélve jókora (20—40 m) magasságban vo-
nul a víz tükre fölött s hirtelenül heves erő-
szakkal vágódik le a kiszemelt zsákmányra úgy,
hogy gyakran magasra szökik a víz az erős csa-
pástól, vagy a madár maga is egészen eltünik
benne egy pillanatra; vagy pedig nagyobb csa-
patokba gyülve sütkérez a homokpadokon s fe-
nyérnyelveken, tisztítja s simítja tollát s éles,
krákogó lármával czivódik szomszédjaival. A le-
lőtt madarakra, ha más fajuak is azok, hevesen
és kitartóan csapdos, mint azt többi csérféle is
tenni szokta.

A párok úgy látszik hűen összetartanak,
mert egyedül álló egyéneket csak igen ritkán
láttam: még a nagyobb csapatokban is csak-

159

hausten die tscherkessischen Colonisten unter

den ruhigen und friedlichen Fischern und

Bauern der Dobrudscha, und « Tscherkess-
Martin» nennen diese heute noch in scheuer
Erinnerung per analogiam die wilde Raubsee-
schwalbe.

Die fremdartige Gestalt dieser grossen, kräf-
hochrote
Schnabel, das glänzende, schneeige Gefieder

tigen Seeschwalbe, der mächtige,
und die grossen, wild blickenden Augen verlei-
hen dem lebenden Vogel einen eigentümlichen
Reiz. Hoch in der Luft quittiren sie die ein-
schlagenden Schrote mit lautem, wütendem Ge-
schrei. Mag die Verletzung durch den Schuss
noch so schwer, mag der Sturz aus der Höhe
noch so bedeutend sein: kaum herabgeworfen
nimmt der Vogel, falls nur noch ein Fünkchen
Leben in ihm ist, sofort eine Verteidigungsstel-
lung ein, ja geht sogar direct angriffsweise vor,

i wobei der nadelscharfe, kräftige Schnabel und

tachen wirk-
lich gefährlich aussehen. Übrigens belehren die
wütend und mit erstaunlicher Kraft nach allen
Seiten hingeführten Schnabelhiebe den Schüt-
zen bald, mit «Teherkess-Martin»
nicht zu spassen ist. Ein oder der andere tüchtige
Fleischriss bleibt in schmerzlicher Erinnerung
und mahnt für die Zukunft zur Vorsicht.

Die Raubseeschwalbe ist heute noch als eine

der weitaufgerissene orangerote

dass dem

ziemlich gemeine Erscheinung des Lagunen-
gebietes und wohl der ganzen Meeresküste zu
bezeichnen, scheint sich aber streng an die
Seeseite und das stärker salzhaltige Wasser zu
halten, da ich sie nie an den Festlandsufern
sah. Nach Benehmen und Lebensweise zeigt
sie sich als echte Seeschwalbe, zieht suchend
in ziemlicher Höhe (20—40 M.) über den Was-
serspiegel einher und wirft sich dann plötzlich
mit jähem Ungestüm nach einer erspähten
Beute herab, so dass oft das Wasser von dem
kräftigen Schlage hoch aufspritzt, oder auch
der Vogel für einen Augenblick ganz unter
demselben verschwindet ; oder sie sitzt in grös-
serer Gesellschaft sich sonnend auf Sandbän-
ken und Dünenzungen, putzt und glättet das
Gefieder und hadert unter schrillem, kreischen-
dem Geschrei mit den Nachbarn. Auf herab-
geschossene Stücke, auch anderer Arten, stösst

sie heftig und anhaltend, wie andere Seeschwal-

ben auch. Die Pärchen scheinen treu zusammen
zuhalten, denn einzelne Individuen sah ich nur

ganz selten; fast ausnahmslos liessen sich

160

nem kivétel nélkül fel lehetett ismerni az
összetartozó párokat. A benszülöttek amaz alli-
tását, hogy ez a madár nagy fészekrabló, annyi-
val is valöszinübbnek tartom, minthogy magam
láttam, hogy a mint egy magános l6-csér az
ezüstös sirályok tanyájának közelébe merészke-
dett, rögtön nagy lármával tamadtatott meg s
üzetett tova. Költési ideje a Dobrudzsában ju-
nius elejére esik, de fészkelési helyét láthatólag
már előbb elfoglalja és gyülekezési helynek
meg éjjeli tanyának használja. Ilyen helyeket a
csapat ingerülten, folytonos visszataszító lármá-
val kering körül, sőt egyesek jókora erővel
közvetlen a fejünk fölé csaptak le. Hiszem, hogy
a ki a költési idő javában keresne fel egy na-
gyobb kolóniát, erélyes támadást tapasztalna e
bátor és erős madarak részéről. Mind az a ked-
vesség, mely a csérféléket különben jellemzi,
hiányzik e fajnál. Nagyon is szembeszökően
helyettesíti itt a kis csérek csimossagat és ele-
gáncziáját az öntudatos, féktelen erő, mely
épen a nemi jellegek szembeötlő jelenléte mel-
lett ellenszenvesen, sőt visszataszítóan érinti a

szemlélőt.

Columba livia typica Bonn. és C. livia unico-
lor A. és Car. Brenm. Azok az egyformán pala
fekete galambok, melyeket megfigyeltem s me-
tudtam

lyekből csak nagy vesződséggel egy

hímet elejteni, okvetlenül vadon élőknek tekin-

tendők, mert a számba vehető falvakban, mint

Ciamurli, Slava russa és Slava cerchesseasca,
egyáltalában nem tartanak házi galambot s a
nagyon messzeeső Ciucurova faluban épen ez
a fekete varietás ismeretlen. Hozzá még ezek a
fekete galambok épen olyan vadak voltak, mint
az igazi szirti galambok. Fehér vagy máskép
eltérő szinezetü galambokat a szabad mezőn
láttam, hol kisebb
mennyiségü házi galambot tartanak a lakók.

csak Ciucurova közelében
Minden esetre igen érdekes, hogy ez a fekete
forma, mely BREHM szerint vad állapotban Nu-
biában fordul elő, a Dobrudzsában szabadon
vagy elvadulva él. A Balkán-félszigeten tartóz-
kodó s töbszörösen észlelt ugynevezett elvadult
házi galambok tanulmányozása bizonyos tekin-

tetben bizonyára háladatos feladat volna !

selbst bei grösseren Gesellschaften die zusam-
mengehörigen Paare erkennen. Die Behaup-
tung der Eingeborenen, dass sie ein arger Nest-
räuber sei, erscheint mir umso wahrschein-
licher, als ich beobachtete, wie eine einzelne
Raubseeschwalbe, die sich in der Nähe einer
Silbermövensiedlung gewagt hatte, sofort unter
heftigem Geschrei angegriffen und vertrieben
Ihre Brutzeit fällt in der Dobrudscha
auf Anfang Juni, doch scheint sie die Brutplätze
schon früher zu beziehen und als Versamm-
lungsort und Nachtquartier zu benützen. Sie
umkreisten solche unter fortwährendem wider-
lichem Geschrei in aufgeregter Weise, ja ein-
zelne stiessen sogar mit ziemlicher Wucht bis
dieht über unsere Köpfe nieder. Ich glaube,
dass zur Höhe der Brutzeit bei einer grösseren
Colonie ein Besucher ganz energischen.Angrif-
fen dieser mutigen und kraftvollen Vögel aus-
gesetzt sein würde. Aller Liebreiz, der sonst
den Seeschwalben innewohnt, fehlt dieser Art.
Zu auffällig tritt hier an die Stelle der Zierlich-
keit und Eleganz der kleinen Arten eine wilde,
selbstbewusste, ungezügelte Kraft, die gerade
bei den deutlich vorhandenen Gattungscharak-
teren unsympatisch, ja abstossend berührt.
Columba livia typica Bonn. und (7. livia uni-
color A. und Chr. Brehm. Die von mir beobach-
teten einfarbig schieferschwarzen Tauben, von
denen ein & zu erlegen uns erst nach vieler
Mühe gelang, sind entschieden als Wildlinge
aufzufassen, da in den in Betracht kommen-
den Dörfern Ciamurli, Slava russa und Slava
cerchesseasca überhaupt keine Haustauben ge-
halten in dem weit entfernten
Ciucurova gerade diese schwarze Varietät unbe-

wurde.

werden, und
kannt war. Zudem zeigten sich diese schwarzen
Tauben genau ebenso scheu wie die echten
Felsentauben. Weisse oder sonst abweichend
gefärbte Tauben sah ich frei auf dem Felde erst
in der Nähe von Ciucorova, wo eine kleine An-
zahl Haustauben gehalten wird. Jedenfalls ist
es hochinteressant, dass diese schwarze Form,
welche nach Brenm wild in Nubien vorkommt,
wild oder verwildert in der Dobrudscha lebt.
Ein Studium der auf der Balkanhalbinsel viel-
fach beobachteten sogenannten verwilderten
Haustauben wäre in mancher Hinsicht gewiss
lohnend !

161

IV.
Mérték-tablazat.

A méretek em-ekben vannak adva; sorrendjiik a következő: a) szárny hossza a hegyétől a
kézizületig ; b) farok hossza ; c) csőr hossza a homloktollazattöl orméjan végig; d) estid.

Az itt tárgyalt példányok sorozata — egyes duplikátumok kivételével — jelen munka befejezése után a
boszn.-herczeg. orsz. Múzeum tulajdonába ment át és jelenleg — úgy mint a következőben feldolgozott tojás-
collectió — nevezett Múzeum gyüjteményében van elhelyezve.

Mass-Tabelle.

Die Masse sind in Ctm. angegeben; die Reihenfolge derselben ist die folgende: a) Flügel-
länge von der Spitze bis zum Buge ; b) Schwanzlänge ; c) Schnabellänge von der Stirnbefiederung
über den First zur Spitze ; d) Tarsus.

Die hier besprochenen Belegexemplare sind bis auf einige zurückbehaltene Doubletten nach Abschluss
dieser Arbeit in den Besitz des bosn.-herzog. Landes-Museums übergegangen und befinden sich, sowie die
im Nachfolgenden behandelte Eierkollektion, in der Sammlung dieses Museums.

Corvus corax L.

1. d. Han-Cearca, 11 April. 44:9 — 263 — 7-4 — 5-6.
2. 2. Jurilofea, 95 Mai. 40 226 — 72 — 56.

Colæus monedula (L.)

1. 2. Jurilofca, 12 Mai. 22-2 13:1 -- 2:9 3

a

Garrulus glandarius typicus (L.)

1. d. Ciucurova, 4 April. 182—16 —3— 45.
2. d'. Han-Cearca, 9 April. 181 — 1529 — 3 — 42.

Emberiza citrinella L.

1. a. Ciucurova, 2 April. 87—78—1— 18.

Emberiza hortulana L.

1. d. Jurilofea, 13 Mai. _ 92 — 77 S
2. d. Jurilofca, 14 Mai. 91 6°7 -— 1-1 — 18.
3. d. Jurilofea, 14 Mai. 91 6-8 12 — 17.
4. d. Jurilofca, 14 Mai. 87 — 66 — 10 — 1°8.
5. 2. Jurilofca, 14 Mai. 81 — 66 — 11 IND:

Aquila. V. 21

Miliaria calandra (L.)

1. 9. Jurilofea, 22 April. 9-4 — 65 — 11 23:

Melanocorypha calandra (L.)

1. d. Jurilofea, 27 März. 13:3 — 771 1-9 — 2:7
9. d'.Jurilofea, ” 27 März. 129 — 65 1:6 ,27.
3. d. Jurilofca, 23 April. 19:4 — 69 — 17 — 95
A. d. Jurilofca, 4 Mai. 13 —75—18— 5.
5. d. Jurilofca, 15 Mai. 134 — 7 — 18+ 29.
6. 2 . Jurilofea, 31 März. 11:5 — 6-5 1-4 — 29.
7. 2. Jurilofea, 99 April. 11-4 — 61 14 — 2-4.
Calandrella brachydactyla typica (Leist..)
ihe eh gue ae Cap Dolojman, 4 Mai. 92 — 51 — 1:1 — 19.
RER a Cap Dolojman. 21 April. 9-4 — 6 — 11 — 2.
3. Ce riore 99 April.’ 92 5821117
BRL « Jurilofca, 21-April, RD DD aliena
Lullula arborea typica (L.)
1. d. Ciucurova, 5 April. 97 — 57 — 12-— 22.
9. d. Ciucurova, 4 April. IA -— 56 — 13 — 9
3. d. Han-Cearca, 7 April. 92 — 4:8 — 12 — 19.
4. 9. Ciucurova, 4 April. 9 —48—11— 21.
5. £ . Ciucurova, 4 April. 88—49—11-—19.
Motacilla alba L
1. 2 . Jurilofca, 21 April. 8:2 — 8:5 — 13 — 2-3.
Motacilla melanope PALL.
1. d. Ciucurova, 4 April. 855 — 92 — 14-— 2.
Motacilla flava typica L.
1. &. Jurilofca, 23 April. 7"6 — 68 — 13 — 22.
Anthus trivialis (L.)
1. 2. Cap Dolojman, 21 April. 9 67 13 2-1
2. 2. Cap Dolojman, 21 April. 9 —66—11— 20.
3. 2. Curt-Bei, 28 April. 8-4 GE ales DEDA

Anthus cervinus (Pann.)

1. S. Jurilofea, 23 April. 8:
2. 8. Jurilofea, 23 April. 8°

es

D 1 © Ut À

d. Curt-Bei, 28 April. | 2 pärosodott ab 876 — 6-4 — 1-2 DI :
2. Curt-Bei, 28 April. f Gepaartes Paar 9.6 — 60 — 1-0 2.
d. Portita, 30 April. 8:7 — 61 — 13 2.
d. Jurilofea, 3 Mai. Ho — (0) 110) =
d'. Bissericuta, 5 Mai. | 2 parosodott ab 88—63— 192 —2.
2. Bissericuta, I) GepaßzpeB BAe 18-5 SE
Anthus campestris (L.)
1. d. Cap Dolojman, 4 Mai. 87 — 71 — 14— 22.
Certhia familiaris brachydactyla.
1. d. Han-Cearca, 11 April. 6:6 — 57 — 15 — 1°5.
Sitta europea cæsia Worr.
1. d. Ciucurova, 2 April. 84 — 46 — 1:95 — 21.
Parus communis stagnatilis (Br.)
1. d. Ciucurova, 4 April. 6-7 — 56 — 1:0 — 1-6.
Parus lugubris Narr.
1. d. Ciucurova, 4 April. 71 57 12 — 211.
Panurus biarmicus (L.)

tl pass Girla Litkow, 17 April. 6-1 77 — 09 9-0.

Izlina tò :
De E ned 17 April. 6-1 9-1 0-9 1.92

See Izlina, pn i 2
SMISE Girla Periteasca, 7 Mai. 6289 1:0 2-0.
A. dI. Girla Periteasca, 7 Mai. 57 — 78— 09 — 9-0.
DEC Girla Periteasca, 7 Mai. 58—75—10 — 1°9.
Ch SH Girla Periteasca, 7 Mai. 59 8:1 — 0:95 — 20.
7. d juv. Dranow, 7 Mai. 53 — 62—09 — 2-0.
8. d juv. Dranow, 7 Mai. 53 — 62 — 09 — 1°8.
9. 2 juv. Dranow, 7 Mai. 5:6 — 6:9 — 19 - 19.

Regulus ignicapillus (Br.)
1. d. Pascha Kazla, 98 März. 5:0 — 3:5 -— 11 — 16
9. p. Jurilofca, 31 Marz. 47 — 3:7 I — Ele
Lanius minor Gm.
1. d. Periteasca, 8 Mai. 11:6 — 88 — 16 — 2:3.
Lanius collurio L.

1. 2. Cap Dolojman, 12 Mai. 96 — 79 — 15 — 23.

164

d'. Jurilofea, 14 Mai. 86 — 7 — 1-3 —- 2.
Sylvia sylvia (L.)
9. Jurilofca, 14 Mai. 6°7 — 549 — 1-0 — 2.
d. Jurilofca, 14 Mai. 7 — 59 — 1:0 -— 2.
?. Periteasca, 8 Mai. 6:9 — 5:9 — 1-1 — 9
Sylvia curruca (L.)
d'. Periteasca, 8 Mai. 64 — 54 — 1:0 — 18.
Phylloscopus trochilus flaviventris ( VTEILL.)
d‘. Portita, 30 April. 6-7 — 29 — 09 — 2.
dt. Periteasca, 8 Mai. 6°7 — 5°2 —- 079. — 18.
d. Cap Dolojman, 12 Mai. 67 — 49 — 0°95 — 1°9.
Phylloscopus rufus sylvestris (MrIsn.)
a. Jurilofea, 28 Márz. 6:3 — 5:0 — 0:9 — 1:85.
Lusciniola melanopogon rum.
d'. Pascha Kazla, 28 Marz. 5:6 — 47 — 19 — 20.
Locustella luscinioides (Savi.)

d . Ciucurova, 3 April. 6°5 — 60 — 12 — 20.
d. Dranow, 6 Mai. 67 — 5"5 — 1:25 — 21.
Turdus viscivorus L.

d. Moru-Ghiöl, 15 April. 145 — 107 — 18 — 30.
Ruticilla pheenicura (L.)

d . Periteasca, 19 April. 79—60-— 10 — 1:95.
d. Periteasca, 19 April. 77 — 55 — 10 — 9-0.
d . Periteasca, 19 April. 79 — 57 — 11 — 9-9,
9. Dranow, 6 Mai. 77 — 58 — 10 — 19.
? . Periteasca, 8 Mai. 75 — 5°4 — 0:95 — 1°95.
Saxicola cenanthe (L.)

d. Jurilofca, 31 März. 9-3 — 5:35 1:3 — 29:7

d'. Dunarut, 18 April. 9-2 — 5-6 L3 — 2-7

Sylvia nisoria (Becxsr.)

19

bo

— à C9 RO —

+ +0 +0 Q

e + à

165

Saxicola leucomela PALL.

. Cernavoda, 97 Mai. 88 — 61 1-2 955

. Cernavoda, 27 Mai. 86 — 54 — 11 9-1

. Cernavoda, 27 Mai. 8:8 — 6:3 — 1:15 — 23

. Cernavoda, 27 Mai. 8:3 — 51 — 1-15 — 233

. Cap Dolojman, 12 Mai. 87 — 53 — 13 —2.

Pratincola rubetra (L.)

. Portita, 30 April. TI — 46 — 11 — 195.
Pratincola rubicola (L.)

. Jurilofea, 98 März. 6-1 — 47 — 105 — 20.

Tharrhaleus modularis (L.)
. Pascha Kazla, 30 März. 67 — 53 — 11 — 1°9.
. Ciucurova, 2 April. 65 — — — 11 — 1:95
Muscicapa grisola L.

. Dranow, 6 Mai. 8:8 — 5-9 -— 1-2 — 1-4.
Ficedula atricapilla (L.)

. Cap Dolojman, 93 April. 77 — 50 — 1:05 — 20.
Dendrocopus minor (L.)

. Ciucurova, 3 Apnil. 85 — 992 — 14 — 14.
Dendrocopus maior (L.)

. Han-Cearca, 7 April. 13:0 — 86 — 27 2:25.

. Han-Cearca, 11 April. 13:0 — 8:8 — 23 215

. Moru-Ghiöl, 17 April. 13:2 — 83 — 2-4 — 2-0.

Dendrocopus leuconotus typicus (Becnst.)
. Ciucurova, 3 April. 140 — 9:5 — 345 — 21.
Micropus apus (L.)
. Cap Dolojman, 12 Mai. 17:6 TAO — 0°75 — 0°8.
. Cap Dolojman, 12 Mai. 18:2-— 7:65 — 08 — 07.

166

Caprimulgus europæus L.

1. d. Dranow, 6 Mai. 30:1 1453 — 1:05 14,

Alcedo ispida bengalensis Temm. & SCHLEG.

1. ?. Periteasca, 19 April 2705 a
2. 2. Periteasca, 19 April. 69 3:5 — 3:95 « 0:8) — 08.

5 Gre

ec

ae
De

Coracias garrula L.

Babadagh, 13 Mai. 1959 12:7 — 3:15 1598
Bubo bubo (L.)
. Cap Dolojman, 97 März. 45°9 240 49 6:75.

Gyps fulvus (Gm.)

Cap Dolojman, 31 Marz. 798 — 37:2 — 81 10-1.

. Jurilofca, 14 Mai. 746 32-0 78 — 99,

Circus macrourus (Gm.)

juy. Cap Dolojman, 22 April. 32°3 -- 20°5 — 2:6 — 7-1.
ad. Cap Dolojman, 22 April. 35°9 — 244 — 9-7 — 7-0,

Circus æruginosus (L.)

ad. Moru-Ghiöl, 15 April. 40:92 95:0 3}: ere

ad. Portita. 29 April. 41°7 96-4 DID 81.

Juv. Periteasca, 7 Mai. 38°9 -— 25:3 DI 80.
Accipiter nisus (L.)

. Cap Dolojman, 22 April. 33:0 18:5 1°9 5-4,

Buteo buteo typicus (L.)

. Jurilofca, 30 Màrz. 37 —90—3 — 69.

. Jurilofea, 15 Mai. 367 — 20 — 34 — 65.
Aquila maculata pomarina Br.

. Moru-Ghiöl, 15 April. 46.1 266 40 — 9-9.

SE DSL
+0 à A +0 À +0

Circaötus gallicus (Gm.)

1. d. Ciucurova,

2 April.

53°4 — 3015 — 44 — 9-2.

Hierofalco lanarius (PALL.)

. 9 ad. Cerna,

2. 9 jun. Moru-Ghiöl,

7 April.
15 April.

41°5 — 236 — 29 — 6.
398 — 247 — 30 — 59.

Cerchneis vespertina (L.)

. 2. ad. Periteasca,

7 Mai.

254 13°5 18 — 24.

Pelecanus onocrotalus L.

1 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.
15 Mai.

665 170-—40 -— 12.
70:3 — 1844 — 40:5 — 14.
72 — 905 412 — 118.
595 —- 169 — 33 — 11.
69 —20 — 41 — 13.
615 17-2 32 12.
62 18 — 295 115.

645 — 18:5 — 41°3 14.
61-3 — 16:5 — 345 — 12.
62:6 — 16:5 — 325 — 125.
67:3 — 17:3 —- 49:5 13°5.

Pelecanus crispus Bruou.

8 Mai.

66:5 — 20 — 44-2 — 12:2.

Phalacrocorax carbo (L.)

1. ad. Balta Zmeica,
2. d ad. Periboina,
3. d ad. Periboina,
4. d ad. Periboina,
5. d ad. Periboina,
6. d ad. Periboina,
MTA Periboina,
Sen. Periboina,
Jr Periboina,
TOR Periboina,
tts ee Periboina,
1. d. Zaton,

1. d juv. Golovita,

1 Mai.

32 — 18 — 64— 5-4.

Phalacrocorax pygmæus (PALL.)

. 2 ad. Moru-Ghiöl,

. Jurilofea, 97 Mai.

17 April.

19:5 167 34 — 33.

Cygnus olor (Gm.)

(Coll. P. Nossow.)

Tadorna tadorna (L.)

. Sinoi-Liman,
. Sinoi-Liman,
. Cap Dolojman,

. Kara Burun (Sinoi-Liman),
. Jurilofea (Coll. P. Nossow.), {

27 April. 305 — 199 — 53 — 42.
27 April. 341 — 15 — 62— 53.
4 Mai. 299 — 101 — 57 — 50.

17 Mai. S41 IRA — 5-7 — 53.
ee 55 —- 53.

30:2 — 105 — 52 16.

. Jurilofea (Coll. P. Nossow.),

49:3 — 245 — 9-6 — 9-4.

167

168

Zmeica tò,
" See Zmeica,

. Moru-Ghiöl,

1. d. Cernavoda,
. Cernavoda,

. d. Cernavoda,

1. d. Cernavoda,
2. d'. Cernavoda,

1. d. Nr. 121. Portita.

Jurilofca mellett,

5 Che E EUR
: Bei Jurilofca,
9. 2 È « «
SCT űj

1. 2. Jurilofca,

1. d. Periteasca,

Skella Jurilofca mellett,
©. Skella bei Jurilofca,

Casarca casarca (L.)

1 Mai. 343 121 46 3
25 April. 364 146 46 56.
Phoyx purpurea (L.)
16 April. 332 13:2 133 14598
Herodias alba (L.)
26 Mai. 45 2455 1258 90°5.
26 Mai. 41 17 118 16:9.
Garzetta garzetta (L.)
30 12 10 9-1
« 26 til 87 8-6
« . 2% 12 10 9-6.
‘ E DOTE 3 8-5.
« i= 98°3 11 9-9 10.
‘ SOS ER MG!
« MORTO
« 26:2 10°5 8-4 9:6:
« 96°3 10 9 97:
« 99 — 19 —85— 95.
Ardeola ralloides (Scop.)
97 Mai. 20:7 8:3 6-9 5:6
27 Mai. Dil 8-5 6-9 55
Ardetta minuta (L.)
30 April. 14°5 48 49 41.

Grus grus (L.)
Maj. végén]

20-2 — 12:

Wade Magi (Coll. P. Nossow.) 57%
« « « « « 53 18°6 11
« « « « « 55:5 19°8 11
Aegialitis alexandrina (L.)
93 April. 10:7 — 4 — 1:45 — 34.
Arenaria interpres (L.)
9 Mai. 1541 — 5°8 — 9-9 — 27.

169

Hæmatopus ostralegus L.

1. 9. Periteasca, 9 Mai. 263 — 111 — 85 — 511.

Recurvirostra avocetta L.

14 megmért példänynäl így ingadoznak a méretek :
Von 14 gemessenen Exemplaren schwanken die Dimensionen in nachstehender Weise :

Szárnyhosszal Max. 22-8 — Farok hossza | Max. 9-3 Csér | Max. 92 Csüd | Max. 9:8
Flügellänge | Min. 20:8 Schwanzlängel Min. 8-1 " Schnabel! Min. 71 : Tarsus) Min. 76°

Himantopus himantopus (L.)

I. 2. Jurilofea, 25 April. 29:6 — 76 — 6-5 — 10:9.

Pelidna alpina (L.)

1. d. Pascha Kazla, 98 Marz. 10:6 A 3:0) 2:9:

Ancylochilus subarcuatus (Gürn.)

1. d. Periteasca, 9 Mai. 192 DIA DEI DI
2. d. Periteasca, 9 Mai. 124 50 3°65 98
3. d. Periteasca, 9 Mai. 13-0 47 3:6 9-9
4. 2. Periteasca, 9 Mai. 194 46 40 31
Calidris arenaria (L.)
1. 2. Periteasca, 9 Mai. 12-1 — 49 — 9-75 — 9-9,
2. 2. Periteasca, 9 Mai. 1209 47 — 97 95.
3. 9. Periteasca, 9 Mai. 11-7 — 4:0 9-9 JA
4. 2. Periteasca, 9 Mai. 11-8 44 — 9-6 Dio
Totanus fuscus (L.)
1. . Portita, 30 April. 16:1 — 55 — 5:0 — 55.
2. d'. Portita, 30 April. 164— 66— 5:9 — 53.
3. 2. Portita, 30 April. 1647 — 6-8 — 6-2 — 53,
4. 9. Portita, 30 April. 166 — 67 — 69 — 56.
9. 2 . Portita, 30 April. 16:5 — 65 — 67 — 5:7
Totanus totanus (L.)
I. d. Jurilofea, 23 April. 155 — 5°5 — 47 — 5-4.

Numenius arcuatus (L.)

1 ose ony Maj. végén

joll. Pi Nossow.) 25:4: — 19-9 — 11-8 — 73.
Bei Jurilofea, Ende Mai | Son Pe ui i

Aquila. V. 22

170

1. d. Sinoi-Liman, 27 April. 91"5 — 84 — 3:0 — 14.
2. 2. Jurilofca, 3 Mai. 913 — 79 — 27 — 1:45.
Gelochelidon anglica (Monr.)

1. d. Jurilofea, 93 April. 32:3 12:0 — 42 — 33.

2. d'. Jurilofca, 3 Mai. 39 133 41 34.

a ne 9Mai. 397 —199— 41 — 3-1.

See Razim,
Aigen: ( 9 Mai. 29:5 143 39 DSi
5. 9. Sinoi-Liman, 17 Mai. 39:4 143 3-8 3"2.
Hydroprogne caspia (Pazz.) 1769.

1. 4. Dranow, 5 Mai. 407 147 6:35 47.

2. 2. Dranow, 5 Mai. 406 142 6-6 45.

3. d. Dranow, 6 Mai. 49-1 15°45 6°65 43.

4. &. Periteasca, 9 Mai. 41:35 16:6 6-9 45.

5. d. Periteasca, 9 Mai. 40:95 15-5 6:85 4:55

6. &. Periteasca, 9 Mai. 38:6 16 7 41.

7. &. Sinoi, 17 Mai. 41°3 162 ie?) 43.

8. d. Sinoi, 17 Mai. 40:7 15:6 752 42

9. &. Sinoi, 17 Mai. 40-5 144 6°95 45.
10. 2. Periteasca, 9 Mai. 41:9 15:7 722 44.
11. 9. Sinoi, 17 Mai. 416 143 6-7 4:35.
12. 9. Sinoi, 17 Mai. 41 — 172 —67 — 40.

Sterna fluviatilis Naum.

1. &. Golovita, 1 Mai. 951 14:5 — 3:75 — 1°85.

2. 2. Golovita, 1 Mai. 96-4 — 15:2 — 3:9 NG.

3. 2. Golovita, 1 Mai. 936-1 149 41 175

4, ? Jurilofca, 3 Mai. 95-8 13:8 3:65 115745)

Sterna cantiaca Gw.

1. &. Sinoi, 27 April. Veio = o DAG)

2. d'. Sinoi, 27 April. 99 153 — 59 — 2'5

3. &. Curt-Bei, 97 April. Opi = RS —

4. d'. Sinoi, 17 Mai. 99° — 197 5:35 — 2:6.

5. 2. Curt-Bei, 97 April. 99:6 — 14:35 — 5% -— 26.

6. ?. Portita, 99 April. 30:3 — 15:8 5-4 24

7. 2. Sinoi, 17 Mai. 39 17:5 5:6 9:6.

8. 2. Sinoi, 17 Mai. DOI py) A

Sterna minuta L.

1. d. Jurilofea, 15 Mai. 18:3 8:0 30% 1-5:

2. 9. Jurilofca, 15 Mai. 179 — 7 — 31— 16.

3. 9. Jurilofca, 15 Mai. 17:5 78 Dal 1:45.

Hydrochelidon nigra (L.)

171

Gelastes gelastes (Lrcnr.)

1... Curt-Bei, 27 April. 998 — 109 - 44 — 49.
2. d juv. Curt-Bei, 27 April. 30:25 — 114 45 — 49.
3. d jun. Sinoi, 17 Mai. 313 — iO, —45 — 50.
4. d Sinoi, 17 Mai. 39:6 — 115 — 435 50

By he Sinoi, 17 Mai. 30°35 — 110 — 4:4 — 50.
6. d juv. Sinoi, 17 Mai. 301075459 51
TESE Sinoi, 17 Mai. al = 11107 45 49
Sud Sinoi, 17 Mai. 99:9 — 10:6 195 Ar,
9. a Sinoi, 17 Mai. 99.4 — 10°4 - 41 - 5:05.
1052 Curt-Bei, 27 April. 992 — 110 — 44 51.
In? Sinoï, 27 April. 305 — 115 46 — 51
12. 2 Kara-Burun, 28 April. 989 — 104 — 39 — 49.
(ley & Sinoi, 17 Mai. 999 — 105 — 41 — 48.

Larus minutus PALL.
1. 2 ad. See Issaca, 17 April. 29-1 — 95 — 2:35 — 25.
2. 2 juv. Periteasca, 9 Mai. 99-1 9-4. — 2:6 96.
Larus melanocephalus Narr.

1. 9. Curt-Bei, 27 April.

2. 2. Kara-Burun, 28 April. 98:6 1170 — 3:25 — 44
FREMD 17 Mai. 98:5 12:0 34 45

Larus ridibundus L.
1. 2. Moru-Ghiöl, 15 April. 991 113 — 3:8 — 445.
Larus argentatus typicus Brünn.
1. d. ad. Periboina, 15 Mai. 44-3 ail 5:85 6:5.
Larus argentatus michahellesi Brucx.
ext: Razim, 19 April. 45°7 — 175 — 6:05 — 70
IST: Dranow, 6 Mai. 431 15:75 5:55 6:5
Bud, Dranow, 6 Mai. er GA 7)
4, d. Dranow, 6 Mai. 41-9 — 16:0 5:55 635
5. 2 juv. Cap Dolojman, 97 März. 44-9 — 16:3 58 6:35
6359). Jurilofca, 3 Mai. A4 — 167 — 62 — 70.
Lophæthyia griseigena (Bopp.)
1. d. Girla Litkow, 17 April. 155 — 0 — 42 — 50.
Columba livia unicolor A. & L. Br.
1. d. Slava russeasca, I April. 33:0 — 12:5 — 1°95 — 2°75.

V. Oologiai rész.

Feldolgozta Reiser O.

Szép számú tojást gyüjtöttünk ugyan, de

minthogy a tojásfuróm megkésve érkezett utà- |

nam s a bőrök kikészítésével igen el voltam
foglalva, sajnálatomra elmaradt a tojások ki-
fúvása s csak keveset præparalhattam magam.
A hátramaradt részt KLInGL, a ki igen gyakorlott
s tapasztalt volt e dologban, ugyanazon a prak-
tikus módon csomagolta, a mely a tyúktojások
külföldre való szállításánál használatos s ez a
módszer annyiban kitünően be is vált, hogy a
tojásokat Juriloscától Orsováig sértetlen állapot-
ban tudtuk elhozni. Itt azonban valószinűleg a
vámvizsgálatnál megromlott a csomagolás, mert
Budapestre az egész küldemény teljesen össze-
zúzódva érkezett meg. Még a nehány épen ma-
radt tojásról is letörlődött a czeruzával irt jegy-
zés, úgy hogy a fészekaljhoz való tartozóság,
sőt még a faji hovátartozás is sokszorosan kér-
désessé vált. Az elpusztult tojások közül külö-
nösen a következőket sorolom fel :

20 fészekalj (1—3 darabból álló) a Larus
argentatus michahellesi-bél, összesen 44 tojás.
A helyszinen kiválasztott sorozat a világos
csaknem csokoladé-
barnáig minden átmenetet képviselt.

szürkezöld alapszíntől a

A Melanocorypha calandra 1 fészke április
21-éről, 3 typikus tojással.

A Calandrella brachydactyla 1 fészke május
12-eröl, 3 typikus tojással.

Totanus totanus 4—5 fészekalj 2— 4 tojással.

Himantopus himantopus 2 fészekalja 3—3
tojással.

A többi 60 tojást illetőleg a Reiser O. úr
szives feldolgozása ád felvilágosítást, a melyhez
újra annak hangoztatását fűzöm, hogy a sólyom
és pelikántojások kivételével a többinél a fészek-
aljak összetartozósága nem mutatható ki s hogy
a sorozatképen gyüjtött tojásoknak a legnagyobb
része hiányzik; így a 113 avocetta-tojásból is
csak néhány maradt meg,

V. Oologisches.

Bearbeitet von O. REISER.

Gesammelt wurde zwar eine ganze Anzahl
Eier, da aber mein Eierbohrer verspätet ankam
und ich auch zu sehr durch die Zubereitung
der Bälge in Anspruch genommen war,
musste ich leider auf das Ausblasen jener ver-
zichten und konnte nur wenige Stücke selbst
präparieren. Den Rest verpackte KLINGL, der

so

| darin viel Ubung und Erfahrung besass, in der-

selben praktischen Weise, welche bei dem Ex-
port von frischen Hühnereiern zum Gebrauch
kommt, und bewährte sich diese Methode auch
insoferne vortrefflich, als wir die Kier unversehrt
von Jurilofca bis Orsova brachten. Hier muss aber
wohl die Verpackung gelegentlich der Zollrevi-

sion gelitten haben, denn in Budapest kam Alles

in vollständig zertrümmertem Zustande an. Auch
auf den wenigen erhalten gebliebenen Eiern
wurden dabei meist die mit Bleistift gemachten
Bezeichnungen verwischt, so dass die Gelege-
einheit, ja selbst die Artzugehörigkeit vielfach
in Frage gestellt wurde. Aus der Zahl der ver-
nichteten Eier sei hier insbesondere Folgendes
angeführt:

20 Gelege (à 1-3 Stück) von Larus argent.
michahellesi mit 44 Eiern. Die an Ort und Stelle
ausgewählte Suite zeigte alle Übergänge von
lichtgraugrüner Grundfarbe bis zu einem fast
chokoladebraunen Tone.

| Nest von Melanocorypha calandra vom
21. April mit 3 typischen Eiern.

1 Nest von Calandrella brachydactyla vom
12. Mai mit 3 typischen Eiern.

Totanus totanus. 4—5 Gelege zu 2—4 Eiern.

2 Gelege von je 3 Eiern des Himantopus hi-
mantopus.

Betreffs der übrig gebliebenen 60 Eier gibt

die von Herrn O. Reiser in der liebenswürdig-

sten Weise übernommene Bearbeitung Aus-

i kunft, wobei nur nochmals betont sei, dass mit

Ausnahme der Falken- und Pelikaneier der
Gelegeverband zerrissen ist und weitaus der
grössere Teil der als Suiten gesammelten Eier
fehlt; so blieben von 113 Avosetteneiern nur

einige wenige übrig.

A Dobrudsában 1897-ben gyüjtött tojások súlya,
méretei s a hozzájuk fűzött megjegyzések.

Falco lanarius (Pall.).

1 magános tojás a fészekben április 6-an:
Balabangea.

Nagyság: 5574 X 42°5 mm. Súly : 480 cer.

5 darabból álló fészekalj április 7-én. Han-
Cearca.

D GTG STA 559 bb 537
POS: 73 495 423 433 439 DD
Súly : 472 497 452 498 488 egr.

Ezek a méretek mint a súlyadatok is igen
jól megegyeznek az oroszországi darabokéival,
melyeket GoEBEL vizsgált 1879-ben.

Aquila melanaëtus (L.).
2 darabot számláló fészekalj április 4-én.
Ciucurova.

ns 707
Nagysag : 57-9 SE
Súly : 1519 1330.

A rendesen fellépő halvány violaszinü héj- |

foltok egészen hiányoznak ennél a fészekaljnál.
Az egyik darab csaknem folt nélküli, a másikon
gyér világosbarnás foltozás van.

Vultur monachus (L.).
1 darabból álló fészekalj ápr. 4-én. Ciucurova.

Nagyság : 93 x 72:2 mm. Súly : 2650 egr.

Fiatalabb, nem nagyon erős termetű nőstény. | der Eioberfläche fliesst die Zeichnung zu grösse-

Erösen sötetbarnäval foltos. A tojäs felsziné-
nek csak 4 pontján olvad a rajzolat nagyobb
foltokba, különben élesen határozottan tünik elé
a fehér alapból. Violaszinü foltok úgy ennél,
mint a többi három tojásnál sincsenek.

1 tojásból álló fészekalja április 9-én. Han-
Cearca.

Nagysäg: 92:5 x 72:9 mm. Súly: 2660 cer.

Igen nagy nőstény, talán a 3-iknál is nagyobb.
Nem került lövésre. A fészek is valamennyi
megvizsgált között a legnagyobb volt.

A tojásnak majdnem egész felületét sürű,
kissé elmosott, világosbarna rajzolat borítja úgy,
hogy a tompa felén az alapszínből semmi sem
látható. E tájon vizesen ráfestett sötétbarna szín
is található két ponton.

173
Gewicht, Maasse und Bemerkungen über die Eier-
ausbeute aus der Dobrudscha 1897.

Falco lanarius (Pall.).
| Ei, einzeln, 6. April. Balabangea.

Grosse : 55°4 Xx 42°5 mm. Gewicht: 480 cor.
o

Gelege zu 5 Stück, 7. April. Han-Cearca.

de 57:6 574 55°) 551 537
rosse: —— — ——— —— moe
i 13 425 423 433 43-9
Gewicht: 472 497 452 498 488 cor.

Diese Dimensionen stimmen ebenso wie das
Gewicht sehr gut mit russischen Exemplaren
nach den Messungen GoEBEL s 1879.

Aquila melanaétus (L.).
Gelege zu 2 Stück, 4. April. Ciucurowa.

oe 748 Torre
xTOSSe : 57-9 Beeb
Gewicht: 1519 1330.

auftretenden blassvioletten
Schalenflecke fehlen diesem Gelege vollstündig.
Das eine Exemplar ist nahezu fleckenlos, das
andere zeigt eine lichtbräunliche
Fleckung.

Die gewöhnlich

sparsame

Vultur monachus (L.).
Gelege zu 1 Stück, 4. April. Ciucurowa.

Grösse: 93 x 72:2 mm. Gewicht: 2650 egr.
Jüngeres, nicht allzustarkes 9.

Kräftig dunkelbraun gefleckt. Nur an 4 Stellen

ren Flecken zusammen, die übrige tritt auf dem
weissen Grunde scharf markirt hervor. Violette
Schalentlecke fehlten bei diesem und den an-
deren drei Eiern vollständig.

Gelege zu 1 Stück, 9. April. Han-Cearea.
Grösse: 92:5 x 729 mm. Gewicht: 2660 egr.

9 sehr gross, vielleicht noch grösser. als bei

3, wurde nicht erlest. Der Horst war der grösste
von allen besuchten.
Eine dichte, etwas verschwommene, licht-

braune Zeichnung bedeckt fast die ganze Ober-
fläche des Eies, so dass am stumpfen Ende des-
selben von der Schalengrundfarbe nichts zu
sehen ist. Hier findet sich auch etwas dunkel-
braune Farbe an zwei Stellen flüchtig aufge-
tragen.

174

1 tojásból álló fészekalja április 9-én. Han-
Cearca.

Nagysäg: 87:6 x 68°8 mm. Súly: 1540 cer.

Hatalmas termetű, igen vén nősténytől való.
Egyszinűen fehér a tojás !

1 darabból álló fészekalja április 11-én. Han-
Cearca.

Nagysäg: 945 x 645 mm. Súly: 2370 cer.

Határozottan fiatal, igen kicsiny termetű nős-
ténytől.

Tetemes hosszúsága s csekély vastagsága
miatt jócskán megnyult, tehát abnormis tojás.
A sürű, rozsdabarna rajzolat a tojás hegyes
vége felé oly sürű, hogy itt az alapszínből semmi
sem világít át. A póluson magán erősen sötét-
barna felhőzet látszik.

Grus grus (L.).
2 darabból álló fészekalja április 18-án. Go-

lovita.
N : 9723 97-2 Le
agyság : === mm.
SIR: 663 664
Súly : 2402 2360 egr.

Ez a két tojás, mely egy fészekben találtatott,
tehát bizonyosan egy fészekaljhoz tartozik,
első pillanatra rendkívül eltérő színűnek lát-
szik. Míg az első teljesen normális szinezetű,
addig a második igen sajátságos sárgás-zöld
általános színével tünik fel, melyen mindenütt
áttetszik a foltozat s mely annyira egyenletesen
borítja az egész felszínt, hogy teljesen kizártnak
látszik annak a lehetősége, mintha talán a fé-
szekben a lerakás után állt volna be valami
véletlen szineződés, valami növényi festőanyag
révén.

Sokkal jogosabb az a feltevés, hogy a sárgás-
zöld bevonat közvetlenül a tojás lerakása elott
jutott arra rá s hogy a darúnak valami növényi
tápláléka okozta azt.

Minthogy ez a vízben könnyen oldható s
ledörgölhető festö-
anyag határozottan édes izű s minthogy a darú-
ról ismeretes, hogy szivesen eszik bizonyos
gyökereket, melyeket maga kapar ki, valószinű
az a gyanitàs, hogy egy jókora adag édesgyökér,

A,

nedves ruhával könnyen

valószinűleg a Glycyrhiza echinata L. okozta
ezt a csodálatos páczot.

Gelege zu 1 Stück, 9. April. Han-Cearca.
Grösse : 87:6 x 68:8 mm. Gewicht: 1540 cer.

? ein mächtiges, uraltes Stück.
Einfarbig, weisses Exemplar.

Gelege zu 1 Stück, 11. April. Han-Cearca.
Grösse : 945 X 645 mm. Gewicht: 2370 egr.

? ein entschieden junger Vogel von sehr ge-
ringer Grösse.

In Folge bedeutender Länge und geringer
Breite von ziemlich gestreckter, daher abnormer
Gestaltung. Die dichte, rostbraune Zeichnung
häuft sich gegen das spitze Ende derartig an,
dass hier nichts von der Grundfarbe durch-
leuchtet. Am Pol selbst zeigt sich obenauf eine
starke dunkelbraune Wölkung.

Grus grus (L.).
1 Gelege zu 2 Stück, 18. April Golovita.

97:9 97-2
66:3 66°4
Gewicht: 2402 2360 cgr.

Grösse: mm.

Diese beiden Eier, welche in ein und dem-
selben Neste gefunden wurden, somit ein rich-
tiges Gelege bilden, erscheinen auf den ersten
Blick ungemein verschieden gefärbt. Während
das erste Ei durchaus normal ist, zeigt das
zweite eine höchst eigentümliche, gelbgrüne
Gesammtfärbung, welche bei überall durch-
scheinender Fleckung derartig gleichmässig die
ganze Oberfläche erfüllt, dass eine accessorische
Auftragung etwa von pflanzlichen Farbstoffen
im Neste nach dem Legen des Eies vollständig
ausgeschlossen erscheint. Es ist vielmehr die
Vermutung gerechtfertigt, dass dieser gelbgrüne
Überzug sich unmittelbar vor dem Legen des
Eies der Oberfläche mitteilte und durch ein
pflanzliches Nahrungsmittel des Kranichs her-
vorgerufen wurde.

Da dieser in Wasser leicht lösliche und mit
einem feuchten Tuche leicht abreibbare Farb-
stoff deutlich süss schmeckt, und andererseits
der Kranich als Liebhaber von selbst ausgegra-
benen Wurzeln bekannt ist, so liegt die Ver-
mutung nahe, dass eine tüchtige Portion einer
Süssholzwurzel, wahrscheinlich von Glyeyrhiza
echinata L., jene merkwürdige Beize verur-
sachte.

Recurvirostra avocetta (L.).
1 egyedülálló darab, a räirt dátum április 23.

Nagysäg : 515 Xx 354. Súly 203 cer.

Világos szinvarietàsa e különbeu sötetszinü |
tojásoknak !

2 darabból álló fészekalja, Sinoii-liman.

: 49-1 487 |
Nagysag: “SrA SZ mm. |
Súly : 201 202 egr.

Teljesen abnorm szinezetű fészekalj, mint-
hogy a második tojás rajza csak néhány pont- |
ból, az elsőnél pedig csak három nagyobb |
feketebarna foltból áll. Az alapszin ennél a
fészekaljnál is világos olajosbarna.

Tadorna tadorna (L.). |
1 magányos darab május 20-áról. Jurilofea. |

Nagysäg: 628 x 43°3 mm. Súly : 600 cer.
Az Euröpa északi részéről való tojásoktól nem |

lehet megkülönböztetni !

Anas strepera (L.).
3 darabból álló fészekalj. Sinoï-limän.

PES 565 545 54 ua
SEE CORRE TE DOC
Súly : 393 390 389 cor.
5 darabból álló fészekalj. Jurilofca.
Seen 544 53 528 523 522 i
MC 87-8 367 363 382 88
Súly : 331 998 326 340 315 cer.

Feltünően apró, de különben typikus tojások !

Pelecanus crispus (Bruch.).
2 tojás (valószinűleg külön fészkekből) április

15-éről. Moru-Ghiöl.

TELLER ER
eer a7 BIT Ma
Suly: 1910 2370 cer.

|
Sterna cantiaca (Gm.).

4 darab (melyek közül 2 valószinűleg egy
fészekaljhoz tartozik) május végéről. Sinoi-

limán.

175

Recurvirostra avocetta (L.).
1 Exemplar, einzeln, Datum auf dem Ei:
93. April.

Grösse: 51:5 x 35:4 mm. Gewicht: 203 cgr.
Lichte Farben-Var., dieser zumeist dunkel-

gefärbten Eier.

Gelege zu 2 Stück, Sinoi-Liman.

Grösse: en — MAGIA
an JET 2
Gewicht: 201 202 cer.

Gänzlich abnorm gefärbtes Gelege, indem
sich bei dem zweiten Ei die Zeichnung auf we-
nige Punkte, bei dem ersten aber auf drei grös-

| sere schwarzbraune Flecken beschränkt. Die

Grundfarbe ist auch bei diesem Gelege ein lich-

| tes Olivenbraun.

Tadorna tadorna (L.).
1 Exemplar, einzeln, 20. Mai. Jurilofca.

Grösse: 62:3 x 43:3 mm. Gewicht: 600 egr.
Von Eiern aus dem Norden Europas nicht zu

unterscheiden.

Anas strepera (L.).
Gelege zu 3 Stück. Sinoi-Liman.

a ORE: SE ty
"7a CIM AOR o
Gewicht: 393 390 389 cer.
Gelege zu 5 Stück. Jurilofca.
Arie 544 53 IS OM DO dé
IO a8 7307. 383 38%, TANI a
Gewicht: 331 238 396 340 315 cen

Ein auffallend kleingeformtes, aber sonst ty-
pisches Gelege.

Pelecanus erispus (Bruch.).

2 Eier (wahrscheinlich aus verschiedenen

| Nestern), 15 April. Moru-Ghiöl.

101:5
577
1910

95°9
mm.
626

2370 cgr.

Grösse:
Gewicht:
Sterna cantiaca (Gm.).

4 Stück (wovon 2 wahrscheinlich zu einem
Gelege gehörig), Ende Mai. Sinoi-Liman.
Le)

176

A 2-ik példányt több, jellemző, nagy üszögös
folt diszíti.

N ; 978 52:6 52:6 52-1
Nagysag: ar apr af ago MM.
an ETS seo BB RD
Suly : 208 267 992). 255 CET.

Ezek a tojások, melyek e madárnak délkeleti
Európában egyetlen s már a SINTENIS testvérek-
től 1874-ben meglátogatott fészkelési helyéről
valók, méretekben és szinezetben semmit sem
térnek el az északi daraboktól.

(relochelidon amglica Mont.
1 fészekalj 3 tojással

1 « 9 «

1 ( 2 « és 4 egyes példány április
26. és 27-éről, május 3-áról. Jurilofca, Sinoi-
limán.

Nagyság I 471 47 49 45°5
Grösse 355 351 344356 348
Suly - ee 3 3 x
ch 200 197 183 198 181
Gewicht

Ismeretes, hogy a kaczago csér tojásai úgy
nagyság, mint alapszin és foltozat dolgában
jelentékeny eltéréseknek vannak alávetve, mint
a hogy ezt az előttem fekvő gyüjtemény is ha-
tározottan mutatja. Egy jó sötét fészekalj (a har-
madik) abnorm nagyságú tojásokból áll, mert
ezeknek a méreteit a serajevoi muzeum 80 bosz-
niai példánya közül egy sem éri el.

Gelastes gelastes (Licht.).
2 egyes darab május végéről. Sinoi-liman.

Súly ]

Nagysag | 55
Gewicht J

Grosse J 38:9 u

(unrein entleert!)

Az egyik tojás normálisan durva foltozatu,
a másik igen finoman foltozott. E fajnak tojásai
fehér alapon mindig hamuszínű alsó- és 2 árnya-
latú barna felső foltokat viselnek.

Az igen jellemző alapszinen kívül a gelastes-
sirály tojását könnyű megkülönböztetni minden
közeli rokon fajétól, mert áteső fényben sárga-
színű s nem zöld ; erre az ismertető jegyre úgy
látszik mindeddig alig vigyázott valaki.

(mincs jól kitisztítva !)

Das 2. Exemplar ist mit mehreren charakte-
ristischen grossen Brandflecken geziert.

Grosso es ASI Bu
N | 37-3 Behr See
Gewicht: 268 967 292 955 cer,

Maasse und Färbung der Eier von diesem
einzigen in Südost-Europa bisher bekannten
und schon 1874 von den Gebrüdern SINTENIS
besuchten Brutplatze zeigen keinerlei Abwei-
chungen von nordischen Exemplaren.

Gelochelidon anglica Mont.
1 Gelege zu 3 Stück,
| « CT
er De dl

4 einzelne Exemplare. 26. und 27. April,
3. Mai. Jurilofca, Sinoi-Liman.

ON 50:2) 4973" 49-28 AST) Asso i
aloes) ara) SO 32-1 43:2 346
294 198 (205) ., 168. 180) 172 cer

(nincs jól kitisztítva !)
(unrein entleert!)

Bekanntlich unterliegen die Eier der Lach-
meerschwalbe sowohl hinsichtlich der Grösse,
als auch der Grundfarbe und Fleckenzeichnung
bedeutenden Verschiedenheiten, wie sich dies
auch bei der vorliegenden Collection deutlich
zeigt. Ein ziemlich dunkles Gelege (das dritte)
besteht aus abnorm grossen Stücken, da die
Maasse desselben (siehe oben) von achtzig ge-
messenen bairischen Exemplaren des Museums
in Sarajevo nicht erreicht werden.

Gelastes gelastes (Licht.).
9 einzelne Stücke, Ende Mai. Sinoi-Liman.
Suly

Gewicht

544
36-7

Nagyság
Grösse

I 293 egr.

Das eine Ei ist normal grob, das andere sehr
fein gefleckt. Auf weissem Grunde sind die Eier
dieser Art stets mit aschgrauen Schalen- und
braunen (in 2 Abstufungen) Oberflecken ver-
sehen. Ausser der sehr markanten Grundfär-
bung unterscheiden sich die Eier der dünn-
schnäbeligen Möve ebenso leicht als sicher von
denen aller näheren Gattungsverwandten da-
durch, dass das durchfallende Schalenlicht gelb
und nicht grün erscheint, ein Merkzeichen,
welches bisher allgemein nicht beachtet worden
zu sein scheint.

Larus melanocephalus (Natt.).
15 darab a Sinoi-limanbol.

(Lehetetlen meghatározni az egyes tojások
összetartozóságát.)

177

Larus melanocephalus (Natt.).

15 Stück. Sinoi-Liman.

NB. Es ist unmöglich zu entscheiden, ob
nicht einige Eier dieser Serie vollen Gelegen

angehört hatten.

Nagysäg | 60 596 562 558 555 551 546 545 _
ies IE. ane oo Bor Sa da: IN
Grosse | 385 406 40 397 408 396 394 383
Suly ; z
di a | 280 (321) 321 A 320298299) 255" icon
Gewicht (nincs jól kitisztítva !)
(unrein entleert !)

a B45 542 541 535 53 52:5 51:9

ee — a eo, MM.

Grösse 4109 387 388 384 384 375 388

Suly

Rue (314 298 290 260 981 254 263 cgr.

Gewicht (nincs jól kitisztítva !)

(unrein entleert !)

Ezek a ritkán s megbizható embertől tudtom-

mal eddig még csak a Dobrudsából gyüjtött |

tojások úgy különböznek nagyobb méreteikkel s
nagyobb súlyukkal a különben hasonló kaczagó-
sirály tojásoktól, hogy az utóbbiak legnagyobb
tojásai
kisebbjeivel. A kérdéses faj tojásainál általában
a világos alapszínek az uralkodók s csak né-
hanyon látható kávébarna-féle szin. A foltozás
erősebben van kifejezve mint a kaczagó-sirály
tojásain s itt-ott igen jól látható kacskaringós
rajzok fordulnak elő. Reiser O.

megegyeznek a szerecsen-siraly leg-

VI. Migratiò.

Midőn a Dobrudsaba randultam, nem azon
gondolat vezetett, hogy faunisztikus vizsgalato-
kat tegyek, hanem az az iparkodas, hogy előze-
tesen tanulmanyozzam, hogyan lehetne gyakor-
latilag megvizsgálni a phünologiának azt az
ágát, a melyet eddig majdnem kizárólag csak
elméletileg műveltek. A madárvonulást az utolsó
években mindenütt behatóan tanulmányozták,
és ebben az irányban különösen Magyarorszá-
gon, az Ornith. Központ fenállása óta nevezetes
eredményeket értek el. De az egész vonulási
tüneménynek egy lényeges része, a dolog ter-
mészeténél fogva, többé-kevésbé figyelmen kivül
maradt.

Ertem az utakat, madarak
vonulás közben haladnak, mielőtt téli szállá-

melyeken a

saikról jövet költő helyeiket elérnék. Eppen
Aguila. V.

Diese selten und meines Wissens mit Zuver-
lässigkeit nur in der Dobrudscha gesammelten
dier unterscheiden sich vor Allem durch grös-
sere Maasse und bedeutenderes Gewicht von
den sonst ziemlich ähnlichen Lachmöven-Eiern,
so dass die grössten Lachmöven-Eier den klein-
sten der Schwarzkopfmöve gleichkommen. Im
Allgemeinen herrschen bei den Eiern der letz-
teren Art lichte Grundfarbentöne vor, und nur
wenige sind etwa kaffeebraun. Die Fleckung ist
scharf ausgeprägt wie bei den Lachmöven, und
hie und da tritt sehr deutliche Schnörkelzeich-
nung auf. O. Reiser.

VI. Migratio.

Der Hauptgedanke, welcher mich bei meiner
Rekognoscirungstour nach der Dobrudscha lei-
tete, lag weniger in der Durchführung faunisti-
scher Untersuchungen, als vielmehr in dem
Bestreben, Vorstudien anzustellen über die
Möglichkeit der praktischen Erforschung eines
Zweiges der Phänologie, welcher bisher fast
ausschliesslich theoretisch behandelt wurde. In
den letzten Jahren sind allerseits eingehende
Studien über den Vogelzug angestellt und be-
sonders in Ungarn seit dem Bestehen der Or-
nith. Centrale auch namhafte Erfolge in dieser
Richtung errungen worden. Doch ist hierbei
dem Wesen der Sache entsprechend ein inte-
grirender Teil der gesammten Zugserscheinung
mehr oder weniger ausserhalb der Betrachtung
verblieben. Ich meine die Wanderwege, welche
die Vögel während des Zuges zurücklegen, ehe
sie, aus den Winterquartieren kommend, ihre
Brutstätten erreichen. Gerade über die Wander-

23

178

azon utakról, a melyek a mi területeinkre ve-
zetnek, nagyon csekély és futólagos jegyzetek
ismeretesek, daczara az adatokban gazdag phäno-
logiának és a Magy. Ornith. Központ mintaszerü |
dolgozatainak. A megfigyelő hálózatok munká-
latai — első sorban a Magy. Ornith. Központ
igen beható dolgozatai - - csak a megtelepedés
kérdésével foglalkoznak és a költözés utjait csak
annyiban érintik, a mennyiben azok oly madár-
fajok átvonulására vonatkoznak, a melyek nem
itt fészkelnek. Pedig bizonyos, hogy az utak
kérdése is mélyen belevág a költözés kérdésének
megoldásába ; a mi már azért is megfontolandó

és megvizsgálandó, mivel a költöző madarak |

teli szdlldsairol a sejtelemnél többet még ma
is alig tudunk.

Különösen Magyarországra nézve a költöző
madarak megtelepedése háromféle combinatiót
enged meg. Vagy széles arczvonalban való be-

vándorlás által történik ez, vagy útvonalakon,

mely utóbbi esetben vagy egy elágazása a Menz-
bier-féle utvonalnak vezeti őket területeinkre a
Duna völgyében fölfelé, vagy pedig egy külön

sziget lapályain (Maritza, Struma és Vardar-
Morawa ; Narenta-Boszna) át. E két utóbbi esz-

mét mar Mossısovics «Tierleben der öster.-ung- |

Tiefebene» ezimü munkájában (61—66. 1.) elég
behatóan tárgyalta. A terjedelmes megfigyelő
hálózatok, melyek Ausztria-Magyarországra és
az occupált területre kiterjednek, egyedül nem
képesek e kérdéseket tisztázni, de kapcsolatban
egy bár kicsiny, de ezelszerüen elhelyezett meg-
figyelő záróvonallal a Balkánfélsziget keleti ré-
szén, az időbeli adatok összehasonlítása már
magában is becses anyagot szolgáltatna. Ezen
kérdések megoldásának nyitja minden esetre a
Balkánfélszigeten rejlik, még pedig aránylag
szűk területen, úgy, hogy sehol oly könnyen,
mint épen itt, meg nem oldhatók, s itt az egész
phánologiára kiható érdekkel kellene birniok.

Mindenek előtt ezeknek megfontolása vitt rá

tavaszi kirándulásomra. A Dobrudsát, még pe- |

|

dig első sorban annak északi részét azért valasz- |

wege, welche in unsere Gebiete führen, sind
trotz des reichen phänologischen Datenmaterials
und trotz der mustergiltigen Arbeiten der Ung.
Ornith. Centrale, nur äusserst geringfügige und
flüchtige Notizen bekannt geworden. Die Ar-
beiten der Beobachtungsnetze — vor Allem die
sehr eingehenden der Ung. Ornith. Centrale —
beschäftigen sich nur mit der Frage der Be-
siedlung und berühren die Wanderwege nur
insoweit, als sie den Durchzug nicht im Gebiete
brütender Vogelarten zum Gegenstande haben.
Es ist aber gewiss, dass für die Lösung der
migratorischen Fragen auch die Wegefrage eine
einschneidende Bedeutung besitzt, was umso
mehr der Beachtung und Untersuchung bedürf-
tig erscheint, als unsere Kenntnis von den
Winterquartieren der Zugvögel heute noch
kaum über das Niveau der Mutmassungen
hinaus reicht.

Speciell für die Besiedlung Ungarns durch
die Zugvögel sind drei Combinationen möglich.
Entweder erfolgt dieselbe durch eine Immigra-
tion in breiter Frontwanderung oder auf dem
Wege von Zugstrassen, in welch’ letzterem,

| Falle entweder eine Abzweigung der pontischen

Strasse Menzbier's die Wanderer im Thale der

| Donau stromaufwärts in unsere Gebiete leitet,
utvonal a Duna középső völgyébe a Balkänfel- |
Depressionen der Balkanhalbinsel (Maritza,

oder aber eine separale Zugstrasse durch die

Struma und Vardar-Morawa; Narenta-Bosna)
sie in das mittlere Donauthal führt. Letztere
beiden Ideen hat schon Mojsisovies ziemlich
ausführlich in seinem «Tierleben der österr.-
ungar. Tiefebene» (p. 61—66) behandelt. Die
ausgedehnten Beobachtungsnetze, welche über
Österreich-Ungarn und über das Occupations-
gebiet gezogen sind, vermögen allein nicht volle
Klarheit über diese Fragen zu bringen, jedoch
dürfte im Anschlusse an einen zwar nur kleinen,
aber zweckmässig angelegten Beobachtungs-
cordon im Osten der Balkanhalbinsel schon der
Vergleich der Zeitdaten allein wertvolles Mate-
rial ergeben. Der Schlüssel zu den in Rede ste-
henden Fragen liest jedenfalls auf der Balkan-
halbinsel und zwar in einem verhältnismässig
so eng begrenzten Gebiete, dass nirgends so
leicht wie gerade hier eine Lösung derselben
stattfinden könnte, welche von dem weitgehend-
sten Interesse für das gesammte Gebiet der
Phänologie sein müsste. Diese Erwägungen vor
Allem, veranlassten mich zu meiner Frühjahrs-
reise. Die Dobrudscha, und vor Allem die nörd-

tottam megfigyelő állomásnak, minthogy lagúnás
területe sokféle talajalakulásával különösen al-
kalmasnak látszott a költözés megfigyelésére,
mert itt a Fekete-tenger nyugati partján első
sorban tapasztalatilag meg kellett állapítani,
hogy egy pontusi utvonal tényleg létezik és
végre, mert minden valószínüség szerint az itt
szerzett időbeli adatok összehasonlítása a ma-
gyarországiakkal legtanulságosabnak igérkezett.

Határozott alakba öntve a kérdések, melyek-
nek gyakorlati megoldását magam elé tüztem,
a következők :

1. Létezik-e tényleg jelentékenyebb vonulás
a Fekete-tenger nyugati partján ?

2. Tapasztalatilag az útvonal fogalma alá tar-
tozik-e az, vagy az arczvonalban való vonulás
theortájának keretébe?

3. Mely irányban történik a vonulás?

4. Mily analogiája van:

a) faunistikus tekintetben,

b) időszaki változásokra nézve Magyarország

phänologiai tiineményeivel ?

Eleve is tisztában kellett lennem azzal, hogy

|
|
|

| Beobachten mit sich brachte,

utazásom eredménye, miután az csak puhato-

lódzási jellegü volt, és sajnos, már nagyon előre-
haladt időszakban történt, hozzá természetesen
inkább járó-kelő, mint állandó megfigyeléssel
járt, elegendő nem lehet ezen kérdések végleges
kimerítő és alapos megoldására. Különösen áll
ez a 4. pontról, melyre töredékszerü megfigye-
léseimből következtetni egyelőre merészség és
elhamarkodás lenne. Döntők csak a későbbi,
éveken át állandó, az egész vonulási időszakot
felölelő és halészerien beosztott megfigyelések
lehetnek. Ram nézve nagyon hátrányos volt az
összehasonlításra szolgáló anyag csekélysége,
mivel épen 1897-ben néhány igen fontos dél-
magyarországi adat kimaradt, a megszállott tar-
tománybeliek pedig, melyekhez különös remé-
nyeket fűztem, egészen elestek, miután az ottani

179

liche Dobrudscha wáhlte ich deshalb zu meinem
Beobachtungsposten, weil mir das Lagunen-
gebiet mit seiner mannigfaltigen Bodengestal-
tung für migratorische Beobachtungen besonders
geeignet erschien, weil vor Allem die thatsäch-
liche Existenz einer pontischen Zugsstrasse hier
an der Westküste des Schwarzen Meeres prak-
fisch festzustellen war, und weil endlich aller
Wahrscheinlichkeit nach die Vergleichung der
hier erlangten Zeildaten mit den ungarischen
am lehrreichsten wirken musste.

In ein präcises Gewand gekleidet lauten also
die Fragen, deren praktische Lösung ich mir
vorerst zur Aufgabe gemacht hatte, folgender-
massen :

1. Existirt thatsächlich
Zugsbewegung an der Westküste des Schwarzen
Meeres ?

2. Fällt dieselbe praktisch unter den Begriff
der Zugsstrasse oder in den Rahmen der Front-
wanderungstheorie ?

3. In welcher Richtung bewegt sich der Zug?

4. Welche Analogien hat derselbe

a) in faunistischer Beziehung,
b) in Bezug auf die temporären Phasen
zu den phänologischen Erscheinungen Ungarns?

eine bedeutendere

Von vornherein musste ich mir bewusst sein,
dass die Resultate meiner Reise, -
den Charakter einer Rekognoscirungstour trug,
leider erst zu einer schon zu weit vorgeschrit-
tenen Jahreszeit angetreten wurde und natur-
gemäss ein mehr ambulantes, als stationäres
nicht ausreichen

die ja mehr

würden zu einer endgültigen, erschöpfenden und
gründlichen Lösung dieser Fragen. Dies ist
denn auch besonders bezüglich des Punktes 4
der Fall, wo Folgerungen aus meinen doch
immerhin nur fragmentarischen Beobachtungen
zu ziehen, für jetzt noch zu gewagt und vor-
eilig erscheinen dürfte. Die Entscheidung dar-
über können erst spätere, jahrelang stationär
die ganze Zugssaison hindurch fortgesetzte und
netzweise aufgeteilte Beobachtungen beibringen.
Als sehr erschwerend für mich kam dabei noch
das geringe Vergleichsmaterial an Daten in Be-
tracht, da gerade 1897 einige der wichtigsten
südungarischen Daten ausblieben und die aus

.dem Occupationsgebiet, auf die ich ganz beson-

megfigyelő hálózat csak 1898-ban kezdi meg |

működését. Különösen fontosnak tarthatom

dere Hoffnungen gesetzt hatte, ganz wegfielen,

weil das dortige Beobachtungsnetz seine Thätig-

keit erst 1898 beginnt. Als besonders wertvoll

darf ich es aber wohl betrachten, dass ich einer-
23%

180

azonban, hogy egyrészt annyira előrehaladott
időszakban és oly nagyon délre eső vidéken két-
ségen kivül igazi vonulási tüneményeket mégis
elegendő számban figyelhettem meg, és hogy
másrészt a Dobrudsában föltalálni véltem a ma-
dárvonulás sarkpontjait, tehát azon pontokat,
melyeken jövőre tervszerü és állandó, mara-
dandó tudományos eredményt igérő vonulási
megfigyeléseket kellene tenni.

Nos mit felelnek most a fönt felsorolt elmé-
leti kérdésekre vonulási megfigyeléseimnek ta-
pasztalati eredményei, ha tisztán csak a hatá-
rozottra szoritkozvan, minden még oly közel
fekvő csabité, hypothetikus következtetéstől el-
tekintünk ? Körülbelül ezeket:

I. A pontusi útvonal tényleges létezésének
eszméjét, melyet eddig többnyire csak theore-
tikusan feltételeztek, tetemesen támogatják a
helyszínén tett vizsgálódásaim.

2. Félre nem ismerhető módon meg lett fi-
gyelve nem egy fajnak az a hajlama, hogy
határozott útvonalakon haladjon.

3. A megfigyelt vonulási tünemények főirá-
nya határozottan délészaki volt.

4. Vonatkozások a Dobrudsában és a Magyar-
országban észlelt vonulási tünemények között
faunistikus tekintetben határozottan és tisztán
csak igen gyéren, a megérkezésre nézve pedig
egyáltalában nem voltak megállapíthatók. Eló-
zetes eredményeim tehát nem szólnak a mellett,
hogy a pontusi útvonaltól fölfelé egy folyam-
menti elágazás létezik, a mely különben már
irányánál fogva is (tavaszszal nyugat, őszszel
kelet felé) ellenkeznék egyébb tapasztalataink-
kal. Ez másrészt valószínübbé teszi, hogy Ma-
gyarországot költöző madarai a Balkánfélsziget
lapályai felől népesitik be.

A megfigyelésem idejében észlelt legfonto-
sabb phánologiai adatokat könnyebb áttekintés
végett vonulási naptár alakjában adom, ez főleg
mindazon tisztán vonulási adatokat tartalmazza,
melyeknek birtokába juthattam. És most a rész-
letekhez !

Kezdettől fogya nem kétkedtem, hogy az első
kérdésre igenlő választ talälhassak ; hiszen már

seits in so vorgerückter Jahreszeit und in so
südlicher Lage überhaupt noch zweifellos echte
Zugserscheinungen in ziemlicher Anzahl be-
obachten konnte, und dass ich andererseits die
Angelpunkte für den Vogelzug in der Dobrudscha
gefunden zu haben glaube, also diejenigen
Punkte, an welchen künftige, planmässige und
stationäre Zugsbeobachtungen in der Dobrudscha
mit Aussicht auf bleibende wissenschaftliche
Erfolge angestellt werden müssten.

Wie beantworten nun die empirischen Ergeb-
nisse meiner Zugsbeobachtungen die theoreti-
schen Fragen, welche ich oben aussprach, wenn
wir uns ganz auf das rein Positive beschränken,
und von allen noch so verführerisch nahe lie-
genden hypothetischen Folgerungen absehen ?
Etwa folgendermaassen :

1. Die Idee von der thatsächlichen Existenz
einer bisher meist nur theoretisch angenom-
menen pontischen Zugstrasse durch
meine an Ort und Stelle gemachten Forschun-
gen eine wesentliche Verstärkung.

9. Bei nieht wenigen Arten wurden Beobach-
tungen gemacht, die unverkennbar für eine
starke Neigung derselben zum Ziehen auf be-
stimmten Wanderstrassen sprechen.

3. Die Hauptrichtung bei den vorgenommenen
Zugserscheinungen war entschieden die von S
nach N.

4. Beziehungen zwischen den Zugserschei-

erfährt

nungen in der Dobrudscha und denen in Un-
garn konnten mit Gewissheit und Klarheit in

| faunistischer Beziehung nur ganz vereinzelt,

und in Bezug auf die Daten des Eintreffens
überhaupt nicht constatirt werden. Meine vor-
läufigen Resultate sprechen also nicht für das
einer fluviatilen Abzweigung
von der pontischen Heerstrasse donauaufwärts,

Vorhandensein

die ja auch schon durch ihre Richtung (im
Frühjahr nach W, im Herbste nach 0) zu un-
seren sonstigen Erfahrungen im Widerspruch
stünde. Dadurch wird andererseits eine Besie-
delung Ungarns mit seinen Zugvögeln durch
die Balkandepressionen wahrscheinlicher.

Die wichtigsten phänologischen Daten meiner
Beobachtungsperiode füge ich der leichteren
Übersicht wegen in der Form eines Zugskalen-
ders bei; derselbe enthält insbesondere alle
rein migratorischen Daten, welche ich ermitteln
konnte. Nun zu den Einzelheiten !

Von Anfang an zweifelte ich nicht, auf die
erste Frage eine bejahende Antwort zu finden;

a meglevő faunistikai adatok is elég biztosan
kimutatták, hogy ama területeken nagy vonu-
lási mozgalom van. Habár a megfigyelési terü-
letre aránylag későn jutottam el, mégis löbb
mint 120 fajról tisztán költözési adatokat sze-
rezhettem meg, még pedig olyanokat, melyek
számos faj ezer meg ezer példányának átvonu-
lását megállapították.

Nehezebbnek látszott a második kérdés meg-
oldása, és meg kell vallanom: kevés reményt
tápláltam, hogy annak csak félig meddig kielé-
gítően is megfeleljek. Annál jobban lepett meg
az elért eredmény, mely alább következik és —

úgy hiszem — a vonulás megitélése dolgában
sem kevésbé érdekes. Kitünt ugyanis, hogy sok
faj egészen külön és valóban más szóval, mint
útvonallal jobban meg nem nevezhető utakon
vonul, úgy hogy egy helyen a közönséges meg-
jelenésekhez tartoznak, holott másokon, nem is
messze fekvőkön egyáltalában feltalálhatók nem
voltak. Eme elkülönített, a nagy pontusi útvo-
nal korlátain belül eső utak: a) a tengerparti
fenyér, b) a lagúnák nádas szigetei és mo-
csarai és a Delta, c) a szárazföldi partok és
d) a belső föld. A nélkül, hogy azon fajokra
kiterjeszkedném, melyeket már életmódjuk a
tengerhez és annak szomszédságához köt, itt
röviden csak azokat sorolom fel, melyek vonu-
lásáról bő anyaggal rendelkezem.

Regulus regulus és ignicapillus. Márczius vé-
gén a szárazföld partja mentén, de sem a náda-
sokban, sem a belső földön.

Phylloscopus trochilus. Ritkán a belső földön,
gyakrabban a szárazföld partján, és május 17-ig
igen nagy számmal valamennyi nádasban és
tengerparti fenyéren.

Ruticilla phoenicura. Április 19-től május
elejéig majdnem csak è $, május első hetében
tulnyomóan ? 2. Nagy számmal valamennyi
nádasban és a fenyéren; ellenben csak 2—3-
szor a szárazföld partján és soha a belső földön
észre nem vétetett.

Pratincola rubetra. Epen így, de valamivel
gyakrabban a szárazföld partján.

Anthus cervinus. Aprilis 23-tól május 17-ig

181

war doch durch die bereits vorliegenden fauni-
stischen Daten die Existenz einer grossen Zugs-
bewegung in jenen Gebieten ziemlich sicher
erwiesen. Trotzdem ich das Beobachtungsgebiet
verhältnismässig spät betrat, konnte ich doch
noch über mehr als 120 Species rein migrato-
rische Daten erhalten, und zwar solche, welche
bei einer Reihe von Arten den Durehzug von
Tausenden und Abertausenden von Individuen
feststellten.

Schwieriger erschien mir der Tenor der zwei-
ten Frage, und ich muss gestehen, dass ich nur
geringe Hoffnung für eine halbwegs befriedi-
gende Lösung derselben hegte. über-
raschender war mir das gewonnene Resultat,

Umso

das ich im Nachstehenden ausführen will, und
das, wie ich glaube, nicht ohne Interesse für
die Beurteilung der Zugsbewegung an sich ist.
Es zeigte sich nämlich, dass viele der einzelnen
Arten ganz gesonderte und wirklich nicht gut
anders als mit dem Worte Strasse zu bezeich-
nende Wege zu ihrer Wanderung wählen, so
dass sie an einer Stelle zu den gewöhnlichen
Erscheinungen gehörten, während sie an an-
deren, gar nicht weit entfernten überhaupt
nicht anzutreffen waren. Diese getrennten Wege
innerhalb der grossen pontischen Zugsstrasse
waren; a) die Stranddüne, b) die Rohrinseln
und Sümpfe der Lagunen und des Delta, c) die
Festlandsufer und d) das Binnenland. Ohne
auf jene Arten einzugehen, welche durch ihre
Lebensverhältnisse schon das Meer
gebunden sind,
kurz anführen,

an und
dessen nächste Nachbarschaft

will ich hier nur diejenigen

über deren Zug mir ein reicheres Material zu

Gebote steht.

Regulus regulus und ignicapillus. Ende März
längs der Festlandsufer, aber nicht in den Rohr-
balten und im Binnenland.

Phylloscopus trochilus. Selten im Binnen-
lande, häufiger am Festlandsufer und bis 17.

| Mai sehr zahlreich in allen Rohrsimpfen und

auf der Stranddüne.

Ruticilla phoenicura. Vom 19. April bis An-
fang Mai fast nur 4 è, in der ersten Woche des
Mai überwiegend 9 2. In Menge auf allen
Rohrinseln und der Düne, dagegen nur zwei-
bis dreimal am Festlandsufer und gar nicht im

‘Binnenlande beobachtet.

Pratincola rubetra. Ebenso, jedoch etwas
häufiger am Festlandsufer.
Anthus cervinus. Vom 23. April bis 17. Ma

182

közönséges minden nadasban, ritkábban a fenyé-
ren, a szárazföldön soha sem.

Muscicapa grisola. Csak a nádasokban.

Upupa epops. Május közepéig rendesen és
nagy számmal a fenyéren és a mocsarakban ;
a szárazföld partján 2—3-szor.

Ficedula atricapilla. Egy izben a szárazföld
partján, gyakrabban a nádasokban.

Caprimulgus europaeus. Gyakran a mocsár-
ban és a fenyéren, csak egyszer a szárazföld
partján.

Sylvia sylvia és S. curruca. Atvonulva csak
a fenyéren.

üzen kiragadott 12 faj, mely bizonyára nem
a nádas lakója, a neki kevésbé megfelelő félig
sósvízü mocsarakban tartózkodott, holott nyu-
gatra csak néhány km-nyire is alkalmas tanyája
bőven akadt volna.* Lanius collurio, L. minor
es Turtur turtur először szintén a mocsaras te-
rületen jelentek meg, a hol látszólag szintén
tömegesebben vonultak, mint a belső földön.

Más megfigyelések tisztán szárazföldi utakra
látszanak mutatni. Így a sármány-fajok közül,
bár némelyike a Dobrudsa belsejét, valamint
Bessarábiát és Dél-Oroszországot igen nagy
számmal lakja, vonulás közben egyetlen egy
sem figyeltetett meg sem a mocsarakban, sem
a szárazföld partján. És mégis költenek Jurilof-
kánál, alig egy órányira a parttól !

Ugyanaz áll a fülemiléről, a karvaly-poszata
és a sárga-rigóról, melyek sehogysem, valamint
a gyurgyóka- és a szalakótáról, melyek csak igen
csekély számban a partvonal mentén vagy a mo-
csarakban lettek megfigyelve. Darvak, pártás
daru és részben a két pelikán is főképen a szá-
razföld partjának mentén, de a mellett oly ha-
tározott irányban látszanak vonulni, hogy an-
nak kanyarulatait nem követve a szárazföld
nagy részén, sőt hegyi erdőkön is átvágnak. Hz
különösen áll a darvakról, melyek Jurilofka és
Ciamurli de jos között az északi Dobrudsa szá-
razföldjét érik el és innét Tulcea felé tartanak.
Száz meg ezer halad naponta a költözés idejé-

* Vesd össze ezen megfigyeléseket az ugynevezett

cpihenő állomások; és «gyülekezö állomások; theo-

riájávál.

gemein in allen Rohrbalten, seltener auf der
Düne, gar nicht am Festlande.

Muscicapa grisola. Nur in den Balten.

Upupa epops. Bis Mitte Mai regelmässig und
häufig auf der Düne und in den Sümpfen; am
Festlandsufer 2—3-mal.

Ficedula atricapilla. Einmal am Festlands-
ufer, öfters in den Balten. (

Caprimulgus europaeus. Oft im Rohrsumpf
und auf der Düne, nur einmal am Festlands-
ufer.

Sylvia sylvia und S. curruca. Durchziehend
nur auf der Düne.

Diese 12 herausgegriffenen Arten, die doch
sicherlich keine Rohrbewohner sind, hielten
sich also in den ihnen wenig zusagenden bra-
kischen Sumpfgebieten auf, während ihnen doch
nur wenige Kilometer weiter westlich vollkom-
men passende Ruhestellen in Hülle und Fülle
zur Verfügung standen.* Lanius collurio, L.
minor und Turtur turtur erschienen zuerst
ebenfalls im Sumpfgebiete, wo ihr Durchzug
anscheinend auch stärker war wie im Binnen-
lande.

Andere Beobachtungen scheinen auf reine
Landwege hinzuweisen. So wurde von den
Ammerarten, von denen doch einige sehr zahl-
reich das Innere der Dobrudscha wie auch Bess-
arabien und Südrussland bewohnen, nicht eine
einzige auf dem Zuge beobachtet, weder in den
Sümpfen, noch am Festlandsufer. Und doch
brüten sie bei Jurilofea kaum eine Stunde vom
Strand! Dasselbe war der Fall mit der Nach-
tigall, der Sperbergrasmücke und dem Pirol, die
gar nicht, sowie mit dem Bienenfresser und der
Blaurake, die nur in ganz verschwindend ge-
ringer Menge längs der Uferlinie oder in den
Balten zur Beobachtung gelangten. Kraniche,
Jungfernkraniche und zum Teil auch die beiden
Pelikane scheinen hauptsächlich längs der Fest-
landsküste, aber dabei in einer so bestimmten
Zugsrichtung zu ziehen, dass sie den Ausbuch-
tungen jener nicht folgen, sondern selbst be-
deutendere Strecken Festlandes und sogar Berg-
wälder überfliegen. Dies gilt insbesondere von
den Kranichen, welche zwischen Jurilofea und
Ciamurli de jos das Festland der nördlichen Dob-
rudscha erreichen und von da aus der Richtung
gegen Tulcea folgen. Hunderte und Tausende

* Vergl. diese Beobachtungen mit der Theorie der
sog. «Raststationen» und «Sammelstationen».

ben ezen az uton, számos csapat pihen a parton,
legtöbbje azonban feltartóztathatlanul vonul a
200 m-nyire a tenger színe fölé emelkedő erdős
hegyeken át és a kipihent csapatok is rövid idő
mulva ugyanezen az uton követik őket. Keletre
a mocsaras vidéken, de különösen nyugatra a
belső földön a darvak átvonulása igen jelenték-
telen és az út szélessége, a melyet ezen csapa-
tok elfoglalnak, még 10 km-tert sem tesz. A pe-
likán-csapatok, melyeket ugyanezen az uton a
tengerpart mentén és a Babadagh és Caraman

lyeiknek tarthattak, a hol FLoERICKE szerint

például a Poshadt-tengeren még igen jelenté- |

keny költő telepeik vannak, holott a Dunán, az
összes jelentések szerint, már korántsem fész-
kelnek ezrével e hatalmas madarak. A gémek
mozgolódása a Dobrudsában nem tette rám a
vonulás benyomását, hanem csakis a nyaraló
helyek benépesítésének látszott. De a lipován
halászok eljárása, hogy t. i. épen megérkezett

kócsagokra a fenyéren lopódzva vadásznak, |

ezen kivánt madaraknak partmenti vonulása
mellett szól.

A teljesség kevéért felhozom itt még azon fa-
jokat is, melyeket mint úgynevezett «idegen
átvonulókad figyeltem meg, ú. m.: Passer his-
paniolensis, Melanocorypha sibirica, Alauda
nigra, Ampelis garrulus, egy kérdéses Saxicola-
faj, melyet elejtenem nem sikerült, Anthropoi-
des virgo, Colymbus spec., Oedemia nigra és
fusca, Mergus merganser és serrator. Azon kò-
rülményből, hogy daczdra a terület nagy kiter-
jedésének, késői megérkezésemnek és az egészen
idegen területen tett első puhatolódzó kirán-
dulásom fölületességének mégis ezen fajokkal
találkoztam,
arra lehetne következtetni, hogy nevezett fajok
rendesen és aránylag nagy számmal vonulnak

ismételten némi jogosultsággal

keresztül a Dobrudsán.

Végre hadd említsem még a mefigyelt töme-
ges csapatokat, a melyekben ezer meg ezer
egyén igen kicsiny és áttekinthető területen érte

el a szárazföldet ; különösen említésre méltók a |

gólyák és pintyek csapatjai márczius 30-áról.
Osszes adataim minden esetre arra utalnak,

| lings der Küste ziehenden
nem egyenesen Oroszországban levő költő he- |

183

passiren täglich während des Zuges diese Strasse;
viele Scharen ruhen am Ufer aus, die meisten
aber ziehen unbeirrt über die waldbedeckten
Berge von 200 m. Meereshöhe hinweg, und auch
die ausgeruhten Flüge folgen ihnen bald auf
demselben Wege. Östlich im Sumpfgebiete und
namentlich westlich im Binnenlande ist der
Durchzug der Kraniche nur unbedeutend, und
die Breite der von den Zügen dieser Vögel pas-
sirten Strasse beträgt demnach nicht einmal
ganze 10 Kilometer. Die auf demselben Wege
Pelikanscharen,
welche ich die Hügel von Babadagh und Cara-
man-Chiöj überfliegen sah, dürften geradezu
ihren Brutplätzen in Südrussland zugestrebt
haben, wo sich, nach FLOERICKE, z. B. im Faulen
Meer noch sehr bedeutende Brutcolonien be-
finden, während an der Donau, allen Berichten
zufolge, keineswegs mehr Tausende dieser ge-
waltigen Vögel nisten. Die Reiherbewegung in
der Dobrudscha machte mir nicht den Eindruck
einer Zugserscheinung, sondern lediglich den
der Besiedlung des Sommerquartiers. Doch
spricht die Jagdmethode der lipowanischen
Fischer, frisch angelangte Edelreiher auf der
Düne zu beschleichen, für eine teilweise Küsten-
wanderung dieser begehrten Vögel.

Der Vollständigkeit halber führe ich hier auch
noch jene Arten an, welche als «fremde Durch-
zügler» zur: Beobachtung gelangten, nämlich:
Passer hispaniolensis, Melanocorypha sibirica,
Alanda nigra, Ampelis garrulus, eine fragliche
Saxicola-Art, welche zu erlegen mir leider nicht
gelang, Anthropoides virgo, Colymbus spec.,
Oedemia nigra und fusca, Mergus merganser
und serrator.
diesen Arten trotz der grossen Ausdehnung des
Terrains, trotz der späten Zeit meines Ein-
treffens und trotz der relativen Oberflàchlich-
keit einer ersten Rekognoscirungstour in einem

Aus dem Umstande, dass ich

vollständig fremden Gebiete wiederholt begeg-
nete, liesse sich wohl mit einiger Berechtigung
darauf schliessen, dass die erwähnten Species
regelmässige und im Verhältniss zahlreich die
Dobrudscha passiren.

Endlich sei noch der beobachteten Massen-
züge gedacht, welche auf äusserst kleinem und
und Aber-
tausende von Individuen ans Land brachten;
besonders erwähnenswert ist in dieser Bezie-
hung der Storch- und Finkenzug vom 30. März.
Jedenfalls weisen alle

übersichtlichem Terrain Tausende

meine Daten auf das

184

hogy a Fekete-tenger nyugati partjának mentén
nagyszabású átvonulás megy végbe, és hogy
némely faj nagy hajlamot mutat oldalt hatá-
rolt utakon vonulni.

Az irány, melyben a madarak a Fekete-ten-
ger nyugati partján való vonulásuk alkalmával
haladnak, általában látható a vonulási naptár
adataiból, melybe csak biztos és tisztán költö-
zési mozgalmakat jegyeztem föl. A Larus mela-
nocephalus (Ctr. III. rész) nagy vonulását nem
vettem fel, mert a chonnam felől tisztába jönni
nem tudtam. 29 biztos «iranyadat» megadja a
D—E-; 2 adata D>EK-; 4 adata DK—-ÉNY-,
3 a K—Ny-, egy a Ny—>K- és egy az ÉK—-DNy-i
irányt. Ezzel a vonulás iránya általában mint
északi meg van állapítva, annál inkább, mivel
épen a nagyobb vonuló csapatok ezen irányban
tartottak és maguk az apró madarak is a homok-
buczkákon vagy a Bissericuta magányos sziklás
szigetén huzamosabb nyugtalanítás alkalmával
rendesen ezen irányba csaptak, habár ez elég
gyakran a Razim terjedelmes sikjára vezetett.
Soha sem láttam apró madarakat más irány-
ban átvonulni a tengeren vagy csak a lagú-
nák színén is. A helyi mozgás, az egyedüli,
mely szabály szerint apró madarakon észlel-
hető, rendesen északi irányu volt. Az északi
iránytól eltérő, szám szerint oly elenyésző ada-
tok közelebbről
fejthetők.

megvizsgálva könnyen meg-

Az EK—DNy-i adat egy kócsagra vonat-
kozik, mely a Jurilofka melletti fenyérről, táp-
lálékot keresve a védettebb lagunába vonul-
hatott. Ugyanaz nap különben a délelőtti órák-
ban a jurilofcai parti mocsarakra nézve rendkí-
vül számos és fajban gazdag vonulás ment
végbe. Ez valószínüleg bizonyos összefüggésben
állott az erős ÉK-i szélvészszel, mely délben
támadt és estig dühöngött. Délután a mocsarak
mind üresek voltak az ott fészkelő
Avocetta-k, vörös- és gólyalábuak voltak látha-

és csak
tók. A Ny—>K-i adat április S-röl szintén csak az
5 szürke-lúdnak a macsini folyóbálta nádasaiból
a Delta nádasaiba való helyváltoztatásán ala-
pulhatott. Az április 9-iki DK—ENy-i adat csak
a föld felületét követő kis eltérését jelenti az

Vorhandensein einer starken Zugsbewegung
längs der Westküste des Schwarzen Meeres hin
und auf die bei manchen Arten deutlich zu
Tage tretende Neigung, auf seitlich begrenzten
Wanderwegen einher zu ziehen.

Die Richtung, welche die Vögel bei ihrer
Wanderung an der Westküste des Schwarzen
Meeres einhalten, erhellt im Allgemeinen aus
den Angaben des Zugkalenders, in welchem ich
nur sichere und rein migratorische Bewegungen
verzeichnet habe. Den grossen Zug von Larus
melanocephalus (Cfr. Teil III) nahm ich nicht
mit auf, weil ich über das «Woher» desselben
nicht ins Reine zu kommen vermochte. 29 si-
chere «Richtungsdaten» ergeben die Richtung
S—N; 2 Daten S—NO; 4 Daten SO—NW;
30—W, eine W—0O und eine NO+SW. Damit
ist im Allgemeinen die Zugsrichtung als eine
nördliche festgestellt, umso mehr als gerade die
grösseren Durchzüge diese Richtung inne hiel-
ten, und selbst die Kleinvögel auf den Dünen
oder auf dem einsamen Felseneilande Bisseri-
cuta bei nachhaltiger Beunruhigung regelmässig
diese Richtung einschlugen, obwohl dieselbe oft
genug auf die weite Fläche des Razims hinaus-
führte. Niemals sah ich Kleinvögel über das
Meer oder selbst über die Wasserfläche der La-
gunen in anderer Richtung ziehen. Die locale
Bewegung, die einzige, die man in der Regel bei
Kleinvögeln beobachten kann, war regelmässig
eine nördliche. Die an Zahl so verschwinden-
den Daten, welche von der N-Richtung abwei-
chen, lassen sich bei näherer Betrachtung
zwanglos erklären.

Die NO—SW-Date bezieht sich auf einen
Edelreiher, welcher der Nahrung wegen von den
Dünen bei Jurilofca in die geschützteren La-
gunen gestrichen sein dürfte. Denselben Tag
fand übrigens in den Vormittagsstunden ein für
die Strandsümpfe von Jurilofea ungewöhnlich
starker und artenreicher Zug statt. Wahrschein-
lich stand derselbe in einem gewissen Zusam-
menhange mit dem heftigen NO-Sturme, der
sich gegen Mittag erhob und bis zum Abend
tobte. Nachmittags waren die Balten alle leer,
und nur die dort brütenden Avosetten, Rot-
schenkel und Stelzenläufer zu finden. Die
W-—>O-Date vom 8. April dürfte ebenso nur auf
einer localen Ortsveränderung der 5 Graugänse
aus den Maëiner Strombalten nach den Delta-
sümpfen beruhen. Die Date vom 9. April mit
SO—NW stellt nur eine dem Terrain folgende

északi iránynak. Ugyanaz történt április 17-én,
a mikor Larus minutus és Hydrochelidon
nigra, melyeket én az Issacov taván, és báró

W. a Gorgul-taván megfigyeltünk, tulajdonké- |

pen nem egy huzamban vonultak, hanem in-
kább csak tóról tóra vándoroltak. A többi vonu-
lás közben megfigyelt Sternidák ezrei mind

egyenes irányban, minden megszakítás nélkül, |

észak felé vonullak. Végre a többi adatokra
nézve, melyek a K—Ny-i és DK—-ÉNY-i irányt
említik, azt hiszem, kimondhatom, hogy ezek
oly madarakra vonatkoznak, melyek egyenesen
magában a Dobrudsában levő fészkelő helyeikre
iparkodtak. A Coracias garrula (május 1—7-ig)
és Merops apiaster-re nézve (május 9.) követ-
kező megfontolások szolgálnak ezen föltevés
megokolására. Mindkét faj nagy számmal lakja
a Dobrudsát, de vonulás közben, úgy látszik,
utakon haladnak, mert a
fenyéren és a tengercsék területén pihenve
sohasem, és átvonulva is csak az említett ese-
tekben észleltettek. Ez semmi arányban nincs a
környéken mindenütt tanyázó madarak nagy
számával, a miért is közel áll a föltevés, hogy a

csakis szárazföldi

K—-Ny felé vonuló kevés madár útközben va-
lami uton módon nagyon is keletre vetődött és
most a legrövidebb uton iparkodik a szárazföl-
det és alighanem vele együtt fészkelő helyét is
elérni.

E föltevést támogatja a marezius 30-iki meg-
figyelés, e napon ugyanis délután a (Ciconia
ciconia és Fringilla coelebs tömegesen vonultak,
vagy jobban mondva, tömegesen érkeztek meg.
E napig ugyanis gólyát a falvakban egyáltalá-
ban nem, pintyet az erdőkben pedig nagyon
keveset találtunk, holott e naptól kezdve mind-
kétfaj alkalmas helyeken nagyon közönséges
volt.

Kivált a gólyára vonatkozólag kérdezőskö-
déseimre mindenütt márczius 30-át, vagy ápri-
lis 1-ét mondták a megérkezés napjának. A gó-
lyak — bar inkább kelet felől jöttek —

mint a darvak. Itt a tömegek rövid tartózkodás

után, mely ezelböl mindannyian leereszkedtek,

különféle irányban, legyezőszerüen szétváltak,

úgy hogy rögtön a helyszínén önkénytelenül az
Aquila, V.

a szá- |
razföld partjának ugyanazon pontjaira találtak,

eine fächerartige Zersplitterung

185

kleine Deviation der nördlichen Zugsrichtung
dar. Dasselbe war am 17. April der Fall, wo
Larus minutus und Hydrochelidon nigra, die
ich am See von Issacov und Baron W. am See
von Gorgul beobachtete, nicht eigentlich stetig
zogen, sondern vielmehr von See zu See wan-
derten. Alle sonst ziehend beobachteten Ster-
niden — und es waren ihrer Tausende — strichen
höher oder niedriger über dem Wasserspiegel
in schnurgerader Richtung ohne jeden Aufent-
halt direct nordwärts. Bezüglich der übrigen
Daten endlich, welche die Richtung mit O—W
und SOI—NW angeben, glaube ich aussprechen
zu können, dass es sich dabei um solche Vögel
handelte, welche direet ihren in der Dobrudscha
selbst befindlichen Brutplätzen zueilten. Bei
Coracias garrula (1. und 7. Mai) und Merops
apiaster (9. Mai) dienen folgende Erwägungen
zur Begründung dieser Annahme. Beide Arten
bewohnen die Dobrudscha in grosser Menge,
scheinen aber auf der Wanderung ausschliess-
lich Festlandswege einzuschlagen, da sie an den
Dünen und im Lagunengebiete niemals aus-
ruhend und überhaupt nur die erwähnten Male
durchziehend angetroffen wurden. Dies steht
nun in gar keinem Verhältnisse zu der Zahl der
ringsum überall zahlreich wohnenden Vögel,
und es liegt deshalb die Vermutung nahe, dass
die wenigen von O—W streichenden Stücke
auf ihrer Wanderung durch irgend welche Ein-
flüsse zu weit östlich gelangten und nun auf
dem kürzesten Wege dem Festlande und damit
auch wohl ihren Brutplätzen zustrebten.
Unterstützung findet diese Annahme durch
die Beobachtung vom 30. März, an welchem
Tage Nachmittags ein Massenzug oder richtiger
ein Massenankommen von Ciconia eiconia und
Fringilla coelebs stattfand. Nun hatten wir bis

zu diesem Tage Storche in den Dörfern gar

nicht und Finken in den Wäldern ganz auffal-
lend wenige gefunden, während von diesem
Tage an beide Arten an den ihnen zusagenden
Plätzen gemeine Erscheinungen waren. Speciell
für die Störche ergaben meine Anfragen überall
den 30. März oder den ersten April als An-
kunftstag! Die Störche trafen
mehr östlicher Richtung kommend genau
an derselben Strecke auf das Festlandsufer wie
die Kranichzüge. Von hier aus fand nach kur-
zem Aufenthalte, wozu sich alle niederliessen,

allerdings aus

der Massen
nach den verschiedensten Richtungen hin statt,

24

186

az ötletem támadt, hogy ez rendes, ismert he-
lyekre való bevándorlás volt. A pintyek, melyek
kis csapatokban és egyenkint a talajt mindenütt
ellepték, innen azután északnyugati, sőt nyugati
irányt vettek.

Figyeljük meg most az általam a Dobrudsá-
ban megfigyelt vonulási analogiákat a magyar-
országiakkal faunistikus tekintetben! A lényeg-
ben saját megfisyeleseimre szorítkozom és ré-
gibb keletü faunistikai adatokat csak ott emli-

tek, a hol a fölvetett kérdések megvilágítására /

nélkülözhetetleneknek látszanak.

Legnevezetesebb ugyanis az Anthus cervinus

tömeges előfordulása." Ha egyrészt elterjedését |

szemügyre vesszük és másrészt költözésének

adatait Magyarország, Ausztria és Nyugat-

so dass mir sofort unwillkürlich an Ort und
Stelle der Gedanke an eine regelrechte orts-
kundige Einwanderung kam. Die Finken, die
in kleinen Schwärmen und einzeln allerwärts
den Boden bedeckten, schlugen dann eine nord-
westliche bis westliche Richtung ein.
Betrachten wir nun die Analogien der von
mir in der Dobrudscha beobachteten Zugsbewe-
gung mit derjenigen Ungarns in fauristischer
Beziehung! Ich beschränke mich dabei in der
Hauptsache auf meine eigenen Beobachtungen
und erwähne faunistische Angaben älteren Da-
tums nur da, wo sie zur näheren Beleuchtung
der angeregten Fragen unerlässlich erscheinen.
Am bemerkenswertesten ist wohl das massen-
hafte Vorkommen von Anthus cervinus.* Wenn
wir einerseits die Verbreitung des rotkehligen

| Piepers ins Auge fassen und andererseits seine

Euröpara nezve atnezzük, önkenytelenül követ- |

kezik, hogy épen ezen faj útvonalakon vándorol,
melyeknek fővonalai Közep-Euröpät keleten és
gyérebben nyugaton is kikerülik. Legyen szabad
arra az egy példányra Bulgáriából utalnom,
melyet Reiser O. 1890. május 10-én Sophia
mellett, tehát a maritza-morawai lapályon lelt, a
honnan az egynehány magyarországi példány is
(rendesen, de nem gyakran a Duna zsombékjai-
ban és Velencze mellett) jöhetett. Ezzel megint
analog értelemben ellenkezik a réti pipis **

teljes hiánya, mely a Pontuson épen nem látszik |

vonulni, hanem szárazföldi utakat választ.
Feltünő volt továbbá a sárga billegetok gyér elő-
fordulása és a melanocephala, paradora, sőt
borealis alfajok teljes hiánya. Az első kettő a

Dobrudsa nyugati részében épen úgy költ, mint

annak északkeleti és keleti részében. A tarto- |
many délnyugati részében fészkel a melanoce- |

phala és alighanem ezen madár átvonulását
említi Cowre ALLÉON ; a bolgár és szerb mada-
rak zöme valószínüleg mint déloroszországi és

magyarországi képviselői (én a melanocephalat |

ép úgy, mint a paradorat a temes-kubini zsom-
békokban kimutattam) más utakon halad, hogy
a költő helyekre jusson. Rendkívül érdekes to-
* Cfr. Comte Alléon 1. c.

kk Cfr. Ugyanott.

Migrationsdaten für Ungarn, Österreich und
auch den europàischen Westen überblicken, so
ergibt sich ziemlich zwanglos, dass gerade dieser
Pieper ein «Strassenwanderer» ist, dessen Haupt-
wege Centraleuropa im Osten und spärlicher im
Westen umgehen. Es sei mir gestattet, hier auf
das eine Exemplar aus Bulgarien hinzuweisen,
welches 0. Reiser am 10. V. 1890 bei Sofia,
also in der Maritza-Morava-Depression, sam-
melte, was auch der Weg für die spärlichen
ungarischen Belegexemplare (regelmässig, aber
nicht häufig in den südlichen Donaurieden und
bei Velencze) sein könnte. Dem steht wieder
mit analoger Bedeutung das fast vollständige
Fehlen des Wiesenpiepers** gegenüber, der am
Pontus eben nicht zu ziehen scheint, sondern
Auffallend war
ferner das spärliche Auftreten von Schafstelzen
überhaupt und das vollständige Fehlen der
Formen melanocephala, paradoxa und sogar
borealis. Erstere beiden brüten sowohl im
Westen als im Nordosten und Osten der Do-
brudscha. Im Südwesten der Provinz nistet me-
lanocephala, und den Durchzug wohl dieser
Vögel erwähnt Comte Auzton; das Gros der
bulgarischen und serbischen Vögel schlägt wohl
ebenso wie die südrussischen und ungarischen
Vertreter dieser Formen (ich habe sowohl mela-
nocephala wie paradoxa in den Temes-Kubiner
tieden nachgewiesen) andere Wege ein, um

kontinentale Strassen wählt.

zum Brutgebiete zu gelangen. Ausserst interes-

* Cfr. Comte Alléon 1. e.
** Cfr. ibidem,

vábbá a Locustella naevia és fluviatilis teljes
hiánya. Daczara annak, hogy mindkét fajt jól
ismerem és fölkeresésére igen nagy gondot for-
dítottam, még sem találtam meg és így igazat
kell alnom a régibb jelentéseknek, melyeknek
tagadó eredményét kételkedéssel vettem
hiányos megfigyelésnek tulajdonítottam. Ezen
fajok a Dobrudsától keletre nagyon el vannak
terjedve, holott a keleti vonulás adataiból csak
Tiflisről van tudomásom a /luviatilis egyetlen
egy példánya! alapján. Ez megint az arczvonal-
ban való vándorlás ellen és az utvonal theoriája
mellett látszik szólani. Másrészt arra mutatnak
ezen adatok, hogy a két Locustella faj költő he-
lyét Galicziában és Nyugat-Oroszországban nem

és

a pontusi utvonalon és annak pruth- és dnjes-
termenti ? elágazódásain érik el.

Végre legyen itt még említés téve egynehány
keleti fajról, melyek a Dobrudsán átvonulnak.
Én az idén csak Passer hispaniolensist és Anth-
ropoides virgot jegyeztem, de hozzájuk csatolom
a Ruticilla erythrogastrat is,’ melyet CoMTE
ALTEN egyszer megfigyelt. Ezen fajok, ha őket
a Dobrudsán keresztül többé-kevésbbé rendes
átvonulóknak tekintjük, a Pontus nyugati part-
ján át kerülnek, hogy fészkelő helyeikre érje-
nek, a mi PALMÉN utvonal theoriája szerint leg-
alább az Anthropoides virgonál lenne megma-
gyarázható.

háromujjú-sirály
melyet sem sem

Ha most végre még a

hiányát is fölhozom, én,

187

sant ist ferner das vollstándige Fehlen von
Locustella naevia und fluviatilis. Trotzdem ich
beide Arten genau kenne
Sorgfalt auf ihr Aufsuchen verwendete, fand
ich sie doch nicht und muss daher den älteren
Berichten

und die äusserste

techt geben, deren negatives Er-

| gebnis ich bis dahin sehr skeptisch aufgefasst

und auf mangelhafte Beobachtung geschoben
hatte. Nun reicht das Verbreitungsgebiet dieser

| Arten nach Osten weit über die Dobrudscha

hinaus, während von östlichen Zugsdaten mir
nur für /luviatilis Tiflis mit einem einzigen
Frühjahrsbelegstück ! bekannt ist. Dies scheint
wiederum gegen die Frontwanderung und für
die Zugstrassentheorie zu sprechen. Anderer-
seits weisen diese Daten darauf hin, dass die

| beiden Locustellen-Arten ihre in Galizien und

Westrussland gelegenen Brutplätze nicht auf
der pontischen Strasse und deren am Pruth
und Dnjester? gelegenen Abzweigungen
reichen.

Endlich sei hier noch einiger östlicher Arten

er-

Erwähnung gethan, welche die Dobrudscha auf

mas elödöm a Fekete-tengeren meg nem figyel- |
tünk, bár vonulás közben még nálunk, a belföl- |

dön is nem épen nagyon ritka, akkor a faunis-
tikai anyagot, melyet saját tapasztalataimmal
kiegészíteni, vagy kritikailag áttekinteni képes
vagyok, körülbelől ki is merítettem. Még csak
azt akarom említeni, hogy vadászaim elég pon-
tosan leirtak egy Stercorarius fajt mint ritka
jelenséget a parton. Annak pontos és hiteles

! RADDE, Orn. cauc. 231.1.

? MENZBIER, Die Zugstrassen der Vögel.

5 Reiser, Orn. bale. II. 44. |. és COMTE ALLÉON,
Ornis II. 403. I. «Le printemps dernier» = mult ta-
vaszszal (1885) és nem «késé6 tavaszszal».

dem Zuge passiren. Ich notirte heuer nur Passer
hispaniolensis und Anthropoides virgo, füge
diesen aber noch die von Comte ALLÉON einmal

| beobachtete Ruticilla erythrogastra® bei. Diese

Arten machen — sofern wir sie als mehr oder
minder Durchzügler der Do-
brudscha annehmen wollen — eigentlich einen
Umweg über die Westküste des Pontus, um in

regelmässige

| ihr Brutgebiet zu gelangen, was wenigstens beim

Jungfernkranich sich im Sinne der genetischen
Zugstrassentheorie Parmén’s erklären liesse.
Wenn ich nun schliesslich noch das Fehlen
der Dreizehen-Möve anführe, welche ich ebenso
wenig wie einer meiner Vorgänger am Schwarzen
Meere beobachtete, obschon sie auf dem Zuge
sogar bei uns im Binnenlande nicht übermässig
selten vorkommt, so ist damit das faunistische
Material, welches ich aus eigener Erfahrung
zu ergänzen oder kritisch zu übersehen vermag,
auch so ziemlich erschöpft. Erwähnen will ich
nur noch, dass mir meine Jäger eine Stercora-
rius-Art als seltene Erscheinung an der Küste
ziemlich genau beschrieben. Eine genaue und

1 RADDE, Orn. cauc. p. 231.

: MENZBIER, Die Zugstrassen der Vögel.

® Reiser, Orn. bale. II. p. 44 und Comte ALLÉON,
Ornis II., p. 403. «Le printemps dernier» — im verflosse-
nen Frühjahr (1885) und nicht: «im späten Frühjahr».

24*

188

meghatározása minden esetre igen becses és
már phänologiai szempontból is igen érdekes
lenne. _

Ezen futólagos és nagyobbára az én idei ta-
vaszi megfigyeléseimen alapuló összeállításból
kitünik, hogy faunistikus tekintetben Magyar-

ország és a Dobrudsa útvonalai közölt feltünő )

eltérések vannak, melyek az arczvonalban való
költözés ellen szólnak és arra látszanak mutatni,
hogy a Dobrudsa útvonalai külön vagy önálló
vándorutakat képviselnek.

Hátra van még, hogy megvizsgáljuk a ketfele
vonulási mozgalomnak idöszaki vonatkozdsait.
Ezen tekintetben tanulmanyaimra nézve rend-
kívül becses lett volna, ha az okkupált terület
megfigyelő hálózata mult tavaszszal már műkö-
- még nem működött.

dött volna, de — sajnos

Mielőtt magára a pontos időbeli adatok össze-
hasonlítására áttérnék, még az általános vonu-
lás egy néhány érdekes tünetét szeretném föl-
említeni. Itt első helyen áll az északi fajoknak
feltünően késői megjelenése. Az adatok : Oede-
mia fusca és nigra aránylag még elég nagy
számmal márczius 27—31-ig, 5 Mergus serra-
tor április 29-én, Colymbus spec? (minden
esetre septentrionalis) április 30-án a magyar-
országi ugyanezen fajokra vonatkozó rendes
vonulási adatokhoz képest rendkívüli későiek.
Ugyanez áll az Arenaria interpres-, Haemato-
pus ostralegus- és Calidris arenariaról, habár
ezen adatokra a fajok ritkasága miatt Magyar-
országban, a tavaszi vonulás idejében, nem
nagy súlyt fektetek. Belátható ugyanis, hogy
madaraknak, melyek oly későn indulnak csak
északi hazájukba, más utakat kell választaniok,
mint Észak-Hurópa lakóinak, melyek bizonyára
költöző vendégeink zömét képezik.

Hasonló megfontolásokra vezet azon fajok
átvonulásának hosszu tartama, melyek a Dob-

rudsában épen nem, vagy legfeljebb elvétve köl- |

tenek. Így vonult a Molacilla flava már mar-
ezius 29-én, vonulása tetőpontját érte körülbe-
lől április 25-től május 5-ig, és a tengercsék
területéről való elutazásomkor még egyre tar-
tott. Az Anthus cervinust, melynek megérkezése
minálunk körülbelől május első napjaira esik,
tömegesen már április 23-án láttam. A vonulás
tartott változó mennyiségben május 17-én való
elutazásomig, meg lett tehát ältalam- figyelve

verlässliche Bestimmung derselben wäre jeden-
falls äusserst wertvoll und schon vom phänolo-
gischen Standpunkte an sich interessant.

Es ergibt sich also aus dieser flüchtigen und
grösstenteils auf meiner diesjährigen Frühjahrs-
beobachtung beruhenden Zusammenstellung,
dass in faunistischer Beziehung zwischen den
Wanderwegen Ungarns und der Dobrudscha
auffällige Divergenzen bestehen, welche gegen
die Frontwanderung zu sprechen und darauf
hinzuweisen scheinen, dass die Wege der Do-
brudscha getrennte oder selbstständige Zugs-
strassen darstellen.

Es erübrigt nunmehr, noch die temporären
Beziehungen der beiderseitigen Zugsbewegungen
einer Prüfung zu unterziehen. Unendlich wert-
voll wäre es in dieser Beziehung für meine
Studien gewesen, wenn das Beobachtungsnetz
des Occupationsgebietes im verflossenen Früh-
jahr schon functionirt hätte, was leider nicht
der Fall war. Bevor ich auf den Vergleich der
stricten Zeitdaten selbst übergehe, möchte ich
noch einige interessante Erscheinungen des
Gesammtzuges erwähnen. Da ist vor Allem das
auffallend späte Erscheinen von nordischen
Arten. Die Daten: Oedemia fusca und nigra
noch verhältnismässig zahlreich vom 27. bis
31. März, 5 Mergus serrator am 29. April, Co-
lymbus spec. (wohl septentrionalis) am 30. April
sind gegen normale ungarische Zugsdaten der-
selben Arten ausserordentlich verspàtet. Das-
selbe gilt von Arenaria interpres, Haematopus
ostralegus und Calidris arenaria, obschon ich
diesen Daten wegen der grossen Seltenheit der
Arten in Ungarn auf dem Frühjahrszuge wenig
Gewicht beilege. Es ist einleuchtend, dass Vögel,
die so spät erst nach ihrer nordischen Heimat
aufbrechen, andere Wege wählen müssen als
die Bewohner Nordeuropas, die wohl das grösste
Contingent unserer Zuggäste liefern.

Zu ähnlichen Erwägungen veranlasst die
lange Dauer des Vorüberzuges von Arten, die
gar nicht oder höchstens ganz vereinzelt in der
Dobrudscha brüten. So zog Motacilla flava schon
am 29. März; ihr Zug kulminirte etwa vom
25. April bis 5. Mai und dauerte bei meiner
Abreise im Lagunengebiete noch an. Anthus cer-
vinus, dessen Ankunft bei uns etwa in die ersten
Maitage fällt, sah ich in Massen schon am
23. April. Der Zug dauerte in wechselnder
Stärke bis zu meiner Abreise am 17. Mai, wurde
also 26 Tage hindurch von mir beobachtet.

M

26 napon at. Vesd össze Sppponm ezen Anthus-
fajra vonatkozó jegyzeteit a Petsoräröl és a
Jeniseiröl. Hasonló hosszú tartamu volt a Ruli-
cilla phoenicura és Pratincola rubetra vonu-
lisa, mely mindkét fajnál április vége és május
eleje közt culminált, nem sokkal máskép végre
Phylloscopus trochilus-é, melyet hasonlóképen
május közepéig elég gyakran a nádasokban ta-
láltam.

A belföldön ugyan nem könnyü az átvo-
nulás változatait pontosan megfigyelni, hiszen
magának a nyugatnak is, mely mindenféle fa-
jokra vonatkozó vonulási adatokban oly gazdag,
hiányzik az adat-anyag arra, hogy e kérdést ki-
meritse, de már saját megfgyelésem alapján
hiszem, hogy ezen fajok vonulása nálunk, Ma-
gyarországon sokkal korábban éri el tetőpontját.
Mindezen dobrudsai adatok oly költő helyekre
mutatnak, melyek messze északon vagy észak-
keleten feküsznek, és összefüggésben az előrebo-
csátottakkal gyanittatjak, hogy a pontusi utvonal
végső elágazódásaiban talán még tovább észalr-
keletre ér, mint a hogy azt maga

ga MENSZBUR
föltette.

Az első megérkezési adatok összehasonlítását
a két területről könnyebb áttekintés végett alább
táblázat alakjában adom. Aránylag csekély ér-
téket tulajdonítok nekik, mivel különösen az
első megerkezesek idejét tüntetik fel, pedig ne-
vezett vizsgálódásoknál az egész vonulás irany-
adó, mindenek előtt pedig kimeritő adatokat
igényelnek a vonulás culminátiója és a tulaj-
donképeni megtelepedés. Azonkívül hiányzanak
MENESTORFER úr megbetegedése folytán a fontos
adatok Temes-Kubinböl, a hol magam még
márczius 19-én a gólyák fészkeikre való megér-
kezését jegyeztem. Különben a táblára vetett
egy pillantás mutatja, hogy az összehasonlító
adatok között valódi összefüggés nincs. A dob-
rudsai megtelepedési adatok nagyjában össze-
vágnak a magyarországiakkal, a mi a föld éghaj-
lati befolyásaival megegyezik, a Magy. Ornith.

Központ munkálatai által most elég biztosan.

kimutatott előrenyomulás theoriája értelmében
és helyességének ujabb bizonyítékául szolgálhat.
Különben ezen adatok legtöbbje látszólag össze-
függés nélkül tér el egymástól, a miből pedig

189

| Vergl. hiermit die Notizen Srenoum’s über diesen
| Pieper von der Petschora und vom Jenisei. Von
ähnlich langer Dauer war der Zug bei Ruticilla
phoenicura und Pratincola rubetra, der bei
beiden Arten Ende April- Anfang Mai kulmi-
nirte, nicht viel anders endlich bei Phyllosco-
pus trochilus, den ich ebenfalls bis Mitte Mai

häufig genug im Röhricht antraf. Es ist im

Binnenlande zwar nicht leicht die Phasen des
Vorüberzuges genau zu verfolgen, auch fehlt es

an erschöpfendem Datenmaterial für diese Frage

selbst in unserem an Zugsdaten aller Art so
reichen Westen, doch bin ich schon auf Grund

meiner eigenen Erfahrungen der Ansicht, dass
die Zugskulmination dieser Arten bei uns in

Ungarn eine weit frühere ist. Es weisen alle
Dobrudscha-Daten 3rutplitze hin,
welche weit im Norden oder Nordosten gelegen

diese auf

sind, und gestatten im Zusammenhange mit

all dem Vorhergesagten wohl die Vermutung,
| dass die pontische Zugstrasse in ihren extrem-
sten Verzweigungen vielleicht noch weiter nord-
ostwärts reicht, als selbst MENZBIER angenom-
men hat.

Die Vergleichung der ersten Ankunftsdaten
aus den beiden Gebieten gebe ich der leichteren

Übersicht wegen nachstehend in tabellarischer
Form. Ich messe ihnen verhältnismässig wenig
Wert bei, da. sie speciell die ersten Ankunfts-
zeilen darstellen, bei den in Rede stehenden
Untersuchungen jedoch der ganze Zugsver-
lauf massgebend ist, vor Allem jedoch, die
Kulmination des Zuges und die eigentliche Be-
siedlung erschöpfender Daten bedarf. Ausserdem
fehlen in Folge Erkrankung des Herrn MENEs-
TORFER die wichtigen Daten aus Temes-Kubin,
19. März die Ankunft
der Störche bei ihren Nestern notirte. Ein Blick

wo ich noch selbst am

auf die Tabelle zeigt übrigens, dass kein reeller
Zusammenhang zwischen den vergleichenden
Daten besteht. Die Besiedlungsdaten aus der

Dobrudscha stimmen im Grossen und Ganzen

mit den ungarischen überein, was mit den kli-

matisch-tellurischen Einflüssen im Sinne der

jetzt durch die Arbeiten der U. 0. C. ziemlich
sicher festgestellten Vorrückungstheorie über-

| einstimmt und als ein neuer Beweis für deren
Richtigkeit gelten kann. Im Ubrigen weichen
die meisten dieser Daten in scheinbar zusam-

menhangsloser Weise von einander ab, woraus
jedoch mit Rücksicht auf die zu nördliche Lage

meines Beobachtungspostens gegenüber der

190

tekintve az elágazás helyetöl* nagyonis északra
eső megfigyelő állomásom fekvését, biztos kö-
vetkeztetés még mindig nem vonható. Az ada-
tok egész soránál a megérkezés ideje a Dobrnd-
sában határozottan későbbi, a mi az elágazás
theoriája ellen vall.

A nélkül, hogy következtetéseimet mind bebi-
zonyttottaknal: tekinteném, egyedül csak azon
voltam, hogy kimutassam, milyen módon kell a
gyakorlati vizsgálódásnak működnie, hogy theo-
retikus, tudományos phünologiai munkálatok-
nak segitsegere legyen azon hatalmas kérdések
megoldásában, melyek a költözési mozgalom
lényege körül fölmerülnek. A rendelkezésemre
álló térhez alkalmazkodva megkísérlettem rövid
és durva körvonalakkal vázlatozni annak a való-
szinüségét, hogy a Balkánfélsziget délkeleti ré-
szén közel egymáshoz és majdnem párhuzamo-
san egymással két nagy utvonal halad, melyek-
nek egyike a Pontus partjai mentén Orosz-
országba vezet, mig a másikán a Balkán lapályain
keresztül jött költözők, első sorban a Magyar-
medenczét telepitik meg, egy részük pedig túl
azon, Észak-Európában fekvő költő helyére
iparkodik,

Rátérek most azon mód fejtegetésére, melylyel
nézetem szerint a felvetett kérdésben pontos és
nagyobb horderejü eredményeket lehetne elérni.
Ausztria, Magyarország és az okkupált tarto-
mányok fenálló hálózataira már
rámutattam. Kapcsolatban ezekkel kellene a

megfigyelő

Balkánfélszigeten is állomásokat létesíteni.
Ilyeneket Makedonia és Thracia belsejében ke-
resztül vinni politikai viszonyoknál fogva nem
igen sikerülne, a partjaikon levők pedig tiszta
képet nem nyujthatnának, mert azok részint
már maguk is téli szállásokul szolgálnak, részint
talán mindkét utvonalat érintik. Nézetem szerint
a Dobrudsaban mar 2 dllomas** elegendő lenne.
Az egyiknek, a tengercsék területén levőnek
hirt kellene adnia a pontusi utvonalon végbe-
menő vonulás lefolyásáról, mig a másiknak
Cernavodin annak a Dunához vezető esetleges

elágazását, valamint a Dobrudsa és a Duna

* Costanta-Cernavodánál.
** A térképen Nicolitel közelében föltüntetett har-

madik megfigyelőpont rendkívül megfelelő terepvi- |

szonyai folytán különösen alkalmas ellenőrző-állo-

másként szerepelne.

eventuellen Abzweigsstelle* noch immer keine
sicheren Schlüsse gezogen werden können. Bei
einer Reihe von Daten ist die Ankunftszeit in
der Dobrudscha entschieden später, was gegen
die Abzweigungstheorie spricht.

Ohne nun meine Folgerungen sämmtlich als
erwiesen ansehen zu wollen, war es mir ledig-
lich darum zu thun, zu zeigen, in welcher Weise
die praktische Forschung einzusetzen hat, um
den theoretischen, wissenschaftlich-phänologi-
schen Arbeiten hilfreich beizustehen bei der
Lösung der gewaltigen Fragen über das Wesen
der Migrationsbewegung. Dem mir zu Gebote
stehenden Raume angepasst, habe ich es ver-
sucht, in kurzen und rohen Umrissen die Wahr-
scheinlichkeit dessen zu skizziren, dass im Süd-
osten der Balkanhalbinsel zwei grosse Zug-
strassen nahe bei einander und fast parallel
verlaufen, deren eine längs der Küste des Pon-
tus nach Russland führt, während auf der an-
deren durch die Balkandepressionen hindurch
vor Allem das ungarische Becken besiedelt wird,
und ein Teil der Wanderer darüber hinaus
seinen in Nordeuropa gelegenen Brutplätzen
zustrebt.

Ich komme nun auf die Erörterung der Art
und Weise, in welcher meinem Dafürhalten
nach positive und weitertragende Erfolge in der
angeregten Frage gewonnen werden könnten.
Auf die bereits bestehenden Beobachtungsnetze
Osterreich-Ungarns und des Occupationsgebietes
habe ich schon hingewiesen. Im Anschlusse an
dieselben wären auch auf der Balkanhalbinsel
Stationen zu errichten. Solche im Innern von
Makedonien und Thrakien sind in Folge der
politischen Verhältnisse nicht gut durchführbar
und solche an den dortigen Küsten würden kein
klares Bild liefern, weil die Küsten teils selbst
schon Winterquartiere darstellen, teils mög-
licherweise von beiden Zugstrassen zugleich be-
rührt werden. Meiner Ansicht nach würden
schon zwei Stationen in der Dobrudscha** ge-
nügen. Die eine im Lagunengebiete müsste über
den Verlauf des Zuges an der «pontischen
Strasse» Nachricht geben, während die andere
in Cernavoda die Eventualität der Abzweigung
an die Donau, sowie die Besiedlung der Do-

* Bei Costanta-Cernavoda.

** Die auf der Karte verzeichnete dritte Station
bei Nicolifel hätte vor allem den Zweck, als sehr ge-
eigneter Controllposten zu dienen.

mocsarainak megtelepitését kellene megfigyel-
nie. A pontusi állomásnak ugyanazon területen
kellene megfigyeléseket tennie, a hol ez idén én
működtem, a másik állomásnak kellene az egész
Kara-su lapályt, mindkét oldalán fekvő puszta
dombjait és úgy a Duna mocsarait Cernavodán,
mint a tengerpartot Costanta mellett hatáskö-
rébe belevonnia. Mindkét állomást járó-kelőnek
kellene képzelni, mivel a dolog nem anyira sza-
batos, bizonyos pontokról szerzendő időbeli
adatokon, mint inkább az egész vonulási moz-
galom áttekinthető képén és különösen annak
hullámzásán fordul meg. Cernavodára épen
tekintettel az ott felállítandó állomás eshetősé-
gére rándultam ki, és a helységet arra kiválóan
alkalmasnak találtam. A Costantaba vezető
vasut (2 óra) kiválóan megkönnyiti a tenger-
parttal való összeköttetést, úgy hogy oda heten-
kint többször lehet kirándulni. A Kara-su la-
pály változó talajalakulásával minden előnyt
nyujt arra, hogy egy megfigyelö állomás siker-
rel működjék, és végre Cernavoda aránylag
nyugateurópai tartózkodást nyújt a «Field-
Ornithologist»-nak, ki a keleti part vad mocsa-
raiban való, hónapokig tartó időzésre, távol a
művelt világ minden kényelmétől, talán nem
elég szivös és kitartó.

Szükség esetén e két állomás elegendő lehet

tisztázni a Via pontica kérdését kölcsönös ellen-

örzes által is.

Legalább egy néhány népszerü faj számára
talán Románia királyságában is lehetne meg-
figyelő hálózatot szervezni, mivel ezen virágzó
állam kormánya mindennemü kulturális törek-
vést készséggel elömozdit és Tocızescu G. tanár
Bukarestben különösen a vándorlásra vonatkozó
kérdések iránt érdeklődik. Ezen adatok
ha mindjárt csak a fecske-, gólya-, kakuk stb.-re
vonatkoznának is — a Duna egész vonaláról

— és

nyújtva a Kärpätoktöl délre eső területen való |

megtelepedésről felvilágosítást adnának, mig az
átvonulásról Erdély és Bukovina állomásai ki-
meritően tudósítanának. Az egész nyugatot
amúgy is ellenőrzik okkupált-terület

Ausztria-Magyarország megfigyelő állomásai.

az és

191

brutscha und der Donaubalten zu beobachten
hätte. Die pontische Station hätte die Beobach-
tungen auf demselben Terrain zu führen, wo
ich dieses Jahr thätig war; die andere Station
hätte die ganze Kara-su-Niederung mit den

beiderseits gelegenen Steppenhügeln und so-
wohl die Donaubalten bei Cernavoda, als die
Küste bei Costanta in den Kreis ihrer Thätig-
keit einzubeziehen. Beide Stationen wären als
ambulante zu denken, da es sich ja weniger um
präcise Zeitdaten an bestimmten Punkten, als
um ein

sild der gesammten
Zugsbewegung und namentlich der Fluctuatio-
nen derselben handelt. Ich besuchte Cernavoda
gerade mit Rücksicht auf die Eventualität der
Errichtung einer Station daselbst und fand die

übersichtliches

Loealität ausserordentlich geeignet dazu. Die

Bahnlinie (2 Stunden) nach Costanta erleich-

tert die Verbindung mit der Küste ausserordent-

lich, so dass mehrmals wöchentlich Ausflüge
nach dieser stattfinden können. Die Kara-su-
Niederung bietet mit ihrem abwechslungsreichen
| Terrain alle Chancen zu einem ergiebigen Be-
obachtungsposten, und endlich stellt auch das
| Städtchen Cernavoda einen verhältnismässig
westeuropäischen Aufenthalt für den «Field-
Ornithologist» dar, der für monatelanges Leben
in den wilden Balten der Ostküste, fern von
allen Bequemlichkeiten der civilisirten Welt,
vielleicht nicht zähe und ausdauernd genug ist.
Stationen allenfalls
genügen, um die Frage der Via pontica auch
durch gegenseitige Controle zu klären.
Wenigstens für einige «populäre» Arten liesse
sich auch wohl ein Beobachtungsnetz im König-
reich Rumänien organisiren, da die Regierung

Diese beiden können

dieses aufblühenden Reiches culturelle Bestre-
bungen jeder Art bereitwilligst fördert und Pro-
fessor G. Tocmescu in Bukarest sich speciell
für Migrationsfragen interessirt. Diese Daten —

und wenn sie auch nur Schwalben, Störche,

Kukuke und dergl. zum Gegenstande hätten

von der ganzen Donaulinie geboten, würden
über die Besiedlung im Süden der Karpathen
Aufschluss erteilen, während über den Vorüber-
zug die Stationen Siebenbürgens und der Buko-
Der
ganze Westen ist durch die Stationen des Oceu-

wina erschöpfende Nachricht brächten.

pationsgebietes und Osterreich-Ungarns ohne-
| hin unter Controle.

199

Kelet.
Márcz. 27.
Marez. 28.
Márcz. 29
Apr. DI
Apr. S
Nr ENTE
yon ME)
Apr. 21
Apr. 9292
Apr. 93.
Dr
Apr. 28
Jorg, "29
Máj. i
Maj. 2.
Maj. 4.
Máj. D.
Maj. 6
Máj. ie
Maj. 8.

I. Tabla. Az első

Faj.
Ciconia alba (L.)
Milvus ater (L.)

. Upupa epops.

Budytes flavus (L.)

Hirundo rustica (L.)

. Cuculus canorus (L.)

Sterna nigra |
Larus minutus |

9. Ruticilla phenicura €.

Prat. rubetra d.
Sterna fluviatilis.
Sylvia cinerea.

21. Hirundo urbica.

Cypselus apus.

2. Ficedula atricapilla d .

Anthus cervinus.
Sterna hybrida.
Grus virgo (L.)
Clivicola riparia.

. Coracias garrula.

29. Cot. coturnix.

Merops apiaster.
Oriolus galbula (L.)

Caprimulgus europæus.

Anthus campestris.
Hydroprogne caspia.
Turtur turtur.

. Muscicapa grisola d.

Lanius minor d.
Lanius collurio d.

megfigyeles adatai.

A vonulás iránya.

2 példány. Pihenve.
1 példány. Időzve.

1 példány. =
D—F. Magasan a Dolojman
hegyfoka fölött vonulva
Ciucuváruban.
Pihenve.

1 példány.
1 példány.
1 példány.
150— 200. | DK—ENy.

A fenyéren (D+É.)
« «
DE.
Pihenve.

4 peldany.
Többen.

1 példány. Part mentén bogarászva.

3 példány. —E.
Pihenve.
Tömegesen.
45. DH.
30-40. DH.
2— 3. DH.
2 példány. DH.
A fenyeren pihenve.
Néhanya pihenve. DPI
Szolva.
3—4. Dolojman hegyfokanpihenve.
9—3. «
9. Dranow.
Többen. A fenyéren. DO-É.
Dranow.
Pihenve.

Egyedül. Periteasca fenyérén.

Datum.

97 Marz.
28 Marz.
99 Mirz.

3 April.
8 April.
17 April.

21 April.

22 April.
23 April.

27 April.
28 April.
29 April.

1 Mai.
2 Mai.
4 Mai.

Mai.

or

6 Mai.
Mai.
8 Mai.

NI

Aquila. V.

April.

Tabelle I. Daten der ersten Beobachtung.

Species.

Ciconia alba (L.)
Milvus ater (L.)
Upupa epops.

Budytes flavus (L.) |

Hirundo rustica (L.)
Cuculus canorus (L.)
Sterna nigra |
Lanus minutus
Ruticilla phenicura I.
Prat. rubetra d.
Sterna fluviatilis.
Sylvia cinerea.
Hirundo urbica.
Cypselus apus.
Ficedula atricapilla d.
Anthus cervinus.
Sterna hybrida.

Grus virgo (L.)
Clivicola riparia.
Coracias garrula.

Cot. coturnix.

Merops apiaster.
Oriolus galbula (L.)
Caprimulgus europæus.
Anthus campestris.
Hydroprogne caspia.
Turtur turtur.
Muscicapa grisola d.
Lanius minor d.
Lanius collurio.

2 Stück.
I Stück.
I Stück.
I Stück.
I Stück.
I Stück.
150—200.

4 Stück.
Mehrere.
1 Stück.
3 Stück.

4—5.
30—40.
9— 3.

2 Stück.

Einige ruhend.

Mehrere.

Allein.

Zugrichtung.

Ruhend.
Berürend.

| S—N. hoch über

Cap Dolojman zihend.

In Ciucuroru.
ruhend.

SO—NW.

Düne (S—N.)

Ruhend.

Längs des Ufers jagend.

—N.
tuhend.
Massen.
SN.
SN.
SN.
S—N.

Auf der Diine ruhend.

SEINE
Ruhend.

Cap Dolojman ruhend.

« « «
Dranow.

Düne — S—N.
Dranow.
Ruhend.

Periteasca Düne.

ts
or

È

194

"ATTI

"IIV66

0ET

SBABDOT

!

uaisag arp [dy Gp — u9-Gr de yosjo zy

WAN 87290141) vusas

WO} ley WI Wonep Anz "udsag ap [udv "GT

ye uosnfew

: CT) mais magfig
25959 de) SPINUOA Y "U9-G| [de x9S[9 zy | ői

DIOR
AI 9505 sıq Anz ‘USA AP Judy “Gy

= "AT/YG 3
— | — | — l'arc l'ame | |
|
TW) =
Bl. ; ner È (è)
A MIS | 'AVIG mer
— SATT | Ar | AUT "AUG | “AU? | ‘AVI
NN) |
mo PATON RAT OT) NAT TE NATIONS CAL
| REED i |
— | Tr] | 'II/OE | ve lue ‘TI/9I (/III/8T | “TST
1176
09€ | 028 | oyppra Be Ze
poAup uoyerug| TOSZI | eh |
sog | -AduN I pery | * \-seg-fn| aA
| | |

Sradazoy CT) vagagna DIODUDAT

sufgw 148) spmuoa y "u9-6J Jude yosja zy

IE MUR

sıq jwonep 507 — “© usa ap judy ‘GI .

OAOU

-ıdny

88
DUCIGRI

TT vanouaoyd ppm

Stodozoy sufeut
We} SENUOA V “U9-Gj [de © 2 oso zy
Ue TETT MIN
SIQ MARIS Wouep nz “uaysuo Ip [MAY ‘LI
S19dozoy sole
XIA[oJ uosgao selmuoa y “u9-,] “ade osja zy |

‘TT Bisa Bute}

Judy "g — up-g Indy ‘TT sniougo sninong

U19]JO(] |
ly ‘9 ‘asag ap Judy e |

| AVI üegyvalej e uaqqo) ue-9 [dy TA Co) eked aes SL
p-@ [de osja zy |
I Warten | le
SI] op ZIEN "67 Ò r
= SIA IP ARN ‘66 | TT BABE BipORZOPY
sp 2y |
|
SE |
"AT/9 JP ZIEN ‘66 | ‘g sdode edndn
u 0s]0 ZV
| TIT/YT EN "86 ‘dog SUBISIUT SNAJIT

19-[ [rudy
0S[9 zy

ZATA "PG "TT BIUODTD BIMODTO

EN up

| JOWUPN
|

zyesnoN

tz espnaqocd | sereds — (eg
Burg |

pan |

‘A[[eqequele( Apuogore]SIo A TT — "erezeige} Yoyepe oy[Uoseyazsso zy ‘TT

195

LAVA || Sas "ML | “A/ET | “A/OT "AST = "ME =
NOR "AT/86 | A8 | “A/8 | “A/S Sei “A/T | “A/E Co Tu ==
3 | lage = =
AT/EG | "AEG
ATEO ‘AVG | 'AUTG | 'AVE — = Fi "AV/GG | 'AVST:|'AVLI | —
“A/E ; "AMIT = Ea ==
“A/G | AV86 | ‘A/L ‘A/9 Ge | “AY/ST = DIVANI oa es ‘AUTO | “AI/86
ir A a (AGE | FAT/EO ||
"AULS | "A/8 | "AUSG | "AUSG | — ZN "AV6l |
LAS 1, A Milo a ‘AT/OG| — “AV/VG | — DE SAUGEN, = NTI
EN EE ea es
n ‘1/7
| De PA de el
NE TII/OT
"MOT n = "Verl “= = zz Pr = "A/OT | “AT/LG | “AT/ST
VAT “AVG ce "AT | AIG = ‘AT/9 "AY
“HW 58
087 098 OLE oxgpra OTT | oggi T6 L8 84 68 | N
valu MOSZI | gues oaou |eyuypeg, 210
moe, | 18800 sia oleae es
seresoq) sopq | -AdeN pay -sog-(n | eta | -ıduy | -yomeN Bete te

x VESPA PE ERS BEE PRE PERS VENEN NEE ET EBEN RB

2 asag sep en "8
up-g sufpu 2 gs zy

ASIA LP IBN L
9-1 snlgu 9sjo zy

uagsaz ap (EN "9
up-g Sufgui yos ZV

USI] Ip IBN ‘Ss
X9519 zy

u9-e snfr

UNIS ap ley 'F
u9-y snfew

USA dp
up-z snfgu yosja zy

ToS OP IPN "7

u9-] snfeu yosja zy

usa ap [UdY "gz
U9-68 [dg x9sto zy

uasır ap [dy ‘86
up-gg [dp OS ZV

Le

USA dip udv <L
u9-,E [dp yosfa zy

ASI top [udy "Zz
u9-zg [dy sf ZV

unsagg 91p [dy "Te
19-7a [dy Yospp zy

nary 19-75 [de yosja ZV

espnixqo

np usa op judy <a

4

(TT) otımpjoo suruw]
(rT) sou SMUDT
(TT) wjosuıd edvotosnig
CT) anyany anyag,

(rT) ‘domo EES a
(TI) sujorto snfoLIg
(rT) aoyseıde sdoszopy
CT) aruungoo Druuno)
(TT) end swrow1og
(TT) exwdix Boor
Dypndonun vjnpas gy

snde snjasdAg

(rT) v91gan vmuvnuopyay

led

soroods —

196

III. Vonuläsi naptár.

Ci aL O e\]\uM'@'griI Jegyzetek Időjárás
Márc. 26. Melanocorypha sibirica Gm. — Néhány péld. Tulceánál pihenve. pi re
d Meg È È je -i vihar,
Alauda nigra Falk. - Pasa-Käzlänäl 1 peld. pihenve. röv. id. tantó eső.

e i) ® | Az első 2 péld. pihenve a szäraz- (Nagy DK-i vi-

| föld partjän. (har.
Clangula clangula (L.) | —
GE ee u Li Csapatosan a Razim taván.
« nigra (L.) | —

Fuligula marila (L.)

J Meglehetős számmal a Razim ta-
Mergus merganser (L.) =

| vän.
Mergus serrator (L.) — Többen ugyanott, többnyire d d.

« 28. Ciconia ciconia (L.) — Megint 2 péld. Pasa-Kázlánál. {Derilt. szel-
Merula merula (L.) | — A szárazföld partján, a nádasban, lesend,
Turdus musicus L. — cserjésben és kertekben pihenve.

Milvus migrans Bopp. — Az első idözve Pasa-Käzlänäl.
ER 2 péld. tüskesövenyekben Pasa-
Luseiniola melanopogon T. -- a
Kazlanal.
1 péld. tüskesövenyekben Pasa-
Passer hispaniolensis T. = i a Fe
Käzlänal.
Nehä fiók tüskesôvé-
Pratincola rubicola (L.) a | meh en
nyekben ugyanott.
« 29. Anthus pratensis (L.) — 1 péld. a mezőn Jurilofeänäl. . (Kissé felhős.
1 péld. a parton Dolojman hegy {Este felé ÉK-i
Upupa ej BA gól j
Aupaseron (1) | fokánál. szél.
, , 1 péld. elvonulva magasan a Do-
Motacilla flava (L. D>E
pinedia fava 133) mi | lojman hegyfoka fölött.
; 2 péld. a hegyfok szikläiban, elvo-
: : pé egy ;
Nycticorax nycticorax (L.) >E | es
- , k ikläk kö-
Colaeus monedula (L.) >EK Nagy a oe eS
zött alkonyatkor elvonulva.
6 példány a Razim fölött vonulva,
Ardea cinerea (L.) >ÉK egyesektől követve; hivasuk éjjel
is hallatszott.
Mergus merganser (L.) = Egyesek a Razimon.
Oedemia fusca (L.)
« nigra (L.) — Egyesek a Razimon.
Ful. maria (L.)

Clangula clangula (L.) -— Sokan a Razimon.

197

III. Zugskalender.

Datum | Species : Zugrichtung __ . Bemerkungen _ Witterung
Ruhend bei Tulesa einige Exem- [Am 26. März.
März- 26. Melanocorypha sibiri ,
ärz elanocorypha sibirica Gm | place Heiter. Wind-
Alauda nigra Fark. — Ruhend bei Pascha-Kázla 1 St. still. In der
MANN) Die ersten 2 St. ruhend am Fest- |Nacht NO St.,
a 27. Cieonia ciconia (L.)
landsufer. kurzer Regen.
Clangula clangula (L.) Am 27. März.
Sera pee (hy) — In Schaaren auf dem See Razim, zn
« nigra (L.) Sturm.
Fuligula marila (L.)
Mergus merganser (L.) — Ziemlich viele auf dem Razim.
Mergus serrator (L.) —— Mehrere ebendort, meist d d'.
« 28. Ciconia ciconia (L.) _ Wieder 2 St. bei Pascha-Käzla. a Wind-
Merula merula (L.) De Am Festlandufer im Röhricht, in |stille.
Turdus musicus L. Hecken u. Gärten ruhend.
§ L Der erste weilend bei Pascha-
Milvus migrans Bopp. -— R
Käzla.
n [ 2 St. in Dornhecken bei Pascha-
Lusciniola melanopogon T. — ER
| Käzla.
Passer hispaniolensis T. — 1 St. in Dornhecken bei P.-Kázla.
8 i Einige — 2 oder Junge — in
L. —
en) | Dornhecken ebenda.
a 29. Anthus pratensis (L.) —_ 1 St. im Feld bei Jurilofea. Leicht be-
Upupa epops (L.) — 1 St. am Strand bei C. Dolojman. | wölkt ; gegen
Motacilla flava (L.) S>N 1 St. zieht hoch über C. Dolojman. ‘Ab. NO-Wind.

{ 2 St. in den Felsen des Cap. zie-

Nycticorax nycticorax (L.) >N en:
Grosse Schwärme in den Felsen,
Colaeus monedula (L.) NO | ziehen bei Eintritt der Dämme-
rung fort.
6 St. ziehen über den Razim, ein-
Ardea cinerea (L.) >NO | zelne folgen; rufend auch in der
Nacht gehört.
Mergus merganser (L.) — Einzelne am Razim.
Oedemia fusca (L.)
« nigra (L.) | — Einzelne am Razim.

Ful. marila (L.)
Clangula clangula (L.) — Viele am Razim.

198

Kelet Faj

A von. iránya

Jegyzetek Időjárás

Márc. 30. Asio accipitrinus ( PALL.)

|

|
|

|

|
|

|

Pihenve egy szántóföldön Pasa- (Reggel borus,
Käzlänäl. delben veröfe-
Feltünden nagy és számos csapatok. |nyes. Növeke-
Sok ezerből álló tömeges csapat. (dé ÉK-i szél,
A . Golovitàn érkeznek többé-ke- [mely este felé
vésbbé zárt csapatokban; pihenve |viharrà fejlő-
részint a nádas szigeteken közel a dik.

parthoz, részint a partmenti földe-
ken. Némelyek rögtön továbbvo-
nulnak, mások nyugodtan eledelt
keresnek. Fáradtaknak nem látsza-
nak. Az első, sok százból álló csa-
patok már 4 órakor érkeznek meg.
A vonulás alkonyatig tart. A csa-
pat szélessége körülbelül 3 km.
Pasa-Kázla és Canli-Bugeac kö-
zött.

Ezer meg ezer a gólyák társaságá-
ban; a vonulás iránya ugyanaz.
A földeket mindenfelé ellepik.
Tömegesen minden szántóföldön
és a partok mentén. Kis csopor-
tokban észak felé vonulva.
Többen tüskés keritésekben.
25—30 példány ékalakban vonulva 9 óráig ROSA
után bor. Erős
EEK-i szél.

a Razim fölött.
18 példány a Dolojman hegyfokán

3 Apr. 1. Ejjel
ätvonulva. nagy eső. Reg-
Ugy, mint márc. 27. és 29-én. gel derült, este
Sokan vonulva. bor. Majdnem
szélcsend.

Az első Ciucurova falvában. On DIE we
har, 3-An esős,
delben és éjjel
zivatar DK-i
szélvész. 4-én
derilt és me-
leg.

d teljesen kifáradva Ciucurova
egyik kertjében élve megfogták.

d Sehir forrásánál.

1 példány reggel 6 órakor a he-
gyeken átvonult.

40—50 példányból álló raj az er- (Köd és eső,
dőben. IDK-i vihar.
Sokan vonulnak a völgyön át. Nagy eső, ÉK-i
Többen a faluban. szél. Este de-
Néhányan egy tarlón Orta-Chiöj- |rült. Apr. 7-én

nél. eső.

[5 péld. délután a hegyi erdőn át [S-änregg. eső,

|

|

Grus grus (L.) D>E
Ciconia ciconia (L.) DK>ÉNy=Ny
Fringilla coelebs (L.) DK>ENy
Motacilla alba (L.) >E
Lusciniola melanopogon T. —

« 31. Ardea cinerea (L.) >E
Pelecanus erispus Bruch. >E
Anatida-k —

Apr. 1. Milvus migrans (Bopp.) —

a 3. Hir. rustica (L.) =
Locustella luscinioides (Savr.) —

a 4. Motacilla melanope (Par.) —
Ardea cinerea (L.) D>E

a 5. Bombycilla garrula (L.) =

« 6. Buteo buteo desertorum (Daup.) D>E
Hir. rustica (L.) —
Mel. sibirica (Gm.) -—

a 8. Anser anser (L.) Ny>K

" Cuculus canorus (L.) —
« 9. Ardea cinerea (L.) DK>ENy
« 15. Turdus viscivorus L. --

|

Vurful-Stanavanciunäl. lr derült.

Az elsőt hallották.

1 péld. vonult hajnalban a hegyi (Der. és meleg. -
erdőn át Vurful-Stanavanciunál. ee eső 11-ig.
Sokan a sz. Györgyág nádasában tie és meleg,

és csalitjában, ÉK-i szél,

Datum

|

Vane? 28} vita rer

rn

A

| « 31.

|

4 Apr. 1.

: vi 3.

i a 4.
“5.
« 6.
« 8
a - 9,
« 15.

Species Zugrichtung

Bemerkungen

199

Witterung

März 30. Asio accipitrinus ( PAL.)

|

Ruhend auf einem Feld bei P.-
Kazla.

Grus grus (L.) S>N Besonders starker Zug.
Massenzug von vielen Tausenden.
Kommen über die Golovita in
mehr oder minder geschlossenen
Scharen; ruhen teils auf den
Rohrinseln nahe dem Strande,
teils auf den Feldern am Ufer.
Manche ziehen gleich weiter, man-
Ciconia ciconia (L.) SO>NW=W | che suchen ruhig Futter. Von Er-
müdung nichts zu bemerken. Ein-
treffen der ersten Scharen von
vielen Hunderten etwa um 4 Uhr.
Zug dauert bis zur Dämmerung.
Breite des Zuges etwa 3 Kilometer
zwischen Pascha-Käzla und Canli-
Bugeac.
| Tausende und Abertausende in
ONE 3 Gesellschaft der Stôrche; Zugs-
aus (La) IM | richtung dieselbe. Bedecken allent-
halben die Felder.
Massenbaft auf allen Feldern und
Motacilla alba (L.) >N längs der Ufer. Ziehen in kleinen
Trupps nordwärts.
Lusciniola melanopogon (T.) — Mehrere in Dornhecken.
ida) ÉN f a Dda ziehen in Keilform
| über den Razim.
baia Pa) as | e Stück ziehen über das Cap Do-
lojman.
Anatiden — Wie am 27. und 29. März.
Milvus migrans (Bopp.) — Viele am Zuge.
Hir. rustica (L.) -— Die erste in Ciucurova im Dorfe.
odia at | d vollständig ermattet in suce
Garten Ciucurovas lebend ergritfen.
Motacilla melanope (Paxt.) — d bei der Quelle Sehir.
LE coer (I) SN { 1 Stück Morgens 6 Uhr über die
| Berge gezogen.
Bombyeilla garrula (L.) — Schwarm von 40—50 im Walde.
Buteo buteo desertorum (Daun.) SN Viele ziehen über das Thal.
Hir. rustica (L.) — Mehrere im Dorfe.
ASE Einige auf einem Brachfelde bei
Al. sibirica (Gm.) -— | Orta-Chiôj.

; 5 St. Nachmittags über den Berg-
sane) u) | wald am Vurful-Stanavanein.
Cuculus canorus (L.) — Den ersten gehört.

1 St. streicht frih Morgens über
Ardea cinerea (L.) SO>NW | den Bergwald am Vurful Stana-
vanciu.

Turdus viscivorus (L.)

{ Viele im Röhricht u. Gebüsch am
| St. Georgsarme.

Früh trüb,
Mittag sonnig.
Steigender
NO-Wind, der
gegen Abend,
sturmartig
wird.

Bis 9 Uhr Reg.
dann bewölkt.
Starker NNO-
Wind. Am 1.
April. In der
Nacht heftiger
Regen. Früh
schön, Ab. be-
wölkt. Fast
windst. Am 2.
SO-Sturm, 3.
Regner., Mitt.
u.in d. Nacht
Gew. SO-St. 4.
Heit. u. warm.

5. Apr. Neb. u.
Reg. SO-Stur.
6. Stark. Reg.,
NO-Wind. Ab.
heiter. 7. Reg.

[Morgens Reg.
[Abends klar.

Heit. u. warm.

Abends Regen

bis 11-ten.
(Heit. u. warm,
|NO-Wind.

200
Kelet Faj A von. iránya Jegyzetek Időjárás
100—150 az első, 60--80 a máso- hs és 17. épen
; : : dik fajból vonul egy csapatban a jilyen, éjjel na-
eee Hudrochenien maga (TE) DK>ENy nen a át. Én az one DE Lu
Dane találtam őket, báró W. a Gorgul
tavanal.
« 18. Motacilla flava (L.) — Néhány d a mocsarakban.
Egy fehér Saxicola, biztosan nem f Derült, tiszta,
Saxicola spec. — Sax. senanthe, párjával Dunavat- hae szél.
nál.
Plegadis faleinellus (L.) = Egy esapat a mocsarakban.
Phylloscopus trochilus (L.) i Egyesek a Delta nädasaiban.
Alcedo ispida (L.) — « « «
Upupa epops (L.) — Meglehetős sokan a mocsarakban.
« 19. Auticilla phoenicura (L.) — | a SARO Par Ze AI
Saxicola morio (Hempr.) — Egy d a Bissericuta-n.
Pratincola rubetra (L.) — d d a fenyérének nádjában.
Phylloscopus trochilus (L.) — A nádasban.
Upupa epops (L.) — 2-3 a fenyér nädjäban.
Alcedo ispida (L.) — Sokan a nádasok szélén.
3 Jurilofca kikötőjében. Ezek, egy
a lábán megsebzett példány által
Haematopus ostralegus (L.) — felismerhetők, ápr. 23-ig marad-
nak. Későbben a belső mocsarak-
ban már nem láttuk.
Sterna fluviatilis (Naum.) — 4 péld. — az elsők — a Razim-on.
Sylvia sylvia (L.) —- Az elsők a Bissericuta-n.
« 21. Chelidonaria urbica (L.) — 1 péld. — az első — Jurilofea-näl. [Delelött der.
: 3 péld. Dolojman-näl, a Razim fö- jeste nagy eső
e) | dél tel.
Anthus trivialis (L.) — Több ? Dolojman hegyfokánál.
Saxicola morio (HemPR.) — Egy pár Dolojman hesyfokänäl.
« 22. Accipiter nisus (L.) Általában A a 2 Fe a in
Circus macrurus (GM.) DE, de Ér Ber F4 an; a Ver \
3 árgus (1) helyenkint a |Dolojman hegyfokánál, alig mulik
va i partvonalat Jel 5 perez a nélkül, hogy egy, vagy
c aeruginosus (L.) köv., nemso- A szele. :
Milvus migrans (Bopp.) kára mind- ae madár È ne 1889
Huleolenbouten (I) re i nem Erna on Be
Buteo buteo (L.) (ioni is Vhinyome Ara ee
Pratincola rubetra (L.) = Néhányan Dolojman hegyfokánál.
Ficedula atricapilla (L.) —- 1 d ugyanott a bogácsosban.
Kisebb, nagyobb csapatokban szá- {Délel. derült,
« 23. Anthus cervinus (Patt) = ezrevel a Jurilofca-Pasa-

Pelidna alpina (L.)
Pavoncella pugnax (L.)
Glottis littoreus (L.)

Rhyacophilus glareola (L.)

|

zàval, szélesend.Dél-
ut. erős EK-i

szélvész.

Kázla melletti nádasokan.
Csapatokban ugyanott.

Egy nagy csapatban ugyanott.
Kisebb csapatokban ugyanott.
Meglehetős nagy falkákban ugyan-
ott,

+ szül

Datum Species

Zugrichtung

201

Bemerkungen . Witterung —

Apr.17. Hydrochelidon nigra (L.)

a

Larus minutus (Paun.)

18. Motacilla flava (L.)
Sawicola spec. ?

Plegadis faleinellus (L.)
Phylloscopus trochilus (L.)
Alcedo ispida (L.)

Upupa epops (L.)

19. Auticilla phoenicura (L.)

Saæicola morio ( HEMPR.)
Pratincola rubetra (L.)
Phylloscopus trochilus (L.)
Upupa epops (L.)

Alcedo ispida (L.)

Haematopus ostralegus (L.)

Sterna fluviatilis (Naun.)
Sylvia sylvia (L.)
21. Chelidonaria urbica (L.)

Cypselus apus (L.)

Anthus trivialis (L.)

SO>NW

Saæicola morio (Hexer. et Enr.) —

22. Accipiter nisus (L.)

Circus macrurus (Gm.)

a pygargus (L.)

a aeruginosus (L.)
Milvus migrans (Bopp.)
Falco subbuteo (L.)
Buteo buteo (L.)
Pratincola rubetra (L.)
Ficedula atricapilla (L.)

23. Anthus cervinus (PALL.)

Pelidna alpina (L.)
Pavoncella pugnax (L.)
Glottis littoreus (L.)
Rhyacophilus glareola (L.)

Aquila, V.

Im Allgemein.
S>N
stellenweise
der Uferlinie
folgend, je-
doch bald wie-
der d. urspr.
Richtung zu-
strebend.

ee

100—150 der ersteren, 60—80 der { 16. und. 17.
zweiten Art in einem Trupp zie- Jebenso, in der
hen über das Delta. Ich begegne | Nacht em-

ihnen am See Isacov, Baron W. ‘pfindlich kalt.

am See Gorgul.

Einige d in den Balten. Heiter, klar.
Ein weisser Steinschmätzer, be- | SO-Wind.
stimmt nicht Sax. œnanthe, in

einem Pärchen bei Dunavat.

Ein Trupp in den Balten.

Einzelne im Röhricht des Delta.
« « «

Ziemlich viele in den Balten.

| Ziemlich viel 4 d auf der Rohr- Ebenso.

| düne des Razim.

Ein d auf Bissericuta.

d d auf der Rohrdüne.

Im Röhricht.

9-3 im Rohr der Dünen.

Viele an den Rohrrändern.

— durch ein geständertes Stück
kenntlich — bleiben bis 23. April.
Später in den Binnenbalten nie

| 3im Hafen von Jurilofea. Diese

mehr gesehen.

4 St. — die ersten — am Razim.

Die ersten auf Bissericuta.

1 St. — die erste — bei Jurilofca. {Vorm. schön,
{ 3 St. bei Dolojman, streichen über |gegen Abend
| den Razim fort. heftig. Regen
Mehrere 9 2 bei C. Dolojman. ‘aus Süden.
Ein Pärchen bei C. Dolojman.

Bis etva 11 Uhr Vormittags auf- | Hell. NO-
fallender Raubvogelzug beim Cap | Wind.
Dolojman, es vergehen kaum 5 Mi-

nuten ohne dass 1 od. 3—4 Vögel

längs oder über die Felsen gestri-

chen kommen. Der Zahl nach do-

minirt die Steppenweihe.

Einige bei Cap Dolojman.

1 d ebendort im Distelgestrüppe.

In grösseren u. kleineren Trupps zu ( Vormittags

Hunderten u. Tausenden auf den |klar,windstill.

Rohrgrinda’s bei Jurilofea-Pascha- | Nachmittags
Käzla. heftig. Sturm
Scharen ebenda. NO.
. Eine grosse Schar ebenda.
Kleine Trupps ebenda.
Ziemliche Flüge ebenda,
26

202

Kelet Faj A von. iránya Jegyzetek Időjárás
Délelőtt egy 30—40 példányból
Apr.23. Pelecanus onocrotalus (L.) D-É álló csapat, délután négy 200—300

példányból álló csapat.

Hydrochelidon nigra (L.) D-É a ER RE EEE
gokban ätvonulva.

Hydrochelidon hybrida (Parz.) D>E 4-5 példány ätvonulva.

Gelastes gelastes (LicHm.) — Az elsők kis csapatokban.

Anthropoides virgo (L.) D>E [lage > mes ne

| gasan elvonulva.
Ardeola ralloides (Scor.) D>E .3 példány vonulva.

Herod. alba (L.)

ER DNy Magányos példány.

Nycticorax nycticorax (L.) D>E 12 példany.
2 slelött és déluta - 5—
Plegadis falcinellus (L.) D>E | Dot = a MAD RE dora
egyénbol álló csapat.
, —3 al Sinoi-Li 6-An vi
(e Dor à 3 2 JEGES a Sinoi-Liman 26 = viharos,
tükre fölött vonulva. EK-i pásztás
Phylloscopus trochilus (L.) — Egyesek a Liman nádasában. eső. 27-én de-
; 3, 200—300 példányból álló csapat [rült, tiszta
Pelecanu erotalus (L. D>E | : pesi: i
ATOMO RIO) x | a Sinoi-Liman fölött. EKK-i szél.
Falco subbuteo (L.) D- E Egyesek a Sinoi-Liman fölött.
Upupa epops (L.) _ Egyesek mindenfelé.

8. Garzetta garzetta (L.) _ 2 példány Kurt-Bei-näl. fDerült, tiszta
5 o 9 1114 E a ST ölö LA 2 r :
Comes jamie (1) ne {2 példány a Sinoi-Liman fölött |EK-i szél

| vonulva.
Anthus trivialis (L.) — Többen a nádasban.
Upupa epops (L.) — Sokan egyenkint.
, 15—20 a fenyér mentén vonulva. (Derült, tiszta,
H S OS pus (L. | i
aematopus ostralegus (L.) D>E | (Portite). ie.
Oedienemus oedienemus (L.) — Néhányan a fenyéren. csend.
Coturnia coturnix (L.) — Az első ugyanott.
DIO la kunyhò mellett
Mergus serrator (L.) ea
1 | elvonul.
Motacilla fl } 5
aa ae (L.) Egyesek mindenfelé a fenyéren és
Anthus trivialis (L.) —— È
a nádasban.
Upupa epops (L.)
« 30. Colymbus spec. ? — Egy példány a Gura-Sinoei-ban. nn gy.
Upupa és Coturnix — Meglehetős sokan. ÉKK-i szél.
Maj. 1. Pelecanus onocrotalus (L.) D>E 30 példány vonulva. Derült, tiszta,
Pavoncella pugnax (L.) — 10-15 a Golovita-ban. EK-i szél, este
gy nagyobb csapat a Golovitä- \felé erős EK-
Plegadis falcinellus (L.) — | Bey negyohb<csaparteri Golan. Bites:
| ban. K-i, majdnem
, Sok csapat, néh ázával vonul \K-i szél.
Hydrochelidon nigra (L.) D>E I pees renga
: ù | nap közben.
Ruticilla phoenicura (L.) — Sok ? minden nádas szigeten.
Phylloscopus trochilus (L.) | Meglehetős sokan elszórva a ná-
Pratincola rubetra (L.) | das szigeteken.
Coracias garrula (L.) K>Ny 3—4egyenkint a Razim fölött vonulva.
, Egyesek — az elsők — Jurilofca
Merops apiaster (L.) D>E | Pgyese Pen ny

| fölött vonulnak.

« 2. Oriolus oriolus (L.) — Az első szól Jurilofca-ban. Derült, tiszta.

« 28.

« 29.

« 30.

Mai

dE

Species

Zugrichtung

20

Bemerkungen Witterung

Pelecanus onocrotalus (L.)

Hydrochelidon nigra (L.)

Hydrochelidon hybrida (Parr.)

Gelastes gelastes (Licu.)
Anthropoides virgo (L.)

Ardeola ralloides (Scor.)
Herod. alba (L.)
Nycticorax nycticorax (L.)

Plegadis falcinellus (L.)

Clivicola riparia (L.)
Phylloscopus trochilus (L.)
Pelecanus onocrotalus (L.)
Falco subbuteo (L.)

Upupa epops (L.)
Garzetta garzetta (L.)
Coracias garrula (L.)

Anthus trivialis (L.)
Upupa epops (L.)

Haematopus ostralegus (L.)

Oedienemus oedienemus (L.)

Coturnix coturniæ (L.)
Mergus serrator (L.)

Motacilla flava (L.)
Anthus trivialis (L.)
Upupa epops (L.)
Colymbus spec. ?

Upupa und Coturnia
Pelecanus onocrotalus (L.)
Pavoncella pugnax (L.)

Plegadis falcinellus (L.)

Hydrochelidon nigra (L.)

Ruticilla phoenicura (L.)
Phylloscopus trochilus (L.)
Pratincola rubetra (L.)

Coracias garrula (L.)

Merops apiaster (L.)
Oriolus oriolus (L.)

S>N

S>N
S>N

S>N

SN
NO>SW
S>N

S>N

S>N

Vormittags ein Trupp von 30—40
St., Nachmittags 4 solche à 200 —
300 Stück.

[ Einzeln u. in kleinen Gesellschaf-

| ten durchziehend.
4—5 Stück durehziehend.
Die ersten in kl. Trupps.
Eine Schar von 30—40 hoch über-
| hin streichend.
3 Stück ziehend.
Einzelnes Stück.
12 Stück.
| Vor- u. Nachmittag je eine Schar
| von 15-20 Individuen.
| 2--3 wieder über dem Wasserspie- ( Am 26. stür-
| gel im Sinoi-Liman streichend. misch, aus NO
Strichregen.
27. Hell, klar,
NOO-Wind.

Einige im Röhricht des Liman.
f 3 Scharen à 200-300 Individuen
| über den Sinoi-Liman.

Einige ober dem Sinoi-Liman.

Allenthalben einzelne.

2 Stück bei Kurt-Bei. | Heiter, klar,

2 St. ziehen über den Sinoi-Liman. | NO-Wind.

Mehrere im Röhricht.

Viele einzeln auf den Grindas.

15—20 längs der Düne ziehend. | Heiter, klar,
| (Portita). (fast windstill.
Einige auf der Düne.

Die erste ebenda.
2 Sa 5 ? ? streichen Morgens
an der Hiitte vorbei.

Einzelne allenthalben auf d. Düne
u. im Röhricht.

Ein Stück in der Gura-Sinoei. { Heit., klar, 1.
| NOO-Wind.
Heiter, klar,
NO-Wind.
Gegen Abend
heftiger NOO-
fast O-Wind.

Ziemlich viele.

30 Stick ziehend.

10-15 in der Golovita.
| Ein grösserer Trupp in der Golo-
| vita.

[ Viele Trupps, manche von Hun-
| derten, ziehen den Tag über.
Viele ? auf allen Rohrinseln.
Ziemlich viele zerstreut auf den
Rohrinseln.
{ 3—4 einzeln über den See zie-
- | hend.
| Einzelne — die ersten ziehen
| über Jurilofea.
Der erste ruft in Jurilofca. Heiter, klar.

26*

204

_Kelet_ __ Faj A von. iránya Jegyzetek Időjárás
Máj. 3. Hydrochelidon nigra (1) Dev es. 0 ae 5
| vonul a Razim fölött. felhős, — erős
4 3 ; 4 Néhányan szólva vonulnak el a 'ÉÉK-i szél.
Merops apiaster (L.) ? ( falu fölött.
Tringa spec. ? — Nagy rajokban.
Pema ies: 3-4 — az elsők — Dolojman fErős ÉK-i szél
« 4. Caprimulgus europaeus (L.) = ar a E
hegyfokänäl. éjjel esò.
Anthus campestris (L.) — 2—3 ugyanott.
ono ia Dh | a alacsonyan vonul ela halmok
fölött.
ea) dA Nehänyan a Dolojman hegyfoka-
nál. :
« 5. Hydroprogne caspia (Pat...) — Egy pár Dranow-nál. Borus, EEK-i
Körülbelül 100-an a Bissericutá-n Jkésőbben ÉK-i
Motacilla flava (L.) =i | fölriasztva északi irányban távoz- [vihar ; éjjel n.
nak. esd.
Prat. rubetra (L.) — Sokan ugyanott.
Turtur turtur (L.) = Egyesek ugyanott.

« 6. Caprimulgus europaeus (L.) = 3—4 a Dranow melletti nádasban. (Egész nap
Phylloscopus trochilus (L.) -— Sokszor a nádasban. leső.

Ruticilla phoenicura (L.) — 2 2 épen úgy.
Muscicapa grisola (L.) — Néhány d ugyanott.
Ficedula atricapilla (L.) — 2—3 ? ugyanott.
Prat. rubetra (L.) — Néhányan épen úgy.

« 7. Cerchneis vespertina (L.) — 3—4 a fenyéren Periteasca-näl. ter nali
Ficedula atricapilla (L.) u Néhány ? ugyanott. ÉNy-i ner
Lanius minor (Gm.) == Egy péld. a Zaton nädasäban. | sug:
Coracias garrula (L.) K>Ny 2 példäny a Razim fölött.

Haematopus ostralegus (L.) D>E [er Sr a Io ee
| mellett egyenesen vonulva.

« 8,

Phylloscopus trochilus (L.)
Lanius minor (G.)
Sylvia sylvia (L.)

Sylvia curruca (L.)
Cuculus canorus (L.)
Pratincola rubetra (L.)
Anthus trivialis (L.)
Ruticilla phoenicura (L.)
Coturnix coturnix (L.)
Falco subbuteo (L.)
Lanius collurio (L.)

Arenaria interpres (L.)

Ancylochylus subarcuatus (GùLp.)

Calidris arenaria (L.)

Merops apiaster (L.)

K>Ny

E felsorolt fajok mind kisebb-na- (Reggel derült,

gyobb számban a Periteasca mel- felváltva
letti fövényes parton vannak el- É-i—ÉK-i
szórva, mely itt körülbelül 100— szél.

150 lépés széles, gyér füvel, egyes
tamarixbokrokkal,kevésnaddalvan

benöve. Sok a kötetlen kagylého-

mok. Az egyik oldalán határolja a

tenger, a másikon náddal benőtt

félig sós mocsarak.

Az első hím ugyanott, egyedül.

j A fövenyes parton Periteasca mell., (Derült, tiszta,
| 8—10 egyedül, 5—6 tringä-kkal. Jhüvös EEK
Sok, 30—50 és még több egyénbol Iszel.

| álló csapat.

2 csapat ugyanott; 5 elejtett pél-

| däny mind 9 9.

3 példány a Zmeica tó fölött.

ut

=1

Species

Hydrochelidon nigra (L.)

Merops apiaster (L.)

Tringa spec. ?

Caprimulgus europaeus (L.)
Anthus campestris (L.)
Clivicola riparia (L.)

Prat. rubetra (L.)
Hydroprogne caspia ( PALL.)

Motacilla flava (L.)

Prat. rubetra (L.)
Turtur turtur (L.)

Caprimulgus europaeus (L.)

Phylloscopus trochilus (L.)
Rutieilla phoenicura (L.)
Muscicapa grisola (L.)
Ficedula atricapilla (L.)
Prat. rubetra (L.)
Gerchneis vespertina (L.)
Ficedula atricapilla (L.)
Lanius minor (Gw.)
Coracias garrula (L.)

Haematopus ostralegus (L.)

Phylloscopus trochilus (L.)
Lanius minor (Gm.)
Sylvia sylvia (L.)

Sylvia eurruca (L.)
Cuculus canorus (L.)
Pratincola rubetra (L.)
Anthus trivialis (L.)
Ruticilla phoenicura (L.)
Coturnix coturnix (L.)
Falco subbuteo (L.)

Lanius collurio (L.)
Arenaria interpres (L.)
Aneylochylus subarcuatus (GüLn.)

Calidris arenaria (L.)

Merops apiaster (L.)

Zugrichtung

205
Bemerkungen ___Witterung
SN tre Trupps von 30—40 Indivi- (Schön, leicht
duen ziehen über den Razim. bewölkt, star-
à | Einzelne ziehen rufend über das | ker NNO-
> | Dorf. Wind.
_ Grosse Schwärme.
a { 34 — die ersten — bei Cap Do- Heftiger
| lojman. NO-Wind.
— 2—3 ebenda. In der Nacht
SoN { 23 ziehen niedrig über die Hü- Regen.
| gel.
Einige bei Cap Dolojman.
— Ein Pärchen bei Dranow. Trüb, Sturm
Etwa 100 auf Bissericuta, verlas- [aus NNO, spü-
>N sen aufgescheucht die Grinda in jter NO; in d.
nördlicher Richtung. Nacht heftig.
- Viele ebenda. Regen.
— Einzelne ebenda.
| 3—4 auf der Rohrgrinda von Dra- | Ganzen Tag
| now. | Regen.
— Vielfach im Rohr.
— ? ebenso.
- Einige d ebendort.
— 2—3 9 ebendort.
= Einige ebenso.
— 3—4 auf der Düne bei Periteasca. ( Aufheiternd
== Einige 2 ebendort. stark.Wind N.
— Ein Stück am Zaton im Rohr. Abends hefti-
0>W 2 Stück über den Razim. ger Regen aus
SN J Ein Trupp auf der Diine bei Peri- NW.
| teasca geradeaus ziehend.
Die nebenstehenden Arten alle (Morgens heit.
mehr oder minder häufig über die } N-NO Wind
Stranddüne bei Periteasca zer- | wechselnd.
streut. Diese ist hieretwa 100—150
Schritte breit, mit spärlichem Gra-
se, einzelnen Tamariskensträu-
chern und etwas Rohr bewachsen.
Viel freier Muschelsand. Auf der
einen Seite das Meer, auf der an-
deren m. Rohr durchzogene Brack-
balten.
Das erste d ebendort allein.
| Am Dünenstrand bei Periteasca, ( Hell, klar,
| 8—10 allein, 5—6 mit Tringen. frischer
— Viele Crupps von 30—50 u. mehr. | NNO-Wind.
2 Trupps ebenda ; 5 erlegte Stücke
Ta | sind 9 9.
0_W | 3 Stück über dem See Zmeica ge-

troffen.

206

Időjárás

. Kelet ars Faj A von. iránya Jegyzetek
Mäj. 12. Sylvia sylvia (L.)
a curruca (Li) o, { Sokan a Dolojman hegyfokänäl | Borult, DK-i
Lanius minor (Gu.) | levö puszta dombokon. szel.
« collurio (L.)
Megint egy fehér Saxicola, — a
Saxicola spec. ? — mely nem œnanthe — a hegyfok
szikläinak tövében.
Saxicola morio (Hemrr.) Egy pár ugyanott.
i Meglehetős sokan — a sziklák kö- |
Phylloscopus trochilus (L.) = sel: — Done MAG rig
ER: AE. Többen a puszta dombok fölött va- :
Clivicola riparia (L.) zu ;
däszgatva.
ee cal | Igen sokan esoportonkint pihenve (Máj. 13. Der.,
« 13. Lanius minor (Gx.) | Babadagh-näl. tiszta, majdn.
Egy az erdő szélén, a bokrokba SE
g ; rokban AR s
DE RNIIOSE ans (ib: sins De , Eső vált. szél,
Phylloscopus trochilus (L.) a többny.DDK-i
« 15. Sterna minuta (L.) er Az elsők a jurilofeai kikötőben. |Yihar. 17. Ziv.
5 adi a változó, több-
Ugy mint eddig, naponta kisebb- ny. K-i, DK-i
« 17. Anthus cervinus (Parn.) = nagyobb számban, gyakran päro- \HK-i széllel.

rosával.

KISEBB KÖZLÉSEK. — KLEINERE MITTEILUNGEN.

Az 1897-dik évi IV. kötet 193. oldalán a cseh- |
országi vonulási adatok birálatában megigér- |

tem, hogy jelen V-dik kötetet egy értekezéssel
nyitom meg, a mely a vonulás körül szerzett
tapasztalatokat egybefoglalja s a konkluziót ki-
vonja. Időközben benyújtotta Dr. ALMAsy GYÖRGY
dobrudsai dolgozatát s így én, hogy ennek a
megérdemelt teljes hatást biztosítsam, czikke-
met az őszi füzetre halasztom, a melyben a vo-
nulásnak 1897. évi feldolgozása is megjelenik.

Herman Otto.

A füsti fecske idei fölvonuläsa. Minthogy an-
nak pontosabb megállapítása, hogyan szállja
meg tavaszkor a füsti fecske Magyarország terü-
letét ? helyesen még a mi kitünően működő, de
nem eléggé borító hálózataink segítségével sem
sikerülhet, a Magyar Ornithologiai Központ ez-

idén a kir. m. Természettudományi Társulat /

nyújtotta összeg egy részét arra fordítja, hogy
két nagy testület támogatásával tegyen kisérle-
tet a megszállás menetének pontosabb meghatá-
rozására. Az egyik testület a nevezett társulat
8200 tagja, illetőleg előfizetője, a másik Magyar-
ország néptanítóinak egyeteme, melynek a «Nép-

|

tungsnetze nicht môglich

Ich versprach im IV. Bande vom Jahre 1897
pag. 193 in meiner Recension der Zugsdaten
von Böhmen, dass ich den gegenwärtige V-ten
Band mit einer Abhandlung eröffnen werde,
welche die Erfahrungen in Betreff des Vogel-
zuges zusammenfassen und die Schlussfolge-
rung ziehen wird. Inzwischen reichte Dr. GEoRG
v. AumAssy seine Arbeit über die Dobrudscha
ein und, um denselben die verdiente volle Wir-
kung zu sichern, verschiebe ich die Herausgabe
meines Artikels bis zum Herbst-Hefte, wo auch
die Bearbeitung des Zuges von 1897 erscheinen
wird. Olto Herman.

Der Frühlingszug der Rauchschwalbe. Da es,
selbst ınit Hülfe unserer ausgezeichnet wirken-
den, doch nicht genügend deckenden Beobach-
ist pünktlich fest-
zusetzen, auf welche Art die Rauchschwalbe im
Frühling Ungarn besiedelt, hat die Ungarische
Ornithologische Centrale heuer einen Theil der
von der königl. ung. Naturwissenschaftlichen
Gesellschaft bewilligten Summe dazu verwendet,
mit der Hilfe zweier grosser Corporationen den
Versuch zu machen, den Gang der Ankunft und
Besiedlung pünktlicher zu bestimmen. Die eine
Corporation sind die S200 Mitglieder und die

I

4
i
r
t
li

207

Datum Species Zagrichtung Bemerkungen . Witterung
Mai 12. Sylvia sylvia (L.)
« curruca (Li) Viele auf den Steppenhügeln bei [ Bewölkt,
Lanius minor (Gm.) | Cap Dolojman. | SO-Wind.
« collurio (L.)
Wieder 1 weisser Steinschmätzer,
Saæicola spec.? — | der nicht enanthe ist, unter den
Felsen des Caps.
Saæicola morio (Hemmer. et E.) Bin Párchen ebendort.
DIA Goals (1) | Ziemlich pole — = in den Fel-
| sen — bei Cap Dolojman.
Clicca Fina (Le a: | Mebzezz über den Steppenhügeln
: | jagend.
nu (am) Mi { Sehrviele trappenweise ausruhend “ee ere rt

Phylloscopus trochilus (L.)

« 15. Sterna minuta (L.)

Anthus cervinus ( PALL.)

| bei Babadagh.
{ Einen in Gebüschen am Wald-

still. 15. Regen,
wechselnder
Wind, meist
sturmart. Böen
aus S—SO.
17.Gewitterbil-
dungen mit
wechselndem
Winde, meist
O—SO—NO.

| rand gehört.
Die ersten im Hafen von Jurilofea.
[e bisher, täglich in grösserer
kleinerer Zahl,

| oder oft paar-

weise.

tanítók Lapja» 15,300 példányban jár. Az esz-
köz egy levezö-lap, a melynek a nagyméltóságú

+ kereskedelemügyi miniszter úr megadta a porto-

mentességet s a mely egyfelől a «Termeszet-
tudományi Közlöny) -höz, másfelől a «Néptanitok
Lapjahoz», mellékelve terjed elaz ország minden
részébe. A lap ezimoldalan a füsti fecske és
fészke látható ; a közlési oldalon a következő
kérdések állanak : a füsti fecske megérkezett : a
határban, a helységben, a háznál, feszkel-e ?

Ezenkívül hely, nap és alairas. A lap a Termé-
szettudományi Társulat közlönyének februáriusi
füzetével mar szétküldetett, a tanítóké marezius
10-én indult. Nem lehet tagadni, hogy vannak
tudományos kérdések, a melyeknek megoldása
hálózatos megfigyelés nélkül nem is képzelhető

és hogy itt a társadalomnak legszélesebb s te- /
gyük hozzá, legtanultabb rétegei nagy szolgála- |

tot tehetnek, az kétségtelen. Az ornithologia
terén, a vonulás tünetenek érdekében ez az első
nagyobb'arinyà kisérlet s mi teljes bizodalom-
mal várjuk az eredményt.

M. O. K.

Abonnenten deroben erwähnten Gesellschaft, die
andere Corporation bildet die Gesammtheit der
Volksschullehrer Ungarns, welche die «Zeitschrift
der Volksschullehrer» in 15,500 Exemplaren be-
zieht. Die Feststellung vermittelt eine Postkarte,
welcher seine Excellenz der Herr Handels-
minister Portofreiheit verliehen hat, und welche
einestheils dem Organe der Naturwissenschaft-
lichen Gesellschaft, anderseits der «Zeitschrift
für Volkslehrer» beigelegt, in allen Theilen des
Landes verbreitet wird. Auf der Adressseite der
Karte ist eine Rauchschwalbe sammt Nest sicht-
bar, auf der Schriftseite stehen folgende Fragen :
«Die Rauchschwalbe kam an : im Gebiete, in der
Ortschaft, im Hause, nistet sie?» Ausserdem der
Name des Ortes, der Tag und die Unterschriit.
Die Karte wurde sehon mit dem Februarhefte
des Organes der Naturwissenschaftlichen Ge-
sellschaft versendet; jene der Lehrer wurde am
10. März abgesendet. Es ist nicht zu leugnen,
dass es wissenschaftliche Fragen gibt, deren
Lösung ohne Beobachtungsnetz undenkbar ist;
und dass hier die breitesten und wir können
sagen, intelligentesten Schichten der Gesell-

‚schaft grosse Dienste leisten können, das ist

unzweifelhaft. Auf dem Gebiete der Ornithologie
ist dies im Interesse des Phänomens des Zuges
der erste grössere Versuch und wir erwarten
mit vollem Vertrauen das Resultat. U. 0. (

208

Caccabis saxatilis Meyer et Worr. A szirti
fogoly, a mely Europa déli részében lakik, a
magyar anyaország területéről is megkerült. Ezt
főként Tomcsinyı Guszráv lugosi főerdőmester
úrnak köszönjük, ki egy a mult év deczember

14-én kelt levelében hívta fel intézetünk figyel- |

mét arra, hogy ez a madár a Krassó-Szörény
megyében fekvő Koronini község határában elő-
fordul s belőle példányokat úgy 1896-ban, mint
1897-ben ejtettek el. Kérésünkre a főerdőmester
úr szives közbenjárására a fehértemplomi erdő-
gondnokságtól a folyó évi január 28-ikán egy
szép kakast küldtek be, mely most intézetünk
gyüjteményében van elhelyezve s kézzel fogható
bizonyítéka ezen madár magyar honosságának,
a mely csodálatos módon hazánknak a Kárpátok
hegylánczától s a Dráva és Duna folyóktól be-
kerített területén eddig nem volt található,
holott nemcsak a balkáni, steyerországi, salz-
burgi hegységekben, hanem a galicziai Kárpá-
tokban és bukovinai hegységekben is találták.

M. O. K.

Telelő vendégek hazánkban. Dr. LENDL Apozr
m. tanár úr, a preparatoriumába az ország kü-

lönböző részéből beküldött figyelemre érdeme- |

sebb madaraknak jegyzékét be szokta küldeni a
M. Orn. Központhoz.

Ezekből felsoroljuk a beküldési sorrendben
azokat a fajokat, a melyek telelni jöttek

Caccabis saxatilis Meyer et Wour. Das Stein-
huhn, welches in den südlichen Theilen Europa’s
| wohnt, wurde nun auch auf dem Gebiete Ungarns
bestätigt. Dies können wir hauptsächlich Herrn
Gustav von TomcsáwyI, Oberforstmeister von
Lugos, verdanken, der in einem Briefe vom
14-ten Dez. vergangenen Jahres unser Institut
aufmerksam machte, dass dieser Vogel im Ge-
biete der Ortschaft Koronini, Krassö-Szörenyer
Comitat, vorkommt, und dass man sowohl im
J. 1896, wie auch 1897 einige Exemplare erlegt
habe. Auf unsere Bitte vermittelte es der Herr
Oberforstmeister, dass wir von der Forstverwal-
tung in Fehertemplom am 28-ten Januar dieses
Jahres einen schönen Hahn erhielten, welcher
in der Sammlung unseres Institutes aufbewahrt
wird und nun greifbar beweist, dass dieser Vogel
in Ungarn einheimisch ist, und welcher sonder-
barer Weise bis jetzt auf dem, von den Karpa-
ten, der Donau und der Drau umfassten Terri-
torıum des Vaterlandes nicht zu finden war,
trotzdem derselbe nicht nur im Balkangebirge, in
Steyermark und Salzburg, sondern auch in
den Karpaten von Galizien und Bukovina ge-
funden wurde. USOLG

Wintergäste in Ungarn. Herr Professor Dr.
AporF LENDL pflegt das Verzeichniss der inter-
essanteren Vögel, die in sein Präparatorium aus
verschiedenen Theilen des Landes gelangen, der
U. Ornith. Centrale einzusenden. Auf Grund
der Mittheilungen führen wir in der Reihenfolge
der Einsendung jene Arten an, welche zu uns

hozzánk : kamen, um hier zu überwintern.
1897. okt. 12. Colymbus arcticus, Nagy-Enyed,
« noy. 2. Archibuteo lagopus, Balassa-Gyarmat,
€ « 29. Bucephala clangula, Puszta-Räda,
« decz. 4. Ampelis garrula, Kézsmärk,
Oe Gs ile « « Liptö-Ujvar,
1898. febr. 9. Mergus merganser Leva.

Ezekhez sorakozik az Otocoris alpestris, a |

melyet f. ev január hónapjáról Kosztka László
úr Izsákról jelentett be. Végül megemlítjük, hogy

a mult év deczember 29-éről a Buda-Örs kopár |

hegyeiről került Tichodroma muraria, s a Cerva

Frigyes jelentése szerint Sziget-Csépen a pléba- |

nia udvarán a mult november hó 26-ikàn egy
Loxia curvirostra &-et lőttek.
M. O. K.

An diese reiht sich Otocoris alpestris, durch
| Herrn Lapıstaus Koszrga im Januar dieses Jahres
| von Izsák gemeldet. Zum Sehlusse erwähnen
| wir, dass am 29-ten Dezember des vergangenen
| Jahres auf den felsigen Bergen von Buda-Örs
Tichodroma muraria erschien; endlich laut
| Meldung Friedrich Cerva’s im Hofe der Pfarre
| von Sziget-Csep am 26-ten November 1897 ein
d von Loscia curvirostra erlegt wurde. U. O. C.

Az 1897/98-iki tél enyhe voltával sok saját- |
ságos jelenséget nyújtott már eddig — február |
vége — is. A fürjek helyenkint nagy számmal |
ätteleltek ; Fehérmegyében deezemberben — hir-
lapi közles szerint — 86 darab esett; novem- |
berben Zvarınyı Dezső úr Palies körül 150, |
deczemberben 39 darabot lőtt, ennek a hönap-
nap a végén — 30-ikán — havas árokban még
mindig akadt 2 fürj. A palicsi telelést a «Ter-
meszet» 1898 XII. száma közli.

209

Die Milde des Winters 1897/98 brachte uns
auch schon bis jetzt — Ende Februar — viele
eigentiimliche Erscheinungen. Die Wachteln
überwinterten an manchen Stellen zahlreich ; im
Comitate Feher fielen — laut journalistischer
Mittheilung — im Dezember 86 Stück; im
November schoss Herr DESIDERIUS ZvARINYI in
der Umgegend von Palics ungefähr 150, im
Dezember 39 Stücke; Ende dieses Monats —
am 30-ten, waren in einem beschneiten Graben
noch immer 2 Waehteln zu finden. Das Über-

| wintern bei Palics theilt die XII. Nummer 1898

der Zeitschrift «Termeszet» mit.
Im Monate Dezember meldete Herr Ladislaus

| v. Kosztka von Izsäk folgende noch vorkom-

Deczember hóról Koszrxa LäszLö úr Izsák
községből mint ott tartózkodó fajokat jelenti
be a Sturnus vulgaris-t, Alauda arvensis-t és
Pratincola rubicolá-t, a mely utóbbi fajból jan.
hóban Ó-Verbász községből küldött be SCHENK
JAKAB úr egy példányt; továbbá január hóban
ugyancsak Izsák határában láttak Anthus pra-
tensis-t és Motacilla albá-t. Dr. WARTHA VINCZE,
a műegyetem rektora Üllőről bibiczet jelzett ja-
nuárban. Az embernek önkénytelenülis eszébe jut
az 1853. év, a mikor a januári és februári enyhe
időjárásra, márcziusban feltámadt a tél s a már
megérkezett vándorokat — a mint NAUMANN a
Naumanniában (1853. évf. pag. 352—363) meg
is írta — inséges pusztulásba döntötte, vagy az
a tél, a mely 1843-ban és 1845-ben tavaszias
időjárás után márczius 20—23-ika körül fagyos
havas zivatarral ütvén vissza, a már megjött
költöző madarakat — a mint STETTER közli
(Magy. Orv. és Term.-vizsg. V. nagygyülésének
munkálatai) és Zeyk hátrahagyott kézirataiban
írja, — nagyon megsanyargatta. M. O. K.

mende Arten : Sturnus vulgaris, Alauda arven-
sis und Pratincola rubicola, von welch’ letzte-
rer Art Herr Jacog Schenk im Jänner aus der
Gemeinde Ö-Verbäsz ein Exemplar einsandte ;
weiters wurden gleichfalls in Izsák im Jänner
Anthus pratensis und Motacilla alba gesehen.
Herr Dr. Vincenz WarTHA, Rector des polytech-
nischen Institutes, meldete Kibitze nächst Üllő
im Jänner. Unwillkürlich denkt man an das

Jahr 1853, wo dem milden Wetter im Jänner

und Februar der Winter im März eintrat und
die schon angekommenen Wanderer — wie auch
Naumann in der Naumannia (Jg. 1853, pag.
352— 363) schreibt — zu Grunde richtete ; aber
auchan den Winter von 1843 und 1845, wo nach
schönem Frühlings-Wetter um den 20—23-ten
März der Winter mit eisigem Schneesturme
auferstand und die schon eingetroffenen Zug-
vögel — laut Mittheilung Srerrers (Werke der
V. Jahresversammlung der ungarischen Ärzte
und Naturforscher) auch laut dem handschrift-
lichen Nachlass Nicolaus v. Zeyk’s, grosser Not
preisgegeben waren.

INTÉZETI ÜGYEK. — INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN.

Dr. Floericke Curt, mint a M. 0. Központnak
beltagja, a valläs- és közoktatásügyi m. k. mi-
niszter úr jóváhagyásával kiszallott Fülöpszallas
videkere, hogy ott az idei tavaszi madärvonuläst
megfigyelje s a magyar nyelvet is elsajätitsa.

M. O. K.

Aquila. V.

Dr. Curt Floericke, interner Mitarbeiter der
U. 0. Centrale, ist mit Genehmigung Se. Excel-
lenz des kön. ung. Ministers für Cultus und
Unterricht nach Fülöpszállás gereist, um dort

| den Frühlingszug der Vögel zu beobachten und

die ungarische Sprache zu erlernen.

210

À M. 0. Központ három térképnek a kidolgo-
zasahoz fogott. Az első a nagy térkép, a mely a
magyar megfigyelő hálózatok történeti és most
működő állomásait fogja feltüntetni. A második
a földgömb északi felének keleti részét, belevéve
azonban a sark körüli területeket és déli széles-
ség első fokait is, fogja adni, föltüntetve azokat
a vonulási utakat, a melyeket a szerzők térké-
pileg kimutattak. A harmadik Magyarország
domborzati térképe, a mely a vonulás jelensé-
geinek territoriális alakulását teszi szemlélhe-
tővé.

A térképeket Kogutowitz és társa czég ké-
szíti itt Budapesten. A földirati hálózat már
ornithologiai zónák szerint lesz beosztva. Hze-
ken kívül megtörténik az első lépés az egyes
fajok vonulasanak egyetemes föltüntetésére
is, a mely végre a kakuk választatott mint
legalkalmasabb faj. A Magy. Ornitb. Központ
reményli, hogy e madár tavaszi vonulására nézve
mintegy 6000 datált adat lesz összehozható, mely
ezelra dr. Brastus RUDOLF úr, mint az egykori
németországi megfigyelő hálózatok ügyét intéző

bizottság elnöke rendelkezésünkre bocsátotta a |

kezei között volt egész kiadatlan anyagot. Nem
csekély segítségünkre van az is, hogy Px. L.
SCLATER, intézetűnk kitünő tiszteleti tagja meg-
szerezte és rendelkezésünkre bocsátotta az ösz-
szes angol megfigyelő állomások földirati pozi-
czióit. Ha — a mint reméljük — sikerül, hogy
Franeziaorszäg adatait is megkjuk, dr. Fror-
RICKE és az intézet főnöke azonnal hozzálátnak
a mintafaj kidolgozásához. M. O. K.

A hasznos és káros madarakról szóló mű be-
fejezéséhez közeledik és a sokszórosítás rövid
időn kezdetét veszi. Chernelházi CHERNEL ISTVÁN
az iró, befejezte a maga részét s immár csak
azoknak a meghatározásoknak a beillesztése
marad hátra, a melyeket a táplálékra vonatko-
zólag egyfelől a magvizsgáló-, másfelől a rovar-
tani állomás részben igen meglepő eredménynyel
végzett.

Néosey Isrvin, az illusztrátor, elkészitette |
az összes szövegrajzokat s a szines táblák nagy |

Die U. 0. Centrale begann die Ausarbeitung
dreier Karten. Die erste ist die grösste Karte,
welche die geschichtlichen und die jetzt wir-
kenden Stationen des ungarischen Beobach-
tungsnetzes aufweisen wird. Die zweite wird die
östliche Seite der nördlichen Hälfte des Erd-
balls wiedergeben, inelusive der eireumpolaren
Gebiete und der ersten Breitegrade der Aequa-
torialzone ; dieselbe wird jene Zugswege enthal-
ten, welche die verschiedenen Verfasser karto-
graphisch verzeichnet haben. Die Dritte ist die
Relief-Karte von Ungarn, welche die territoriale
Gestaltung des Zuges veranschaulicht. Die Kar-
ten werden in Budapest von der Firma Kogu-
towitz & Co. ausgeführt. Das geographische
Netz wird schon nach ornithologisch-migratori-
schen Zonen eingetheilt. Ausserdem geschieht
auch der erste Schritt, um den Zug der einzel-
ner Arten universell zu bearbeiten. Zu diesem
Zwecke wurde der Kukuk, als die gegenwärtig
geeignetste Art bestimmt. Die U. O. C. hofit,
dass es möglich sein wird, für den Frihlingszug
dieses Vogels ungefähr 6000 datierte Angaben
zusammenzubringen, zu welchem Zwecke Herr
Dr. Rudolf Blasius, der Präsident des e. Comités
für Zugsbeobachtungen in Deutschland, das

ganze in seinen Händen befindliche Materiale

zu unserer Verfügung stellte. Einen nicht min-
der wichtigen Beitrag verdanken wir Pn. L.
SCLATER, dem ausgezeichneten Ehrenmitgliede
unseres Institutes, der uns die gesammten geo-
graphischen Positionen der englischen Beob-
achtungs-Stationen zur Verfügung stellte. Wenn
es uns — wie wir hoffen — gelingt, auch die
französischen Daten zu erhalten, werden
Dr. Floericke und der Chef der Anstalt mit der
Bearbeitung der als Muster gewählten Art so-
fort beginnen. UNO

Das Werk über die nützlichen und schädlichen
Vögel nähert sich dem Absehlusse und in Kur-
zem fängt Druck und Vervielfältigungan. STEFAN
ÜHERNEL von Chernelhaza ist mit seinem Theil
bereits fertig und fehlt nunmehr blos die Ein-
fügung der Bestimmungen, welche mit Bezug
auf die Nahrung einestheils die Samenunter-
anderstheils die entomologische
Station mit überraschenden Resultaten vollzogen
hat. Der Illustrator STEPHAN v. NÉcsEY vollendete
die gesammten Text-Bilder und auch einen
grossen Theil der färbigen Vogel-Tafeln. Wir

suchungs-,

Pr

te fond donné re

per:

{

részét is. Biztos kilàtàsunk van arra, hogy a mű
minden része szerint magyar termék lesz.
M. O. K.
A Nansen-fele Rhodostethia rosea táblája el-
készült és a Czettel és Deutsch-fele müintezet-
nél.sokszorositàs alatt van. A táblának meg van
a maga érdekes története. A bőr alapján nem
lehetett biztosan boldogulni, mert kissé el volt
nyújtva, a koponyacsont pedig hiányzott. Sze-
rencsére Nansen egy példányt, melynek fejét a
lövés elszakította, borszeszbe tett, úgy hcgy a
test formája megmaradt, mely közelebb áll a
Sterna mint a Larus typushoz.

Ezt a borszeszben őrzött példányt CoLLETT
tanár ideküldte s egy vázlat alapján kikérte
Sverprup kapitány, a Fram parancsnoka véle-
ményét is; ezeken az alapokon készítette el a
művész a képet.

M. O. K.

| knochen fehlte.

211

haben Aussicht, dass das Werk in allen seinen
Teilen ungarisehes Product sein wird.

1203

Die Tafel der Nansen’schen Rhodostethia rosea
ist fertig und befindet sich in der Kunstanstalt
Czettel & Deutsch, um vervielfältigt zu werden.
Die Tafel hat eine interessante Geschichte. Mit
Hilfe des Balges war kein Fortkommen, da der-
selbe etwas gedehnt und der Schädel-
Zam Glück hatte Nansen ein
Exemplar, dessen Kopf der Schuss zerschmet-
terte, in Spiritus gelegt; so wurde die Form
des Körpers erhalten, welche eher dem Typus
von Sterna, als jenem von Larus entspricht.
Dieses in Spiritus aufbewahrte Exemplar schickte
Cotter hierher holte
auf Grund einer Skizze die Meinung des Capi-
täns SverpruP, Befehlshaber der Fram ein. Auf
Grund dieser Informationen beendete der Künst-
ler das Bild. USONG:

war

Professor und auch

PERSONALIA.

Dr. Wrassıcs GyuLa vallás- és közoktatásügyi |

m. kir. Minister úr 6 nagyméltósága a M. O. K.
fölterjesztésére és az ornithologia terén szerzett
kiváló érdemek alapján f. évi február 11-én kelt
3497. sz. leiratával a következő kinevezéseket
foganatosította :

I. A Magy. Ornith. Központ tiszteleti tag-
jaivá:

1. H. Roruscump Watrer, F. Z. S., Tring,
Angolország.

9. Mr. Howarp Saunpers, F. L. S., F. Z. S., |

British-Museum, Angolorszäg.

3. Ocmvie-Grant W. R., Angolország.

4. WILLIAM EAGLE CLARKE, F. L.$., Edinburg,
Angolország.

5. Dr. HENNICKE Kärory, Geräban, N. 0.

6. JACOBI v. WANGELIN, kormány- és erdőtaná-
csos, Merseburg, a német Ornithologiai Egyesü-
let elnöke, ki a II. Nemzetközi Ornithologiai
Kongresszuson, itt Budapesten mint a IV. osztály
előadója szerepelt.

7. Gróf BerterscH Hans, Schloss Berlepsch,
ki a II. Nemzetk. Ornith. Kongresszusnak mű-
ködő tagja volt.

Seine Excellenz der kön. ung. Minister für

| Cultus und Unterricht, Dr. Jurrus v. Wrassıcs,

haben auf Vorschlag der U. 0. C. und auf Grund
der Verdienste auf dem Gebiete der Ornitholo-
gie, mit Reseript vom 11. Febr. 1. J., Z. 3497.,
folgende Ernennungen vollzogen :

I. Zu Ehrenmitgliedern der Ungarischen
Ornithclogischen Centrale wurden ernannt:

1. The Hon. WALTER RorHscHILD, F. Z. S.,
Begründer des Tring-Museums.

9. Mr. Howarp Saunpers, F. L. S., F. Z. S.,

| British Museum, England.

3. W. R. Ocinvie-Grant, England.

4. WILLIAM EAGLE CLARKE, F. L. S., Edinburg,
England.

5. Dr. CARL HENNIOKE in Gera.

6. JACOBI v. WanGELIN, Regierungs- und Forst-
rat, Vorsitzender des grössten ornithologischen
Vereins in Deutschland und gewesener Referent
der IV. Classe am II. International. Ornitholog.
Congresse in Budapest.

7. Hans Graf BerLEPScH, der eine vornehme
Stelle in der Ornithologie einnimmt und Mit-
glied des II. Intern. Ornith. Congresses zu
Budapest war.

219

8. Dr. Parror Kirory, München, ki a vezetése
alatt álló müncheni Ornithologiai egyesület tevé-
kenységének irányítása ezeljaböl a M. O. Kéz- |
pontot fölkereste és tanulmányozta. |

9. MENZBIER Mix. SAnpor, egyetemi tanár |
Moszkvaban.

II. Levelező tagokul:

1. KLEINscHmID Orto, Niersteinban.

2. THIENEMANN Jan. Lipcsébén.

3. Dr. JAKoBI ARNOLD, Lipcsében.

4. ULm-ErpackÒ született ns. SIEBoLD bárónő, |
a madarvonulas megfigyelése körül szerzett ki-
váló erdemeiert.

5. Gróf SaLvapori Tamis, egyet. tanár, Tu-
rinban.

6. MarrorELLI JÁáczisr, tanár, Milanóban.

8. Dr. CARL Parrot, der im Interesse des un-

| ter seiner Leitung stehenden Ornith. Vereines

in München, die Ung. Ornithologische Centrale
directe besucht und studiert hat.

9. Au. Micu. Menzpter, Universitäts-Professor
zu Moskau. A

_ II. Zu correspondierenden Mitgliedern:

1. Orro KLeInscHaMIED, Nierstein.

2. Jon. THIENEMANN, Leipzig.

3. Dr. ArnoLD JacoBI, Leipzig.

4. Freiin vy. ULm-ERBacH geb. von SIEBOLD, in
Anerkennung besonderer Verdienste auf dem
Gebiete des Zugsbeobachtung.

5. Graf THomas SALvapoRrI, Universitàtsprofes-
sor zu Turin.

6. HyacyntH MARTORELLI,

Professor zu

i Milano.

7. Boroskay JAnos, erdömester, Zölyomban.
8. Haver BÉLA, birtokos, Puszta-Bojaron.
9. Szürs BÉLA, tiszttartó, Tavarnan.

10. Ronay ANTAL, főerdőtanácsos, Ungyart.

Az állandó megfigyelők közé felvétetett : |
1. SZLÁVI KoRNÉL, Újvidéken, ez idő szerint |

Lussin-Piccolo szigetén. |
2. Frank ERIK, Mersina, Syriäban.

7. Jon. v. Boroskay, Forstmeister, Zólyom.

8. BÉLA v. Haver, Grundbesitzer, Pta-Bojar.

9. Béra v. Szürs, Hofrichter, Tavarna.

10. Anton v. Rénay, Ober-Forstrat, Ungvár.

In die Reihe der ständigen Beobachter wurden
aufgenommen :

1. CORNEL SZLAVI, Újvidék, zur Zeit auf der
Ins. Lussin-Piccolo.

2. Erich FRANK, Mersina in Syrien.

POSTSCRIPTUM.

Az első füsti fecske. Még az Aquila zárta előtt |
röpült be a Központba a fecskés lapon az
első hir; küldte dr. SIMBRIGER FRIGYES cs. és
kir. törzsorvos, a k. m. Term. Tud. Társulat régi,
hű tagja állomáshelyéről Innsbruckbol, Tirol,
hol az első fecskét a városban márczius 6-án
észlelte. Innsbruck viszonyai így alakulnak :

EB. sz. 47° 157
K.h. 29° 0

Ferrotol. Öt évi ismert sorozatból az érkezési
formula igy alakul :
ibe (23)
Lk. (S.)
J. (Schw.)

Die erste Rauchschwalbe. Noch vor Schluss
der Aquila flog die erste Schwalbenpost in die
Centrale; Absender ist der k. u. k. Stabsarzt

| Dr. FRIEDRICH SIMBRIGER, ein altes, treues Mit-

glied des k. u. Naturw. Gesellschaft, derzeit in
Innsbruck, Tirol, wo er die Rauchschwalbe im
Intravillan am 6. März beobachtet hat. Die Ver-
hältnisse Innsbrucks gestalten sich wie folgt:

N. B. 47° 15'
OF Le 299s

i von Ferro. Aus der bekannten Serie bestehend

aus fünf Jahren, ergiebt sich als Formel:

Mart. 21. 1886.
Apr. 7. 1887.
18.

K. (Mittel) Mart. 29—30.

Marez. 6-ika tehát igen rendkivüli jelenség, a |
mely különös szint kölcsönözne az idei vonuläs-

nak. M. ©. K.

Der 6. März wäre also eine aussergewöhnliche
Erscheinung, welche den Zugsverhältnissen die-
ses Jahres ein eigenes Gepräge verleiht. U. O. C.

AQUILA.

In excelso figit nidum
Regina avium....

A MAGYAR MADARTAN KÖZPONTI FOLYOIRATA.

PERIODICAL OF ORNITHOLOGY,
EDITED BY THE HUNGARIAN CENTRAL-BUREAU
FOR ORNITHOLOGICAL OBSERVATIONS.

Nr. 4. sz. 1898. November 15.

JOURNAL POUR L'ORNITHOLOGIE.
PUBLIE PAR LE BUREAU CENTRAL POUR
LES OBSERVATIONS ORNITHOLOGIQUES.

Budapest, N.-Müzeum.

ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE.
ORGAN DES UNGARISCHEN CENTRALBUREAUS
FÜR ORNITH. BEOBACHTUNGEN.

Evfolyam V. Jahrgang

Petenyi J. S. Ornithologiai hagyateka.

J. S. von Petényis ornithologischer Nachlass.

n

Fam. X. AMPELIDAE.

GEN. AMPELIS.

Ampelis garrula LINN.

Csonttolli madár. — Seidenschwanz.

Prvenyi Saramon J. kézirataibél feldolgozta Csörsey Trrusz a M. 0. K. assistense.

Aus dem handschriftlichen Nachlasse J. SaLamon Perényrs bearbeitet von Trrus Cséreny Assistenten
der U. O. C.

Hgy színes táblával. — Mit einer colorirten Tafel.

Nemi elnevezés (Geschlechtsnamen):

Bombyciphora, Per. ; Bombicilla, Naum.; Lanius et Ampelis, Linn. ; Parus, PALL.
Seidenschwanz (általánosan, gemein); Seidenschwaferl (a nagy-kovaesbeli svaboknal ; bei

den Schwaben in Nagy-Kovaes); Friesling (Körmöcz táján ; um Körmöcz).

Cwréalka (Särosban ; in Sáros) ; Kochlacek-éky (Trencsénm. ; Trenesiner Com.); Kalindk co

Kaliny zere = Ostormén evő

NAUMANN a Coracoideak rendeben a Garrulus
es Coracias között emliti e madarat s leiràsat a
Nucifraga caryocatactes után adja. KAYSERLING

es Buastus művében a Silla es Garrulus,
Scurznél a verébalkatuak rendében a Coracoi-

deák családjában a Fregilus graculus és Cora-
clas garrula leiräsa között található. S mig
Bream «Handbuch»-jaban a Picoidak után tár-
gyalja, Meyernél és Wozrnäl közvetlen a rigók

(Turdus) családja után s a Ginelus aquaticus |

leirása előtt található.

* Lásd: Aquila III. pg. 149. és IV. pg. 105.

Aguila. V.

— Viburnumfresser (Lipétvar); Kochlacka-y (Nógrád).

Naumann erwähnt ihn in der Ordnung Cora-
ces, zwischen den Hehern und der Blaurake und
lässt ihn nach dem Tannenheher (Nucifraga
caryocatactes) folgen. Bei KevseRLING und BLa-
stus steht er zwischen Siffa und Garrulus ; bei
Scurnz in der Ordnung Pusseres, Familia Cora-
coideae, zwischen Pyrrhocorax graculus und
Coracias garı ula. In Breum’s «Handbuch» steht
dieser Vogel nach den Spechtartigen (Picoidue).
worauf die Muscicapidae folgen; Meyer und
Worr stellen ihn unmittelbar nach dem Genus
Turdus und vor Cinclus.

* S. Aquila III. pg. 149 und IV. pg. 105.

214

E kisérletezésből eléggé kiviláglik, hogy e
madárfaj mindeddig nem találta meg s nehezen
is találja meg illő helyét az európai madarak
rendszerében, mivel nálunk nincsenek hozzá
közelálló rokonalakok. Ily kisérletként állították
már a Muscicapa és Accentor közé ; de míg egy-
felől az említettek csőre aránylag hosszabb s
felül éles ormójú s a csontmadáré gömbölydeden
ormozott, addig másfelől a lábak alkata is tel-
jesen eltérő, a mennyiben amazoké egészben
feltünően hosszabb, nagyon rövid lábszárral és
hosszú csűddel, a csontmadárnak jóval rövidebb
lábán pedig ennek ellenkezőjét latjuk : hosszú
lábszárt nagyon rövid csüddel. De ezektől el-
tekintve is mennyire különbözik a csonttollú
madár tápláléka, hideg lakóhelye s egész visel-
kedése, együgyű óvatos,
mondhatni előkelő légykapóétól (Muscicapa).
Tagadhatlan, hogy alkatának egészében, (mind-

életmódja a fürge,

a mellett is, hogy farka sokkal rövidebb), eléggé
közeledik de
viszonyban van a Laniusokkal, sőt a Parus-
félékkel is.

a Garrulus-felekhez, hasonló

Nemi jegyek.

A csór rövid, egyenes, vaskos, alul s még in-
kább felül íves, tövén széles és laposabb, de az
orrnyilásoktól kezdve hegye felé hirtelen keske-
nyedő, jól behúzott élekkel.

A hosszabb felső káva orma élbe emelkedik,
hajlott hegye előtt kimetszve; az alsó káva
hegye kisebb kimetszéssel. A száj jó mélyre
hasított.

Az orrnyildsok igen nagyok, szépen tojás-
dadok, a homlokhoz közel hegyesen tojásdad
mélyedésben feküsznek s mélyen lenyuló ser-
téktől vannak takarva.

A nyelv széles-lapos, porczogós, kétágú per-
gamentszerű hegygyel; oldalain kissé fogacsos,
tövén egy-egy nagyobb sarokfoggal s hegye felé
több kisebb lágy fogacskával ellátva, a száj-
padrés előtt egy hosszúkás, keskeny és lágy
púppal.

A lábak kurtàk, vaskosak. Az elől álló három
ujj külsője a középsővel tövén összenőve; a
esüd elől táblás, a hátsó szarutáblák kifelé fele-

Aus allen diesen Versuchen ist soviel ersicht-
lich, dass man für diese Vogelart noch immer
keinen wahren Platz in dem System der euro-
päischen Vögel gefunden hat und auch schwer-
lich finden wird, da keine ihm nahestehende
Verwandte bei uns vorkommen; er muss daher
stets gewaltthätig in das System hineingeschoben
werden. So versuchte man diesen Vogel auch
in die Reihe der Fliegenfänger oder in die der
Steinschmätzer zu stellen; nur ist bei den Ge-
nannten der Schnabel verhältnissmässig länger,
oben scharfkantig (bei Bombicilla zugerundet)
und auch der Bau der Füsse verschieden: im
Ganzen viel länger, mit kurzem Schienbein und
langem Tarsus, während bei Bombicilla die
sehr kurzen Tarsen mit dem verhältnissmässig
langen Schienbein auffallen. Wie verschieden
ist noch dazu ihre Nahrung, die kalten Wohn-
orte, Aufenthaltsplätze, ihr ganzes Betragen,
die einfältige Lebensart von der der flinken,
schlauen, sozusagen vornehmen Fliegenfänger !

Er kommt wohl in seinem Habitus auch den
Hehern ziemlich nahe (nur hat er einen viel
kürzeren Schwanz), so auch dem Lanius und
selbst dem Parus.

Geschlechtskennzeichen.

Schnabel kurz, gerade, diek, unten und noch
mehr oben gewölbt, an der Wurzel breit und
flach, vor den Nasenlöchern aber bedeutend
nach der Spitze zu verschmälert, mit ziemlich
eingezogenen Schneiden. Der längere Oberkiefer
am Rücken ziemlich messerförmig erhöht, mit
einem Ausschnitte vor der gekrümmten Spitze.

Der
schnitt auf der Spitze.
öffnet.

Nasenlöcher sehr gross, schön oval, liegen

Unterkiefer hat einen kleineren Aus-

xachen ziemlich ge-

nahe an der Stirne in einer spitzigovalen Ver-
tiefung, sind von den tief herabreichenden Bor-
sten bedeckt.

Zunge ziemlich breit und flach, knorpelig, mit
pergamentartiger zweiteiliger Spitze; beiderseits
etwas gezähnelt, hinten mit je einem grösseren
Eckzahne und mehreren aussen und innen ste-
henden kleinen weichen Zähnchen versehen ;
vor der Gaumenspalte ein länglicher, schmaler
und weicher Höcker.

Füsse kurz, stark, die äussere der drei Vor-
derzehen mit der mittleren an der Wurzel ver-
wachsen ; Lauf vorn getafelt, die hinteren Horn-

részben, befelé ketharmadreszben reczézet
nélkül.

A csűd egyenlő hosszú a középső ujjal, a láb-
szár két akkora.

A karmok hegyesek, erősen hajlottak.
A szárny középhosszú, jó hegyes ; áll 19 eve-

zöböl, köztük az első feltünően rövid, jóval
rövidebb a szárnyfedő tollainál, !/10 része a má-
sodik evező hosszának ; a harmadik evező magá-
ban vagy a másodikkal együtt leghosszabb a
szárnyon; a második evező jóval hosszabb a

negyediknél. A másodrendű evezők hegyükön

ferdén görbülten elmetszve. A tizedik egész

tizennyolezadik evező furcsa pergamentszerű

nyujtványt vagy függeléket visel. (NAUMANN sze-
rint olykor a 19-ik is.) Az evező tollak merevek
s rugalmasak.

A farok középhosszú; tollai egyenletesen

széles lobogójuak szárral ;
12 tollas, felül s alul több mint 5/7 részben fedő-

tollakkal borítva.

nagyon vékony

Testalkata kissé zömök, de semmi esetre
sem otromba, hanem szépen arányos s a szár-

nyak inkább kissé megnyultak s keskenyek. |

A lágy tollazat jó tömött, csinosan rajzolt s
selymes lágysága mellett is szépen simán illesz-
kedő.

Megjegyzések. |

Bream és Meyer a csőrt egyenesnek irják le.
Már pedig a felső káva tövétől kezdve végig
Le] oD
hajlott s hegyén horogba görbült. Ily módon a
keselyű csőrét is egyenesnek lehetne mondani !
Vagy pedig állapítsák meg az ornithologusok,
tel Le) o o
hogy az «egyenes» terminus a csőr mely ré-

szére vonatkozik: vajjon a csőr hasítékára-e,

hol a két káva érintkezik, avagy a csőr felső és |
alsó többnyire elkerekített felületére? Mert az
első esetet véve, áll a madárra a jegy «a csőr
egyenes», mig a másik esetben éppen nem.

MEYER szerint a csőr efelül hajlott». Hajlott
az alul is! Nem tudom mit ért Brenm, mikor
azt mondja: «az orrnyilások szabadok s mégis
sörtektöl födve.» A mi nyitott, az nem lehet
zárt! *

|

* Bream úgy foghatta fel a dolgot, hogy az orr- |

215

decken nach aussen zur Hälfte, nach innen zu
zwei Drittel Teilen ihrer Längenflächen ohne
Querteilung.

Lauf mit der Mittelzehe von gleicher Lünge,
Schienbein doppelt so lang als die vorgenannten.

Die Krallen spitzig, stark gekrümmt.

Flügel mittellang, ziemlich spitzig, zählt 19
Schwingen, deren erste auffallend kurz, weit
kürzer als die Flügeldecken, ein zehntel Teil
der zweiten ist; die dritte Schwinge bildet allein
oder mit der zweiten zusammen die Spitze des
Flügels; die zweite Schwinge bedeutend länger
als die vierte. Die Schwingen der zweiten Ord-
nung an den Enden schief rund abgestutzt,
deren 10-te bis 18-te (nach Naumann manchmal
sogar die 19-te) trägt merkwürdige pergament-
ähnliche Schaftfortsätze oder Anhängsel. Die
Schwungfedern alle steif und elastisch.

Schwanz mittellang ; seine Federn mit gleich
breiten Fahnen und mit sehr dünnen Schäften ;
12-fedrig, oben und unten über °/7 seiner Länge
überdeckt.

Gestalt etwas kurz, nicht
plump, sondern schön proportionirt ; die Flügel
sogar etwas schmal und gestreckt.

doch durchaus

Das weiche Gefieder ist recht dicht, zierlich
gezeichnet und trotz seiner Seidenweichheit
schön schliessend.

Bemerkungen.

Bream und Meyer beschreiben den Schnabel
als gerade, doch irrig, da die Oberkinnlade
gleich von der Stirnwurzel an allmählich ge-
bogen und an der Spitze in einen Haken ge-
krümmt ist. So wäre ja auch der Schnabel eines
Geiers gerade! Oder aber sollten die Ornitholo-
gen bestimmen, worauf sich der Ausdruck «ge-
rade» beim Schnabel beziehe ? Ob vielleicht nur
auf die zwei Seitenwände desselben, an welchen
sich die beiden Kinnladen berühren, oder auf
die obere und untere, meist zugerundete Fläche?
Nehmen wir den ersten Fall, so passt die Note
«der Schnabel gerade» auf diesen Vogel, im
zweiten Falle aber gar nicht mehr.

Falsch bezeichnet Meyer den Schnabel als
«oben gewölbt», da derselbe doch auch unten

gewölbt ist. Was Brenm damit will, wenn er

‚sagt: «die Nasenlöcher sind offen und doch von

darüberliegenden Borstenhaaren bedeckt»

weiss ich nicht. Was offen ist, ist nicht bedeckt.*

* BreHM mag wohl darauf hingedeutet haben, dass

28*

916

MEYER találóan mondja a madár nyelvéről
hogy az széles, oldalt fürészesen diszített, hasi-
tott, de nem helyesen állítja, hogy «hegyes»,
mivel csak hegyesen bemetszett.

A szárny jellemzését tévesen adja úgy NAU-
MANN, SCHINZ, mint MEYER, midőn az első és
második evezőt leghosszabbnak mondják, nem
ismerve fel az elcsenevészett elsőt. A szárnynak
azt az alakját, a milyen a csontmadáré, külön
névvel lehetne jelölni. Ez közepesen kiterjesztve
olyan forma, mint a csizmadiák dikicse a nyelé-
nél tartva.

A farok- és szárnytollak gerinczének végfüg-
gelékei keskeny, hosszudad lándzsás, perga-
mentszerű ékitmenyek; hegyükön elkerekitve,
de középen be is metszve, alsó felükön kissé
kivájva: csillogón simák. Nagyságukat illetőleg
a szárnyon gyakran a hátsók a legkisebbek, az
elsők legnagyobbak, de sokszor megfordítva.

Fejlődésüket tekintve nem egyebek, mint a
tollon
eleinte teljesen hiányoznak, utóbb mint fehéres,

tollgerinez buja kinővései. A növekvő

majd vöröses pelyhek jelentkeznek, de még
mindig foszlottan. E pelyhek végre összeállnak
s hirtelen börnemü függelékké válnak.

A farok tollain másként látszanak fejlődni.
Kezdetben a tollgerinez rövidebb a lobogója
hegyénél, melyen a pehely ül. Itt a tollhegyen
ülő pehely mindjárt pirossa s utóbb börnemüve
válik ; végre a szár is megnövekedve egyesül a
függelékkel.

Boncztani jegyzetek.

A gyomor nem nagy, gömbölyded; oldalán
benyomya ; igen erős izomzatu ; belseje kemény,
duzzadt, ránczos bőrrel bevonva. A kavicsok
rendesen hiányoznak belőle; ezek működését
valószinüleg a boróka kemény magvai helyette-
sitik.

A gyomrot mirigyes jó nagy begyzacskó előzi

meg. A 250—317 mm. hosszú és 66—13 mm.
széles bélből az alfelnyilas előtt két, 775—-8-8
mm. hosszú és 1--2:2 mm. széles vakbel

nyulik ki.
A sziv jó nagy, gyakran zsiradekkal bevonva.
A máj nagy, különösen a jobbfelőli lebben-
tyűje erősen fejlett.

nyilások nincsenek részben finom bőrrel elzárva,

tehát a fedő sörték eltávolítása után egészen nyi-
tottak Geri

Falsch geben Naumann, Scutnz und auch
Meyer beim Charakterisiren des Flügels die 1-te
und 2-te Schwinge für die längsten an, da sie
die erste, abortive Schwinge verkannten.

Die Form des Flügels sollte — wie sie Am-
pelis hat — ihren eigenen Namen bekommen.
Er ist mittelmässig ausgebreitet, einer Zischmen-
macher-Kneif ähnlich,
Stiele hält.

Die Schaftfortsätze der Flügel- und Schwanz-
federn sind schmale, lanzettförmige, pergament-
artige Zierden ; ihre Spitze zugerundet, aber in
der Mitte auch eingeschnitten ; von unten etwas
ausgehöhlt ; sie sind glattelänzend. Was ihre
Grösse anbelangt, so sind am Flügel manchmal

wenn man ihn beim

die hintersten am kleinsten, die vordersten am
grössten, doch auch oft umgekehrt. Betrachten
wir ihre Entwickelung, so sind sie gewiss nichts
als ausschweifende Fortsätze der Schäfte. Zu-
erst fehlen sie ganz, dann werden sie auf den

Schwingen als weisslicher, später als röt-
licher Flaum bemerkt, — aber noch steif zer-

schlissen, — der sich endlich consolidirt und
sofort in den lederartigen Anhängsel sich um-
bildet. Am Schwanze scheint der Vorgang an-
ders zu verlaufen: zuerst ist der Schaft kürzer
als das Ende der Feder ohne Flaum. Die End-
bärtchen werden hier anfangs rot, später leder-
artie, bis endlich der Schaft hinauswächst und
sie in ein Anhängsel vereinigt.

Anatomische Bemerkungen.

Magen nicht gross, rundlich, an den Seiten
etwas eingedrückt, ungemein fest musculös;
innerlich mit einer harten, schwielig-runzligen
Haut überzogen. Gewöhnlich fand ich keine
Kieselsteinchen darinnen, da deren Functionen
hier wahrscheinlich die harten Kerne der
Wachholderbeeren ersetzen. Auch ein drüsiger,
ziemlich grosser Vormagen vorhanden.

Vom 250-317 mm. langen, 6°6—13 mm.
breiten Darm zweigen sich unweit des Afters
zwei Blinddärme von 7:5-
1—2:2 mm. Breite ab.

Das Herz recht gross, oft von Fett umhüllt.

Leber gross, besonders der rechte Lappen
stark entwickelt.

S:8 mm. Länge und

die Nasenlöcher dureh kein Häutchen zum Teil ver-
schlossen sind, folglich nach dem Aufheben der Bor-

TO

sten offen erscheinen.

A here vöröses, kerekded, fiatal madaraknál
még tavaszszal is igen kicsiny.

A tojó pelefészke egy esetben igen nagy volt,
számos tojással, mig igen vén tojóknál meg sem
találtam azt. Ezek valószínüleg már tul voltak
azon a koron, a melyben még szaporodásra
képesek s a petefészeknek csak hártyája marad-
ván hátra, ez alig tünt szembe.

A csonttollú madár húsa nagyon gyenge s
fűszeres, jó izére nézve a fenyőrigóénak is fö-
lötte áll. Az egész test belül s kivül vörösessárga
zsirba van burkolva.

Eros boróka illata soká megvédi e madár
husát a romlástól,
rigóét.

csak úgy mint a fenyő-

Faji nevek.

217

‚Hoden vötlich, abgerundet, bei jungen Exem-
plaren auch im Frühjahr sehr klein.
kierstock war in einem Falle sehr gross und
enthielt zahlreiche Bier, doch fand ich bei sehr
alten Vögeln keine Kierstécke mehr.
Wahrscheinlich dieselben,
wenn sie schon über die Brutjahre hinaus sind,

verlieren diese
so dass man keine Spur mehr davon sieht, da

nur die Eierstockhaut vorhanden und

dann
kaum zu unterscheiden ist.

Das Wildpret ist sehr zart und wohlschme-
ckend, das der Krametsvögel an Würze und
Wohlgeschmack erheblich übertreffend. Der
ganze Vogel ist innerlich und äusserlich von
rötlichgelbem Fette überzogen.

Wegen seines starken Wachholdergeruches
verwest dieser Vogel sehr langsam, genau wie
den Wachholderdrosseln der

dies auch bei

| Fall ist.

— Artnamen.

Bombyciphora garrula, Per. ; Bombicilla peregrinans, Per. ; Bombieilla garrula, Naum.
Lanius bombicilla, Linn. : Ampelis garrula, Laxx. : Parus bombicilla, PALL.
Tôtul : (Slawisch): Wochlaé brkohlaw, általánosan használva. (Allgemein gebraucht.)

Különösnek tartom, hogy a esonttollü madár,
bár hazánknak rendes téli vendége, eredeti
magyar nevét hiába keressük. Legszorgosabb
kerdezösködesem eredmenyeül is csak azt az
általános, a fenyörigöra is alkalmazott a fenyves
maddr» nevezést találtam, mely ha már az
előbbire sem illő, még kevésbbé a csonttollú
madárra, mely az említett rigónál is kisebb
mértékben van a fenyőbogyóra utalva.

fordított
«Selyemfark, Selyemfarku madár nevet hasz-
nálja, bár éppen nem találóan.

A művelt osztály a németből

Varna Pérer, buzgó írónk, de kevésbbé prak-
tikus természettudósunk, Cuvier fordítása köz-
ben arra a jutott,
hogy a már Linné által helytelenül választott

szerencsétlen gondolatra

faji nevet (Garrula) nemi névre emelje s a fajt

eSelyemfarkú loeska» (ebből : locsogni) magyar

néven szerepeltesse, nem tekintve arra, hogy e
madár inkább néma, mint csacsogó.

Unbegreiflicherweise hat dieser in unserem
Vaterlande beinahe allwinterlich erscheinende
Vogel im ungarischen Volke keinen eigentlichen
Namen erhalten. Trotz meinem angestrengten
Nachfragen fand ich blos die allgemeine, auch

den Wachholderdrosseln gegebene Benennung
«fenyves maddr», die aber noch weniger auf

diesen als auf die Wachholderdrosseln passt, da
die Seidenschwänze noch viel weniger auf die
genannten Beeren als jene Drosseln ange-
wiesen sind.

In den gebildeten Kreisen ist die Benennung
«Selyemfark, Selyemfarkü madar» wörtlich
vom Deutschen übersetzt üblich, doch gilt

dieser Name durchaus nicht als charakterisirend.

Unser fleissiger Schriftsteller, aber unprakti-
scher Naturforscher PETER Varpa kam bei der
Übersetzung Cuviers auf den unglücklichen
Jinfall,
Linné unpassend

den ohnehin fiir diesen Vogel von

gewählten Species-Namen
«Garrula» sogar zu einem Gattungsnamen im
Magyarischen zu erheben und ihn «Locska»
‘(von locsogni = schwatzen) und die Species
«Selyemfarki locska» zu nennen, obwohl dieser
Vogel eher ein Slummer als ein Schwälzer ge-

nannt werden könnte.

218

Reisinger «Allattanàban» (lehet, hogy segédje,
Man6 ALaJos kezdeményezésére) a német
«Schmuckvogel» nyomán «Mezek»-nek hivja
(ebből :

«mez» és «ék»).

Faji jegyek.
A madár wörösesszürke, fején tollbúbbal;
hasa sárgásan ezüstszürke; az arczulat szegese
s a fark alja mahagoni barnavôrôs ; a. leg-
nagyobb evezok fedőinek s a másodrendú evezo-
tollak hegye a külső lobogón fehér; az elso-
rendu evezők hegye kifelé sárga, befelé fehér ;
középső evezőtollak biborpiros, pergament-
szerü szárfüggelékkel; a farok hegye élénken
sargaszinii.

gom-braunyolt ;

Reisinger (oder sein Gehilfe ALors Max) er-
wähnt ihn nach dem deutschen «Schmuckyogel»
als «Mezek» (von «Mez» = Hülle, Kleid und
«ek» = Zierde, Schmuck).

Artkennzeichen.

Rollich-grau; Scheilel mil einem Federbusch ;
Bauch gelblich silbergrau; Unterschwanz-
decken, sowie Vordergesichtseinfassung maha-
Spitzen der vordersten Flügel-
decken und der 7 Schwingen zweiter Ordnung
auf der Aussenfahne weiss ; Spitzen der Haupt-

schwingen nach aussen gelb, nach innen weiss ;

die miltleren Schwungfedern mil scharlach-
rolen, pergamentartigen Schaftunhängseln ;
Schwanzspitze lebhaft gelb.

Mértéktablazat. — Maass-Tabelle.
ad. Millimeter.
1 : SE PRES SIR Dl SE SRI CR a mn ESS
|| || PA Csőr — Sc hnabel Csőr — Schnabel Orrnyilások — Nasenlöcher
Teljes Szárnyak | ak | = = cre HOTTE
Nem tr 445 Zu hossza felsö
ö hosszuság tärva || boltozatän Asie szélesség "| magasság hossza szélesség
geschlacht Totallänge | Flugbreite Schwanz- | merve ra Glen RENE, Ben i a
4 länge oben ge- Oeffnung )reite 16he ange reite
= ee SII |e | EX Ì us ssen | nè. => || D a
210-72 || 357-78 = | |
Him 197 55 34970 | — | 9-87
NEGRE 190-96 || 355:59 | 65-85 |f 10-97 |f 19-53 || 10-97 || 6:58 2°74 1:09
Männchen È SE | |
| 20413 353739) | = | |
| |
£ | 19535 | — = il! = [es Eni |
a || 189-95 | 9-26 | |
Néstény ® 197550 68-04 |
: à Il |
e|| 197:55 59:26 |{ 10-97 |[ 19-75 ||
|Weibehen | ci |
di 190°96 || 59:26 |
(Ba = 9°26 |
ae

|
A = ne Közép ujj | Külső ujj Belső ujj Hátsó ujj
| Nem | TR ee Mittelzehe | Aeussere Zehe Innere Zehe Hintere Zehe
Ne — = | == me — __ —<— | SS
Geschlecht | ne = tes eee || hossza | karma || hossza | karma || hossza | karma || hossza | karma
Schienbein| hosszu | széles | Jange | Kralle | länge | Kralle || länge | Kralle || länge | Kralle ’
|| länge lang | breit a | | | | |
— nn I. — | o
| | DE "ER . 9(
Hm | | | 219 | 7°68 7°39
|; 39°51 |. 21:95 | 2:74 17°56 8:78 17°56 4S 10°97 6:58 8218108278
Männchen || | | |
> TT : ] ; SFR à =
all 32°92 17.56, | 2°19 14°26 | 8:78 9:87 6°58 9°37 | 6:58
Néstény dll 35:12 1865002719536 2857871102972 | 6-58 | eile
Dane ne 32:92 17:56 | 2:74 15:36 | 7:68 10°97 6:58. ||(10-97 | 6:58 6°58 8:78
sibeher | | x
ia) = 19:75 | 3:29 | 17:36 | 7-68 || 10-97 | 6-58 | | 8-78 |
|
| _ |
| 1

Sárga farksza- Fekete torokfolt Függelékek a szárnyon | Függelékek
Nem Bub hossza || lag szélessége Schwarzer Kehlfleck Anhangsel am Flügel | szama
x u Breite der TRE PI rasta € pé :
Geschlecht || Schopflange selben. HOSSZÚ AA Mossa szólék || Zahl der
| | Sehwanzbinde lang | breit lang | breit | Anhängsel
“aa — 2 Sn ica lr
ti 32:92—37:31| 6-58—10-97 | 19-75—21-95 | 15:36—17:56 || 4: 19--13°37 | 1-65—2:74 | 4—9
N | |
TS SES 7 fe 7 mil | Zei) ra ne Li x Il
AA 26:88—35:12|| 4-:38— 7:13 | 17:56 | 13-17 1:09— 3-29 | 0-54—1:65 | 2-8
| |

Szinezet.
Öreg him tipusa.

kekfekete, töven
fehéres szaruszinü, elein vörösesen futtatva;

A csőr első fele szarudad

a szájzug feketésen szegve, belső széle vöröses.

Szemcsillaga vörösbarna.

A lábak feketék szürkés reczézettel ; a talpak
földesszürkék, karmok feketék.

Az orrnyilások fedői, a pofa tája s a szemen
át a nyakszirtig haladó hegyesen végződő sáv,
úgy a torok is bársonyfekete, utóbbi alsó szélén
többé-kevésbbé barnás tollszegésekkel keverve s
oldalán egy, a szájzúgtól kiinduló fehér sávval
élesen határolva.

A homlok, a torok oldalai s a fark alja maha-
goni barna ; a homlok szine lassanként vész el
a tollbúbban.

A fej, egész nyak s a mell felső része vöröses-
szürke, mely szin a mell közepe felé folyton
halványodva sárgás vagy vöröses ezüstszürkébe
olvad s elterjedve a has oldalain s a lábszáron
a szennyes-fehérszürke has közepét körülfogja.
A hát felső részének gyengéden barnásszürke
szinezete a szárny fedőtollain is elterjed. A hát
alja, a farcsik s a fark fedői lágy hamuszürkével
szinezve.

Az elsőrendű evezőtollak feketék, valamivel
világosabb, finom szegésüek ; az első és második
folt hijján, a harmadik s negyedik toll hegyének
külső zászlója élesen határolt többnyire sárgásba
hajló fehér szegéssel, mely az ötödiktől a tizedik
tollon mindig szélesbedve mind szebb sárgába,
sőt gummigutta szinbe megy át ; az ötödik egész
kilenczedik
szegve, mi a tizediken már hiányzik.

evező vége keresztben fehéren

A másodrendü evezők barnásszürkék vagy
sötét hamuszinűek, eléfelé sorban mindig söté-
tedve egész a feketéig.

A külső zászlójuk végén levő fehér folt a

Fárbung.

Typus des alten Männchens:

Vorderhälfte des Schnabels hornblauschwarz,

| an der Wurzel weisslichhornfàrbig, an den
| 1 5 rout n .
Schneiden rötlich angelaufen; Mundwinkel

schwärzlich eingefasst, sein innerer Rand röt-
lieh. Iris rotbraun. Füsse schwarz mit graulichen
Einsehnitten. Sohlen erdgrau, Krallen schwarz.

Nasendecken, Zügel, ein breiter, über dem
Auge sich hinziehender, beim Genick spitzig
endender Streif und die Kehle sammetschwarz,
letzgenannte am unteren Rande mehr oder we-
niger durch bräunliche Federränder verwaschen
und scharf begrenzt durch einen vom Mund-
winkel auslaufenden weissen Streif. Stirn, Kehl-
seiten und die Unterschwanzdecken mahagoni-
braun; die Farbe der Stimme verliert sich all-
mählich in den Schopf.

Kopf, ganzer Hals bis an den Oberriicken und
auf der Oberbrust hin rôtlichgrau, welche Farbe
nach der Brustmitte hin allmählich lichter wer-
dend in ein Rötlich- oder Gelblichsilbergrau
verschmilzt und sich über die Bauchseiten und
Schienbeine verbreitet und die schmutzig-
weissgraue Bauchmitte einschliesst. Oberrücken
sanft blaugrau, welche Farbe sich auch an den
Flügeldecken verbreitet. Unterrücken, Biirzel
und Oberschwanzdecken zart aschgrau.

Die Schwingen erster Ordnung schwarz, etwas
lichter fein gesäumt, mit einem scharf abge-
schnittenen, weissen, meist gelblich eingelasse-

nen Spitzensaum, welcher nach aussen das
Ende der ganzen Fahne einnimmt und sich von
der 4. bis 10. sehr schön zitronen- oder gummi-
guttagelb färbt. Die Spitze der 5. bis 9. Schwinge
weiss in die Quere eingefasst.

Die Schwingen zweiter Ordnung bräunlich-
grau oder dunkelaschgrau, der Reihe nach stets
dunkler werdend bis sie ganz schwarz erschei-

nen. Die weissen Spitzenflecken der Aussen-

220

szárnyon keresztbe menő sávot alkot. Ezenfelül
a másodrendű evezők 10-től I8-ikig való tollai-
nak gerincze végén megvan a pergamentszerű,
felül skarlatpiros, alul haragosvörös függelék is.

Az elsőrendű evezők fedőtollai feketék fehé-
ren végződve, ezáltal egy megnyult, a másod-
rendű evezők keresztsávjának ferdén szembe

menő sávot adnak,

A szárny belső tollazata fehéresszürke, gyenge
barna lehelettel. A szárny belsejének hegy felőli
része selymesen fénylő hamuszürke.

A farok tollai tövükön világos hamuszürkék,
hegyök felé lassankint szürkefeketebe sötétedve :
a tollak aranysárga hegye igen szép, a feketétől
jól elütő szalagot alkot.

A farktollak sárga foltjában olykor finom
fekete szárfoltot látni, sőt néha igen apró, skar-
latpiros szäarfüggelcket, vagy gyakrabban ki
nem álló piros szárvégfoltot, de mindezt csak
nagyon vén himeknel.

A tojó és fiatalabb madarak szinezete.

Egészben fakóbb; a torokfolt fénytelenebb

fekete s nincs élesen határolva, a pofa tája
világosabb, a farkszalag halványabb sárga, vagy
éppen csak szennyesfehér.

Az elsőrendű evezőkön csak « halványabban
hosszanti csíkot találni, de a keresztbe

menő fehéret nem. A gerinezfüggelckek a farkon

sárgi

teljesen hiányoznak; a szárnyon is kevesebb
számmal, kisebbek, sőt teljesen hiányozhatnak
is, de nem lehetetlen, hogy ilyeneknél azok csak
a költési időben fejlődnek ki.

Minél idősebb a madár:

szárnyán annál szebb és több a függelék,
annál nagyobbak evező tollainak fehér és sárga

foltjai s annál szebb s élénkebb egész szinezete.

Megjegyzések.

A szárny és fark rajzolata rendkivül változó :
a hímek majd minden dísz nélküliek, majd meg
feltünően diszitettek; a tojók szárnya olykor
nem mutat semmi pirosat, máskor oly pompá-
san van színezve, mint a legszebb hímeké.

A farok szalagja is majd szélesebb, majd kes-
kenyebb, most fehéren, majd sárgán, kénessár-
gán, sőt pirosassárgán szinezett. Némelyiknek a

fahnen letzgenannter Schwingen bilden einen
Querstreif auf dem Flügel. Ausser diesen tragen
die Schwingen zweiter Ordnung von der 10. bis
IS. auch pergamentartige, oben hochscharlach-
rote, unten matt karminrote Schaftfortsätze.
Die Decken der Schwingen erster Ordnung
schwarz mit weissem Ende, wodurch ein schief-
laufender, länglicher, lichter Streif entsteht, der

jenem, welcher «durch die Schwingen zweiter

Ordnung entsteht, schief entgegengesetzt ist.

Innere Flügeldecken weisslichgrau, schwach
braun angehaucht. Die Spitzenhälfte der Flügel-
innenseite seidenartig glänzend, aschgrau.

Die Schwanzfedern an der Wurzel hellasch-
grau, nach der Spitze zu allmählich bis ins
Grauschwarze übergehend; die Spitzen aller
Federn sind sehr schön goldgelb, welche Farbe
sich vom Schwarz scharf abscheidet. Auch feine
schwarze Schaftstriche und äusserst feine schar-
lachrote Anhängsel oder innerliche rote Schaft-
striche kommen am Ende der Schwanzfedern
vor, doch nur bei sehr alten Männchen.

Färbung der Jungen und der Weibehen.

Im Allgemeinen düsterer, als die der alten
Männchen. Der Kehlfleck matter schwarz, Zügel
lichter, die Schwanzbinde lichter gelb, manch-
mal nur schmutzigweiss. Die Hauptschwingen
zeigen nur die lichtergelben Längsstreifen, aber
keine weissen Querflecken. Die Anhängsel fehlen
am Schwanze gänzlich und auch die am Flügel
sind weniger an Zahl, kleiner oder fehlen auch
gänzlich ; doch ist es möglich, dass bei solchen
Individuen dieselben sich erst beim Brüten ent-
wickeln.

Je älter der Vogel ist

desto zahlreicher und schöner sind die Anhäng-
sel der Schwingen, desto grösser auch die weiss-
gelben Flecken der Spitzen derselben, desto

schöner die allgemeine Färbung.

Anmerkungen. Die Flügel- und Schwanz-
zeichnungen variiren ungemein: Männchen

bald gar nicht, bald auffallend gezeichnet;
Weibehen haben oft gar kein Rot auf den Flü-
geln, dann wieder ein so schönes, wie die schön-
sten Männchen. Auch das Schwanzende bald
mit breiter. bald mit schmälerer Endbinde ;
diese bald weiss, bald gelb, schwefelgelb, ja
sogar rötlichgelb. Bei mehreren alten Exempla-

farka hegye pirosan volt szegve s ezen szinezet
is majd csak egyes farktollakon volt látható,

majd az összesen.

Az egész szinezet is jelentékeny változások-

nak van alávetve. Igy az egyik madáron a
fekete szinezet teljesen hiányzott s a csőr és
lábak vörösesek voltak, mig egy az 1847 január-
jának 14-én Grineus küldötte tojó szép fehér-

barna varietást mutatott.

Elterjedése és tartózkodási helyei.

mint a észak

lakója, nyáron át csak az arktikus körön belül

A csonttollú madár, magas
található. Innen költözik le a nagy hidegtől és
hótól üzetve délibb vidékekre. Kurópa összes

országai között hazánkat is meglátogatja.

Leginkább kedveli az oly erdős helyeket, ho!

sok a bogyótermő ta és bokor, főképp hol a
vörös berkenye (Sorbus aucuparia) tenyész.
A sik földeken kóborolva fölkeres minden
erdős helyet, ligetet, angolkertet, gyümölesösö-
ket s ott marad addig, mig csak valami enni
valót talál. Igy keresi fel például a Margitszige-
tet Pest-Buda között.

Szükségtől hajtva a legzajosabb helységek
közepén fekvő kertekbe is belátogat.

Gyakran található a fenyérigé ( Turdus pila-
ris) társaságában és úgy látszik, evvel együtt
vonul is.

LanGsporr Amerikában az ész. széles. 56-ik
foka alatt találta e madarat.

Eletmodja.*

Valamely tájra megérkezve, az egész csapat a
legkimagaslóbb fák csúcsára telepszik, hogy
innen szemlét tartson a környéken. Rövid szü-
net után leszállva a bokrokra, élelem után néz-
nek, miközben még a földre hullott bogyókat
sem engedik veszendőbe menni. Ha csillapult
az éhség, ujra a ták csúcsára gyülekezik az el-
szóródott csapat s miután félórára csöndben at-
engedte magát az emésztésnek, újból elül kezdi
az evést.

* Roxkosz levele nyomán.

Aguila. V.

)9

ren waren die äussersten Spitzen der Schwanz-
federn rot eingefasst; auch diese Zeichnung
kam bald nur an einigen, bald an sämtlichen
Schwanzfedern vor.

Auch in der Totalfärbung zeigen sich bedeu-
tende Verschiedenheiten. So fehlte bei einem
lixemplare die schwarze Farbe gänzlich ; Schna-
bel und Füsse waren dabei rötlich ; ein im Jahre
1547 am 14. Jänner von GRINEUS eingeliefertes
Weibehen stellt wiederum eine schöne weiss-
braune Varietät dar.

Verbreitung und Wohnorte.

Der Seidenschwanz ist Bewohner des hohen
Nordens ; den Sommer hindurch findet man ihn
nur innerhalb des arktischen Kreises. Von dort
dureh Kälte und hohen Schnee vertrieben, wan-
dert er nach südlicheren Gegenden, wobei er
sämtliche Länder Europas, so auch Ungarn, be-
sucht. Er hält sich am liebsten dort auf, wo
viele beerentragende Bäume und Büsche stehen,
besonders wo Sorbus aucuparia wächst.

Auf ihren Streifzügen über Ebenen besucht
die Schar alle Gehölze, Auen, englische An-
lagen und Baumgärten und verweilt dort so
lange, als noch etwas für sie zu fressen da ist.

Durch die Not getrieben, besucht er die Gär-
ten inmitten der belebtesten Ortschaften.

Auch
drosseln hält sich der Seidenschwanz olt aul

in der Gesellschaft der Wachholder-

und scheint auch mit diesen zu ziehen.
In Nordamerika fand ihn LANGDORF unter der
56. nördl. Breite.

Lebensart.*

In einer Gegend angekommen, besetzt die
ganze Schar die Spitzen der hohen Bäume, um
von dort Umschau zu halten; sie gewähren
hiebei dem Beobachter ein herrliches Bild. Nach
kurzer Weile lassen sie sich auf die Sträucher
nieder, um Nahrung zu suchen, wobei sogar die
zum Boden gefallenen Beeren aufgeklaubt wer-
den. Ist der Hunger gestillt, so vereinigt sich
auf einer
halbe

‚Stunde lang ruhig und gibt sich der Verdauung

die indessen zerstreute Schar wieder
hohen Baumspitze, verhält sich eine

hin, um dann das Fressen wieder von vorne zu
beginnen.

* Nach dem Briefe Rokosz’.

29

9299
==

Alig érthető, hogyan tudja e különben oly
együgyű madár selymes tollazatát még a boróka
sűrű tövisei közt is, hol pedig eleget forgolódik,
úgy megóvni a beszennyezéstől és szétkúszá-
lástól, hogyan képes azt oly épen s tisztán meg-
őrizni !

Tápláléka.

Tápláléka bogyóból és más apróbb gyümölcs-
féléből áll, mit a legkülönfélébb bokor- és fa-
nemek nyujtanak neki, mint a: vörös berkenye
(Sorbus aucuparia); a Sorbus torminalis és
aria; galagonya (Crataegus oxyacantha), bodza
(Sambucus), boróka fenyő (Juniperus commu-
nis), a vadrózsa (Rosa canina), a fekete és vörös
áfonya (Vaccinium myrtillus et vitis idea),
végre az ostorméenfa (Viburnum lantana) s a
kányafa (Viburnum opulus).

Megeszi az egerfa (Alnus) magját is, de mégis
legszivesebben a fagyal (Ligustrum vulgare)
bogyóját. Csak mikor ez mar fogyatekan van,
akkor veti magát a vadrózsa bogyójára, s ha ez
is kevesbedik, keresi fel a borökafenyöt. Eljar
a tölgyes erdőbe is a lépbogyó (Viscum album
termése) után keresgélni.

Igen sok táplálékra van szüksége: egy ily
madár begyében 32 bogyót találtam, s egy más-
nak gyomrában még a tűhegyes borókalevelek
is benn voltak anélkül, hogy a madárnak ártot-
tak volna.

Azt mondják : szép testben szép lélek lakozik.
Itt mintha e törvény sántikálna, mert ez eset-
ben egy pompás test egyebet sem tud mint
enni és újra csak enni!

Hangja, éneke.

Hivó hangja halk, mintha így szólna:
szi -szirrrrri— rie! sziszirri! vagy cri eriii !

ezt a cerrr—cerrr előzi meg, mely a hosszú-
farkú czinke (Oriles caudatus) hivasahoz nagyon
hasonló. Hivása kellemes hangú s napjában
többször hallik.

Enekére vonatkozólag azt beszélték a biliniek,
hogy az 1845 márcziusán a kertekbe csapatosan
látogató csonttollü madarakat a sárga rigó
módjára szépen flótázó hangon hallották éne-

kelni, pedig gyakran.

Es ist mir fast unbegreiflich, wie dieser sonst
so einfältige Vogel im Stande ist, seine seiden-
weiche Befiederung auch in dem dichtesten Ge-
wirr der Wachholdernadeln, woselbst er sich
doch viel bewegt, vor Verunreinigung und Zer-
zaustwerden zu beschützen!

Nahrung.

Sie besteht aus Beeren und kleinen Früchten,
welche ihm von den verschiedensten Sträuchern
und Baumgattungen dargeboten werden. So z. B.
die Früchte von Sorbus aucuparia, tormina-
lis und aria; Crataegus oxyacantha ; Sambucus,
Juniperus communis, Rosa canina, Vaccinium
myrtillus und vitis idea, endlich Viburnum lan-
tana und opulus.

Auch die Erlensamen werden angenommen,
doch am liebsten werden die Beeren von Ligu-
strum vulgare verzehrt. Nur wenn die letzteren
schon ausgegangen sind, wird die Frucht von
Rosa canina aufgesucht; ist auch diese nicht
mehr zu finden, dann erst sucht der Seiden-
schwanz seinen Hunger auf den Juniperus-
Sträuchern zu stillen.

Er besucht auch wohl die Eichenwälder, um
zu der Frucht des Viscum album zu gelangen.
Er braucht sehr viel Nahrung: bei einem Exem-
plar zeigte der Magen- und Kropfinhalt 32 Stück
Beeren, und bei einem anderen wurden sogar
nadelspitzen Wachholderbaumblätter im
Magen gefunden, ohne dass der Vogel davon
Schaden erlitten hätte.

Man sagt: in einem schönen Leibe wohne
auch eine schöne Seele; hier ist die Natur ge-

die

stolpert, denn in diesem Falle ist ein herrlicher
Leib zu nichts als zum Fressen fähig!

Stimme, Gesang.
, g

Der ganz leise Ruflaut tönt wie: si—sirrrrri—
rie ! sisirrirri! Des Gesanges bezüglich erzählte
man mir zu Bilin, dass man im März 1845 von
den dazumal häufig erschienenen Seidenschwän-
zen, die die Gärten besuchten, einen dem des
Pirols (Oriolus) ganz ähnlichen, schönflötenden
Gesang recht häufig gehört habe. (?)

Möglich, dass ein anderer Vogel sich auf
demselben Baume hören liess.

Die Stimme der in der Gefangenschaft gehal-
tenen ist ein «criiii—erii» auf «cerr—cerr», hat
die grösste Ähnlichkeit mit der Stimme der

indecente a

De meglehet, hogy valami mas madár is ült
8 8. LI
egyazon fan s az hallatta dalat.

vA , SS +, ,
Erkezese, tartózkodása, távozása.

Mint már említve volt, hazánkat e madár
csak a sarkköri tájak zord telétől üzetve láto-
gatja meg. Költöző ugyan, de nem szabályosan
vonuló, inkább csak kóborol hol nyugat, hol

kelet, hol dél irányában.

tendesen — mint többi északi vendégünk —
más utat vesz visszatértében mint a melyen
jött, mert ilyenen több eledelt talál. Innen van,
hogy nem minden télen látható mindenütt s
egyszer őszszel, másszor tavaszszal, hol itt, hol
ott bukkanhatni rá.

Ha északi vidékeken elég bogyót talál a tele-
lésre, úgy lejebb nem is jő. Rendesen november
végén érkezik s márczius közepéig, vagy ha a
tél hosszasabban tart, április elejéig nem vonul
visszafelé.

Ritka ez utóbbi eset, s csakis ha utótél kö-
vetkezik, mint volt 1844-ben.

Koronként való megjelenéséből a nép há-
DI
borut, döghalält, dragasagot s mas effélét jósol.

Álljanak itt sorrendben mindazon vonulási
adatok, melyek a csonttollú madárnak hazánk-
ban való tartózkodására világot vetnek, kezdve
a legkorábbi őszi adatoktól a legkésőbbi tava-

sziakig *:

* A täbläzatbeli sorozat igazolja PETÉNYI állítását
az Ampelis-nek Magyarországon való tartózkodását
illetőleg, amennyiben a legtöbb adat november és
márczius közé esik, mig az 1844-iki áprilisi adatok
az utótélre vonatkozó nézetének helyessége mellett
szólnak.

Hogy a rendkivül
nem tévedés szüleménye, bizonyitja maga PETÉNYI,

kései 1844-iki juniusi adat
midőn a FELDEGG-téle gyüjteményre utal, a melyben
található. Nem lehetetlen
ban, hogy régebbi sebesülés tartotta vissza ezt az

a kérdéses madár azon-

egy madarat oly sokáig.

|

|

Schwanzmeise, tönt angenehm und wird des
Tages öfters gehört.

Ankunft, Aufenthalt, Wegzug.

Wie schon erwähnt, besuchen diese Vögel
unser Vaterland nur dann, wenn sie die Strenge
des cireumpolaren Winters dazu zwingt. Ob-
wohl Wandervögel, haben sie doch keinen regel-
mässigen Zug und sind eher Landstreicher zu
nennen, die bald nach Westen, bald nach Süden
oder Osten herumschweifen.

Wie auch andere unserer nordischen Vogel-
gäste, schlagen auch die Seidenschwänze zum
Rückzug stets einen anderen Weg ein, da sie
auf diesem mehr Nahrung finden. Das mag die
Ursache sein, dass sie nicht in jedem Winter
überall zu sehen sind und einmal im Herbste,
ein anderesmal im Frühjahre, bald da, bald
dort auftauchen.

Aus ihrer zeitweisen Erscheinung prophezeit
das Volk einen Krieg, eine Pest, Hungersnot
und ähnliche Unglücksfälle.

Finden sie in nördlicheren Gegenden genü-
gend Beeren zum Überwintern, so ziehen sie
nicht mehr weiter nach Süden herab.

Der Rückzug dauert gewöhnlich von Ende
November bis Mitte März, oder, falls der Win-
ter weiter ausharrt, bis Anfang April. Es kommt
aber doch selten vor, dass man sie noch im
April bei uns findet, nämlich nur dann, wenn
ein Nachwinter eintritt, wie das im Jahre 1844
der Fall war.

Nun möge die Reihe jener Daten folgen,
welche auf den Aufenthalt des Seidenschwanzes
in Ungarn ein Lieht werfen, von den frühesten
Ankunftsdaten an bis zu den spätesten Früh-
lingsdaten.*

* Die Datenreihe in der Tabelle beweist die Rich-
tigkeit der Behauptung Prerényrs den Aufenthalt des
Seidenschwanzes in Ungarn betreffend, da die meisten
Daten zwischen November und März fallen, während die
Aprildaten des Jahres 184% für die Richtigkeit seiner
Ansicht den Nachwinter betreffend sprechen. Das auffal-
lend späte Datum vom Juni 1844 wird sich auch wohl
nicht auf einen Irrtum gründen, da doch PETÉNYI selbst
auf die Feldegg sche Sammlung hinweist, wo der be-
treffende Vogel zu finden ist. Immerhin bleibt es aber
.môglich, dass eine frühere Verwundung den Vogel so

lange zurückgehalten hat

Yue

294
eee eee
Il |
Hónap. || _ 8 p Helység, vidék —
| Nap — Tag. Ev — Jahr. | Jegyzet — Bemerkungen.
Monat. | | Ortschaft, Gegend.
| |
LAS CS PA | E
——-———— 1 ———
Oktober | 24 1831 Ostroluka
November || _ | 1843 Majna
a | közepe — Mitte _ Cmarova
« | wege dele a) 1849 Buda
gegen Ende |
« 27 | = Lipes || nagy csapatok — grosse Schaaren.
| à
|| | - , | , . .. .
Deczember | 1 | 1847 Zólyom | roppant számmal — ungemein häufig.
« | 2 | 1847 Praskova | csapatosan — schaarweise.
| |
« = | 1845 Mosteniez | sok — viele.
| második fele || ie > 4
« | | 1547 3uda több darab — mehrere Stücke.
|| zweite Hälfte || |
« | 26 | 1544 Besztercze | igen sok — sehr viele.
vége felé | We ||
« | 5 || 1845 Bossaez
gegen Ende |) |
Januar || eleje — Anfang 1851 || Pest egy darab — ein Stück.
« | 13 1835 Präskova kis esapat — kleine Schaar.
« 14 | 1847 Zólyom
« | közepe — Mitte 1850 Rof. (Tisza R.?)
|
« 24 1531 Ostroluka
| ’ | > | fi n Pr > .
« | vége — Ende | 1844 Bossacz || roppant számban — ungemein häufig a
(E | | 5 |=
« « || « Sohler Herrengrund « « se
DE
. o
‘ « « Mostenicz « « Ae
í a Lm
« | « « | Szepesseg « « E
3 Lee § ty Il x a
Februar || közepe — Mitte 1850 | Rof. « « iz
7 |
« | — | 1835 Zólyom szimos zahlreich.
|
| rm ,
« — 1831 || Trencsén
« | 28 | 1544 Zólyom igen számosan — sehr häufig.
Márczius — 1845 Bilin | számos — häufig.
« vége — Ende || 1850 | Nagy-Koväesi
4 sia | or | = 7 A .
Aprilis — | 1850 | Nagy-Koväcsi
« 20 | 1834 || Kosôez igen sok — sehr viel.
| ||
| , a 5 |
« || vege — Ende 1544 | Besztercze
: | È Feldegg-féle gyüjteményben.
Junius | — 1844 | Eger (ci lia BY üjte ne
| | > | In der Feldege’schen Sammlung.
| |
| |

Fogságban való viselkedése.

Senelimen in der Gefangenschaft.*

A fogságot igen könnyen veszi, rögtön meg-

szélidül s már az első napon kézből eszik.
Csendes, megférő természetű s csak ha éhség
bántja, lesz irigykedővé ; ha jól tartják, nem is

próbálja a szabadulást.

Minden evés után iszik egyet, azután nyuga-
lomra tér, kissé felborzolja a tollát s rövid idő
15—30 perez mulva már kiadja szemetjét.
Tisztaságát eléggé megőrzi, ápolójával csak-
hamar megismerkedik. Bóbitáját rendesen le-

* Roxkosz levele nyomán.

Die Gefangenschaft erträgt der Seidenschwanz
sehr leicht, ist sofort zutraulich und nimmt
schon am ersten Tage das Futter aus der Hand.
Er ist ruhig und ziemlich verträglich ; nur wenn
ihn der Hunger plagt, wird er neidisch ; bei ge-
nügender Nahrung macht er gar keinen Flucht-
versuch. Nach jedem Frasse trinkt er, dann
geht er zur Ruhe und bläst das Gefieder etwas
auf, um nach kurzer Zeit — 15 —30 Minuten —
den Unrat abzugeben. Fr ist genügend reinlich
und erkennt den Pfleger bald. Der Federbusch

* Nach dem Briefe Roxosz’.

csapva hordja, csak ingerült állapotban vágy
tollászkodás közben emeli fel.

Szeret fürödni is, homokot vagy földet nem
szed föl, de a szemetet lerágicsálja az ülőkéről.

A mi az élelmet illeti, eleinte, egyéb nem
lévén, borókabogyót és fehér kenyeret adtam
elébe, de ez nem izlett neki, mig utóbb a főtt
marhahusból sárgarépából, s zsemlyéből álló
elegyételt igen szivesen ette s mellette mind-

végig vidám és egészséges maradt.

Azonkivül
féléket is, mint: cseresznyét
egészben, majd két részben mint a husát és
magját nyelte le —
áfonyát, málnát, fekete szedret, az epret és
bodzát, továbbá mindenféle erdei gyümölcsöt.

megette a következő gyümölcs-
— melyet majd

a meggyet, ribizkét, egrest,

végre az érett szilvát, a vadberkenyét, csak a
«Sviba» (kökény) nem izlett neki. Mindezeken
kivül fehér kenyeret is kapott, a melyet nagyon
kedvelt.

tovarfelevel is tettem kisérleteket ily ered-
menynyel: a lisztférget szivesen falja, mig a
sima, zöld, vagy szőrös hernyóra nem is hede-
rint ; fogyasztgat néhány repülő bogárfélét s a
legyet röptében nagy ügyesen kapja el: a szár-
nyatlan hangyát kevéssé, a repülőt már inkább,
de legszivesebben a bábját eszi, a cserebogár-
félét s a csimazza épen nem, más kukaezféle is
alig kell neki. Lepke sem izlett neki, de annál
jobban a turó és édes sajtnemüek.

Emésztése jó és gyors, napjában igen sok
ételre van szüksége. A mint a 20 csipkebogyót
eléjök tettem, oda ugrottak madaraim s felkapva
a bogyót megnyomták egy kicsit, hogy egészbe
lenyelhessék s 18—-30 perez mulva már kijött
a gyümölcs salakja! A táplálékot félig emesztve
adja ki; a magvak épen maradnak, minél fogva
a csont tollümadar alkalmas arra, hogy a neki
élelmet adó bokorféléket maga is terjeszsze.

Párosult csonttollú madaraim is voltak már,
hordták is a fészekhez valót, de a tojás leraká-
sáig nem jutottak, bár lehetőleg jól ápoltam s
nyáron a bántó nap melegétől is megóvtam

öket.

Az egyik kiszabadulva is csakhamar vissza-

tert, «errrr errr» hangon hivogatva leült
társai kalitkájára, hol puszta kézzel fogtam

meg.

225

wird meist niedergelegt, nur in der Erregung und
beim Putzen des Gefieders wird er aufgestellt.

Er badet sehr gerne; Sand und Erde nimmt
er nicht auf, sondern frisst den Unrat von den
Sitzhölzern. Was das Futter anbelangt, gab ich
meinen Vögeln anfangs nur Wachholderbeeren
und weisses Brod, doch wollten sie dasselbe
nicht anrühren, frassen aber das Mischfutter,
mit welehem ich Versuche machte und welches
aus gekochtem Rindfleisch, Möhren und Sem-
meln bestand, sehr gerne, und blieben dabei
stets munter und gesund. Ausserdem frassen
sie folgende Früchte: Kirschen, — welche sie
bald im Ganzen, bald in zwei Teilen, zuerst
das Fleisch, dann den Kern verschluckten, —
Weichseln, Ribeseln, Stachel-, Heidel- und Him-
beeren, schwarze Maulbeeren, Erdbeeren, Hol-

lunder- und noch viele Waldbeeren, reife
Zwetschken und Ebereschen: nur «Sviba»

(Schlehen) frassen sie schlecht oder gar nicht.
Neben allen diesen bekamen sie noch weisses
Brod, was sie sehr gerne frassen. Mit Insekten
machte ich folgende Proben : Mehlwürmer fres-
sen sie gerne, grüne glatte, oder behaarte Rau-
pen rühren sie gar nicht an. Sie verzehren aber
einige geflügelte Insekten; Fliegen fangen sie
geschickt auch im Fluge weg. Ameisen fressen
sie wenig, die geflügelten mehr, jedoch Ameisen-
eier gerne, Maikäferarten und Engerlinge gar
keine, Würmer wenige. Schmetterlinge frassen
sie nicht, desto lieber nahmen sie aber Topfen
und süssen Käse an.

Die Verdauung ist in der Gefangenschaft gut
und schnell: diese Vögel brauchen eine Menge
Nahrung täglich. Als ihnen 20 Rosenbeeren
vorgelegt wurden, sprangen die Vögel hinzu,
fassten je eine Beere, drückten sie ein wenig
und schluckten sie ganz hinab; nach 18—30
Minuten die Excremente der
Frucht hervor. Die Nahrung ist halb verdaut,
die Kerne unversehrt, der Vogel daher geeignet,

kamen schon

die Nahrungsgesträuche zu verbreiten.

Ich hatte auch gepaarte Seidenschwänze im
Käfige, die schon Baumaterialien zusammen-
schleppten, doch brachten sie es nicht zu Eiern,
obwohl sie sehr gut verptlegt und im Sommer
auch vor der ihnen lästigen Sommerhitze ge-

schützt wurden.

Einst entfloh mir einer, kam aber bald zurück,
setzte sich mit dem Locktone «errr —errrr» auf
den Käfig seiner Kameraden und liess sich

dabei mit der Hand ergreifen,

296

Elősködő férget sohasem láttam rajtok.

Négyet már fél évig tartottam kalitkában,
midőn kettő hirtelen kimult a nélkül, hogy

tudnám mitől?

Fogásának módja.

tendesen hurokkal és lépvesszővel fogdossák |
s minthogy igen együgyű,
nagy számmal esik fogságba.

Schmarotzer bemerkte ich keine.

"Vier Stücke hatte ich schon ein halbes Jahr
hindurch in meinem Besitz, als plötzlich zwei
davon umkamen, ohne dass die Ursache davon
| mir bekannt wurde.

|
| Fang.

Gefangen werden sie mit Schlingen und

nagyon könnyen és | | Vogelleim wegen ihrer Einfältiekeit sehr leicht,

daher oft in grosser Menge.

A madärvonuläs Magyarorszagon az 1897. ev tavaszan.

(A Magyar Ornithologiai Központ TV. évi jelentése.)

Feldolgozta GAAL GASTON.

Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahres

1897.

(IV. Jahresbericht der Ungarischen Ornithologischen Centrale.)

Bearbeitet von Gaston von Gaan.

A Magy. Orn. Központ mélyen tisztelt fönö-
kének szives megbizása folytán most negyed-
izben van szerencsém Magyarország madár-
vonulási adatait
tavaszára vonatkozókat — összeállítva közre-
bocsátani.

Miután azok az alapelvek, a melyek szerint
a feldolgozás foganatosítandó, úgyis már több
ízben is publikálva lettek, s a dolog fejlődésé-
vel szükségesnek mutatkozó változtatások s
esetleges ujítások az előző évi jelentésekben
ugyis minden egyes esetben megemlíttettek —
nehogy szükség nélkül ismétlésekbe essem (a
mi ilyen természetű,
alkalmazkodó feldolgozásoknál másként elkerül-
hető nem lenne) egyszerűen hivatkozom az
Aquila I—IV. előző évfolyamaira, s most csak
röviden azt tartom szükségesnek kijelenteni,
hogy az 1896. évig bezárólag kifejtett alapelvek-
hez a feldolgozásnál az idén is tőlem telhetőleg
alkalmazkodni iparkodtam.

S ezzel azután minden további commentár |
nélkül a M. O. K. szivessége által rendelkeze- |

semre bocsátott vonulási anyag kritikai össze-
állítására térek át.

ez alkalommai az 1897. év |

Zum viertenmale habe ich die Ehre Ungarns
Vogelzugsmaterial, welches mir durch die wie-
derholte Güte des sehr geehrten Chefs der Ung.
Orn. Centrale anvertraut wurde, — u. z. jetzt

| pro 1897 — zusammengestellt zu publicieren.

Nachdem jene Grundprincipien, nach welchen
die Bearbeitung zu vollziehen ist, die Centrale
schon öfters publiciert hat, jene Modificationen
aber, welche durch die Fortentwickelung der
Frage sich als nothwendig erwiesen haben, von
Fall zu Fall stets erwähnt wurden, berufe
ich mich einfach um Wiederholungen zu ver-

| meiden (was sonst bei Bearbeitungen, welche

t. i. rendes szabályokhoz |

an gewisse, festgesetzte Regeln gebunden sind,

zu umgehen ganz unmöglich wäre) auf die vor-

i und erkläre ich hier nur so viel,
| Kräften bemüht war, mich bei der Bearbeitung

her erschienenen I—IV. Jahrgänge der Aquila,
dass ich nach

auch heuer streng an die bis zum Jahre 1896
festgesetzten und publicierten Grundprincien
zu halten.

Mit der Erklärung schreite ich nun ohne jed-
weden weiteren Commentar an die kritische
Zusammenstellung und Vergleichung des mir
durch die Güte der U. O. C. anvertr un Früh-

| Jahrszugsmaterials.

Az 1897. évi megfigyelők névsora :
Bikkessy Guido — rend. megf. — Magyar-Övär.

Boroskay János — rend. megf. — Zólyom. |
Buda Ádám — lev. tag. — Rea.
Chernel Istvan — lev. tag. — Köszeg. |
Csaté János — tiszt. tag. — Nagy-Enyed.

Ozynk Ede — lev. tag. — Fogaras.
Dörner István ifj. — priv. megf. — Bocsar.
Erdéhatosagok, magy. kir. — több száz állomás.

Ertl Gusztáv — lev. tag. — Liptó- Ujvár.
Fászl István — lev. tag. — Sopron.
Földes János — lev. tag. — Német-Palánka.

Forgách Károly gróf — tiszt. tag. — Ghymes.

Gaal Gaston — lev. tag. — Boglár.

Greisiger Mihály dr. — lev. tag. — Szepes- |
Bela.

Gretzmacher Gyula — lev. tag. — Selmeez- |
banya. |

Hauer Béla — rend. megf. — Kis-Harta.
Havlicek József — rend. megf. — Kupinovo.
Hegyfoky Kabos — tiszt. tag. — Túrkeve.

Kocyán Antal — lev. tag. — Zuberecz.

Kosztka László — rend. megf. — Izsák.
Kunszt Károly — lev. tag. — Cs.-Somorja.
Linder Károly — priv. megf. — Kolozsvár.
Medreczky István — lev. tag. — Ungvár.

Menestorfer Gusztáv — rend. megf. — Temes-
Kubin.

Mikolacsek György — priv. megf. — Fazekas-
Dencs.

Pfennigberger József — lev. tag.

Povázsay Máté — priv. megf. — Eperjes.

Reman József — priv. megf. — Szany.

Schenk Henrik — priv. megf. — Ó-Verbász.

Schenk Jakab — rend. megf.

Schuch Mihály — rend. megf. Uj-Bessenyő.

Stettner Markó — rend. megf. — Felsö-Lövö.

Szabó György — priv. megf. — Jánosháza.

Szlávy Kornél — priv. megf. — Ujvidék.

Szüts Béla — rend. megf. — Tavarna.

Tóth Mihály dr. — rend. megfigyelő — Nagy-
Várad.

Béllye.

Kolozsvár.

| Csató, Johann von,

Ungarns Beobachter im Jahre 1897.

Bikkessy, Guido von, — ord. Beob. in — Ma-
gyar-Óvár.

Boroskay, Johann von,
Zólyom.

Buda, Ádám von, — corr. Mtgd. in — Réa.

Chernel, Stefan von, — corr. Mtgd. in — Köszeg.

- Ehren-Mtgd. in — Nagy-

ord. Beob. in —

Enyed.
Czynk, Eduard von, — corr. Mtgd. in — Fogaras.
Dörner, Stefan jun. — priv. Beob. in — Bocsàr.
Kön. ung. Forstbehörden — mit einigen hun-
dert Stationen.
Ertl, Gustav — corr. Mtgd. in — Lipté-Ujvär.
Faszl, Stefan hehw. — corr. Mtgd. in — Sopron.

Földes, Johann — corr. Mtgd. in — Nemet-
Palanka.

Forgách, Karl Graf — Ehren-Mtgd. in —
Ghymes.

Gaal, Gaston von, — corr. Mtgd. in — Boglar

Greisiger, Michael Dr. — corr. Mtgd. in — Sze-
pes-Bela.

Gretzmacher, Julius — corr. Mtgd. in — Sel-
meczbanya.

Hauer, Béla von, — ord. Beob. in — Kis-Harta.

Havlicek, Josef — ord. Beob. in — Kupinovo.

Hegyfoky, Kabos hehw. — Ehren-Mtgd. in —
Túrkeve.

| Kocyan, Anton von, — corr. Mtgd. in — Zube-

recz.
Kosztka, Ladislaus von, — ord. Beob. in — Izsák.
Kunszt, Karl — corr. Mtgd. in — Cs.-Somorja.
Linder, Karl — priv. Beob. in — Kolozsvár.

| Medreczky, Stefan von, — corr. Mtgd. in —

Ungvár.

| Menestorfer, Gustav — ord. Beob. in — Temes-

Kubin.
Mikolacsek, Georg — priv. Beob. in — Fazekas-
Denes.

| Pfennigberger, Josef — corr. Mtgd. in — Béllye.

Povazsay, Matheus — priv. Beob. in — Eperjes.
Reman, Josef — priv. Beob. in — Szany.
Schenk, Heinrich — priv. Beob. in — Ö-Verbäsz.
Schenk, Jakob ord. Beob. in — Kolozsvar.
Schuch, Michael — ord. Beob. in — Uj-Besseny6.
Stettner, Marco — ord. Beob. in
Szabó, Georg — priv. Beob. in — Jänoshäza.
Szlávy, Cornel von, — priv. Beob. in — Ujvidék.
Szüts, Béla von, — ord. Beob. in — Tavarna.
Toth, Michael Dr. — ord. Beob. in — Nagy-
Varad.

- Felsö-Lövö.

228

Vadaszlap Vadaszlap (Jasdzeitung) —

von vielen Stationen.

több madarfajrol — sok állomás.
Wachenhusen Antal — lev. tag. — Arad.

Arad.
Wellibil Károly — priv. megf. — Gács. Wellibil, Karl — ord. Beob
Wokrzal Todor — priv. megf. — Maros-Vécs.

Wachenhusen, Anton von, — corr. Mtgd. in

über mehrere Arten

. in — Gäcs.

Wokrzäl, Theodor — ord. Beob. in — Maros-Vees.

A magyarországi új megfigyelő állomások jegyzéke az 1897. év tavaszän.*

Ungarns neue Beobachtungsstationen im Frühjahre d. J. 1897.*

XLIVa. zona. — XLIVo. Zone.

A 44°30'—-45° é. sz. között. — Zwischen 44°30'—45° N. B.

Uj állomás nincs. — Neue Stationen sind nicht errichtet worden.

XLV. zona. — XLV. Zone.

Fiume.
Szerém.
Torontál.
Temes.

Hunyad.

A 45° 45°30’ é. sz. között. — Zwischen 45° 45"30" N. B.
et ae, É. sz. (N. B.) ‘gee
7 *) I) A FA ae 2 ‚om,
BEY (ov SAS (Os, IE)
} 415991 —
7 e re pu _
Valor LOL DL Fra NE :
‘ee 4529491"
SIAE Bl m. sgogqgg” “ ‘ |
ne 45°98'16”
Gilad 83 m. Torey ise « «( «
Here al 45°20'30"
Retyezat Beer) 9151 m. 19°98" = « « «
; AD AY AD
Malomviz 190 m. « «( «
; 40°31"30"
5 x È 45998 —
Nagy-Baár 156—615 m. « « ‘

4.0°50' 10"

XLVa. zona. — XLVo. Zone.

A 45°30'— 46° €. sz. között.

an 177 45°35'— E. sz. (N. B.) Con
vanovopolje m. Daley egies: a om.
ee) 34°47'45" K. h. (Ö. L.)
1rO-919O11
j : ; 49 99 90
Detkovaez TO bem es, Fo ahd Et « «
De) 15 (9)
È LORDI
Sikota an ene aK ( «
35-9550
45°5950"
Dantova ion Ie « « «
30 30 —
= el
(
Kolluth 90 m. 35095145" « « «
* A többi állomást lásd az 1895. és 1896. évi jelentésben. — Die übrigen Stationen

1895 und 1896,

— Zwischen 45°30/'-46° N. B.

Pozsega.
Veröcze.
Somogy.

Bács-Bodrog.

siehe im Jahresberichte

Pa

Monostorszeg:
Temesvar
Alkenyér

Páró

Persány
Zernest
Bareza-Ujfalu

Hosszufalu

A 46

Iharos-Bereny
Berzencze

Szenta
Fazekas-Denes
Vraszlö-Pathihid
Babócsa
Rinya-Szentkirály
Csokonya

Lábod

Vaszar

Mánfa
rettale
Baracska

Kerek

Világos

Odvos

Aquila. V.

S6 m.

91 m.

204-410 m.

139—554 m.

530 m.

691 m.

XLVI. zona.
-46°30' é. sz. között.

148 m.

153—250 m.

94 m.

108 m.

103—496 m.

231—615 m.

15251614"
36°36'29/
15°45"30"!
38255" 3"
45"56"34
4.19— 18"
45°50'52"
495131"
1459 4.7’ —
49059381
45°33!93!'
4225910181
45°46'29"
43°10' 9”
450360 40"

13° 2390"

È. sz. (N. B.)
RM OT)

« «
« «
« «
« «
« (€
« «
« «

— XLVI. Zone.

— Zwischen 46°

46°91'57"
34946 44"
46219957
34.°4,9/——
AGS THO?
34250! 3.
46825228
34°5 1790"
4.6 °26'—
34953 —
46° 9'39"
N
46° 9127
35° 340"
460. 4/99"
35° 637"
16° 19'957
aa SZ
465° 1629"
HD DID
46° 942"
35954 2 RAS
16° 645"
3556/28"
46° 9533"
3603416"
46990/11"
3921541"
16°15'55”
39°18720”
46° 639"

39999" 8”

É. sz. (N. B.)
K. h. (0. L.)

« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «
« «

Com. Bács-Bodrog.

Temes.
Hunyad.

Fogaras.

Brassó.

46 30 N. b.

1 1 ri
Com. Somogy.

Bács-Bodrog.

Arad.

30

b9
DI
=)

Szkerisora
Toroczkö
Taplocza
Csik-Szentlelek

Bükszad

A 46°30'—

Porszombat
Szöke-Denes
Vörs
Csákány

Sümeg

Balaton- Keresztúr

Marczali
Boglár

Tur

Szemes

Visz
Nagy-Dorog
Paks

[zsák
Békés-Csaba
Sarkad-Remete
Barakony

Gujpu *

* Magura község határában fekszik

544 m.

673 m.

941 m.

7135-1119 m.

XLVI. zona.
-47°. é. sz. között.

120 m.

129 m.

(LIPS) aan,

141—292 m.

158—276 m.

130—281 m.

990-141 m.

94—181 m.

106 m.

90 m.

93. mi

103 m.

462958"
VICE

16°27/12"
1191401"
46°29/45"!
13928120"
46991
13931)
AB oo

43°39! 44"

!

È. sz. (N. B.)
Koh, (OI)

« «
« «
« «
« «

— XLVle. Zone.
— Zwischen 46°30'

4.6°39'45"
34.°56’—
46°32'20"
3405061931
465851"
345648"
16°41 40"
25° DI
46°3443"
aia? di)
4.6°46'5 1"
ae Sy Si
1604990
35° 96’ —
46°48'15”
25.969072
16°43'30"
39.96 90%
160237508
36219195"!
46°37'39"
SOS
16048! 4"
37°10'40"
46941" 9"
38945 46"
16942790"
38058 50"
16935" 9"
39°30'41”

{ Lasd |

9. sz. (N. B.)
KG th, (CO), 100)

«€ «
« «
« «
« «
« »
« «
« «€
« «

Com. Torda-Aranyos.

« Haromszék.

47° N. B.

Com. Zala.

« Somogy.

« Vala.

« Somogy.

« Békés.
« Bihar.

« Arad.

1200 m. : Magura « Kolozs.
| Siehel 8
. — Liegt im Hotter der Gemeinde Magura.

Szentmihalytelke
Hojai erdő {WC};
Borev
Szamosfalva
Uzege

Maros- Vasarhely
Magyar-Régen
Székes
Maros-Vées

Laposnya

A 47°

"elsö-Bör 317 m. e DE: A
oro 33°59'39" K. h. (0. L.)
sy 179925304
Sag 160 m. 34030'30" « «
47° 950"
» Ra fo |
Fels6-Kald 169 m. 2404940" * ‘
; 5 27070305
Janoshäza 149 m. 340501 « «
47°97'45"
5 2 (| (|
Szany 124 m. 3405810" ‘
4.7 °15'48"
Bakony * (Zirez) 200m ee
DER) 35932130" =“
a 47°93'38"
Csákvár 136—966.m. sio en rt «
36 199
: a. Kôré È 4.7 °30'—

Budai hegyek {Nite } MSO reaps cae os «
“ey = EURE
Pa.-Szentkiräly .. 174—222 m. 0 Sm «

ol Id)
47°15'20”
Alberti-Irs 129 m. a «
berti-Irsa 37°16'30" *
n ) 47°— 30"
Martfü 87 m SCORZE pen. « «
21799195
4 47° 425"
Mezö-Telegd (Ames. | ua « «
39°51 50
EA È LY ha boo) a
Felsö-Derna 174—-240.m. or on & «
39°58 8
* Közepertekül Zirez-et véve. — Als Mittelwerth Zire: angenommen,

400 m.

400— 700 m.

319—349 m.

300—429 m.

316 m.

400 m.

399 —472 m.

388— 589 m.

813 m.

XLVII. zóna.
47°30' é. sz. között.

465410"
ul BERG
46°46'15"
41°19/20"
4623015"
41° 16113!
AG°AT 6"
4191930"
AG SO ZA
A1943714
463240"
429141 —
46°47'19"
19091150
46°3113"
490994!"
4625130!”
419°95'40"
46°46'95"
19053

es;

«

— XLVII. Zone.
— Zwischen 47° -

47° 2'40" È. sz. (N. B.)

d. sz. (N. B.)

Com.

LS
di
are

Kolozs.

Torda-Aranyos.
Kolozs.
Szolnok-Doboka.

Maros-Torda.

—4.7"30" N. B.

Com.

Vas.
Sopron.
Zala.

Vas.
Sopron.
Veszprém.
Székesfehér.

Pest.

J.-N.-K.-Szolnok.

Bihar.

30%

ko.
Co
INS)

Szilagy-Nagyfalu
Szilagy-Somlyé
Zsibò

Szuplai

Hordò
Simontelke
Parva:

Földra
Orosz-Borgé _
Romuli

Borgö-Besztereze

A 47°30'
Kismarton
Langato
Medgyes
Mihályi
pi | Moes
Pilis-Maröth
Pomäz
Leanyfalu
Gödöllő
Buják
Pa.-Lörinez
Jäszbereny

Sirok

198-429 m.

720 m

584—801 m.

47°11'52" E. sz. (N. B)

40°27 8" Kb. (Ö. L) Com. Szilágy.

47°14—
40°98—
47°15'41"
40°55'29""
47°96'13""
41° 55/49!
47"91"59""
49° 3/33”
ASA EE
42910 —
47°93'46"
49°19'33”
47°16'39"
42915"47"
47211470
42°18'38"
AIN OLI
42919"38"
4T°19'34!
49°95'50"

« «

« «

XLVIIa. zóna. — XLVIIa. Zone.
—48° 6. sz. között. — Zwischen 47°30'—48° N. B.

7°50'45" D a 7
180 m. 47°50'45" È, sz. (N. B.)

240 m.

118 m.

105—557 m.
190— 246 m.
194—337 m.

132—216 m

Am}

34°11’29” Kh, (Ö. 1.) Com: Sopron.

47°30'96!
340137 3

47°45'15”

« «

36° 440"
47°47'10''
36°39'35/"
Age
36°41'18”
4743344
36°45'17"
47030
a i"
47°53' 9"
DARIO
47 °44'31"
37°20'49'"
47°30'18"
3123445!
47°56 —

95°

Oy soup!

Nógrád.

J.-N.-K.-Szolnok.

Heves.

A7°58'30"
38° 450!
47°56'10”
40°19'40"
4.7 °34'90""
41° 5/40"

Felsé-Tarkany 218 m.
Jank 117 m.

Hosszufalva 175 m.

I. sz. (N. B.)

na Ch + an
Te da (0. L.) 2 Il ves

« « « Szatmar.

XLVII. zóna. — XLVII. Zone.
A 48° 48°80' €. sz. között. — Zwischen 48°—48°30' N. B.

48° 6307

Pozsony-Püspöki 154 m È
À P 3 34°51'30"
48°17'30"
Zsitva- Ujfalu . AUS Oana S
) 35°59"30"
sa 1809216"
Hizer 169—244 mi Sno or
90° 93 —
c Li. 48° 7'40"
Garam-Szt.-Gyòrgy MAAS ee sn
7 ae 3001720
go QI Fi
LS ini
Zeliz 137 m. }
4 3621936”
ASCATIOSO
24 Qn
Bat _ 931 m. 3609440"
, 48° 4°16"
Ipolyság 137 m.

30937 —
48°99'50"
37°90'54""
48° 418"
SEIT
18293951
39°40'15""
sete-€Ti + 1821950!"
Fekete-Tisza *| 19031998 48°19'50
; . ZU. 220 M. SR
(= Tiszesora) | 41°51’—

Mälnapatak 940—591 m.

Alsö-Zsoleza 110 m.

Perbenyik 112 m.

Kevele 48° 1 4’—
vue 626—1042 m. ER
— Szvidovecz) | 41 °59'30

fQ 21 "
a i AL 187.16"10
Körösmező 647—843 m.

49010952
Mezöhät — Lazesesina — Körösmezö
Feher-Tisza | 48° 3!

)
613—820 m. DER
(= Bogdän-Luhi) | 49° 5'35

É. sz. (N. B.)

Koh (0. TL) Com. Pozsony.

« « « 3ars.
« « « «
« « « «
« « « «

« « « «
« « « N óg rád 5
« « « Borsod 3
anh ‘a « Zemplén.
« « c Märmaros.
« « « «
« « « «

« «
« « « «

XLVII a. zóna. — XLVII. Zone.
A 48°30'- 49° é. sz. között. — Zwischen 48°30'- 49° N. B.

48°36'14."

Morava 161—404 m. 35031749"
Di OL 42

È 4895190"

Apätfalu ca. 22m. ogg"

jé 48238"1 Art

Tordomesztiez ZANTE 2 ui
35047" 41

É. sz. (N. B.)

K. h. (0.1) Com: Nyitra.

a « a Trencsén.

« « « Nyitra.

* «Tiszesora» zsilip a Fekete-Tisza folyón. — «Tiszesora« Schleuse am Flusse Fekete-Tisza.

Le

vu

234

Garam- Szt.-Kereszt
Uj-Massa

Szepes- Veghely
Bunyita
Felsö-Remete

Karesava

Nämeszté
Mutne

Veszele
Podbjel
Szlanicza
Als6-Sztepano
Zábidó
Trsztena
Brezovicza
Jablonka
Oravicza puszta
Hladovka

Hági

Landok
Hobgárt
Szepes-Varalja

Bartfa

249—395 m.

691—1099 m.

613—932 m.

ca. 350 m.

276 m.

122 m.

XLIX. zöna.
A 49° 49"307" 6. sz. között.

596— 948 m.
700—836 m.
780 m.
548S—993 m.
589 m.

675 m.
627-—979 m.
607—859 m.
727 m.

664 m.

793 m.

756 m.
S36—1060 m.
731—1002 m.
520—668 m.
451-615 m.

277—388 m.

480351
BO oleae
4825015!
37943" 6"
185995"
IBS
48°51'40!
39° 3750"
18°50/45!
=
48° 4.1 —

39°55'—

— XLIX. Zone.

É. sz. (N. B.)
K. h. (Ò. L.)

«

«

Com

— Zwischen 49°—49°830' N. B.
49°94'96" È. sz. (N. B.)

Ye VIII
99 SDD

49°97'40!"
36°59'90"
49998190"
379310"
49918/99"
37° 990"
4929439"
DUI
49°91'40!
PIRRO
49°19' 8!
II
49°91'30"
Sr
49290323"
39290
49°98'30"
Bil Dil ay
1901870972
I
19299190!
3729533.
AST
37°48'36"
49° 14/90"
ae ll De!
49°17'40"
SD EZ
Age
Bey DY IO)
49°17'40"
38°56'40"

K.h (0 1)

«

«

Com. Arva.

XLIXa. zona.
A 49°30’—50° é. sz. között.

Felsö-Lipnieza 681 m.

— XLIXu. Zone.
— Zwischen 49°30' 50° N. B.

19°31'30" É. sz. (N. B.) CINA

3718 MR (Onin) È

Menia, 4.9°35'—
Felsö-Zubrieza 781 m. a7ojgragı " « « «
Podvilk ZOTT ela CO 2 i h i

37"2420"

Az 1897. év tavaszán
. Magyarország területén megfigyelt madarak
betürendes jegyzéke.

Alphabetisches Verzeichniss
der während des Frühjahrzuges 1897 in Ungarn
beobachteten Vögel.

|. «> Accentor modularis, L.

XLVI. - Mart. 21. — (in) Nagy-Enyed.
XLVIa. — « 29 — « Kolozsvár.
XLUVIIa. — « 25.— « Sopron.
XLVI. — « 24. — « Cs.-Somorja.
XLVII. — Apr. 8.— « Zólyom.

« — Mart. 25. — ua Ungvár.
XLIX. — « 24. — « Zvuberecz.

« — a 27.— « Liptöujvar.

>)

at is telelt.
-2 Expl. überwintert.

Ungvarott I-
Hat bei Ungvár in |

L. (F.) — Mart. 21. — (in) Nagy-Enyed.
(XLVL.)

Lk. (Sp.) — Apr. 8. « Zolyom.
(XLVII a.)

J. (Sch.) = 19 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 30.

2. + Acrocephalus arundinaceus, Gu.

XLVu. Apr. 11. — (in) Ö-Verbäsz.
« a 27. « Fogaras.
XLVIu. ú 15. « Kolozsvár. — (v.
Linder.)
a a 16.— « Kolozsvár. (v.
Schenk.)
XLVII. — Mai 8.— « Cs.-Somorja.

Kolozsvár későbbi adata elesik.
Kolozsvár" s späteres Datum fällt weg.

L. (F.) — Apr. 11. — (in) Ö-Verbäsz.
(XLVa.)

Lk. (Sp) — Mai 8.— « (s.-Somorja.
(XLVIII.)

J. (Sch.) = 28 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 24-25.

.)
Js

<—> Acrocephalus palustris, BEcnsr.

XLVa. — Mai 11. — (in) Ö-Verbäsz.
XLVI. « 10.— « Kolozsvár.
XLVI. € 8. — a Cs.-Somorja.
4. — Acrocephalus phragmitis, BrcHsr.
XLVa. Apr. 29. — (in) Fogaras.
XLVIla. -« 20.— « Sopron.
XLVI. Mai 5.— « (s.-Somorja.

Aránylag késő adatok.

Verhältnissmässig späte Daten.

5. — Acrocephalus turdoides, Mey.

XLV. - Apr. 28. — (in) Nemet-Palanka.
« « A, - « Ujvidek.
XLVa. «6. — « 0-Verbasz.
« (RD: c Fogaras.
XLVIw. EDIT: « Kolozsvár.
XLVIII. « 24. « Cs.-Somorja.

Német- Palánka fekvéséhez viszonyítva tart-
hatatlan késő.
Német-Palánka

hypsom. Lage unhaltbar spät.

ist bei seiner und

geogr.

Abe (LA) Apr. 4. — (in) Ujvidék. (XLV.)
Lk. (Sp.) « 27.— « Kolozsvár.
(XVLIa.)

J.(Sch.)
K. (M.)

- 24 nap (Tage).

= Apr. 15 16.

236

6.<— Aegialitis fluviatilis, BEcHsr.

XLVa. — Mart. 20. — (in) Rea.

« = Apr. 0 « Fogaras.
XLVIa. - 4 8. — a Kolozsvár.
XLVII. ( 4. — « Cs.-Somorja.
XLVIIIa. — Mart. 25. « Zólyom.

« = Apr. 10. « Tavarna.
XLIX. - « 12. — « Liptó-Ujvár.

Zólyom aránylag feltünő kora !
Zólyom verháltnismássig auffallend früh!
Y g

ch) - Mart. 20. — (in) Réa. (XLVu.)
Lk. (Sp.) Apr. 12. — « Liptò-Ujvar.
J. (Sch.) = 24 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 31.—Apr. 1.

7.<— Aegialitis hiaticula, L.

XLVIa. Apro:

(in) Kolozsvar.

8. <> Alauda arborea, L.

XLVa. -- Mart. 2. (in) Rea.

« it ie « Fogaras.
XLVI. Febr. 27. « Nagy-Enyed.
XLVllo. Mart. 19. « Valkó.
XLVIIIa. — Febr. 24. « Zólyom.

« — Mart. 4. — « Tavarna.

« Febr. 20. a Ungvár.
XLIX. Apr. 22. « Lipló- Ujvar.

Liplo- Ujvar az
eddig minden évben.

Lipto-Ujvdr heuer wiederum zu spät, so wie |

bisher in jedem Jahre.

L. (F.) Febr. 20. (in) Ungvar.
(XLVIII4.)

Lk. (Sp.)

J. (Sch.)

K. (M.)

Mart: 19. — a
- 28 nap (Tage).

= Mart. 5— 6.

9. <e> Alauda arvensis, L.

XLIVa. Febr. 12. — (in) Kupinovo.

XLV. — « 24. — « Német-Palanka.
« - « DAS új Uj vidék.

XLVa. E « DIA « Béllye.

idén ismét túlkéső, úgy mint |
denütt, de nem teljes szám ; febr. 23-tól mind !

XLVu. Jan. 28. — (in) Ó-Verbász. —
S db. — 8 Stück.
« — Febr. 24. — « Bocsar.
« — « IS. — « Uj-Bessenyö.
« — « 97. — « Rea.
« ST IS. — « Fogaras.
XLVI. « 24. — « Arad.
« — Oe N.
« - « 91. — « Nagy-Enyed.
« — Mart. 1. — « Csik-Szereda.
« — Fehr. 28. — « Bereczk.
XLVIa. “Mini. Oy = « Visz.
« - Febr. 26. — « Kolozsvár.
(Linder.)
« « DS « Kolozsvár.
(Schenk.)
a Mart. 1. « Maros-Vees.
XLVII. — Febr. 18. « Koszeg.
f « 18.— « Janoshaza.
XLVIIu. — « 21 « Sopron.
| « « 96 « Miklósfalu.
XLVM. Jan. 24. « Cs.-Somorja.
« Febr. 24. « Ghymes.
« CHASSE « Selmeczbanya.
XLVIIIa. (HOT « Zólyom.
« — « 24 « Eperjes.
« COTE avers
« - « 24.— « Ungvar.
XLIX. = Mart. 13. — a T.-8zt.-Märton.
« « sa tl Podbjel.
« « 14 — « Zubereez.
« = x do « Liptó-Ujvár.
( — Febr. 25. — « Szepes-Bela.
O-Verbdsz jelentése így szól: jan. 28-án

| sehen; am

Valkó. (XLVII4.) |

| Lk. (Sp.) — Mart. 14. — «
| J. (Sch.)

Sdb., ettől fogva folyton ; febr. 17-én mar min-
>

— Somorja szinten vonuläsi s nem ättelelesi

datum, noha januári adatot ad.

Von Ó- Verbász berichtet man wie folgt: am
25-ten Jänner S Stück, seitdem fortwährend zu
I7-ten Feber schon überall, aber
noch nicht alle hier; seit d. 23-ten Feber alle!

Somorja s Jänner-Datum ist ebenfalls als

Zugs- und nicht Uberwinterungs-Angabe zu

betrachten.
L. (F.) — Jan. 24. — (in) Cs.-Somorja.
(XLVILI.)
Zuberecz.(XLIX.)
= 50 nap (Tage).

K.(M.) = Febr. 17-18.

10. «+ Alcedo ispida, L.

XLV. — fy RI (in) Ujvidék.
XLVII. — Jan. 7.— « Köszeg.
XLIX. — Febr. 4 — « Liptò-Ujvar.

11. <> Anas boschas, L

XLV. — Febr. 21. — (in) Ujvidek.
XLVa. - « 19.— « Ö-Verbäsz.
« — « 95. — « Bocsar.
XLVI. — Mart. 24. — « Sistarovecz.
XLUVla. — « 24.— « Kolozsvar.

(Schenk.)
a — « 27.— « Kolozsvár.
(Linder.)
XLVI. — Jan. 7.— « Kószeg.
XLVIIa. — Febr. 25. — « Sopron.

Kôszeg, attelelési adat. Kolozsvár, Sista-
rovecz, kesöknek látszanak.

Készeg, Überwinterungs-Datum.
vár, Sislarovecz, erscheinen zu spät.

- Kolozs-

L. (F.) — Febr. 19. — (in) Ö-Verbäsz.
(XLVa.)
J Kolozsvár. (XLVIa.)

Lk. (Sp.) — Mart. 24. — « \Sistaroveez. (XLVI.)

J. (Sch.) = 34 nap (Tage).
K.(M.) = Mart. 7—8.
12. —- Anser cinereus, Mer.

XLIVa. - Mart. 16. — (in) Ogradina.
XLVI. Febr. 23. — « Sistarovecz.
« — Mart. 31. — « Dorgos.

« = 95. — « Toroczko.
XLVI. — « 96. — u Deés.

« — Apr. 5.— « Bethlen.
XLVIIa. — Febr. 25. — « Sopron.

« — Mart. 95. — « Vissò.
XLVII. — « 10.— « B.-Gyarmat.

« — Febr. 22. « Losonez.

« — Mart. 16. « Kabolyapolyana.
XLVIIa. « 4.— « Ö-Kemencze.
« re 1 « Dubrinics.

« « 12. — « Sztavna.

« — « 3: « Ungvár.

“ LO: « Radvanez.

« Apr. 19. « Liptö-Oszäda.

Az äprilisi adatok mindenesetre kerdesesck.
Die April-Daten sind jedenfalls bedenklich.

Aquila. V.

— Febr. 22. — (in) Losonez.
(XLVIII.)
Lipto-Oszada.

(XLVIII4.)

| L. (F.)
Lk. (Sp.) — Apr. 19. «

| J. (Sch.)
I K. (M.)

57 nap (Tage).
= Mart. 22.

13. Anser segetum, Gm.

XLVa. Febr. 19. (in) Boesar. Több csa-
pat D—E, a ho
végéig folyton.
Mehrere Flüge
S— N während

| des ganzen Mo-

nats.

Köszeg.

| XLVII. Mart. 2. «

14. <> Anthus campestris, L

XLVIa. — Mart. 11. — (in) Kolozsvár.
(Linder.)
« — a 21. — « Kolozsvár.
(Schenk.)
| XLVIII. — Apr. 14. — « (s.-Somorja.

Az idénre normálisan késő adatok.
Für heuer normal späte Daten.

15. Anthus pratensis, L.

XLVa. — Apr. 12. — (in) Fogaras.
XLVIa. — Mart. 23. — « Kolozsvár.
XLVII. — Jan. 27. « (s.-Somorja.
2 db. — 2 Stück.
XLVII. — Mart. 25. « Tavarna.
« — 0.29. « Ungvár.

Somorja így jelent: Jan. 27-én 2 db. ; 30-án

1 &; febr. 27-én 2 db.; márcz. 18-án 3 db. ;
márcz. 23-án csapat.

Somorja berichtet: am 27. Jänner 2 őt. :
am 30-ten | d; 27-ten Feber 2 St.; 18-ten

März 3 St.; den 23-ten Flug.
Az első érkezés formulaja :
Formel der ersten Ankunft :

Jan. 27. — (in) Cs.-Somorja.

(XLVIII.)

î L. (F.)

Lk. (Sp.) — Apr. 12. « Fogaras. (NLVw.)
J. (Sch.) = 76 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 5—6.

A szélsőségek tulnagyok, az idei közepszam
semmiesetre sem valami nagyon megbizható.

Die Schwankung viel zu gross, das heurige
Mittel ist deshalb nicht besonders zuverlàss-
RON

16.<— Anthus trivialis, L.

XLVa. — Mart. 30. — (in) Ö-Verbäsz.
« — Apr. 14. — « Fogaras.
XLVIa. = « 15. — « Kolozsvár.
XLVII. — « 20. — « Kôszeg.
XGVIIa. — « 13.— « Sopron.
XLVI. — « 11.— « Cs.-Somorja.
XLVIHo. — « 140 — a Zólyom.
« - « 16. — « Ungvar.
XLIX. - « 20: — « Zuberecz.
Ibe (025) — Mart. 30. — (in) Ó-Verbász.
(XLVa.)
Lk. (Sp.) — Apr. 20.— « Köszeg (XLVII),
Zuberecz (XLIX). |
J. (Sch.) = 22 nap (Tage). |
K.(M.) = Apr. 9-10.

17. > Aquila clanga, PALL.

RON Mar! (in) Béllye.

18.<— Aquila nævia, Gw.

XLVa. — Apr. 24. — (in) Fogaras.
XLIX. — Mart.29. — « Zuberecz.
« — Apr. 17. c Liptö-Ujvar.
« — Mart. 9. — « Feketevag.

Nagy az ingadozas.
Uber-grosse Schwankung.

L. (F.) — Mart. 9. — (in) Feketeväg.
(XLIX.)

Lk. (Sp.) Fogaras. (XLVa.)

J. (Sch.)

K. (M.)

- Apr. 24. — «
= 47 nap (Tage).
== Nye ale

19.<> Ardea alba, L.

XLY. — Mart. 24. — (in) Német-Palanka.

20. — Ardea cinerea, L.

XLIVa. — Mart. 1. (in) Kupinovo.
XLV. — «95. — X Karavulkovas

XLV — Mart. 16. — (in) Morovic.

« — « 2. — « Német-Palanka.
« — Jan. 31. — « Ujvidek.
« — Mart. 19. — -a Ujvidék.

XLVa. — Febr. 23. — « Monostorszeg. —
A gém-telepnél
már csapatokban.
Bei der Brut-
colonie in Flü-
gen.

« — Mart. 25. — « Szonta.

« = À 2. — « Fogaras.
« « 23. — « Mundra.

« c. 97. — « Sarkaicza.
« « 25. — « Persäny.
« — « 16. — « Hidves.

XLVI. = « 20. — « Nagy-Enyed.

XLVIa. — Apr. 1.— « Kis-Harta.

« — Mart. 27. — « Kolozsvár.

XLVII. — « 20. « Nagy-Ilonda.

« — « 20. — « Dee. 5

XLVII. — « 18.-— « Kabolyapolyàna.

Ujvidék első adata: «Jan. 31-én | db. DK
felé» telelési adatszámba jön.

Ujvidék's erstes Datum: «Am 31-ten Jänner
| St. > SO» kann nur als Winterungsangabe
betrachtet werden.

L. (F.) Febr. 23. — (in) Monostorszeg.
(XLVa.)

Lk. (Sp.) — Apr. 1.— « Kis-Harta.
(XLVI 4.)

J. (Sch) = 38 nap (Tage).
REM) Mart STA

21. — Ardea comata, PALL.

XLIVa. Apr. 15. — (in) Kupinovo.
XIV. - « 16. — « Ujvidek.

29.<— Ardea garzetta, L.

XLIVa. — Mart. §. (in) Kupinovo.

Az eddig ismert legkorábbi datum, s egyelőre
mindenesetre mint rendkivüli adat figyelemmel
kisérendő.

Das früheste bis heute
welches als eine jedenfalls aussergewöhnliche
Erscheinung einstweilen mit besonderer Auf-

bekannte Datum ;

merksamkeit zu begleiten ist.

93. — Ardea minuta, L.

XLVa. — Apr. 16. — (in) Ö-Verbäsz.
« — Mai 5.— « Fogaras.
XLVII. — « 8. — a Cs.-Somorja.

24. <—> Ardea purpurea, L.

XLIVe. — Apr. 12. — (in) Kupinovo.
XLV. = 8. — ua Német-Palanka.
« — Mart. 13. — « Ujvidék.
XLVa. — a 20.— « Béllye:
« — " « 98. — u Ö-Verbäsz.
« — Apr. 90. — « Fogaras.
XLVle. — « 4. — « Izsák.

Nagyon kevert adatok, mint e fajnál majdnem
mindig.

Sehr bunte Daten, wie bei dieser Art beinahe
‘in jedem Jahre.

L. (F.) — Mart. 13. — (in) Ujvidek. (XLV.)
Lk. (Sp.) — Apr. 20. — « Fogaras. (XLVa.)
J. (Sch.) = 39 nap (Tage).

K. (M.) yon ale

25. <— Botaurus stellaris, L.

XLIVa. — Apr. 10. — (in) Kupinovo.
XLVa. — Mart. 9%. — « Fogaras.
XLVI. — « 30. — « Arad.

Kupinovo túl késő.

Kupinovo unhaltbar spät.

26. cz Branta bernicla, L.
XLVII. — Mart. 28. — (in) Cs.-Somorja.

Egy d lövetett.
Ein d geschossen.

27. <*> Bucephala clangula, L.

XLVa. — Jan. 9. — (in) Fogaras. 5 db. -
5 St.
« Febr. 12. — « Fogaras. 2 db.
9 St.
XLVII. Jan. 16. « Cs.-Somorja.
Csapatokban. — |
In Flügen.
« — Febr. 13. « Cs.-Somorja.

Még itt vannak.

Sind noch da.

28. «> Buteo vulgaris, Brcasr.

XLVI a. Febr. 23. — (in) Kolozsvár.
(Schenk.)

« «28. « Kolozsvár.
(Linder.)

XLIX. Mart. 18. — « Zubereez.

« — « 14.— « Lipto-Ujvar.

29. <> Caprimulgus europæus, L.

XLVa. - Mai 11. — (in) Bellye.
« — U BE « Fogaras.
| XLVIa. — « 7. — « -Kolozsvär.
| “XIV eo 17. « Cs.-Somorja.
L. (F.) - Mai 3 (in) Fogaras. (XLVa.)
Lk. (Sp.) «a 17. — « (s.-Somorja.
| (XLVIII.)
J. (Sch) = 15 nap (Tage).
K.(M.) = Mai 10.
30. <—> Cerchneis cenchris, L.
XLVI. — Apr. 16. — (in) Nagy-Enyed.
31. «> Cerchneis tinnuncula, L.
XLV. — Mart. 3. — (in) Nemet-Palänka.
© ftrercineni © Ujvidék.
XLVa. - Mart. 21. — « Fogaras.
XLVI. = fi 18. « Arad.
I XLVIe. — 0, dd 0 Boplärs Sole
| Viele.
« ZIA 2. — « Kolozsvar. —
(Linder.)
« U 3. — « Kolozsvár. —
(Schenk.)

« « 20. « Maros-Vees.
XLVII. — Febr. 26. — « Koszeg.
XLVIII. « 27. — « (s.-Somorja.

| XLVIIIa. — Mart. 22. — a Zólyom.

« Apr. 14. — « Eperjes.

« Mart. 22. c Tavarna.
XLIX. Apr. 2. « Zuberecz.

« « 17. « Lipto-Ujvär.

Szinte bámulatos, hogy ennél a madarfajnal,
mely pedig «helyenként ättelelö», mily határo-
zottan jut kifejezésre nálunk az érkezési
külömbségekben a megfigyelő hely fekvése.

Es ist wirklich staunenswerth wie entschie-

31*

240

den die Lage der Beobachtungsstationen in den

Ankunftsdifferenzen dieser Vogelart Jahr für

Jahr bei uns zum Ausdruck kommt, trotzdem

dass diese Art eine gelegentlich überwin-

ternde ist.

L. (F.) — Febr. 26. — (in) Köszeg. (XLVII.)

Lk. (Sp.) — Apr. 17. — « Liptò-Ujvar.
(XLIX.)

J. (Sch.) „= 51 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 23.

32. <> Cerchneis vespertina, L.

XEVIc. — Apr. i. — (in) Izsäk.
« = De « Kolozsvár.
(Schenk.)
« — « 9. — « Kolozsvár:
(Linder.)
« — « 17.— c G.-Szt.-Imre.
« CZ c Also-Fanesal.
| XLVII. — « 14. — « Köszeg.
| « = « 7. — « Janoshaza.
XLVII. « 20: — « (Cs.-Somorja.
« — « 26. — « Selmeczbanya.
XLVIIIa.— c 28. — « Tavarna.
f @ iD « O-Kemencze.
« « 12. — « Dubrinics.
« « Fa = c Sztavna.
« — « 192. — « Ungvár. (Erdöh.)
(Forstbeh.)
« « 144. — « Ungvár. (Med-
reczky.)
XLIX. « 99. — « Zuberecz.
« — i 21. — « Liptò-Ujvar.
( — Mai 15. — « Feketevdg.
« — Apr. 18. « Szepes-Béla.

XLVa. — Apr. 27. — (in) Fogaras.
XLVI. — « 20. — « Nagy-Enyed.
XLVle.. — « 19.— « Visz.

« = MI 20. — « Izsak.

« Se TIR OlOZE VAT
L. (EF) — Apr. 19. — (in) Visz. (XLVIa.)
Lk. (Sp) — « 27. « Fogaras.(XLVa.) |
J. (Sch.) = 9 nap (Tage).
KK (MI) — Apr. 28.

33. <> Charadrius apricarius, L.

XLVIIa. — Mart. 14. — (in) Sopron. — 1 db.
1 St.

XLVII. — Febr. 28. — « (s.-Somorja.. —
il Che

34. —> Chelidon urbica, L.

XLIVa. — Mart. 26. — (in) Ogradina.
XLV. — Apr. 4. — « Ujvidék.
XLVa. — « 6. — « O-Verbasz.

« — A 6. — « Uj-Bessenyo.

« « 14. — « Fogaras.

« = « NT Sárkány.

« «15. — « Paro.

« = I 5. — « Alsé-Venicze.

( — « 18.— « Uj-Sinka.

« « 19.— « Zernest.

« NI 20. — « Hidvég.

« = 4. — « Hosszufalu.

( q 24. — « S.-Szt.-Gyòrgy.

( c aa. « Nagy-Borosnyó.

« « 16. — c Kovászna,
XLVI. ( 9. — « Arad.

« « 2. « Nagy-Enyed.

« « 20. « Kézdi-Väsärhely. |

Feketevag az összes többi adatokkal szemben
túlkésőnek látszik, figyelmen kivül hagyjuk.

Feketevág scheint sümmtlichen Stationen
gegenüber allzuspät, wird unberücksichtigt.

L. (F.) | — Mart. 26. — (in) Ogradina.
(XLIVa.)

Lk. (Sp.) — Apr. 29. — « Zuberecz.
(XLIX.)

J.(Sch.) = 35 nap (Tage).

K. (M) = Apr. 12.

35. <> Ciconia alba, L.
XLIVa. zóna. — XLIVa. Zone.
(Zwischen N. B.) 44°30'— 45° (é. sz. között.)
Alföld. — Tiefebene.
Mart. 23. — (in) Kupinovo. — 78 m.

= « 18.— « Pancsova. — 79 m.
= « 26. — « Deliblat. — 93 m.
| « 26. — « Fehértemplom. — 97—
| 141 m.
y « 25. — « Berzäszka. — 81 m.
m « 20. — « Dalbosecz. — 254 m.
9 « 16.— « Ogradina. — 58—249 m.

* Ny. = nyugat; W. = West.

K. = kelet; I, Ost.

A XLIVa. zóna formulája :
Formel der XLIVa. Zone:

L. (F.) — Mart. 16. — (in) Ogradina.

Lk. (Sp.) — « 26.— « Deliblat, Feher-
templom.

J.(Sch.) = 11 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 21.

XLV. zona. — XLV. Zone.
(Zwischen N. B.) 45°—45°30' (é. sz. között.)

Alföld. — Tiefebene.
Apr. 1. — (in) Zupanja. — 86 m.
> Mart. 15. — « Karavukova. — 84 m.
Mia 16. — « Morovic. — 85 m.
| © 17.— « Német-Palanka. — 83 m.
| « 24 — « Ujvidék. — 84 m.
Pc 29 — « Nagy-Becskerek. — 83 m.
O 172 — « Denta — 93m.

A XLV. zóna formulaja :
Formel der XLV. Zone :

L. (F.) — Mart. 15.
Lk. (Sp.) — Apr. 1.
J.(Sch.) = 18 nap (Tage).
K.(M) = Mart. 23—24.

- (in) Karavukova.
Zupanja.

— (

XLVa. zöna. — XLVa. Zone.
(Zwischen N. B.) 45°30'— 46° (é. sz. között.)
Alföld. — Tiefebene.
Z Mart. 18. Bellye. —

— (in) 87 m.

= « 18. c Dantova. — 96 m.
Sia 19. — « Kolluth. — 90 m.
« 29. — « Apatin. — 86 m.
« 18. — « Szonta. — 87 m.
« 10. — « Doroszlö. — 91 m.
« 21. — « Ö-Verbäsz. — 85 m. SN,
DE; -
« 16. — « Boesar. 85 m. S—N,
\ DH.
Pet Cea Uj-Bessenyö. — 91 m.
a -98.— c Csékova. — 83 m.
« 28.— « Liget. — 88 m.
« 18. « Vadaszerdé. 85 m.
« 19.— « Mosnicza. — 92 m.
| a 19. — « Unip. 91 m.
| « 24, — « Temes-Rekäs. 106 m.
Lo METZ. « Kiszetó. — 110 m.
7 « 20.— « Bälinez. 125 m.
2 Ch eee « Lugos. — 125 m.

DAA

Keleti hegyvidék.

£ Mart. 24.

Oestliche Erhebung.

(in) Dobrest. 350 m.

= Apr. 20. « Szudriàs. — 147 m.
= Mart. 25. « Padurany. — 161 m.
| « 94. « Poverzsina. 168 m.
(095 « Német-Facset. 162 m.
Apr I: « Kossova. — 196 m.
(OI « Déva. 184 m.
« 30. c Szászváros. — 224 m.
ue « Alkenyer. — 204-410 m.
| « 14 « Felsö-Porumbak. — 479 m.
| Mart. 17. — « Streza-Kercisora. — 491 m.
| Nghe ar « Als6-Vist. — 426 m.
| Mart. 29. « Fogaras. — 430 m. (Czynk.)

Apr. 3.— « Fogaras. — 430 m. (Erdö-

hat., Forstbeh.)

Mart. 25. — « Mundra. — 454 m.
| Apr. 10.— « Sarkaieza. — 597 m.
Mart. 31. — « Pard. — 439—554 m.
« 24. — « Alsö-Venieze. — Ca. 448 m.
« 25. — « Felsö-Komana. — 501 m.
« 18.— « Bareza-Ujfalu. — 530 m.
« 25. — « Hidvég. — 510 m.
« 93.— « Hosszüfalu. — 691 m.
1e pe ee S.Szt.-Gyòrgy. — 542 m.
DARIO GE ag Nagy-Borosnyò. — 564 m.
© « 98.— « Kovászna. — 560 m.

Az adatok elhelyezkedeseben ugyanaz a vi-

| szony, a mit mar ketizben constatältunk. Mart.
| adatok a zóna egész nyugati felében (Alföld) ; a

.L. (F.)

keleti hegyvidék nyugati fele tarka ; s a legkele-
tibb rész tömör martiusi adatokkal. Æ viszony
állandósága mindinkább kidomborodik.

In der Vertheilung Daten wir
ganz dasselbe Verhältniss, welches schon zwei

der sehen
Jahre nacheinander zu constatieren war. März-
Daten in der ganzen westlichen Hälfte (Tief-
ebene) der Zone: die westliche Hälfte der öst-
lichen Erhebung bunt; in der östlichen Hälfte
dagegen einheitliche März-Daten. Die Ständig-
keit dieses Verhältnisses prägt sich von Jahr zu
Jahr immer mehr aus.

A XLVa. zóna formulaja :

Formel der XLVa. Zone:

Mart. 2. — (in) Lugos.
— Apr. 30. « Szászváros.
= 60 nap (Tage).
= Mart. 31 — Am. 1.

Lk. (Sp.)
J. (Sch.)
K. (M.)

249

XLVI. zóna. — XLVI. Zone.
(Zwischen N. B.) 46°—46°30" (é. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donan.

Z Apr. 7. — (in) Csurgó. — 150 m. 3

— « 9.— « Berzencze. — 140 m.

Sl 88 Babosza — 123 m.

To 7.— «+ Nagy-Atad. — 130 m.

| «8 — « Rinya-Sat.-Kiräly.— 130m. |
Mart. 31. — « Szegzard. — 110 m.

Alföld. — Tiefebene.

| J.(Sch.)

Mart. 24. — (in) Apatfalva. — 89 m.
« 98.— « Szemlak. — 107 m.
Apr. 4. — « Pécska. — 102 m.
| Mart. 23. — « Csala. — 105 m.
| « 24. — « Arad. — Ca. 110m.
| Apr. 6.— « Paulis. — 210 m.
«10. — « Radna. — 183 m.
Febr. 24. — « Lippa. — 208 m.
Mart. 13. — a Berzova. — 160 m.

Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.

Apr. 1. — (in) Sistarovecz. — 245 m.
| Mart. 28. — « Dorgos. — 245 m.
c 15. — « Valyemare. — 283 m.
« 7.— « Topänfalva — 549 m. —
100 db. K—>Ny. — 100 St.
O—W.
a 24. c Nagy-Enyed. — 270 m.
| « 20. — « Taplöeza. — 673 m.
5 « 24. — « Kezdi-Väsärhely. — 592 m.
© « 96.— « Bereczk. — 592 m.

Lippa feltünő kora, elesik. — Aradon mart.
26-án 6 db. vonult D. — È. felé; május 8-án |
94 db. DK > ENy. — Topánfalván, mart. 26-án |
100 db. vonult K. —- Ny. felé. Ebben a zónában |
is feltünő az ország legkeletibb része állandó
martiusi adataival. |

Lippa auffallend früh, fällt weg. — In Arad |
zogen am 26-ten März 6 St. S-N.; am S-ten
Mai 94 St. SO—NW. — In Topanfalva, den |
26-ten März 100 St. O—W. Auch in dieser |
Zone sind die beständigen Märzdaten im dus-
sersten Osten des Landes auffallend. |

A XLVI. zóna formulaja :

Formel der XLVI. Zone :

L. (F.)
Lk. (Sp.)

— Mart. 7. — (in) Topänfalva.
— Apr. 10.— « Radna.

= 35 nap (Tage).

K. (M) = Mart. 24.

XLVIa. zona. — XLVIa. Zone.
(Zwischen N. B.) 46°30'— 47° (é. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donau.

Mart. 28. — (in) Szôke-Dencs. — 117 m.
= Apr. 10. — « Vörs. — 61 m.
— Mart. 30. — a Szemes. — 188 m.

Alföld. — Tiefebene.

Mart. 21. — (in) Kis-Harta. — 98 m.,
| « 24 — « Izsäk. — 106 m.
| « 20.— « Békés-Csaba. — 90 m.

Keleti hegyvidek. — Oestliche Erhebung.

| Mart. 27. — (in) Kolozsvär. — 349 m.

(Schenk.)

« 29. — « Kolozsvár. (Linder.)
| « 26.—- a Borrév. — 400-700 m.
| « 18. — « Torda. — 391 m.

« 17. — « Magyar-Régen. — 400 m.

« 96.— « Herbus. — Ca. 400 m.

« 31. — « Maros-Vécs.— 388-585 m.
| « 29. — « G.-Szt.-Imre. — 421 m.
"Apr. 3.— « Alsé-Fanesal. — 606 m.
© « 23.— « Laposnya. — 813 m.

Vörs tarthatatlan késő szemben a többi allo-
másokkal, különben megfigyelő szerint fészek-
foglalási adat. — Aránylag Laposnya is későnek
látszik. Görgeny-S2.-Imre tömeges vonulást

| jelez: 150—200 db.

Vörs im Vergleiche mit den übrigen Statio-
nen unhaltbar spüt, ist übrigens laut des Be-
obachters
Laposnya scheint verháltnissmássig ebenfalls
spät. — Görgeny-Sz.-Imre notiert Massénzug,
150—200 Stück ziehend.

A XLVIa. zóna formulaja :

Formel der XLVIa. Zone:

eine Nestbesiedelungs-Angabe. —

| L.(F.) — Mart. 17. — (in) Magyar- Régen.
| Lk. (Sp.) — Apr. 23. — « Laposnya:
| J. (Sch) = 38 nap (Tage). =

K. (M)

= Apr. 4-5,

XLVII. zona. — XLVII. Zone.
(Zwischen N. B.) 47°—47°30' (6. sz. között.)

Dunántúl és Alföld.
Jens. d. Donau und Tiefebene.

Apr. 7. — (in) Felsö-Lövö. — 350— 410 m.
= Mart. 30. — « Sag. — 160 m.

2 | =a |
= Apr. 2.— « Pa.-5z.-Kiräly. 174— |
| 992 m.

| Mart. 22. — c N.-Varad. — 126—230 m.

| Keleti hegyvidek. — Oestliche Erhebung.

| Mart. 20. — (in) Nagy-Ilonda. — Ca. 230 m. |
À 0.118. — « Deés. — 251 m.

© « 15. — a Bethlen. — Ca. 250 m.

Deesen 50 db vonult — EENy.
In Dees zogen 50 St. — NNW.
A XLVII. zóna formulaja :
Formel der XLVII. Zone:

L. (F.) — Mart. 15. — (in) Bethlen.
Lk. (Sp.) — Apr. 7. Felsö-Lövö.
J. (Sch) = 24 nap (Tage).

K. (M) = Mart. 26—27.

= «

A legkeletibb állomásokról ebben a zónában |

sajnos az idén sem kaptunk adatokot s így az
az 1895. évi vonuláskor észlelt jelenség, (lásd
Aquila III. 1896. p. 71.), hogy az áprilisi adatok
ebben a zónában a legkeletibb állomásokra
tolódnak át, állandóságára nézve most sem
ellenőrizhető.

Von den östlichsten Stationen
haben wir leider auch heuer keine Daten, somit

dieser Zone

ist auch heuer die Möglichkeit ausgeschlossen,
die Stabilitàt jener im Jahre 1595 beobachteten

Erscheinung, dass sich in dieser Zone die |
April-Daten auf die östlichsten Theile des
Landes verschieben (Vgl. Aquila III. 1896.

p. 71.), näher untersuchen zu können.

XLVIIa. zona. — XLVlIla. Zone.
(Zwischen N. B.) 47°30'’— 48° (6.

Dunántúli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donan.

sz. között.)

Apr. 8. — (in) Sopron. — 212 m.

E Alföld. — Tiefebene.

T Apr. 5. — (in) Gödöllő — 221 m.

| Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.
F Apr. 27. — (in) Vissé. — 480—1000 m.
Br, 27. « Fajna. — 700—1200 m.

243

A XLVII. zóna formulaja :
Formel der XLVIIz. Zone:

LATE) — Apr. 5. (in) Gödöllő.

Lk. (Sp.) — « 27. « Vissó, Vajna.
J. (Sch) = 23 nap (Tage).

Mar = lazio

XLVIII. zóna. — XLVIII. Zone.
(Zwischen N. B.) 48°—48°30' (6. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donau.

Z Mart. 20. — (in) Cs.-Somorja. — 130 m.
= Eszaki hegyvidék. — Nördliche Erhebung.
| Apr. 14. — (in) Hizer. — 169—244 m.
| c 7. — « Felsö-Hamor. — 269 m.
| « 18. — « Garamrév. — 211 m.
| Mart. 22. — « B.-Gyarmat. — 148 m.

Apr. 5.— « Losonez. — 191 m.

« He « Rimaszombat. 208 m.

| Mai, 1 « Diósgyőr. 183 m.
7 Mart. 18. « Kabolyapolydna. — 410
a 1000 m.

Kabolyapolydna túlkora, tarthatatlan.
(Talán tollhiba ?)

Kabolyapolyana unhaltbar früh. (Vielleicht
Schreibfehler ?)

A XLVIII. zóna formulaja:

Formel der XLVIII. Zone:

Bacher) — Mart. 20. (in) Somorja.
Lk. (Sp.) Mai 1.-- « Dios-Gyòr.
J. (Sch.) = 43 nap (Tage).

Bam) =" Apr. 10.

XLVIIle. zóna. XLVII. Zone.

(Zwischen N. B.) 48°30'—49° (£.

sz. között.)

Eszaki hegyvidék. — Nördliche Erhebung.

4 Mart. 23. (in) Geletnek. — 239-500 m.
= « 21. — « Zólyom. — 295—500 m.
= 4 db. — 4 St.
| Apr. 4.- « Zólyom. — 180—200 db.
150— 200 St.
Mart. 22. « Rozsnyó. — 314—797 m.
Te eee: « Eperjes. 257—300 m.
E e 90:7 « Kakasfalu. — 375-700 m.
© a 30. — « Tavarna. 163— 300 m.

Alföld. — Tiefebene.

(in) Ungvár. — 120—262 m. —
= (Erdöhat., Forstbeh.)

+ Apr. 9. — « Ungvár. (v. Medreczky.)

| Mart. 25. — « Radvänez. — 136—200 m.

Eszaki hegyvidek. — Nördliche Erhebung.

; Apr. 2. — (in) Ö-Kemeneze. 149—400 m.
7 Mart.23. — a Dubrinies. — 169 —400 m.
© « 12.— « Sztavna. — 379-700 m.

Tömeges vonulást jegyez Zólyom apr. 4-ről és
Ungvár apr. 10—17.

Massenzug notieren : Zólyom vom 4-ten Apr. ;
und Ungvár v. 10—17. April.

hendkivül meglepő s megmagyardzhatlan
dolog ez a zóna idei martiusi adataival. Miután
azonban csaknem az összes állomások martiusi
adatot adnak, el kell fogadnunk.

Ausserordentlich überraschend und uner-
klärlich sind die heurigen beinahe einheitlichen
Märzdaten dieser Zone. Da beinahe
sämmtliche Stationen März-Ankunft notieren,
müssen wir sie acceptieren.

A XLVII. zona formulàja ;

Formel der XLVIIIz. Zone:

L. (F.) — Mart. 12. — (in) Sztavna.
Lk. (Sp.) — Apr. 2. — « O-Kemencze.

aber

J. (Sch.) = 22 nap (Tage).
K.(M) = Mart. 23-93.

XLIX. zona. — XLIX. Zone.
(Zwischen N. B.) 49°—49°30' (é. sz. között.)
Északi hegyvidék. — Nördliche Erhebung.

a Mart. 28. — (in) Turócz-Szt.-Márton. 399 m.

3 « 30.— « Rózsahegy. — 496 —900 m.
7 Apr. 1.— « Mutne. — 700-836 m.
I Ro er « Zuberecz. — 700—1300 m.
In ai. pd « Trsztena. — 607-859 m.
[TRAE « Liptó-Ujvár. 637—1200 m.
« 6. — « Lipto-Ujvar. (Erdöhat. —
Forstbeh.)
« 6. — « Vichodna. — 775-900 m.
| Mart. 30. — « Landok. — 731—1000 m.
SLA pr OSE Szepes-Bela. 631-800 m.
© Mart. 28—29.« Hobgärt. — 520—668 m.

Landok és Hobgärt «nagy csapatokat» jelez.
Landok und Hobgdrt notieren Massen.

A XLIX. zóna formuläja:

Formel der XLIX. Zone:

_ iL. (F.) — Mart. 28. — (in)-T.-Szt.-Märton.
| Lk. (Sp.) — Apr. 9.— « Trszténa.
J. (Sch.) = 13 nap (Tage).

KO (ME) Apr. 3:

Összegezve mar most a tíz magyar zóna ered-
ményét a következő táblázatot kapjuk :

Die Resultate der zehn ungarischen Zonen
sind aus folgender Tabelle zu ersehen :

Zóna Legkor. | Legkés. | Ingad. Kozép

Zone Früh. | Spät. | Schw. Mittel
XLIV a. | Mart. 16.|Mart.26.| 11 |Mart.21.
XLV (e 15: Apr 1.] 18 INR 992098
XLV a. « 2.| « 30.) 60 « 31—Apr.i.
XLVI « Tee oh 235) «2.
XLVI a. | « il}, | (23 ee Apr. 4-5.
XLVII « 15.) « 7.| 24 |Mart. 26—27.
XLVII: Apr. mR Cs 23 Ajo l(a.
XLVII |Mart. 20. Mai 1.| 43 | « 10.
XLVIle| a 12.|Apr. 2.| 22 |Mart 2293.
XLIX « 98.) « JUS M Apres!

A legkorábbi nap kilenez zónában martiusra,
egyben (XLVIIz.) áprilisra esett. Mindenesetre

| számításba jön azonban, hogy a (XLVIIu.) 26-

nából az idén csupán 4 adat érkezett be, tehát
a formula bázisa nagyon gyenge. Súly : martius

második fele. A legkésőbbi nap egy esetben

i (XLIVa.) martius, egy esetben (XLVIII.) május,
| és nyolez esetben áprilisra esett; súly április

közepe. — Az ingadozás épen nem egyöntetű,

| egyes zónákban kisebb, másokban nagyobb a

rendesnél. A középszámok is meglehetősen
szabálytalanul sorakoznak, különösen feltünő a
XLVII. zóna aránytalanul korai közepszama,
mely egyáltalán nem indokolható. Annyi azon-
ban az idén e rendellenes jelenségek között is
mégis constatálható, hogy a későbbi érkezés az
ország északi zónáiban bár ez
koránsem annyira fokról-fokra kifejezett, mint
a mult évben. kKgyaltalan az idei gólyavonulás
az eddigi tapasztalatokkal szemben zavartnak
mondható, s tötb olyan rejtélyes jelenséget
mutat fel, mely ez idő szerint meg nem magya-
rdzhato.

Der früheste Tag fiel m neun Zonen auf
März, in einer (XLVIIa.) auf April. Doch muss
jedenfalls in Betracht genommen werden, dass
wir heuer aus der XLVII. Zone nur 4 Daten
erhalten haben, und daher die Basis zur Beur-
Iheilung jener Zone in hohem Grade ungeniigenil
erscheint. Culmination der frühesten Ankunft
ist: Zweite Hälfte März. — Der späleste Tag fiel

mutatkozik ;

einmal (XLIVa.) auf März, einmal (XLVIIT.) auf |
Mai, und achtmal auf April; culminirt: Mitte |
April. — Die Schwankung gar nicht congruent ;

in einigen Zonen kleiner in den übrigen grösser |
Die Mittel sind ebenfalls recht un-

regelmässig ; besonders auffallend ist das ausser- |
gewöhnlich frühe Mittel der XLVIlle. Zone, für |

welches keine Ursache angegeben werden kann.

als sonst.

Trotz diesen unregelmässigen Erscheinungen

können wir aber dennoch soviel constatieren,
dass die späteren Mittel im Allgemeinen in die |
nördlichen Zonen fallen, wenn dieses Verhält-
niss auch nicht so entschieden, von Grad zu
Grad zum Ausdruck kommt als im vorigen
Jahre. Im Allgemeinen kann der heurige Zug |
des Storches als sehr unregelmässig gelten, der
mehrere solch‘ räthselhafte Momente ergab,
deren genügende Erklärung bis dato unmög- |
lich ist.

S ha a Herman-fele* területi beosztäs szerint

csoportosítunk :

Wenn wir unsere Daten nach der Herman -
schen * territorialen Eintheilung gruppieren, so
erhalten wir Folgendes:

I.

Dunántúli dombvidék.
Hügelland jens. d. Donan.
L. (F.) — Mart. 20.
Lk. (Sp.) — Apr. 9.
J. (Sch.)
K.(M)

= 91 nap (Tage).
= Mart. 30.

IL. |

Nagy magy. Alföld. — Grosse ung. Tiefebene. |
L. (F.) - Mart. 2. |
Lk. (Sp.) — Apr. 10. |

J. (Sch.) = 40 nap (Tage).
K.(M.) = Mart. 21-22.

II.

Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.

L. (F.) — Mart. 7. |
Lk. (Sp.) — Apr. 30. |
J. (Sch.) = 55 nap (Tage).

Beim) = Apr: 3:
* Herman Ottó: Madärvonuläs elemei. Buda-
pest, 1895.
* Herman Ottó: Elemente des Vogelzuges. Buda-

pest, 1895. |
Aquila, V.

EM:

Északi hegyvidék. — Nördliche Erhebung.

L. (F.) Mart. 12.

Lk. (Sp.) Mai I.

J. (Sch.) = 51 nap (Tage).
IA) = AMT:

Az évrél-évre tapasztall sorrend: mely sze-
rint a késés újból congruens a tengerszin

| feletti magassägokkal.

Also auch heuer das sich von Jahr zu Jahr
wiederholende Verhällniss: Die Verspätung
ist im Allgemeinen vollkommen congruent
mit dem hypsometrischen Charakter der
einzelnen Landestheile.

S végül az 1897-iki országos formula így

| alakul :

Das heurige (1897) Landesmittel gestaltet

sich endlich wie folet :

Országos formula. — Landesformel.

L. (F.) -— Mart. 2. — (in) Lugos. (XLVz.)
Lk. (Sp.) — Mai 1.— « Diósgyőr.

| (XLVIII.)
J.(Sch.) = 61 nap (Tage).

README) N le

36.<—> Ciconia nigra, L.

XLIVa. — Mart. 29. — (in) Kupinovo.
XLV. — « 13.— « Morovic.

« — Apr. 10.— « Némel-Paldnka.
XLVa. — Mart. 29. — « Bellye.
XLVIIIa. — « 25.— « Dubrinics.

« — « 20. — « Sztavna.

Német- Palánka a többi állomások egyöntetű
martiusi adataival szemben meg nem állhat.

Német- Palánka ist den Märzdaten sàmmt-

| licher Stationen gegenüber unhaltbar.

L. (F.) Mart. 13.
Lk. (Sp.) = «

(in) Morovië. (XLV.)
29. — « Kupinovo
(XLIVa.), Bellye
(XLVa.)

J. (Sch.)

K. (M.)

— 17 nap (Tage).

— Marti 21°

37.<— Circus æruginosus, L.

XLVa. Mart. 20. — (in) Béllye.
j. Ättelelt | fre
1 |Überwintertf « O-Verbasz.
XLVla. Apr. 4. « Kolozsvar.
r 7 | . Attelelt " 5
XLVII. Überwintert) ® Sopi on.
XLVII. — Apr. 7. « Cs.-Somorja.

99

oz

246

O- Verbaszon és Sopron-nal a Fertön az idén
több attelelt. Ez a két határozott megfigyelés
megerősíti Szarvas tavalyi adatát (Aguila IV.
1897. p. 69: hogy t. i. bizonyos körülmények
között ez a mindeddig Iypikus vonulonak (>)
tartott madárfaj is áttelel hazánkban. <<»

In O-Verbdsz und bei Sopron am Fertő-
(Neusiedler)-See haben mehrere
Die zwei heurigen Überwinterungsfälle bestär-
ken die vorjährige Beobachtung (Vide : Aquila
IV. 1897. p. 69) aus Szarvas, dass nämlich
unter Umständen auch dieser bis jetzt als
lypischer gehaltene Zügler (>) in Ungarn
überwintert (<>)

überwintert.

38, <a> Circus cyaneus, L.

XLV. Apr. 2. — (in) Német-Palanka.
AXLVIlla. — « 7. — « Zólyom.
« Mart. 17. « Tavarna.

Hogy erről a fajról attelelési adatunk nincs,
az annak tulajdonitandó, hogy olyan mennyiség-
ben telel át nálunk minden évben, hogy meg-

figyelőink mint természetes dolgot nem is em- |

litik, Hogy csak a magam tapasztalatait emlit-
sem, itt Boglär és Lelle körül nines nap, hogy

ne lássak egész télen át egyet-kettőt és pedig |
minél szigorúbb a tél, annál többet a falu és a |

kazalok körül.

Dass wir von dieser Art kein Überwinterungs-
datum erhielten, können wir dem Umstande
zuschreiben, dass sie bei uns jährlich und in
solcher Anzahl
Beobachter als eine regelmässige und gewöhn-

überwintert, dass sie unsere

liche Erscheinung gar nicht notieren. Um nur |
bei meinen eigenen Erfahrungen zu bleiben, |

giebt es im Winter kaum einen Tag, an welchem
ich in der Umgebung von Boglar und Lelle
in der Nähe der Häuser und Tristen nicht |— 2

Exemplare zu sehen bekäme, und zwar je stär- |

ker der Winter, um so mehr.

39. <— Circus pygargus, L.

XLVII. — Apr. 10.
1

a,

10. <e> Columba œnas, L.

"TW { Attelelt | , Preda
XLV. — Wtersinterty (in) Ujvidek.
XLVe. — Febr. 25. « Dobrest.
« « 28. « Fogaras.
" — Mart. 7. « Mundra.

(in) Cs.-Somorja. —

XLVa.

XLVla.

«

XLVII.

XLIX.

«

— Mart. 4.
— Febr. 26. —
- 20.
— Mart. 2. -
- Febr. 25.
— Mart. 2.
— Febr. 23, —
= « 29,
— Mart. 8. —
J_Attelelt |
\Uberwintert|

— Febr. 24. —
19.
— ! 20.
— Mart. 10.
— Febr. 20. —
— Mart, 12.
- Apr. 17.
Mart. 10. —
Febr. 20. —-

— Apr. 1.-
— Mart. 2.
- Febr.

- «

= «

= «

« I»

— (in) Pàrò.

Persany.
Alsö-Venieze.
Uj-Sinka.
Fels6-Komana.
Bareza-Ujfalu.
Hidveg.
S.-Szt.-György.
Koväszna.
Fazekas-Denes.
Labod.
Arad.
Sistarovecz.
Berzova.
Totvarad.
Csertés.
Topanfalva.
Csik-Szt.-Lelek.
Pörszombat.
Beles.
Kolozsvár.
G.-Szt.-Imre.
Köszeg.
Jánosháza.
Szany.
Csákvár.
Pa.-Szt.-Király.
Nagy-Várad.
Deés.
Budakesz.
Nagy- Maros.
Visegrád.
Gödöllő.
Mácsa.
Ghymes.
Fels6-Hamor.
B.-Gyarmat.
Losonez.
Geletnek.
Zólyom.
Uj- Massa.
Kakasfalu.
Tavarna.
Ungvar.
Dubrinies.
Szepes-Öfalu.
Szepes-Bela.

Topanfalva, Beles és Dees tülkésôk, nyilván
nem a Col, enasra vonatkoznak. Figyelembe
nem jönnek.

Topanfalva, Beles und Dees all’ zu spät,

= Mart. 1.

—

on

| u — 4.
BIN. — « 15.
« @ 28.

u « 26.
XLVI - Febr. 13.

) “ —— « 24
» ALVIc. — Apr. 5.

“ — Mart. 27

u ia. 31,
MEXLUVII. — u 9,
u — Febr. 25.

u — 4 ii.

MA ADVTIZ, — « 14,
u — Mart. 3.-
XLVIII. — Febr. 19.

oo — 4 97

u — Mart. 1.

u — Febr. 21.

“ - Mart. 24.
MUOVITI, — « 27.

u - Febr. 28.

u - Mart. 16.

u — « 14
DIX, — « 16,

u — Febr. 21.

“ — Mart. 30.

« — a 17.

39 nap (Tage).

— Febr. 10. -- (in) Szany. (XLVII)
— Mart. 20. — « Szepes-Ofalu.

(XLIX.) |

A1. 6 Columba palumbus, L.

— Mart. 25. — (in) Karavukova.

Nemet-Palanka.

Bellye.

Szonta.
Doroszlo.
Fazekas-Dencs.
Labod.

Visz.
Kis-Harta,
Kolozsvár.
lelsö-Lövö.
Köszeg.
Jänoshäza.
Sopron.
Jászberény.
Püspöki.
Cs.-Somorja.
Zsitva- Ujfalu.
Zeliz.
Selmeczbinya.
Oszáda.
Uj-Massa.
Öviz.

Tavarna.

Zubereez.
Lipto-Ujvar.
l'eketevag.
Szepes-Béla.

Labod-on nagy számban volt észlelhető. — |
Visz túlkéső, tarthatatlan, mindenesetre meg- |
|

|

figyelési hiba.

War in Labod am 24-ten Feber in grosser

Anzahl zu sehen.
jedenfalls ein Beobachtungsfehler.

LL.) - Febr. 11. — (in) Jänoshäza.
(XLVIL)

Lk. (Sp.) -— Mart. 31. « Kolozsvär.
(XLVIa.)

J. (Sch.)
K. (M.)

= 49 nap (Tage).
= Mart. 7.

Visz unhaltbar spät, ist |

247

42. «-» Coracias garrula, L.

35 nap (Tage).

26, — (in) Német-Palinka,

21. « Béllye,

15. «u Nognras,

24. « Arad,

20. « Boglär,

25, « [elyő-Lövő,

14, — « Jinoshiza,

10. « ‘Taverna,

16. — a Bzepes-Béla.

14. — (in) Janoshiza.
(XLVII)

16, « Szepes-Béla,

(XLIX.)

XLV. Apr.
XLVa. u
u Mai

XLVI. Apr.
XLVIa. — «

| XLVII. u
XLVII. Mui
XLIX. “
L. (F.) Apr.
Lk. (Sp.) Mai
J. (Sch.)
K. (M) = Apr. 30.

43. +» Coturnix dactylisonans, Meg,

XLV. | an) (in) Karavukowi,
| XLVa. u « Szonla.
“ u a Doroszld.
u — Nebr. 17, « O-Verbdsz.
1 db. — 1 St.
u Mart. 7. u, Ó. Verbász,
2 db. 2 St.
u — Apr. 2. — « Ó-Verbász.
Szól. — Schligt.
u « 19, u Bocsär.
u — Mai 8. « Bea,
u Apr. 27. « l'ogaras.
XLVI. « 926, « Csurgò.
“ Mart. 28, « Pécs.
“ — 4 Z, « Baracska.
u Apr. 15. « Csfila,
u «27, « Bistarovecz.
u Jul, 18. « Topänfalva.
“ — Apr. 25. « Nagy-linyed,
XLVI. “ 28. - « Lelle.
“ « 29, « Kolozsvár,
u « 28. « Maros-Vécs.
XLVII. « 29, « Kôszeg.
“ Jan. 16. « Fels6-Kald,
| XLVII. Apr. 90, — « Miklösfalu.
XLVII. Mai 17. u. (C8-Somorja,
“ Apr. 30. « Ghymes,
XLVIUa.— Mai 1. « Zdlyom.
4 « 17.— u Eperjes.
u “ 1; « ‘Tavarna.
u è «10: « Ungvár.
u — « 27,— a Fzepes-Béla.

32"

to

48

Ó- Vérbászon febr. 17-én 1 dbot; mart. 7-én
2 dbot lattak:
telelök» ; akarmint van a tulajdonképeni vonu-
lás megitélésénél, csakis a harmadik (április 2.)
dátum jöhet figyelembe. Baracska túlkora,
tulajdonkepeni vonulási dátumnak nem tekint-
Topánfalva nem lehet vonulási adat,
Felso-Kald, telelés. —
figyelembe

megfigyelő szerint «valöszinü

hető.
figyelembe nem jön. —
Cs.-Somorja viszonylag tulkesö,
nem vehető.

Ó- Verbász notiert vom 17-ten Feber 1 St.;
vom 7-ten Mürz 2 St.; laut Beobachter «wahr-
scheinlich Überwinternde» : wie es auch immer
stehen mag, kann bei der Beurtheilung des
eigentlichen Zuges blos das dritte Datum (Apr. 2.)
Baracska
früh, als typisches Zugsdatum nicht acceptier-
Topánfalva kann kein Zugsdatum sein,
wird unberiicksichtigt. Felső-Káld Über-
winterung. Cs.-Somorja verhältnissmässig
zu spät, bleibt weg. — Es ist bemerkenswerth,
dass wir von Jahr zu Jahr immer mehr Nach-
richten von der Überwinterung dieser Vogelart
in Ungarn erhalten.

berücksichtigt werden. viel zu

bar. —

L. (F.)- — Mart. 28. — (in) Pécs. — (XLVI.)

Lk. (Sp.) — Mai 27. — « Szepes-Béla. —
J.(Sch.) = 61 nap (Tage). (XLVIIIa.)
K.(M.) = Apr. 27. |

44, <> Cotyle riparia, L.

XLIVa. — Mart. 24. — (in) Kupinovo.
XLVa. — Apr. 25. — « O-Verbäsz.

« — Mai 9.— « Fogaras.

( en ie Tee « Szamosfalva.
XLVIIT. —- Apr. 24. — « (s.-Somorja.

XLVIIIa. — Mai 10. — « Tavarna.

L. (F.) © — Mart. 24. — (in) Kupinovo. —
(XLIV a.)

Lk. (Sp.) — Mai 10.— « Tavarna. —

J. (Sch) = 48 nap (Tage). (XLVII a.)

K. (M.) = Apr. 16-17.

45.<— Cuculus canorus, L.

XLIVa. — Apr. 17. — (in) Kupinovo.
« = 13. — « Ogradina.
XLV. — «. 20.— '« Uj-Gradiska.
« —. 4 8. — « Német-Palanka.
« = « 95. — « Ujvidek.
XLVa. Mart. 15. « Béllye.
€ Apr. 7 « Dobrest.

XLVa.

- Mart.
— Apr.

Mart.
Apr.

. — (in) Streza-Kercisora.

Fogaras.
Hosszufalu.
S.-Szt.- György.
Kovaszna.
Berzeneze.
Szenta.
Sistaroveez.
Berzova.
Totudrad.
Topanfalva.
Nagy-Enyed.
Bereezk.

Visz.
Kis-Harta.
Izsäk.
Kolozsvár. —
(Linder.)
Kolozsvár. —
(Schenk.)
Magyar-Regen.
Maros-Vées.
G.-Szt.-Imre.
Laposnya.
Felsö-Lövö.
Köszeg.
Csákvár.
Pa.-Szt.- Király.
Deés.
Miklósfalu.
Budakesz.
Nagy-Maros.
Gödöllő.
Cs.-Somorja.
Ghymes.
Felső-Hámor.
Selmeczbanya.—
(Vadas.)
Selmeczbanya.—
(Gretzmacher.)
Diòs-Gyòr.
Kabolapolyäna.
Geletnek.
Zólyom.
Eperjes.
Tavarna.
Ungvár.
Sztavna.
T.-Szt.- Márton.
Zuberecz.
Feketevag.
Szepes-Béla.

Totvarad túl kora dátuma ellene mond az
összes idei és tavalyi megfigyeléseknek, ennél-
fogva a formulához fel nem használhatjuk.
Miklósfalu pedig aránylag későnek látszik.

Tótvárad s all zu frühes Datum wiederspricht
sämmtlichen heurigen und vorjährigen Daten,
wird demnach bei der Formel nicht verwen-
det. — Miklosfalu scheint dagegen verhältniss-
mässig spät.

Összehasonlítás ezeljäbol állítsuk fel e fajnál
az összes zónák formulait külön-külön is.

Vergleichshalber stellen wir auch hier die
Formeln der einzelnen Zonen in folgender Ta-
belle separat auf.

Zóna Legkor. | Legkés. | Ingad. Közép

Zone Früh. | Spät. Schwank. Mittel
XLIV a. | Apr. 13.|Apr. 17. 5. Apr. 15.
XLV Ro 16) Son!) 18 « 16-17.
XLV a. |Mart.15.| a 11.| 28 | Mart, 28-29.
XLVI | « 29.| « 96.) 29 |Apr 12.
XLVI e. | Apr. 3.| a 921.| 19 oe de (A
XLVII « CE VE 13 « 11. |
KLVII a. tens 20.|Mai 2. 13 « 26. |
XLVIII | « 2.| Apr. 24.| 93 CLS: |
XKVII a.| « 12] « 25.| 14 CR EESTI
XLIX 23e 126: 4 « 24-95,

A mennyire ilyen aránylag kevés adat alap- |
jan lehetséges, némi csekély késés az északibb |

zónák rovására ezen fajnál is kimutatható ; bár
semmi esetre sem olyan kifejezett, mint ezt más
jobban megfigyelt fajoknál tapasztaltuk. |

Wegen der geringen Anzahl der Daten ist |
bei dieser Art nur eine kleine Verspätung auf |
Kosten der nördlichen Zonen aufzuweisen ; die-
selbe ist aber bei weitem nicht so ausgespro- |
chen, als die, welche wir bei anderen besser be-
obachteten Arten in Erfahrung gebracht haben. |

Az idei országos formula lesz : |

Das heurige Jahresmittel lautet:

|
|
— Mart. 15. — (in) Bellye. (XLVa.) |

L. (F.)

Lk. (Sp) — Mai 2.— « Miklösfalu.

J. (Sch.) = 49 nap (Tage). (XLVIIa.) |
Bee) <Apr. 8.

46.<— Cpyselus apus, L.

XLIVa. Mai 10. — (in) Kupinovo.
XLV. — Apr. 27.— « Vukovár.

« « 15. — « Ujvidék.
XLVa. Mai 10. « Fogaras.
XLVIa. a 13. — « Boglár.
XLVII. Apr. 28. « Felső-Lövő.

K. (M.)

| volt látható. -

| XLVa.

949

XLVII. — Apr. 17. (in) Fulsö-Häamor.

( RI 220: « Selmeczbanya.
XLIX. Mai 10. « Zuberecz.

« - 4 2. « Szepes-Béla.
L. (F.) Apr. 15. — (in) Ujvidék. (XLY.)
Lk. (Sp) — Mai 13. « Boglär. (XLVIw.)
J. (Sch). = 29 nap (Tage).
KM.) <= Apr. 29:

47.<e> Emberiza miliaria, L.

XLV. — Mart. 3. — (in) Német-Palanka.
7 T f. Attelelt | TREE
XLVla. fiiherwinterthe et Bekes- Csaba.

« Febr. 28. a Kolozsvar.
XLVII. — « 93. « Köszeg.

« — « 17.— « Janoshäza.

Ugyszolvan mindenütt telel az országban.
Diese Art

überwintert in Ungarn beinahe
überall.
L.(F.) — Febr. 17. — (in) Janoshaza. —
(XLVII.)
Lk. (Sp.) — Mart. 3. — « Német-Palänka.

J.(Sch.) — 15 nap (Tage).

= Febr. 24.

(XLV.)

48. <e> Emberiza scheniclus, L.

| XLVa. oto i (in) Ö-Verbäsz.
XLVla. — Apr. 4.— u lIzsdk.
« — Febr. 28. — « Kolozsvár.
| XLVIII. — « 9 « Cs.-Somorja.
XLVII 4. — Mart. 25. — « Zólyom.

O- Verbasz-on egész télen nagy csapatokban
Izsák túl késő.
War in O-Verbdsz den ganzen Winter hin-

durch in grossen Flügen zu sehen. Izsák zu

| spät.

19. — Erithacus cyaneculus, Worr.

- Mart. 28. (in) Ö-Verbäsz.

50. <— Erithacus luscina.

XLV. Apr. 22. — (in) Német-Palänka.
« « QA, « Ujvidék.
XLVa. CA ti « Béllye.
er ular 2 « Ö-Verbäsz.
XLVI. Mart. 16. « Sistarovecz.
« Apr. 10. « Berzova.
XLVla. « 99 « Kolozsvár.

(Linder.)

250)

XLVla. = Apr. 30. — (in) Kolozsvár. =
(Schenk.)

XLVII. « 9. — « Köszeg.

« — «14 — « Bethlen.
XLVIIa. — a 20. — « Sopron.

( — ar 95.— « Budakesz:

( — « 26. — « Nagy-Maros.

« — « 26 — AM Visegrád.

« - a 23, — « Gödöllő.

« —- « 90. — « Valko.
XLVII. — « 24 — « (s.-Somorja.

« — « 15. — « Ghymes.

“ = « 99. — « Felsö-Hamor.
XLVIIIa. — « 23. — « Zólyom.

« - Mai 9.— « Eperjes.

« — Apr. 16.— « Tavarna.

« — u 13. — u Ungvar.

Sistaroveez túl kora, tarthatatlan.
Sistaroveez unhaltbar, früh.

XLVII. — Febr. 26. — (in) Köszeg.
| ( — ae « Jdnoshdza.

XLVUa. — « « Sopron.

« - Apr. 16. — « Vissò.
XLVII. — Mart. 10. — « Cs.-Somorja.

( — « 24 — « Selmeczbánya.

« — 4 6. — « Kabolapolyäna.
XLVIIIa. — « 18.— « Zólyom.

« MMM DRE Eperjes.

« — « 10.— « Tavarna.

« — U ith, == x Unevar.
XLIX. — « 98.— « Zuberecz.

( — « 27.— « Liptó-Ujvár.

« — A ian Szepes-Béla.

Ö-Verbäsz jelentése így szól: télen van leg-
több ; északról jöttekkel is szaporodva — mar-
tiustól fogyott. i

O- Verbász berichtet wie folgt: am häufigsten
im Winter vermehrt durch nördliche Ankömm-
linge — vom März an in verminderter Anzahl.

L. (F.) — Febr. 26. — (in) Kőszeg. (XLVII.)
Lk. (Sp) — Mart. 28. — « Grein (Evi),
J.(Sch.) = 31 nap (Tage).

K. (M) = Mart. 13.

53. «> Falco regulus, PALL.

Egész télen |

XLVa. — ID: ganz. Winter (in) Ö:Verbäsz.
« — Mart. 5. — « O-Verbasz. — Az
utolsò. Der letzte.

XLIX. — « 29. — « Liptò-Ujvar.

L. (F.) — Apr. 9. — (in) Kőszeg. (XLVII.) |

Lk. (Sp.) — Mai 9. — « Eperjes. —
(XLVII a.)

J.(Sch.) = 31 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 24.

51. Erithacus philomela, L.

XLVa. — Apr. 25. — (in) Fogaras.

XLVI. = han Mio! « Nagy-Enyed.

XLVla. — « 27.— « Kolozsvár.

XLVIIIa.— « 24 — « Ungvár.

L. (F.) — Apr. 19. — (in) Nagy-Enyed.

Lk. (Sp.) « 27.— « Kolozsvar.

J.(Sch.) = 7 nap (Tage).

Ka(M) LA pr22:

52. «> Erithacus rubecula, L.

XLIVa. — Mart. 3. — « Kupinovo.
XLV. — (überwintern; « Újvidék.
XLVa. = — « « O-Verbasz.
« Mart. 20. — ua Réa.
« — « 10.— « Fogaras.
XLVI. — Febr. 27. — « Arad. :
« — Mart. 10. — « Nagy-Enyed.
XLVIa. — u 4. — « Kolozsvár. —
(Linder.)
« — « 12. « Kolozsvár.

(Schenk.)

54.<— Falco subbuteo, L.

XLVa. — Apr. 21. — (in) Fogaras.
XLVla. — Mart. 15. — « Boglar.
« — « 21.— « Kolozsvár.
(Schenk.)
« — Apr. 20. — « Kolozsvár. —
(Linder.)

55. <> Ficedula rufa, BrcHst.

XLVa. — Mart. 7. — (in) Béllye.
« in 23. — « Ó-Verbász.
( — « 18. — « Uj-Bessenyò.
| « — Apr. 5.— « Fogaras.
XLVI. - Mart. 30. — « Arad.
« — a 20.— u Nagy-Enyed.
XLVla. — « 21.— « Kolozsvár. —
(Schenk.)

to
Gi
—

XLVIu. — Mart. 21: — (in) Kolozsvár. — XLVIIIa. — Apr. 14. — (in) Zólyom.
(Linder.) XLIX. te ieee li le « Zuberecz.
XLVII. — « 16.— « Koszeg.
XLVIIu. — « 21.— « Sopron. L. (F.) — Mart. 27. — (in) Ó-Verbász.
XVII. = «24. — a (s.-Somorja. (XLVa.)
XLVIlle. — Apr. 3.— « Zólyom. Lk. (Sp.) — Apr. 17.— « Fogaras. (XLVu.)
« - Mart. 14. « Ungvár. 2. J. (Sch.) = 22 nap (Tage).
XLIX. — Apr. 6.— « Zuberecz. | K.(M.) = Apr. 6—7.
“ — Mart. 30. « Lipto-Ujvar. |
L. (E.) -—Mart. 7. — (in) Bellye. (XLVa.) pt TI IR
Lk. (Sp) — Apr. 6. — « Zuberecz. — XLV. = PELOSA (in) Újvidék.
(XLIX.) | XLVa. — Mart. 5. — « O-Verbasz.
J. (Sch) = 31 nap (Tage). | XLVI. — Febr. 28. « Arad.
K.(M.) = Mart. 22. XLVIa. — {ipereintert} « Kolozsudr.
| (Linder.)

SH i Mr XLVII. — € « Kôszey.
Do sibile, L | XLVIIa. — Mart. 16. — « Miklösfalu.
XLVua. - Apr. 25. — (in) Fogaras. XLVIII. Febr. 20. « Cs.-Somorja.
XLVIu. — « QA. « Izsak. « = « 20. — « Selmeczbanya.

XLVII. « 20. « Koszeg. | XLVILle. — Mart. 7. « Zolyom.
xvi — ce (24 — « €s.-Somorja. CET a 3. « Eperjes.
| XLIX. - « 16.— « Zuberecz.
L. (F.) — Apr. 20. — (in) Kőszeg. (XLVII.) « — Febr. 17. — « Lipto-Ujvar.
Lk. (Sp) — « 25. — « Fogaras. (XLVa.) | (Ertl.)
J.(Sch.) = 6 nap (Tage). « — Mart. 2.— « Lipto-Ujvar.
K. (M) = Apr. 22—28. (Erdöhat., Forst-
beh.)
57. <> Ficedula trochilus, L. | La.) Febr. 17. — (in) Lipto-Ujvar.
| (XLIX.)
XLVa. — Mart. 27 (in) O-Verbasz. | Lk. (Sp.) — Mart. 16. « Miklosfalu.
« — Apr. 17. — « Fogaras. (XLVII4.), Zube-
« ea 1D: « Kolozsvár. recz. (XLIX.)
XLVII a. « 8. « Sopron. | J. (Sch.) = 28 nap (Tage).
XLVII. — « DI « (s.-Somorja. | K.(M.) = Mart. 2—3.
59. <> Fringilla montifringilla, L.
Az elsök: Hol ? Az utolsök:
Die ersten: Wo? Die letzten:
XLIV». Jan. 16. — (in) Ö-Verbäsz. — Apr. ee
XLVI: « 6.— « Kôszeg. — Jan. 27.
XLVIIa. (896) Dec. 5. «Sopron. — Febr. 14.
XLVII. Jan. 24. — « (s.-Somorja. « 90.
« - a Ungvár. Mart. 18.

(is.-Somorjan megtigy. jelentése szerint úgy
jan. 24-én, mint febr. 20-án nagy csapatok-
ban. A mennyire adatainkból megállapítható,
1596. dec. 5-től 1897. apr. elejéig tartózkodott
nálunk,

| 1896.

Cs.- Somorja berichtet: am 24-ten Jänner,
so wie am 20-ten Feber in grossen Flügen. So
weit es aus unseren Daten zu bestimmen mög-
lich ist, hielt sich diese Art bei uns vom 5. Dec.
bis Anfang April aut 1897.

12
Öt
19

Bi 2 Fulica atta ál, XLVa. ‘— el, (in) 0- Verbász.
« — Apr. 5.— « Fogaras.
XLV. - Mart. 1. — (in) Német-Palanka. | XLVIIa. — Mart. 27. — « Sopron.
« — Febr. 10. — c Ujvidek.
XLVe. . — Jan. 20. — a Bellye Ö- Verbäszon allitölag «sok ättelelt».
« — Febr. 14. — « Kolluth. In O-Verbdsz überwinterten laut des Beo-
« = La 8. — « Ö-Verbäsz. bachters viele.
( —- Mart. 12. « Fogaras.
NTI er 15.-— « Izsák. | PEACE) — Febr. 16. — (in) Kupinovo. —
XLVII. — « 23.— « Cs.-Somorja. (XLIV a.)
Lk. (Sp.) — Apr. 5.— « Fogaras. (XLVa.)
Péllye korai dátuma az összes többi alloma- | J. (Sch.) = 49 nap (Tage).

sokkal szemben csak mint alkalmi adat vehető | K.(M.) = Mart. 12.
figyelembe. |
Bellye’s all’ zu frühes Datum kann sämmt- |

: ee à 64.<— Graculus carbo, L.
lichen übrigen Daten gegenüber blos als Gele-

genheits-Datum gelten. | XILIVa. - Mart. 23. — (in) Kupinovo.
XIV. - Apr. 20. — « Ujvidek.
L. (F.) — Febr. 8. (in) Ö-Verbäsz. | XLVIII. — Febr..27. — « (s.-Somorja. —
(XLVa.) | 1.90
Lk. (Sp.) — Mart. 23. — « Cs.-Somorja. |
(XLVIIL) ' Ujuidék vonulási adatnak túlkéső.
J.(Sch.) = 44 nap (Tage). | Ujvidék für Zugsangabe zu spät.

ESM — Warts 122;

65.<— Grus cinerea, L.
GI. > Gallinago major, Gu.

XLVa. — Febr. 24. — (in) Uj-Bessenyò. —
XLVIa. — Apr. 19. — (in) Kolozsvár. | SH — ESNE
€ - Mart. 3. — « Dobrest.

à a ‘ « « 99. — c Hidvég.

62. <e> Gallinago scolopacina, Br. : N a
XLV. — Febr. 28. — (in) Ujvidék. | « RONDE: « 8.-Bzt.-György.
XLVe.. — .« 97. — « Béllye. ( — « 98, « Kovászna.

« — Mart.11.— « Fogaras. XLVI. iO ie Arad SEA
XLVI. — « 14 — « Nagy-Enyed. 13-án 30 db.;
XLUVIa. — « 23.— « Kolozsvár. — 24-én 100 db. —

(Linder.) 5 St.; am 13-ten

« - « 25.— « Kolozsvar. — 30 St. ; am 24-ten

(Schenk.) | 100 Stücke.

XLVITIg. — « 25.— « Zólyom. | ( « IS. « Paulis.

| « « 90.— « Kerek. — Leg-
L. (F.) — Febr. 27.— « Bellye. (XLVa.) alabb 200-300
Lk. (Sp.) — Mart. 25. — « Zölyom. db.— Wenigstens
(XLVII 4.) | 200— 300 Stücke.

J. (Sch.) = 27 nap (Tage). ( « 3. — « Sistarovecz.
KM) Marti: ( - « 16.— « Kézdi-Vásárhely.

« - « 18.— « Bereczk.

; XLVII. TE « Naosy\atadı

63. <> Gallinula chloropus, L. na n ia. na n ee a...
XLIVa. — Febr. 16. (in) Kupinovo. csapat vonult át
XLV. — Mart. 31. — « Ujvidék. a Berettyö-völgy

XLVa. : — Febr, 25, — « Béllye: felett. — Grosser

Flug zog durch | 37Apr. 2. — (in) Gilad. — 83 m.
überdasBerettyö- | 1 « 2.— « Denta — 93 m.
Thal.
XLVIII. Apr. 16. — (in) Kabolapolyäna.
XLVII a. Cr c Ungvár.

Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.

|
|
SrApr. 7. — (in) Temes-Szlatina. 315 m.

er 15: « Ö-Ke ze.
h | wen A XLV. zöna formuläja:
« v0: « Dubrinics. y PRET
= Formel der XLV. Zone:
« ede Loins c Csornoholova.
| L. (F.) - Mart. 27. — (in) Karavukova.
L. (F.) - Febr. 24. (in) Uj-Bessenyo. | Lk.(Sp.) — Apr. 7. « Temes-Szlatina.
Lk. (Sp.) — Apr. 25. « Nagyfalu. | J. (Sch) = 12 nap (Tage).
J (Sch.) = 61 nap (Tage). KS (MD) © = Apr? I?

K.(M.) = Mart. 26.
XLVu. zóna. XLVa. Zone.

(Zwischen N. B.) 45°30'— 46° (e. sz. között.)
Alfold. — Tiefebene.

66. > Hirundo rustica, L.

XLIVa. zóna. — XLIVa. Zone. Z Mart. 30. (in) Detkovàez. — 106 m.
KENT ASS 45° (6.65 között) | SIP di «- Bellye. au
~ Mart.30. — « Bezdin. — 91 m.
Alföld. — Tiefebene. | «91: = Koliuth. 90 m.
Z Apr. 1. (in) Kupinovo. — 78 m. (MA 6 « Apatin. — Sb m.
3 Mart. 15. — « Pancsova. 79 m. | Mart. 23. c Szonta. 87 m.
Apr. 8.— « Deliblat. — 93m: I Sano: « Doroszlö. — 91 m.
i Mart. 28—30.« Fehertemplom. 97 -141 m. Apr. 2.— « Ö-Verbäsz. — 85 m.

; 1000 db. 1000 St.
Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.

« Di « Boesar. 85 m.
| Apr. 3. — (in) Berzäszka. — 81 m. « Ale « Uj-Besseny6. — 91 m.
n « 20. — « Dalbosecz. 254 m. | u « Csakova. — 55 m.
© « 2— « Herkulesfürdö.153-—-600 m. « 5.— « liget. — 85 m.
« 9. — « Vadäszerdö. — 97 m.
Dalbosecz az idén is túl késő, tarthatatlan. | « 3 — « Unip. — 91 m.
Dalbosecz ist auch heuer unhaltbar spät. Ala BE « Temes-Rekäs. 106 m.
A XLIVe. zona formulaja : | @ ie: « Jerszeg. — 131 m.
Formel der XLIVa. Zone: | « A, « Kiszeto. — 110 m.
| « 8.— « Bälinez. — 125 m.
L. (F.) Mart. 15. — (in) Panesova. Mart. 8.— « Lugos. — 125 m.
Lk. (Sp.) — Apr. 8. « Deliblat. |
J.(Sch.) = 25 nap (Tage). | Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.
K. (M) = Mart. 27. Apr. 9. — (in) Dobrest. — 350 m.
| « 6.— a Szudriäs. — 147 m.
XLV. zona. — XLV. Zone. | ZA « Paduräny. 161 m.
(Zwischen N. B.) 45°—45°80' (6. sz. között) | «6. « Poverzsina. — 168 m.
| « 8. « Furdia. 214 m.
ES ET c 4 — « Német-Facset. 162 m.
EAADr 2. (in) Uj-Gradiska. 129 m. « 9 « Kossova. 196 m.
> a 18. « Zupanja. — 86 m. «5. « Ohaba-Bisztra. 271 m.
7 Mart. 27. — a Karavukova. — 84 m. « 10. « Bisztra (eroe 1 1137 m.
fa» 31. — « Morovié. — 85 m. Ko. — | ¢ #8 « Vajda-Hunyad. — 220 m.
| O. q Obs « Deva. 184 m.
| Apr. 3.— « Német-Palänka. — 83 m. QU GE « Szászváros. — 224 m.
RB a 1.— « Ujvidék. — 84 m. a #5. — « Aussel I 1200 m.
© « 5.— « Nagy Becskerek. — 83m. | © « 14.— « Oasa, « 1191 m.

Aquila. V. 33

254

erdöhäz |

ZApr. 12. — (in) Gilesäg, fai 837 m.
3.0 26.— « Magura, « (Hunyad
T megye). — 1551 m.
| « 19. « Prigona (ehe 1418 m.
« 5.— « Kudzsir. — 392-670 m.
« 10. — « Szaszsebes. — 263 m.
« 17. — « Sugäg. — 461 m.
« 14. — « Fels6-Porumbak. — 479 m.
« 4. — a Streza-Kercisora. — 491 m.
ii A ls0-Vast — 426mm:
es 2. — « Fogaras. (v. Czynk). 430 m. |
« 12.— « Fogaras. el
Wee 1 Sebes. 555m:
| « 9. — « Mundra. — 454 m.
« 16. — « Sarkaieza. — 597 m.
« 10. — « Persäny. — 495 m.
c 11.— « Alsò-Venicze. — ca. 448 m.
c 12. — « Uj-Sinka. — ca. 560 m.
« 1. — « Felsö-Komäna. — 501 m.
« 3. — « Zernest. — 722 m.
| « 9. — « Bareza-Ujfalu. — 530 m.
| « 2— « Hidvég. — 510 m.
« 9. — a Hosszufalu. — 691 m.
l c 15. — « 8.-8zt.-György. — 542 m.
NID EEE Nagy-Borosnyö. — 564 m. |
SEE 8. — u Kovászna. — 560 m.

Lugos adata túl kora, semmivel sem indokolt ;

|

az összes többi állomásoknak ellenmond, figye- |

lembe vonulási adatként nem jöhet.

Lugos zu früh, kann nicht begründet werden ; |

wiederspricht sámmtlichen übrigen Stationen,
kann als eigentl. Zugsdatum nicht in Betracht
gezogen werden.

A XLVa. zóna formulája :

Formel der XLVa. Zone:

L. (F.) — Mart.
Lk. (Sp.) — Apr.

23. — (in) Szonta.
Magura. (Erdész-
lak.— Forsthaus.)

260. — «

J. (Sch.)
K. (M.)

= 35 nap (Tage).
= Apr. 9.

XLVI. zona. — XLVI. Zone.
(Zwischen N. B.) 46°—46°30' (é. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hügelland jens. d. Donau.

zzApr. 7. — (in) Csurgó. — 150 m.

tT « 8 — « Berzencze. — 140 m.
| « 7.— « Nagy-Atid — 130 m.
| « 8. — « Kaposvar — 149m.
SA «a 4. — « Pécsvárad. — 259 m.

Alföld. — Tiefebene.

Z Apr. 4. —- (in) Szegszärd. — 110 m.
e Mart. 29. — « Battaszék. — 91 m.
> « 3.— « Apätfalva. — 89 m.
ORA NN Sema =K10760î
« 10. — « Pécska. — 102 m.
« DE @ Cab = 105 m.
« 1e — « Arad. = 110 m.
« 4. — a Paulis. — 125—322 m.
« 1. — c Radna. — 194153 m.

Keleti hegyvidek. — Oestliche Erhebung.
— (in) Lippa. — 208 m.
Sistaroveez. — 245 m.
Dorgos. — 245 m.

==> Al

fe
« 4.
1

« 6.— « Berzova. —- 150—950 m.
Mart. 29. — « Toötvarad. — 189—270 m.
Apr. 24. — « Csertés Mans) 1002 m.

c 1.— « Topänfalva. 549—900 m.

« 7.— « Abrudfalva. — Ca. 600 m.

« 8.— « Zalatna. — 440 m.

« 15. — « Offenbänya. 471—800 m.

« 26. — « Rakato. — 1000 m.

« 14. — « Szkerisora. — 1385 m.

oe 1.— « Nagy-Enyed. — 270 m.

| a 20.— « Csik-Szereda. — 670 m.

yo « 8.— « Kézdi-Väsärhely. — 570 m.
SR

Bereczk. — 592 m.

Igen szépen kidomborodik ebben a zónában,
a havasi állomások késése.

Das Verspáten der Hochgebirgsstationen ist
in dieser Zone scharf ausgeprägt.

A XLVI. zöna formulaja:

Formel der XLVI. Zone:

| L. (F.) — Mart. 29. — (in) Battaszék, Totva-
rad.
Lk. (Sp.) — Apr. 26. — « Rakato.

J. (Sch.)
N. (M.)

— 29 nap (Tage).
— Apr A2.

XLVIw. zona. — XLVIu. Zone.

(Zwischen N. B.) 46°30'—47° (é. sz. között.)

Dunantuli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donau.

<SApr. 7. — (in) Csákány. — 130 m.

3 « 8. — « Balaton-Keresztur. 120 m.
SEA 1. — « Marcali. — 129 m.

| «4. — « Fonyód. — Ca. 120 m.

= « 5. — « Visz. — 130—281,m.

Ss « S. — « Igal. — 176 m.

Alföld. — Tiefebene.

Z Apr. 1.— (in) Kis-Harta. — 98 m.
= « 4. — « Izsák. — 106 m.
7 Mart. 25. — « Csaba. — 90 m.
Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.
Mai 90. — (in) Pietrasza. — 1550 m.
| Apr. 25. « Beles-Füresztelep. 932 m.
| « 20.— « Dames. — 1482 m.
« 26. — « Dobrus. — 1110 m.
« 20. — a Marisel. — 1199 m.
« 18.— « Magura. Ca. 1300 m.
« 29.— « Gujpu. — 1200 m.
| « 26.— « Hideg-Havas. — 1374 m.
| « 11.— « Meleg-Szamos. — 585 m.
Mate: Uh « Hideg-Szamos. — 435 m.
« 2.— « Kolozsvár. — 349 m.
« 3.— « Torda. — 391 m.
« 9. — « Monor. — 479 m.
« 5.— « Magyar-Régen. — 400 m.
« 9.— « Herbus-telep. — 365 m.
« 9. — « Maros-Vées. 388—585 m.
« 8.— « Görgeny-Szt.-Imre. 421—
| 700 m.
Pc 16.— « Alsd-Fanesal. — 606 m.
© « 19. — « Laposnya. — 813 m.

Pietrasza az idén is késő: adatát igazolja a
magas tengerszin feletti fekvés (1550 m.),* de
miként az 1896. évi vonulasnal, úgy az idén is
figyelmen kivül hagyjuk a formula megallapi-
tásánál. A mi azonban a hypsometrikus viszony-
latot illeti, rendkivül érdekes adat, annyival
is inkább, mert most már két éven át ismét-
lődik. Dames ellenben, mely szintén igen

|

magas (1482 m.), az idén normalis datumot ad, |

pedig 1896-ban ez is május 24-iki dátumot jel-
zett.
Pietrasza auch heuer sehr spät: wird durch

die hohe hypsometrische Lage (1550 m.),*

bedingt. Findet bei der Feststellung der Zonen- |

Formel aus demselben Grunde, wie im J. 1896
auch heuer keine Anwendung. Ist aber trotzdem
die hypsometrischen Verhältnisse beleuchtend,
ein sehr interessantes Datum, welches sich jetzt
schon zwei Jahre nacheinander wiederholte.

Dames dagegen, welche Station ebenfalls sehr |

hoch (1482 m.) liegt, giebt heuer normales

* Az 1896-iki vonulás feldolgozäsänäl hibásan 1339
méter volt írva. — Im Jahre 1896 fehlerhaft 1339 m.

angegeben.

Datum, obzwar im J. 1896 auch diese ein spätes
Datum (24. Mai) notiert hatte.

A XLVle. zóna formuläja:

Formel der XLVIa. Zone:

L. (F.) — Mart. 25. — (in) Csaba.
Lk. (Sp.) — Apr. 29. « Gujpu.
J. (Seh.) = 36 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 11—12.

XLVII. zöna. XLVII. Zone.
(Zwischen N. B.) 47°—47°30' (6. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hügelland jens. d. Donau.

alain SÌ (in) Felsö-Lövö. 350 —400 m.
= « 3.— « Kôszeg. — 274m.
= « 12 — « Csepreg. — 180 m.
lO ME Zali rad. = 189 an,
IT eS « Csákvár. — 136—266 m.
| « 3.— « Puszta-Szt.-Kirdly. 174
| 999 m.
|
Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.
| Apr. 8. — (in) Szilagy-Nagy-falu. — 213
| 316 m.
« 21. — « Szilägy-Somly6. — 231 m.
c 16.— « Zilah. — 267 m.
« 5.— « Nagy-Ilonda. — Ca. 230 m.
Mart.30. — « Deés. — 251 m.
[RA prat 5. « Bethlen. — Ca. 250 m.
| « 10.— « Szupläj. — 604 m.
| « 10.— a Hordó. — 340 m.
| « 10.— a Naszód. — 331 m.
« 11. — « Parva. — 864m.
c 11.— « Földra. — 378 m.
« 8.— « Orosz-Borgò. — 440 m.
il « Romuli. — 720 m.
« 12.— « Majer. — 560 m.
« 10.— « Borgö-Besztereze. — 584
S01 m.
| « 16. « O-Radna. — 531—900 m.
8: « Maros-Borgò. 600—700 m.
« 15. — a Nagy-Ilva. — 540 m.
Celle: « Uj-Radna. — Ca. 600 m.
ne ‚16: « Dornavülgy. — Ca. 1000
FF 1600 m.
© « 16.— « Kosna. — Ca. 860 m.

A XLVII. zóna formulaja :
Formel der XLVII. Zone :

ce

256

L. (F.) — Mart. 30. — (in) Dees.

Lk. (Sp.) — Apr. 21. — « Szilagy-Somlyo.
J.(Sch.) = 23 nap (Lage).

Kk. (M) = Apr. 10.

XLVIIe. zóna. — XLVII. Zone.

(Zwischen N. B.) 47°30'—48° (é. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donau.

Apr 6. (in) Sopron. — 212 m.

= « 6.— « Medgyes. — 118 m.

Me Or « Miklösfalu. — 123 m.

| “ S. « Telki. — 947 m.
an 20) « Budakesz. 931 m.
« 15.— « Nagy-Maros. — 368 m.
« 18. « Visegrád. 346 m.

Alföld. — Tiefebene.
Apr. 17. — (in) Gödöllő. — 190 946 m.

« 6.— « Maesa. — 305m,
« 9.— « Valkò. — 206 m.

Mart. 20. — « Jászberény. — 100 m.

Keleti hegyvidek. — Oestliche Erhebung.

Api. 7. — (in) Marmaros-Sziget.

Mart. 31. « hönaszek. 362 m.

Apr. 4. « Fehérpatak. — Ca. 367 m.
(PONT NT « Visso. — Ca. 480 m.
yi ioe ORT: « Fajna. — Ca. 700—800 m.
E «eo: c Lajosfalva. — 928 m.

A XLVIIg. zona formulaja:
Formel der XLVIIg. Zone:

L. (F.) — Mart. 20. — (in) Jászberény.
Lk. (Sp.) — Apr. 20. « Budakesz.
J.(Sch.) = 32 nap (Tage).

K.(M.) ‘= Apr. 4—o.

XLVIII. zona. — XLVIII. Zone.
(Zwischen N. B.) 48°—48°S0' (6. sz. között.)

Dunántúli dombvidék.
Hügelland jens. d. Donau.

Apr. 4. — (in) Cs.-Somorja. — 130 m.
quo: « Vag-Sellye. — 121 m.

I Eszaki hegyvidék. — Nérdliche Erhebung.
ib Apr. 8. — (in) Ghymes. 192 m.

fie SB e « Mariacsalad. — 282 m.
SE « Hizer. — 169—944 m.

- 274m. |

29. — (in) Felsö- Hámor. — 969 m.

4 Apr
= « 16.—.« Garamrev. — 211—700 m.
> « 8. — « Szélakna. — 863 m.
« 10,— « Selmeczbanya.593—949 m.
| « §8.— « Lenge. — Ca. 600 m.
| « 8 — « Bélabänya. — 484 m.
Mart. 31. — « Ipolyság. — 137 m.
| Apr. 16.— « Tépatak. — 594 m.
« 3.— « Balassa-Gyarmat.— 148 m.
| «2. « Losonez. — 191 m.
« 12.— « Rima-Szombat. — 208 m.
© 8 — « Moesolyas. — 334-492 m.
« 15. — « Ujhuta. — 589 m.
« 10. — « Parasznya. — 183—300 m.
« 15. — « Diósgyőr. — 183 m.
| « 18. — "a Bocskò. — 141 m.
«519. c Kabolapolyana. — 410—
1000 m.
(095: « Fekete-Tisza. (Tiszesora). —
| 1228 m.
« 18. « Raho. — 443 m.
| « Q4.—, « Kevele. — 626—1042 m.
yas fae « Bogdan. — 548 m.
POUCES « Mezöhät. — 721 m.
SE: « Bogdan-Luhi.613—1000m.

Felso-Hamor
jon.

aránylag késő, figyelembe nem

Felso-Hamor verhältnissmässig spät, wird
ausser Acht gelassen.

A XLVII. zóna formulaja :

Formel der XLVIII. Zone:

L. (F.)
Lk. (Sp.)

— Mart. 31. — (in) Ipolyság.

— Apr. 95. — « Tiszesora, Mezö-
hät.

J. (Sch.)

N. (M.)

= 26 nap (Tage).

= Apr. 1918.

XLVII. zóna. — XLVIlle. Zone.
(Zwischen N. B.) 48°30'—49° (é. sz. között.)

Északi hegyvidék. — Nördliche Erhebung.

Z Apr. 7. — (in) Apatfalu. — Ca. 202 m.

3 « 13.— « Nyitra-Kolos. — Ca. 250 m.

= « 18 — « Geletnek. — 943 m.

| « 28. — « Körmöczbánya. — 554 m.
« 17. — « Mocsär. — 615 m.
« 10.— « Jallna. — 268 m.

| lo: « Kecskés. — Ca. 400 m.

SU 16; ID le

© « 8.— « Zólyom. — 295 m.

Z Apr. 8. — (in) Oszáda. — 587 m.
> « 21.— « Maluzsina. — 733 m.
= 5
Z « 14 — « Teplicska. — 847 m.
| Mart. 30. « Rozsnyó. — 314 m.
Apr. 16.— « Oviz. — 550 m.
« 14, « Szomolnok. — 561 m.
« 15. « Aranyidka. — 609 m.
« 14. — « Eperjes. — 257-300 m.
(Mo) « Kakasfalu. — 340 m.
c 10. « Keezerpeklen. — 280 m.
« 10. « Tavarna. — 165 m.
Alföld. — Tiefebene.
Apr. 5. — (in) Ungvar. 120-141 m.
c 6.— « Radvänez. 136 m.
Eszaki hegyvidék. — Nördliche Erhebung.
Apr. 5. — (in) Ö-Kemenceze. 149 m. |
« 8.— « Dubrinics. — 169—400 m. |
| « 10. — « Turja-Remete. — 180 m.
& « 12.— « Csornoholova. 240-600 m.
S « 5.— « Sztavna. 379 m.

A XLVII. zóna formulaja :
Formel der XLVIIIg. Zone:

L. (F.) Mart. 30. (in) Rozsnyò.
Lk. (Sp.) — Apr. 28. — « Körmöczbánya.
J.(Sch.) = 30 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 13-14.

XLIX. zona. — XLIX. Zone.
(Zwischen N. B.) 497—49"30" (é. sz. között.)

Északi hegyvidék. — Nérdliche Erhebung.

| J. (Sch.)

Z Apr. 18. — (in) Nameszto. 596-948 m. |
= « 6. — a Türöez-Sz.-Märton. 399 m. |
rete 20: c Fenyéhaza. Ca. 500
1000 m.
« 16. « Alsò-Kubin. 468—700 m.
rer. 9. « Rózsahegy. — 496-900 m. |
« 924. « Veszele. 7S0 m.
« 14. « Podbjel. — 548—993 m.
« 12. « Szlanicza. 589 m.
<P: « Alsò-Sztepàno. — 675 m.
« 18. « Turdossin. 569 m.
« 24. « Zábidó. 627—979 m.
« 16. « Zubereez. 700 1300 m.
a 9. « Trsztena. 607-859 m.
| « 14. a Brezovieza. 727 m.
L « 94. « Jablonka. — 664 m.
DA 6119 « Liptö-Ujvär. 6371200 m. |

957

2 Apr. 26. — (in) Oravieza-puszta. — 793 m.
3 « 14 « Hladovka. — 756 m.
7 « 14. — « Szvarin. — 684 m.
« 14 — « Vichodna. 775-900 m.
« 26. — « Feketeväg. — 750 m.
Mai 5. « Hagi. — 836-1060 m.
Apr. 18. « Szepes-Szombat. —— 683 m.
MOT AU « Szepes-Ofalu. — Ca. 500 m.
a 14. — « Szepes-Béla. 631—800 m.
SIE ORE « Podolin. - 570 m.

A XLIX. zóna formulaja:
Formel der XLIX. Zone:

L. (F.)
Lk. (Sp.)
J.(Sch.)
K. (M.)

— Apr. 6. — (in) T.-Sz.-Márton.
- Mai 5. « Hági.

= 30 nap (Tage).

= Apr. 20—91.

XLIXa. zona. — XLIXa. Zone.
(Zwischen N. B.) 49930" — 50" (6. sz. között.)

Északi hegyvidék. — Nördliche Erhebung.

= Apr. 24. — (in) Felsö-Lipnieza. — 681 m.
| « 24 — « Felsö-Zubrieza. — 781 m.
sa « 7.— « Podvilk. — 678 m.

Keves adat.

Zu wenig Daten.

A XLIXa. zóna formulaja:
Formel der-XLIXa. Zone:

L. (F.) — Apr. 7. — (in) Podvilk.
Lk. (Sp) — « 24. « Felsö-Lipnieza -

(et) Zubrica.
— 18 nap (Tage).
K. (M) = Apr. 15-16.
Összegezve mar most a tizenegy zóna ered-
menyeit:

Die Resultate aller elf Zonen zusammen-
gefasst ergeben folgende Tabelle:

Zóna | Legkor. | Legkés. | Ingad. Közép

Zone Früh. Spätest. | Schwank.| Mittel
XLIV c. | Mart. 15.| Apr. 8. 25 | Mart.27.
XLV tt dle EN CATE 12 |Apr. 1-2.
IGY a dem 23 IR 226 30 MIE. 9.
XLVI 72022347 6726 29 « 12.
XLVI «. « 95. a 29 36 « 11-12
XLVII « 30. « 21 23 «40.
XLVII a. « 20. « 20. 32 a 4—5.
XLVIII | « 31. (85% 23 a 12-13
XLVIll«| « 30 CIBI 430 1013-12
XLIX |Apr. 6. Mai 5. 30 « 20—2I
XLIX a. « 7.) Apr. 24. IS a 15—16

A legkorábbi nap az első kilenez zónában
márcziusra, a két utolsó zónában (XLIX. és
XLIXa.) áprilisra esett; súly márczius vége.
A legkésőbbi érkezés tíz zónában aprilisra és
egy (XLIX-ik) zónában májusra esett; súly
április hó vége. — Az ingadozás elég egyöntetü,
s általában kisebb mint az előző években. —

A középszámok eléggé egyöntetü sorozatot adnak
fokozatos késéssel. (Kivételt csupán a XLVII.
és XLIXu.) zónák tesznek; az előbbi zónában
azonban a korai középszámot Jászberény korai
(márcz. 20-iki) érkezési dátuma dönti el, mely

nem rendes megfigyelötöl származik, hanem a
«Vadäszlap»-böl vett adat, s ha ezt figyelmen
kivül nap Roönaszek |
márcz. 31-iki erdészeti dátuma lenne, miáltal a |

hagynók, a legkorábbi

zóna középszáma ápr. 10-re " módosulna, a mi
azután már a sorozatba vág. A XLIX-ik zóna
középszáma pedig mindössze 3 adaton alapul,
tehát bázisa elenyésző kevés). A XLIX. zóna
az idén is lényegesen későbbi középszámot ad,
mint a többiek, bár a különbség közel sem oly
nagy mint 1896-ban.

Der früheste Tag fiel in den ersten 9 Zonen
auf den Monat März, in den letzten 2 Zonen
(XLIX. und XLIXa.) auf April; culminirt Ende
März. — Der späteste Tag fiel in 10 Zonen auf
April und in der XLIX-ten Zone auf Mai; eul-
minirt Ende April. — Die Schwankung annehm-
bar congruent, und im Allgemeinen kleiner als
in den vorigen Jahren. — Die Mittel geben eine
ganz schöne Reihenfolge, mit einer augen-
scheinlich gegen Norden steigender Verspätung.
Ausnahme bilden blos die XLVII. und XLIXa.

Zonen; in der ersteren wird aber das Mittel

durch Jdszberény’s frühes Datum (20. März) |
aber nicht von unserem

beeinflusst, welches
Beobachtungs-Apparate herstammt, sondern
«Vadaszlap» (Jägerzeitung) entnommen
wurde. Wenn wir dieses Datum ausser Acht
lassen möchten, so würde Rónaszék s 31. März-
Datum die früheste Ankunft abgeben, wodurch
das Mittel

mit den Ubrigen Mittel vollkommen harmoni-

der

der Zone in 10. April corrigirt

ren würde. Das Mittel der XLIXa. Zone basirt

nur auf drei Daten, ist daher nicht zuverläss-
lich. Die XLIX. Zone ergiebt auch heuer ein
wesentlich späteres Mittel als die Übrigen,
obzwar die Verspätung bei weitem nicht so
gross ist, als im Jahre 1896.

Ha az adatokat már most a Hrrman-fele terü-

leti felosztàs szerint esoportositjuk, az eredmeny
a következő :

Gruppiren Daten nach
Herman’schen Territorial-Eintheilung, so er-
halten wir folgendes Resultat:

wir unsere der

Ik

Dunantuli dombvidék.
Hiigelland jens. d. Donau.
L.(F) — Apr. 1.
Lk. (Sp.) = 90.
J. (Sch.) = 20 nap (Tage).

«

K. (M) = Apr. 10—11.
In
Alfold. — Tiefebene.
166. (020) — Mart. 15.

Lk. (Sp) — Apr. 17.
J. (Sch.) = 34 nap (Tage).
K. (M) = Mart. 31—Apr. 1.

III.

Keleti hegyvidék. — Oestliche Erhebung.

L. (F.) — Mart. 29.
Lk. (Sp.) — Apr. 29.
J. (Sch.) = 32 nap (Tage).
K. (M) = Apr. 13—14.

IV.

Északi hegyvidék. — Nôrdliche Erhebung.

L. (F.) — Mart. 30.
Lk. (Sp.) — Mai 5.
J. (Sch.) = 37 nap (Tage).
Is (UD) == Nos Hl:

Az eddig is tapasztalt hypsometrikus befolyas

mindenben érvényesül az 1897. évi feeskevonu-

lasnal is.

Der bis jetzt immer erfahrene hypsometrische
Einfluss, gielt auch bei dem heurigen (1897)
Schwalbenzug.

x

Az országos formula már most 1897-re így
alakul :

Die Landesformel für d. J. 1897. gestaltet
sich nun wie folet :

L. (F.) — Mart. 15. — (in) Panesova. —
(XLIVa.)
Lk. (Sp.) — Mai Hagi. (XLIX.)

«

=

J.(Sch.) = 52 nap (Tage).
K.(M.) = Apr. 9—10.

67. <> Hydrochelidon fissipes.

XLV. — Apr. 24. — (in) Ujvidek.
XLVa. — ua 23.— « Fogaras.

68.-— Hypolais icterina, VIEILL.

XLVII. — Mai 5. — (in) Köszeg.
XLVII. — « 5. — « (s.-Somorja.
XLIX. = 9. — a Zubereez.

69. «> Ibis falcinellus, L.

XLIVa. — Apr. 16. — (in) Kupinovo.
XLVIa. — « 28.— « Boglar.

70. <> Lanius collurio, L.

XIV. — Mart. 3. — (in) Nemet-Palanka.
XLVa. — Mai 15.— « Béllye.
« a 8. — « O-Verbasz.
« — « 18.— « Fogaras.
XLVI. — « 7.— « Nagy-Enyed.
XLVIa. — « 13. — « Lelle.
« « 10. — « Izsak.
« = 4 4. — « Kolozsvár.
XLVII. - Apr. 28. — « Köszeg.
XLVIII. Mai 5.— « (s.-Somorja.
« — 4 7. — a Selmeczbanya.—
(Gretzmacher.)
« « 17. — « Selmeczbanya.—
(Vadas.)
XLVIIa. — « 8. — a Zólyom.
a — « 10.— « Eperjes.
« « 10.— « Tavarna.
« =. 5.— « Ungvár.
XLIX. = a 30: « Zuberecz.

Némel-Paldnka tarthatatlan kora ; az összes
magyar megfigyeléesek között példátlan. Eddig
ismert legkorábbi adatunk e fajról: uprilis 3.
Budapest, 1881. és Somorja 1892. — Zuberecz
pedig aránylag későnek látszik.

Német-Paldnka unhaltbar früh ; kann durch
Präcedentenfall bekräftigt

keinen einzigen

werden. Das bis jetzt bekannte früheste Datum |

April, Budapest,
Zubereez scheint

dieser Vogelart ist der 3.
1881 und Somorja 1892.
verhältnissmässig etwas spät.

259

INA EE) Apr. 28. — (in) Köszeg. (XLVII.)
Lk. (Sp.) — Mai 30. — « Zubereez.(XLIX.)
J.(Sch.) — 33 nap (Tage).

KA) Man 14:

71. Lanius minor, Gm.
XLVa. — Mai 9. — (in) Bellye.

« — « 8. — « Ö-Verbäsz.

« — « 1. — « Uj-Bessenyo.

« — « 10.— « Fogaras.
XLVI. — « 5. — « Arad.

« — Apr. 28.— « Nagy-Enyed.
XLVla. — Mai 8. « Lelle.

« — « 8. — « Izsák.

« — « 4. — « Kolozsvár.

| XLVIIa. — « 1. — « Sopron,

XLVIII. Apr. 28. — « Cs.-Somorja.
XLVIIIa. — « 28. c Tavarna.

| L. (F.) — Apr. 28. — (in) N.-Enyed(XLVI);
Cs.-Somorja.
(XLVII); Tavar-
na (XLVIIIa.)
Lk.(Sp.) — Mai 10.-- « Fogaras. (XLVu.)
J. (Sch.) = 13 nap (Tage).
(K.M) = Mai 4.

72. <> Larus ridibundus, L.

i XLVa. — Febr. 3. — (in) Ujvidek.
‘ — Mart. 14. « Ö-Verbäsz.
vata, = A E « Kolozsvár.
XLVII. — Febr. 27. — « (s.-Somorja.

Ujvidek téli adat. — Kolozsvár tarthatatlan

| késő.

Ujvidék Winter-Datum. — Kolozsvár unhalt-

| bar spät.

73. <e> Ligurinus chloris, L.

jee Attelelt

XLVa. (Gherwinterti
XLVIa. Mart. 19.
XLVII. « 1:
XLVIIIa. — (002;
XLIX. = Cl
L. (F.) Mart. 1
Lk. (Sp) — « 22.

22

J. (Sch.)
K. (M.)

— «

| (in) Ujvidék.
« Kolozsvár.
Köszeg.
« Eperjes.
« Liptö-Ujvar.

(in) Köszeg. (XLVII.)
« Eperjes.
(XLVIlle.)

nap (Tage).
= Mart. 11—12.

260

74. <— Locustella fluviatilis, Worr.

XLVa. Mai 11. — (in) Fogaras.
XLVIo. — ,« 22. — « Kolozsvár.
XLVII. — u 1. — « Cs.-Bomorja.

75. Locustella luscinioides, Savi.

XLVI. - Apr. 19. — (in) Nagy-Enyed.
XEVIa. — Mai 15. — « Kolozsvar.
XLVII. — « DI « Cs.-Somorja.

76. <> Locustella nævia, Bon».

XLVa. — Apr. 16. — (in) Ö-Verbäsz.
« — Mai 2.— « Fogaras.
XLVII — « 5. — « (s.-Somorja.

77. <~> Mareca penelope, L.

XLVa. — Febr. 23. — (in) Ö-Verbäsz. — 20
db. volt itt kevés | J. (Sch.)
ideig. — 20 St.

waren hier aber

nuraufkurze Zeit. |

78. <*> Mergus albellus, L.

XLVII. — Jan. 16. — (in) Cs.-Somorja.
? ésjuv. sok; d
itt-ott egy-egy. -

9 und juv. viele;

d hie und da je |
| Lk. (Sp.)

I Stück.
Meg itt vannak.
Sind noch da.

« — Febr. 13. «

79. <+> Mergus merganser, L.

XLVIII.— Jan. 16-- Febr. 27.— (in) Cs.-Somorja.

80. > Merops apiaster, L.

XLIVa. Mai 5. — (in) Kupinovo.
XIV. - Apr. 93. « Nemet-Palanka.

81. Milvus ictinus, Sav.

XLV. Mart. 30. — (in) Nemet-Palänka.
XLVI. Febr. 26. « Nagy-Enyed.
XLVIo. — Mart. 18. — « Kolozsvár. —

(Linder.)

| XLVla.

|

| J. (Sch.)
| K.(M.)

XLVII a.
L. (E.)
Lk. (Sp.)

J. (Sch.)
K. (M.)

82.

XLV.

XLVI.
XDVIII.
XLVII 4.

165 (025)
Lk. (Sp.)

K. (M.)

83. <—

XLV
XLVI.
XLVIIIe. —
XLIX.

164 (080)

4. <>

XLIVa.

XLV.

— Mart. 22. — (in) Kolozsvar. —
(Schenk.)
We = ot ORT.

— Febr. 26. — (in) Nagy-Enyed. —

(XLVI.)
Nemet-Palanka.
(XLV.)

— Ua =

— 35 nap (Tage).

— Mart. 14.

Milvus korschun, Gm.

— Mart. 14. — (in) Ujvidek.

— Apr. 9. — « Kolozsvár.
« 3. — « Cs.-Somorja.

- Mart. 30. — « Zólyom.

= Mant: 142 =
Apr.

(in) Ujvidek. (XLY.)
Kolozsvár. —

(XLVIa.)

9. — «

= 27 nap (Tage).
= Mart. 27.
Monticola saxatilis, L.

- Mart. 27. — (in) O-Verbasz.
- Apr. 15.— « Selmeczbanya.

« 98.— « Tavarna.
« 18.— « Zuberecz.
= Marta 2e (in) Ö-Verbäsz. —
(XLVza.)
— Apr. 28. — « Tavarna. —
(XLVIllae.)
— 33 nap (Tage).
Apr Te.
Motacilla alba, L.
Febr. 20. — (in) Kupinovo.
« 20. — « Karavukova.

— « 28.— « Nemet-Palanka.
u ee x Uj vidék.
- Jan. 4.— « Bellye.
— Febr. 24. — « Szonta.
— « 90. — « Doroszlo:
- Jan. 13. — u Ö- Verbasz.
— Mart. 29. — « Bocsar.
« 13.— « Uj-Besseny6.
= « 11. — « Rea.
— Febr. 28. — « Fogaras.

261
XLVu. — Mart. 12. — (in) Hidvég. XLVIII. — Mart. 9. — (in) Selmeezbänya.
« — « 10. — « Kovászna. | « — Febr. 5.— « Gács.
XLVI. — Febr. 14. — « Fazekas-Dencs. | XLVIIIa. — Febr. 27. — « Geletnek.
« S « 27.— « Arad. — (Vadasz- | « — Mart. 11. — « Zólyom.
lap.) | « « 11.— « Oszäda.
« — Mart. 13. — « Arad. — « — Apr. 14.— « Teplicska.
(Wachenhusen.) « — Mart. 7.— « Szepes-Veghely.
« — « 19.— « Sistarovecz. « ee ire
« AI 8. — « Berzova. « — « 9.— « Bperjes.
« — « 1.— « Tötvarad. 4 — gui 3. — « Kakasfalu.
a. — « 5. — « Topänfalva. ‘ — « 14. — « Tavarna.
« — « 10: — « Szkerisora. « — « 6. — « Ungvar.
« rt 3. — « Toroezko. « — « 8. — a Dubrinics.
« — « 19.— « Nagy-Enyed. « — « 10. — « Sztavna.
« — « 90. — « Bereczk. XLIX. — « 10. — « T.-Sz.-Marton.
XLVIa. — Febr. 20. — « Pörszombat. ( — « 16.— « Zuberecz.
a — Mart. 3.— « Tur. j « — Febr. 28. « Trsztena.
« — a 15. — « Kolozsvár. | « — Mart. 15. — « Liptò-Ujvar.
« = À 5.— « Torda. « — « 25. — « Szepes-Ofalu.
« — a 10.— « Herbus. | « — « 13. — « Szepes-Béla.
« — « 18. — « Maros-Vecs. | |
« — a 14. — « Gérg.-Sz.-Imre. | Béllye téli adat. — Ö-Verbäsz-on jan. 13-án
« — « 23. — « Laposnya. | 4. db. >D. K.; febr. 3—28-ig 1-2 db. ; mart.
XLVII. — « 15. — « Felsö-Lövö. | 6-án rendes számban. — Bocsdr nem érkezési
« — Febr. 26. — « Készeg. datum — (rács, téli adat. — Teplicska tartha-
- « — « 27. « ‚Jänoshäza. tatlan késő.
« — a 18. — « Szany. | Bellye, überwint. Datum. — In Ö-Verbäsz
« - Mart. 1. — « "Csákvár. | am 13 Jänner 4 St. —S.0.; vom 3—28 Feber
« — « 2. — « P.-Sz.-Kiraly. (1-2 St.; am-6 März in gewöhnlicher Anzahl.
« — a 18. — « Nagy-Värad. — Bocsar ist keine erste Ankunft. — (des
« ui 2. — a Bethlen. | Winter-Datum. — Teplieska unhaltbar spät.
XLVIIa. — Febr. 23. — a Sopron. — Mar Miután e fajról elég adatunk van, — noha e
sok; néhány át- | faj nem tipykus vonuló Magyarországon ki-
telelt. — Schon ! séreljük meg mégis a formulát zónánkint is fel-
zahlreich ; einige | állítani.
überwintert. Da wir von dieser Vogelart eine hübsche
« — Mart. 15. « Miklosfalu. Datenreihe erhielten, versuchen wir die For-
« = « 7. — « Budakesz. mel auch zonenweise aufzustellen obwohl
« — « 9. — « Nagy-Maros. sie kein typischer Zugvogel für Ungarn ist.
« — « 9. — « Visegrád. E -——— A
« e i 3. — « Gôdôllé. Zóna Legkor. | Legkés. | Ingad. Közép
x ary 14. — « Macsa. Zone Früh. Spät. Schwank, Mittel
« Febr. 12. « Valkò. XLIV a. | Febr. 20. Febr.20.| — |Febr.20.
« - « 27.— « Jäszbereny. XLV a 20.) « 28. 9 a 24
« — Mart. 2. — « Felsö-Tärkäny. XLV a. « 20.) Mart. 13. aa Mart. aan
Fae : XLVI « 14.) a 20. 35 « 3
: eh hee — EB XLVI a. | « 0 « 93.) 32 is
‘ — « 15.— « Bajna. Suvi |a IS ii MI
XLVIII. — Febr. 26. — « Püspöki. |XLVIIe| « 12.] a 15.) 32 | Febr.27—28
« AE EN Cs.-Somorja. XLVIII « 726.1 207210: 18 Mart. 6—7.
« — « 27.— « Ghymes. XLVII a] « = a a = 2 2 o
x Ei dd Gr. XLIX « 98.) « 25, 26 a 12—13.
« — « 15,— « Felsö-Hämor. Noha a sorozat nem egészen egyöntetű, a fo-

Aquila, V. 34

262

kozatos késés észak felé mégis első tekintetre
szembeötlő.

Die Reihenfolge ist zwar nicht vollkommen
congruent, doch ist die Verspätung gegen Norden
auf den ersten Blick ersichtlich.

Orszagos formula:

Landesformel :

L. (F.) —= Hebr 19, —
Lk. (Sp.) — Mart. 25.

— (in) Valkó. (XLVIIa.)
« Szepes-Ofalu.

J. (Sch) = 42 nap (Tage). (XLIX.)
K.(M.) = Mart. 45.
85. <> Motacilla boarula, L.

XLIVo. - Apr. 28. — (in) Kupinovo.
XLVI. —-Mart. 9.— « Bereczk.
XLVIo. - a 23. — « Kolozsvár.
XLVI — « 18. « Selmeczbanya.
XLVIIIao.— « 11. « Oszada.
XLIX. — « 16. c Yuberecz.

« — Febr. 20. — « Lipto-Ujvär.

« — Mart. 15. — « Szepes-Bela.

Kupinovo túl késő, tarthatatlan

Kupinovo allzu spät, unhaltbar.

L. (F.) — Febr. 20. — (in) Lipto-Ujvar. —
(XLIX.)

Lk. (Sp.) — Mart. 23. — « Kolozsvár. —
(XLVIa.)

J. (Sch.) = 32 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 7—8.

86. <> Motacilla flava, L.

XLVa. — Mart. 26. — (in) Ö-Verbäsz.

« - Apr. 21. — « Fogaras.
XLVI. - Mart. 17. « Topänfalva.

« — Apr. 14 — « Nagy-Enyed.
XLVIa. = a 6. — « Izsak.

« « 13. — « Kolozsvar.

( « 21. — « Görg.-Sz.-Imre.
XLVII. = aM 13.-— « Janoshaza.
XLVII. — « 14 « Cs.-Somorja.
XLVII a. Mart. 27. — « Oszada.

« Mai 5 « Tavarna.
XLIX. ( 9. — « Zuberecz. —

« = 2. — « Szepes-Béla.
L. (F.) Mart. 17. — (in) Topanfalva. —

(XLVI.)

Lk. (Sp) — Mai 9. — (in) Zubereez. —
(XLIX.)

J.(Sch.) = 54 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 12-13.

87.<—> Muscicapa atricapilla, L.

XLVa. — Mai 3. — (in) Fogaras.
XLVI Mart d0 ac Arade
XLVIa. Apr. 14. — « Kolozsvár. —
(Linder.)
« — « f5.— a Kolozsvár —
(Schenk.)
VINNIE —— Qe « Cs.-Somorja.
| XLVilla. @ 520) « Tavarna.
XLIX. Jul. 4.— « Zuberecz.

Idei adatai rendellenesen nagy elterest mu-
tatnak. Auberecz késő, tarthatatlan.

Die heurigen Daten ergeben eine unregel-
mässig grosse Schwankung. — Zuberecz unhalt-

bar spät.

L. (F.) — Mart. 10. — (in) Arad. (XLVI)
Lk.(Sp.) — Mai 3.— « Fogaras. (XLVa.)
J. (Sch.) = 55 nap (Tage). =
(ME) NA pr 6;

88. <> Muscicapa collaris, Bronsr.

XLVI. Apr. 24. — (in) Nagy-Enyed.

| XILIVa. ar « Kolozsvar. —
(Linder.)
« = UE « Kolozsvár. —
(Schenk.)
IRA == a 95: « Koszeg.
XLVUIe.— « 21. — u Zólyom.
« « 20. — « Tavarna-
« « D = « Ungvar.

Igen szép egyöntetű sorozat az ország min-

| den részéből, mely e madárfaj gyors terjeszke-
| déséről tanuskodik.

Eine sehr schöne, congruente Datenreihe aus
dem ganzen Lande; bezeigt eine sehr rasche
Verbreitung dieser Vogelart wáhrend des Zuges.

Teen (13) — Apr. 20. — (in) Tavarna. —
(XLVIIIa.)

Lk. (Sp) — « 25.— « Kôszeg. (XLVIL.)

J. (Sch.) = 6 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 22—23.

—

89. <> Muscicapa grisola, L. |

XLIVa. — Mai 95. — (in) Kupinovo. |
XLVa. — Apr. 24.— « Ó-Verbász.

« — «a 93. — u Fogaras.
UNITÉ ee = DY « Kolozsvár. |
XLVII. — Mai 5.— « Köszeg. |
XLVIII. - a 5 « Cs.-Somorja. |

XLVII. — Apr. 28. — «
XLIX. - Mai 10. — «

Ungvár.
Zuberecz.

Kupinovo tarthatatlan késő.
Kupinovo unhaltbar spät.

L.(F.) — Apr. -93. (in) Fogaras. (XLVa.) |
Lk. (Sp.) — Mai 10.— « Zuberecz. |
(XLIX.)

J. (Sch.)
K. (M.)

= 18 nap (Tage).

— Mar 1—2:

50. <-> Muscicapa parva, Breusr.

XLVIa. Apr. 24. — (in) Kolozsvár.
XLVII. — Mai 9. « Köszeg.

91. > Numenius arquatus, L.

XLVa. Mart. 2. — (in) Ö-Verbäsz. |

DBIS N: |
‘ el « Bocsär. D>E; |
SN.

XLUVie. — « 15 « Boglar. — Elsök,
sok.— Die ersten, |
viele.

« rl: « Kis-Harta.
« — Mai 9. « Kolozsvár.
(Linder.) |
XLVIII. Mart. 20). « Cs.-Somorja.

Kolozsvár túl késő, figyelembe nem jöhet.
Kolozsvár allzu spüt, wird nicht in Betracht |

gezogen.

L. (F.) Mart. 2. — (in) Ö-Verbäsz. |
(XLVa.)

Lk. (Sp.) ay 1:90. « (s.-Somorja.
(XLVIIL.)

J.(Sch.) = 19 nap (Tage).

Bel). sz Mart. 11.

92. <> Nyctiardea nycticorax, L.

XLIVa. — Mart. 1. — (in) Kupinovo.
XLV. Apr -2. « Nemet-Palänka.

| XLIVa.

| XLV.

963

XLV. — Mart. 30. — (in) Ujvidék.
XLVa. — Jan. 20.— « Béllye.
« —Apr. 3.— « Fogaras.
| XLVI. — « 4. « Arad.
| XLVIa. « 6. « Kolozsvár.
(Linder.)
« « S. a Kolozsvár. —
(Schenk.)
XLVIIT. DAR « Cs.-Somorja.

Bellyerol Pfennigberger a következőket írja :
«Jan. 24-én éjjel néhiny Nyctiardea vonult és
szólott. Az idöjards igen enyhe, esős, elég eros
DDK. széllel». Mindennek daezara csakis mint
rendkivüli adat érdekes. a formula megállapítá-
sánál azonban épen azért nem jöhet figye-
lembe.

Aus Béllye berichtet Pfennigberger wie folgt:
«Am 20-ten Jänner in der Nacht auch einige
Nachlreiher ziehen und rufen gehört. Wilte-
rung sehr mild, regnerisch bei ziemlich starkem
SSO Wind».
scheinung ist wohl sehr interessant, kann aber

Als eine ausserordentliche Er-

bei der Aufstellung der Formel eben deshalb

nicht verwendet werden.

L. (F.) Mart. 1. (in) Kupinovo.
(XLIVa.)

Lk. (Sp.) Apr. 24. — a Cs.-Somorja. —
(XLVIII.)

J. (Sch.)
K.(M.)

= 55 nap (Tage).

= Mart. 28.

93. Nyroca leucophthalmos, Brcusr.

XLVa. Mart. 12. — (in) Fogaras.

Apr. 4. — <« Izsák.

94. «> Oedicnemus crepitans, L.

XLVIa. — Apr. 10. — (in) Izsák.
XLVII. Mai 17. « Cs.-Somorja.

95.-— Oriolus galbula, L.

Apr. 24. (in) Német-Palanka.
« « 98. « Ujvidék.
. XLVa. « 27. — « Bellye.
| « = ee 27- « Ö-Verbäsz.
u Mai 1. « Uj-Bessenyő.
« Apr. 28. — « Réa.
4 Mart. 20. a St-Kercisora.

34*

« — Mai 2.— « Fogaras.
XVI — Apr. 15. — « Arad.

( — « 27.— « Sistarovecz.

« — Mai 2.— « Totvarad.

« = VM 7.— « Nagy-Enyed.
LXVla. — a 6. — u Boglar.

( — Apr. 24. — « Kolozsvár.

« — a 27. — « Maros-Vécs.
XLVII. -— « 27. — uw Köszeg.

« — « 10) — « Dees.

( — .« 10. — c Bethlen.
XLVIIa. — « 29.— « Sopron.

« — « 30. — « Miklosfalu.
XLVIII. — Mai 1.— « (s.-Somorja.
« — Apr. 28. — « Ghymes.
XLVIIa. — Mai 1.— « Zólyom.

« — « 11. — « Eperjes.
« — Apr. 27.— « Tavarna.
« — « 98.— « Ungvar.

Streza Kercisora csak megtigyelési hiba lehet:
ilyen korai érkezésre példa nincs.

Streza Kercisora kann nur ein Beobachtungs-

fehler sein: eine so frühe Ankunft ist bei-

spiellos.

L. (F) — Apr. 10. — (in) Dees, Bethlen. —
(XLVII.)

Lk. (Sp) = Mai 11.— « Eperjes. —
(XLVIIIa.)

J (Sch.) = 32 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 2526.

96. — Ortigometra crex, L.

XLVa. — Mai 9. — (in) Fogaras.
XVI. — « 15.— « Topanfalva.
« — « 7.— « Nagy-Enyed.
XLVla. — Apr. 30. — « Kolozsvár.
« — «29. — « Maros-Vécs.
XLVI. — Mai 3.— « Kőszeg.
XLVUe. — Apr. 30. — « Valkó.
XLVII. —- Mai 1.— « Cs.-Somorja.
( — 1. — « Ghymes.
XLVIIa. — « 10.— « Zólyom.
« =) Ki 4. — « Tavarna.
« ==) 5. — « Ungvär.(Erdöhat.
Forstbeh.)
( « 9. — « Ungvár. — (Med-
reczky.)
XLIX. 7 — -« 99 « Szepes-Béla.

|
il

!

L. (F.) — Apr. 99. — (in) Maros-Vées. =
(XLVIa.)

Lk. (Sp.) — Mai 22. — « Szepes-Bela. —
(XLIX.)

J. (Sch) = 24 nap (Tage).
K.(M.) = Mai 10 -11.

97. — Ortigometra minuta, PALL.

Salz Attelelt |

ee nett (in) O- Verbász. — 9

db. — 2 St.
Ó-Verbász.
Kezdődik a tulaj-
donképeni vonu-
lás. — Fiingt der
eigentl. Zug an.

« — Apr. 6.— u

98. — Ortigometra porzana, L.

XLVa. — Apr. 14. — (in) Fogaras.
XLVla. — « 6.— « Izsák. -
« — « 24 — « Kolozsvár.

99.<—> Ortigometra pygmæa, Naum.

XLVa. — Apr. 6.— (in) Ö-Verbäsz.

100. <> Pandion haliætus, L,

IENA Apr. 10. — (in) Cs.-Somorja.

E ING

101. | Pastor roseus, L.

XLVI. — Mai 1.— (in) Arad.

102. <> Philomachus pugnax, L.

XLVIa. — Mart. 28. — (in) Izsák.

103. <> Platalea leucorodia, L.

XLIVa. — Mart. 29. — (in) Kupinovo.
XLVa. — Jan. 20. — « Bellye.
E fajról mindezideig téli adatunk nincs.

Béllyéről Pfennigberger a következőket jelenti :
«Jan. 99-án 12 db. kanalasgém volt a Szreb-
ramiczában 30 db. szürke gém lársaságában
lathalo».

Bellye’s heuriges Datum ist bis jetzt die ein-

zige Winter-Angabe von dieser Art. Herr
Pfennigberger berichtet von dort wie folet:

ee adat ee dé er enne‘

(

«20. Jänner 1897, 12 Löffelreiher mil ca.

durchstich gesehen».

30. St. grauen Reihern in Szrebranieza Donau-

104. <> Podiceps cristatus, L.

XLV. — Mart.
XLVa. — « 19, —

1. — (in) Német-Palanka.

c O-Verbdasz.

105. «> Podiceps minor, Gm.

XLY. — Apr.
« — « A.
XLVa. — Jan. 6. —

Ó- Verbász, téli adat.

3. — (in) Német Palanka.

« Ujvidék.

« 0- Verbasz.

O- Verbdsz, Winterangabe.

106. <> Pratincola rubetra, L.

XLVa. — Mart. 20.
XLVI. —Apr. 5
XLVIa. « 95. —
« — AM 135 =
MN RES
XLVIIIa. — Mai 1. —
« — Apr. 26. —
« — Mart. 8. —
XLIX. — Apr. 24. —
« == e hi
« — Mart. 27. —
L. (F.) — Mart. 8. —

Lk. (Sp.)

J. (Sch.) =
K.(M.) = Apr. 4.

— Mai 1. —

(in) Fogaras.

« Arad.

« Izsák.

« Kolozsvár.

« Cs.-Somorja.

« Zólyom.

c Tavarna.

« Ungvar.
reczky.)

« Zuberecz.

« Liptö-Ujvar.

« Szepes-Bela.

(in) Ungvár. —
(XLVII 4.)

« Zólyom. —
(XLVII 4.)

nap (Tage).

107.<—> Pratincola rubicola, L.

XLV. — Mart. 11.
XLVa. - a 14. —
« « 9.

« - « 28. —
XLVI. ail (21:
XLVIa. « 3.

« « 4. _-

(in) Német-Palanka.

« Ujvidek.

« Ö-Verbäsz.

« Réa.

« Fogaras.

« Nagy-Enyed.

« Kolozsvár.
(Linder.)

« Kolozsvár.
(Schenk.)

| AN ANT le Attelelt l «

— (Med- |

XLVII. — Mart. 14. — (in) Köszeg.

pa. ma
jberwintert] Sopron. — Több.

Mehrere.
XLVII. — Febr. 24. — « Cs.-Somorja. —
| XLVIIIa. — Mart. 18. « Zólyom.
| « =o th de « Tavarna.
| ALIX. — « 27. « Szepes-Béla.

Ezen fajról is az idén kapunk először téli tar-

tózkodási adatot.

Auch von dieser Vogelart erhalten wir heuer

| zum erstenmale Winterungs-Angaben.

L. (F.) — Febr. 24. — (in) Cs.-Somorja. —
(XLVIII.)

Lk. (Sp.) — Mart. 28. — « Fogaras. (XLVu.)

J. (Sch.) = 33 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 12.

108. «> Querquedula circia, L.

XLVa. — Mart. 19. — (in) Ö-Verbäsz.
« i TR
« — « 20— « Fogaras.
XINVIa — Apr. 1.— « Weak) — Sol —
Viele.
« — Mart. 31. — « Kolozsvár.
XLVII. — .« 96. — « Cs.-Somorja. —
tato
L. (F.) — Mart. 17. — (in) Réa. (XLVa.)
Lk. (Sp.) — Apr. 1. — « Izsák. (XLVIw.)
J. (Sch) = 16 nap (Tage).

K.(M.) = Mart. 24-25.

109. > Querquedula crecca, L.

| XLV. - Mart. 2. — (in) Német-Palanka.
| XLVa. — « 28. — « Ó-Verbász.
| « — « 17. — a Rea.
XLVIla. — « 27.— « Kolozsvár. 4
XLVII. — Febr. 13. -: « (Cs.-Somorja. —
Nagy csapatok.
Grosse Flüge.
L. (F) — Febr. 13. — (in) Cs.-Somorja.
(XLVIII.)
Lk. (Sp.) — Mart. 28. — « O-Verbisz. —
(XLVa.)

J. (Sch.)
K.(M.)

= 44 nap (Tage).

— (Mart. 67,

266

110. <e> Rallus aquaticus, L.
Attelelt |

r 7 | . 4 pa eas

XLVa. lÜberwintertt (in) O-Verbasz. —
Nagy szamban. —
In grosser An-
zahl.

111.<— Recurvirostra avocetta, L.

XLVIa. — Mart. 29. — (in) Kis-Harta.

112.<— Ruticilla cairii, L.

XLIX. Apr. 1. — (in) Lipto-Ujvär.

113.<— Ruticilla phoenicura, L.

XLVa. — Apr. 3. — (in) Fogaras.
XLVI. « 9. — « Nagy-Enyed.
XLIVa. « 1. — « Kolozsvár. —
(Linder.)
« — « 8. — u Kolozsvár. —
(Schenk.)
XLVII. — a 4. — « Felsö-Lövo.

« = Mi 4. — « Kôszeg.
XLVII. — Mart. 30. — « Sopron.
XLVII. Apr. 15. — « (s.-Somorja.

« — Mart. 21. — « Selmeezbanya.
XLVIIIa. — « 98. — « Zólyom.

« — Apr. 12. — « Tavarna.

« — « 10. c Ungvár.
XLIX. — « 8. — « Liptó-Ujvár.
L. (F.) Mart. 21. — (in) Selmeezbanya.—

(XLVIII.)
Lk. (Sp.) — Apr. 15. « Cs.-Somorja.
(XLVIII.)
J.(Sch.) = 26 nap (Tage).
K.(M.) = Apr. 2—3.

114. > Ruticilla tithys, Scop.

XLVIa. Mart. 18. — (in) Izsák.

« — « 27. — « Kolozsvár.
XLVII. « 93. — « Koszeg.
XLVIIa. a 29. « Sopron.
XLVIIT. « 18.— « (s.-Somorja.
NEV == 19; — x Zolyom.

« (MIDA « Tavarna.

« — à 4 — à Ungvár. —1 9.
XLIX « 98. — « Zuberecz.

« — « 28. — « Liptö-Ujvar.

‘ — «19. — « Szepes-Béla.

K.(M.)

L.&) — Mart. À — (in) Ungvar, —
(XLVIlle.)
| Lk. (Sp) — « 28. — « Zuberecz, Liptò-
Ujvar. (XLIX.)
J.(Sch.) = 25 nap (Tage).
= Mart. 16.

115. -— Saxicola œnanthe, L.

| XLV. — Mart. 30. — (in) Német-Palanka.
| XLVa. -— Apr. 12.— « Fogaras.
XIVI.. — « 13.— «- Arad:
« — “| 3. — « Nagy-Enyed.
| XLVIa. — Mart. 29. — « Izsák.
| « — Apr. 15. — « Kolozsvár.
XLVIIa. — a 6. — a Sopron.
XLVII. — Mart. 25. — « Cs.-Somorja.
XLVIIIg. — « 30.— « Tavarna.
( Apr. 10.— « Ungvár.
XLIX. = « 1. — « Lipto-Ujvar.
« - Mart. 27. — « Szepes-Béla.
L. (F.) Mart. 25. — (in) Cs.-Somorja. —
(XLVII)
Lk. (Sp.) Apr. 15. — « Kolozsvar.

(XLVIa.)
J.(Sch.) = 22 nap (Tage).

K.(M.) = Apr. 4—5.

116. «> Scolopax rusticola, L.
{_ Attelelt |

XLIVa. \Uberwintertj (0) Kupinovo.

XLV. - Febr. 25. — « Fiume. — 1 par.
—DNy. 1 Paar
—SW.

( « 28. — « Karavukova.

« Mart. 8 « Moroviè. (Apr. 1.
az utolsó. — Die
Letzten am 1-ten
April).

« — Febr. 24. — « Nemet-Palanka.
(Néhany itt is te-
lelt. — Einige
überwinterten
auch.)

« MA Gyér.

« « 8. — « Retyezat.

« « 7.— « Malomviz.

( « 4. — « Nagy-Baar.

XLVu. Febr. 28. — « Ivanovopolje.
« — Jan. 5. — « Detkovdez. — 12

db. — 19 St.

ra ee.

XLVa.

— Mart. 9. — (in) Detkovacz. —

Mart.
Vebr.
Mart.

Febr. 2

Mart.

24
95

25.
18.

| Attelelt
\Uberwintertf

Febr.
Mart.

25.
2.
di
9

i

10.
di

(Tulajdonkepeni
vonulás. Eigent-
licher Zugs-

beginn.)

Sikota.
Baranya-Sellye.
Bellye.

Apatin.

Szonta.
Doroszlo.

Liget.
Temesvar. |
Mosnieza. |
Dobrest. |
Facset.
Szäszsebes.
Fogaras.(Vadasz- |
lap. Jagdzeitung.)
Fogaras. (Czynk.)
Mundra.

Paro.

Persany.
Also-Venicze.
Uj-Sinka.
Felsö-Komäna.
Zernest.
Bareza-Ujfalu.
Hidvég.
Koväszna.
Ihäros-Bereny.
Fazekas- Denes.

|

(Nem biztos adat.
Nicht yollkom-
men authenti-

sches Datum.)
Vraszl6-Pathihid.
Rinya-Sz.-Kiräly.
Csokonya.
Vaszar.
Wenige.)
Manfa.
B.-Szaboles.
Péeska.

Csalai erdő.
Arad.

Világos. — (Nem
első érkezés. —
Nicht erste An-
kunft.)
Sistarovecz.

Odvas.

(Kevés.

XLVI.

«

«

| XLVIu.

Mart.

== «
Febr.
- Mart.
— Mart.
- Jam.

— Kebr.

— Mart.

— Jan.
— Mart.

— Febr.
Mart.

Febr.
Mart.
Febr.
Mart.

>
)
>
>

Ie
TRE
4, —
13.

Dale

ves

267

(in) Dorgos.

Berzova.
Totvarad. |
Gurahonez.
Nagy-Enyed.
Nagy-Küküllő.
Bükszád.— (Nem
első. — Nicht der
Erste.)
Kézdi-Vásárhely.
Bereczk.
Pórszombat.
Sümeg.

. — (in) Visz.

«

Nagy-Doroy. —
9 db. — 2 St.
Paks. (Màr nem
az elsök.— Schon
nieht die Ersten.)
Sarkad- Remete.
Barakony.
Szentmihálytelke.
Hójai erdő.
Kolozsvár. —
(Vadäszl. Forst-
zeitung.)
Kolozsvar. —
(Linder.)
Maros-Vasarhely.
Székes.
Maros-Vécs.
Görg.-Sz.-Imre.
Felsö-Lövö.
Felso- For. —
(Tomérdek. Mas-
senhaft.)

Koszeg.

Köszeg. (Tulaj-
donképeni vonu-
lás. Eigent-

licher Zug.)
Janoshaza.
Szany.
Bakony.
Moor.
Csákvár.
judai hegyek.
P.-Sz.-Király.
Alberti-Irsa.
Martfü.
Nagyvárad.
Mezötelegd. (Nem

268

XLVII.

XLVIII,.

— Mart. 4:

=. « Da
— « Sr
— « 93. —
— we dd.
= dl 15. —
nt is DSS
— « D. —
n=
= « DI
NER fon
EEE a

« (=
— « Que
=. li 7. —
— A Ss.

— Febr. 28.
— Mart. 3.

> « 8, —
— « 3. —
« ‘oy =

= « =
n 2. —
I 9G, —

« DI
att; gi

— « 6. —
a EE
Si Die
Febr. 26. —

— « 27. —

Manta

— « D. —
« i

— AM S. —

« 7. —

« 3. —
nile Ne
— « de
—— « 6. —
— «a 90. —

— (in) Fels6-Derna.

első érkezés.
Nicht die Ersten.) /

|

Szilagy-Nagyfalu.
Zsibo.
Nagy-Ilonda.
Deés.
Simontelke.
Kis-Marton. |
Langoto.
Miklosfalu.
Tata.
Moes.
erősen
Voller Zug.)
Körtvélyes.
Pilis-Maróth. |
Budakesz.
Nagy-Maros.
Visegrád.
Pomáz.
Leányfalu.
Vácz.

Gödöllő.

Mácsa.

Valkó.

Buják.
Puszla-Lorinez.
Jászberény.
Sirok.
Felso-Tarkany.
Jank.
Hosszufalva.
Pozsony.
Cs.-Somorja.
Ghymes.

Zsitva- Ujfalu.
Zeliz.
Felsö-Hamor.
Bat.

Losonez.
Malnapatak.
Rimaszombat.
Also-Zsoleza. —
Love 27 db. —
Geschoss. 27 St.
Satoralja-Ujhely.
Perbenyik.
Kabolapolyana.
Morava.
Apatfalva.
Tordomeszticz,—

(Mar |
huznak.

(Léve 5 db. —
h Geschoss. 5 St.)
XLVII. — Mart. 20. — (in) Geletnek.

« — li 4. — « G.-Szentkereszt.

( — 14 14. — « Zólyom.

« een 3. — 4 Uj-Massa.

( — «. 12.— « Szepes-Véghely.

« Mea 12. — « Rozsnyó.

« — « 18. — « Ó viz.

( — « 10.— « Eperjes.

« ME ee Kakastalun

( — « 11 — « Bunyita.

( — « 15.— « Tavarna.

« « 19. — « Szinna.

« — « 95. — « Karcsava (31 db.
lövetett. — Ge-
schossen 31 St.)

« = uti 3. — « Ungvár.

« — « 12 — « Dubrinies.

« = «21. — c Csornoholova.

« — « 95, — c Sztavna.

XLIX. — « 15. — « T.-Sz.-Marton.

« — Apr. 19. — « Zuberecz.

« — Mart. 29. — « Liptò-Ujvar.

« — Apr. 2.— « Feketevag.

« — « 5. — « Szepes-Ofalu.

( — Mart. 31. — « Szepes-Béla.

( — « 17.— « Szepes-Váralja.

( TS SI,

Delkovácz, Nagy- Dorog téli adatok. — Felso-
kör nem érkezési dátum. — Noszeg első adata
telelés. — Nayy-Ilonda aránylag későnek lát-
szik. — Puszta-Lörinez, Jászberény túl késők,
figyelembe nem jönnek. — Alsó-Zsolcza nem
érkezési adat. — Tordomeszlicz,
aránylag kesök. — Auresava nem érkezési dá-
tum, figyelembe nem jó. — Zuberecz aránylag
későnek látszik. — Az idén sokfelé dttelelt ha-
zánkban.

Delkovácz, Nagy- Dorog, Winter-Daten. —
Felsö-Eör kein Ankunftsdatum. — Köszeg's
erstes Datum Winter-Aufenthalt. — Nagy-
Honda, scheint spät.
Puszta-Lörinez, Jászberény zu spät, werden

verhältnissmässig

ausser Acht gelassen. — Also-Zsoleza, kein
Ankunftsdatum. — Tordomeszlicz, Geletnek

verhältnissmässig spät. — Karesava, kein An-
kunftsdatum, wird nicht in Betracht gezogen. —
Zuberecz scheint verhältnissmässig etwas spät.
— Uberwinterte heuer in Ungarn vielmals.

Geletneh

Allitsuk fel összehasonlítás ezeljaböl az egyes
zónák formulait külön-külön.

Stellen wir vergleichshalber die Formeln der
einzelnen Zonen auch separat auf :

n

Zóna | Legkor. | Legkés. | Ingad. | Közép
Zone | Früh. Spätest. Schwank. Mittel

XLIV a. (Attelelt. — Ueberwintert.)

XLV Febr. 24.| Mart.15. 20 | Mart. 5—6.
XLV «. | « 20. | « 99. 38 | « 10—11.
XLVI Bása 18.1 « 20 31 | « DI
Riva ace 195.) «17 OL | 7
SV OC ON « 931 999, Ted 7-8
XLVII a. « 28. ye ly Bie he 6
XLVII « 26.) « 19| 9 « 8-9:
XLVII a. Mart. 3.| a 25.| 23 «14
RER « 15.\Apr. 12.| 29 « 99.

A legdélibb zónából csakis egy adatunk van,

269

Die Schwankung ist zonenweise verschieden,
am grössten in der XLV. Zone, die Ursache ist
jedenfalls in der verschiedenen hypsometri-
schen Gestaltung der Zone zu suchen ; sie wird
durch die späten Daten der siebenbürgischen
Hochgebirgs-Stationen bedingt. Die Mittel kön-
nen in den XLV—XLVIII. Zonen congruent

| genannt werden; nur die XLVw. Zone ist gegen-

ez is telelesi adat. A mi a legkorábbi érkezést |

illeti 7 zönaban februàr masodik felére, a 2 leg-

északibb zónában martius első felére esett.

Súly február vége. A legkésőbbi nap 8 zónában |
martius és a legészakibb (XLIX.) zónában apri- |

lis; súly martius második fele. Az ingadozás

zónánkint különböző ; legnagyobb a XLV. zóná- |

ban, oka a zóna alakulásának nagy hegyrajzi
különbözeteiben keresendő. Az erdélyi havasi
állomások késő adatai döntik el. A középszá-
mok a XNLV—XLVIII-ik zónákban congruen-
seknek mondhatók, többihez
viszonyítva, csakis a NLVa. zóna tüntet fel, a
mi a hegyrajzi alakulás differentiáiban gyöke-

némi késést a

rezik. Határozott késést mutat fel ellenben a
két legészakibb (XLVIIIz. és XLIX.) zóna, az
északi hegyvidék (Kárpát-hegység) régiójából.
Az idei adatok dsszeségébol conclusióként arra
következtethetünk, hogy ezen faj tavaszi meg-
érkezésének idejét — már I. i. egy akkora
területen, mint Magyarország — nem annyira
a geographikus elemek — eszakibb vagy
delibb fekvés — mint a hegyrajzi alakulás

különbségei — (ehát hypsometrikus elemek — |

szabják meg.

Aus der südlichsten (XLIVa.) Zone, haben
wir blos ein einziges Datum, und das ist ein
Überwinterungsdatum. Die früheste Ankunft

fällt in 7 Zonen auf die zweite Hälfte des
Feber, in den 2 nördlichsten Zonen auf die
erste Hälfte des März; Culmination Ende

Feber. Der späteste Tag fällt in S Zonen auf

Zone (XLIX.) aber

auf April; Culmination zweite Hälfte März.
Aquila. V.

März, in der nördlichsten

über den Anderen etwas spät, was in den Dif-
ferenzen der hypsometrischen Gestaltung wur-
zelt. Eine entschiedene Verspätung zeigen da-
gegen die beiden nôrdlichsten (XLVII. und
XLIX.) Zonen, aus der Region der «Nördlichen
Erhebung» (Karpatgebirge). Aus der Gesamml-
heit der heurigen Daten erhalten wir als
Resultat, dass die Frühjahrs-Ankunftszeit
dieser Vogelart auf einer Strecke nämlich

blos in der Ausdehnung Ungarns — nicht
durch geographische Elemente — südlichere
oder nördlichere Lage — sondern vielmehr

durch die verschiedenen Höhenlagen — also
durch hypsometrische Elemente — beeinflusst
wird.

Most még csak az 1897. évi országos közép
megállapítása van hátra, mely így alakul :

Es bleibt nur noch Aufstellung des
Landesmittel pro 1897 übrig, welches sich
folgendermassen gestaltet :

die

L. (F.) — Febr. 18. — (in) Csokonya. —
(XLVI.)

Lk. (Sp.) Zuberecz.(XLIX.)

J. (Sch.)

K.(M.)

— Apr. 12. — «
54 nap (Tage).
= Mart. 1617.

117. <a> Serinus hortulanus, Koch.
Attelelt |

XLIVa. — füverwinterti (in) Kolozsvár.
XLVI. — Mart. 29. « Köszeg.
XLVII. — « 31. — « (s.-Somorja.
XLVII a. - « 21. — « Ungvár.
XLIX. — Apr. 19. — « Zuberecz.
« — « 8. — « Lipto-Ujvar.
« «14 — « Szepes-Bela.

Kolozsvárt, Linder jelentése szerint, ősztől
aprilis 1-ig volt látható.
In Kolozsvár war, laut Linder, vom Herbst bis
1. April zu sehen.
L. (F.) Mart. 21. — (in) Ungvär. —
(XLVII 4.)
35

270

Lk. (Sp.)
J. (Sch.)
K. (M.)

Apr. 19. — «
= 30 nap (Tage).
= Apr. 4—5.

Zuberecz.(X LIX.)

118.<— Spatula clypeata, L.

XLVa.
XLVII.

— Mart. 27. — (in) Fogaras.

16. — «

= «

Köszeg.

119. — Sterna fluviatilis, Naum.

XLVa.
«

XLVII.

OF

— Apr. 95.
— Apr. 26.— «
— AM 105

— (in) Ö-Verbäsz.

Fogaras.
Cs.-Somorja.

120. <> Sterna minuta, L.

XLVII.

- Apr. 14. — (in) Cs.-Somorja.

121. <&> Sturnus vulgaris, L.

XLIVa.

XLVa.

—Febr: 3.

« 15. — AM

_ f.Attelelt |
| Uberwintert/
Mart. 24. — «
f. Attelelt |
| Uberwintert/
— Jan. 2.— u
4 ees |
Uberwintert/

— « «

SZT oo don
— Mart. 4.

« 9. — u

- Febr. 18. — «
« 10. = i!

« 24. — «

- Mart. 8.— «
Febr. 15. — «
— Mart. 10. — «
= Febr. 21. —. «

« 99. — «

— « DY). «
— « 29 — «
Mart. 1. — «

> DAT DE

— Febr. 17. — «
— « 10. — «
UD «

— Mart. 14. — «

— (in) Kupinovo. 5 db.

5 St.

Kupinovo. Sok.—
Viele.
Karavukova.
Német- Palanka.
Ujvidek.
Bellye.
Szonta.
Doroszlo.
Ó-Verbász.
Uj-Bessenyö.
Sok. — Viele.
Rea.

Fogaras.
FazekastDenes.
Arad.
Sistarovecz.
Dorgos.
Topänfalva.
Nagy-Enyed.
Lelle.
Kolozsvár.
Maros-Vécs.
Görg.-Sz.-Imre.
Köszeg.
Jánosháza.
Szany.
Csákvár.

Nagy-Varad. — |

(Csapatokban. —
In Flügen.)

XLVII. - — Mart. 20. — (in) Dees.
XLVIIa. — Febr. 21. — « Sopron.
« — a 21. « Fels6-Tarkany.
XLVII. — Jan. 31. — « (s.-Somorja. —
: 3 db. — 3 St.

« — Febr. 20. — c Cs-Somorja. —
(Tulajdonkepeni
vonulók. Eigentl.
Zug.)

( — a 927. — « Ghymes.

XLVIIIs. — Mart. 29. — « Geletnek.

« — Febr. 28. — « Tavarna.

( — Mart. 14. — « Ungvár.

XLIX. — « 16.— « Szepes-Béla.

Áttelelt sokfelé. — Német- Palánka túlkéső,
tarthatatlan. — Cs.-Somorja első adata csak
téli tartózkodás számba jöhet.

Hat heuer an vielen Stellen überwintert. —
Német-Palánka zu spät, unhaltbar. — Cs.-So-
morja’s erstes Datum kann nur als unregelmäs-
siges Winter-Vorkommen angesehen werden.

L. (F.) — Febr. 3. — (in) Kupinovo. —
(XLIVao.)
| Lk. (Sp.) — Mart. 29. — « Geletnek.
J. (Sch.) = 55 nap (Tage). (XLVIITa.)
| K.(M.) = Mart. 2.

122, — Sylvia atricapilla, L.

XLVa. — Mart. 29. — (in) Béllye.
XLVIa. — Apr. 14 — « Kolozsvár. —
(Linder.)
« — « .15.— « Kolozsvár, —
(Schenk.)
XLVII. — « 10. — « Kôszeg.
XIbVla. 1% 6. — a Sopron.
XLVII. — « 10.— « Cs.-Somorja.
XLVIII4. — « 28. — « . Zólyom.
« — ( 4. — a Ungvár.
L. (F.) — Mart. 29. — « Béllye. (XLVa.)
Lk. (Sp.) — Apr. 28. — « Zólyom. —
(XLVIIIa.)
J. (Sch.) = 31 nap (Tage).
K.(M.) = Apr. 13.

125. — Sylvia cinerea, Brcusr.

XLVa. — Mai 2. — (in) Fogaras.
XLVI. — Apr. 24 — « Nagy-Enyed.

Du

XLVIa. — Apr. 24. — (in) Kolozsvár.
XLVII. — « 15.— « Köszeg.
XLVIIe. — « 16.— '« Sopron.
XLVILL — « 21. « (s.-Somorja.
XLVIIIa. — « 98.— « Zólyom.

« — « 25. « Tavarna.
L. (F.) - Apr. 15. — (in) Kőszeg. (XLVII.)
Lk. (Sp) — Mai 2. — « Fogaras. (XLVa.)
J.(Sch.) = 18 nap (Tage).
K.(M.) = Apr. 23—24.

124.<— Sylvia curruca, L.

XLVa. — Apr. 8. (in) Fogaras.
XLVI. — « 8. « Nagy-Enyed.
XLVIa. — « 4. — « Kolozsvar.
XLVII. - « 10. — « Köszeg.
XLVIIa. — « 16. « Sopron.
XLVII. — « 14 « Cs.-Somorja.
XLVIIIa. — « 24 — « Zólyom.

« — a 18. — « Eperjes.

« = a 4. — « Ungvár.
XLIX. — « 97. — « Zuberecz.
L. (F.) — Apr. 4. — « Kolozsvár.

(XLVIa.)

Lk. (Sp.) — « 27. — « Zuberecz.(XLIX.)
J.(Sch.) = 24 nap (Tage).
K.(M.) = Apr. 15-16.

125. — Sylvia hortensis, BecHsr.

XLVa. — Apr. 24 — (in) Ó-Verbász.
XLVI. — « 24. — « Nagy-Enyed.
XLVla. — « 25. — « Kolozsvár.
XLVII. — « 22. — « Felső-Lövő.

« — Mai 7.— « Kôszeg.
XLVII. — Apr. 21. « (s.-Somorja.
XLVIIa. — « 24. « Ungvár.

XLIX. — « 27.— « Zuberecz.

L. (F.) Apr. 21. — (in) Cs.-Somorja. —
(XLVIII.)

Lk. (Sp.) — Mai 7.= « Kôszeg. (XLVII.)

J.(Sch.) = 17 nap (Tage).

K.(M.) = Apr..29.

126. — Sylvia nisoria, Bronsr.

XLVa. — Mai 8. — (in) Ö-Verbäsz.
XLVII. — « 7. — « Köszeg.

971
XLVII. —- Mai 8. — (in) Cs.-Somorja.
XLVII. « 5.— « Zólyom.
« - Apr. 27.— « Ungvár.
| L. (F.) Apr. 27. — (in) Ungvár.
(XLVII 4%.)
Lk. (Sp.) — Mai 8. « O-Verbasz. —
(XLVa). Cs.-
Somorja. —
(XLVILI.)
J. (Sch.) = 12 nap (Tage).
K.(M.) = Mai 278.
127. «> Totanus calidris, L.
XLVIa. — Apr. 4. — (in) Izsák.
128. <> Totanus glareola, L.
XLVIa. Apr. 6. — (in) Izsák. — (Csapa-
tok. — Flüge.)
XV —— ew CE Somorja —

11. at

129. <e> Totanus ochropus, L.

XLVa. — Apr.

XLVIa. — Mart. 28. «
« — « 81.— «

XLVII. — Jan. 16. «
« — Apr. 4. — «

11. — (in) Ö-Verbäsz.

Kolozsvár. —
(Linder.)
Kolozsvar. —
(Schenk.)
Cs.-Somorja. —
9 db. — 2 St.
Cs.-Somorja.

3 db: — 3) St.

Somorja első dátuma téli adat.

Somorja s erstes Datum Wintervorkommen.

130. <> Tringides hypoleucus, L.

XLVe. — Apr. 5.
XLVI. vi 4 — à
| XLVIa. pl MOLLE aby
« — « CE x
XLVIII. Jan. 10. «
« Apr. es «
XLVII a. Mart. 30. — «
XLIX. - Apr. 20. «

13. «

« _— «

— (in) Fogaras.

Arad.
Kolozsvár. —
(Linder.)
Kolozsvár.
(Schenk.)
Cs.-Somorja. -
1 db. — 1 St.
Cs.-Somorja.
Ungvar.
Zubereez.
Liptö-Ujvar.

SE
972

Us.-Somorja téli adata erről a fajról mind-
eddig egyedül áll,
(Kunszt) jelentése így szól; cJan. 16. egy dbot

de miután

megfigyelőnk |

| «16. Jänner, 1 St. gesehen ; auch erlegt; war
sehr fetb, ist ein Irrthum ausgeschlossen.
| Jedenfalls eine ausserordentliche Erscheinung.

láttam el is ejtettem ; igen kövér volt.» Tévedés |

a fajban ki van zarva. Mindenesetre rendkiviili |

jelenség.
Cs.-Somorja’s Winterdatum steht bis jetzt

L. (F.) — Mart. 30. — (in) Ungvár. —
(XLVIll«.)

Lk. (Sp.) — Apr. 20. — « Zubereez.(XLIX.)

einzig da, da aber der Bericht unseres dortigen | J.(Sch.) = 22 nap (Tage).
Beobachters (Kunszt) folgendermassen lautet: | K.(M.) = Apr. 9—10.
à 131. <> Turdus iliacus, L.
Az első : Hol? Az utolsó :
Erste: Wo? Letzte:
XLVa. — Mart. 2. — (in) Ö-Verbäsz. — Apr. 24.
« — « 19.— « Réa. — — —
XLVIH. — « 20.— « Cs.-Somorja — — —
XLVIILa. — Apr. 2. — « Zólyom. =;
« — Mart. 24. — « Tavarna. — — —
Az első érkezés formuläja : | XLVa. — Mart. 8. — (in) Fogaras.
Formel der ersten Ankunft : | XLVI. — Febr. 26. — « Nagy-Enyed.
XLVIa. — Mart. 17. — « Izsák.
ILE (095) — Mart. 2. — (in) Ó-Verbász. — | « — « 16. — « Kolozsvár.
(XLVa.) I gr — Febr. 26. — « Maros-Vécs.
Lk. (Sp.) — Apr. 2. — « Zólyom. — | XLVII. — Mart. 3. — « Köszeg.
| (XLVII a.) | XLVH a. — Febr. 23. — u Sopron.
J.(Sch.) = 32 nap (Tage). | « — Mart. 10. — « Miklosfalu.
K.(M.) = Mart. 17—18. | XLVII. — « 13.— « (s.-Somorja.
| XLVIITa. — « 8. — a Zólyom.

132. <> Turdus merula, L. | i — « 19— « Eperjes.
XIV. — Mart. 3. — (in) Karavukova. « — a 10.— « Tavarna.

« = i « Ujvidek. | ( — « 13.— « Ungvár.
XLVa. — Mart. 1. — « Szonta. | XLIX. — « 24. — « Zuberecz.

( — « 1. — « Doroszlo. « — « 14 — « Liptö-Ujvar.
XLVI. — « .— « Bereczk. ( — « 4. — « Szepes-Bela.
XLVla. — {peintes « Kolozsvár. |

« — Febr. 28. — « Maros-Vees. | L. (F.) — Febr. 23. — (in) Sopron.
XLVII. — Mart. 22. — « Nagy-Varad. (XLVIIa.)
XLVII. — Febr. 28. — « Selmeczbanya. | Lk. (Sp.) — Mart. 24. — « Zuberecz.

(XLIX.)
L. (F.) — Febr. 28. — (in) Maros-Vées. — | J.(Sch.) = 30 nap (Tage).
(XLVIa). — Sel- | K.(M.) = Mart. 9-10.
meezbänya. — |

(XLVIII.)

Lk. (Sp.) — Mart. 22. — « Nagy-Varad. —
(XLVIL.)

J.(Sch.) = 23 nap (Tage).

OUEN Mera

133. <— Turdus musicus, L.
XLVa. ~~ Febr. 26. — (in) Bellye.
( Mart. 2. — « Uj-Bessenyo.

134. <*> Turdus pilarus, L.

| XLVa. — Febr. 16. — (in) Bellye.

| « _ « 9—-98. « O-Verbasz.

| « — Mart. 9.— « Fogaras.

| XLVI. — {apie} « Arad. Egy 30—40

dbbol álló csapat

| attelelt; február

15-én eltüntek.—

Ein Flug

von

etwa 30-40 St. |

hat iberwintert;

,

273

Szepes-Bela im Verhältnisse zu den übrigen

Stationen für heuer zu spät, wird nicht ver-

wendet.

L. (F.)

(Lie. (Sp.)

J. (Sch.)

am 15. Feber
waren sie ver- |
schwunden.
XLVIa. — Mart. 17. — (in) Izsák.
« — « 29. — « Kolozsvàr.
XLVII. Jan. 1—Mart. 6. a Köszeg.
XLVIIa. Jan.22—Mart. tte) (in) Sopron. —

XLVIIIa. — Febr. 27. — (in) Ungvár.

Mitte

Csapatok. Flüge.
Az
utolsók.
Letzten.

135. <> Turdus torguatus, L.

XLVa.
XLIX. — Apr.
« == Mart. 98. —

se

«l

«

— Mart. 26. — (in) Fogaras.

Zuberecz.
Szepes- Béla.

136. «> Turtur auritus, Gray.

» XLIVa. — Apr.
XLV. = Mea
XLVa. — «

« — «
XLVI. = PK
XLVIe. — «
XLVII. — «
XLVIIa. «
EME = a
XLVIIIa. — «
XLIX. — Mai

8. — (in) Kupinovo.

Német-Palánka.
Bellye.
Ö-Verbäsz.
Fogaras.
Sistarovecz.
Nagy-Enyed.
Lelle.

Izsák.
Kolozsvár.
Maros-Vécs.
Köszeg.
Sopron.
Miklosfalu.
Budakesz.
Nagy- Maros.
Visegrád.
Gödöllő.
Valkó.
Cs.-Somorja.
Ghymes.
Zólyom.
Eperjes.
Tavarna.
Ungvár.
Szepes- Béla.

Szepes- Béla a többi állomásokhoz képest az

idén túl késő, figyelembe nem jó.

K.(M.

Die |

137. — Upupa epops, L.

| XLIVe.
| Rave

«
XLVa.

«

| XLVI.

XLVII.

XLVII a.

XLIX.

-— Apr. 8.

~-- « DEN

= 22 nap (Tage).

= Apr. 18-19.

— Apr. 20. —
— u = x
_— u DRS
— u I. — «
— « 14. — «
— a Et

« Gr

— Mai 6. — u

(do: «

— Apr. 10. — «
— « 14. «
— dl 15. — «
— « 2. — «
— « 4. «
Mart. 30. — «

— Apr. 7. — u
— Mart. 19. — «
— Apr. 10. — «
— « 16.— «
« 95. 4

— « 8. «
« 10. — «

« 9. — u

— ( 7. — «
— «a 17. — «
— « 110. in
— « 26. — u
— « ar «
et, LS
‘ Ar

— u S. — u
« 10. — «

— « 15.— a
— ( 19. — a
— (1 90. — «

(in)

(in) Sopron. —-

(XLVIIa.)
Zólyom.
(XLVI Ila.)

Kupinovo.
Nemet-Palanka.
Ujvidek.
Bellye.
Fogaras.
Arad.
Sistarovecz.
Totvarad.
Topanfalva.
Nagy-Enyed.
Bereczk.
Tur.
Kis-Harta.
Izsák.
Kolozsvár. —
(Linder.)
Kolozsvdr. —
(Schenk.)
Maros-Vees.
Görg.-Sz.-Imre.
Laposnya.
Felsö-Lövö.
Csákvár.
Deés.
Sopron.
Miklósfalu.
Valkó.
Cs.-Somorja.
Ghymes.
Selmeczbanya.
Zólyom.
Eperjes.
Tavarna.
Dubrinics.
Ungvár.
T.-Sz.-Márton.
Zuberecz.
Szepes- Béla.

274

Tólvárad és Topanfalva tarthatatlan kesök. |
Totvärad und Topanfalva unhaltbar spät.

L. (F.) — Mart. 19. — (in) Maros-Vécs. —
(XLVIa.)

Lk. (Sp.) Apr. 26. — « Selmeezbanya.
(XLVIII.) |

J.(Sch.) = 39 nap (Tage).

Re) (Mi) EA preso

138. — Vanellus cristatus, L.

XLIVa. — Febr. 26. — (in) Kupinovo. |
XLV. — « 16. — « Karavukova. |
« = « DN Ujvidék. |
XLVa. — Jan. 5.— « Bellye. Egy csa- |
patban 21 db. —
Ein Flug zu 21 St. |
« — Febr. 26. — « Szonta. |
« — « 16. — « Doroszlo. |
« - Mart. 1.— « Ó-Verbász. |
« Febr. 25. — « Boesar. |
« - Mart. 1.— « Uj-Bessenyé. — |
Csapatok. — In |
Flügen.
« — Lu 8. — « Fogaras.
XLVI. — Febr. 11. — « Fazekas-Dencs.
« — Mart. 10. — « Nagy-Enyed.
« — « 15, « Taploeza.
XLVIa. — Febr. 19. — « Lelle.
« — Mart. 7. — « Kis-Harta. |
« — « 3. — « Kolozsvár. — |
(Sehenk.) |
« — u 4. — « Kolozsvar. — |
(Linder.
XLVI. — Febr. 19. — « Kôszeg.
( — a 18. — « Janoshaza. |
« — « 16. — « Szany. |
a — Mart. 9.— « Nagy-Várad. |
XLVIIa. — Febr. 27. — « Sopron.
« « 27. — « Miklösfalu.
« — « 19. — « Gödöllő.
« — « 90. — « Jászberény.
XLVII. — « 27.— « Cs.-Somorja. |
( © 27.— « Ghymes.
« MOT “Zeliz. |
« -.« D — « Ges. |
XLVII. Mart. 25. « Tavarna. |

INTER)
| Lk. (Sp.)_ — Mart. 15. — «

'K.(M.)

IL. (FP)

Bellye csakis mint rendkivüli vonulasi jelen-

| ség jöhet figyelembe s mint ilyen nagyon érde-

kes, de a vonulási formula megállapításánál

| rendes vonulási adatként nem szerepelhet. —
| Tavarna túl késő.

Bellye's Datum kann nur für eine ausserge-
wöhnliche, obwohl sehr interessante Zugs-
erscheinung angesehen werden, muss aber bei
Aufstellung der Formel unberücksichtigt wer-
den. — Tavarna, zu spät.

— Febr. 11. — (in) Fazekas-Dencs.—
(XLVL)

Taplocza.(KLVI.)
J. (Sch.)

33 nap (Tage).
Febr. 27.

I

139. <> Yunx torquilla, L.

| XLVa. — Apr. 5.— (in) Béllye.

« — « 22.— « Fogaras.
XLVI. — « 8. — « Nagy-Enyed.
XLVla. — « 29. — a Visz.

« SS Le esas

« — « 2. — « Kolozsvár. —

(Schenk.)
« — A 9. — « Kolozsvár. —
(Linder.)
XLVII. — « 9. — « Felsö-Lövö.

« = "À 4. — « Köszeg.
XLVIIa. — « 11.— « Sopron.
XLVIII. — « 15.— « Cs.-Somorja.

( ui 9. — « Selmeczbanya.
XLVIHa.— « 15. — « Zólyom.

« — « 12. — « Tavarna.

« — « 14 — « Ungvár.
XLIX. — « 18. — « Liptö-Ujvar.

« — a 17.— « Szepes-Bela.

Visz, Izsák túl késők, tarthatatlanok.
Visz und Izsák zu spàt, unhaltbar.

— Apr. 2. — (in) Kolozsvár. —
(XLVIa.)
Lk. (Sp) — « 22. — « Fogaras.(XLVa.)
J. (Sch.) = 21 nap (Tage).
KW) Se Apr 12:

Mr;

to
=]
OT

Az 1897. év folyamán átteleltek : "

Im Jahre 1897 haben überwintert : "

«> Accentor modularis, L.
<e> Alcedo ispida, L.

<a> Anas boschas, L.

<— Ardea cinerea, L.

<> Cerchneis linnuncula, L.
<> Circus eruginosus, L. ! !
<e> Columba oenas, L.

<> Colurnix dactylisonans, Mey

<a> Emberiza miliaria, L.
<e> « schoeniclus, L.
<> Krilhacus rubecula, L.
<> Fringilla coelebs, L.

<— Fulica atra, L.

<-> Gallinula chloropus, L.
<e> Larus ridibundus, L.

<> Ligurinus chloris, L.

<— Motacilla alba, L.

<> Nyctiardea nycticorax, L.
<> Ortiyometra minuta, Pall.
<—> Platalea leucorodia, L.!!!
<> Podiceps minor, Gm.

<> Pratincola rubicola, L.
<> Rallus aquaticus, L.

«> Scolopaa rusticola, L.

<> Serinus horlulanus, Koch.
<> Sturnus vulgaris, L.

«> Totanus ochropus, L.
<> Tringoides hypoleucus, L.

(in) Ungvar.

Ujvidek, Köszeg.

Köszeg.

Ujvidek.

Ujvidék.

Ó-Verbász, Sopron.

Ujvidék, Fazekas-Dencs.

Karavukova, Ó-Verbász. Felső-Káld.

Bekes-Csaba.

Ö-Verbäsz.

Ujvidék, Ö-Verbäsz, Janoshaza, Sopron.

Ujvidek, Kolozsvar, Köszeg.

Bellye.

Ö-Verbäsz.

Ujvidek.

Ujvidek.

Ujvidék, Bellye, Ö-Verbäsz, Sopron, Gács.

Bellye.

Ö-Verbäsz.

Bellye.

Ö-Verbäsz.

Sopron.

Ö-Verbäsz.

Kupinovo, Német-Palanka, Detkoyacz, Vaszar, Nagy-Dorogh,
Koszeg.

Kolozsvár. ;

Karavukova, Ujvidek, Bellye, Szonta. Doroszló. Cs.-So-
morja.

Cs.-Somorja.

Cs.-Somorja.

<— Vanellus crislalus, L. « Bellye.
Osszesen 29 faj.
Zusammen 29 Arten.
* Vagy legalább néhány téli előfordulási adatot | * Oder weisen wenigstens einige Winter-Aufenthalts-

mutatnak fel.

Daten auf.

Az 1896-ig bezárólag megällapitott országos köz6pszämnäl korábban érkeztek az idén :

Früher als das Landesmittel (einschliesslich bis 1896 ausgerechnet) sind heuer angekommen:

Hány nappal ? |
Mit wie viel |
Tagen ?

A következő fajok

Die folgenden Arten

23 <> Anthus pratensis,
29 <—> Monticola saxatilis,
19 <>> Larus ridibundus,*
18 <— Gallinula chloropus,
17 <—> Fulica atra,
15 <> Emberiza miliaria,
14 <> Turdus merula,
13 <— Alauda arborea,
13 ‚<> Muscicapa atricapilla,
12 <e+ Alauda arvensis,
12 <— Milvus korschun,
11 <—> Motacilla boarula,
11 <— Pratincola rubicola,
8 <— Aegialitis fluviatilis,
8 <— Aquila nevia,
8 | <—> Ciconia nigra,
7 | <o> Erithacus rubecula,
7 | «> Nyctiardea nycticorax,
7 | <o> Sturnus vulgaris,
6 > Cuculus canorus,
6 <— Cypselus apus,
6 |<—> Ficedula rufa,
6 | <> Fringilla celebs,
6 <—> Milvus ictinus,
6 <—> Ruticilla tithys,
6 <> Acrocephalus turdoides,
5 <— Ardea minuta,

(Hány nappal? A következő fajok
Tagen? | Die folgenden Arten

5 <— Chelidon urbica

5 <> Gallinago scolopacina,

5 <> Scolopax rusticola,

5 <> Turdus iliacus,

4 <&> Ligurinus chloris,

A <—> Pratincola rubetra,

4 <— Querquedula crecca,

4 <— Sylvia cinerea,

re <— Vanellus cristatus,

4 <— Turdus musicus,

3 <— Columba palumbus,
<—> Motacilla alba,

3 <— Turtur auritus,

2 <—> Ardea purpurea,

2 <> Numenius arquatus,

2 <— Oriolus galbula,

9 <— Sylvia atricapilla,

2 <> Sylvia hortensis,

2 «> Yunx torquilla,

1 \<—> Ciconia alba,

1 |< Cotile riparia,

1 <> Serinus hortulanus,

1 <— Sylvia curruca,

1 <— Sylvia nisoria,

Osszesen 51 faj.
Zusammen 51 Arten.

Az 1896-ig bezárólag megállapított országos köz6pszämnak megfelelöleg érkeztek az idén :

Entsprechend dem Landesmittel (bis inclusive 1896 ausgerechnet) sind heuer angekommen :

<— Acrocephalus arundinaceus,
<> Accentor modularis,

<— Anthus trivialis,

<— Ardea cinerea,

* Dült betükkel azok a fajok vannak nyomatva a tablaza-
tokban, a melyeknek közepszäma kevés, t. i. 4-nél kevesebb
adatra támaszkodik. Lásd erre vonatkozólag Aquila IV. 1896.
p. 110, 3-ik bekezdésben mondottakat.

<> Columba oenas,

<> Turdus torquatus,

<— Saxicola œnanthe,

<> Acrocephalus palustris.
Osszesen 8 faj.
Zusammen 8 Arten.

* In den Tabellen sind mit cursiver Schrift jene Arten
gedruckt, deren Mittel auf ungenügende, das heisst auf
weniger als 4 Angaben basiert. Siehe diesbezüglich unsere
Bemerkung in Aquila IIT, 1896 p. 110, 3. Abschn.

Az 1896-ig bezárólag megállapított országos középszámnál későbben érkeztek az idén :

Spáter als das Landesmittel (einschliesslich bis 1896 ausgerechnet) sind heuer angekommen :

Hány nappal ? /
Mit wie viel
Tagen ?

A következő fajok
Die folgenden Arten

ce

<— Ficedula trochilus.
1 <—> Hirundo rustica,
2 | <> Cerchneis tinnuncula,
2 <— Cerchneis vespertina,
2 <> Circus eruginosus,
2 \ «> Coturnix dactylisonans,
9 \ «> Erithacus philomela,
9 | —— Falco subbuteo,
2 <> Locustella navia,
2 <— Tringoides hypoleucus,
3 <— Muscicapa collaris,
3 <> Ruticilla phcenicura,
3 <— Upupa epops,
I. | <> Emberiza schwniclus,
A. i «— Lanius minor,
5 | <> Buteo vulgaris,
5 <— Muscicapa grisola,
6 <— Erithacus luscinia,

Ha mar most tablazataink eredményeit egy-
bevetjük kitünik, hogy az idén (1897):

29 faj ;
51 «
középnek megfelelöleg « 8 «
középnél későbben «

« «

« «

Az 1897. évi tavaszi vonulás jellege tehát
Magyarországon normálisan korainak mond-
halo.

Ki kell azonban itt külön is emelnem az idei
attelelé fajoknál észlelt rendkivüli jelenségeket,
melyek közül különösen a Platalea leucorodia
téli előfordulása hazánkban mindezideig példát-
lanul áll.

Ha még az érkezések eredményét rendek
(Ordo) szerint is csoportosítjuk, a következő-
kép alakul az egyes rendek egymáshoz való vi-
szonya :

Aguila. V.

Hány nappal?
Mit wie viel
Tagen ?

A következő fajok

Die folgenden Arten

6 <> Locustella fluviatilis,

6 <—> Ortigometra crex,

Ti <> Anas boschas,

7 <— Querquedula circia,

8 <— Acrocephalus phragmitis,
à — Coracias garrula, |
8 <— Ficedula sibilatrix,

9 <— Lanius collurio,

9 <— Sterna fluviatilis,

10 <— Ortigometra porzana,

11 <— Hypolais icterina,

11 <—> Motacilla flava,

Il <> Totanus ochropus,

14 <—- Anser cinereus,

14. <— Circus cyaneus,

14 <—> Locustella luscinioides,
15 <— Grus cinerea,

16 <> Caprimulgus europæus,

| Osszesen 36 faj.
Zusammen 36 Arten.

Wenn wir nun die Resultate unseres Tabel-
len zusammenfassen, ergiebt es sich klar, dass
D
heuer:

29 Arten überwintert haben :

5l « früher
S «entsprechend und
36 « spüler

eingetroffen sind, als dies unsere allgemeine
Landesmittel gestatten würden.

Mithin ist der Charakter des 1897-er Früh-
jahrszuges normal-früh zu nennen.

Wir müssen aber auch noch hier besonders
betonen, dass das heurige Jahr ganz auffallende
Erscheinungen mit sich brachte, besonders die
gelegentlichen Überwinterungsdaten betref-
fend. Besonders auffallend ist das Winter-Vor-
kommen von Platalea leucorodia, das bis heute
in Ungarn gänzlich beispiellos dasteht.

Wenn wir noch das Resultat auch nach Ord-
nungen (Ordines) untersuchen, so erhalten wir
folgende Tabelle.

36

Korábban Megfelelőleg | Késébben
Früher |Entsprechend Später

a Species
RFAGEIDI LO SER ae RE 3 — 6
II. Passeriformes. __. __. 30 6 20
HN SCANSONES zzz A eee 2 — -—
IVSColumba ee Es 2 1 —
V. Galline VARESE — — 1
MIAGE ee 19 1 5
VIE Natatoren 02 CR ae —— | 4
Osszesen — Zusammen 51 8 | 36

Magyarország területét az 1897. évi tavaszi vonulás alatt megszállták :

Ungarns Territorium haben wáhrend des Frübjahrszuges i. J. 1897 besiedelt :

A következő fajok

Die folgenden Arten

Anthus pratensis __ __
Ciconia alba. __ __
Grus cinerea _ ee
Coturnix dactylisonans__
Anser cinereus ___
Muscicapa atricapilla
Nyctiardea nycticorax_
Sturnus vulgaris __ ___
Pratincola rubetra ___
Scolopax rusticola ___
Motacilla flava _
Hirundo rustica
Cerchneis tinnuncula _
Alauda arvensis___
Gallinula chloropus.
Cuculus canorus _ ___
Columba palumbus_ __
Cotyle riparia __ ___.
Aquila nevia__ __ __
Fulica atra __ LE
Querquedula crecca ___
Motacilla alba _
Columba œnas . .
Upupa epops .
Ardea purpurea
Falco subbuteo ___

Ardea cinerea __ __

Nap
alatt
Binnen
Tagen

5 végül következik

idei középszámokból összeállított vonulási nap-

tár 1897-re.

utolsó táblázatunk

A következő fajok |
Die folgenden Arten |

Chelidon urbica __
Amas boschast 2 7
Lanius collurio __ __
Coracias garrula__
Monticola saxatilis _ ___
Pratincola rubicola ___ |
Milvus ietinus_ __ __
Vanellus cristatus __.
Motacilla boarula __ __.
Turdus iliacus __ ___
Oriolus galbula __ ___.
Frithacus luscinia ___
Rieedularuta 27722 |
Erithacus rubecula ___ |
Sylvia atricapilla __ __
Serinus hortulanus ___
Turdus musicus __ __
Cypselus apus .-. ---
Acrocephalus arundinaceus)
Alauda arborea ___
Fringilla ccelebs_ |
Gallinago scolopacina __
Milvus Korschun_

Ruticilla phœnicura .. |
Ruticilla tithys _ __
Ortigometra crex ___
Aesialitis fluviatilis |

az |

| tenen Mi

at A következő fajok Dan
Binnen Die folgenden Arten Binnen

Tagen LE Tagen
35 Aerocephalus turdoides__ | 24
34 || Sylvia curruca __ __. «
33 || Turdus merula 22 22593

« Anthus trivialis... ___ 92

« Saxicola œnanthe _ __ «

« Ficedula trochilus ___ «

« Tringoides hypoleucus | a

« Ligurinus chloris ___ «
32 Turtur auritus M" «

« Yunx torquilla _. __- 21

« Accentor modularis __| 19
3] Numenius arquatus ___ «

« Muscicapa grisola__ __ | 18

« Sylvia cinerea cae

« Sterna fluviatilis __ =, | 17
30 || Ciconia nigra __ pl

€ Sylvia hortensis __ __| a
29 Querquedula circia __ 16
25 Caprimulgus europæus = | 15

« Emberiza miliaria «

« ÉANTUS I e
27 Sylvia nisoria __ __ 12

« Cerchneis vespertina 9
26 Erithacus philomela . . 7
95 Ficedula sibilatrix __ 6
24 Muscicapa collaris «

«

ttelzahlen.

Zuletzt folgt nun unsere letzte Tabelle: die
| Zusammenstellung des Zugskalenders für das
| J. 1597, und zwar auf Grund der heuer erhal-

979

Magyarország vonulási naptára 1897-re. — Ungarns Zugskalender für d. J. 1897.

Az érkezési datumok- Az érkezési datumok- |
böl pa Madärfaj: böl pro | Madärfaj :
A ae Der folgenden Vogelart: er nee | Der folgenden Vogelart:
Ankunftstage Ankunftstage
| |
Február! 17—18 |<e> Alauda arvensis, L.— Aprilis | 4-5 |< Saxicola œnanthe, L.—
« 24 |<e>Emberiza miliaria. L.— « 6 |< Muscicapa atrieapilla, L.—
‘ 27 <— Vanellus eristatus, I. « | 6—7 e Ficedula trochilus, L.—
Martins | <e> Columba œnas, L. — « | 7 |< Upupa epops, L.—
« 1-2 |<— Fuliea atra, L.— « | S \<— Cuculus canorus, L.—
a 2 |<o> Sturnus vulgaris, L.- « 9-10 <—» Hirundo rustica, L.—
a 2—3 |<e> Fringilla ccelebs, L.— « | «| Anthus trivialis, L.—
« 4-5 |< Motacilla alba, L.— « | « Pes Tringoides hypoleueus, L.—
« 5--6 |> Alanda arborea, L.— « | 12 <— Chelidon urbica, L.—
« « <> Anthus pratensis, L.— a « <—> Monticola saxatilis, L.—
« 6-7 | Querquedula erecca, L.— « « (<> Yunx torquilla, L.—
a 7 <— Columba palumbus, L.— « 19—13 |<— Motacilla flava, L.—
a 7—8 |<e> Motacilla boarula, L. ‘ 13 |< Sylvia atricapilla, L.—
« « css Anas boschas, L.— « | 15-16 -— Acrocephalus turdoides,
« 9-10 |> Turdus musicus, L.— | | Mey.—
a II | «> Turdus merula, L.— a | « <—> Sylvia curruca, L.—
« « <-> Numenius arquatus, L.— a | 16-17 |<—> Cotile riparia, L.—
« 11—19 |<o> Ligurinus chloris, L.— A | 18 |—— Sterna fluviatilis, Naum.—
a 12 |< Gallinula ehloropus, L.— « | 18-19 |> Turtus auritus, Gray.—
‘ « <—> Pratincola rubicola, L.- x | 99 <-> Erithacus philomela,
“ ‘ <> Gallinago scolopacina, Bp.— | | Bechst.-
« 13 | <e> Erithacus rubecula, L.— | 99.93 |< Ficedula sibilatrix,
a 13—14 |<—> Ardea cinerea, L.— | | 3echst.-—
« 14 | <> Milvus ictinus, Sav. 7 A 16 Muscicapa collaris,
‘ 16 .|< Ruticilla tithys, Scop.— | Bechst.
a | 16-17 |<e> Scolopax rusticola, L.— A | .93 1<—+ Cerchneis vespertina, L.—
« | 17—18 => Turdus iliacus, L.- a | 93-94 |<—> Sylvia cinerea Bechst.—
« 21 -—; Ciconia nigra, L. P | 94 [e Erithacus luscinia, L.—
« 22 <—> Anser cinereus, Mey.— 6 | 94-95 |<— Acrocephalus arundina-
« « <> Ficedula rufa, Bechst, — | | ceus, Gm.
« 23 <> Cerchneis tinnuncula, L.— È | 9596 [Re Oriolus galbula, L.—
« | 24-25 <— Querquedula circia, L.— È | 97 TO RTE dactylisonans,
« | 26 |—>Gruscinerea, L.— | | Mey.—
a | 27 |> Milvus korschun. Gm.— pi #09. > Cypselus apus, L.—
_ « 28 <—> Nyctiardea nycticorax, L.— = | A <> Sylvia hortensis, Bechst.—
« | 30 <s+ Accentor modularis, L.— a 90 <> Coracias garrula, L.—
Mart.51.| Apr. 1. <> Aegialitis fluviatilis, Maris 1-2 |< Muscicapa grisola, L.—
Bechst.— u 9—3 <> Sylvia nisoria, Bechst.—-
Aprilis | 1 <— Ciconia alba, L.— 8 4. «— Lanius minor, Gm.—
{ | ‘ <— Aquila næviva, L.— a 10 <— Caprimulgus europ@us, L.—
‘ x <— Ardea purpurea, L.— a | 10-11 [— Ortigometra erex, L.
a | 2-3 16 Falco subbuteo, L.— à 4. | Lanius collurio. L.
a | « <— Ruticilla phoenicura, L.—
‘ 4 <— Pratincola rubetra, L.— Köszeg, 1898, Junius 30.
a 4—5 | <e>Serinus hortulanus, Koch.—

A madarak vandorlasa.

Irta dr. PALAckY J. tanár.

II. Äzsia.!

Közép-Ázsiára nézve nincsenek adataink.
Azonban fel kell tennünk, hogy Tibetnél a vo-
nulást megszakítja a táplálék hiánya, a száraz-
ság, valamint e vidék feltétlen magassága és
öldöklő hidege.? Tudjuk, hogy Gilgitben a lú-
dakat gödrökben fogdossák, melyekben tőrök
vannak felállítva ; olyan nagy e madarak szomju-
sága. Még a Himalájának két véghajlása is, a
keleti és a nyugoti (Kafirisztanban) a világnak
azon vidékei közé tartozik, a melyek kevéssé
ismeretesek. A Henrik orleans-i herczeg gyűjte-
menyeben levő 216 fajból 120 Keleti- Tibetből
és Nyugot-Kinából (Sze-Tehuen), 73 Turkesz-
tänböl (Lob-Nor) és 95 faj Eszak-Azsiäböl került.

Gilgitre vonatkozölag vannak birtokunkban
megfigyelések dr. Scunvy-töl, Pamirra nézve
SEVERZOW-tól? (Dixon pg. 196), de ez kevés egy
akkora területet illetőleg. Sajnos, hogy a Prye-
WALSKI-féle gyűjtemény nem ismeretes egész tel-
jességében, minthogy közzététele, a mennyire
én tudom, a 142. számmal (Anthus spinoletta ;
3. füzet) megszünt, de ezt az utolsó utazás le-
irása (orosz szöveg) kárpótolhatja legalább vala-
mennyire, mert Dél-Turkesztán hegységeinek
256 faja ott nincs mind elészámítva.

Emlitsük meg a GRUM-GRZIMAILO gyűjtemé-
nyét Pamirból (136 faj, részl. Brancmi), észak-
nyugotról a Russow gyűjteményét (419 faj), a
jarkandi gyűjteményekről (Hume, Scunny) nem
is szólva.

A megtett minden kifogások mellett két vonu-
lást ismerünk el, ú. m. keletit és nyugotit, a
melyek észak felé legyezőszerűleg s egymást
keresztezve ki. Például a Larus
minutus nyugotról, a mely egész Jakuczkig,
Ochoczkig jut, de Mongolországban és Kinában

szélesednek

nem fordul elő.
A vizi fajok költözködése Azsiában a folyók-
nak és tavaknak nagyon szabálytalan szétoszla-

1 Lásd «Aquila» IV. kötet 213. old.
* Lásd HENDERSONnak a madarak Nyugoti-Tibet-

ben való ritkaságára vonatkozó megfigyeléseit. (Sever-
zow pg. 278.)
* Bull. Soc. Imp, Natur. Moscou 1880. 234. s

köv. lap.

La migration des oiseaux.

Par M. Prof. Dr. J. PArzACKY.

II. Asie.!

Nous manquons de dates pour l'Asie centrale.
Mais il est a présumer, que la migration est
arretee au Thibet par le manque de nourriture
et la sècheresse, comme par l'altitude absolue
et le froid mortel de ces parages.? Nous sa-
vons, qu'on capture au Gilgit les oies par le
moyen des puits, où l'on leur tend des pièges —
tant leur soif est grande. Même les deux versants
du Himalaya, Voriental et l’occidental (au Kafi-
ristàn), appartiennent aux contrées les moins
connues du monde. La collection du prince
Henri d'Orléans comptait parmi 216 esp. 120
du Thibet oriental et de la Chine occidentale
(Sze-Tehuen), 13 du Turkestan (Lobnor) et 95
esp. du nord de l’Asie. Pour le GILGIT, nous avons
les observations du dr. Scunny, pour le Pamir
Severzow® (Dixon p. 196), mais c'est peu pour
une contrée si étendue. Il est á regretter, que la
coll. PRIEVALSKI n’est pas tout a fait connue, la
publication ayant (a ce que je sais) cessé avec
le No. 142 (fase. 3) (Anthus spinoletta), mais le
récit (russe) du voyage dernier peut y suppléer
à la rigueur seulement, car les 256 espèces des
montagnes du Turkestàn du sud ny sont pas
énumérées toutes.

Mentionnons la coll. GRUM-GRZIMAILO du
Pamir (136 esp. det. BrancHI) pour le nord-ouest
la coll. Russow (419) sans parler des collections
du Yarkand (Hume, ScuLny).

Toute réserve faite, nous reconnaissons deux
migrations : de l’est, et de l’ouest, qui se répan-
dent au nord en éventail, de manière à se croi-
ser. Par ex. Larus minutus de l’ouest, qui ar-
rive jusgu a Yakutsk, Ochotsk mais manque a
la Mongolie et la Chine.

La migration des espèces aquatiques depend
de la distribution des fleuves et des lacs, en

! Voir l’«Aquila» Tom. IV. pag. 213.

? Voyez de HENDERSON (SEVERZOW
pag. 278) sur la rareté des oiseaux au Thibet occid.

* Bull. Soc. Imp. Natur. Moscou 1880. p. 234. sg.

l'observation

sától van feltételezve. Nema sabinei ismeretes
Callaoból, nyárban Taimirig s a Léna deltájáig
hatol.

Ázsia vándormadarainak fő telelési telepe
Kelet-India, azonban vannak olyan fajok is, a
melyek a Papua-szigetekig és Ausztráliáig, mások
még Észak-Afrikäig, sőt a nyugoti költözőknek
egy része egész délkeleti- és keleti Európáig
hatolnak el.

A keleti vonulás paleotropikusabb, endemi-
kusabb, mint a nyugoti.

Ázsiának nincs antarktikus költözködése, de
a Himalájánál van merőleges vonulása,
gazdagabb más hasonléknal.*

a mely

A sarkköri vidékek nem eléggé ismeretesek :
például nem tudjuk (Saunders után) hol fészkel
a Kamcsatkából, Pitlekajból és a Léna deltájá-
tól való Rodosthethia rosea faj, a melynek
különben fiókáit találták St.-Michaelen
(Alaska) október elsején.

Hol fészkel a Tringa subarguata Taimiron
kívül, kérdi SHARPE (590. lap.)

Bizonyára van meglehetős bizonytalanság,
pld. az Accentor nepalensis fajnál, a mely tele-
pedve van Sikkimben, telel Gilgitben, nyaral
Afganistánban és Kis-Ázsiában; hogyan tud-
junk hasonló jelenségeket kimagyarázni? Nem,
tudjuk, hogy a Chelidon urbica fajnak azok az
egyénei, a melyek Indiában egész Nilgiriig telel-
nek, nyaralni Gilgitbe,

már

vagy azon jóval túl
mennek? hogy az Anthus japonicus, mely a
nyarat Kelet-Ázsiában egész Kamcsatkáig tölti,
és Nepálban, Kinában, sőt Moultanban és Sind-
ben (Kurrashee) telel, délen olyan legyezőszerű
egy eloszlása van-e, mint annyi más, télben
Indiától egész be Óczeániába szétszórt fajnak.
Olyan fajok is vannak, a melyek Közép-Tur-
kesztánban telelnek (lásd alább), mint a Merula
maxima az Eleagnus vagasokban Kashgar és
Jarkand közelében. A Kasmirban és Gilgitben
megtelepült Motaeilla personata Indiában telel,
a nyarat meg Turkesztánban, Persiában és Afga-
nisztänban tölti. A nyárban a Himalajan 6000‘
nál magasabban előforduló Molacilla melanops,
a mely

Kasmirban, Afeanisztánban fészkel,

* A Himaláján fészkelő madarak közül legyenek
megemlítve: a Totanus glottis Pamirból, Scolopur rusti-
cola (10,000! mag.), Anthus similis, rosaceus (15,000'-ig),
Motacilla melanops, Carpodacus erythrinus (11,000),
Emberiza fucata, stewarti,‘ Aceentor Jerdont (lásd:
Oates), Merula albicineta (nyárban 13,000", télben
7000’).

281

Asie fort irrégulière. (Nema sabinei connu du
Callao en été au Taimyr, au delta de la
Léna).

Les Indes sont le grand centre d’hivernage
pour l’Asie, mais il y a des oiseaux, qui penè-
trent jusqu'à Papouasie et Australie, d'autres
en Afrique du nord.

De même une partie des migrants occidentaux
arrive dans l'Europe du sudest et de l’est.

La migration de l’est est plus paléotropique,
plus endémique, que celle de l’ouest. L'Asie n'a
pas de migration antarctique, mais une migra:
tion verticale au Himalaya, qui est plus riche
que les autres semblables.*

Les contrées arctiques ne sont pas assez con-
nues, par ex. nous ne savons pas (ex SAUNDERS)
où niche la Rhodostethia rosea du Kamtchatka,
de Pitlekaj (Vega), du delta de la Léna, mais
qui avait des poussins à St.-Michael (Aljaska) le
| octobre.

Où niche Tringa
SHARPE (pag. 590 —

subarquata, demande
excepté le Taimyr.).

Il ya bien une certaine incertitude par ex.
chez l’Accentor nepalensis, résident au Sikkim,
hivernant au Gilgit, en été dans l’Afganistän,
l’Asie Mineure — comment doit on expliquer
des phænomènes pareils? Nous ne savons pas
si les ex. de Chelidon urbica, qui hivernent en
Inde jusqu'aux Nilgeries, passent l'été au Gilgit
ou vont plus loin, si par ex. l'Anthus japonicus,
qui passe l'été dans l'Asie orientale jusqu'au
Kamtchatka et hiverne au Nepal, en Chine,
même au Moultan en au Sind (Kurrachee), a une
distribution analogue et éventail au sud, comme
tant d'autres espèces, distribuées en hiver de-
puis l'Inde jusqu'en Océanie. Il y a même des
central
(v. plus loin), comme Merula maxima aux tail-

espèces qui hivernent au Turkestan
lis d’Eleagnus près de Kachgar et de Yarkand.
Motacilla personata södentaire au Cachemire, au
Gilgit, hiverne en Inde et passe l'été au Tur-
kestan, en Perse, en Afganistan. Motacilla mela-
nops, en été au Himalaya au dessus de 6000,
qui niche au Cachemire, dans VAfganistan, hi-

* Mentionnons parmi les oiseaux, qui nichent au

Himalaya: Totanus glottis aa Pamir, Scolopaw rusti-
10,000" s.
(jusqu’en 15,000’ s. m.), Motacilla melanops, Carpo-

cola (jusquen m.), Anthus similis, rosaceus
dacus erythrinus (11,000'). Emberiza fucata, stewarti,
Accentor jerdoni (voir OATES). Merula albicineta en
été 13,000’, en hiver 7000" ete,

egész Indiában telel, mint az Anthus similis is.
A Gallinago solitaria fajt találták januäriüs
hóban Tibetben, Ferganäban, Kashgarhoz közel.
A sarkköri madarak között, de a melyek Pamir-
ban is költenek, találjuk az Actitis hypoleucus,
Totanus ochropus, glottis, glareola, Tringa tem-
minckii fajokat.

Hogyan magyarazhassuk, hogy a Sterna an-
glica, a mely fészkel Kasmirban (Walan tó),
Pamirban, a Kirgizi szteppeken, a Hoang-Ho völ-
gyében (de Fao-ban, Texasban is), feszkel Ausz-
träliaban, Portugaliäban is, ellenben hiányzik
Amerika nyugoti részében [kivéve Guatemalat
(Chiapas)|, és telel Bahiaban egész be Argen-
tiniaba (Bahio-Blanca — januárban), a Nyanza-
nal. A Sterna caspia, a mely költ Tasmaniaban,
a Nagy-Rabszolga-ténal, Labradorban, a Käspi
a Zam-
a Gam-
bianal s a Veres-tengernel! A Pamirban, Jar-
kandnal, Dániában, a Teneriffa szigetén, Mis-
solunginal, Texasban fészkelő Sterna fluviatilis

tengernél, a Sylt és Gotland szigeten,
bezi torkolatánál, állandóan tartózkodik

majdnem világpolgár egész a Jóremény-fokig,
Bahiaig, Ceylonig; ellenben ritka a Csendes-
tengernél, (Kina, Peking, Kukunor, Zaidam,
Sterna macrura fajt
melyet a Wilke’s-Lan-
don (déli sarkkör) III. 12-én,
leltek, találtatott az ész. szélességnek egész
82" 27-ig (Grinelland — Fempen, a Ferencz
József-földön, a Jeniszej folyó közelében, a
Léna és Ob deltájánál), mig Ázsia keleti és déli
részében ritkának látszik (az Amur folyó déli
folyásánál SAUNDERS nem tud róla); e fajt lát-
ták Bahiánál, a Czethal-öbölnél.
12 6.18%)

A Sterna cantiaca, a mely fészkel a Kauka-

Dauriä). Hasonlóan a
(sarkköri; SEEBORM),

és Chiliben is,

(SAUNDERS

zusban, Texasban, de Floridanak északi részén
nem, Äzsiänak csak a delnyugoti felét látogatja
meg: a Kaspi-tengert, Veres-tengert, Mezopo-
tamiät, Mekrant, Sindet (Saunpers P. Z. S. Ben-
gal, télen). Az Afrikában elterjedve levő Sterna
media, a mely költ Adenben, él a középtengeri
medenezében |Sicilia, Gibraltar (SAUNDERS sze-
rint szűk számmal)! Persian, Arabian, Madagas-
karon keresztül elhatol egész a Malaji szigetten-
gerig, az Aru szigetekre, Ausztralia északi ésnyu-
goti részébe és fészkel Czelebesz szigetén ; de hat
valójában költözködö-e? vagy a fészkelés végett
csak a csendes-tengeri szigeteket keresi-e fel?
Ugyanez a kérdés áll az Amur tartománytól,
Koreától, Sandvich Ausz-

szigetektől egész

verne dans toute l'Inde, comme VAnthus simi-
lis. Gallinago solilaria a été trouvée en janvier
au Thibet, au Fergana, près de Kachgar. Parmi
les oiseaux aretiques, mais qui nichent aussi au
Pamir, nous trouvons Actitis hypoleucus, Tota-
mus ochropus, glottis, calidris, glareola, Tringa
lemminkü.

Comment expliquer, que la Sterna anglica,
qui niche au Cachemire (Lac Walan) au Pamir,
dans les steppes Kirghizes, dans la vallée du
Hoangho (mais aussi a Fao, au Texas) niche
aussi en Australie, au Portugal, mais manque a
l'Amérique occidentale (à l'exception du Guate-
mala, Chiapas), et hiverne à Bahia, jusqu'en
Argentinie (Bahiablanca au janvier), au Nyanza.

La Sterna caspia, qui niche en Tasmanie,
au Grand lac d’Eselaves, au Labrador, à la mer
Caspienne, au Sylt, au Gotland, au delta du
Zambesi, réside au Gambia, a la Mer Rouge!
Sterna fluviatilis, qui niche au Pamir, à Yarkand,
au Danemark, a Tenerifa, à Missolunghi, au
jusqu'en
Cap-de-Bonne Espérance, à Bahia, au Ceylon, —

Texas, est a peu prés cosmopolite

mais rare au Pacifie (Chine, Pekin, Kukunor,
Zaidam, De meme Slerna macrura
(eireumpolar ex SEEBOHM) trouvée au Wilkes-
land (antaret.) le 12/3., au Chili méme, a été
trouvée jusqu'au 82° 27" In. (Grinelland par
FEILDEN, au Franz Josefland, prés du fl. Yenise],
au delta de la Léna, de VOb., mais paraît rare
en Asie orientale et méridionale (au sud du

Daurie).

fleuve Amour SAUNDERS n'en connait pas d ex.) ;
et a été vue a Bahia, a la Walfishbay (Saun-
pers P. Z. S.).

Sterna cantiaca, qui niche au Caucase, au Te-
xas, mais pas au nord de la Floride, ne visite que
le sudouest de l'Asie : la mer Caspienne, la mer

touge, la Mesopotamie, Mekran, le Sind (Saun-
pers P. Z. S. Bengal en hiver). Sterna media, si
répandue en Afrique, qui niche a Aden, vit a la
méditerranée (Sicile, Gibraltar) [Saunpers dit
«sparingly» |, savance par la Perse, l'Arabie, au
Madagascar, jusqu’ a la Malaisie, aux iles Aru,
à l'Australie du nord et de l’ouest et niche au
Celebes

mais est-elle vraiment migratoire
ou recherchet elle seulement des iles tranquilles
pour nicher? Meme doute pour la Sterna bergii,
répandue du Coreé des îles Sandwich (Dole) et
du pays d'Amour jusqu'en Australie aux îles

traliàig, a Viti szigetekig elterjedő Sterna bergii
fajra nézve, a mely Czejlonban fészkel. A Sterna
minuta, a mely Kasgar, Jarkand közelében, a
Transzkáspiai tartományban, India északi ré-
szén fészkel, elényomul egész Jáváig.

Úgy látszik, hogy a Sternidák, valamint más
tengeri madarak valaha a tenger partján min-
denütt fészkeltek, de a jégkorszak, valamint a
beltengerek kiszáradása és az emberi kéz okozta
rombolások miatt kénytelenek voltak a több
biztonságot adó szigetekre vonulni, a mint ezt
ma is teszi pld. a Sterna melanauchen, a mely
Új-Kaledoniában, Del-Kinäban, (Hai-nan) s
Polinéziaban költ, vagy az Anous stolidus, a
mely a Diego-Garcia, Sala y Gomez, Granada
szigetén, a Bahamákon, az Acunhá-n s a Lacca-
divakon fészkel.

Hasonló változások nyomai találhatók még.

A Recurvirostra avocetta már nem fészkel
többé Angliában rendesen (SHARPE 329. old.),
mint valaha, csak «esetleges latogaté» lett.

A Scolopax rusticola fészkel még most is
Izland szigeten, az Azori- és Kanári-szigeteken,
Madeira-szigetén, Ussuri tartományban.

A Calidris arenaria fészkelt egykoron a skan-
dináviai fjeldeken,
Grönlandnak (Grinelland) és Alaskának északi
részén, de Jarkand közelében is (SCULLY
tóber).

Arra azonban,
lehessen felállítani, még igen kevés adatunk
van. A Tringa temminckii például vajjon költ-e
még Krimben, mint a Demidow idejében?
A Gallinago scolopacina fészkel a Kaukázus-
ban 7000" magasságig, a G. solitaria költ Ázsiá-
nak északi részében és a hegységeiben (Hima-
lája 15,000’, Tibet 12,000’), de télire elköltözik
a völgységekbe (Ferganaban

Grimsey-n, most pedig

ok-

hogy egy általános teóriát

január hóban ;
Tibetbe, Kasgarba, Nepálba, valamint Kinába
és Japánba).

Mindenekelőtt a szelekre vonatkozólag óhaj-
tanánk teljesebb tájékoztatásokat, a melyekkel
a madárvonulások kiegészítődnének.

Tudjuk pld., hogy az észak-keletről jövő szél-
rohamok Európába, még Helgolandig is elsodor-
nak szibériai madarakat,* a hol ezek Észak-

* Ide jegyezzük (SELYS-LoNGCHAMPS után) a Hi-
rundo daurica, Lanius isabellinus, Pycnonotus nigri-
cans, Parus sibiricus, Calamodyte agricola JERDON,
certhiola, Melanocorypha sibivica, tatarica, Anthus
richardi, cervinus, Caprimulgus arenicolor Severzow

stb. fajokat.

283

Viti, qui niche am Ceylon. La Sterna minuta,
qui niche pres de Kachgar, de Yarkand, à la
Transeaspie, dans le nord de l'Inde, s’avance
jusgu au Java.

Il parait que les Sternides, comme d'autres
oiseaux marins, nichaient jadis partout au bord
de la mer, mais furent forcées de reculer — par
l’epoque glaciale, comme par la dessication des
mers interieures, et la destruction par la main
de l'homme
le fait aujourd’hui par ex. la Sterna melanauchen,
nichant ex Nouvelle Calédonie, en Chine méri-
dionale (Hainan), Polynésie, ou l’Anous stoli-
dus, qui niche à Diego Garcia, Sala y Gomez,

aux îles mieux protégées, comme

Grenade, aux Bahamas, a Acunha, aux Lacca-
dives.

On trouve des traces de tels changements.

Recurvirostra avocetta ne niche plus réguli-
erement en Angleterre (SHARPE p. 329) comme
autrefois, mais est devenu un «occasional vi-
sitor».

Scolopax rusticola niche encore en Islande
(SEEBOHM), aux Azores, Canaries, a Madeira, dans
le pays d’Oussouri.

Calidris arenaria nichait autrefois aux fjelds
de Scandinavie, à Grimsey, maintenant au
nord du Grönland (Grinelland) et de l'Alaska
mais aussi pres de Yarkand (SCULLY — octobre).

Mais nous avons trop peu de dates pour une
theorie générale: Est-ce que par ex. Tringa
lemminekii niche encore a la Crimée, comme au
temps de Demporr? (rallinago scolopacina
niche au Caucase en 7000', G. solitaria niche
au nord et aux montagnes de l’Asie (Himalaya
15,000", Thibet 12,000'), mais émigre en hiver
aux vallées (au Ferghana en janvier comme au
Thibet, au Kachgar, au Nepal, comme en Chine
et au Japon).

Nous desirons avant tout des renseignements
plus complets sur les vents, avec lesquels les
migrations des oiseaux s'accomplissent. Nous
savons par ex. que les coups de vent venant
du nord-est apportent des oiseaux de la Sibérie
en Europe, méme au Helgoland,* ou ils rencon-

* Notons (ex SEeLys-LonGcHamps) Hirundo dauricu,
Lanius isabellinus, Pyenonotus nigricans, Parus sibi-
ricus, Calamodyte agricola JERDON, certhiola, Melano
corypha sibirica, tatarica, Anthus richardi, cervinus

Caprimulgus arenicolor SEVERZOV etc.

19

84

Amerikából véletlenül idekerült vendégekkel
találkoznak, (Vireosyluia olivacea, Syluicola
virens, Minus carolinensis, Anthus ludovicia-
nus, Charadrius virginicus, Totanus macula-
rius és mások). Hasonlóképen kétségtelen,
hogy az észak-keleti szél Ázsiába dob észak-
amerikai madarakat, mig az észak-nyugoti
szél ázsiai madarakat Észak-Amerikába egész

Mexikóig hajt. Az olvasót utaljuk arra a kivo-

natra, a melyet az ázsiai ornisra vonatkozólag |

a bécsi zoolog.-botan. Gesellsch. folyóiratában,
1892-ben (1. 42. ülés, april 6-ikán) közzé tet-
tünk volt. Tacaxovskr-nak Kelet-Szibériát illető
munkájából megjelent utóbbi közlemény több
részletezést hozott. Az észak-keleti legszélsőbb
szögletre nézve részleteket találunk STEINEGGER-
nek a Kamcsatka és a Kommandorszki szigetek
madaraira vonatkozó jegyzékében. Ez utóbbiakon
az egyedüli tartózkodó vizi madár a Tringa
(Arquatella) couesi Rimaway (—marilima Daun,
plilocnemis, erassirostris Bocpanow), de a mely
a Behring-szorosnäl hiányzik (Cours). A leg-
nagyobb rész csak átvonul |Strepsilas interpres
(= Tringa oahuensis BroxHam), Charadrius ful-
vus, Galidris arenaria, Limosa baueri, Actitis
hypoleucus stb.], egy rész csupán fészkel ott
“Larus glaucescens, köztük az egyedüli Larus-
téle ; Aegialitis mongola, Nettion (= Querque-
dula) crecca, Mergus serrator (tartézkodé)l. Az
Aegiothus hornemanni ellenben északról csak
télen jön meg. STEJNEGER a Kommandorszki szi-
getek 137 fajáról a következő kimutatást adja.
54 van Kelet-Ázsiában, 34 tengeri faj csupán a
Csendes-Oczeánból, 7 közös az Atlanti tenger-
rel, 11 faj nincs meg Kamcsatkában, de emen-
nek van 15 olyan faja, melyet nem találunk
Japánban. Van ott 39 sarkköri, 37 paleárktikus,
9 szibériai és 8 amerikai faj. De Udskoinak és az
Amur torkolatának van 42 faja, a melyik nincs
meg Kamcsatkában. A fehér szin az uralkodó,
mint" Szibériában (GLoGER, SEEBOHM). A Csen-
des-tenger mindkét partja minden tengeri fajt,
kettő kivételével, közösen bir. Az édes vizi fajok
a paleárktikus és sarkköri területekhez inkább
tartják magokat, mint a tengeriek. A Csukcsok
félszigetén 8 olyan faj fordul elő, a melyet Kam-
csatkában nem találunk. Sőt STEJNEGER állítása
szerint vannak olyan madarak, a melyek a Ku-
rilokról és Jésszo szigetéről jének Kamesatkaba,
a nélkül, hogy Japán déli részébe csapnának.

Jésszó madarainak STEJNEGER-től származó
jegyzéke (Bull. U. S. Mus. 15, pg. 165) nem

trent des hôtes du hasard venus de l'Amérique
du Nord (Vireosylvia olivacea, Sylvicola virens,
Mimus carolinensis, Anthus ludovicianus, Cha-
radrius virginicus, Totanus macularius et
d'autres). De meme sans doute le vent du nord-
est rejette en Asie des oiseaux de l'Amérique du
Nord, le vent de nord-ouest des oiseaux de l'Asie
en Amérique du nord jusqu'au Mexique. Nous
renvoyons le lecteur au résumé, que nous avons
publié sur l’ornis du nordest de l’Asie en 1892
dans le journal de la Société Zoolog.-botan. de
Vienne (v. 42. séance du 6 avril). La publication
postérieure de l'ouvrage de Taëanovskr sur la
Sibérie orientale a apporte plus de detail. Pour
le coin extreme nord-est ou trouvera du detail
dans les listes des oiseaux du Kamtchatka et
des iles Commander par STEINEGER. Le seul
oiseau residant aquatique des dernieres est
Tringa (Arquatella) couesi Rınaway (= mari-
tima Daun, pliloenemis, crassirostris BoGDANOW),
mais qui manque au détroit de Bering (Couns).
La plus grande partie y passe seulement |Stre-
psilas interpres (= Tringa oahuensis BuoxHam),
Charadrius fulvus, Calidris arenaria, Limosa
baueri, Actitis hypoleucos ete.)}; une partie
seulement y niche [Larus glaucescens en est
le seul laride, Aegialitis mongola, Nettion
(= Querquedula) crecca, Mergus serralor
résident|. ;

Aucontraire Aegiothus hornemanni n'y arrive
du nord qu'en hiver. STEJNEGER denne la liste
suivante des 137 esp. des Comander islands : 54
sonten Asie orientale, 34 marines du Pacific seu-
lement, 7 communes avec l'Atlantique, 11 esp.
manquent au Kamtchatka, mais celle-là possède
15 esp., qui manquent au Japon. ll y a là
39 esp. circumpolaires, 37 paléarctiques, 9 de
la Sibérie, 8 de l'Amérique. Mais Udskoi et les
bouches de l'Amour possèdent 42 esp., qui man-
quent au Kamtchatka. La couleur blanche do-
mine, comme en Sibérie (GLOGER, SEEBOHM).
Pacifie ont là toutes les
espèces marines communes, exceptées 2. Les

Les deux cotes du
espèces d’eau douce sont plus paléaarctiques
et circumpolaires, que les espèces marines. La
peninsule des Tschouktches possede 8 esp., qui
manquent au Kamtchatka. De meme STEINEGER
assure, qu'il y a des oiseaux, qui viennent des
Yezo, sans
toucher au Japon méridional.

La liste des oiseaux de Yezo par STEJNEGER
(165. p. Bull. U.S. Mus. 15), n'est pas complete.

Kouriles et du au Kamtchatka,

teljes. A nagy földsegeknek — a mennyire most
tudjuk — Sziberiatöl észak felé való hiányzása,
az arktikus kontinensek nyugoti és keleti olda-
lain egymástól annyira eltérő meteorologiai fel-
tételek, mindenekfelett pedig a tengeráramok
magukkal hozzák az izopiptézisek vonalainak
esését, a melyről Dixon a 293. s köv. lapon
beszél, s a mely Kelet-Ázsiában kevésbé ismere-
tes. SEEBOHM (Siberia in Asia) a Jeniszei völgyre
vonatkozó adatok jegyzékében : Lagopus rupes-
bris a 7142" è. sz.-ig, Phylloscopus superciliosus
707, valamint Phylloscopus trochilus, (reocichla
sthirica 68°, valamint Motacilla melanope, Me-
rula obscura, Sylvia affinis 67°, Merula atri-
qularis 63°, Emberiza aureola 68° stb. fajokat
sorol fel. Megjegyzi, hogy főképen a fiatal mada-
rak azok, a melyek nyugotra (egész Angliäig és
Észak-Afrikäig) kerülnek. S azután azt mondja,
hogy «az egyes egyének természetrajza befejező
szakasza a fajok természetrajzanak.» Általában
a madarak messzebb haladnak északra a Pecsora
völgyben, a melyre nézve a SEEBOHM jegyzéke
(Siberia in Europa) majdnem kimerítő és mi az
olvasót erre utaljuk, mert Ázsiának eszak-nyu-
goti széle csak kicsiben különbözik Euröpa
észak-keleti részétől, s mert nekünk SEEBOHM
nézetei leginkább tetszenek, sokkal inkább,
mint a Drxox-éi vagy GÄTKE-CI.*

Nem kell elfelejtenünk, hogy az ázsiai konti-
nens ujabb formáczió, legelébb plioczén (Ho-
worth pld.) és hogy a Himalája foképen nem
a Han-
hai, a Turáni-tenger (Aral, Balkas stb.) a Kaspi-
tenger kiterjedtebbek voltak s most is folyton
száradnak (pld. Turkesztänban).

volt meg azelőtt, mig a beltengerek

* Zárójelben legyen megjegyezve: (l. DIXON pg.
117.) az Anthus richardi faj sem az Afgan boundary
com.-nál, sem Mewesnél, sem SEEBOHMnál, sem Harvie
Brownnäl (Pecsora), sem Kamesatkahél, sem Ripoway-
nel, sem Koreából (GIGLIOLI), sem Rappenal (Usszuri),
sem Homryrrnél nines megemlítve, de igen is fel van
sorolva a Kaukázusból (RAppE) Mongoliában Kansou-
ból (Tac.), Ordosböl, Pekinböl (Ousrazer), Jounanböl
(Anperson), de nem Japánból (BLAKISTON), sem SEVER-
zownál és PLESKÉnél (Turkestänban), sem BrancHmal
(Pamir), sem Fixscunél (Nyugot-Szibéria), sem Tibet-
ből (ORLEANS herczeg), sem a Transkäspiai tartoma-
nyokból ; de említi Tacanovszkı délről (Dauria, Baikal,
de Keleti-Szibéria), PRIEVALSZKI
Zaidam), JERDON (Észak-India, Nepal, Birma, Czejlon),
WHITEHEAD (Borneo), BLANFORD (Lenkoran) és SCULLY.
kettős SELY Lone-
CHAMPS Helgolandból októberről idézi. B szerint Dixoxt

neni (Buchaingol,

OATES vonulást tulajdonít neki,

(pg. 117.) helyre kell igazítani.

Aguila. V.

285

L'absence, à ce que nous savons à présent, de
grandes terres au nord de la Sibérie et les con-
ditions météorologiques si différentes des cotés
ouest et est des continents arctiques, surtout les
courants marins, ont pour conséquence l’abais-
sement des lignes des isopiptères, dont parle
Dixon à la page 293 sg., en Asie orientale, si
peu connue du reste. SxeBonM (Siberia in Asia)
donne des dates pour une liste pour la vallée
du Yenisej: Lagopus rupestris jusqu'au 711/2°
1. n., Phylloscopus superciliosus 70°, comme
Phylloscopus trochilus, Geocichla sibirica 68°,
comme Motacilla melanope, Merula obscura,
Sylvia affinis 67°, Merula atrigularis 63°, Em-
beriza aureola 60° etc. Il remarque, que ce
sont les oiseaux jeunes surtout, qui dévient à
l’ouest (jusqu'en Angleterre et en Afrique du
Nord). Il remarque ensuite: «the history of indi-
viduals is the epitomy of the history of the spe-
cies». En général les oiseaux s'avancent plus au
nord dans la vallée de la Petchora, pour laquelle
le liste de Segsonm (Siberia in Europa) est
presque complete et nous y envoyons le lecteur,
car le nord-ouest extreme de l’Asie n’en diffèrera
que peu, et ses vues nous plaisent le plus, plus
que celles de Dixon et de Girkn.*

Il ne faut pas oublier, que le continent d’Asie
est de formation récente, pliocene au plus tôt :
(Howorth par ex.), et l'Himalaya surtout n’exi-
stait pas auparavant, tandis que les mers inté-
rieures, le Hanhai, la mer touranique (Aral,
Balkach ete.), la Caspienne étaient plus éten-
dues et se dessèchent encore (au Turkestan
par ex.).

* Par parenthèse (v. Dixon, pag. 117) lAnthus ri-
chardi n'est cité ni chez l!’Afgan boundary com.-ni chez
Mewes, ni chez SkkBoHm, ni chez Harvız Brown (Pe-
tchora), ni au Kamtehatka, ni chez Ripaway, ni en Corée
(GIGLIOLI), ni chez RADDE (Oussouri), ni même chez
Homryrr, mais bien au Caucase (Rapper) en Mongolie
au Kansou (Tac.), Ordos, à Pekin (OUSTALET), au Jun-
nan (ANDERSON), mais pas au Japon (BLAKISTON), ni
Severzov et PLESKE Turkestàn, ni chez

chez (au

31ANCHI (Pamir), ni chez FinscH (Sibérie occid.), ni
au Thibet (Pr. D'ORLÉANS, ni en Transcaspie, mais
chez Taëaxovski au sud (Daurie, Baikal, non dans la
Sibérie orientale), mais chez PRIEVALSKI (Buchaingol,

. Zaidam), chez JERDON (Inde du Nord, Nepal, Birma,

Ceylon), WHITEHEAD (Borneo), chez BLANFORD (Len-
koran), et chez SCULLY. OATES lui donne une migration
à Helgoland
octobre. D'apres cela il faut corriger Dixox (pag. 117).

double, SéELys-LonGcHamps le cite en

37

286

Természetesen a Leh-nél talált viziló ott mas,
létezési feltételek között élt. Ugyancsak azok-
nak a mammutoknak nagy tömege, a melyek-
nek csontjait Új-Szibériában találják, csakis ter-
jedelmes erdőségekben élhetett.

Rámutattunk arra a nagy különbségre, a mely
a kelet-himalájai (indo-malaji) ornis és nyu-
got-himalaj]ai (európai) ornis között van. —
Amabban megvannak a Timeliidák, Paradoxor-
nithak, Liotrichidak, Phyllornithidak, Garrula-
cidak, Phasianidak, a melyek Kinában marad-
nak; rendesen csak a Muscicapidak (2) nyomul-
nak Kamesatkaig, | Paradoxornithida Koreaig
(Suthora webbiana), | Liotrichida egész a Kuku-
Nor tóig (Allothrius pallidus). Korea — a esala-
dokat illetőleg nem különbözik egyébben, mint
az Eurystomus orientalis, Pericrocotus einereus,
Fhasianus torquatus, Hypsipeles amaurolis,
Pitta nympha fajokban. De annyi szubtropikus
madárnak a Moupinon (4000 m.) való előfor-
dulasa, mint az Aeothopyga dabryi, Juhina
nigrimentum, Spizixus semigularis, 2 Trocha-
lopteron, 2 Cinclosoma, Babax, Cholornis, Al-
cippe (Moupinia) poecilotis, 3 Fulcetta stb. bizo-
nyitja, hogy nem a hideg az, a mi őket északról
elűzi, mert mas hasonló madarak (Pferorhinus
davidi, Pericrocotus brevirostris, Buchanga
leucogenys) egész Mandzsuriáig hatolnak, ha-
‘nem hogy a jégkorszak előtt nem is voltak ott, s
ennélfogva nem is szoktak oda menni. A man-
dzsuriai térségek ellenben megkönnyítik (Dixon
szerint) — a fajoknak légi elterjedését, mint pld.
a Suthora buloma fészkel Ussuri közelében.
Koreában nem igen vannak erdőségek, legfen-
nebb tiz hektár, s ott ez magyarázza meg különö-
sen a kúszó madarak ritkaságát (GIGLIOLI, Taca-
NOVSKI). Ott, hol a sarki szelek ellen némi véde-
lem található, némely madarak kitelelnek, mint
pld. Koreában a Ceryle lugubris, Certhia fami-
liaris, Regulus japonicus. Hasonlökepen nyu-
goton a Lithofalco aesalon áttelel Kasgarban,
valamint a három Buleo Jarkandban, melyek a
nyarat nem töltik ott (Scuuny), Lanius homeyeri,
Herodias alba, Anas boschas, crecea.

Jarkandra nezvetöbb adataink vannak SCULLY-
nel: Alhene bactriana, Picus leucopterus, (látták
februárban), Troglodyles pallidus, Turdus atro-
gularis, Anthus aquaticus, Fregilus graculus
(nyáron, 12,000’ Sanju közelében), Æmberiza
schoeniclus, Telraogallus himalayanus, Ardea
cinerea (nyáron a hegységekben) stb. PRIEVALSKI
a Ruticilla erythrogastra severzowi fajváltoza-

Naturellement le hippopotame trouvé à Leh
y vivait sous d'autres conditions d’existence.
De méme la grande quantite de mammuts, dont
on trouve les ossements a la Nouvelle Sibérie,
ne pouvait vivre, que dans des forets étendues.

Nous avons remarque la difference profonde
entre l’ornis du Himalaya oriental (indo-malai-
sienne), et celle du Himalaya occidental (euro-
péenne). La premiere a les Timaliides, Paradox-
ornithides, Liothrichides, Phyllornithides, Gar-
rulacides, Phasianides, qui restent en Chine,
d'ordinaire seulement les Muscicapides s'avan-
cent (2), jusquau Kamtchatka, 1 Paradoxor-
nithide jusqu'en Corée Suthora webbiana),
| Liotrichide jusqu'au lac Koukou-Nor (Allo-
thrius pallidus). La Corte ne diffère plus quant
aux familles, que par V’Euryslomus orientalis,
Pericrocolus cinereus, Phasianus torquatus,
Hypsipetes amaurotis, Pitta nympha. Mais la
présence de tant d’oiseaux subtropiques at
Moupin (en 4000 m.) comme Aeothopyga dabriyi,
Juhina nigrimentum, Spizirus semigularis,
2 Trochalopteron, 2 Cinclosoma, Babax, Cho-
lornis, Alcippe (Moupinia) poecilotis, 3 Fulcella
etc. démontre, que n'est pas le froid, qui les
chasse du nord, car d’autres oiseaux semblables
s'avancent jusqu'en Mantchourie (Plerorhinus
davidi, Pericrocotus brevirostris, Buchanga
leucogenys), mais qu'ils ny étaient pas avant
l'époque glaciaire et alors qu'ils n’ont pas l'ha-
bitude d'y revenir. Les plaines de la Mantchourie
au contraire facilitent l'expansion de l'aire de
l’espéce (selon Dixon), comme par ex. Sulhora
buloma niche pres de l’Oussouri. Le manque de
forets en Corée, où elles n’occupent que 10 hek-
tares, explique la rarete des oiseaux (grimpeurs
surtout-GIGLIOLI, Taöanovskr). La, où il y a un
abri queleonque contre le vent polaire, quelques
oiseaux hivernent, par ex. en Corée Ceryle lu-
qubris, Certhia familiaris, Regulus japonicus.
Même chose à l'ouest Lithofalco aesalon hiverne
à Kachgar, comme les 3 Buleo à Yarkand, (qui
y manquent en été — Scunty), Lanius ho-
meyeri, Herodias alba, Anas boschas, crecca.

Pour Yarkand nous avons plus de dates chez
Scuuuy: Athene bactriana, Picus leucoplerus
(vu en fevrier), Troglodytes pallidus, Turdus
alrogularis, Anthus aquaticus, Fregilus gracu-
lus (en été 12,000’ près de Sanju), Emberiza
schoeniclus, Tetraogallus himalayanus, Ardea
cinerea (en été aux montagnes) etc. PRIEVALSKI
a vu Ruticilla erythrogastra v. severzowt par un

—

tot a Tarim közelében — 23° C. hideg mellett
latta. A HENDERSON gyűjteményében levò 59 jar-
kandi fajból paléarktikus faj volt 29, ezekből
23 esik Indiára, a mely összesen 32 fajjal volt
képviselve, a Himalája tizzel. SAUNDERS azt
mondja, hogy a Larus brunneicefalus JERDON
(non Gray 10,983 Handlist = libelanus 10,984),
a mely a Dalai-Nornal, a Hoang-Ho partjain, a
Pangonge-t6 (12,000' Humx) közelében, Kasgär-
ban fészkel, telel Indiában, Arakanban (BLyrm)
egész Kacs szigetig, Adenig, Ceylonban, de nem
keleti Kinában, jóllehet Birmába és Tenasse-
rimbe elmegy. PRIRVALSKI 48 madárfajt sorol fel,
Lob-Nornál mellékén telelőket, a
melyek közül 20 állandó; említsük fel pld. a
következőket: Upupa epops (Charchalyk-oáz),
három galamb, a hattyú, Bolaurus slellaris
(Lob-Nornäl), Anthus, Lanius, Turdus atrigu-
laris (nagy szammal), ket réeze (novemberben,
Harelda glacialis és Anas clypeata), mig mas
réczék február A-iken (1877.), főként pedig feb-
ruár S-ikán (Dafila acuta, Fuligula rufina, Ca-
sarca vutila) a lúdak (Anser einerus) és gémek
(Ardea alba, cinerea) társaságában tömegben

mint a és

érkezének meg a Lob-Norhoz. Ezek nyugotról
vagy délnyugotról és nem délről jövének. A ben-
szülöttek azt mondják, hogy őszszel ugyanazon
vidék felé (Khotan) távoznak el. Február 19-éig,
a Larus brunnetcefalus-tól és hattyútól az utolsó
madárig Fulica atra, Totanus calidris — 27
faj érkezett. Márczius kezdetével elvonultak, az
utolsók márczius 10—12-ike körül, de a Tarim
alsó völgyébe, támogatva 15 más fajtól jöttek
mások egész április 10-éig, söt a Cuculus cano-
rus (a Tian-san alján) április 19-dikén.

vidékére nézve az
1590; 90 faj) utaljuk.
Másfelől PrievarsgI ad némi adatokat a nyugoti

A Jan-cze-kiang alsó

olvasót Styan-ra (Ibis

vonulásra nézve, a melyek szerint a Myopho-
neus lemmineki Indiából őszszel nagyon el volt
terjedve (a Kunges folyótól kezdve a Tian-
sánig), mig maga a vonulás általában nagyon
jelentéktelen. A behatóbb részleteket illetőleg
Severzow-ra(l.c.)utalunk. PRIRVALSKI azt mondja
pld., hogy a Tichodroma muraria a Juldusnál
Alting-tagban (télen)

(Tian-san) állandó. Az

állandó 18 madár közül megemlít egy Scolopax

fajt, a Podoces larimensis, melyet a sivatag .

patriárkájának nevez (egész 10,000" magasságig),
a Fregilus graculus, Corvus corax, Accentor
fulvescens fajokat. A Lob-Nor mellékén 1877-ben
átteleltek pld. a Panwus barbatus, Gynehra-

287
froid de — 23° C. près du Tarim. Des 59 espe-
ces de Yarkand de la coll. HENDERSON, il y avait
29 esp. paléaretiques, dont 23 en Inde qui en
somme en avait 32, le Himalaya 10. SAUNDERS
dit, que Larus brunneicefalus JERDON (non

Gray, 10,983 Handlist libelanus 10,984),
qui niche au Dalai-Nor, sur les bords du

fl. Hoang-ho, près du lac Pangong (12,000'
Hume), au Kachgar; hiverne en Inde, en Ara-
kan (Buyrw), jusq'au Katch, à Aden, en Cey-
lon, mais pas en Chine orientale, quoiqu’ il
arrive au Birma, au Tenasserim. PRIEVALSKI cite
comme hivernants au Lobnor et à l'entourage
48 oiseaux, dont 20 sedentaires, notons par ex.
Upupa epops (oase Charchalyk), 3 pigeons, le
eyene, Botaurus slellaris (au Lobnor), Anthus,
Lanius, Turdus atrigularis (nombreux), 2 ca-
nards (au novembre, Harelda glacialis et Anas
clypeata), tandis que d'autres canards arrivaient
au Lobnor le 4 février (1877), surtout le S fé-
vrier en foule (Dafila acuta, Fuligula rufina,
Casarca rutila) en compagnie des oies (Anser
cinereus) et des hérons (Ardea alba, cinerea).
Ils venaint de l’ouest-sudouest, pas du sud. Les
indigenes disaient, que les oiseaux s’en vont en
(Khotan).
Jusqu'au 19 février arrivaient 27 espèces depuis

automne pour la méme contrée
le Larus brunneicefalus et le cygne jusqu'aux
derniers oiseaux Fulica atra, Totanus calidris.
Ils s'en allaient au commencement du mars,
12 mars, mais dans la
vallée inférieure du Tarim ils venaient renfor-

les derniers vers le 10

ces de 15 espèces autres jusqu'au 10 avril, le

Cuculus canorus même le 19 avril (sous le
Thian-schan).

Nous renvoyons le lecteur par ex. pour le
90

esp.) D'autre côté PrrevaLskt donne quelques

Yangtsekiang inférieur à Sryan (Ibis 1890

dates pour la migration d'ouest, ou le Myofe-
neus temminckii d'Inde était très répandu en
automne (près du fleuve Kunges au Thian-chan),
mais la migration en général très insignifiante.
Nous renvoyons à Severrzoy (1. c.) pour les dé-
tails plus amples. PryevaLSKI dit par ex., que la
Tichodroma muraria est sédentaire au Juldus
(Tian-schan). Parmi les 18 oiseaux résidents
dans VAltyntagh (en hiver) il mentionne un
Scolopaxr, Podoces tarimensis, qu'il nomme le
patriarche du désert (jusqu'en 10,000"), Fregi-
lus graculus, Corvus corax, Accentor fulvescens.
1877
Panurus barbatus, Cynchramus schoeniclus,

Prés du Lobnor hivernaient en par ex.

3/*

288

mus schoeniclus, pyrrhuloides, Rhopophilus de-
serti, Passer ammodendri, Anthus, Circus, Picus,
Alauda, ritkán fáczánok s a mint mondják,
hattyúk nemzedékei. A vizimadarak, vonulás
idején millószámra érkeznek a Lob-Norhoz, mig
ellenben az éneklők ott nagyon ritkák. A réczék
egyszerre két-ötezer fejet számláló seregekben
vonulhak at!

WarnacE (Island Life) Kelet-Ázsiából a pas-
ser-ekből 151 fajt sorolt fel, melyek közül Burö-
pában 77, Észak-Ázsiában 63, Dél-Ázsiában
azonban csupán 11 faj találtaték, de ezek a
számok elavultak, épen mint a Közép-Ázsiában
előforduló európai passer-ekre nézve (NEWTON
vagy a Japánban előjövő európai
madárfajokra nézve (l. STEJNEGER munkált:
Bull. U. S. Nat. Mus.) a 40-es szám. Arra nézve,
hogy a Nyugot- és Kelet-Ázsia között levő nagy
különbséget jelezzük, talán elég lesz rámutatni
a Wannace (Distribution) részéről a palesztinai
322 madárfaj között felsorolt, Európában is ille-
tékes madarak 260-ra menő számára, melyek
közül 134 angolországi (79 szárazföldi).

Ut) gh 32,

Ilyen térjedelmes egy tárgyat sohasem tud-
nánk bevégezni, ha nem félnénk az olvasó türel-
mének kimerülésétől. Végezzük hát be a koreai
Ornis fajainak (TACANOVSKI és GIGLIOLT) északi
sora és a kelet-szibériai alakok közötti össze-
hasonlítással. Legelőbb is említsük fel a koreai

honos fajokat : Haliaetus branickü, Thriponaa:

kalinovskü. A vizimadarak megközelítőleg
ugyanazok, mint nyugoton, a Grus leucauchen,
mipon, Rhynchea sinensis, Ardetta sinensis,
Sternula sinensis stb. kivételével. A szárazföldi
Falco
hendersoni, Buteo plumipes, Archibuteo hemi-
lasius, Caprimulgus jotaka, Eurystomus orien-
lalis, Halcyon coromandus, Ispida bengalen-
sis, Acanthylis caudacula, 4 Phyllopneuste,
Turdus varius, Microscelis amaurotis, Limo-
nidromus indicus, Suthora webbiana, Oriolus
cochinchinensis, Olomela lucionensis, Pericro-
olus cinereus, Jungipieus dôrriesi, Otis dy-
bouskii stb. De a Fringillidak, valamint az

madarak között nagyobb a különbség:

Emberizidák egyenlőbbek a nyugotiakkal: Frin-
gilla montifringilla, Plectrophanes nivalis,
Coccothraustes vulgaris, Loria curvirostra.
Vegyük most mar Kelet-Szibériat TACZANOVSKI
után. Mar Dauriában ott leljük a Caprimulgus
jotaká-t, a Baikal nyugoti mellékén csak a Cap-
rimulgus europaeus-t. A Chaetura caudata és
Cypselus apus Dauriaban találkoznak egymas-

pyrrhuloides, Rhopophilus deserti, Passer am=
modendri, Anthus, Circus, Pieus, Alauda, vare-
ment des faisans et d'après l'on dit des natifs
des cygnes. Les oiseaux aquatiques s’arretent
au Lobnor dans leur migration par millions,
mais les oscines y sont rares. Les canards pas-
sent par bandes de 2—5000! à la fois.

Wazrace (Island Life) comptait pour l'Asie
orientale 151 passeres, dont 77 étaient en Eu-
rope, 6: en Asie septentrionale et seulement
11 en Asie du Sud, mais ces chiffres sont anti-
quées, y comme le nombre de 22 passeres (ex
Newton) européens en Asie centrale, où le
nombre de 40 oiseaux européens au Japon
(voir les travaux de STEINEGER Bull. U. S. Nat.
Mus.). Il suffit peut-être de citer le nombre des
oiseaux européens cités en Palestine par Waz-
322, dont 154 en

LACE (Distribution) 260 des 322,
pour signaler la

Angleterre (79
grande différence entre l’ouest et l’est de l'Asie.

terrestres),

Nous ne finirions pas avec un sujet si étendu,
si nous ne craindrions de lasser l'attention du
lecteur. Finissons donc par une comparaison
des frontières boréales des espèces de l’ornis du
Corée (chez TAGANOVSKI et GIGLIOLT) et de celle
de la Sibérie orientale. Mentionnons d'abord les
espèces endémiques du Corée: Haliaetus bra-
Thriponax kalinovskii.
aquatiques sont à peu près les mêmes qu'à
l’ouest, excepté Grus leucauchen, nipon, Rhyn-
chea sinensis, Ardetta sinensis, Sternula sinen-
sis ete. Dans les oiseaux terrestres la difference
est plus grande: Falco hendersoni, Buteo plu-
mipes, Archibuteo hemilasius, Caprimulgus

nickü, Les oiseaux

| jolaka, Eurystomus orientalis, Haleyon coro-

mandus, Ispida bengalensis, Acanthylis cauda-
cuta, 4 Phyllopneuste, Turdus varius, Microsce-
lis amaurotis, Limonidromus indicus, Suthora
Oriolus cochinchinensis, Otomela
lucionensis, Pericrocotus cinereus, Jungipicus
dorriesi, Otis dybouskii ete. Mais les Fringilli-
des sont comme les Emberizides plus sembla-
bles à l'ouest: Fringilla montifringilla, Plectro-
phanes nivalis, Coccothraustes vulgaris, Loxia
curvirostra.

Prenons maintenant la Sibérie orientale chez
TACZANOVSKI. Nous trouvons déjà dans la Daurie
Caprimulgus jotaka, à l'ouest du Baikal seule-

webbiana,

‘ ment Caprimulgus europeus. Chaelura cau-

data et Cypselus apus se rencontrent en Daurie,

sal. A keletéi a Ceeropis daurica, Chelidon lago-
poda Parras (uwbica auct. Mmpenpore, Rappr,
SCHRENCK PrinvaLskr, ‘Tacanovsri után)
fajok ; — egyetlen példányban látták az Kury-
slomus orientalis-t
valamint egy példányban a Zosterops erythro-
pleura fajt is. A Certhia familiaris, Upupa
epops mindenütt megvannak. A keleti Cin-
clus pallasii fajt a Baikal mellékén nem lát-
ták Pannas óta; ott csupán a Cinclus leuco-
gasler fordul elő, Dauriában a Troglodyles
fumigatus-b6l csak három darabot leltek, s
megint csak hármat a Horornis sguamiceps-
ből az Usszuri tartományban. Dauriában kaptak
egy Calamoherpe fasciolatá-t; aCurruca garuld-
nak egy példánya egész Jakuczkig hatolt. A Sari
cola morio, isabellina és stapazina elmennek
egészen be Dauriába. Az Oroceles gularis-nak
három példányát Usszuri tartományban talál-
ták. A Turdus aliciae-t a Csukcsoi foknál és
a Turdus chrysolaus-t Usszuriban látták 1— 1
példányban; hasonlólag a Turdus pelios-nak
és Geocichla sibiricá-nak két-két példányát a
Kultuk-öbölnel figyelték meg: az utóbbi fajból
egyet Dauriában, a Budyles laivanus-böl három
példányt Curuchaitunal, az Anthus japonicus-
ból három példányt Dauriában, az Anthus ru-
fogularis-ból egyet Udskoi-nál láttak stb.

és

az Amur tartományban,

A fekete varju (Corvus corone L.) Magyarország
madárvilágában.

Mindazok az adatok, melyek honi irodalmunk-
ban a ezimül írt madárra vonatkoznak, mai na-
pig nélkülözték azt a kétségtelen bizonyságot,
melynek révén az Magyarország faunájába fel-
vehető lett volna.

Kitünt ugyanis, hogy megfigyelőink rend-
szerint a vetési varjuval (Corvus frugilegus)
zavarták össze, a mit legnyomatékosabban meg-
erősít az a tény is, hogy a fekele varjunak (Cor-
vus corone) egyetlen nálunk lövött példányáról
honi

nincs hiteles tudomásunk s

nyeinkből is mindez ideig hiányzik.

gyűjtemé-

Hogy a vetési varjuval a szabadban könnyen
összetéveszthető, az bizonyos; különösen na-
gyobb távolságból vagy rossz világításban, mi-
kor a csőrtövének kopaszságát és a tollazat

389

L'est a Cecropis daurica, Chelidon lagopoda

auct. Mippenporr, RADDE,
SCHRENK et PRIEVALSKI ex TACANOVSKI) un seul
d’Eurystomus orientalis a été va au pays
d'Amour, comme un seul ex. de Zosterops ery-
Ihropleura. Gerlhia, familiaris, Upupa epops

sont partout. Cinclus pallasii de Vest na pas

PALLAS (urbiea

ex.

été vu au lac Baikal depuis Pazzas, seulement
Cinclus leucogaster $ y trouve. En Daourie on
a trouvé 3 ex. seulement du 7roglodytes fumi-
galus, au pays d’Oussouri 3 ex. seulement du
Horornis squamiceps. En Daourie on a trouvé
un seul ex. de Calamoherpe fasciolata; un seul
ex. de Curruca garrula s'est avancé jusg au
Yakoutsk. Saxicola morto, isabellina et stapa-
cina s'avancent jusqu'en Daourie. D'Oroceles

)

gularis on a trouvé 3 ex. au pays d'Oussouri.

Un seul ex. du Turdus aliciae a été vu au cap
Tehouktskoi, 1 ex. du Turdus chrysolaus au
pays de l'Oussouri et de même 2 ex. du Turdus
ex. au golf Kul-
tuk, 1 en Daourie, du Budyles taivanus 3
Curuchaita, d Anthus japonicus 3 ex.

pelios, de Geocichla sibirica 2
ex. a
en Daou-
rie. d’Anlhus rufogularis | ex. à Udskoi etc.

Die Rabenkrähe (Corvus corone L.) in der Ornis
Ungarns.

sich in unserer heimi-

Alle

schen Litteratur auf den obengenannten Vogel

Daten, welche

beziehen, entbehrten bis dato jenes unzweifel-
haften Beweises, welchem zufolge man ihn in
Ungarns Fauna aufnehmen könnte.

Es stellte heraus,
unsere Beobachter in
der Saatkrahe (Corvus frugilegus) verwechselten,

sich nämlich dass ihn

den meisten Fällen mit
was auf das Schlagendste auch durch die Tat-
sache bekräftigt wird, dass wir von der Erle-
gung der Rabenkrähe (Corvus corone) bei uns
auch nicht eine einzige sichere Angabe haben,
und dass sie aus unseren einheimischen Samm-

lungen bisher fehlt.

Dass man sie mit der Saatkrähe im Freien
sehr leicht verwechseln kann, das ist sicher:
besonders wenn man bei grösserer Entfernung
die Kahlheit der Schnabelwurzel und den Glanz

290

fényét ki nem vehetjük, De még a közelben is
tévedésbe eshetik az avatatlan megfigyelö, ha a
két faj között a különbséget csakis a kopasz
fiatal
vetési varjak esörtöve nem kopasz s így a fekete

esörtöben keresi, mert mint tudjuk, a

varjuhoz ezek tényleg igen hasonlítanak. Mint
kezdő ornithologus, «szemre» én is összetévesz-
tettem több esetben e két fajt, de beláttam téve-
désemet, mert a hazánk különböző területein
lövött varjak között, «kezböl» határozva, mind-
eddig nem akadtam fekete varjura.

Vizsgálataim közben azonban feltünt, hogy a
dolmányos varjak (Corvus cornix) szürke színe
hazánk nyugoti határán legsötétebb, kelet és
délkelet felé azonban általában világosodik. Ezt
tudva és tudva, hogy a velünk határos Stirià-
ban és Ausztriában a fekete (corone) és dolmá-
nyos varju (cornix) vegyesen fordul elő, söt sok
helyen az előbbi uralkodik, tisztán állott előt-
tem, hogy ha valahol, hát Sopron és Vasmegyé-
ben fogom legelőbb a fekete varjut megkerit-

hetni.

Föltevesemben nem is esalatkoztam, mert
1896 szept. 2-än Kôszegen, a város határának
nyugati részén egy csapat dolmányos varju kö-
fekete szinűt találtam,

melyek közül a legközelebb ülöt meglöve, csak-

zött csakugyan 3—4

hamar kezembe vehettem a fekete varju első
honi példányát. Ez, habár a fekete szín uralko-
dik rajta, még sem volt egészen tipikus, mert
a hát, mell és has tollainak csak hegye volt
fekete, töve azonban hamuszini, söt hasán
egyes egészen szürke tollak is kandikáltak elő.
Azóta, úgy 1897-ben mint a jelen évben is,
láttam egyes fekete varjakat Köszeg, Léka és
Borostyánkő vidékén s Reiser Otmar barátom
levélben arról értesít, hogy a Muraközben szin-

tén előfordul ez a madár.

Köszeg vidékén nyáron a vetési varjuval nem
téveszthető össze, mert ez utóbbi ott nem fész-
kel s csak szeptember végén, még inkább októ-

berben, kezd csapatosan jelentkezni. Ha tehát

je gelingen wird

des Gefieders nicht recht wahrnehmen kann.
Doch kann sich der uneingeweihte Beobachter
selbst aus geringer Entfernung täuschen, wenn
er den Unterschied der zwei Arten nur in der
da die
Schnabelwurzel der jungen Saatkrähen bekannt-
lich nicht kahl ist und dieselben daher der Ra-
benkrähe wirklich sehr gleichen.

Kahlheit der Schnabelwurzel sucht,

Als Anfänger in der Ornithologie verwechselte
auch ich im Freien die beiden Arten, doch sah
ich meinen Irrtum bald ein, da mir unter den
in den verschiedensten Gegenden unseres Va-
terlandes erlegten und «aus der Hand» deter-
minirten Krähen, bisher keine Rabenkrähe un-
terkam.

Während meinen Untersuchungen fiel es mir
aber auf, dass das Grau der Nebelkrähen (Cor-
vus cornix) an der Westerenze unseres Vater-
landes am dunkelsten ist, gegen Ost und Süd-
ost hin aber immer lichter wird.

Dieser Erfahrung zufolge und da ich wusste,
dass in dem benachbarten Österreich und Steier-
mark die Rabenkrähe (Corvus corone) und die
Nebelkrähe (Corvus comix) gemischt vorkom-
men, dass sogar an vielen Stellen die erstere
dominirt, stand es klar vor mir, dass ich das
erste Exemplar der Rabenkrähe wenn es mir
im Soproner oder Vaser
Comitate erlegen werde.

Ich täuschte mich auch nicht in meiner Vor-
1896 am 2. September
fand ich in Köszeg im westlichen Teile des
Stadthotters
richtig 3
die nächstsitzende erlegte, konnte ich alsbald

aussetzung, denn i. J.

unter einer Nebelkrähenschaar

4. schwarzgefärbte vor; nachdem ich

das erste heimische Exemplar der Rabenkrähe
in die Hand nehmen. Obwohl bei diesem die
schwarze Farbe dominirte, war es doch kein
ganz typisches Exemplar, da nur die Spitzen
der Rücken-, Brust- und Bauchfedern schwarz
waren, die Schäfte aber grau, an dem Bauche
erschienen sogar einige ganz graue Federn.
Seither sah ich sowohl im vorigen 1S97-er, als
im heurigen Jahre einige Rabenkrähen in der

Gegend von Kőszeg, Leka und Borostyánkő, und
le) le) .

mein Freund OTHMAR Retser teilte mir brieflich
mit, Vogel im Muraköz
(Muhrau) vorkommt.

dass dieser auch
Köszeg kann man sie
mit der Saatkrähe nicht
verwechseln, da letztere dort nieht nistet, und

In der Gegend von
während des Sommers

nur Ende September, noch mehr im October

itt nyárszakán fekete szinű varjut látunk, biz-
tosan «corone»-nek határozhatjuk meg.

De az avatott megfigyelő, kinek többször volt
alkalma a fekete varjut a szabadban látni, ked-
vező világításban s nem tulságos messziről, oly
területeken is bizton felismerheti, a hol esetleg
a vetési varjuval egyidőben fordul elő. Mert az
előbbi (corone) termetére, alakjára, hangjára
szakasztottan megegyezik a dolmányos varju-
val (cornix), mig az utóbbi (frugilegus) nyulán-
kabb, karcsúbb csőrű, kisebb fejű és más hangú.
Szinezete pedig az utóbbinak (frugilegus) fényes
kékes zománczú, mig előbbié fénytelenebb s
merőben fekete vagy barnásfekete, a mit bizo-
nyos gyakorlattal a repülő varjakon is észre-
vehetünk már.

Elejtett, kézügyben levő példányok meghata-
rozása természetesen még könnyebb, mert a
vetési varju (frugilegus) szárnyalkata egészen
más, mint a fekete varjué (corone), mely e
tekintben is egyezik a dolmanyos varjuval

(cornix).

A különbségek im ezek :

Velési varju. Kekele varju.

(Corvus frugilegus 1.) (Corvus eorone [..)

(isor :

Karcsú, hegyes, a Erős, a felső káva

felső káva hegye kissé; hegye meglehetős ív-

nyulik az alsó fölé. ben hajlik az alsó fölé.

Fej, nyak, begy, hál :

Aczelfenyü biboros-
kék zomanezi.

Kékes fényű fekete"
kevésbbé zomanezos.

Szárny :

1-ső evező hosszabb 1-ső evező rövidebb
a 9-iknél,*
2-ik evező hosszabb

a 6-iknál.

a 9-iknél.
2-ik evező rövidebb
a 6-iknal.

* PR. Martert «Feinde d. Jagd» ez. művében és a

«Mitth. d. Ver. Wien 1887. 146. 1.»

mondja: 1-s6 evező egyenlő a 9-ikkel ; ezt én magyar

orn. in azt

példányokon nem találtam.

291

schaarenweise zu erscheinen pflegt. Wenn wir
daher hier während des Sommers eine sch warze
Krähe sehen, können wir sie sicher als corone
bestimmen.

Der Kenner aber, der mehrfach Gelegenheit
hatte die Rabenkrähe im Freien zu sehen, ver-
mag sie bei günstiger Beleuchtung und nicht
auf solchen

allzu Entfernung auch

Gebieten sicher zu erkennen, wo sie mit der

grosser

Saatkrähe gleichzeitig vorkommt. Die vorige
(corone) gleicht nämlich nach Statur, Gestalt
und der Nebelkrähe auf
während die letztere (frugilegus) schmächtiger

Stimme ein Haar,
ist, einen schlankeren Schnabel, kleineren Kopf
und eine andere Stimme hat. Die Farbe der
letzteren (frugilegus) ist ein glänzendes, blau-
schillerndes Schwarz, während das Gefieder der
vorigen mattschwarz oder braunschwarz ist,
was bei einiger Übung selbst im Fluge wahr-
nehmbar ist.

lirlegte Exemplare aus der Hand zu determi-
niren ist natürlich noch viel leichter, da die
Flügelgestaltung der Saatkrähe (frugilegus) eine
ganz andere ist, als die der Rabenkrähe (corone),
welche auch in dieser Hinsicht der Nebelkrähe
(cornix) gleicht.

Die Unterschiede sind folgende:

Saalkrähe : Rabenkrähe:

(Corvus frugilegus L.) (Corvus corone L.)
Schnabel.
Schlank, spitz, die) Kräftig, die Spitze

Spitze der Oberkiefer der Oberkiefer ragt in
ragt ein wenig über die einem ziemlichen Bo-
untere hinaus. gen über die untere.
Kopf, Hals, Kropf, Rücken.

Mit Stahlglanz, pur- Bläulich glänzend

. | . .
purblau schillernd. schwarz, weniger schil-

lernd.

Flügel.
I. Schwinge länger, I. Schwinge kürzer,
als die 9.*

2. Schwinge länger,

als die 9.
2. Schwinge kürzer,

als die 6. als die 9.

* E. HARTERT in «Feinde und

aMitth. d.

1. Schwinge

der Jagd,
146 :

ungarischen

sagt
Ver. in Wien», 1887 pag.
der 9.

Exemplaren fand ich das nicht.

orn, die

ist gleich; bei

292

Végül még egyet. Sokat vitatkoztak és vitat-
koznak még ma is azon, vajjon a fekete varju
(corone) és dolmányos varju (cornix) külön
fajok-e? avagy pedig csak egyetlen faj szin-

változatai ?

E rövidke czikk keretében ezeket a kérdése-
ket bővebben nem tárgyalhatom, mert ezúttal
inkább csak azt akartam kiemelni, hogy fekete
varju tényleg előfordul nálunk és figyelmeztetni
akartam megfigyelőinket azokra a jegyekre, me-
lyeket varjaink meghatározásánál szemügyre
kell venniök. Néhány szóval azonban mégis
felelni akarok a felvetett kérdésekre. Mindazok
után, a miket a fekete és dolmányos varju elő-
fordulásáról, elterjedéséről, életmódjáról tudok

és tapasztaltam : a fekete varju. (corone) külön |

fajként nem állhat meg, hanem esak a dolmd-
nyos varjunak színvállozása vagy fajlája. Ha
más nem bizonyítja ezt, hogy a kettő egymás-
sal párosodik, szaporodásra képes ivadékot ne-
vel s typikusan csak bizonyos területeken talál-
ható. A dolmányos varju elterjedése nagyobb s
a hol a fekete varju elterjedésével határos, ott
igen sok átmeneti alak kerül elő, t. 1. olyanok,
melyek hol jobban, hol kevésbbé feketék, de
nem tiszták. Ezt a Bécs—St.-Pölten felé
vasutvonalról is kiválóan meg lehet figyelni.

eső

Bécs táján csupán dolmányos varjakat látha-
tunk ; később a dolmányosak közt feltünő sötét-
szürkék és egyes feketék is kezdenek mutat-
kozni; St. Pöltennél a feketék már csak oly
számosak, mint a dolmányosak s Lilienfeld,
Annaberg (Maria-Czell közelében) vidékén a
fekete uralkodik, úgy, hogy alig látni egy-egy
dolmänyosat. Láttam ezen a tájon fészküknél
ülő varjupárt, melyek egyike dolmányos, a má-
sik fekete volt.

Mások máshol ugyanezt tapasztalták, a mi

csak imént kifejezett felfogásomban megerösit.

Chernel Istuan.

Und jetzt noch eins! Es wurde und wird auch
heute noch viel darüber gestritten, ob die Ra-
benkrähe (corone) und die Nebelkrähe (cornix)
distinguirte Formen darstellen ? oder ob sie nur
Farbenvarietáten einer Art seien ?

Diese Frage kann ich in dem Rahmen dieses
kurzen Artikels nicht weitläufiger behandeln,
da ich derzeit nur hervorheben wollte, dass die
Rabenkrähe bei uns wirklich vorkommt und
unsere Beobachter auf jene Merkmale aufmerk-
sam welche bei der Bestim-
mung der zwei Krähen in Betracht kommen. In
einigen Worten will ich aber doch die aufgewor-
fenen Fragen beantworten. Alldem zufolge was
ich über das Vorkommen,die Verbreitung und Le-
bensweise der Raben- und Nebelkrähe weiss und
erfahren habe, kann die Rabenkrähe als selbst-
ständige Art nicht bestehen, sondern sie ist nur
eine Farbenvarietät oder Abart der Nebelkrähe.
Nebst anderem wird dies durch die Thatsache

machen wollte,

bewiesen, dass sich die zwei Formen unterein-
ander paaren und fortpflanzungsfähige Nach-
kommen aufziehen, und dass nur auf gewissen
(Gebieten typische Exemplare zu finden sind.
Das Verbreitungsgebiet der Nebelkrähe ist grös-
ser und dort, wo es an das Gebiet der Raben-
krähe grenzt, kommen viele Übergangsformen
vor, nämlich solche, welche in erösserem oder
geringerem Grade, aber nicht rein schwarz sind.
Dieses kann man von der Bahnstrecke Wien —
Sct. Pölten sehr gut beobachten. In der Umge-
bung von Wien sind noch lauter Nebelkrähen
zu sehen, später zeigen sich unter diesen auf-
fallend dunkeleraue und einzelne Rabenkrähen ;
bei Set. Pölten ist ihre Zahl schon gleich und in
der Gegend von Lilienfeld, Annaberg (in der
Nähe von Maria-Zell) dominirt schon die Raben-
krähe, so dass man kaum hie und da eine Ne-
belkrähe zu sehen bekommt. Ich habe in dieser
(Gegend ein an dem Neste sitzendes Krähenpaar
gesehen, von welchem eines die Raben-, das
andere die Nebelkrähe war.

Andere haben in anderen Gegenden dasselbe
erfahren, was mich in meiner eben ausge-
sprochenen Ansicht bestärkt.

Stephan Chernel von Chernelhaza.

KISEBB KÖZLESEK.

A Saxicola albicollis (Vieill.) és Saxicola amphi-
leuca Hempr. & Ehrb. megkülönböztetésének
kérdéséhez.

Ujabb időben többszörösen előfordult, hogy a
ezimül irt Saxicola-alakokat csupán synonimak-
tekintették.
Gyuna dr. is, mikor a «Természetrajzi Füzetek»
1898. XXI. évf. 473—479. lapján világosan ki-
mondja, hogy a Saxicola amphileuca nem más,

nak E nézetnek hódol Maparisz

mint elszinült, kopott tollazatú öreg Saricola
albicollis.*

Ennek ellenében én e helyen határozottan
reá akarok mutatni a szóban forgó két hant-
madár közt fennálló nem lényegtelen különbsé-
gekre, melyeket 1894-ben a «Mater. z.

Orn. Bale.» IV. köt. 46. és 47. lapjain is már

érintettem, de a melyek Maparisz Gyura dr.
figyelmét úgy látszik elkerülték.

A Sawicola amphileuca a Saricola albicollis-
tól a következő jegyekben tér el :

l. fején a esörtö és szem között levő fekete
részlet szélesebb ;

2. testarányai — úgyszólván minden test-

- kisebbek ;

5. feje sokkal laposabb s így koponyaalkata
egészen más.

Ezeket az eltéréseket különben az eredeti,
HewmpricH és EHRENBERG-tÖl származó diagnosis
is jórészt kiemeli.

A Bulgáriában lőtt 3 példány megszerzése
óta, kiváló gondom volt, főleg a Görögorszäg-
ban gyüjtés czéljából megtett utazásaim közben,
hogy minél több Saxicolákra vonatkozó anyagot
szerezzek ; de az amphileucá-val nem találkoz-
tam többé.

Csak az athéni múzeumban láttam egy 1859
máj. 28-án Attikában lövött him hantmadarat,
mely kétségtelenül az utóbbi jegyeit viseli.

* Mindinkább többen

hogy ne csupán a Saæicola stapazina, hanem a Sari-

helyeslik azt az eljárást,

cola aurita nevet is selejtezzük ki, mert csakis így
tisztázódik a Saxicolák elnevezésének kérdése.

Aguila. V.

einer

293

KLEINERE MITTEILUNGEN.

Zur Unterscheidung
der Saxicola albicollis (Vieill.) von Saxicola
amphileuca Hempr.-Ehrbg.

In neuerer Zeit ist mehrfach angenommen
worden, dass die beiden, in der Überschrift ge-
nannten Saricola-Formen als Synonima auf-
zufassen wären, welcher Ansicht namentlich
Dr. J. v. Maparisz in den «Termeszetrajzi Fü-
zetek», J. XXI, 1898, p. 473-479. bestimmten
Ausdruck verleiht, indem er annimmt, dass 5.
amphileuca nur eine Verfärbungserscheinung
der alten è è von S. albicollis * darstellt, welche
dureh Abnützung des Gefieders entsteht.

Dem gegenüber hebe ich in präciserer Form
nochmals jene nicht unbeträchtlichen Unter-
schiede zwischen diesen beiden Steinschmäl-
zern hervor, welche ich 1894 im Bde IV der
«Mat. zu einer Orn. Bale.» S. 46 u. 47 bereits
erwähnt habe und von Dr. v. Maparisz offenbar
übersehen worden sind.

Saxicola amphileuca unterscheidet sich von
S. albicollis :

I. Durch breiteres Schwarz der Kopfpartie
zwischen Schnabelwurzel und Auge.

2. Kleinere Dimensionen fast aller Kör-
perteile.

3. Bedeutend abgeplatteren Kopf, so dass der
Schädelbau ein gänzlich verschiedener ist.

Diese Unterschiede sind übrigens grössten-
teils bereits in der Original-Diagnose von
Hrmprich und EHRENBERG enthalten.

Seit der Erbeutung jener 3 Exemplare in
Bulgarien, bemühte ich mich namentlich auf
den Sammelreisen in Griechenland möglichst
viel Materiale von Saxicola im Allgemeinen zu-
sammenzubringen, doch kam mir hiebei keine
amphileuca mehr unter.

Nur im Museum von Athen fand ich ein
Steinschmälzer-Männchen, welches am 28. Mai
1S59 in der Attika geschossen wurde und die
deutlich erkennbare Merkmale von amphileuca

trägt.

* Es findet immer mehr der Vorschlag Beifall,
nicht bloss die Bezeichnung S. stapazina gänzlich zu
eliminieren, sondern den gleichen Vorgang auch bei
S. aurita eintreten zu lassen, denn nur hiedurch kann
der grossen Verwirrung in der Saxicola-Nomenclatur
wirksam begegnet werden.

38

294

Minden szóba jöhető körülményt figyelembe
véve, talán mégis legajánlatosabb, ha őket faji-
lag nem választjuk szét, hanem a Saxicola albi-
collis amphileuca Heuer. & EHRENB. néven
az utóbbit, mint Európa legkeletibb és Ázsia
nyugoti részeiben élő, jól felismerhető alakot,
csak fajtaként különböztetjük meg.

Sarajevo, 1898 szeptember hó.

Reiser Olmar.

+

A Bibliographia Ornithologica érdekében meg-
jegyezzük, hogy dr. Madarász Gyula illető erte-
kezése három formában jelent meg, még pedig :
először mint a Természetrajzi Füzetek XXI. kö-
tete, 3., 4. füzetének egyik értekezése a 473
479. lapokon ; másodszor e forrás megjelölésé-
vel mint különlenyomat ; harmadszor e forrás
megjelölése nélkül 1—7-ig való külön lap-
számozás mellett.

A mi a Saxicola melanoleucának tüskére való
felakasztását illeti, a melyet Madarász ornitho-
méltat,
előbb bebizonyítani, hogy ez a faj, a Saxicola-
jellegtől eltérve, bokrok között röpked. De én
emlékszem, hogy a midőn ezelőtt negyven és

logiailag talán szükséges lett volna

egynehány esztendővel a Velebich gerinezetöl
indulva, a Karszt sziklasivatagot Obrovazzo felé
végigmértem, ott a morlákság tisztelt kecske-
pásztorai — gyerekek — mindent megkinoztak,
felakasztottak és fölnyársaltak, a mi mozgott
és élt — föltéve, hogy hatalmukba keríthették.
Éppen ezért hajlandó volnék az immár irodal-
milag is megörökített præparatumot inkább
folklorisztikailag, mint ornithologiailag mél-
tatni, annyival is inkább, mert az a nyarsaläs

lel, (04

és akasztàs mashol is divik.

A madarvonulasrol.

Azt a ezikket, a mely egybe fogja foglalni a
a vonulás körül szerzett tapasztalatok tanúsá-
gait, ujból el kell halasztani, noha az ahhoz
való interzonális anyag együtt van. Az elhalasz-
tás oka az, hogy az ezidén végzett megfigyelés,
mely a füsti fecske tavaszi fölvonulását illette
közel 6000 adatot nyujtott s úgylátszik, hogy az
elköltözésre vonatkozó adatanyag 15 gazdag lesz.
E nagyszabású megfigyelésnek, melynek a tudo-
mányban csakugyan nincsen párja, feldolgozása
roppant munkát követel és semmi kétség, hogy

Beim Zusammenfassen aller Umstánde wird
es aber trotz alledem vielleicht am zutreffendsten
sein, keine artliche, sondern nur eine subspeci-
fische Trennung durchzuführen, so dass Saxi-
cola albicollis amphileuca HEMPRICH- EHRENBERG
die gut erkennbare Form des áussersten Ostens
von Europa und des westlichen Asiens darstellt.

Sarajevo, im September 1898.

Othmar Reiser.

x

Im Interesse der Bibliographia Ornithologica
sei es hier bemerkt, dass die angeführte Ab-
handlung des Dr. J. v. Madarász in dreierlei
Ausgaben erschien, u. z.: erstens als Abhandlung
im Bd. XXI, Heft 3—4 der Természetrajzi
Füzetek auf pag. 473-479); zweitens mit An-
führung dieser Quelle als Separatabdruck ;
drittens ohne Anführung dieser Quelle, mit
besonderer Paginierung von 1 angefangen bis 7.

Was das Aufspiessen der Saxicola melano-
leuca anbelangt, welches v. Madarász ornitho-
logisch würdigt, wäre es vielleicht notwendig
gewesen, erst zu beweisen, dass diese Art, den
Saxicola-Charakter verleugnend, im Gebüsche
umherfliest. Ich will mich aber erinnern, dass
als ich vor vierzig und einigen Jahren vom
Velebitkamme aus die Steinwüste gegen Obro-
vazzo durchquerte, dort die verehrlichen morla-
kischen Gaisbuben alles marterten, spiesten
und aufhingen, was dort «kreuchte und fleugte»,
vorausgesetzt, dass sie es erhaschten. Eben des-
wegen wäre ich eher geneigt dieses nunmehr
schriftstellerisch verewigte Præparat folklori-
stisch, als ornithologisch zu würdigen umsomehr»
als dieses Spiessen und Hängen auch ander-
wärts beliebt ist. OSH:

Über den Vogelzug.

Von der Publication meines Artikels, in wel-
chem ich die bisher über den Vogelzug gemach-
Erfahrungen und Schlüsse besprechen
werde, muss ich wieder abstehen, obwohl das
dazu gehörige interzonale Material beisammen
ist. Die Ursache der Verzögerung ist die heu-
rige Observation, welche uns über den Früh-

ten

lingszug der Rauchschwalbe nahezu 6000 Daten
brachte, und auch für den Wegzug ein reich-
haltiges Material ergeben dürfte. Die Bearbei-
tung dieser, ihrer Dimension nach in der Wis-

a végső eredmény lényeges befolyást fog gyako-
rolni az egyetemes conclusiók alakulására.

A feldolgozás menetét e rövid vázlat adja.

l. Az

2. Az
szerint való osztályozása.

3. A napi térképek fölszerelése.

4. A kisebb területi egységek középszámai.

5. A nagy területek középszámai.

6. Az országos középszám meghatározása.

adatoknak chronologiai rendje.
adatoknak politikai területek és pontok

7. Összehasonlítás az eddig ismert középszá-
mokkal.

S. Az adatok számának területek szerinti meg-
állapítása.

9. Az első megjelenés és a fészkelés kezdete
közötti időköz.

10. A határban és a helységben való megje-
lenés közötti időköz meghatározása.

Dr. KRAMMER NÁNDOR tanár, a M. O. K. ex- |
ternistaja, a dr. Wlassics Gyula vallás- és köz-
oktatásügyi m. kir. miniszter nyujtotta adjutum-

ban részesítve, az egész szünidőt 1598 julius

és augusztus hónapokat — arra áldozta, hogy
a tavaszi fölvonulást rendbeszedje s annak fej-
lődését térképeken kimutassa.

Minden nap külön térképet kapott, mely a
megyei és járás szerint való beosztását tün-

teti föl.

Ezekbe a térképekbe egy pontozó készülékkel
bejegyeztettek a maguk helyére az adatok, még
pedig a helységeknek a katonai táborkari térkép
alapján való meghatározása mellett.

A marezius 1—-iki szórványos adatok egy
térképen egyesittetek úgy amájus 3-—8-ikiak is; a
márczius 10. május 2-iki adatok napi térképeken
külön külön jegyeztettek be, úgy hogy a vonulás
és telepedés fejlődése nem kevesebb mint 54,
illetőleg 56 térképen van föltüntetve. Kzeket a
nagy térképeket a Kogutowitz és tàrsa-féle föld-
rajzi intézet kis alakra redukálta és sokszoro-
sította.

Mindez ma már készen van ; de a kép teljes-
sége megköveteli az őszi elvonulás hasonló ki-

mutatását is.

995

senschaft bis dato einzig dastehenden Observa-
tion, erfordert viel Zeit und grosse Miihe, und
es unterliegt keinem Zweifel, dass das endgiltige
Resultat die Gestaltung der allgemeinen Schlüsse
in nicht zu unterschätzendem Grade beein-
tlussen wird.

Den Gang der Bearbeitung gibt die folgende
kleine Skizze.

1. Die chronologische Reihenfolge der Daten.

2. Die Gruppierung der Daten nach Stationen
und politischen Gebieten.

3. Eintragung der Daten in die Tageskarten.

4. Die Mitteldaten der kleineren Gebiete.

5. Die Mitteldaten der geogr. Gebiete.

6. Bestimmung des Landesmittels.

7. Vergleichung mit den bisher bekannten
Mitteln.

S. Bestimmung der Datenanzahl in den ver-
schiedenen Gebieten.

9. Der Intervall zwischen der ersten Ankunft
und dem Beeinne des Brutgeschäftes.

10. Bestimmung der Intervalle zwischen dem
ersten Eintreffen im Orte und in der Gemar-
kung.

Prof. Dr. FERDINAND KRAMMER, Externist der
U. 0. C., erhielt durch Dr. Julius Wlassics,
königl. ung. Minister für Cultur und Unterricht,
ein angemessenes Adjutum und opferte seine
ganze Ferienzeit — die Monate Juli und August
1898 — dem Ordnen der Daten des Frühlings-
zuges und der Herstellung der Tageskarten.

Ein jeder Tag erhielt eine nach Comitat und
Bezirk eingetheilte Karte, welche dann die Ent-
wicklung des Zuges von Tag zu Tag ersichtlich
macht. In diese Karten wurden die Stationen
mittelst eines Punktierapparates eingetragen.
Die Lage des Beobachtungspunktes wurde auf
Grund der militärischen Generalstabskarte fest-
gestellt.

Die zerstreuten Daten vom | —9. März wurden
auf eine Karte vereinigt, ebenso die Daten vom
3— 8. Mai. Die Daten vom 10. März bis 2. Mai
wurden in separate Tageskarten eingetragen, so
dass die Entwickelung des Zuges und der Besie-
delung auf nicht weniger, als 54, bezl. 56 Karten
ersichtlich ist. Diese grossen Karten wurden
durch das geogr. Institut Kogutowitz und Comp.
auf ein kleineres Format reducirt und verviel-
fältiet.

Dies alles ist schon fertig;

doch erfordert die
Vervollständigung des Bildes noch die gleiche
Bearbeitung des Herbstzuges.

3S*

296

Ez az oka annak, hogy az igért ezikk csak az
Aquila VI. kötetében láthat napvilágot ; termé-
szetesen a fecske megfigyelésről szóló anyag
teljes kimutatásával együtt.

Budapest, 1898 október 20.

Herman OÙ.

Dr. Middendorf Sándor Isepiptesisei Orosz-
országból. Mentől inkább behatolunk a meglevő
vonulási adatok vizsgálataiba, annál világosabb /
lesz, hogy a meglevő, időleg és helyileg szaba-
tosan megnevezett adatoknak feldolgozása elől
nem térhetünk ki, hacsak a ezel- és tervnélküli |
«megfigyelösködesekkel» s ezeknek gyakran na-
gyon is terjengős közléseivel megelégedni nem
akarunk. A komolyan vett feladatra nézve a leg-
kiválóbb fontossággal bir a magas északra vonat-
kozó amaz adatoknak ismerete és értékesítése,
a melyek között a dr. Middendorf Sándoréi első
sorban jőnek tekintetbe. Mindenekelőtt arról

van szó, hogy az összes adatok az új időszámí-

tású naptár szerint irassanak át s a M. 0. Köz-
pont gyüjteményében ievők módjára könnyen
kezelhetőkké tétessenek. Middendorf E. barátom
Hellenormban, intézetünknek tiszteleti tagja,
arról értesített, hogy ő családjának kegyelet pa-
rancsolta kötelességéül tekinti az atyja adatai-
nak rendezését és hogy e munka végrehajtására

a leánya vállalkozott. Ez mindenesetre nagy
lépés a czel felé.

[El (0%

Nansen rozsasiràlya. Ennek a valójában
magas-északi madárnak,
tollazatban levő példányról festett és szines
nyomatban nem rég elkészült képét elküldtük
Christianiaba dr. Collett R. tanárhoz. Midőn
dr. Nansen körutazása alkalmával Budapestet 18
meglátogatta, átnézte maga az első próbalenyo-

és pedig átmeneti

matot; némi kétségeskedés merült fel leginkább
a láb szinére vonatkozólag. Dr. Collett tanár

a ” , |
azonban azt irja, hogy 6 a képpel nagyon meg |

van elégedve.

Scolopax rusticola Kupinovon fészkelő és
ättelelö.

Az erdei szalonka késői elvonulása és korai

megjelenése már régen azt a gondolatot ébresz-

tette fel bennem, hogy nálunk esetleg áttelel,

Das ist die Ursache, dass der versprochene
Artikel — natürlich mit dem vollständigen Aus-
weise über die Schwalbenobservation — erst
im VI. Bande des Aquila erscheinen wird.

Budapest, 1898. den 20. Oktober.

Otto Herman.

Dr. Alexander von Middendorff’s Isepiptesen
Russlands. Je weiter wir in der Sichtung der
vorhandenen Zugsdaten fortschreiten, desto
klarer zeigt es sich, dass der wissentschaftlichen
Bearbeitung aller vorhandenen datierten An-
gaben nicht ausgewichen werden kann, es sei
denn, dass man sich mit zweck- und planloser
«Beobachterei» und deren oft gar so redseligen
Publication begnügen will. Für die ernstgenom-
mene Aufgabe ist nun die genaue Kenntniss
und Verwerthung der auf den hohen Norden be-
züglichen Angaben von höchster Wichtigkeit,
wobei Dr. A. v. Middeudorft's Daten in erster
Reihe in Betracht kommen. Es handelt sich vor
allem um die Reduction sämmtlicher Daten auf
den Calender neuen Styles und um deren Mobi-
lisierung nach Art der Sammlung der U. 0. C.
Mein Freund E. v. Middendorff auf Hellenorm,
Ehrenmitglied unserer Anstalt, benachrichtigte
mich nun, dass eresals von der Pietät dietierte
Pflicht seiner Familie erachtet, die Daten seines
Vaters zu ordnen, und dass sich seine Tochter
dieser Arbeit unterziehen wird. Dies ist jeden-

OM

falls ein grosser Schritt nach vorwärts.

Nansens Rosenmöve. Das Bild dieses wirklich
hochnordischen Vogels u. zw. im Übergangs-
kleide, wurde unlängst ausgeführt und reprodu-
ciert an Professor R. Collett nach Christiania ab-
gesendet. Dr. Nansen besuchte auf seiner Rund-
reise auch Budapest und revidierte selbst den

ben sich besonders

ersten Probedruck; es ere
bezüglich der Farbe der Füsse einige Zweifel.
Professor Collett schreibt, er sei mit der Abbil-

dung sehr zufrieden.

Scolopax rusticola Brut- und Überwinterungs-
vogel in Kupinovo.

Der späte Weszug und die frühe Ankunft der
Waldschnepfe regte in mir schon längst den
Gedanken auf, dass sie in unserer Gegend über-

sot költ is. Már 1892-ben kaptam a matieviezai
kerületben működő erdőőrömtől ez irányú je-
lentést; azt állította, hogy látott több csapat
fiatal, fürjmódra felszálló erdei szalonkát. A do-
log feledésbe ment, de mikor fiam 1895 Sylves-
ter estéjén 3 darab, 1896 január
még két darab erdei szalonkát lőtt,
zott mértékben fordítottam figyelmemet erre a

2-án pedig
akkor foko-

tárgyra.

További megfigyeléseim folyamán azután azt
tapasztaltam, hogy visszavonulás 1896 őszén
egyáltalában nem is történt, vadászataink köz-
ben pedig 1897 január és február havában is-
mételten láttunk és lőttünk erdei
ehhez járult végre még az is, hogy a tavaszi

szalonkát ;

vonulás alkalmával egyáltalában nem bizonyult
igaznak a «Palmarum trallarum» regulája, t. i.
tavaszi vonulás se volt észlelhető. Most meg
volt oldva a kérdés, az erdei szalonka nálunk
látszólag állandó madar*; végleges megoldá-
sát azáltal nyerte, hogy 1897 tavaszán az erdei
szalonkának két fészekalját is találtuk.

Véleményem szerint hazánkban még több
hasonló eset is adhatná magát elő, hogy ha a
hosszúcsőrűeket tavaszszal több oltalomban és
kíméletben részesítenék, s őket az örökös le-
lövéssel a megtelepedéstől el nem riasztanák.

Kupinovo, 1897 aug. 17-én.

Hawlicek J.

A karvaly kártékonysága.

Egy idevaló lakos mult hónap 22-én egy
karvalyfészekhez vezetett, melyben fiatalok vol-
tak. Vártam az öregekre, de első napon csak a
nőstényt tudtam elejteni. A fészekben öt fióka
volt, melyek közül négyet kivettem, az ötödiket
azonban benne hagytam, hogy másnap meg-
1/2912 órakor

szerezzem a hímet is és délelőtt

hazamentem.

* Teljesen bizonyos, hogy az erdei szalonkának

nagy része télire nem hagyja el Európát, mint helyt-

maradó faj azonban, a szó szigorú értelmében véve,

el
állunk

nem fogadható szélességünkben. Bizonyos, hogy

itt átteleléssel
alkalmasabb a pont,

szemben, mely annál gyako-

ribb, minél mint Kupinovo is

Fontos és érdekes a fészkelés,

M. O. K.

Lo

97

wintern und sogar brüten könnte. Eine diesbe-
zügliche Mitteilung erhielt ich schon im Jahre
1892 von meinem im Bezirke Matievieza ange-
stellten Forstwarte, der angab, er hätte mehrere
Völker junger, nach Art der Wachteln aufflie-
gender Waldschnepfen Die Sache
geriet in Vergessenheit, doch als mein Sohn im
Jahre 1895 am Sylvesterabend drei und am
2. Jänner 1896 noch zwei Waldschnepfen er-
leste, lenkte ich meine Aufmerksamkeit wieder
in erhöhtem Masse dieser interessanten Sache

gesehen.

zu. Meine weiteren Beobachtungen ergaben, dass
im Herbste 1596 gar kein Abzug stattfand und
während unserer Jagden wurden im Jänner und
Feber 1897 wiederholt Waldschnepfen gesehen
und erlegt, dazu kommt endlich noch, dass sich
die Regel «Palmarum trallarum» beim Früh-

jahrszuge durchaus nicht bewährte, d. i. es fand

auch kein Zuzug statt. Nun war die Frage gelöst,
die Waldschnepfe ist bei uns scheinbar Stand-
vogel.* Eine definitive Lösung erhielt die Frage
dann dadurch, dass wir im Frühjahre 1897 auch
zwei Gelege der Waldschnepfe erhielten.

Meiner Meinung nach könnten in unserem
Vaterlande noch mehrere diesbezügliche Fälle
vorkommen, nur sollte man dem Langschnabel
während des Frühjahrszuges mehr Schutz und
Schonung angedeihen lassen, und ihn nicht
durch das ewige Abschiessen vom Ansiedeln
zurückschrecken.

Kupinovo, 17. August 1897.

J. Havlicek.

Schädlichkeit des Sperbers.

Durch einen hiesigen Einwohner wurde mir
99

am
gezeigt. Ich wartete auf die Alten, doch gelang

v. M. ein Horst des Sperbers mit Jungen

es mir den ersten Tag nur das Weibchen zu er-
legen. Im Horste befanden sich fünf Junge,
von welchen ich viere wegnahm, das fünfte aber
im Horste liess, um am künftigen Tage des
Männchens habhaft zu werden, und ging um
1/212 Uhr Vormittag nach Hause.

* Es ist zwar ganz sicher, dass ein grosser Teil der

Waldschnepfe wärend des Winters Europa nieht ver-

. lässt, als Standvogel in des Wortes strenger Bedeutung

kann aber die Art in unseren Breiten doch nicht aut-
gefasst werden. Es handelt sich sicherlich um Ueber-
winterung, welche um so häufiger, je geeigneter der
Punkt

tig und interessant ist das Nisten der Art. U,

ist, wohin Kupinovo besonders gehòrt. Wich-
BEL,

998

A következő napon délután 2 órakor ismét a
fészekné! voltam és elejtettem a szép himet.
Erre aztán felmentem a körülb. 2 m. magasság-
ban elhelyezett fészekhez és elvettem az ötödik
fiókot is. De mennyire meglepődtem, mikor a |
fészekbe tekintettem! Mert mig előző napon
nem találtam eleségkészletet, addig most a
fészek széle egészen be volt borítva az össze-
hordott táplálékkal ; tartalma a következő volt:

2 öreg és 3 fiatal kék czinege |
1 » »1 » baratka poszáta

9 « c 4 a vörösbegy
I « «5 c erdei pinty
Zr TT anaes mice

3 mezei egér
2 erdei egér. |

Mindezt egy him hordta össze a fiatal karvaly-
nak egy nap alatt, nem számítva azt, a mit a
fiatal karvaly megevett. Ezenfelül a hím begyé-
ben és gyomrában még két madár maradványait
találtam fel. Az elrablott fiatalok nagyságából |
következtetve négy fészkaljat pusztított ki a
karvaly.

Ez az eset hathatós bizonyítékot szolgáltat a
karvalynak valóban óriási kártékonyságáról.

Nádasd, Sopronmegye 1898 jul. 28.

Tilsch K.

Adatok az idei fészkelés lefolyásához és a buhú
biologiájához.

ERTL Gusztay kir. kincstári erdömester úr
intézetünket becses ajándékaival évenkint meg
szokta tisztelni, így az idén is számos fészket, |
fészekaljat és ingluviálét adott intézetünk gyüj-
teményébe. Ezekről más helyen számolunk be,
itt csak az ezek kiséretében beérkezett egy pár |
biologiai adatát közöljük.

Az idei (1898) fészkelésnél sok rendellenes
vonás mutatkozott, egyesek igen korán fogtak a
fészkeléshez, mások meg nagyon későn. Lehet, |
hogy az idei tavaszi vonulás is hasonló tünete-
ket fog mutatni, a mennyiben az idei adatok
felületes átnézése után is azonnal szembeötle-
nek Numenius arcuatus, Sylvia cinerea, Pratin- |
cola rubicola, Alauda arvensis, Motacilla alba |

és sok mas faj telelesi adatai.

| ähnliche

Am folgenden Tage, Nachmittags 2 Uhr, fand
ich mich wieder beim Horste ein, und erlegte
das schöne Männchen. Hierauf begab ich mich
zu dem eirca 2 m. hoch angelegten Horste und
nahm das fünfte Junge weg. Wie war ich aber
überrascht, als in den Horst hineinsah !
Denn während ich vorherigen Tages keinen Vor-
rat vorfand, war jetzt der Rand des Horstes mit
zugetragener Nahrung völlig belegt: der Inhalt

ich

war wie folgt:

2 alte und
I alte und
9 alte
| alter

5 junge Blaumeisen,

1 junge Mönchgrasmücke,
4 junge Rotkehlchen,

5 junge Buchfinken,
Singdrossel,

3 Feldmäuse,

2 Waldmäuse.

und
und

DI

Dies Alles hat ein Männchen dem jungen
Sperber über einen Tag zugetragen, nebst dem
was der junge Sperber gekröpft hatte. Dann
fand ich im Kropf und Magen des Männchens
Reste von 2 Vögeln vor. Nach der Stärke der
geraubten Jungen zu urteilen, plünderte der
Sperber 4 Nester.

Es ist dies ein schlagender Beweis für die
ganz enorme Schädlichkeit des Sperbers.

Nadasd, Com. Sopron, den 28. Juli 1898.

K. Tilsch.

Einige Daten über das heurige Nistgeschäft und
zur Biologie des Uhu’s.

Herr Gustav ERTL köniel. Forstmeister pflegt
unser Institut jährlich mit werten Geschenken

zu beehren, so sandte er heuer eine schöne

i Anzahl Nester, Gelege und Ineluyialien. Uber

diese werden wir an anderer Stelle berichten,
hier veröffentlichen wir einige biologische Be-
obachtungen, die uns in Begleitung obiger
Geschenken zukamen.

Das Nistgeschäft wurde heuer (1898) sehr un-
regelmässig betrieben, einige fingen den Nestbau
ungemein früh, andere wieder sehr spät an. Es
ist möglich, dass uns der heurige Frühjahrszug
Erscheinungen bringen wird, we-
nigstens fallen die Überwinterungsdaten von
Numenius arcuatus, Sylvia cinerea, Pratincola

| rubicola, Alauda arvensis, Motacilla alba und

mehrere anderer Arten auch schon bei einem
fliichtigen Durchsehen der heurigen Daten auf.

A Bubo maximus-nak az idén április 22-én
már fiókái voltak, holott a mult évben ilyenkor
a fészekalj se volt teljes. Érdekes, hogy ERTL úr
ezt a fészket, melyből tavaly két tojást, az idén
két fiókát szerzett, már 1866-ban ismerte, s már
akkor is szedett ki belőle két fiókát.

Ezért igen valöszinünek látszik, hogy ez a
buhú pár már teljes 32 évig tartja ezt a fészket
elfoglalva. A fészekben a nyúl és az ott (Liptó-
Ujvár) ritka fogoly mellett még egész piszírán-
gokat és azok maradványait is találta. Ugyan-
csak pisztrángrablásairól 1565-ben egy Oszelna
mellett levő feszeknel is meggyőződhetett; itt
nap-nap után talált pisztrángmaradványokat.
A buhú halászatáról csak Frrrscn említ egy
esetet, mikor egy par egy nádas mocsárban ütött
tanyát, a melyen mindig voltak halmarad-
ványok.

izek a megfigyelések egyrészt nagy kárté-
konyságáról mely kiterjed a vadászatra és
halászatra tesznek tanúságot, de másrészt
nagy alkalmazkodási képességéről is.

M. OÖ, K.

Füstös récze (Oedemia fusca L.) A velenczei
tavon f. é. aug. 18-án fogtak elevenen egy vén
d -et. Tollazata teljesen kiszinezett, csak eve-
zőinek hegye van kissé lekopva s hátán látsza-
nak egyes szürkebarna tollszegések. Kitömve
Meszleny Pál velenczei földbirtokos gyűjtemé-
nyében van.

M. O. K.

Nyilfarkù halfarkas (Stercorarius parasiticus
L.) Ugyancsak a velenczei tavon f. €. aug. 30-án
Meszleny Benedek lőtt egy fiatal példányt, mely
kitömve birtokában van. Tévedések elkerülése
végett hangsúlyozzuk, hogy itt St. parasilicus
alatt a legkisebb halfarkast értjük, azt, melynek
két első evezője fehér szárú, barna testszine-
zete pedig humusziniten árnyalt, a felső csőr-
kávának ki foga pedig közelebb fekszik a csőr-
hegyéhez, mint az orrlyuk széléhez. Mindezt
azért kivanjuk megjegyezni, mivel a nálunk
lövött halfarkasokat rendszerint rosszul hatá-

999

Bubo maximus hatte heuer am 22. April
schon Junge, während im vorigen Jahre um
diese Zeit noch nicht einmal das Gelege voll-
ständig war. Es ist interessant, dass Herr ERTL
diesen Horst, welchem er im vorigen Jahre zwei
Eier, heuer zwei Jungen entnahm, schon im
Jahre 1866 kannte, und demselben schon damals
As scheint daher sehr
wahrscheinlich, Horst schon 32
Jahre hindurch von demselben Uhupaare be-
wohnt wird. In dem Horste fand er ausser dem
Hasen und dem dort (Liptö-Ujvär) seltenen Reb-
huhne noch ganze Forellen und deren Über-
bleibsel. Ebenso konnte er sich von den Forel-
1865 an einem

zwei Jungen entnahm.

dass dieser

lenräubereien auch im Jahre
nächst Oszelna gelegenen Horste überzeugen ;
hier fand er täglich Überbleibsel von Forellen.
Über das Fischen des Uhu’s berichtet
FrmscH in einem Falle von einem Paare, welches
sich in einem mit Rohr bestandenen Sumpf an-
siedelte, an dessen Horst immer Fischreste zu

uns

sehen waren. 2

Diese Beobachtungen bezeugen teils die grosse
Schädlichkeit des Uhu’s, die sich sowohl dem
Jäger, als dem Fischer bemerkbar macht, teils
auch sein hohes Anpassungsvermögen.

AOC

Trauerente (Oidemia fusea L.). Auf dem See
von Veleneze wurde heuer am 18-ten Aug. ein
altes # lebendig gefangen. Das Gefieder war
vollständig verfärbt, nur die Spitzen der Schwin-
gen waren ein wenig verstossen, und auf den
Rückenfedern waren einzelne graubraune Ein-
fassungen zu sehen. Der präparirte Vogel steht
in der Sammlung Benedikt von Meszleny’s,

UNOSC

Grundbesitzer in Veleneze.

Kleine (Büffon’sche) Schmarotzermöve (Sterco-
rarius parasiticus L.). Ein junges Exemplar
wurde ebenfalls auf dem Velenczeer See am
30. Aug. 1. J. von Benedikt vy. Meszleny erlegt
und befindet sich in seiner Sammlung. Um
Irrthümern vorzubeugen, betonen wir, dass hier
unter St. parasiticus die kleinste Schmarotzer-

. möve zu verstehen ist; die ersten zwei Schwin-

gen sind weissschäftig, die braune Farbe des
Gefieders hat einen aschfarbenen Antlug, der
Zahn des Oberkiefers ist der Spitze des Schnabels
näher, als dem Rande der Nasenöffnung. Diese

300

rozzák meg, u.i. a varjunal nagyobbakat «poma-
lorinus»-nak, a kisebbeket «parasitieus»-nak
szokták nevezni. Már pedig a parasilicus tudo-
másunk szerint csak egyszer fordult elő hazánk-
ban a Fertőn (ez Huszty Ö. lékai gyűjteményé-
ben all). a többi, majdem biztosan mondható,
nem parasilicus, hanem crepidatus Banks. (ék-
farkú halfarkas), melynek öt első evezője fehér-
szárú, barna tollazata nem hamuszinüen ár-
nyalt.

Előbbi

varjunagyságú. A két fajt már csak

csókanagyságú, utóbbi körülbelül
azért is fel
szokták cserélni, mert latin elnevezéseik tekin-
teteben nagy a zavar s FRIDERIcH is, kinek
«Naturgeschichte der deutschen Vögel» ezımü
könyvét meghatározások ezeljaböl nálunk szel-
tében használják, felcserélte e két madarat a
«parasiticus» ezime alatt adván a «crepidalus»
faji jegyeit.

M. O. K.

Rozsdás ölyv (Buteo ferox Gm.). Egy ? pél-
dany f. é. aug. 20-án Magyar-Nadason (Kolozs
vármegye) lövetett s Rosonowsky Frigyes præ-
paratoriuma révén intézetünk gyűjteményébe
került. NEON

Bütykös ásólúd Tadorna tadorna (L.)). Dr.
LenpL Apour a f. é. marezius 23-án jelentette,
hogy az ő preparatoriumaba kikészités végett e
fajból egy frissen lőtt példányt küldtek Pan-
csováról. E kézzelfogható bizonyiték alapján
jogosan vehetjük fel a bütykös ásólúdat a ha-
zánkban előforduló madarak jegyzékébe.

M. OK.

Merkmale führen wir nur darum an, weil man
die bei uns erlegten Schmarotzermöven gewöhn-
lich schlecht determiniert, die nämlich, welche
über Krähengrössen sind, werden gewöhnlich
«pomathorinus» genannt, die kleineren aber
«parasiticus». Parasilicus
Wissens bisher erst einmal in unserem Vater-

ist aber unseres
lande vorgekommen, nämlich auf dem Fertöer
See (das Stück steht in der Sammlung Edm.
Leka), die fast
ganz sicher keine parasilicus, sondern crepida-

Huszty’s in anderen sind

tus Banks gewesen (Richardson’sche Schma-

rotzermöve) deren braunes Gefieder keinen
aschfarbenen Anflug hat, und deren erste

5 Schwingen weissschäftig sind. Die estere ist
von Dohlen-, letztere beiläufigvon Krähengrösse.
Die zwei Arten werden auch schon darum ver-
wechselt, weil in ihrer lateinischen Nomenclatur
eine ziemliche Verwirrung herrscht, und auch
Frinpsrıcn, dessen «Naturgeschichte der deut-
schen Vögel» bei uns überall zu Determinationen
gebraucht wird, diese zwei Arten verweckselte,
und unter dem Namen «parasiticus» die Ar-

UAONC

thennzeichen von «crepidalus» gab.

Adlerbussard (Buteo ferox Gm.). Ein ? wurde
am 20-ten Aug. 1. J. in Magyar-Nadas (Com.
Kolozs) erlegt, und gelangte durch Friedrich
Rosonowsky’s Preparatorium in die Sammlung

USONG

unseres Instituts.

Die Brandente |Tadorna Tadorna (L.). Dr.
95. März 1. J. mit

Apour LENDL theilte 93.
dass er ein Exemplar dieser Art behufs Præpa-

uns am
ration aus Pancsova erhielt. Diesem handgreif-
lichen Beweise zufolge können wir die Brand-
ente ganz mit Recht in der Liste der sicher in
Ungarn vorkommenden Arten verzeichnen.

UMORE

INTÉZETI ÜGYEK.

A M. Ornithologiai Központ munkássága

1898 31-éig.

1897 junius elsejétől egész augusztus

A füsti fecske 1898. évi vonulásának
megfigyelése. A M. 0. K. a hazai madárvonu-
lás megfigyeléseinek nemcsak az eddigi módon
volt irányzója, hanem egy e téren nagy érték-
kel biró ujabb lépést tett akkor, a
füsti fecske vonulásának megfigyelését a legszé-
lesebb körre terjesztette ki. Erre a czélra külön
levelező-lapokat nyomatott, melyekhez a keres-
kedelemügyi m. k. minisztertől kieszközölte a

midőn a

portómentességet. A portómentes tavaszi leve-
lezö-lapokat a Néptanítók Lapja»-hoz és a
«Természettudomanyi Közlöny -höz mellékelve
küldte szét több mint 23 ezer példányban.

A lapocskákból megközelítőleg hatezer került
vissza, hozván az ország különböző községeiből
a választ e kérdésekre : a villásfarku füsti fecske
mikor érkezett meg a határban, a helységben, a
háznál és fészkel-e? Konstatálhatjuk, hogy e
művelethez készséggel járultak hozzá hazánk
különböző állású egyénei, de mindenekfelett a
neptanitök, kik — a szász tanítók kivételével
nemzetiségi különbség nélkül igyekeztek egy
tudományos kérdés megoldását támogatni.

A f. évi tavaszi fecskevonulás összes adatai-
nak feldolgozását dr. Krammer Nándor tanár
vállalta el s vette munkába. Az eredményt majd
az Aquila jövő — VI. — évfolyamában fogjuk
bemutatni. Itt rámutatunk arra, hogy intéze-
zetünk megfigyelői szervezete újabb erőt nyert
abban a nagy megfigyelői hálózatban, melyet
országunk értelmes néptanítósága alkot, s a
melynek kiváló fontossága nemcsak roppant
nagy kiterjedtségében, hanem főként abban
van, hogy olyan vidékeket is bőven képvisel, a
melyeken az erdészek kitünő hálózata egészen
megszakad. De különös elismeréssel kell meg-
emlitenünk, hogy magánosok és hivatalnokok,

Aquila, V.

301

INSTITUTS-ANGELEGENHEITEN.

Die Thätigkeit der Ung. Ornithologischen Centrale

in der Zeit vom 1. Juni 1897 bis 31. August 1898.

Die Beobachtung des Rauchschwalben-
zuges im Jahre 1898. Die ung. ornitholo-
sische Centrale hat die Beobachtung des hei-
mischen Vogelzuges nicht nur in ihrem bisheri-
gen Stadium zu erhalten gewusst, sondern that
noch einen von grösster Tragweite zeugenden
Schritt vorwärts, indem sie sich zur Beobach-
tung der Rauchschwalbe ein bisher völlig bei-
spielloses Beobachtungsnetz construirte. Es
wurden eigens zu diesem Zwecke bestimmte
Correspondenzkarten gedruckt, deren Porto-
freiheit von dem kön. ung. Minister für Han-
del erwirkt wurde. Die so bevorzugten Früh-
lingseorrespondenzkarten wurden der «Néptani-
tok Lapja» (Blatt der Volksschullehrer) und
dem «Termeszettudomänyi Közlöny» (Natur-
wissenschaftliche Mittheilungen) beigelegt, und
23 Tausend Stücken versendet.
Zurückgesandt wurden beiläufig 6000 Stück,
die dann aus den verschiedensten Gegenden

so in über

unseres Vaterlandes Antwort brachten auf fol-

vende Fragen: wann kam die Schwalbe in der

Gemarkung, in dem Orte, an dem Hause an und
nistet sie? Wir können constatieren, dass unsere
Bestrebungen überall und von allen Seiten be-
stens unterstützt wurden, im höchsten Grade
aber von den Volksschullehrern, die — mit Aus-
nahme der sächsischen mit grösster Bereit-
willigkeit das Ihrige zur Lösung einer wissen-
schaftlichen Frage beitrugen. Die Bearbeitung
der heurigen Frühlingszugsdaten wurde von
Prof. Dr. Ferdinand Krammer vorbereitet; die

Ergebnisse werden wir im folgenden — VI-ten
Jahrgange der Aquila veröffentlichen. — Wir wei-

sen nur noch auf das grosse von den intelligen-
ten Volkschullehrern unseres Landes gebildete
Beobachtungsnetz hin, in welchem der Beobach-
tungsorganismus unseres Institutes eine neue
Kraft erhielt, dessen hervorragende Bedeutung
nicht nur in seiner grossen Ausdehnung begrün-
det ist, sondern hauptsächlich in dem Umstande,
dass es auch solehe Gegenden in den Kreis der
Beobachtung zieht, wo das vortrefflische Netz
der Förster gänzlich versagt. Mit besonderei
Anerkennung müssen wirnoch hervorheben, dass
39

302

sőt hivatalfönökök a vezetésük alatt állókkal
együtt igyekeztek az adatok beszolgáltatásában
résztvenni, bárha a fennebbi levelező-lapokból
nem is kaptak. Ez idő szerint folyamatban van
a füsti fecske őszi vonulásának a megfigyelése
és bejelentése, a melyhez a portómentes lapok
szétküldése a «Neptanitök Lapja»-hoz melle:
kelve, a mult augusztus hó első hetében történt
meg.

Petényi J. Salamon Ornithologiai hagya-
tékának feldolgozását és kiadását a tud. Aka-
démia támogatása mellett folytatta és folytatja.

Hazai ornithologusainknak 1896-iki értekez-
letétől vett megbizatása értelmében folytatja a
teljes magyar ornithologiai szótár előkészíté-
sét ; előlegesen pedig illetékes szakférfiak véle-

ményének bevonásával összeállította s kiadta

a «Nomenclator Avium Regni Hungariæ» —
Madarfajainak Elnevezései»
czim alatt a hazai fajok rendszeres névjegyzékét

c Magyarország

(161 nem 329 fajjal képviselve) kellő mérték-

ben kibővítve úgy a latin, mint magyar szinoni-
OJ Ov

mákkal.

A M. 0. K. intézte a főnök útján a hazánk
madárvilágát ismertető nagy munkának kiadá-
sát, úgy hogy ennek a földmivelésügyi m. kir.
miniszterium megbizásából készülő és «Magyar-
ország madarai különös tekintettel gazda-
sági jelentösegükre» czimet viselő munkának

első kötete — Általános rész — már sajtó alatt

van, s ez év végén fog onnan kikerülni. A szö-
veget chernelhäzi CHERNEL ISTVÁN, az illusztrá-
cziókat Nécsey Isrvin és HÁRY GyuLA festömü-
vészek készítették, a szövegrajzokhoz a famet-
MORELLI ezinkkliseket
WEINWURM ANTAL szolgáltatják, a szines képek
könyomatu sokszorosítását ÜZETTEL és DEUTSCH

szeteket GUSZTÁV, a

czég intézete Budapesten végzi. Az összes

munka megjelentetésére vonatkozó
HERMAN Orró mint a M. 0. K. főnöke végzi.
A II. kötet a jövő évben fog megjelenni. Az
ezen munkához szükséges szines és fekete képek-
nek eredeti festményeiből az elkészülteket f. év
márcziusában a képviselőház egyik termében
kiállította s érdeklődő ministereknek, képvise-
lőknek és a sajtó embereinek bemutatta.

intézést |

auch Private und Beamte, sogar Amtsvorstánde
mit unter ihrer Leitung stehenden zusammen
sich an der Einsendung der Daten betheiligten,
obwohl sie von obigen Correspondenzkarten gar
keine erhielten. — Derzeit erhalten wir schon
die Berichte über den Herbstzug der Rauch-
schwalbe; die Versendung der frankirten Corres-
pondenskarten fand im Monate August als
Beilage der «Neptanitök Lapja» statt.

J. Salamon Petenyi’s ornithologischer
Nachlass wurde und wird unter Mithilfe der ung.
Akademie der Wiss. bearbeitet und veröffentlicht.

Im Auftrage der 1896-er Versammlung der
ungarischen Ornithologen setzt die Centrale die
Vorbereitung eines vollständigen ungarischen
ornithologischen Wörterbuches tort ; einstweilen
wurde bisher mit Anhörung der Meinungen,
competenter Fachmänner der «Nomenclator
Avium Regni Hungariæ» — «Die Benennun-
gen der Vogelarten verfasst und
herausgegeben, in welchem das systematische

Ungarns»

Verzeichniss der einheimischen Vögel (161 Ge-
nus mit 329 Arten) mit den lateinischen und
ungarischen Synonymen gehörig ausgestattet
enthalten ist.

Die Leitung des grossen, die Vögel der Hei-
math beschreibenden Werkes wurde der U. 0.
Centrale übertragen, und die Arbeit ist nun
bisher so weit gediehen, dass sich der erste
Band — allgemeiner Theil — dieses im Auf-
trage des kön. ung. Ackerbauministers enstan-
denen Werkes, unterdem Titel «Ungarns Vögel,
mit besonderer Rücksicht auf ihre cekono-
mische Bedeutung», schon unter der Presse
befindet, und am Ende des 1. Jahres erscheinen
wird. Den Text bearbeitete STEPHAN CHERNEL y.
Chernelhäza, die Illustrationen erhielten wir von
STEPHAN v. Nécsey und Junius v. HÁRY. Die Holz-
schnitte zu den Textillustrationen verfertigte
Gustav MonRELni, die Cliché’s Anton WHIN-
wurm, die Vervielfältigung der Buntdruck-Tafeln
in Steindruck übernahm die Firma CzETTEL und
Deurson in Budapest. Die Leitung sämmtlicher
Arbeiten wurde Otto Herman, Chef der U. 0.
Centrale anvertraut. Der II. Band wird im
kommenden Jahre erscheinen. Die Originale der
Schwarz- und Buntdruckillustrationen, welche
bis März 1. Jahres vollendet waren, wurden in
einem Saale des Abgeordnetenhauses ausgestellt,
und für die Sache interessirenden
Ministern, Abgeordneten und Journalisten ge-
zeigt.

den sich

«A fehér gólya és füsti fecske 1897-iki
tavaszi vonuläsa» czim alatt SZALAY L. ELEMÉR
r. gyakornokunkkal feldolgoztattuk az idevágó
adatokat. 5 hogy e tekintetben az erdészeti kar-
‘al szemben, mint a mely a két madárfaj vonu-
lására nézve mindenek felett tulnyomólag szol-
gáltatott adatokat — számot adhassunk, a talpra-
esett czikket az Erdészeti Lapokban (1898. VI.
füzet) tettük közzé.

A vallás- és közokt. és földmivelésügyi m. k.
miniszterektől ideintézett kérdésekben szakvéle-
ményt adott ; így egyéb, nemzetközi érdekű tär-
gyak között az Állandó Nemzetközi Ornithologiai
Bizottság részéről sürgetve követelt szubvenezio
ügyében, a parisi 1895-iki madarvedelmi con-
ventio ügyében, az osztrák Madárvédelmi Szö-
vetségnek egy madár- és állatvédelmi inlerna-
tionális bizoltság szervezése iránti indítványára
stb. nyilvánított véleményt. Továbbá felvilagosi-
tásokat adott egyesületeknek, avagy magános
egyéneknek részint direkte ideintézett, részint
a Természettud. Társulat útján hozzánk szár-
maztatott szakkérdéseire. Továbbá igyekezett
ornithologusainkat a mennyiben ez iránt
intézetünket megkeresték szakkutatásaikban
támogatni.

Annak a kiváló buzgóságnak szerény viszon-
zásául, a melylyel a m. kir. erdészeti kar a meg-
figyelési adatokat beszolgáltatja s intézetünket
a madárvonulás problemájának tudományos

felderítésében évről-évre fokozottabban támo-

gatta és támogatja, a Nomenclator-nak 350 pél- |

dányát az erdőhatóságok s illetőleg erdész urak
között leendő szétosztás végett átszolgáltattuk
a m. kir. földmivelesügyi ministeriumban, Melt.
SöouLtz GYULA min. tanácsos, országos foerdô-
mester ürhoz.

A Rhodostethia rosea képét Nansen miivé-
hez dr. Collett christianiai egyetemi tanár a
M. Ornith. Központ közbejöttével Budapesten
(a Nécsey István festménye után a Czettel és

Deutsch-féle műintézetben) készíttette el.

Intézetünk az 1900. évi párisi világkiállítás
m. k. kormánybiztosának felhivására jelentke-
zett a kiállításon való részvételre s a megfelelő
aló

módon megjelenéshez a készülődéseket

meg is kezdte.

303

«Der Zug des Storches und der Rauch-
schwalbe im Frühjahr 1897.» Die diesbezüg-
lichen Daten wurden von unserem ord. Prac-
SzaLay bearbeitet.
Den sehr gelungenen Artikel veröffentlichten
wir in den «Erdeszeti Lapok» («Forstblitter»)
(Jahre. 1898, Heft 6) um den Forstmännern
uns über diese zwei Arten die weitaus

ticanten LupwiG ELEMÉR v.

welche
auch auf diese
Art unsere Anerkennung zu zeigen.

Die Centrale gab ferner fachmdnnische Mei-
mungen ab über die hieher gerichteten Fragen des

grösste Datenanzahl lieferten

königl. ung. Ministeriums für Cultus und Unter-
richt und Ackerbau, so z. B. nebst anderen inter-
natrionalen Fragen in Sache der von dem ständ.
internat. Comité für Ornithologie dringlich
seforderten Subvention, in Sachen der 1895-er
Pariser Vogelschulz- Convention, ebenso auch
über einen Antrag des östr. Vogelschulzvereins
über die Organisierung eines internationalen
Comites für Vogel- und Thierschutz u. s. w. Die
Centrale gab ferner Vereinen und privaten Per-
sonen Aufklärungen über theils direkt hieher-
gerichtete, theils durch die Naturwissensch. Ge-
sellsch. zu uns übersandte, unserem Fache an-
gehörende Fragen. Unsere Ornithologen erhiel-
ten — so weit sie sich an unser Institut wand-
kräftige Beihilfe zu ihren Fachstudien.
Als bescheidene Erwiderung für den grossen
Kifer, welchen die königl. ung. Forstbeamten
von Jahr zu Jahr unserem Institut gegenüber

ten

an den Tag legten, und unsere, die wissenschaft-
liche Klärung betreffende
Bestrebungen immer mehr und mehr förderten
und noch fördern, wurden behufs Vertheilung an

die Forstbehörden, bezgl. an die Herren Förster

des Vogelzuges

350 Exemplare des Nomenclators dem künigl.
ung. Ministerium für Ackerbau, resp. Sr. Hoch-
wohlgeboren Herrn Junius Séurz, Ministerial-
rath und Landesforstmeister übergeben.

Die Abbildung der Rhodostethia rosea zu
dem Werke Nansen’s, liess Dr. Collett, Prof. an
der Universitit von Christiania, mit Interven-
tion der Ung. Ornith. Centrale in Budapest
(nach Stephan v. Néesey's Bild, bei der Firma
Czettel & Deutsch) ausführen.

Unser Institut wird dem Aufrufe des köniel.
ung. Regierungskomissärs für die im Jahre 1900
stattfindende Pariser Weltausstellung folgend, an
der Ausstellung auch theilnehmen, und hat
die Vorbereitungen zu einem entsprechenden
Erscheinen auch schon begonnen.

39%

304

Mindezeknek intézését a főnök vezette iras-
beli és személyes érintkezések útján.

Az ügydarabok száma 1897 végén 698 volt.
A folyó évben aug. 31-éig 496 számot intéztünk
el. Ezekbe nincsenek beleszámítva a főnöknek
bizalmasabb jellegű, de az intézet érdekében irt
levelei (mintegy 300 drb) és kisebb jelentőségű
ügyekben az irodából levelező-lapokon kiadott
tájékoztató kérdések s adott feleletek (hozzávető-
leg 120 drb).

A M. O. K. folyóirata az «Aquila» IV. kötet
a mult évben 36 iven jelent meg egy szinezett
képmelléklettel és a szöveg közé nyomott raj-
zokkal; a f. év tavaszán az V. kötet 1—3. egye-
sitett füzetei 26 és 1/2 iven több a szöveg közé
nyomott képekkel és egy térképmelléklettel kül-
detett szét. Egy pár hazai folyóirat az Aguilából
vagy egész terjedelmében vett át czikket, vagy
összevont mutatványt közölt ; szövegrajzainkból
is nemcsak itthon, hanem külföldön a Nauman-
féle madármunka kiadósága is vett igénybe.

Elismeréssel kell megemlítenünk, hogy inté-
zetünket feladatainak megoldásában felkérésre
szives készséggel támogatták egyesek és intéze-
tek, belföldiek és külföldiek. Itthon dr. Lóczy
Lasos tanár úr földrajzi positiok meghatározá-
sával, a rovartani állomás és állami magvizs-
gáló intézet a madárbegytartalmak meghatáro-
zásának minucziózus munkájával kötelezték le
a M. 0. Központot, s még inkább a bécsi s ley-
deni muzeumok, a melyek az intézet megkere-
sésére igen fontos adatok kiszolgáltatásában
olyan kész és őszinte segítséget tanusítottak, a
minőt még hazai intézeteknél sem mindig talál-
hatni. Az angol megfigyelési állomások földrajzi
meghatározásait gondosan összeállított jegy-
zékben, a dr. Scrarer L. kegyes és valóban le-
kötelező közvetitésével a f. év elején megkaptuk.

A magán intézetek közül a Rosonowszki s
különösen pedig dr. Lendl Adolf preparatoriu-
mát kell kiemelnünk, mint a melyből nemcsak
önzetlen jóakarattal s késedelem nélkül adatott

Die gesammte Leitung besorgt der Chef theils
durch Briefwechsel, theils durch persönlichen
Verkehr.

Die Zahl der Akten betrug Ende 1897 698.
Im laufenden Jahre wurden bis zum 31-ten
August 496 Nummern erledigt. In diese Zahl
sind die mehr privaten, aber doch im Interesse
des Instituts geschriebenen Briefe des Chefs
(eirca 300 St.) nicht miteingerechnet, ebenso
fehlen die Correspondenzkarten, mit welchen
wir gestellte Fragen beantworteten (beiläufig
120 Stück).

Der IV. Band der Zeitschrift der U. 0. C.
der «Aquila» erschien im vorigen Jahre auf
36 Bogen, mit einer Farbendrucktafel und mehre-
ren Textillustrationen ; im heurigen Frühjahre
wurden die vereinigten Hefte 1—3 des V. Ban-
des, im Umfange von 26!/2 Bogen, mit mehreren
Textillustrationen und einer Landkarten-Bei-
lage versandt. Einige enheimische Zeitschriften
entnahmen der Aquila ganze Artikel, einige
andere publicirten Auszüge daraus; einige un-
serer Textillustrationen wurden nicht nur hier
zu Hause, sondern auch vom Auslande, u. A.
von der Redaction des Naumann schen Vogel-
werkes, in Anspruch genommen.

Vollste Anerkenung müssen wir jenen Priva-
ten und Vereinen — einheimischen wie auch
ausländischen — zollen, die unsere Bestrebun-
gen, auf unser Ansuchen, freundlichst unter-
stützten. Von den einheimischen sind wir be-
sonders verpflichtet: Prof. Dr. Lupwie Lóczy,
der uns geographische Positionen bestimmen
liess, der königl. entomologischen und der Sam-
Untersuchungs-Station, welche der U. O. ©.
die minutiose Arbeit erfordende Kropf- und Ma-
seninhalte bestimmten. Grössten Dank schul-
den wir den Museen in Wien und Leyden,
die uns auf unser Ansuchen sehr wichtige
Daten in allem ein solch’
aufmerksames und grosses Zuvorkommen zeig-

überliessen, und
ten, wie man es selbst bei einheimischen Insti-
tuten nicht immer finden kann. Die geogr. Be-
stimmung der englischen Beobachtungsstatio-
nen, deren sorgfältig zusammengestelltes Ver-
zeichniss wir Anfang 1. Jahres erhielten, ver-
danken wir Dr. L. Scrarer’s zuvorkommender
und wahrhaft auszeichnender Vermittelung.
Von den Privatinstituten müssen wir Herrn
Rosonowsky's und besonders Herrn Dr. Adolf
Lendl’s Preparatorium hervorheben, von wo wir
mit der grössten Bereitwilligkeit mehrere Prä-

ki használatra több készítmény, hanem az oda

különböző helyekről beküldött számos, érdekes | uns auch

madárról pontos bejelentéseket is kaptunk.

Azon magánosok között, kik intézetünket

őszintén támogatni törekednek, legfökepen

Marrárn Jôzser grófot kell különös elismerés

mellett kiemelnünk, mint a ki a megelőző évtől
kezdve a Perbenyik vidékéről a tavaszi madár-
vonulás érdekes sorozatait s a perbenyiki és
dolnji-miholjaci
nyéről szóló kimutatásokat megküldte, s igérte,
hogy ezután is évről-évre küldeni fogja.

szalonkavadaszatok eredmé-

Gyüjtemenyek.

A madarvonulasi adatok száma körülbelül

25,000-rel szaporodott.

A könyvtárban az összes kötetek száma (ön-
álló munkákban és folyóiratokban) 510 kötetre
emelkedett; ebből ujabb gyarapodás 98 kötet.
Ebbe nincsenek beleszámítva a kisebb terje-
delmű különlenyomatok, melyek nagy számmal
jöttek be ez idő alatt is. A csereviszony több
egyesülettel hozta összeköttetésbe intézetünket,
ezek között a tengereken túl való világrészekből
az Australian Museummal és Montevideoból
a nemzett muzeummal, mindenekfelett a
«Société Impériale des Naluralistes de Moscou»
egyesülettel és az upsalai egyetemmel. — Itt
különösen megemlítjük, hogy több olyan kül-
földi egylet és testület csereajánlata elől ki
kelle térnünk, a mely nekünk viszonzásul nem
helyezett kilátásba ornithologiai tárgyú kiadvá-
nyokat. A földmivelésügyi m. k. miniszter kegyes
ajándékából intézetünk részére rendesen külde-

tik a f. évben megindított «Kisérletügyi Közle-
mények, czímű folyóirat.

A gyüjtemények gyarapodásáról a hátrább
következő kimutatások adnak számot.

Személyzet.

A M. 0. K. működő
lenleg :

Állandó szakmegfigyelő van belföldi 47, kül-
földi S összesen 55.

személyzete áll je-

Onkéntes magantudositò : 10.

305

parate zur Benützung erhielten, und von wo

mehrere aus den verschiedensten
Gegenden stammende Zugsdaten übersandt

wurden.

Von den Privaten, die unser Institut bereitwil-
lig förderten, müssen wir Grafen JosepH MayLàrn
mit besonderer Anerkennung hervorheben. Er
sendet uns schon vom vorherigen Jahre an die
Zugsberichte aus der Gegend von Perbenyik,
ebenso die Ausweise über den Schnepfenabsehuss
in Perbenyik und Dolnji Miholjae, versprach
weiterhin jährlich
Berichte zu erstatten.

uns auch diesbezügliche

Sanımlungen.

Die Zahl der Zugsdaten vermehrte sich bei-
läufig um 25,000.

Die Zahl sämmtlicher Bände unserer Biblio-
thek (selbständige Werke und Zeitschriften)
stieg auf 510, davon sind neue Erwerbungen
98 Bände. In dieser Zahl sind die Separata von
kleinerem Umfange, die auch jetzt in grosser
Anzahl erschienen, nicht miteingerechnet. Der
Tauschverkehr brachte Institut mit
mehreren Vereinen in Verbindung, so aus den
überseeischen Erdtheilen mit dem Australian
Museum, mit dem National Museum von Mon-
tevideo, und vor Allen mit der «Société Impe-
riale des Naturalisles de Moscou» und mit der
Universität von Upsala. — Hier müssen wir
betonen, dass die Tauschanträge
ausländischer Vereine und Gesell-
schaften zurüchweisen mussten, da sie uns als

unser

noch wir

mehrerer

Gegenleistung keine ornithologischen Publica-
tionen in Aussicht stellen konnten. Als gütiges
Geschenk des königl. ung. Ministers für Acker-
bau haben wir regelmässig die in diesem Jahre
zuerst erscheinenden «Kisérletigyi Közleme-

nyek» Mittheilungen») er-
halten.

Uber den Zuwachs der einzelnen Sammlun-

(«Experimentelle

gen geben die unten folgenden Ausweise Aus-
kunft.

Personal.

Das active Personal der U. O. C. besteht der-
zeit aus folgenden:

Ständige Fachbeobachter haben wir 47 ein-
heimische und 8 ausländische, zusammen 55.

Freiwillige Privatbeobachter : 10.

306

Kir. kincstári és vallasalapitvanyi s más erdö-
hatósági megfigyelői állomás mintegy 300.

Levelező tag: belföldi 25, külföldi 23, össze-

sen 48.
Tiszteleti tag: belföldi 7, külföldi 33, össze-
sen 40.

A központ hivatalos személyzetében a jelzett
idő alatt következő változások történtek : Szalay
L. Elemér orvostanhallgató a mult évi október
elején egy évi önkéntességre a katonasághoz be-
vonulván, helyébe a megüresedett gyakornok-
ságra ideiglenesen Pungur Ella kisasszony ne-
veztetett ki, a ki 1898 aprilis hó végén hivatá-
sának megfelelő állásra neveztetvén ki, a M. 0.
Központtól búcsút vett. Dr. Floericke Curt orni-
tologus, a ki ideiglenesen szolgálattételre beosz-
tatott volt a M. 0. Központhoz, s a ki működését
1898. év elején meg is kezdte volt, magánügyei
miatt május hóban megint kilépett. Helyébe a
fecske tavaszi vonulásának feldolgozása végett
jul.—aug. hónapokra beosztatott dr. Krammer
Nándor polg. isk. tanár úr B.-Csabar6l; ugyan-
ezen idő alatt egyelőre ideiglenesen gyakornok-
nak felvétett Schenk Jakab egyetemi III.-éves
hallgató. Csörgey Uhlig Titusz egyetemi bölcsé-
szettanhallgató is, egy évi önkéntességi kötelessé-
gének teljesítése végett a katonasághoz kelletvén
bevonulnia, kivált az intézet kötelékéből, hol
1895 szeptember hava óta részint a gyakornoki,
majd assistensi teendők végzésével, részint pe-
dig a Petényi-féle ornitologiai hagyaték alapos
és odaadó feldolgozásával elismerésre méltóan
foglalkozott. Kállay Ubul, ki az intézethez mint
belső önkéntes csatlakozott volt, 1897. év végén
a M. 0. Központból kilépett.

A M. 0. Központ hivatalos személyzete :

Főnök: Herman Ottó.

I.-ső asszisztens: Pungur Gyula szolgálatté-
telre berendelt tanár.

Asszisztens: Schenk Jakab egyetemi bölcsé-
szettanhallgató.

Külső önkéntesek, munkatársak : főt. Hegy-
foky Kabos plébános (Turkeve), gyulai Gaál
Gaston (Boglar), Nándor
(B.-Csaban).

Végül felemlitjük, hogy a M. 0. Központot a
f. évi augusztus hó végéig több kül- és belföldi

és dr. Krammer

jeles szakember és előkelő állásu férfiu látogatta
meg. M. 0. K.

Königl.ärarische, Stiftungs- und andere Forst-
behörden, beiläufig 300 an der Zahl.

Correspondirende Mitglieder: 25 einheimi-
sche, 23 ausländische, zusammen 48.

Ehrenmitglieder: 7 einheimische, 33 auslän-
dische, zusammen 40.

Das amtliche Personale der Centrale erlitt
während dieser Zeit folgende Veränderungen:
L. Elemér Szalay cand. med. rückte am 1-ten
Oktober vorigen Jahres als einjährig Freiwilli-
ger in den Soldatenstand ein, an die dadurch
frei gewordene Practicanten-Stelle wurde Fräu-
lein Ella Pungur ernannt, nachdem das Fräu-
lein aber Ende April 1898 eine ihrem Berufe
entsprechende Stelle erhielt, nahm sie von der
Centrale Abschied. Dr. Curt Floericke, Ornitho-
loge, wurde provisorisch zur Dienstleistung
angestellt, und begann seine Thätigkeit Anfang

1898, doch trat er wegen Privatangelegen-
heiten im Mai wieder aus. An seine Stelle

wurde für die Monate Juli und August zur
Bearbeitung des Frühlingsschwalbenzuges Herr
Prof. Dr. Ferdinand Krammer aus B.-Csaba ein-
geteilt; während dieser Zeit wurde auch Jakob
Schenk, III. jähr. Lehramtscand. einstweilen als
provisorischer Practicant angestellt. Titus Uhlig
Csörgey Lehramstcand. nahm auch Abschied
von der Centrale, indem er als einjährig Freiwil-
liger in den Soldatenstand einrückte. Seit seiner
im September 1895 erfolgten Anstellung leistete
er erst als Practicant, dann als Assistent der
Centrale, als gründlicherund hingebender Bear-
beiter von Petényi’s ornithologischem Nach-
lasse wirklich Hervorragendes, und wir können
seiner Leistungen nur mit vollster Anerken-
nung gedenken. Ubul Källay, der sich der Cen-
trale freiwillig anschloss, verliess uns Ende 1897.

Das amtliche Personale der U. 0. Centrale
besteht derzeit aus folgenden:

Chef: Otto Herman.

Erster Assistent: Julius Pungur, zu Dientleis-
tung einberufener Professor.

Assistent: Jakob Schenk, Lehramtscandidat.

Auswärtige Volontaire und Mitarbeiter : Se.
Hochwürden Jakob Hegyfoky, r. k. Pfarrer (in
Turkeve), Gaston v. Gaal zu Gyula (Boglar) und
Dr. Ferdinand Krammer (Békés-Csaba).

Endlich erwähnen wir noch, dass unser Insti-
tut bis 31. Aug. 1. J. von mehreren ausländi-
schen Fachmännern und hochangestelten Per-
sonen besucht wurde. U202%

Az

intézet gyüjteményei.

Ujabb gyarapodások.

I. Bőr- és kitömött madarak gyüjte-

IR
2.
3.
1.
5.
6.
7

ménye.

Fajok. — Arten.
Erismatura leucocephala
Harelda glacialis
Mergus serrator
Saxicola oenanthe

Charadrius alexandrinus (cantianus)

Tringa alpina
Charadrius pluvialis
Ciconia alba (pullus)

. Pratincola rubicola
. Mergus serrator

« merganser
« albellus _

. Rallus aquaticus

. Turdus musicus

. Cuculus canorus

. Picus major

. Lanius excubitor

. Picus viridis

. Picus martius

. Scops giu

. Coturnix dactylisonans
. Crex pratensis

. Ortygometra porzana ...
. Cerchneis tinnuncula

25. Faleo subbuteo

). Sylvia melanocephala

27. Emberiza cirlus

Az egész

. Scolopax rusticola x
. Larus canus Er

. Larus canus michahelesi
. Corvus corax

2. Podiceps minor

3. Nyctardea nycticorax

. Astur palumbarius

. Circus aeruginosus

. Milvus migrans

. Limosa aegocephala

. Motacilla boarula

. Anas boschas fera X domestica
. Acrocephalus palustris

börgyüjtemeny tartalmaz 260 drbot.

307

Sammlungen des Institutes.

Newer Zuwachs.

I. Sammlung aufgestellter und in Bälgen präpa-

Példanyszam.
Exemplarzahl.

|

- - - D — LT

Osszesen |
r e)
Zusammen |

rierter Vögel.

Ajándékozó neve.
Name d. Schenkers.

CHERNEL ISTVÁN

GAAL GASTON

« a
Haver BÉLA
Koszrra LÁSZLÓ
RépLI BÉLA

SCHENK Henrik
STETTNER MARKÓ

« «
« «(
« «
« «
« «
« ((
« «
« «
tf «
»
« «

y. Tscuuvsi zu Schmidhoffen
Orosz E.

| Stück

Diese ganze Sammlung besteht aus 260 St.

308

2. Ingluvialium collectio.

Fajok. — Arten. Zant d. TS ő Named. BHO

1. Turdus viscivorus 3 | ERTL GUSZTÁV

2. Regulus cristatus | « «

3. Pyrrhula major b Le | « «

1. Parus ater _ j | « «

5. Lophophanes cristatus | « «

6. Aegialites fluviatilis | ( «

7. Cerchneis tinnuncula I « «

S. Cinclus aquaticus | « «

9. Carine noctua 1 « «
10. Tetrao tetrix 1 « «
11. Columba palumbus | « «
12. Jynx torquilla | « (
13. Pica pica (— rustica) a | « «
14. Astur palumbarius __ | « «
15. Buteo vulgaris | a «
16. Podiceps nigricollis. | « «

17. Ciconia alba | SZALAY BERTALAN
IS. Ardea comata | « «
19. Anas boschas | « «
20. Tetrao urogallus | CHERNEL ISTVÁN
21. Archibuteo lagopus | « «
22. Asio accipitrinus ze SUSE 23% « «
25. Corvus frugilegus .. ta 17 « «

Összesen | AE
62
Zusammen | vi
E gyüjtemény, beleszámítva a dr. Floericke | Diese Sammlung sammt jenen Ingluvialien,

részéről Fülöpszállás környékén gyűjtött s 107 | welche Dr. Floericke in der Umgebung von
üvegescben elhelyezett gyomortartalmat is, | Fülöpszälläsa, in 107 Eprouvetten sammelte,
összesen 773 drbböl áll. | zählt 773 Stücke.

3. Collectio nidologica et oologica.

Fészek szám. Tojüsok száma. Ajandekozö neve.

Fajok. — Arten. Zahl d. Nester. Zahl A. Eier. Name d. Schenkers.

1. Ruticilla tithys | 5 ERTL GUSZTÁV
2. Fringilla coelebs | 5 ( «

3. Motacilla alba : L 1 5 « «

1. « boarula 4 1 4 « «

5. Cypselus apus | 9 « «

6. Muscicapa grisola | 5 « «

7. Serinus hortulanus | 4. « a

5. Emberiza citrinella | 5 ( «

9. Turdus musicus 1 5 « «

10. « — torquatus | 4. « «
11. Erithacus rubecula AU | 6 « «

* Ebből két nagy katulya egy pár száz okädmänyt | * Zwei grosse Schachteln enthalten ein Paar hundert

tartalmaz. Gewolle.

b

Fajok. — Arten.

12. Ligurinus chloris ..
13. Acanthis cannabina
14. Carduelis elegans
15. Certhia familiaris _

16. Lophophanes cristatus —

17. Fuligula nyroca

18. © rufina..

19. Gallinula chloropus
20. Circus aeruginosus
21. Nyctardea nycticorax
22. Limosa aegocephala
25. Ardea minuta

94. « comata

25. Fulica atra

26. Vanellus eristatus
27. Ardea purpurea

28. Ibis faleinellus

29. Podiceps griseigena
30. Ciconia alba

31. Anas boschas

32. Lycos monedula

55. Lanius excubitor

34 « minor
55. Totanus calidris
36. « stagnatilis

57. Motacilla alba

38. Acrocephalus turdoides
39. Otis tarda

40. Buteo vulgaris —

41. Rallus aguaticus

42. Sitta caesia

45. Aegialites fluviatilis —
44. Sterna hybrida

Fészek szám.
Zahl d. Nester.

Tojások száma.
Zahl der Bier.
2 8

)

|
|
|
|

4. Collectio anatomica.

Fajok — Arten

|. Ciconia alba
2. Ardea alba
ae «

4. Circus aeruginosus

5. Corvus cornix
6. Ardea comata

7. Sterna fluviatilis

E gyűjtemény, a dr. Floericke L.

együtt, all összesen 90 drbból.

Aquila, V,

purpurea

Összesen |

Darab szám.
Zahl d. Stücke.

Ajandekozö neve.
Name d. Schenkers.

309

Ajandekozö neve.
Name d. Schenkers.

ERTL GUSZTÁV

1 SZALAY BERTALAN

| « «

| « «

2 « «

| « ‘

| « ‘

| « a
8

Zusammen |

részéről

gyűjtött és borszeszben elhelyezett nyelvekkel

Diese Sammlung, sammt denjenigen Vogel-

zungen, welche v. Dr. C. Floericke in Weingeist

gesammelt worden sind,
90 Stücke.

enthiilt

zusammen

44)

310
A Magyar Ornithologiai Központhoz érkezett An die Ungarische Ornithologische Centrale
nyomtatvanyok jegyzéke. eingelangte Schriften.

UT ©

Ajandekok. — Geschenke.

. Dr. G. v. Armisy: Addenda zu Ornis Ungarns. II. (Ueber die Formen der Untergattung Budytes.) 1898.
. Arrigoni DEGLI OppI, E.: Notes on some specimens of Anatidæ in the late Count Ninni’s Collection.
London, 1898.

« « « «Nota sopra una varietà di colorito osservata in un’ Anas boschas Linn. 1898.

« « c « Le recenti comparse del Puffinus Kuhli (Boie) nel Veneziano. Milano, 1898.

« « c «Sopra gli ibridi del tipo Anas Boschas Linn. e Chaulelasmus streperus
(Linn.) colti in Italia. Venezia, 1897.

« « « « La nidificazione del Milvus migrans Boddaert nel territorio Veronese.
Venezia, 1898.

« « « a Suchetet — Gli Ibridi naturali tra gli Uccelli. Siena, 1897.

« « c « Nota supra un Gennaja Feldeggi (Schlegel) colto in Calabria. Siena, 1897.

Barrezs, Paut: Ueber Geschlechtsunterschiede. Berlin, 1897.

. Brancut, V.: Uebersicht der palæarktischen Arten der Gattung Carpodacus kaup. Berlin, 1898.

. BLasius, R.: Vögel. Braunschweig, 1897.

« « Die deutschen Grasmücken (Sylviinæ). Braunschweig, 1897.

. Bream, L. Dr.: Einige Bemerkungen zu Stetter’s Beschreibung der Schneesporner. (Mitgetheilt
durch Gr. K. Lázár.) Hermannstadt, 1861.

|. CHERNEL Istvan: A pusztai talpastyük ezidei megjelenése hazánkban. Budapest, 1888.

« « Az északi viztaposö lile fészkelése és költözése. Budapest, 1891.

. CLARKE, Wu. Eacze : On the Avifauna of Franz-Josef Land. London, 1898.
. Dapay, Euc. Dr.: Pseudoscorpiones e Nova Guinea. Budapest, 1897.

18. vy. DEGEN, A. Dr.: Bemerkungen ii. einige oriental. Pflanzenarten. XIIT_XXXI. Wien, 18941897.

Eh « c « Botrychium virginianum (Linné) 0. Swartz im Siidlichsten Ungarn. Wien, 1888.

20. a « « « Ueber die systematische Stellung der Mehringia Thomasiana Gay. Wien, 1894.

OAR « « « Ujabb adatok Magyarország délkeleti flórájához. Budapest.

292. « « « « Sur une nouvelle espèce du Genre Zygis Pers. Genève, 1896.

23. « « « « Uj növények Albániából. Budapest, 1897.

24. « « c « — Hazánk homokpusztäinak egy bennszülött szegfüve (Dianthus dintinus Kit.)
Budapest.

25. « « « « A Prangos cavinata Grsb. morfologiai és biologiai tulajdonságairól. Budapest.

26. a « « « Adicea microphylla (L.) Európának új bevándorolt növénye. Budapest.

27. « « « a Elézetes jelentés az umbelliferäk egy új nemének fölfedezeseröl. Budapest.

28. « « « « Egy új Ajuga-fajrol. Budapest, 1896.

29. a « « « Wulfenia Baldacchii. (Új Wulfenia-faj a Balkän-felszigetröl.) Budapest, 1897.

30. « « c « Eine Bemerkung zu Velenovszky’s «Dritten Nachtrag zu Flora Bulgarien».
Prag, 1894.

31. ERDÉSZETI EGYESÜLET, országos, könyvtárának katalogusa. Budapest, 1897. I. pótlék. Budapest, 1898.

32. Faro, V.: Quelques particularités ornithologiques du Mont Saleve. Paris, 1897.

33. FEKETE Lasos: Az erdők berendezése. Budapest, 1898.

34. Fryscu, 0. Dr.: On the so called «Sandwich Rail» in the Leyden Museum. Leyden, 1898.

35. « « « On Psophia viridis and Ps. obscura. Leyden, 1898.

36. « c « On the identity of Muscicapula Westermanni Sharpe and M. Melanoleuca, Hodgs.

Leyden, 1898.
37. FrexseurG, Osc.: Jemforande framställning af Skelettet hos Ladusvalan, Hussvalan, Tornsvalan,

Nattskärvan och Göken. Lund, 1868.
. Froerickk, C. Dr.: Ergebnisse einer Reise durch Transkaukasien, Transkaspien und die Bucharei.
Hallein, 1897.

63.

311

. ForpmiveLéstevi m. KIR. MinistERIOM: A m. kir. erdészeti kisérleti állomások működési szabályzata.

Budapest, 1898.

. Haase, O.: Ornithologische Notizen aus «St. Hubertus». Berlin, 1895—1898.
. Harzer, B.: Untersuchungen über die Hypophyse und die Infundibularorgane. Leipzig, 1896.
42.

Hausmann, W.: Vogel-Varietäten in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1869.

« « Die Hargitta und ihre Umgebung etc. Hermannstadt, 1860.
« a Nucifraga caryocatactes. Hermannstadt, 1861.
« « Turdus saxatilis — die Steindrossel. Hermannstadt, 1865.

. Henriex, C.: Limicola pygmæa Koch, und Phalaropus cinereus Meyer. Hermannstadt, 1878.

. Herm, Fr.: Der Dippelsdorferteich bei Moritzburg. Dresden, 1898.

. Hoesere Vier.: Orebrotraktens Foglar. Upsala, 1863.

. vy. Kimagoviez, M.: Zur Vogelfauna Siebenbürgens. Hermannstadt, 1895.

. Kyeruman, Ap. Fr.: Jakitagelser vid studiet af Foglarnes Digestionsorganer. I. Upsala, 1875.

. Kxrzourek, K.: Ornithologische Notizen aus Starkoc und dessen nächster Umgebung. Hallein, 1898.
2. Korrnorr, G.: Zur Herbstwanderung der Nordischen Sumpfvögel über die Insel Oland. Upsala, 1896.
. KoenıG-WartHAUsEn, R.: Naturwissenschaftlicher Jahresbericht 1892. Stuttgart, 1896.

. Kosse, F.: Ornithologischer Jahresbericht über Pommern f. 1897. Stettin, 1898.

. Läzär, Kor. Gr.: Kurze Beiträge zur Ornithologie Siebenbürgens. I. Hermannstadt, 1859. IL 1862.
. Looms, Lev. M.: California Water Birds. Nr. I. San-Franeisco, 1895.

. v. Lorenz, L.: Zu Bestrebungen des Oesterreichischen Bundes der Vogelfreunde in Graz. Wien, 1898
. Lucas, Fr. A.: The Tongues of Birds. Washington, 1897.

. Maparisz, Gy.: Ceyloni gyüjtéseim madártani eredményei. Budapest, 1897.

. Máxurs, F. W.: Vetenskapliga grunder för bestimmandet af Fogelarternas Ordningsfoljd inom släg-

ten och grupper. Helsingfors, 1867.

. Maresevios Em.: Losonez környékének Reptiliäi és Amphibiäi. Losonez, 1888.

« « Losoncz Faunäja. Losonez, 1892.
M&nery L.: Újabb adatok Uj-Guinea Herpetologiäjähoz. Budapest, 1897.
« « Zur Herpetologie von Ceylon. Budapest, 1897.

. Mourrarp, L. P.: The Empire of the Air: an ornithological essay on the flight of Birds. Washing-

ton, 1893.

56. NATURWISSENSCHAFTLICHER VEREIN IN Troppav: Die wichtigsten Feinde der Biene im Thierreiche.

Troppau, 1898.

67. Nirsson, Sven, Jon. : Framställing af Benbyggnaden hos Alauda ete. Stockholm, 1872.

68. PaLmen, J. A.: Report on the Migration of Birds. Washington, 1893.

69. a a « Om Foglarness Flyttningsvägar. Helsingfors, 1874.

70. « a a Internationelt ornitologiskt samarbete och Finlands andel deri. Helsingfors, 1885.
71. Parror, C. Dr.: Das Vorkommen von Muscicapa parva Bechst. in Bayern. Berlin, 1898.

72. a « a Ornithologisches aus der Oberpfalz. Stettin, 1894.

73. a a « Spätsommertage an der pommerschen Küste. Gera, 1898.

74. Prrnö, Gy.: A Kédru-hegység északi lejtője stb. Budapest, 1897.

(ae « Die geolog. Verhältnisse der Umgebung von Nagy-Halmägy. Budapest, 1897.

76. Prazar, J. P.: Ornithologische Notizen. IV. Berlin, 1897.

(UP « a « Ueber einen neuen Vogel vom oberen Yang-Tse-Kiang und Tung-ting-See.

78. a « « Ueber die Vergangenheit und Gegenwart der Ornithologie in Böhmen etc. Gera-

Untermhaus, 1897.

79. Rısıvs, G. Err.: Jemförande framställning af benbyggnaden hos Fulica, Grus, Ciconia och Ardea

Upsala, 1874.

. Roruscump, W., HARTERT, E. and Kurmscumrevr, O.: Comabitis eremita (Linn.) a European Bird.

London, 1897.

. Smarow, H.: Ueber die Vogelfauna des Südpolargebietes. Berlin, 1897.
. Scampr, S. dr.: Megemlékezés James Dwight Dana-röl. Budapest, 1896.

c « a A bányászat az 1896-ik évi ezredéves országos kiállításon Budapesten. 1897.
40%

CIN Be

34.

SOI

. Semayer, Viu. : Adatok a lötücsök (Gryllotalpa vulgaris Lathr.) női és hím ivarszervének Morpho-

logiájához. Budapest, 1897.

. Sorér Karman: A méh és világa. I. köt! 1., 2. füzetei. Kolozsvár, 1895 és 1896.
. STETTNER, Fr. W.: Notizen aus der Thierwelt Hermannstadt. 1861.

« « « Ueber das Leben, den Zug, und das Streichen der Vögel, etc. Hermannstadt, 1864.

Tuer, Jon. Hyatman: Beskrifning öfver hufvudets ben hos Anas boschas. Stockholm, 1872.

. v. Tscnusı zu Scummpnorren: Kleine Notizen über «Pishorina scop (L.) in Oberösterreich», « Vultur

monachus in Livland erlegt» etc. Hallein, 1898.

Cserepélddnyok. — Tausch- Exemplare.

. Akadémiai Értesítő. Budapest. 1897. évről 95, 96, és 1898-ról : 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103 és 104

füzetek.

. Atti della Società Toscana di Scienze Naturali. Processi Verbali. Vol. X. pg. 243—292 ; Vol. X.
pg ;

pg. 1—10; Vol. XII. pg. 11—56.

Atti della Società Italiana di Scienze Naturali e del Museo civico di Storia Naturale. Milano.

Vol. XXXVII. fase. 2° e 3° fogli 8—14 e 15—19//4.
Avicula. Giornale Ornithologico Italiano. Siena. Anno I. (1897.) fase. 6. Anno II. (1898.) f. 7, 8, 9, 10.
Bericht der Naturwissenschaftl. Gesellschaft zu Chemnitz.
Bericht der Oberhessischen Gesellschaft f. Natur- und Heilkunde.
Bulletin de la Société Imperiale des Naturalistes de Moscou. Nouv. Ser. Toms. VIII, IX, X, XI.
(Années 1894, 95, 96, 97.)
Catalogue of the Australian Museum, Sydney. Nr. 4. Part. 1—4, Nr. 12.

. Erdély. Kolozsvár. VI. (1897.) 8—12. füzet, és VII. (1898.) 17. füzetek.
. Erdészeti Lapok. XXXVI. (1897) 11, 12. XXXVII. (1898) 1—8. füzetei.
. Értesítő. Erdélyi Muz. Egyl. Orvos-Természettudom. szakosztályából II. Term. t. szak. XIX. köt.

(1897.) II. és III. füzet.

2. Helios. (Organ des Naturwissensch. Vereins des Regierungsbezirkes Frankfurt. Bd. XV. (1898.)

. Jahrbuch des Naturhistorischen Landes-Museums von Kärnten. i

. Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpathenvereins. XVIII. Jahrg. (1898.)

. X. Jahresbericht des Vereins für Naturwissenschaft zu Braunschweig.

6. Jahresbericht der Naturforschenden Gesellsch. Graubündens. Neue Folge. XL. Bd. (1896 — 1897.)

. Journal of the Asietie Society of Bengal. Title page and Index for (1896.) Vol. LXV., Vol. LXVI.

Part. II, Nr. 2, 3, 4 (1897.)

. Kisérletügyi Közlemények. Budapest. I. köt. (1898) 1—3. fiizetei.

. Leopoldina. XXXIII. (1897.) Nr. 11, 12, XXXIV. Nr. 1-8,

. Memoirs of the Australian Museum, Sydney. Nr. 2,

. Memorie. (Mus. Civico di Storia Naturali di Milano etc.)

. Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines zu Troppau. Nr. 6, 7, 8. (1898.)

. Mittheilungen aus dem Osterlande.

. Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark. (Graz.)

. North American Fauna. (U. 8. Department of Agriculture) Washington. Nr. 13. (1897.)

;. Ornithologisches Jahrbuch. Hallein. IX. Jahrg. Heft 1—4.

. Ornithologische Monatsschrift. Gera (Reuss) XXIL Jahrg. Nr. 11—12; XXIII. Jahrg. Nr. 1-8.
. Ornithologische Monatsberichte. Berlin. V. Jahrg. Nr. 11—12; VI. Jahrg. Nr. 1—9.

. Proceedings of the American Academy of Arts and Sciences. Boston. Vol. XXXIII. 1-17.
). Proceedings of the United States National Museum. Washington. N. 1134.

. Records of the Australian Museum. Vol. I. Nr. 6; Vol. II. Nr. 1; Vol. III. 1-4.

. Rovartani Lapok. Budapest. V. köt. 4—7. füzet.

3. Schwalbe. Wien. Jahrg. XXI. (1897.) Nr. 4.

Smithsonian Miscellanious Collections.

Smithsonian Report. Washington.

313

. Societatum Litterae. Frankfurt. Jahrg. XI. (1897.) Nr. 7-12; Jahrg. XII. (1898.) 1-4.

. A Természet. Budapest. I. köt. 5—8. füz. (1897.) 0—24. füz. (1898.); II. köt. 1—2. füz. (1898).

. Természetrajzi Füzetek. Budapest. XXI. (1898.) évf. 1-2. füz.

. Természettudomänyi Közlöny. XXIX. köt. (1897.) 339, 340; XXX. köt. (1898.) 341—349. füzet.

. Természettud. Közlönyhöz Pötfüzetek. XLIV. (1897), XLV-XLVII. füzetek.

. The Auk. New-York. Vol. XV. (1898). Nr. 1-3.

. Tidskrift for Jägere och Fiskare. Helsingfors. Argang V. (1897.) Häft 6.

. Vadaszlap. Budapest.

. Zeitschrift für Ornithologie und praktische Geflügelzucht. Stettin. Jahrg. XXI. Nr. 11—12; Jahre.

XXI. Nr. 1—9.

5. Yearbook of the United States Departement of Agriculture. 1897. Washington. 1898.

f Pet Le On
Fr 2 x ex LO

Ras
by EPs ù

Ad tomum V. (1898).

INDEX ALPHABETICUS AVIUM.

Abendfalfe 90 Anas strepera 47, 175 Arquatella couesi 284
| Acanthylis candacuta 288 - | Anatide 198, 199 Asio accipitrinus 110, 198, 199
£ Accentor 214 Ancylochylus subareuatus 118, 169,| Äsölud, bütykös 300
— fulvescens 287 | 204, 205 | Astur brevipes 23, 111
| — modularis 235, 275, 276, 278, 279 | Anous stolidus 283 — palumbaris 111
— nepalensis 281 | Anser anser 114, 198, 199 Athene bactriana 286
A Accipiter nisus 59, 111, 141, 166,| — cinereus 237, 277, 278, 279, 287 | Aufterfiicher 57
4 200, 201 | — segetum 237 Avocetta (Avosette) 57, 73, S1, 126,
\ Acrocephalus arundinaceus 107, 235,| Anthropoides virgo 117, 147, 183, 149, 150, 151, 184
4 276, 278, 279 | 187, 202, 203
— fruticolus 133 | Anthus 287, 288 Babax 286
— horticolus 138 — aquatieus 286 Bakcsó 94, 98
— palustris 93,107, 133,135, 235, 276| — campestris 106, 163, 192, 193,| Bartmeife 129, 130
— phragmitis 47, 235, 277 | 204, 205, 237 | Baumpieper 127, 125
— schenobenus 107 — cervinus 58, 106, 126, 127, 162,| Bergente 115
— streperus 107, 133 181, 186, 188, 189, 192, 193, 200, | Beutelmeife 90
— turdoides 48, 235, 276, 278, 279 201, 206, 207 Bibicz 209
Actitis hypoleucus 284 | — japonicus 281, 289 Bienenfreffer 182
Adler 38 — Indovicianus 284 Bienenwolf 90
Adlerbuffard 300 — pratensis 105, 126, 127, 196, 197,| Billegeté, sarga 186
" Aegialitis alexandrina 117, 168 | 209, 237, 276, 278, 279 Blaufußfalte 25, 38, 136
— dubia 117 — richardi 285 | Blaumeije 15, 48
— fluviatilis 236, 276, 278, 279 — rufogularis 289 | Blaurace 90, 182
— hiaticola 117, 236 | — similis 282 | | Bombicilla 213, 214
— mongola 284 | — spinoletta 280 | Bombycilla garrula 21, 198, 199,
Aegiothus hornemanni 284 = spipoletta 127 217
Aegithalus candatus typieus 106, 129 — trivialis 105, 162, 200, 201, 202,| — peregrinus 217
— pendulinus 47 203, 204, 205, 238, 276, 278, 279) Bombyeiphora 213
4 Aeothopyga dabryii 286 Aquila clanga 238 — garula 217
Alauda 288 — imperialis 19, 21 Botaurus stellaris 116, 239, 287
— arborea 236, 276, 278, 279 maculata orientalis 112 Bradpieper 127, 128
— arvensis 105, 209, 256, 276, 278, — maculata pomarma 112, 166 Bradvogel 57, 73, SI
279, 298 maculata typica 112 Brandente 58, 85, 300
— calandra 18 — melanaétus 112, 142, 173 Branta bernicla 239
— nigra 105, 188, 196, 197 — nævin 238, 276, 278, 279 Bubo bubo 110, 166
— sibirica 14 - pennata 112 - maximus 299
— yeltoniensis 105 — rapax 19, 112, 142 Bucephala clangula 208, 239
Alcedo bengalensis 135 Archibuteo hemilasins 288 Buchanga leucogenys 286
— ispida 109, 135, 200, 201, 275 — lagopus 208 Buchfinke 15
— ispida bengalensis 166, 237 Ardea alba 147, 238, 287 Budytes flavus 192, 193
Allothrius pallidus 286 — cinerea 116, 196, 197, 198, 199, | — taivanus 289
Ammerarten 182 | 238, 275, 276, 278, 279, 286, 287| Buhu 298
Ampelis 216, 223 — comata 147, 238 Buteo 286
— garrulus 106, 131, 183, 208, 213, — garzetta 238 — buteo 59, 200, 201
217 - minuta 239, 276 - buteo desertorum 112, 141, 142,
Anas boschas 47, 115, 237, 275, 277, — purpurea 239, 276, 278, 279 198, 199
278, 279, 286 Ardeola ralloides 116, 168, 202, 203 — buteo typicus 111, 141, 166
— circia 47 Ardetta minuta 116, 168 — buteo Zimmermann 124, 141
— crecca 286 Im sinensis 288 - desertorum 24
— clypeata 287 Arenaria interpres 117, 168, 188, — ferox 300
— nyroca 47 204, 205 plumipes 288

316

Buteo vulgaris 239, 277
Buvar 47

Caccabis saxatilis 208 |
Calamodus schenobenus 135
Calamoherpe fasciolata 289
Calandrella brachydactyla 172

— brachydactyla pispoletta 129

— brachydactyla typica 105, 129, 162

Calidris arenaria 118, 169, 188, 204,
205, 283, 284

Cannabina cannabina 104

Caprimulgus europæus 109, 166, 152,
192, 193, 195, 204, 205, 239, 277,
278, 279, 288

— jotaka 288

| — corone 289, 290, 291, 292

Carduelis carduelis 104
Carine noctua 110
Casarca casarca 114, 168
— rutila 287

Cecropis daurica 289
Cerchneis cenchris 239
tinnuneulus 113, 239,
278, 279

vespertinus 113, 167, 204, 205,
240, 277, 278, 279

Certhia familiaris 286, 289

— familiaris brachydactyla 106, 163 |
Ceryle lugubris 286
Chetura caudata 288
Charadrius apricarius 240
— fulvus 284

— virginicus 284
Chaulelasmus streperus 115
Chelidon lagopoda 289

975, 277,

— urbica 108, 195, 200, 201, 240,
276, 278, 279, 281, 289 |

Chloris chloris 104 |

Cholornis 286

Ciconia ciconia 116, 185, 192, 193, |
194, 196, 197, 198, 199, 240, 276,

278, 279
— nigra 116, 245, 276, 278, 279
Cinelosoma 286
Cinelus aquatieus 213

— leucogaster 289

— pallasii 289

Circaétus gallieus 21, 113, 167

Circus 288

— æruginosus 59, 111,
200, 201, 245, 275, 277

— cineraceus 59

— cyaneus 110, 246, 277

— macrourus 59, 111, 166, 200, 201

— pygargus 111, 200, 201, 246

Clangula clangula 115, 196, 197

Clivicola riparia 108, 192, 193, 195,
202, 203, 204, 205, 206, 207 |

140, 166,

Coccothraustes coccothraustes 104
— vulgaris 288 |
Colæus monedula 104, 161, 196, 197 |
Columba livia 19 |

\— frugilegus 289, 291
| Coturnix coturnix 121, 199, 193, 195,

| Cotyle riparia 248, 276, 278, 279
| Crex crex 121

| Czankó 126

| — major 109, 135, 165
| — medius 109

| Columba livia typiea 121, 160

livia unicolor 121, 160, 171
œnas 19, 121, 246, 275, 276, 278,
279

— palumbus 19,121, 247, 276, 278, 279
Colymbus 120, 183, 188, 202, 203
— arcticus 208

| — septentrionalis 120

Coracias 213 |
— garrula 110, 166, 185, 192, 193, |
195, 202, 203, 204, 205, 213, 277, |
278, 279 |
Corone corone cornix 104 |
Corvus corax 104, 161, 287
— cornix 290, 291

202, 203, 204, 205, 247, 275, 277,
978, 279

Cuculus canorus 109, 199, 193, 194,
198, 199, 204, 205, 248, 276, 278,
279, 287

Curruca garrula 289

Cygnus olor 114, 167

Cynehramus pyrrhuloides 288

— schenielus 287, 288

Cypselus 58

— apus 192, 193, 195, 200, 201,
276, 278, 279, 288

249,

— füstös 148

Czinke, barkós 129, 130
— függő 90

gyász 30

hosszúfarkú 128, 222
kék 15, 48

rudas 30

— szén 15

Gser, folyami SY

— kormos S9

— ló 159

Csérek 36, 57, 74, 85, 90, 119
Csérfélék 158

Csóka, kék 90
Csontmadár 131, 216
Csonttollú madár 213, 225

Dafila acuta 287

Darú 16, 57, 72, 81, 182

— partds 182

— szűz 148

Darvak 182

Daulias luscinia 108
Dendrocopus leuconotus 109
— leuconotus typicus 165

— minor 109, 165

Droffelvohrjanger 48

Edelfalfe 86
Edelreiber 74, 94, 183, 184
Eisvogel 57
Elfter 56, 136
Emberiza aureola 285
— cia 86, 105
citrinella 105, 161
hortulana 105, 161
miliaria 249, 275, 276, 278, 279
scheeniclus 249, 275, 277, 286
scheniclus aquatica 124, 125
- scheeniclus canneti 125
- schenielus intermedia 122, 123,
124
scheeniclus palustris 123, 124, 125
— scheeniclus passerina 125
— schoeniclus pyrrhuloides 122, 123,
125
— scheeniclus tschusii 105, 122, 193,
125
- scheeniclus typica 122,
Enten-57, 90
Erithacus eyaneculus 249
— luscinia 249, 277, 278, 279

123, 125

| — philomela 250, 277, 278, 279
| — rubecula 108, 250, 275, 276, 278,

279
Eurystomus orientalis 286, 288, 289

Falco hendersoni 288

— lanarius 14, 21, 25, 173

peregrinus 113

regulus 250

subbuteo 59, 113, 200, 201, 202,

203, 204, 205, 250, 277, 278, 279

Fecske, fiisti 56, 206, 207, 212, 294,
301, 303

— sarlos 138

Feldjperling 94

Felfentaube 160

Fenyves madar 217

Ficedula atricapilla 108, 165, 182,
192, 193, 195, 200, 201, 204, 205

- rufa 250, 276, 278, 279

— sibilatrix 251, 277, 278, 279

— trochilus 251, 277, 278, 279

Finfen 185

Fiichreiher 98

Slußfeeihwalbe 89

Fogoly, szirti 208

Fregilus graculus 213, 286, 287

Fringilla cœlebs 104, 185, 198, 199,
251, 275, 276, 278, 279

— montifringilla 251, 288

Fulcetta 286

Fulica atra 121, 252, 275, 276, 278,
279, 287

Fuligula ferina 90

fuligula 115

marila 115, 196, 197

nyroca 36

rufina 287

Fülemile 182
Fürj 209
Fűzikék 132

Galamb, örvös 19

— szirti 19, 160

— vad 19

Galerita cristata 105

Gallinago gallinago 117

— major 252

— scolopacina 252,
283

— solitaria 282, 283

Gallinula chloropus
276, 278, 279

Günfe SI, 90

Ganfegeier SO, 140

Garrulus glandarius 104

— glandarius typicus 161

Garzetta 72

— garzetta 116, 147, 168, 202,

Gecinus viridicanus 109

— viridis 109

Gelastes gelastes 58, 72, 119, 153,
171, 176, 202, 203

Gelochelidon anglica 119, 170, 176

Gem, bibor 49

— szürke 49, 94, 98, 147

— üstökös 94, 98, 147

Gemek 47, 89, 93, 94, 183

Geocichla sibirica 285, 289

Glottis littoreus 118, 200, 201

Gólya, fehér 56, 303

Golyak 185, 189

Gödény 36, 38, 45, 47, 82, 74, 79,
80, 81 |

— sörényes 38, 74

Graculus carbo 252

Graugans 47, 89, 90, 154

Graureiher 49, 94

Grus grus 116, 168, 174, 198, 199,
952, 277, 278, 279

— leucauchen 288

— nipon 288

— virgo 192, 193

Gulipan 126, 148, 149, 150, 151

Gypaëtus barbatus 145

Gyps fulvus 18, 19, 110, 140, 166

Gyurgyöka 90, 182

276, 278, 279,

121, 252, 275,

203

Hematopus 148
— ostralegus 117, 169, 188, 200, 201, |
202, 203, 204, 205

| — kendermagos 49
| Kacsák 57, 90

Keselyű, barna

| — kis 94, 95, 98, 99

Halászmadár 119
Halfarkas, nyilfarki 299
Haliaétus albicilla 113

— branickii 288

Haleyon coromandus 288
Hantmadar 57, 293

Harelda glacialis 287
Harkälyok 90

Hattyú 38, 45, 72, 74, 81, 82

Haubenterde 14

Héja, barna réti 141

— törpe 24

Helodromas ochropus 118

Herodias alba 116, 147,
203, 286

Hierofalco lanarius 113, 143, 167

himantopus 73, 117,

168, 202,

Himantopus
169, 172

Hirundo rustica 109, 192, 193, 194,
198, 199, 253, 277, 278, 279

— urbica 192, 193

Hohltaube 19

Holló 136

Horornis squamiceps 289

Hydrochelidon fissipes 254

— hybrida 119, 202, 203

— nigra 119, 170, 185, 200, 201, 202,
203, 204, 205

Hydropogne caspia
193, 204, 205

Hypolais icterina 259, 277

— philomela 107

1195217021927

Hypsipetes amaurotis 286

Ibis faleinellus 259

Frepiptesto296

Ispida bengalensis 288

Jégmadár 57

Juhina nigrimentum 286

Sunafernfranid 148, 182

Jungipicus dörriesi 288

Jynx torquilla 109, 111, 274, 276,
278, 279

Kacsa, czigany 36, 49

Raijeradler 5, 22, 36, 90, 143
Kakuk 94
Kalanderlerhe 14
Kanya, barna 142
réti 36
Karakatna 47, 57
Karvaly 297

14, 15, 19, 22, 28,
29, 30, 137, 138, 139, 140, 143, 144

— fakó 18, SO, 140

Ribig 209

Kócsag, fattyú 72

— fehér 82

| Kuttengeier 14, 19, 29,

| Lusciniola melanopogon 47,

— lovas 98

nagy 94, 95, 99

Köcsagok 74, 94, 96, 97, 147, 183, 154)
Rohlmeije 15
Rolfrabe 136,
Kormorán 36, 47, 57, 72, SI, 146
Krähen 136
Kranid 16,
Kuduf 94

57, 72, 81, 182, 183

317

29,
137, 138, 139, 140, 143

30,

136,

Zachmöve 89, 155, 177
Lagopus rupestris 285
Lanius 213

— bombicilla 217

— collurio 106, 163,

182, 1192), 193:

195, 204, 205, 206, 207, 259, 277,
278, 279
- homeyeri 286
— minor 106; 163), 182, 1927193;
195, 204, 205, 206, 207, 259, 277,
978, 279

Larus argentatus 72, 154
— argentatus michahellesi 18, 38,
120, 156 171, 172

argentatus typicus 120, 156, 171
brunneicephalus 287
glaucescens 284

melanocephalus 38, 72, 120, 154,
155, 171, 177, 184

minutus 120, 155, 171, 185, 192.
193, 200, 201, 280

— ridibundus 120, 154, 155, 171,
259, 275, 276

— tibetanus 287

Zaubjänger 132

erden 36

Lerchenfalfe 90

Ligurinus chloris 259, 275, 276, 277,
278

Limonidromus indicus 288

Limonites baueri 284

— minuta 118

— temminckii 118

Lithofalco wsalon 286

Locustella fluviatilis 187, 260, 277

— luscinioides 21, 44, 47, 49, 1
133, 134, 164, 198, 199, 260, 277
melanopogon 44

— nævia 187, 260, 277

Lophæthyia cristata 120

— griseigena 120, 171

Loxia curvirostra 208, 285

Lud SI, 90

— nyári 47

154.

Lullula arborea 105

— szürke

- arborea typica 162

19, 107,

134, 164, 196, 197, 198, 199

Mähnenreiher 94, JS

Mareca penelope 260

Matydsmadar 23

Mauerjagler 138

Maujer 142

Melanocoryphacalandra 105, 162, 172
sibirica 128, 183, 196, 197, 198.

199

| Mergus albellus 260

318

Mergus merganser 115, 183, 196;
197, 208, 260 |

— serrator 115, 183,
202, 203, 284

Merops apiaster 109, 185,
195, 202, 203, 204, 205,

Merula atrigularis 285

— maxima 281

— merula 107, 196, 197

— obscura 285

Mezék 218 |

Micropus apus 109, 165

Microscelis amaurotis 288

Milane, Shwarze 142

Miliaria calandra 105, 162

Milvus ater 21, 192, 193

— ictinus 260, 276, 278, 279

— korsehun 260, 276, 278, 279

188, 196, 197,|

192, 198,|
260 |
|

— migrans 59, 113, 194, 196, 197,|_

198, 199, 200, 201
— milvus 113

Mimus carolinensis 284
Mifteldroffel 38
Mittelente 49

Monticola saxatilis 260, 276, 278, 279 |
Moorente 36, 49

Motacilla alba 105, 162, 198, 199,
209, 260, 275, 276, 278, 279, 298
boarula 262, 276, 278, 279
borealis 186

flava 188; 194, 196, 197, 200, 201,
202, 203, 204, 205, 262, 277, 278,
279

flava typica 105, 162
melanocephala 186

- melanope 105, 162, 198, 199
melanops 281, 285

paradoxa 186

personata 281

Moupinia poecilotis 286

Move, dreizehen 187

— bünnidnäblige 72, S1, 82, 154
— jhwarzföpfige 72, 81, 85, 155, 177
Műven 57, 74, 90, 119

Muscicapa 214

atricapilla 262, 276, 278, 279
collaris 262, 277, 278, 279
grisola 108, 165, 182, 192, 193,
194, 204, 205, 263, 277, 278, 279
parva 263

Myophoneus temmincki 287

Nachtigall 182

Nadtigallrobrjanger 49, 133, 134

Nadtrether 94, 98

Nebelfribe 56, 289, 290, 291, 292

Neophron perenopterus 110

Nettion crecca 284

Numenius 81

— arcuatus 118, 152, 153, 169,
276, 278, 279, 298

263, |

— phæopus 153

Numenius tenuirostris 118, 152

Nubbäber 23

Nyctiardea nyeticorax 263, 275, 276,
278

Nyctieorax nycticorax 116, 196, 197,
202, 203

Nyroca ferina 115

— leucophthalmos 263

- nyroca 115

| Nyaktekeres 111

Oedemia fusca 115, 188, 196,

197, 299

183,

|— nigra 115, 183, 188, 196, 197

Oedicnemus crepitans 263

— oedienemus 117, 202, 203

Oriolus 222

— cochinchinensis 288

- oriolus 104, 192, 193, 195,
203, 263, 276, 278, 279

Orites caudatus 222

202,

| — caudatus typicus 30
| Orocetes gularis 289

Ortigometra crex 264, 277, 278,
279

minuta 264, 275

porzana 264, 277

pygmæa 264

Osztrigamadar 57

Otis dybovskii 288

— tarda 117

Otocoris alpestris 208

Otomela lucionensis 288

Ölyv, egeresz 142
— kigydsz 143
nadi 129

— pusztai 24

— rozsdás 300

Pacsirta búbos 14

— kalandra 14
Pacsirták 36

Pandion haliaëtus 110, 264
Panurus barbatus 287

— biarmicus 47, 106, 129
Parus 213

biarmieus 163
bombicilla 217
coeruleus 106
communis 106

communis stagnalis 106, 163
lugubris 106, 163
major 106

| Passer ammodendri 288

domestieus 56, 105
hispaniolensis 105, 121, 183, 187,
196, 197

montanus 105

Pastor roseus 264

Pavoncella
202, 203

pugnax 118, 200, 201,

|

Pelecanus erispus 38, 114, 146, 167,
175, 198, 199
— onocrotalus 39,
167, 209, 203
— sharpii 145
Pelidna alpina 117,
Pelifan 36, 38, 45,
80, 81, 144, 145,
— frausföpfige 74
Perdix perdix 121
Pericrocotus brevirostris 286
— cinereus 286, 288
Pernis apivorus 113
Phalacrocorax carbo 114, 167

114, 144, 145,

169, 200, 201
AT, 79 TANT
146, 182

| — pygmæus 114, 167

Phasianus torquatus 286

Philomachus pugnax 264

Phoyx purpurea 115, 168

Phyllopneuste 288

Phylloscopus rufus 107, 131, 132

— rufus meissneri 132

rufus silvestris 132, 164

superciliosus 285;

trochilus 107, 131, 132, 181, 189,

200, 201, 202, 203, 204, 205, 206,

207, 285

trochilus Haviventris 132, 164

Pica pica 104

Picus 288

— leuconotus typicus 135

— leucopterus 286

— lilfordi 135

— major cissa 135

— martius 109

— medius 30

Pieper 126

— vothfehlige 126, 127, 128

Pinty, erdei 15

Pintyek 185 186

Pipis 126

— erdei 127, 128

— parlagi 127

— réti 127, 128, 186

— rottorkù 126, 127, 128

Piro 94, 182, 222

Pirregő, nádi 133, 134

Pitta nympha 286

Platalea leucerodia 116, 264, 275, 277

Plectrophanes nivalis 288

Plegadis falcinellus 116, 200, 201,
202, 203 1

Podiceps cristatus 265

— fluviatilis 120

— minor 265, 275

Podoces tarimensis 287

Poszata, karvaly 182

— nádi 132

— nädirigé 48

Pratincola rubetra 108, 165, 181,
189, 192, 193, 194, 196, 197, 200,
201, 202, 203, 204, 205, 265, 276,
278, 279

Pratincola rubicola 108, 165, 209,
265, 275, 276, 278, 279, 298

Proctopus nigricollis 120

Pterorhinus davidi 286

Purpurreiber 49

Pyrrhula europa (typica) 105

Querquedula circia 265, 277, 278,
279

— crecca 265, 276, 278, 279, 284

— querquedula 115

Nabentrahe 289, 290,

Rallus aquaticus 266,

Naubjeeihwalbe 159

Naudichwalbe 56, 81,
294, 301, 303

Recurvirostra avocetta 117, 148, 169,
175, 266, 283

Récze, füstös 299

Regulus ignicapillus 106, 163, 181

— japonicus 286

— regulus 106

Reiher 47, 89, 93, 94, 97, 183

— wei;e 82

Reiberente 115

Remiza pendulina 106

Rhodostethia rosea 211, 281, 303

Rhopophilus deserti 288

Rhyacophilus glareola 118, 200, 201

Rhynchea sinensis 288

Rigo, fenyő 221

— lép 38

Ringeltaube 19

Robrammer 48, 122, 123

Robrhubn 47, 89

Rohrweihe 129, 141

Rojenmöve 296

Roftente 58

Rézsasiräly 296

Rucza, füstös 115

— hegyi 115

— kercze 115

— kontyos 115

— kormos 115

Ruticilla cairii 266

erythrogastra 187

erythrogastra severzowi 286

phenicura 57, 108, 164, 1S1, 189,

192, 193, 194, 200, 201, 202, 203,

204, 205, 266, 277, 278, 279

tithys 266, 276, 278, 279

291, 292

275

206, 207, 212,

Saatfrähe 289, 291

Saxicola 183, 200, 201, 206, 207
albicollis 293

albicollis amphileuca 294
amphileuca 293

isabellina 289

leucomela 108, 165
melanoleuca 294

Saxicola enanthe 14, 57, 108, 164,
266, 276, 278, 279

— stapazina 289

Sargarigò 94, 182, 222

Sas, király 19, 22, 36, 90, 143
parlagi 5

— réti 5, 14, 36, 48, 74, 137, 143

— törpe 86

Sasok 38

Sármány, cia 86

— nádi 48, 122, 123

Sdafftelz 186

Scellente 115

Schmarogermöve 299

Scopfpelitan 38

Sdwanzmeije 128

Schwäne 38, 45, 72, 74, 81, 82

Scolopax 287

— rusticola 117, 266, 275, 276, 278,
279, 283, 296

Seeadler 5, 14, 37, 48, 74, 137

Seefhwalben 36, 57, 74, 85, 90, 119

Seidenreiher 94, 95, 96, 98, 99

Seidenjdwajerl 213

Geivenfdmang 131, 213, 222, 225

Selyemfark 217

Selyemfarku locska 217

— madar 217

Seregély 38

Serinus hortulanus 269, 275, 276,
278, 279

| Silbermöve 72, 81, 89, 157, 158
Silberreiher 94, 95, 98, 99

Siraly 38, 57, 74, 90, 119
— danka 155

— déli ezüstös 156

eziist 72, 81, 89, 157, 158
feketefejü 72, 81, 85
gelastes 154, 155
häromujjü 187
kuezago 89, 177

kis 155

rabló 81

szerecsen 177

törpe 119

vekonyesörü 72, S1, 85
Sitke, fülemile 134, 135
Sitta 213

— europea cæsia 106, 163
Solyom 86

— fekete 90

— kerecsen 25, 38, 136, 143
Spatula clipeata 115, 270
Spedte 90

Sperber 297

— furggebiger 111
Sperbergrasmüde 182
Sperling 30

Spizixus semigularis 286
Staare 38

Steinbubn 208

morio 93, 200, 201, 206, 207, 289 | Steinihmäter 57, 293

319

Stercorarius 187

— crepidatus 300

— parasiticus 299, 300
— pomatorinus 300

| Sterna angliea 36, 58, 72, 282

— cantiaca 72, 119, 170, 175, 282

caspia 282

fluviatilis 119, 170, 192, 193, 194,

200, 201, 270, 277, 278, 279, 282

hybrida 58, 192, 198

macrura 282

media 282

melanauchen 283

minuta 119, 170, 206, 207, 270

nigra 58, 192, 193, 194

Sternula sinensis 288

Stord 185, 303

— weißer 56

Strandjdnepf 85

Strepsilas interpres 284

Sturnus vulgaris 209, 270, 275, 276,
978, 279

— vulgaris intermedius 104

Sumpfrohridnger 132

Suthora buloma 286

— webbiana 286, 288

Sylvia affinis 284

— atricapilla 107, 270, 276, 278, 279

cinerea 192, 270, 276, 278, 279, 298

curruca 107, 164, 182, 204, 205,

206, 207, 270, 276, 278, 279

hortensis 271, 276, 278, 279

nisoria 106, 164, 271, 276, 278, 279

simplex 107

sylvia 107, 164, 152, 194, 200,

201, 204, 205, 206, 207

Sylvidk 94

Sylvicola virens 284

Syrnium aluco 110

Szalakéta 182
Szalonka, erdei 296, 297
— parti 85

| Szarka 56, 136
| Szárcsa 47, 89

Szélkialté 57, 73, SI

Tadorna 85

— casarca 18, 58
— cornuta 58
tadorna 18,
300
Tafelente 90
Tamarisfenrohrfänger 134
Tarrhaleus modularis 108, 165

114, 144, 167, 175,

| Taucher 47

Tetraogallus himalayanus 286
Tiehodroma muraria 208, 287
Totanus calidris 73, 271, 287
fuseus 118, 148, 169
glareola 271, 282

glottis 282

"320

Totanus macularius 284 ‚ Turdus iliacus 272, 276, 278, 279 Varju vetési 289, 290, 291

— ochropus 271, 275, 277, 282 | — merula 272, 276, 278, 279 Veréb, hazi 30, 56

— totanus 118, 169, 172 | — musicus 107, 196, 197, 279, 276,| — mezei 94

Trauerente 115, 299 | 278, 279 Vérese 149

Trauermeife 30 | — pelios 289 — kék 90

Trauerjeejdwalbe 89 —- pilaris 221, 272 — vörös 90

Tringa 204, 205 — torguatus 273, 276 Vireosylvia olivacea 284

— couesi 284 — varius 288 Vultur monachus 15, 110, 136, 173

— crassirostris 284 | — viscivorus 108, 164, 198, 199

— maritima 284 Turmfalfe 90. 142 Wachtel 209

— oahuensis 284 Turtur auritus 273, 276, 278, 279 Waldfchnepf 296, 297

— ptiloenemis 284 en turtur 121, 182, 192, 193, 195,| Wafferläufer, dunkle 148

— subarcuata 281 | 204, 205 Weihe 36

— temmincki 282, 283 Wendehals 111

Tringoides hypoleucus 118, 271, 275, | Ubu 298 | Wiefenpieper 127, 128, 186
277, 278, 279 | Upupa epops 109, 182, 192, 193, 194,| Würgfalfe 143

Thriponax kalinovskii 288 | 196, 197, 200, 201, 202, 203, 273,

Trochalopteron 286 277, 278, 279, 287, 289 Xema sabinei 281

Troglodytes fumigatus 289

— pallidus 286 | Vadlud, szürke 89, 90 Yunx torquilla 109, 111, 274, 276,

Tyrpanocorax frugilegus 104 Vanellus vanellus 117, 274, 275, 276, 278, 279

Turdus aliciæ 289 278, 279

— atrigularis 287 Varjak 136 | Zippammer 86

— atrogularis 286 Varju, dolmänyos 56, 290, 291, 292| Zosterops erythropleura 289

— chrysolaus 289 — fekete 289, 290, 291, 292 Bmergadler 86

LIA A Be
q Z Sl ta
ISMAIL V\& 4
gs À ©

DRALMASY SYOREY
MADÁRTANI ÚTJA A
ROMÁN DOBRUDSÁBAN

iI "WERE. (RS
DR GEORG von ALMAS TS

ORNITHOLOGISCHE REISE

in der

RUMANISCHEN DOBRUDSCHA

Fötanya | Funilbvea Kiindulési pontok Galati Tulcea
Hauptstation) ? Ausgangspunkt J

Figyelési pont ee | Almásy ulvonala
Beobachtungspun}t)Nicolifelu,Periteasoa, | Almásy 5 Touren

|
|
|
|
|
|

“A
20

|

Mérték-1:600.000.

Metsz. és nyom. Kogulowiez és Társa Magyar Földrajzi Intézete Budapesten.

ArmAsy Gvôrey, dr. Madártani betekintés a román Dob-
rudzsäba ___
Megnyitö szó M. 0. K. __

I. Általános rész
II. Kimutatäs a Dobrudzsában észlelt fajokról ___
III. Vegyes tartalmú jegyzetek___
IV. Mertektäbläzat __

V. Oologia (Reiser O.)

VI. Migratiò ___

Kisebb közlések
Intézeti ügyek
Personalia

Postseriptum

TARTALOM. — INHALT.

Ornithologische Rekognoscirung der rumä-
nischen Dobrudscha __ __ =~
Vorwort 2.2, age OE, RE

T. Allgemeiner Lei = AS Pr
II. Verzeichniss der beobachteten Arten
III. Notizen vermischten Inhalts __ __
IV. Masstabelle =. 22
Vi Oolosia (0. Reiser) eee
IVI. Mioratio en

Kleinere Mitteilungen À
Instituts-Angelegenheiten __ __ __
Personalia "x. .. =.) 22 ALBA

Postseripfume 22222 eee

i
al
|
|
1:

TARTALOM. — INHALT.

Csércey T. Petényi S. J. Ornithologiai hagyatéka.
III. Ampelis garrula (1 szines táblával) ..-

Gaat G. A madärvonuläs Magyarországon az 1897.
tavaszäu. (A M. O. K. IV. évi jelentése)

Dr. Paracxt J, A madarak vándorlása. — IL. Ázsia __

CHERNEL I. A fekete varju (Corvus corone L.) Magyarország

madärvilägäban

Kisebb küzlések

Intézeti ügyek __

A M. 0. Központhoz érkezett nyomtatványok jegyzéke...

J. S. v. Petényi’s Ornitholog. Nachlass. —
III. Ampelis garrula (M. 1 col. Tafel)

Der Vogelzug in Ungarn während des Früh-
jahres 1897. (IV. Jahresber. der U. O. C.)

La migration des oiseaux. — II. Asie

Die Rabenkrähe (Corvus corone L.) in der

Ornis Ungarns___

Kleinere Mitteilungen

Instituts-Angelegenheiten |

An die U. 0. Centrale eingelangte Schriften

,

Die Ungarische Ornithologische Centrale

offerirt gegen ornithologische Fachwerke, besonders welche über den Vogelzug handeln. —
solange der Vorrath langt — folgende ornithologische Arbeiten :

19

00

. Sharpe, Bowdler R.: A

. Herman, O., Madarász, Dr. J. v., Chernel, St. v.,

Vastagh, G. v.: 7. §. von Petényi. Der
Begründer der wissenschaftlichen Ornithologie
in Ungarn. 1799-4855. Ein Lebensbild.
Budapest. 1891. (Mit einer lithographirten und
einer Farbendrucktafel.) IV. 1—137 8.
Frivaldszky, J.: Aves Hungariae. Budapest.
1891. Illustrirt. VIII. 1—197 S.

. Madarász, Gy. dr.: Magyarázó a második

nemzetközi ornithologiai alkal-
mával Budapesten rendezett magyarországi
madarak kiállításához. Budapest. Illustrirt.
VII. p. 1—114 8.

congressus

. Madarász, Dr. J. v.: Erläuterungen zu der

aus Anlass des II. internat. ornithologischen
Congresses zu Budapest veranstalteten Ausstel-
lung der Ungarischen Vogelfauna. Budapest.
Illustrirt. VIII. 1—124 S.

. Lovassy, S. dr.: Az ornithologiai kiállítás

magyarországi tojás- és fészekgyüjteményének
katalogusa. — Catalog der ungarischen Eier-
und Nestersammlung. Budapest. 1891. VIII.
1— 56 S.

. Reiser, 0. : Die Vogelsammlung des bosnisch-

hercegovinischen Landesmusenms in Sarajevo.
Illustrirt. Budapest. 1891. 1—148 S.

review of recent
attempts to classify birds. VIII. Budapest.
1891. 1—90 S.

. Sclater, Philip Lutley: The geographical

distribution of birds. Budapest. 1891. VIII.
1—45 S.

9. Newton, Alfred: Fossil Birds from the
forthcoming «Dictionary of Birds». Budapest.
1891. IV. p. 1-15.

10. Fürbinger, M.: Anatomie der Vögel. Budapest.

11.

IV. 1—48 S.

Palmén, Prof. Dr. J. A.: Referat iiber den

14.

16.

19.

Stand der Kentniss des Vogelzuges. Budapest.
1891. IV. 1—13 S.

. Herman, O.: Ueber die ersten Ankunftszeiten

der Zugvögel in Ungarn (Frühjahrs-Zug.) IV.
1—42 S.

. Liebe, Dr. Th., und J. v. Wangelin: Referat

über den Vogelschutz. Budapest. 1891. IV.
1-18 S.

Mäday, I.: Referat über den internationalen
Schutz der, für die Bodenkultur nützlichen
Vögel. Budapest. 1891. IV. 1—17 S.

. Blasius, Dr. R.: Bericht an das ungarische

Comité für den IL. internat. ornithologischen
Congress in Budapest. Budapest, 1891. IV.
1—5 8.

Reichenow, Dr. A.: Entwurf von Regeln für
die zoologische Nomenclatur. Budapest. 1891.

IV. 1—14 8.

. Blasius, Dr. R.: Entwurf der Statuten des

permanenten internationalen ornithologischen
Comites. Budapest. 1891. IV. 1—2 S.

. Meyer, A. B.: Entwurf zu einem Organi-

sationsplan des permanenten internat. ornith.
Comités. Budapest. 1891. IV. 1--10 S.

Blasius, Dr. R.: Bericht über das perma-
nente internationale ornithologische Comite

und ähnliche Einrichtungen in einzelnen
Ländern. Wien. 1891. (Sonderabdruck aus

«Ornis» Jahrgang 1891.) VIII. 1—15 S.

. Féjelentés, Hauptbericht, Compte Rendu.

I. Th. Budapest. 1892. IV. 1—227 S.
II. Th. Budapest. 1892. IV. 1—238 S.

. Herman, 0.: A madárvonulás elemei Magyar-

országban 1S91-ig. — Die Elemente des Vogel-
zuges in Ungarn bis 1891. Mit einer Ueber-
sichtskarte, vier Detailkarten und vier Tabellen.
Budapest. 1895. IV. 1—212 S.

Előfizetés.

A Magyar Ornithologiai Központ folyóirata az

AQUILA

szerkeszti: HERMAN OTTÓ
évenként négy füzetben, uz évfolyam 30—35 ivnyi terjedelemben jelenik meg.

Egy évfolyam előfizetési dra a belföld számára 10 korona, a külföld számára

16 frank. Az előfizetési pénzek a ,, Magyar Ornithologiai Központ, Budapest, Nemzeti
Muzeum" ezim alatt küldendők be. Félévi előfizetést nem fogadunk el.

Az intézet rendes megfigyelői a folyóiratot ingyen kapják.

Pranumeration.

Das Organ der Ungarischen Ornithologischen Centrale

AQUILA

Redacteur: OTTO HERMAN

erscheint jährlich durchschnittlich in 4 Heften, der Band in der Stärke von 50—35 Bogen.
Der Pränumerationspreis für einen Jahrgang beträgt für das Inland 10 Kronen,

für das Ausland 16 Frank. Die Pränumerationsgelder sind an die ,, Ungarische

Ornithologische Centrale, Budapest, National Museum“ einzusenden. Halbjährige
Pränumeration wird nicht angenommen.

Die ständigen Beobachter der Anstalt erhalten die Zeitschrift unentgeltlich.

000

Abonnement.

Le journal du Bureau Central Ornithologique de Hongrie

é AQUILA
n Redacteur: OTTO HERMAN

paraît en quatre fascieules par an, forment un volume de 30 à 35 feuilles environ.

Le prix de l’abonnement pour un an esta couronnes pour la Hongrie, et 16 frunes
pour Vetranger. Les montants d’abonn

Ornithologiques de Hongrie à

nt sont à addresser au ,, Bureau Central
apest, Musée National.

2.
On n'accepte par des abotinements pour moins qu'un an.

MM. les observateurs réguliers du Bureau reçoivent le journal gratuitement.

/ Vv
(72 É / 4

Franklin-Tärsulat nyomdája

anh Vi Ural >

T è we. “i 7
AT i,
a . fa “N AC 7 u > A,
m un A.
u“
c 1
e .
| dd
‘ DS
x
il
s È
Ca
‘
#
. 2
! 5 Ù
er
‘
: pei

~

Ar:

nenn,
= PO EMI AA a

NAPA SZ A:
OOO RAAAARAA-
NY,
ARA \SRAARAA

AA

Sa NAA
ARA RAR ee BAM
RAR AR

PAAR an
bi WT NS
REN, AN |
s AAA : RARE RER RAM PAR NNR an

A AA aa Va AAA AA AAA EAL Aaa) NA AAA
MPA di AI AARARARARAAA
202 aa, AAA AAA AA mann
Va Va ARA NARA, PT NNO
> = 124 ZARA ARAAA N m;
RE RAR MAAARAAAAAAAGA n" IAA

| GARA AR.

Amann

3
QI

8

ANA ar

PX NZ

ne lala ARR pit A4 annee nn nee

À ea A AA
AAAIA AAAS AA ARA A A
ARRET
i A = Gi A

+ MA A EN

NL AAA za fd

rata

faj a,
AAA AAAAAA nr

AA; Bas; NAAANAAAP RARA BRAS RSR
EEEN es e A È
AAA alza a a AAA aa Rn ALY Ne a

ar ESS
A fa A Yan AN

AR RAA (oi fx DI

+f GARRY

AR AN A |

AAA AR ARE

SA REAL ARA ma.
OGRE a AK a ARA

Sa me jő
es A ARS VA AA A
IR =.

£
+

A 4 i
RA: 2 DA ANA AAA

Ma AS UE
À ei A MANNA AA JÁDDA DA VA RASE
ny N RANA & A VONT

BRANI ANT NAAA MAAA

NARA RARA

2.
2
>>»
»
D
>»
D)

)

Py
32097
p

par
DI Le 2 ees

= >> I |
>».
>»

DI»
5
SD

>)

DD)
rs
Dy»

>)
>)
22

RARORAA TAN

D > BI

D}

D
DI

222 D 90) DI

>»

VA

>)

DI |
DE DI 3 E > »

>

DAS D DD De

DID
13) Ad, rt 7 2 La LA DI 22 LS << < SS DI 5 5

322; PD LI. D)» DB) DILL Te ea dl |

DI > de 2) 2 bö 2 ;
) PI
DI DD)
DID

>>)

ane

SD. =D DD
D> DD:

DID

SS
=

DI

A
ARRA
AAA

RA

SS N Li ERA i | | A ‘ il
NOARARRE MANA A Aa a Aa |

A >
3 SA lá
PR PA * |
i
i
[zs i
ip AR